Ház - 182. oldal

A több évtizedes múltra visszatekintő BAUMIT építőanyag gyártó 1991 óta működtet leányvállalatot Magyaror­szágon, BAUMIT Kft. néven. Hazai forgalomba kerülő építőanya­gok 2/3 része  Magyarországon, a többi az anyacég külföldi üzemében készül. A hazai gyártmányok minő­sége természetesen azonos a külföldi érdekeltségű cégeknél készülőkével, az egységes európai minőség ebben az esetben is garantált.

Alkalmazástechnikai szempontból csoportosított termékeik:

• homlokzati nemes vakolatok;
• habarcsos hőszigetelő rendszerek;
• teljes hőszigetelő rendszerek;
• gépi és kézi vakolatok;
• simító vakolatok;
• kötőanyagok;
• homlokzati színezők;
• dekor profilok;
• segédanyagok;
• nyers alapanyagok;
• perlit termékek:
• célszerszámok.

Cikksorozatunk felhasználásuk szerint, ré­teg felépítési sorrendben mutatja be az anyagokat.

Alapvakolatok

BAUMIT előfröcskölő

A gyárilag készre kevert szárazha­barcs gúz anyag kézi és gépi felhor­dásra alkalmas. A cement és vakoló-homok, valamint egyéb adalékok összetétele miatt elsődlegesen BAU­MIT szárazvakolatokhoz, de hagyo­mányos vakolásoknál is előfröcskölő-ként alkalmazható (6.6. táblázat, 1. sor) Az előfröcskölés tiszta és por­mentes, valamint jó teherbíró képes­ségű felületet ad.

A BAUMIT előfröcskölőt fogadó fal­felületekkel szemben támasztott alapkövetelmények:

• téglafalak minimális nedvszívó képességűek és kivirágzás mentesek legyenek;
• betonfelületeken ne legyen zsaluzó olaj, és a betonból esetleg kilátszó vasalat ne legyen rozsdás felületű;
• ásványi kötésű faforgács elemek megfelelő szilárdsággal kapcsolód­janak a fogadó fal- vagy épületszer­kezethez. Nagyobb és összefüggő felületek esetén a felhordás előtt legalább 3 hét kötési és pihentetési idő szükséges;
• polisztirol anyagú homlokzati hő-hídmegszakító sávok 20-30 cm szélességben azonos viselkedésű­nek számíthatók a fogadó fallal.

A szárazhabarcs kézzel vagy szabad­esésű keverővel, max. 5 percen át ke­verhető. Felhordható kézi és gépi úton, hagyo­mányos kőműves szerszámokkal vagy vakológéppel. Az előfröcskölő fel­hordását a teljes felület takarásáig, filmszerű rétegben, megfolyásig kell elvégezni. A készre gúzolt felületen minimum 3 nap pihentetési idő után kezdhető meg a vakolás. A pihentetési idő alatt naponta 1-2-szer a felületet vízzel kell permetezni.

6.9. ábra. Bármilyen nemes vakolati réteg fogadására alkalmas hagyományos lakóház sík falfelülete.

BAUMIT gépi vakolat

A gyárilag előkevert kész szárazha­barcs alap- és simító vakoláshoz, gépi felhordásra alkalmas.

Két minőségi osztályban, azonos ta­padó szilárdsággal, eltérő szemszerke­zettel készül:

• GV 25 (főként belső felületekre) 3-10 mm;
• GV 35 (főként külső felületekre), 10-20 mm vakolatvastagsághoz (6.6. táblázat, 2.-3. sor). Simítórétegként elsősorban a GV 25-ös fi­nomszemcsés felel meg színezendő felületekhez, a GV 35-ös simított felülete pedig további nemes vako­lati rétegek (pl.: csapott, fröcskölt) fogadására alkalmas. A hővezetési tényező 0,60 W/(m • K).

Alkalmas minden olyan stabil falszer­kezetre, amelynek felülete kivirágzás- és pormentes, az előfröcskölés minden falszerkezetnél szükséges. A vakolat rétegvastagsága nem ha­ladhatja meg a 25 mm-t, ennél vasta­gabb vakolatot két rétegben kell fel­hordani. Ilyenkor érdemes a gúzo­lásra az egyenetlenségeket kiegyen­lítő első alapréteget, majd az össze­függő alapréteget egy összefüggő munkafázisban felhordani, párhuza­mos kötési időre számolva. Ha va­lami miatt a két réteg nem hordható fel egymás után, az alsót sűrűn rovát­kolni kell.

Gépi alapvakolat készíthe­tő: tégla-; beton-; könnyűbeton felü­letekre és falazó elemekre, valamint ásványi kötésű fagyapot lemezre (pl. HERAKLITH) egyaránt. A BAUMIT GV 25 és GV 35 bármi­lyen építkezéseken általánosan hasz­nált vakológéppel felhordható. A vakolás előtt – a felhordás meg­könnyítésére – az összes élnél és sa­roknál helyezzünk el rozsdamentes él védő profilt. Természetesen hagyo­mányos lehúzási technikával is dol­gozhatunk.

Fürdőszobákban és csempézendő te­rületeken használjunk gyorsvakoló lécet a lehúzás megkönnyítésére, szük­ség esetén nedvesítsük elő a felületet, majd az alapvakolati habarcsot a vakológéppel hernyóformában, megfe­lelő vastagságban fröcsköljük fel. Vakolóléccel egyengessük simára, és megszilárdulás után megfelelő mó­don (filc-deszka) dörzsöljük el. A további felületi rétegek felhordá­sáig – ilyen pl. a nemes vakolat – 10 nap állási időt kell betervezni a vako­lat pihentetésére. A felületi – saját anyag – GV 25-ös simítóréteg egy hét pihentetés után már felhordható. A kötési idő bevárása talán soknak tű­nik, a pihentetett alapvakolaton azonban a felületi réteg élettartama akár meg is duplázódhat.

BAUMIT univerzál vakolat

A kézi felhordáshoz alkalmas gyári­lag kevert kész szárazhabarcs építési mész és cement, homok és egyéb adalékok keverékeként készül. Al­kalmazható alap- és fedő vakolatként falazati alapra, durva lehúzással és si­mító rétegként, külső és belső fal- és mennyezet felületeknél (6.6. táblá­zat, 4. sor). A hővezetési tényező 0,60 W/(m • K).

Az ajánlott vastagságok:

• belül, durva vakolatként 15 mm;
• finom (simító) felületként 5 mm;
• kívül, alapvakolatként max. 15-20

A fogadó alap tömör és pormentes legyen. Külső vakolatoknál és mennyezeteknél, valamint nehezen húzó és tapadó felületen (pl. áthidalóknál) a gúzolás elengedhetetlen. Téglafa­lakra – a „száraz” helyiségeknél – belső alapvakolat előnedvesített, gúzolás nélküli felületre is felhordható. 2 cm-nél vastagabb vakolat két rétegben, folytonos felhordással készíthető. A szárazhabarcs habarcsládában kézi keveréssel vagy szabadesésű keverő­géppel keverhető össze a megfelelő képlékenységhez szükséges vízmennyiség adagolása mellett.

A felületeket

• belső színezett felülethez simítottan;
• külső homlokzati színezőhöz külön simító réteggel;
• fröcskölt nemes vakolathoz, BAU­MIT granolan és mozaik vakolat­hoz felületen simítottan;
• dörzsölt vagy kapart nemes vako­lathoz durván lehúzottan készítik elő.

6.10. ábra. Igényes falfelületi kialakítást követelő, szokványostól eltérő alaprajzú épü­let (fröcskölt felület semmiképp sem illik hoz­zá).

6.6. táblázat BAUMIT termékek.

BAUMIT thermo vakolat

A gyárilag kevert hőszigetelő alapva­kolat mint kész szárazhabarcs kézi feldolgozásra megfelelő. Kedvező hőtechnikai tulajdonságát és a könnyű bedolgozás lehetőségét a hidrau­likus kötőanyag, a perlit, a homok és adalékanyagok keveréke adja (6.6. táblázat, 5. sor). A hővezetési té­nyező 0,13 W/(m • K). Alkalmas mindennemű falazatok kül­ső-belső felületeinek hőszigetelő alapvakolataként, gúzolt felületre fel­hordva, egy rétegben 4 cm-es vastag­ságig. Ennél vastagabb vakolatba fe­szített és falhoz függesztett rabicháló szükséges, statikai számítások alap­ján meghatározott kampózással. A második réteg felhordása előtt lega­lább 1 nap pihentetés szükséges. Az együttes vastagság (átlagosan) ne ha­ladja meg a 8 cm-t. A felületét iránysávokhoz vagy veze­tősínekhez kell lehúzni. A felület egyenletesebbé tehető, ha GV 25 vagy univerzál alapvakolatot alkal­mazunk.

Épületbelsőknél és – külsőknél a felü­let tömörebb lezárása miatt – színe­zett vagy fröcskölt nemes vakolat alá – 3-5 mm-es simítóvakolatot kell egyenletesen feldolgozni, a kötésben lévő, legalább 2 napos hőszigetelő alapvakolatra. Dörzsölt vagy kapart nemes vakolat (vagy kőporos vakolat) alá elegendő a hőszigetelő alapvako­lat is.

Vakolatok

A felújító vakolatok – a felújító-ja­vító munkákon túl – természetesen új felületek készítését is lehetővé teszik.

BAUMIT felújító előfröcskölő

A kézi feldolgozásra alkalmas gyári keverésű, a só kivirágzást gátló, ce­mentes kötőanyagú kész szárazha­barcs szulfátálló cementből, vakoló-homokból és speciális adalékokból készülő előfröcskölő (gúzoló) anyag (6.6. táblázat, 6. sor).

Használható a tapadás javításához, vakolatalapozáshoz, nedvszívó ki­egyenlítésként száraz és nedves sótar­talmú alapokhoz, elsősorban BAU­MIT felújító vakolatokkal készülő fe­lületképzésekhez.

Alkalmazható to­vábbá:

• gépi alapvakolatokhoz;
• univerzál alapvakolatokhoz;
• thermo vakolatokhoz;
• hagyományos alapvakolatokhoz, ahol a fogadó falakon só kivirágzás vagy arra mutató jel látható.

A felhordás előtt a falat a portól és a felületi „kivirágzásoktól” erős dör­zsöléssel meg kell tisztítani. A só kivirágzásokat vagy a mohával benőtt fe­lületeket, a „kizöldült” felületeket sa­vas mosással nem szabad tisztítani! Jól használható a BAUMIT algátlanító szer, amit az ecsettel végzett fel­hordás után egy nappal, drótkefével és portalanító kefével le kell tisztí­tani. Az előfröcskölő anyag szabadesésű keverővel (3-5 percen át) vagy kéz­zel keverhető meg a szükséges konzisztenciájúra. A habarcsot kőműves kanállal fél vagy teljes fedéssel kell felcsapni a falra.

BAUMIT felújító vakolat

A kézi felhordásra alkalmas vízta­szító és hőszigetelő, kész száraz­habarcs építési mész-cement kötőanyag, perlit és homok, valamint spe­ciális adalékanyagok keverékeként kerül forgalomba (6.6. táblázat, 7. sor). A hővezetési tényező (számítási érték) 0,13 W/(m • K).

Felhasználható:

• durva vakolatként ásványi alapra, különösen régi épületeknél;
• külső és belső munkákhoz (nagy pórustérfogata miatt);
• nedvességgel és sóval terhelt felü­letre (víznyomásnak kitett helyeket kivéve).

A pormentes és kivirágzás mentes előfröcskölt felületre a felújító vako­lat kézi erővel hordható fel. Az alapot – fajtája és nedvszívó képes­sége szerint, valamint az időjárástól függően – elő kell nedvesíteni. A vakolóhalmokat BAUMIT felújító va­kolatból készítsük, és rövid ideig hagyjuk meghúzni.

Ha a falazat fugái nem teljesen zár­tak, és ha a vakolat egyenetlen, két rétegben kell vakolni (legalább 6 óra különbséggel). Ilyenkor az első réte­get ne húzzuk le! A kész BAUMIT felújító vakolat durva vakolat, amit simítóléccel, enyhe rányomással kell áthúzni.

BAUMIT gipszvakolat

A gyári keverésű, kész szárazhabarcs mész-gipsz kötőanyag, finom homok, perlit és speciális adalékok keveréke, amely régi és új épületek belső vako­lását teszi lehetővé. Az egyrétű gépi vakolat kivételével a vizes helyiségek bármilyen belső felületére felhordha­tó, a megfelelő fogadó felület előké­szítése után (6.6. táblázat, 8. sor). A hővezetési tényező (számított érték) 0,60 W/(m • K).

A száraz, nedvszívó, kivirágzástól és laza részektől mentes alapfelületeket a következőképpen kell előkészíteni:

• tégla- és betonfalakra, valamint mennyezetekre a saját anyagából hígított gúzoló anyaggal, 1:3 keve­rési arányban keverten előfröcskölést kell készíteni;
• YTONG, HEBEL és gázbeton fa­laknál az előfröcskölést saját anya­gából (1:1 keverési arányban) a va­kolás előtti napon kell elkészíteni;
• táblás lemezeknél vakolathordó hálót kell felszerelni, a gúzolás el­maradhat.

A gúzolandó felületen és az egy nap­nál régebbi gúzolásokon a vakolási munka megkezdése előtt előnedvesítés szükséges. A vakolás megkezdése előtt – a fel­dolgozás megkönnyítésére – az élek­hez és sarkokhoz helyezzünk el rozs­damentes él védőket, majd a gipszva­kolatot a vakológép segítségével, hurkák formájában szórjuk fel a szükséges vastagságban, ezután simí­tóval húzzuk le. A megszilárdult va­kolat spatulával vágható, karcolható és simítható.

Az elektromos vezetékek és szerelvé­nyek nyílásait a vakolás előtt szükség szerint fedjük le, a korróziónak kitett fémrészeket lássuk el tartós védelem­mel (pl. rozsda gátló festéssel). Egyéb falelemeknél vagy nagy felületű mennyezetnél a simítás előtt kőműveskanállal készítsünk a vakolat alap­jáig érő vágást. A vakolathordozó felszerelése nem garantálja a repedezések megszűnését, de a megjelenés valószínűségét jelentősen csökkenti. Gipszvakolat hordozó hálójának fel­szerelésekor az érintett részeknél – pl. fagyapot lemez – a hálót legalább 20-25 cm-t nyújtsuk túl, és úgy stabilizáljuk, ill. függesszük fel azokat. Vakolathordozó beépítése esetén a habarcsréteg vastagsága 10-20 mm közötti lehet. A kész gipszes vakolatra egyéb réte­gek vagy színezők 28 napos kötés és pihentetés után hordhatók fel.

BAUMIT finomvakolat

A kézi felhordásra alkalmas, gyárilag kevert, víztaszító kész szárazhabarcs építési mész, fehércement, vakolóhomok és adalékok keverékéből készül külső és belső munkákhoz, régi és új épületeknél, különösen felújító vako­lásoknál használható (6.6. táblázat, 9. sor).

A BAUMIT finomvakolat (szakmai nevén vékonyvakolat) alkalmas szá­raz, pormentes, és nedvszívó, „kivirágzástól” és laza részektől mentes falak, alapvakolatok, régi kőporos vakolatok és homlokzatfelújító rend­szerek fedő- és simítóvakolataként, 3-5 mm-es rétegvastagságban, simítható felület készítéséhez. Az alap előkészítésekor só kivirágzás esetén különös gondossággal kell el­járni (lekefélés, sótalanítás). A javí­tásoknál ügyelni kell arra, hogy az esetleg megmaradt eredeti festékré­szeket is gondosan távolítsuk el.

Felhordás előtt az alap minőségének és nedvszívó képességének, valamint az időjárásnak megfelelően a finom­vakolat felhordása előtt az alapot elő kell nedvesíteni. A szabadesésű keverőben vízzel összekevert BAUMIT finomvakolat kőműveskanállal vagy vakolókanállal hordható fel. A vakolási vastagság 3-5 mm. A va­kolatot a szilárdulás megkezdődése előtt megfelelő dörzsölővel kell el­dörzsölni. A frissen vakolt felületet két napig nedvesen kell tartani. A pihentetési idő BAUMIT szilikát­festékhez 7 nap; BAUMIT granolan vakolathoz 10 nap.

RAGASZTÓK

BAUMIT ragasztótapasz

A gyárilag kevert por alakú ragasztók cement, műgyanta, kvarctartalmú homok és egyéb speciális adalékok összetételével készülnek. Elsősorban homlokzati hőszigetelő lapok falhoz ragasztásához, a felületi üvegszál szövet beágyazásához, a tel­jes hőszigetelő rendszer átsimítására, valamint táblás polisztirol lemez fal­felülethez, ill. mennyezethez való ra­gasztására alkalmasak (6.6. táblázat 10. sor).

Az alapfelületnek száraznak, fagy- és pormentesnek, teherbírónak kell len­nie, ezenkívül nem lehet víztaszító és nem lehetnek rajta „kivirágzások” és laza részek. Utólagos átnedvesedés nem fordulhat elő.

Keveréskor a porragasztót tiszta vízbe szórjuk, és lassú menetben, forgó ke verőben, kb. 5 percen át keverjük. Pihentetés után az anyagot még egyszer át kell keverni. BA UMIT homlokzati hőszigetelés ra­gasztása: A falnak egyenletesnek kell lennie (±5 mm/m). A nagyobb egye­netlenségeket külön-külön munkafo­lyamatban egyengessük ki. A 3-4 mm-nél kisebb egyenetlenséget ra­gasztótapasszal, a nagyobbat külön vakolóréteggel kell elsimítani. Az anyagot a homlokzati szigetelőlapok szegélyei mentén és néhány belső pontra hordjuk fel. Egyenletes alap­nál az anyag a teljes felületre is felhordható, fogazott simítóval (spaklival).

Kenés hőszigetelő rétegre

A síkban szorosan egymás mellé il­lesztett és lecsiszolt homlokzati szi­getelőlapokra egy munkamenetben, megszakítás nélkül kell felvinni az üvegszövetet. Az alap egyenetlensé­geit nem szabad üvegszövettel és va­kolatréteggel kiigazítani! A homlok­zati lemezek közötti fugákat ragasztótapasszal kitölteni tilos!

Ha az üvegszövetet két héten belül nem hordjuk fel, a lapokat újra át kell simítani, majd 10 mm-es fogazott spaklival kell felhúzni az anyagot az alapra. A friss ágyazatba helyezzük bele a függőleges lefutású BAUMIT üvegszövetet, úgy, hogy a csíkok kö­zött legalább 10 cm-es átfedés legyen, majd ismételten, egyenletesen ken­jünk rá egy új réteg ragasztótapaszt. A szövetnek nem szabad kilátszania, a ragasztótapasz vastagsága legalább 2 mm legyen.

Kenés mázolt felületekre

Az alap legyen egyenletes, száraz, „kivirágzástól” és leválasztó anyagtól mentes. A festés jól tapadjon az alap­hoz, a laza részeket távolítsuk el, gondosan tisztítsuk le.

Kenés régi vakolatra

Forró gőzfúvatással tisztítsuk meg a felületet, a repedéseket egyetlen mun­kafolyamatban hézagoljuk ki. Az alap legyen szilárd, száraz, „kivirágzástól” és leválasztó anyagtól mentes.

Kenés betonra

Alaposan tisztítsuk meg a felületet (magas nyomású tisztítógéppel és mosószerrel).

A főbb előírások:

• a 14 napnál hosszabb ideig ultra­viola sugárzásnak kitett homlokzati lapokat (elsárgult lapokat) nem szabad tapaszolni, hanem újra át kell simítani;
• a kenőréteget a további munkák előtt legalább 7 napig hagyjuk szá­radni;
• ha az átkent felület lekopik, ügyelni kell arra, hogy az üvegszö­vet ne sérüljön meg;
• dupla üvegszövet rétegnél a máso­dik kenőréteg legkorábban 1 nap után hordható fel;
• él védőléc használata esetén az erő­sítés 20 cm-re fedje át az éleket.

6.11. ábra. Előregyártott elemekből épült lakóház, a tömör falelemekre helyszínen fel­hordott vékonyvakolattal.

BAUMIT él védő ragasztó

A gyárilag kevert por alakú, cement­ből, műgyantából, kvarctartalmú ho­mokból és egyéb speciális adalékok­ból (6.6. táblázat, 11. sor) álló kiváló ragasztóképességű anyag, a BAU­MIT homlokzati hőszigetelő rendszer fémből és műanyagból készült él védő és tagozati profiljainak ragasztására alkalmas.

Az alap előkészítése, az anyag felke­verése és a felhordás menete azonos a BAUMIT ragasztótapaszéval, azzal a különbséggel, hogy az él védő felra­gasztásához szükséges ragasztósávot a profilok behelyezése előtt, kanálheggyel felcsapják a hőszigetelésre. A be­helyezett él védő profiloknál a fémle­mezen felüli esetleges kitüremlő ra­gasztót azonnal húzzuk le simítóval.

Nemes vakolatok

A gyárilag kevert, ásványi anyagok­ból álló, víz hozzáadásával kemé­nyedő kész szárazhabarcs kapart és dörzsölt vakolatként, ásványi vako­latalapra kézi és gépi feldolgozásra alkalmas.

Az építési mész-cement kötőanyagú márványzúzalék a festék pigmenteken kívül egyéb speciális adalékokat is tartalmaz (6.6. táblázat, 12.-13. sor). A BAUMIT nemes vakolati rendszer száraz, pormentes, nedvszívó (és te­herbíró), „ki virágzástól” mentes, mész-cement kötőanyagú

• új (és régi) alapvakolatokra, vala­mint
• régi – stabil – kőporos vakolatokra egyaránt felhordható.

A zsák teljes tartalmát egyszerre, sza­badesésű keverőben, 3-5 percen át alaposan keverjük össze. A bekevert adagot ürítsük egy nagy habarcslá­dába és még egyszer, kézzel jól kever­jük át, hogy egységes színt kapjunk. Egy felülethez csak azonos gyártási tételszámú zsákokból keverjünk! A felhordáskor a vakolás előtt né­hány órával – az alap állapotától és az időjárástól függően – nedvesítsük elő a felületet. A nemes vakolat fel­hordása előtt az alapon már nem le­het vízfilm réteg! Thermo vakolat ese­tén már az előző napon be kell nedve­síteni a felületet.

A nemes vakolatot kézzel, kőműves­kanállal csapjuk fel, vagy vakolólemezzel húzzuk fel, vagy vakológéppel fröcsköljük a falra (a csigát és a palástot fél teljesítményre kell állíta­ni), majd vakolólemezzel egyenges­sük el a felületet. Ezt követi a felület végleges kialakítása.

Dörzsölt vakolat

Az előnedvesített falfelületre felhor­dott fedő nemes vakolati anyagot a ta­padási szilárdulás után – a felületi nedvesség függvényében – filc vagy polisztirol anyagú simítóval körkörö­sen, vízszintesen, függőleges irány­ban dörzsölve a szemszerkezeti ren­deződés megadja a kívánt felületi struktúrát.

Kapart vakolat

A konzisztencia meghatározásánál vastagabb felhordási réteget kell fi­gyelembe venni, és az előnedvesítést ahhoz kell igazítani. A felhordott anyagot glett szerű felületi simítással, egyenletesen kell lehúzni, a felület pórus tömör legyen, mivel az ilyen fe­lület kaparás után nem lesz foltos. A megfelelő keményedés után szöges léccel, enyhe rányomással kell átka­parni a felületet. A keménység akkor ideális, ha a kaparókefe fogai között nem maradnak vissza nedves ha­barcsdarabok. Végül, húzósínnel az egész felületet húzzuk át, hogy ne maradjon ki kaparatlan felület, majd puha kefével seperjük le a teljes homlokzatot.

BAUMIT granolan alapozó

A készre kevert műgyanta kötőanyag­ból, ásványi töltelékanyagokból, pig­mentekből és egyéb adalékokból álló alapozó külső és belső felületi alapo­zásra egyaránt használható,

• BAUMIT dörzsölt vakolatnál;
• BAUMIT kapart vakolatnál;
• BAUMIT mozaikvakolatnál és a fogadó alapvakolatnál, ill. a vako­lathordozó felületen (6.6. táblázat, 14. sor).

Az alapozó szilárdanyag tartalma 58%, sűrűsége 1,35 g/cm³, pH értéke kb. 8. Az alapozó felhordható megfelelően teherbíró, kötött, száraz, repedések­től, valamint portól, zsírtól és „kivirágzástól” mentes alapokra,

• mész-cement és cementvakolatok­ra;
• beton és egyéb ásványi alapokra;
• (régi) jól tapadó ásványi, szilikát-és diszperziós festékre, valamint vakolatokra;
• gipszvakolatokra;
• azbesztcement lemezekre. Nem használható
• friss mészvakolatra és
• lakk-, ill. olaj rétegre, enyves fes­tékre és műanyagra.

Az alapfelület előkészítésének mun­kálatai:

• a málló, porladó részeket mechani­kus úton távolítsuk el a felületről;
• a leválasztáshoz használt olaj mara­dékokat a betonról forró gőzsugár­ral vagy speciális olaj eltávolítóval tisztítsuk le;
• a lakk- és olajréteget, az enyves festéket marassuk le, majd forró gőzsugárral tisztítsuk le a felületet;
• a „kivirágzásokat” mechanikus úton távolítsuk el, a felújítási mun­kák szabályai szerint;
• a repedezett felületeket megfelelő tapasszal javítsuk ki.

A BAUMIT granolan alapozó fel­hordható hengerrel vagy ecsettel. Igen fontos, hogy egyenletesen, meg­szakítás nélkül dolgozzunk!

BAUMIT granolan vakolat

A felhasználásra kész, dörzsölt vé­kony nemes vakolat műgyanta kötő­anyagú, ásványi finom töltelékanya­got, pigmentet és egyéb adalékot, va­lamint vizet tartalmazó keverék, amelyből víztaszító, páraáteresztő, jól tapadó és esztétikus megjelenést ered­ményező felületi bevonat készíthető. Alkalmas külső és belső munkákhoz, BAUMIT granolan alapozóval megfe­lelően előkészített alapokra:

• BAUMIT hőszigetelő rendszerek fedő vakolataként;
• jó felületi előkészítettségű, ke­vésbé nedvszívó alapvakolatokra;
• gipszvakolatokra (csak belső mun­kánál) ;
• azbesztcement és BETONYP la­pokra;
• régi, jól tapadó ásványi, szilikát- és diszperziós festésre, valamint va­kolatra, ahol az előző rétegek tapa­dó feszültsége megfelel az új vakolati réteg hordásához (6.6. táblá­zat, 15. sor).

Hővezetési tényezője (számított ér­ték) 0,70 W/(m • K), sűrűsége 1,7 kg/l; szilárdanyag tartalma kb. 79%. A BA UMIT granolan vakolat fogadó alapjának – az előkezelésen túl – sta­bilnak, repedés- és fagymentesnek kell lennie.

Felhordás

A gyárilag készre kevert granolan ne­mes vakolatot legalább egynapos, BAUMIT granolan alapozóval átvont felületre lehet felhordani rozsdamen­tes acél vagy műanyag simítóval, a szemcseméretnek megfelelő vastag­ságban. A felhordott nemes vakolatot néhány perces pihentető száradás után polisztirol (stiropor) simítóval, körkörös vagy vízszintes irányban el kell dörzsölni.

A készre kevert nemes vakolatot ta­nácsos egy oldalfalra való mennyiség­ben egyszerre összekeverni. A gyártó elvileg garantálja az azonos színjel­zésű anyagok színállandóságát, a tá­rolás során végbemenő konzisztencia­ változás, ill. a feldolgozáskori nem egyenletes sűrűség miatt gyakran el­térő színű, a szakaszos munkavégzés­nél látható felületekhez hasonló fal­felületek keletkeznek.

BAUMIT mozaikvakolat

A feldolgozásra kész, műgyanta kö­tésű vékonyvakolat minőségét a tiszta akrilát kötőanyag, a márványzúzalék, ill. kvarchomok adalékok és egyéb speciális anyagok garantálják (6.6. táblázat, 16. sor).

Olyan helyeken használható, ahol alapvető követelmény az esztétikus, víztaszító és különlegesen szilárd ta­karó felület. A külső és belső felüle­tek felületi bevonásán túl különösen jól használható nagy mechanikai igénybevételű szigetelt lábazatok be­vonataként, teherbíró, száraz, repe­dés-, por- és kivirágzás mentes felüle­tekre.

Alkalmas:

• mész-cement és cementvakolatok­ra;
• betonra és egyéb ásványi alapokra;
• régi, jól tapadó ásványi és szilikát­alapú festékekre;
• kő- és azbesztcement lapokra;

Korlátozottan alkalmas fára.

Alkalmatlan:

• friss mészvakolatra;
• hangszigetelő vakolatra;
• szigetelő rendszerekre. Rétegfelépítése:
• egy réteg BAUMIT granolan ala­pozó;
• egy réteg BAUMIT mozaikvako­lat.

A megfelelően előkezelt alap kötött és száraz legyen. Az alapozóval a tel­jes felületen alapozni kell, többszörös alapozásnál minden réteg között leg­alább 12 óra száradási idő szükséges. A mozaikvakolat az alapozás után kb. 24 órával, rozsdamentes vakolókanállal hordható fel, nedves állapot­ban, hézagmentesen, mindig azonos irányban elsimítva.

6.12. ábra. Modulrendszerben épült előre­gyártott lakóház alsó szintjének tömör ele­mei, műanyagkötésű nemes vakolattal ta­karva.

Lábazati vakolatok

A BAUMIT lábazati vakolatok gyá­rilag kevert, víztaszító kész szárazha­barcsok, kézi és gépi felhordásra egy­aránt alkalmasak. Összetétele: épí­tési mész és cement kötőanyag, tisztí­tott homok és egyéb adalékok (6.6. táblázat, 17. sor).

Használható nedves, só kivirágzásra hajlamos ásványi alapokra, különö­sen száraz homlokzati vagy lábazati felület készítéséhez (durva vagy dör­zsölt vakolatként egyaránt), külső és belső térben. Víznyomásnak kitett te­rületen nem alkalmazható. Az alap előkezelése során só kivirágzások esetén különös gonddal kefél­jük le, sótlanítsuk az alapot, és ké­szítsünk vízszintes szigetelést, a mohás „kizöldült” felületeket tisztítsuk meg. A BAUMIT lábazati vakolat fel­hordása előtt a vakolandó felületet BAUMIT előfröcskölővel kell kezel­ni.

Felhordás előtt – az alap minőségétől és nedvszívó képességétől függően, az éghajlati, időjárási viszonynak meg­felelően – az alapot elő kell nedvesí­teni.

A BAUMIT lábazati vakolat 2 cm vastagságig egy rétegben, ezen felül több rétegben készíthető. Durva va­kolathoz fa- vagy alumíniumléccel, gépi felhordás után kartecsnivel kell áthúzni. Dörzsölt felületi igény ese­tén a BAUMIT lábazati vakolat dörzsdeszkával megfelelő struktúrá­júra eldörzsölhető.

Falazóhabarcsok

A falazóhabarcsok a korszerű rend­szerek alapvetően fontos részei, ezért annak ellenére, hogy nem tartoznak szorosan e témakörhöz – mégis fog­lalkozunk velük. A gyárilag kevert, kész szárazhabarcs az eltérő szerkezeti igények függvé­nyében három minőségi osztályban készül (6.6. táblázat):

• BAUMIT falazóhabarcs 30 (táblá­zat 18. sor);
• BAUMIT falazóhabarcs 50 (táblá­zat 19. sor);
• BAUMIT falazóhabarcs 100 (táblá­zat 20. sor).

A mész-cement kötőanyagból, ho­mokból, valamint speciális adalékok­ból összeállított anyag bármilyen tég­lafalhoz, teherhordó falhoz, kémény­hez és rabicfalhoz használható, a helyszínen vízzel összekeverve. Egy m³ kész habarcshoz 1,6 tonna szárazhabarcs szükséges, a kívánt konzisztenciához megfelelő mennyi­ségű vízzel keverve. A falazóhabarcs kézzel, szabadesésű keverőgéppel és kényszerkeverőgéppel keverhető meg. Szabadesésű keverőgéppel való keverésnél először a vizet adagoljuk a keverőgépbe, és ezután adjuk hozzá a szárazhabarcsot, majd 2-3 percen át keverjük. Egy zsák tartal­mát 4-6 1 vízzel, mindig egyszerre keverjük be.

Kényszerkeverőgéppel való keverés esetén a vizet folyamatosan kell hoz­záadni.

BAUMIT thermo habarcs

A gyárilag kevert, nagy hőszigetelő képességű kész szárazhabarcs perlit adalékanyagokból és hidraulikus kö­tőanyagból készül. Ez mindenféle falazótéglához alkalmazható, de igazán nagy jelentősége a hőszigetelő falazó-elemekből készülő falazatoknál (pl. YTONG, HEBEL, gázbeton elemek­ből és aprólyukacsú, nagy porozi­tású agyagtégláknál) van. A hővezetési tényező (számított érték) 0,25 W/(m • K).

Egy m³ kész habarcshoz 0,5 tonna szárazhabarcs szükséges (6.6. táblá­zat, 21. sor).

A BAUMIT thermo habarcs keverhe­tő kézzel vagy szabadesésű keverő­vel. A keverőgépbe először a vizet adagoljuk, és csak ezután a száraz ha­barcsot. (A keverési idő 3-5 perc.) Egy zsák tartalmát egyszerre kever­jük be, és ne adagoljunk hozzá sem­miféle adalékszert.

Homlokzati színezők

BAUMIT szilikátalapozó

A felhasználásra kész káli vízüveg­ből, ásványi töltőanyagokból, pig­mentekből, stabilizáló adalékokból és vízből előállított festék alkalmas külső és belső (színező) alapozásokra BAUMIT szilikátfestékekhez (6.7. táblázat).

Az alapozást hordó felület legyen száraz, fagy- és pormentes, teherbí­ró, ne legyen víztaszító, ne legyenek rajta „kivirágzások” és laza részek.

Az alapozó használható:

• mész-cement és cementvakolatok­ra;
• betonra és egyéb ásványi alapokra;
• régi, jól tapadó ásványi és szilikát­festék rétegekre és vakolatokra;
• fagyálló mészhomokkő falazatok­ra;
• kő- és azbesztcement lapokra;
• fára;
• Alkalmatlan
• műanyagra, lakk- és olaj filmréteg­re, valamint enyves és diszperziós festékre;
• meszelt felületekre.

A felületet az alapozáshoz elő kell készíteni:

• a málló, porladó felületeket, vala­mint a mészlefolyást mechanikus úton távolítsuk el, szükség esetén fluáttal kezeljük;
• a betonon maradt leválasztó olaj maradékokat forró gőzsugárral vagy egyéb speciális, a kereskede­lemben kapható olaj eltávolítóval tisztítsuk le;
• a régi lakk, enyves és diszperziós festékréteget először marassuk le, majd forró gőzsugárral tisztítsuk meg a felületet;
• elszennyeződött felületekről me­chanikus úton távolítsuk el a szennyeződéseket forró gőzzel vagy ho­moksugárral, majd kezeljük speciá­lis anyagokkal;
• a rosszul tapadó, az időjárás miatt tönkrement ásványi festékrétege­ket mechanikus úton távolítsuk el;
• a „kivirágzásokat” mechanikus úton távolítsuk el, figyelembe véve a különleges felújítási teendőket;
• a károsodott, repedezett felülete­ket ásványi hézagoló masszával ja­vítsuk ki.

A megfelelően előkezelt kötött és száraz alapfelületet BAUMIT szili­kátalapozóval teljesen át kell kenni. Többrétegű felhordásnál a rétegek között legalább 12 órás szünetet kell tartani. A BAUMIT szilikátalapozót hengerrel vagy ecsettel egyenletesen, megszakítás nélkül kell felhordani.

BAUMIT szilikátfesték

A felhasználásra kész ásványi alapú alapozófesték káli víz üveg, ásványi töltőanyag, pigment, stabilizáló ada­lékok és víz keveréke (6.7. táblázat). A víztaszító, páraáteresztő festék külső és belső felületek, különösen régi épületek javításához és színezé­sére alkalmazható, BAUMIT szilikátalapozóval bevont és bevonható fe­lületeken, annak megfelelően előké­szített alapok esetén. A BAUMIT szilikátfestéket henger­rel vagy ecsettel, egyenletesen, meg­szakítás nélkül kell a felületre felhor­dani.

6.7. táblázat BAUMIT színezők.

BAUMIT granolan festék

A műgyanta alapú színes festék tiszta akrilát kötőanyaggal és ásványi ere­detű töltőanyaggal, festékanyaggal, víz keverékéből készül. Külső és bel­ső víztaszító festésekhez a BAUMIT szilikátfestékkel azonos módon egy­aránt felhasználható (6.7. táblázat).

Alapozás

A megfelelően előkezelt alapnak szá­raznak és kötöttnek kell lennie. A fe­lületet BAUMIT granolan festékkel, 1:1 arányban hígítva, teljesen át kell festeni.

Fedőréteg

Az alapozás után kb. 12 órával fessük át a felületet egyszer vagy kétszer hí­gítatlan Baumit granolan festékkel. A rétegek között 6 órás száradási idő szükséges. Gyengén nedvszívó alapo­kon (régi festék, nemes vakolat) ele­gendő lehet az egyszeri átfestés is. A BAUMIT granolan festéket hen­gerrel, kefével vagy fröcsköléssel, egyenletesen, megszakítás nélkül kell felhordani.

TERRANOVA, BAUMIT és AUSTROTHERM homlokzati profilok

A TERRANOVA, BAUMIT és az AUSTROTHERM közös termékét mindkét cég és piachálózata forgal­mazza.

A beépítésre kész habosított poliszti­roltömbből profilozott késztermék a felületére 2-3 mm vastag díszítő réte­get extrudálva kerül forgalomba, fél ­tucat fajta keresztmetszettel, sík fe­lületek és sarkok díszítéséhez. Alkalmas mindenfajta homlokzati és belsőépítészeti   felületi   tagozatok képzésére, ha a tagozatot színezik is. A fogadó falhoz, vakolathoz üveg­hálóval erősített hőszigetelő rend­szerhez való kapcsolásra BAUMIT ragasztótapasz felel meg. A méretre vágáshoz fémfűrész vagy vágókorong (flex) használható.

íA homlokzati profilok előnyösen al­kalmazhatók:

• nemes vakolattal bevont felületek­nél, a nemes vakolat felhordása előtt;
• kőporos vakolatoknál, az alapva­kolatra a kőporozás előtt felra­gasztva;
• sima falfelületeken a simító rétegre vagy az alapvakolatra felragasztva;
• nyers homlokzati falaknál az elő­nedvesített felületre felragasztva.

A homlokzati profilok natúr felületét BAUMIT szilikát-, vagy BAUMIT granolan festékkel kell átfesteni a ne­mes vakolat felhordása után, ill. összefüggő színezés esetén a homlok­zat festésével egy időben. A homlokzati profilok a BAUMIT, a LASSELSBERGER, a TERRANOVA és az ISPO homlokzati hőszi­getelő és alapvakolati rendszereihez egyaránt alkalmazhatók.

6.13. ábra. TERRANOVA dekor profilok pár­kányok, homlokzattagozódások, ablakdíszí­tések és belsőépítészeti elemek kialakításá­hoz (jel = típusszám).

6.15. ábra. Előregyártott dekor profil a) fal­síkon; b) sarokba ragasztva; 1 felületi ásvá­nyi vakolatréteg; 2 polisztirol alapprofil; 3 ragasztó habarcs; 4 fogadó falfelület.

6.16. ábra. Előregyártott tagozati profilok felragasztása ablaknál a) sima vakolatra; b) hőszigetelő vakolatra; c) teljes homlokzati hőszigetelő rendszereknél 1 előregyártott homlokzati profil; 2 felületi ragasztó; 3 alap­vakolat; 4 nemes vakolat; 5 főfal; 6 ablaktok körüli rugalmas kapcsolat; 7 ablakkeret; 8 kiegyenlítő habarcsréteg, 9 perlites hőszige­telő vakolat; 10 polisztirol hőszigetelő lemez; 11 ágyazó habarcs réteg; 12 üvegszövet; 13 finom nemes vakolat.

Az LB KNAUF nemes vakolat gyártó Európa több  országában jelen van, hazánkban 1990 óta leányvállalata mű­ködik LASSELSBERGER-KNAUF (LB) néven. A néhány éves hazai tevékenysége bebizonyította, hogy mennyire szük­ség van több korszerű vakolat gyártó­ra. A korszerű vakolatok iránti roha­mosan növekvő igény kielégítése csak így lehetséges.

Az LB-termékek alkalmazástechni­kai felosztásai:

• homlokzati nemes vakolatok;
• habarcsos hőszigetelő rendszerek;
• teljes hőszigetelő rendszerek;
• gépi és kézi vakolatok;
• simító vakolatok;
• kötőanyagok;
• segédanyagok;
• nyers alapanyagok;
• speciális szerszámok.

Alapvakolatok

LB-KNAUF cementes gúzoló

A cementes fröcskölő anyag előke­vert, felhasználásra kész ásványi anyagokból készülő szárazhabarcs, amely a vakolandó felületek előkeze­lésére alkalmas. Az anyagot a fel­használás helyén, vízzel kell felke­verni (6.5. táblázat, 1. sor). Az LB-KNAUF cementes fröcskölő anyag alkalmas hagyományos falazó-elemekből készült falazatok alapva­kolás előtti felület előkészítésére. A cementes előfröcskölés (gúzolás) biz­tosítja a megfelelő tapadó felületet a fal felületén az alapvakolat részére, és megakadályozza, hogy a falszerke­zet túl gyorsan szívja el a nedvességet az alapvakolatból.

6.5. táblázat LB LASSELSBERGER KNAUF termékek:

6.5. táblázat

Sima betonfelület esetén a vakolandó felületet érdesíteni kell, vagy KNAUF Betokontakt szerrel elő kell készí­teni. Ezután elvégezhető a gúzoló anyaggal való fröcskölés. Az alapva­kolat felhordása az előfröcskölő réteg megszilárdulása után kezdhető meg, amihez az időjárástól és a falazat nedvszívó képességétől függően kü­lönböző időtartam szükséges. Az anyagot kézzel és géppel, tiszta vízzel, egyéb anyagok hozzáadása nélkül kell bekeverni, szabadesésű keverővel a keverési idő kb. 5 perc. A bekevert habarcs hagyományos kő­műves szerszámokkal hordható fel, de alkalmazható vakológép is.

LB-KNAUF kézi alapvakolat

Az LB-KNAUF kézi alapvakolat Hvh 5 és Hvb 4 minőségben készül. Az előkevert, felhasználásra kész ás­ványi anyagokból készült fagyálló va­kolat, külső és belső alapvakolat készítésére egyaránt alkalmas (6.5. táblázat, 2. sor).

A Hvh 5 minőségű alapvakolat meg­felel:

• homlokzati nemes vakolatok, vala­mint kőporos vakolatok alá;
• homlokzati alapvakolatként simító vakolatok alá;
• fröcskölt nemes vakolat alatti si­mító vakolatként.

A Hvb 4 minőségű alapvakolat alkal­mas:

• belső falfelületek   alapvakolata­ként;
• téglafalak és kőfelületek bedörzsöléséhez;
• belső mennyezeti vakolatként;
• belső simító vakolatként.

Az LB-KNAUF alapvakolat csak fagy- és pormentes, megfelelően elő­készített, LB-KNAUF gúzoló anyaggal kellősített falfelületre hordható fel, a kellősítést követően legalább 12 óra eltelte után. Az alapvakolat érdes kell hogy le­gyen, ezért a felhordott anyag csak fogantyús simítóval vagy léccel húz­ható le.

Az alapvakolat anyagát tiszta vízzel, egyéb adalékanyag hozzáadása nél­kül kell megkeverni kézzel vagy gép­pel, szabadesésű keverőnél a keverési idő legalább 5 perc. A habarcsanyagot hagyományos kőműves szerszámokkal, erős feldobás­sal kell felhordani. A mélyebb fugák, illetve a vezetékek falhornyait a vakolás megkezdése előtt ki kell kenni. A felhordás vastagsága oldalfalon és mennyezeten általában 1 cm, de függ a falszerkezet felületi érdességétől és annak síkbeli egyenetlenségeitől. Külső felületeken az ajánlott felhor­dási vastagság 2 cm, ennél nagyobb vastagságú vakolatot 2 rétegben kell felhordani.

6.6. ábra. Ívelt záradékú simított és festett színezetű egyszerű profilú keretpárkány, a nemes vakolati felületből hangsúlyosan ki­emelve.

LB-KNAUF homlokzati alapvakolat

A termék Hvh 10 minőségű, gyárilag előkevert szárazhabarcs, amit a hely­színen, közvetlenül a felhasználás előtt kell összekeverni vízzel. Ce­ment és mész kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és javító adalékokat tar­talmaz (6.5. táblázat, 3. sor). Alkalmas homlokzati alapvakolatként új és régi épületek homlokzatainál, és a belső falazatok páraáteresztő vako­lataként.

Az LB-KNAUF homlokzati alapva­kolat csak nedvesség ellen szigetelt falazatokra hordható fel, megfelelő szilárdságú, por- és szennyeződés­mentes felületekre. Felhordás előtt a falfelületeket – az egyenletes szívó­képesség és a megfelelő tapadóerő ér­dekében – LB-KNAUF gúzoló anyaggal vagy egyéb tapadást javító anyag­gal kell bevonni.

Vakolás előkészítésekor a falazatok hibáit a vakolás megkezdése előtt legalább három nappal ki kell javítani, el kell távolítani a laza falrészeket és alapvakolattal ki kell kenni a na­gyobb repedéseket. Nem egységes falszerkezeteknél célszerű hálós erő­sítést készíteni. Az előkészített falfe­lületet az LB-KNAUF homlokzati alapvakolat tervezett felhordása előtt min. 1 nappal LB-KNAUF gúzoló anyaggal kell kellősíteni. A kész alapvakolatot az építkezés helyszínén keverjük össze a vízzel be­tonkeverőben, esetleg fúrógépbe fo­gott keverőszárral, vagy kézzel, habarcsos ládában. Az alapvakolatot hagyományos kőműves szerszámokkal kell felhordani. A rétegvastagság bel térben 15-20 mm, kültérben 20-25 mm. Ha a falazat kiegyenlíté­séhez ennél vastagabb vakolat kell, azt csak több rétegben lehet felvinni.

LB-KNAUF külső-belső gépi alapvakolat

Felhasználásra kész, ásványi anya­gokból készült, csak vakológéppel felhordható külső, ill. belső alapva­kolat, amelynek kémiai adalékanya­gai biztosítják a legelőnyösebb me­chanikai tulajdonságokat, a kiváló ta­padási képességet és a könnyű bedol­gozhatóságot (6.5. táblázat, 4. sor). Alkalmas régi és új épületek minden olyan falfelületére (tégla, beton, gáz­beton stb.) és mennyezetére, ame­lyen a hagyományos alapvakolat is maradandóan megáll. A külső és belső gépi vakolat csak szilárd, száraz, por- és szennyeződés­mentes falfelületre hordható fel.

A vakolás megkezdése előtt legalább 12 órával a vakolandó felületet homok­kal kevert hagyományos habarccsal vagy LB-KNAUF gúzoló anyaggal gúzolni kell. Erősen nedvszívó fala­zatoknál a felületet elő kell nedvesí­teni. Az előfröcskölt falazatot óvni kell a gyors kiszáradástól. Ha a vako­lás megkezdése és az előfröcskölés között hosszabb idő telt el, a művele­tet meg kell ismételni. A gépi vakolatok speciális összetétele és adalékai lehetővé teszik a hosszabb bedolgozási időt, a vakolat nem „sül” rá a falra, így elegendő idő áll rendelkezésre a bedolgozásra. A gépi vakolás állandó minőségű, gaz­daságos, gyors, korszerű vakolási technológiát jelent, amely a tartozé­kok (él védő, vakolat vezetősín, speciális szerszámok) használatával még fokozható.

A felhordáshoz bármilyen vakológép megfelel, gazdaságosan kézi felhor­dással azonban ne kísérletezzünk! Az LB-KNAUF gépi vakolatot – a ré­tegvastagságtól függően – egy vagy két rétegben kell felhordani. A réteg­vastagság téglafalazat esetén külső vakolatnál 2 cm, de min. 1 cm legyen, betonfelületen pedig min. 1 cm a leg­kisebb rétegvastagság. Födémvako­láskor egy rétegben max. 1 cm vako­lat hordható fel. Az LB-KNAUF va­kolatot egyenletesen, „vakolatlánc” formában kell a falazatra és a fö­démre felhordani.

LB-KNAUF hőszigetelő alapvakolat

A perlit alapú hőszigetelő alapvako­lat gyárilag előkevert szárazhabarcs, amelyet az építkezés helyszínén, köz­vetlenül a felhasználás előtt vízzel kell összekeverni. Cement és mész kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és javító adalékokat tartalmaz (6.5. táb­lázat, 5. sor).

Alkalmas új és régi épületek homlok­zatainak páraáteresztő vakolataként, de csak szigeteléssel ellátott falazato­kon. Beltéri alkalmazása csak a fal­szerkezet páradiffúziós számításai alapján dönthető el. A hővezetési té­nyező 0,15 W/(m • K). A perlit alapú hőszigetelő alapvakolat megfelelő szilárdságú por- és szennyeződésmentes tégla-, beton-, gáz­beton falazatokra kézi és gépi vako­lással egyaránt felhordható. Régebbi vakolatok hőszigetelő képességének javítására tervezett vakolás előtt min­denképpen kérjük ki szakember véle­ményét! A nem megfelelő szilárdságú régi vakolatot el kell távolítani, a fa­lazat fugáit ki kell kaparni.

A hőszi­getelő alapvakolat felhordása előtt a falfelületet – az egyenletes szívó­képesség és a megfelelő tapadóerő érdekében – LB-KNAUF gúzoló anyaggal kellősítjük. A stabilizált és foltjaiban kijavított falfelületre a gúzolást legalább 1 nappal a hőszigete­lés felhordása előtt kell elvégezni. A keverés végezhető betonkeverő­ben vagy fúrógépbe fogott keverőszárral és kézzel, habarcsládában. A hőszigetelő alapvakolat gépi feldol­gozásánál az adott vakológép adottságai szerint járunk el. Az alapvako­lat hagyományos kőműves szerszá­mokkal is felhordható, az egy műve­letben felhordott rétegvastagság 20-30 mm. Ha a falazat kiegyenlíté­séhez és hőszigeteléséhez nagyobb rétegvastagság szükséges, azt több ré­tegben kell felvinni.

LB-KNAUF külső-belső simítóhabarcs

A külső és belső simítóhabarcsok gyárilag előkevert szárazhabarcsok, amelyeket az építkezés helyszínén közvetlenül a felhasználás előtt vízzel kell összekeverni. Cement és mész kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és javító adalékokat tartalmaznak. A kiszerelésében (csomagolásában) is megkülönböztetett, kültéri és beltéri vakolatanyag új és régi épületek homlokzatainak, belső falazatainak páraáteresztő, simító vakolataként használható. Az LB-KNAUF simító­habarcsok kézi vagy gépi alapvakola­tokra, ill. hagyományos módon készí­tett alapvakolatokra hordhatók fel. A felület festhető és tapétázható (6.5. táblázat, 6-7. sor).

A simítóhabarcsok megfelelő szilárd­ságú, por- és szennyeződésmentes alapvakolatra hordhatók fel. A fel­hordás előtt a falfelületeket egyenle­tesen meg kell nedvesíteni Ha az alapvakolat 1-2 napnál nem régebbi, a nedvesítés elmaradhat. A simítóhabarcsot az építkezés hely­színén keverjük össze vízzel, beton­keverőben vagy fúrógépbe fogott keverőszárral, vagy kézzel habarcsládá­ban, a felhordás simítóval vagy serpe­nyővel lehetséges. A rétegvastagsá­got az alapvakolat felületének minő­sége szabja meg. Ha tökéletesen sima felületet kell kialakítani, a felhordott simítóhabarcsot szivacsos dörzsölővel egyenletesen eldolgozzuk, majd a fe­lületet glett vassal el kell simítani.

Alapozók

LB-KNAUF alapozó

Különlegesen finom részecske mé­retű vizes, akrilát-polimer diszper­ziót és adalékanyagokat tartalmazó mélyalapozó, amely felhasználásra kész, kannás kiszerelésben az „LB-KNAUF THERMO SYSTEM” része. Az alapozó ragasztótapasszal és üvegszövettel glettelt felületek alapo­zására, a nemes vakolat felületi előké­szítésére használható. Az alapozás a glettelés megkötése után, az időjárás­tól függően, de legalább 3 nap eltelté­vel elkészíthető, kb. 0,1 kg/m² anyag­felhasználással, hígítás nélkül, ko­rongecsettel felhordva. Az alapozó réteg kiszáradása után (időjárástól függ, de legalább 24 óra) lehet a ne­mes vakolatot a felületre felhordani.

6.7. ábra. Ívelt záradékú, lépcsős profilú ab­lak körüli keretpárkány.

LB-KNAUF betokontakt 90

Tiszta kvarchomokkal kevert, erősen lúgálló műanyag diszperzió, amely olyan felületek előkezelésére alkal­mas, amelyek különleges tömörségük és csekély nedvszívó képességük mi­att nem felelnek meg a közvetlen va­koláshoz. Az anyag „hídként” műkö­dik az alapfelület és a felhordandó vakolat között, különösen előnyösen alkalmazható helyszínen vagy előre­gyártott elemekből készülő sima betonfödémeknél, (pl. Filigrán, Kaiser, Omnia vagy Komodoka), valamint a szárazvakolat kötésénél, a kész be­tonrészek lehúzott felületén. Gipsz­karton lemezek utólagos vakolásá­nál, valamint gipsz-, égetett gipsz va­kolatnál, a díszítő vagy kiegyengető vakolat felhordása előtt szintén szük­séges a betokontakttal való előkeze­lés. Az anyagszükséglet 150-300 g/m² hígítás nélkül).

A 20 kg-os vödrökben kiszerelt KNAUF betokontakt 90-et – az alap­felület állapotától függően – 2:1 arányban csapvízzel hígítjuk, majd henger­rel vagy kefével vagy géppel spriccel­jük az alapra. Az alapnak teherbíró­nak, száraznak és laza részektől, vala­mint formaleválasztó segédanyagoktól (pl. olaj) mentesnek kell lennie. A leülepedett kvarchomokot időn­ként fel kell keverni. Az alap és a le­vegő hőmérséklete nem lehet 5°C-nál alacsonyabb.

A szerszámokat a használat után víz­zel azonnal meg kell tisztítani! A vakolatfelhordással addig kell vár­ni, amíg a betokontakt már nem ra­gad és kiszáradt, ekkor azonban cél­szerű gyorsan megkezdeni, hogy az építőanyagok pora ne rakódjék a fe­lületre. A közölt mennyiségi és feldolgozási adatok tapasztalati értékek, amelyek az adott felülettől függően változhat­nak. A felhordás előtt érdemes egy kísérletet végezni.

Ragasztók

A gyárilag előkevert, felhasználásra kész ásványi alapú, cementet, dolo­mithomokot és adalékokat tartalma­zó por alakú ragasztótapaszokat fel­használáskor csak tiszta vízzel kell bekeverni. Összetétele: cement, do­lomithomok, adalékok. Alkalmazhatóak az „LB-KNAUF THERMOSYSTEM” homlokzati hő­szigetelő rendszer hőszigetelő táblái­nak fogadó falra való ragasztásához, valamint a hőszigetelést takaró záró­ réteg üvegszövet begletteléséhez. A felragasztásnál a fal pormentes, tisz­ta, teherbíró, laza részektől, ki virág­zástól mentes és egyenletes felületű legyen. Az utólagos benedvesítéstől tartózkodni kell!

A ragasztás

A lemezek felragasztására és glettelésére használható „LB-KNAUF ra­gasztótapasz” port tiszta vízbe szór­juk, és lassú forgású keverőben vagy keverőszáras fúrógéppel, vödörben addig keverjük, amíg egyenletesen elkevert masszát nem kapunk. Ez­után 5 perces pihentetés után újra át­keverjük.

A hőszigetelő lemezek felragasztása­kor a 10 mm-nél kisebb egyenetlensé­gek a ragasztóval kiegyenlíthetők, ennél nagyobb egyenetlenségek azonban csak egy új, egyenletes va­kolatréteg felhordásával szüntethe­tők meg. A hőszigetelő lapokra a ragasztót a szélei mentén és középen, 5 pontban hordjuk fel. A kötésben felrakott le­mezek fugáin ragasztó nem préselőd­het át.

A glettelés

Az üvegszövetes glettelés a hőszige­telő lemezek felragasztását követően, 24 óra eltelte után hordható fel, úgy, hogy glettelés előtt a lemezek egye­netlenségeit csiszolópapírral eldol­gozzuk, majd puha kefével letisztít­juk. Ha a hőszigetelő lemezek két hé­ten belül nem kapják meg a glettelést, a glettelés előtt újra kell csiszolni a felületet.

Extra nemes vakolatok

LB-KNAUF Extra nemes vakolat

Az előkevert, felhasználásra kész ás­ványi anyagokból összeállított, vé­kony rétegben felhordható, dörzsölt felület kialakítására alkalmas nemes­ vakolat kétféle szemcseeloszlással készül (6.5. táblázat, 8-9. sor). Anyagösszetétel: mészhidrát, fehér, ill. szürke cement, dolomithomok, festék pigment és adalékok. Elsősorban az „LB-KNAUF THER­MOSYSTEM” hőszigetelő rendszer fedőrétegeként használják a legalább 3 napos szilárdságú üvegszövettel be glettelt felületre, de alkalmas jól ki­száradt, kivirágzás- és laza részektől mentes mész- vagy mész-cement alapvakolatokra is. Az alapfelületet az LB-KNAUF EXTRA nemes vakolat felhordása előtt LB-KNAUF alapozóval kell ke­zelni (korongecsettel).

Az alapozás száradási ideje az időjárástól függ, de legalább 24 óra. Ha az alapfelület nem száradt ki kellően, a fedővako­lat befoltosodhat! Az LB-KNAUF EXTRA nemes vakolatot tiszta víz­zel, egyéb anyag hozzáadása nélkül, szabadesésű ke verőben 3-5 percig kell keverni. Az egyes zsákok anya­gát mindig teljes egészében keverjük be, célszerű egyszerre 2-3 zsák anya­gát bekeverni, és egy nagyobb habarcsládába leengedni. Minden egyes anyagkivételkor a láda tartalmát alaposan fel kell keverni kézi erővel.

Nemes vakolatok

Az LB-KNAUF nemes vakolatok előkevert felhasználásra alkalmas, ás­ványi anyagokból készült fedővakola­tok, amelyek többféle bedolgozási és felületi struktúrához, dörzsölt, ka­part, tiroli, csapott és fröcskölt felüle­tekhez készülnek. A színárnyalatok széles palettája tág teret enged az építész fantáziájának. A szárazvakolatot a helyszínen, víz hozzáadásával keverik be. Az LB-KNAUF nemes vakolati rendszer régi és új épületek régi és új alapvakolatá­ra, külső és belső, víztaszító és páraáteresztő vakolatként egyaránt meg­felel.

Fogadó alapvakolatként jól kiszáradt hagyományos mész- vagy mész-cement alapvakolat, valamint bármely LB-KNAUF alapvakolat megfelel. Az egyenletes nedvszívó képesség érdeké­ben az alap legalább két hete száraz le­gyen. A nemes vakolat felhordása előtt a fogadó alapvakolatot – a környezet páratartalmához és a külső hőmérsék­lethez igazítva – elő kell nedvesíteni.

LB-KNAUF dörzsölt vakolat

A nemes vakolat három szemcsemé­rettel kerül forgalomba:

• 1 mm-es finom-;
• 2 mm-es finom-;
• 4 mm-es középszemcsés (6.5. táblázat, 10-12. sor).

Az LB-KNAUF dörzsölt nemes va­kolat fogadásához az alapvakolatot a következők szerint elő kell készíteni:

• az 1 mm-es max. szemcsemérethez a 2-3 mm-es vakolatvastagsággal simítva;
• a 2 mm-eshez léccel finomra lehúz­va;
• a 4 mm-eshez léccel lehúzva rovátkolás nélkül.

A dörzsölt vakolat kőműveskanállal, ill. serpenyővel, erős feldobással, elegyengetéssel, simítóléccel hord­ható fel. A tömörített vakolatfelüle­tet dörzssimítóval vagy körkörösen eldörzsöljük, vagy vízszintes irányba elhúzzuk. A finom és középszemcsés LB-KNAUF dörzsölt vakolatnál ajánlatos a dörzsölést nikecelles vagy parafa simítóval végezni. Hogy a szakaszolás (az átállás az állványon), ne legyen feltűnő, a felhordást egy falfelületen lehetőleg megszakítás nélkül, egyszerre kell elvégezni. Az LB-KNAUF dörzsölt vakolatot világos színekben célszerű készíteni, a sötétebb színek csak díszítéshez ajánlatosak, mert ezeknél a színár­nyalatoknál a kivitelezési hibák foko­zottan látszanak.

LB-KNAUF kapart vakolat

A kapart nemes vakolat két szemcse­mérettel:

• 2 mm-es finom- és
• 4 mm-es nagyszemcsés mérettel ké­szül, 7-8 mm, ill. 9-10 mm fel­hordási vastagságra (6.5. táblázat, 13-14. sor).

A kapart nemes vakolatot fogadó alapvakolatot

• a finomszemcséshez léccel kell le­húzni;
• a középszemcséshez léccel durván le kell húzni és a felületét rovát­kolni kell.

Ez utóbbi nem feltétle­nül szükséges, elegendő lehet a durva léces lehúzás is. A felületi nemes vakolat felhordása előtt leg­alább egy nappal előnedvesíteni kell, hogy tökéletes színárnyalatot kapjunk, és hogy a kaparás közben a felület egyenletesen kemény le­gyen. A nemes vakolatot tiszta vízzel, egyéb adalékanyagok hozzáadása nélkül – kőműveskanállal csapható állapotúra – kell keverni. Az egyenle­tes színeloszlás érdekében célszerű 8-10 zsáknyi anyagot egyszerre, keve­rőgépben megkeverni. A habarcsoló-ládában tárolt anyagot felhasználás előtt mindig jól fel kell keverni.

Az LB-KNAUF kapart vakolat ha­barcsmasszáját kőműveskanállal vagy serpenyővel kell „feldobni”, egy fal­felületet lehetőleg megszakítás nél­kül, egyszerre felhordva, hogy a csat­lakozások ne látszódjanak. A felhordási vastagság finomszem­csés vakolatnál kb. 8 mm, közép­szemcsés vakolatnál kb. 10 mm legyen. A felhordott nemes vakolatot fa simítóléccel egyenletesen lehúzzuk, és dörzsdeszkával bedörzsöljük, ill. tömörítjük.

Végül a felületet acélsimítóval vagy kőműveskanállal telje­sen zárt, sima felületté simítjuk, hogy később, a még meg nem kapart ré­szek könnyen felismerhetők legye­nek. A kaparás akkor kezdhető meg, ha a nedves nemes vakolat már nem ragad a kaparókefére, tehát ha a va­kolat kellően megszilárdult. Ekkor az egész felületet óvatosan végig kapar­juk, ami után még ajánlatos a teljes felületet fűrészlappal vagy citlinggel is átdolgozni, hogy egyenletes felület keletkezzék.

LB-KNAUF tiroli vakolat

A tiroli vakolat hasonló a dörzsölt va­kolathoz, csak annyiban különbözik, hogy eldolgozásánál az alapvakolatot finoman, léccel lehúzva vagy durván simítva kell előkészíteni. Simított alapvakolatnál előfordulhat, hogy – bizonyos időjárási viszonyoknál – a felületi struktúra minősége gyengébb lesz (6.5. táblázat, 15. sor). A jelleg­zetes tiroli vakolat a durva szemcsék vízszintes irányú „hosszú” gördítésé­vel alakul ki.

Az ilyen vakolatok év­századokon keresztül átszínezett fe­lülettel készülnek Tirolban. A legalább kéthetes alapvakolatot a nemes vakolat felhordását megelőző napon teljes vastagságában többször be kell nedvesíteni, majd a felhordás előtt vékony permetszerűen a nedvesítést meg kell ismételni. A nemes vakolatot tiszta vízzel, egyéb adalékanyag hozzáadása nél­kül, kőműves serpenyővel és kanállal csapható állapotúra kell keverni. Az egyenletes színeloszlás érdekében egyszerre legalább 6 zsáknyi anyagot kell nedvesen megkeverni a keverő­gépben. Felhasználás előtt a ládában tárolt anyagot át kell keverni.

6.8. ábra. Hagyományőrző ablakkeret nemes vakolatú falfelületnél.

Az LB-KNAUF tiroli vakolatot lehe­tőleg világos színekben készítsük. A simítóléccel felhordott vakolat vas­tagságát a legnagyobb szemcse – „gu­rulószemcse” – mérete határozza meg. A felhordott vakolatot hoblival vagy filc bevonatú hoblival vízszintes irányban elhúzva, kialakulnak a tiroli vakolatra jellemző barázdák. A fel­hordást egy falfelületen lehetőleg megszakítás nélkül kell elvégezni.

LB-KNAUF csapott vakolat

A 0-8 mm szemcseméretű anyagból a 8 mm-es durva szemcséknek kö­szönhetően készíthető különleges és nem szokványos felület (6.5. táblá­zat, 16. sor). Az alapvakolat léccel való lehúzása után nem szükséges sem finomra si­mítás, sem külön simítóvakolás. Az előnedvesítés azonos a tiroli vakola­téval.

A vakolat anyagát tiszta vízzel, egyéb adalékanyag hozzáadása nélkül, kő­műveskanállal csapható állapotúvá kell keverni. Az egyenletes színelosz­tás érdekében ajánlatos 8-10 zsáknyi anyagot keverőgépben nedvesen megkeverni és a habarcsládában tá­rolt masszát használat előtt jól át kell keverni. A csapott vakolat kőműves­kanállal, erős feldobással hordható fel. A karakteres felület a vakolatban levő durva adalékanyag szemcsékből adódik. Az anyagot mindig egy felü­letet teljesen lefedve kell felcsapni, az alapvakolatnak nem szabad átlát­szania. A felhordást egy falfelületen lehetőleg megszakítás nélkül kell el­végezni.

LB-KNAUF fröcskölt vakolat

A 0-2 mm-es anyagösszetétel ne­mes struktúrájú fröcskölt felületet ad (6.5. táblázat, 17. sor). Az egyenletes nemes vakolati réteg fogadására csak léccel lehúzott és si­mított alapvakolat felel meg.

A simí­tott alap lehet:

• normál, hagyományos vakolat;
• LB-KNAUF alap- és simítóvakolat;
• régi kőporos vagy nemes vakolat.

Kőporos felületnél a fröcskölési ré­tegvastagság és a felhordott m²/ anyagszükséglet nagyobb lehet a táb­lázatban láthatóknál. Hagyományos seprűs fröcskölésnél az alapvakolat felületén a hígított mésztejes előmeszelés segíti a fröcskölés egyenletes­ségét. Ha a nemes vakolatot fröcskölő géppel hordjuk fel a felületre, a fröcskölő gép haj tokárjának egyenle­tes forgatásával két-háromszor kell átfröcskölni a felületet. Újabb réteg akkor vihető fel, ha az előző már kissé megszáradt. A foltosodás elke­rülésére a fröcskölő gépet munka köz­ben egyenletesen mozgatni kell. Ügyeljünk arra, hogy a vakolást egy oldalon lehetőleg megszakítás nélkül végezzük, mert a hosszabb megszakí­tások nyomai a falfelületen megma­radnak.

LB-KANUF kéregvakolat

Előkevert anyagként beszerezhető:

• LB-KNAUF tiroli vakolat és
• LB-KNAUF csapott vakolat.

Lábazati vakolatok

LB-KNAUF lábazati alapvakolat

Az LB-KNAUF lábazati alapvakolat gyárilag előkevert szárazhabarcs, amit az építkezés helyszínén közvet­lenül a felhasználás előtt vízzel kell összekeverni, az előbbiekben ismer­tetettekkel azonos módon. Cement kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és javító adalékokat tartalmaz (6.5. táb­lázat, 18. sor).

Az LB-KNAUF lábazati alapvakolat új és régi épületek lábazatainak pára­áteresztő alapvakolataként alkalmaz­ható. Felhasználható a vízszintes szi­getelés alatt is, továbbá olyan falfelü­leteknél, amelyek a mechanikai sérü­léseknek jobban ki vannak téve. A lábazati alapvakolat megfelelő szi­lárdságú, por- és szennyeződésmen­tes felületre hordható fel. A felhor­dást megelőzően a falfelületeket az egyenletes szívóképesség és a meg­felelő tapadóerő érdekében LB-KNAUF gúzoló anyaggal kellősítjük, a lábazati vakolat készítése előtti na­pon. Laza tégla- vagy betonfelületek­nél rabichálót kell beépíteni (stabili­tás és az együttdolgozás biztosításara).

A lábazati alapvakolat hagyományos kőműves szerszámokkal hordható fel. Nagyobb vastagságban csak több rétegben lehet felvinni. A színes LB-KNAUF lábazati vakolat alá a felüle­tet finomlécezetten készítik elő, egyéb igények esetén simítással. A si­mító réteget saját anyagából, „friss a frissre” elv alapján kell felhordani, és polisztirol- vagy fasimítóval kell elsi­mítani.

Figyelem! Cementes anyagú lábazati vakolatoknál a felület előkészítéskor (faltisztításkor) sósavat használni ti­los a maratáshoz! A fogadó falak ugyanis – nedvszívó képességük ará­nyában – a sósavat mint folyadékot magukba szívják, ami a felhordott vakolat elszíneződését, felhólyagozódását és réteges (leveles) leválását okozza, és a színes lábazat idő előtt tönkremehet.

LB-KNAUF színes lábazati vakolat

Az előkevert, felhasználásra kész, képlékeny, műanyag bázisú felület­képző vakolat 10 színben készül. Az adalékanyagot színes ásványi szem­csék alkotják.

Alkalmas színes felületképző, fagy­álló vakolatként függőleges felületek díszítésére külső és belső felületen, valamint épületen kívül lábazatok fe­lületképzésére. A fagyálló, víztaszító és páraáteresztő felületet adó vakolat alkalmazható cementsimítású, beton-, kő-, műkő, azbesztcement és HE-RAKLITH felületekre is. Nem alkal­mas azonban a hőszigetelő szerkezeti rendszerek közül hőszigetelő vakolat, polisztirol és ásványgyapot termékek felületképzésére (6.5. táblázat, 19. sor).

Az egyenetlen felületeket célszerű LB-KNAUF lábazati alapvakolattal elsimítani. Falfelületen való alkalma­záskor ügyelni kell az előírások sze­rinti simított vakolat szilárdságára és jó minőségére. Az elsimított felületet a portól és egyéb szennyeződésektől meg kell tisztítani. Az így előkészí­tett felületet a jól elkevert alapozóval – hígítás nélkül – egyszer át kell kenni festőecsettel, majd 24 órás szá­radás után felhordható a színes lába­zati vakolat. Az anyagszükséglet 0,1-0,2 kg/m².

A színes lábazati vakolatot rozsda­mentes vagy műanyag simítóval, egyenletesen, az alapra erősen rá­nyomva kell felhordani, majd felüle­tét el kell simítani.

Falazóhabarcsok

LB-KNAUF falazóhabarcs

Az LB-KNAUF falazóhabarcsok gyárilag előkevert szárazhabarcsok, amelyeket az építkezés helyszínén, közvetlenül a felhasználás előtt vízzel kell összekeverni. Cement és mész kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és javító adalékokat tartalmaznak. Négy szilárdsági osztályút gyártanak (6.5. táblázat, 20-23. sor).

Használható új és régi épület falaza­taihoz (tégla, betonblokk, YTONG, gázbeton stb.) a statikai tervek alap­ján különböző terhelésű tartófalak, pillérek, kémények és válaszfalak építésénél.

Az LB-KNAUF falazó habarcsot ha­gyományos kőműves szerszámokkal, a falazási technológia betartásával, a gyártó műszaki előírásait betartva kell feldolgozni. Ha a gyártó másként nem rendelkezik, akkor töltsük ki a vízszintes és a függőleges fugákat egyaránt. A falazóhabarcs ajánlott vastagsága 10-15 mm, az ideális hő­mérséklet a falazáskor 5 °C és 25 °C.

LB-KNAUF hőszigetelő falazóhabarcs

A hőszigetelő falazóhabarcs előke­vert kész ásványi anyagokból készült, perlites adalékú szárazhabarcs (6.5. táblázat, 24. sor).

Alkalmazási szempontból a falak ál­lékonysága alapvetően a falazó anyag és a falazóhabarcs minőségétől függ. Különösen fontos az állandó minő­ségű falazóhabarcs nagy méretű falazóelemek használatakor, az egyenet­len tehereloszlás miatti utólagos re­pedések elkerülése érdekében. Az   elkészült   falazat   hőtechnikai szempontból csak hőszigetelő falazó­habarcs alkalmazása esetén felel meg az elvárásoknak, mivel – a falazó ­anyag típusától függően – a fugák a falfelületnek akár 15 %-át is kitehetik, ami a hőszigetelést erősen rontja. Az LB-KNAUF hőszigetelő falazó-habarcsok alkalmazása mellett szól, hogy a lehető legkisebb felvonulási terület szükséges, pontosan meghatá­rozható az anyagszükséglet, minimá­lisra csökkenthető az anyagveszteség és a habarcskeverés élőmunka igénye lényegesen csökkenthető.

Ha a falazóelemek túl szárazak vagy porosak, gondoskodni kell az elemek nedvesítéséről,   ül.   letakarításáról (pl. vízsugárral). Ez megakadályoz­za, hogy a hőszigetelő habarcs ned­vességtartalmát     a    falazóelemek gyorsan elszívják és a habarcs „elég­jen”. Az LB-KNAUF hőszigetelő fa­lazóhabarcs +5 °C és 25 °C között dolgozható be, a falfelület hőmérsék­lete pedig min. +5 °C legyen. A hőszigetelő falazó habarcsot tiszta vízzel, egyéb anyagok hozzáadása nélkül kézzel vagy géppel kell megke­verni.

Szabadesésű keverőnél a keve­rési idő legalább 5 perc legyen. Az LB-KNAUF hőszigetelő falazó­ habarcsot   hagyományos   kőműves szerszámokkal, a falazási technológia betartásával kell bedolgozni. A víz­szintes és függőleges hézagok ajánlott vastagsága 1 cm. A függőleges héza­gok kitöltése kötelező, mivel csak így biztosítható a falazóelemek együtt­dolgozása és a falszerkezet előírt szi­lárdsága.

Az 1993-ban 100 éves fennállását ün­neplő TERRANOVA építőanyag ­gyártó európai vállalkozásnak már 15 éve működik leányvállalata Magyar­országon, Magyar TERRANOVA né­ven. A cég termékei az elmúlt évtize­dek fejlesztéseinek eredményeként túlnyomó részt már hazai gyárban, hazai alapanyagokból készülnek eu­rópai minőségben.

Bátran ki lehet jelenteni, hogy a TERRANOVA gyártmányok piacvezető szerepet töltenek be, azonban egy korszerű technikának, egész pontosan a hőszigetelő vakolatoknak köszönhetően új versenytárssal is fel kell vennie a harcot.

Természetesen jelen cikkünkben maradunk a TERRANOVA ismertetésénél.

A TERRANOVA termékek csopor­tosítása alkalmazástechnikai szem­pontból a következő:

• homlokzati nemes vakolatok;
• habarcsos hőszigetelő rendszerek;
• teljes hőszigetelő rendszerek;
• javító vakolatrendszerek;
• gépi és kézi vakolatok;
• simító vakolatok;
• kötőanyagok;
• homlokzati színezők;
• dekor profilok;
• segédanyagok;
• nyers alapanyagok;
• specifikus szerszámok.

A vakolatokat a következőkben ré­teg felépítési sorrendben ismertetjük.

Alapvakolatok

KPS gúz

A KPS cementalapú gúz előkevert felhasználásra kész ásványi anyagok­ból készült. A szárazhabarcs a tisztított falfelületek előkezelésére szolgál.

Alkalmas:

• Hvh-10 alapvakolathoz
• KPS alapvakolathoz
• EXTRA hőszigetelő vakolathoz
• TERRALIT hőszigetelő alapvako­lathoz

KPS alapvakolat

KPS alapvakolat gyárilag előállított kézi és gépi felhasználásra egyaránt alkalmas szárazhabarcs, amely régi és új épületek külső és belső felületeire alapvakolatként, ill. burkolati alap­ként használható.

Anyagösszetétel: homok, duzzasztott perlit, mész-cement kötőanyag, spe­ciális adalékszerekkel kiegészítve. A jó tapadási és feldolgozhatósági tulaj­donságokkal rendelkező szárazha­barcs keverék építésbiológiailag ked­vező, jó páraáteresztő képességű anyag. Kizárólag gúz felülettel ellátott és előnedvesített felületre hordható fel. Minimális rétegvastagság az 1,5 cm-t, az átlagos vastagsága a 2,0 cm-t nem haladhatja meg. Többrétegű fel­hordást a „friss a frissre” elven kell készíteni. A hővezetési tényező hoz­závetőleg 0,85 W/(m • K).

KPS gipsz perlites belső vakolat

A felhasználásra kész speciális vakoló szárazhabarcs saját anyagában glettelhető (Hvb-8). Alkalmazható belső terek felületképzésére, de gipszes kö­tőanyaga miatt gőzös, párás helyisé­gek vakolataként, valamint csempe­burkolat alapvakolataként nem cél­szerű használni.

Anyagösszetétel: perlit bázisú, gipsz ­mészhidrát kötőanyagú, kiegészítő adalékszerekkel készített vakoló-anyag. Kiváló páraáteresztő képessé­gű, jó kapilláris szívóképességgel rendelkező, jó hőszigetelő képességű, kedvező élettani hatású anyag, amely kézi és gépi felhordásra egyaránt alkalmas. Cementes javítóhabarcs na­gyobb fugák, falhiányok kitöltéséhez nem használható, a cement-gipsz ne­gatív kémiai reakciója miatt.

Cement­kötésű BETONYP és HERAKLITH felületre közbenső, nem cementes anyagú vékony réteget kell a feldolgo­zás előtt legalább egy nappal felhordani, hogy a „tapadó híd” kialakul­jon. Ezek egyszerű alapozó anyagok, amelyeket a felhasználás során jól fel­keverve, a teljes takarni kívánt felül­etre kell felhordani. A „tapadó híd” anyaga a vakolandó felület ismereté­ben választható ki, a gyártók adatait figyelembe véve. A rendszertermé­kek között a gipszvakolat alapozó jó tapadó hídnak minősül. A hővezetési tényező hozzávetőlege­sen 0,24 W/(m • K).

KPS gipszdolomitos belső vakolat

A felhasználásra kész, belső vakolat szárazhabarcs saját anyagában glettelhető (Hvb-8). Felhasználható belső terek korszerű felületképzésé­re, kisebb gőzterhelésű helyiségek (fürdőszoba, konyha) vakolataként is megfelel. Nagyobb csempefelület alá és gőzös helyiségben nem alkalmaz­ható.

Anyagösszetétel: dolomitbázisú, gipsz-mészhidrát kötőanyagú, kiegé­szítő adalékszerekkel készített va­koló anyag. Kiváló páraáteresztő képességű, ked­vező élettani hatású anyag, kézi és gépi felhordásra egyaránt alkalmas. Cementbázisú felületeknél a gipsz jelenléte miatt az előző gipsz perlites anyagoknál elmondottakat figyelem­be kell venni.

A mész-cementbázisú külső és belső durva alapvakolatot Hvh-10 minőség­ben, előkeverten készítik. Alkalmas régi és új építésű falak és mennyeze­tek gúzolt felületeinek vakolására. Anyagösszetétel:   homok,   mész-ce­ment kötőanyaggal, speciális adalék­kal kiegészítve.

Páraáteresztő képessége megfelel a falakkal szemben támasztott pára­technikai követelményeknek, kézi és gépi bedolgozásra egyaránt alkalmas. A készre kevert habarcs kedvező konzisztencia jellemzői a különböző takarórétegekhez biztosítanak meg felelő tapadó felületet és nemes vako­latok fogadásához sem kell a felületet további karcolással érdesíteni. A hővezetési tényező hozzávetőlegesen 0,80 W/(m • K).

6.1. ábra. Különleges ablakkeretezés.

Terralit hőszigetelő alapvakolat

A felhasználásra kész, ásványi alap­anyagú hőszigetelő alapvakoló szá­razhabarcs (Hil2) falszerkezetek kül­ső és belső hőszigetelésére alkalmaz­ható, a kívánt hőtechnikai követel­mények szerint meghatározott vas­tagságban.

Felhordható egy vagy több rétegben, 5 cm vastagságig külön hőszigetelést hordó háló felerősítése nélkül. Teher­hordásra méretezett hálófüggesztéssel és rögzítéssel akár 10 cm vastag­ságú réteg készítésére is alkalmas (6.1. táblázat, 6. sor). Anyagösszetétel: duzzasztott perlit, szürke cement-mészhidrát kötő­anyaggal, speciális adalékkal kiegé­szítve. Megfelelő páraáteresztő képességé­nek, kiváló hőszigetelő képességének és kis testsűrűségének köszönhetően megfelelően előkészített – gúzolt – falfelületen széles körben alkalmaz­ható.

Nemes vakolatok alá lécezett dur­va, színezett vékony vakolatoknál és homlokzatfestéseknél, valamint bel­ső felületek vakolásánál pedig kiegé­szítő simítóvakolattal ellátott kivitel­ben kell elkészíteni. A homlokzat­felületen a sima réteget Hidrofóbizáló SHC-vel kell kezelni a festés előtt.

Hővezetési tényező (falon): 0,14 W/ (m • K).

Extra hőszigetelő alapvakolat

A bedolgozásra kész, polisztirol­gyöngy bázisú hőszigetelő alapvakoló szárazhabarcs (Hi6) alkalmas az épü­letek falszerkezeteinek külső – hely­színen felhordott – hőszigetelésére és a felületi vakolatréteg hordására (6.1. táblázat, 7. sor). Anyagösszetétel: polisztirolgyöngy, duzzasztott perlit, szürke cement­mészhidrát kötőanyaggal, speciális adalékokkal kiegészítve.

Kiváló hőszigetelő és páraáteresztő képességéből, kis testsűrűségéből és könnyű felhasználhatóságából adó­dóan, és miután kézi és gépi felhor­dásra egyaránt megfelel, számtalan területen alkalmazható. Mennyezetre 1,5 cm vastagságban, míg oldalfalra egy rétegben 3.. .5 cm vastagságban hordható fel. Külön tartóháló és tar­tóváz nélkül, az oldalfalak hőszigete­lési vastagsága több rétegben akár 8 cm-re is növelhető. 8 cm felett – ha­sonlóan az előzőhöz – a felületi réteg terhét kampózott hálóval kell átadni a falnak.

Hővezetési tényező (falon): 0,085 W/ (m • K).

TERRASAN simító vakolat

A TERRASAN simító vakolat ásvá­nyi alapanyagú régi és új, valamint TERRASAN javító vakolatokra kézi és gépi felhordással egyaránt alkal­mazható. Jól használható ezenkívül hagyományos alap- és készvakolatok­ra, valamint hőszigetelő alapvakola­tokra is. Régi vakolatok foltszerű ja­vításánál a „Tapadó emulzió-H”-val keverten célszerű használni. Anyagösszetétel: ásványi alapanyag, cement-mészhidrát kötőanyag és ki­egészítő adalékok.

A simító vakolati rendszer felületi megmunkálását – felhordást, elegyengetést, simítást – is jól tűrő anyag 1-5 mm vastag kiegyengető réteg esztétikus, jól glettelhető és jól szí­nezhető felületet ad. A felületi vakolatjavításoknál a „Ta­padó emulzió-H” anyagot a keverő-vízbe kell bekeverni, a keverővíz mennyiségének figyelembe vételével,

1:5 (emulzió:víz) arányban. Régi fe­lületen és foltokban végzett javítá­soknál az előnedvesítést az előbbi emulzió-víz anyaggal kell elvégezni. TERRASAN javítóvakolat rend­szerre a „Tapadó emulzió-H” nem alkalmazható, ill. nem szükséges.

Alapozók

Az alapozók a vakolatok újabb réte­gére, illetve vakolatok javításánál a felületi tapadás érdekében felhordott anyagok. Feladatuk a vakolatalap, a vakolatrétegek és a felületképzők közötti megfelelő kapcsolat kialakí­tása. Ezek az anyagok gúzolónak is tekinthetők, szerepük azonban több, tapadó habarcsként, tapadó hidak képzésére alkalmazhatók. A TERRANOVA vakolatrendszer­hez TERRAPLAST alapozót és szili­kát alapozót forgalmaznak.

TERRAPLAST alapozó

Az 5 és 20 kg-os műanyag kannában forgalmazott folyékony vegyi anyagot a felületi réteg felhordása előtt leg­alább 1 nappal kell telítettségig fel­kenni a vakolatalapra – annak minő­ségétől függő mennyiségben – ecset­tel vagy meszelővel. Hígítani nem szabad, az alapot egy összefüggő ré­tegben kell telíteni. Homlokzat felújításnál a laza festék­réteget és minden egyéb eltávolítható vakolatrészt le kell tisztítani a kezelni kívánt felületről. Az egyenetlenül szívó alapot – a TERRAPLAST alapozó felvitele előtt egy nappal -TERRANOV\ mélyalapozóval, mint vakolaterősítővel elő kell kezelni. Ezt az alapozót elsősorban TERRAPLAST vékony vakolatoknál, va­lamint TERRATHERM hőszigetelő rendszereknél alkalmazzák.

Szilikátalapozó

A szilikátalapozó halmazállapota, kiszerelése és felhordása azonos a TERRAPLAST alapozónál elmondottakkal. Alkalmazható szilikát vé­konyvakolatoknál és TERRASIL hő­szigetelő rendszereknél.

Fluat

A Fluat vegyszeres oldat vakolatok felületi (felület előkészítő) kezelésére alkalmazható. Szilikátfestékek, szili­kát vékony vakolatok ásványi alapjai­nak előkészítésére, agresszív lég­szennyezési hatások és gombásodás elleni védelemre, a szívóképesség ki­egyenlítésére, a vakolatok felületi szilárdítására, valamint friss vakola­tok felületeinek semlegesítésére egy­aránt jól használható.

Alapanyaga alkáli-szilikátok és al­káli-szilikonátok vizes oldata, ame­lyet 5 és 20 literes műanyag kannák­ban forgalmaznak.

A szilárd, tiszta, festékmaradványok­tól megtisztított falfelületre átlagosan 0,20 kg/m² folyékony anyagot kell a végleges felületi réteg felhordása előtt legalább egy nappal, ecsettel vagy festőkoronggal telítettségig fel­hordani. Szilikát és TERRASIL fes­tékek, valamint a Szilikátvakolatok felhordása előtt szintén legalább egy nappal kell a fluat bevonatot felhor­dani. A szerszámokat és eszközöket használat után tiszta vízzel azonnal le kell mosni.

Mélyalapozó vakolaterősítő

A szerves oldószerben feloldott mű­gyanta alapanyagú alapozó termék alkalmas falfelületek pergő vakolata szilárdságának növelésére, szívó ké­pességének egyenletessé tételére, be­ton, azbesztcement felületek, vala­mint krétásodó festékek alapjának megerősítésére. A 0,20-0,40 kg/m² mennyiségben felhordott alapozó, a felhordását követő 12 órán belül tapa­dó képes és teherbíró alapot ad a Redis-F festékek, ill. TERRAPLAST vékony vakolatok, valamint a szórt nemes vakolatok számára.

A felületi szívóképesség erősen meghatározza az előbbi anyagmennyiséget. Az alapozót külön hígítás nélkül, te­lítettségig kell felhordani festőko­ronggal, szükség esetén két rétegben, a „nedveset a nedvesre” elv alapján, a tiszta, teherbíró és száraz alapra. A bevonati kezelés előtt a pergő vakola­tot alaposan le kell takarítani, a kré­tásodó festékréteget el kell távolíta­ni. Az 5 és 20 literes műanyag kan­nákban forgalmazott, éghető oldó­szereket is tartalmazó alapozók a tűz­védelmi előírások szigorú betartása mellett tárolhatók.

Gipszvakolat alapozó

A vizes műgyanta diszperzió anyagú alapozó sűrítményt tapadó híd képzé­sére és szívóképesség kiegyenlítésé­re, gipszes belső vakolatok alá, fala­kon és mennyezeteken egyaránt használják. Gipszes kötőanyagú vakolati alapra alapozóként ecsettel, teddy hengerrel vagy fröcskölve felhordva egyéb takarórétegek, pl. nemes vako­latok tapadó hídjaként is alkalmazha­tó.

A vakolatalapnak szilárdnak, száraz­nak és tisztának kell lennie, különö­sen olaj-, zsír- és egyéb „elválasztó” anyag nem maradhat rajta, ezeket gondosan távolítsuk el az alapozó fel­hordása előtt.

Betonra és egyéb erősen szívó fala­zatra: 1:3 arányban vízzel hígítva, egy rétegben, YTONG falazatra pedig két rétegben hordható fel, az első rétegben 1:3 arányban keverten, a második réteget pedig minimum egy nap eltelte után, 1:1 arányban vízzel hígítottam

Tapadó emulzió-H

A Tapadó emulzió-H javítóhabar­csok tapadó adalékát a mészcement- és cementjavító, valamint a TERRA-SAN simítóvakolat tapadó képességé­nek fokozására alkalmazzák. Kémiai összeférhetetlensége miatt TERRA-SAN javító vakolatrendszernél nem használható!

Az 5 és 20 kg-os műanyag kannákban forgalmazott folyadékot a keverővízhez adagolva keverik be, habarcske­veréssel egyszerre. A keverési arány: Tapadó emulzió-H:keverővíz = 1:5, (pl. 0,08 m³ finomhabarcshoz egy 5 kg-os kanna emulzió szükséges). A felület vakolás előtti előnedvesítéséhez a keverővízhez hasonló keve­rési arányú anyag szükséges, ez a mennyiség független a kész habarcs­hoz szükséges víz- és emulziómennyi­ségtől. Az előnedvesítés előtt a laza vakolatot és a festékmaradványokat el kell távolítani, a felületet pedig portalanítani kell. Száradás után kö­vetkezik a javító és a KPS alapvako­lat felhordása, ill. eldolgozása.

Hidrofóbizáló SHC

A hidrofóbizáló anyag nem alapozó, hanem a kész felület víztaszítóvá té­telére, vízáteresztő képességének ja­vítására szolgál.

A folyékony szilikon gyanta épületek homlokzati felületeinek teljes vagy kiegészítő hidrofóbizálására (különö­sen az időjárás hatásainak jobban ki­tett oldalakon) beton-, műkő, színe­zett mész- és azbesztcement felületek esetén egyaránt használható. A nagy felületi behatolási mélység nem befolyásolja a falszerkezetek páraát­eresztő képességét, kiváló impreg­náló képességének és ellenálló képes­ségének köszönhetően pedig ellen­állóvá teszi a felületet az ultraibolya sugárzással szemben. A hidrofóbizáló anyagot légszáraz, por-, szennyeződés- és repedésmen­tes felületre, 0,10-0,50 kg/m² mennyiségben hígítatlanul, permetezéssel vagy ecsettel, egyenletesen elosztva kell felhordani.

Miután a hidrofóbizáló anyag tűzve­szélyes, ügyelni kell a tűzvédelmi elő­írások betartására, a tárolásnál és a felhordásnál egyaránt.

Ragasztók

A ragasztókat elsősorban a táblás hő­szigetelő rendszereknél használják, a polisztirol lapok és az üvegszál szövet ragasztására, ill. beágyazó massza­ként. A táblás hőszigetelő lapok szi­lárd építésű falra való ragasztásához 2,5.. .3 kg ragasztó szükséges m-en­ként. A falhoz ragasztott és kapcsolt táblás hőszigetelésre az üvegszövetet két ragasztó réteg közé, a ragasztó masszába beágyazva helyezik fel.

6.2. ábra. Ablakot körülölelő szalagkeret, metszett szemöldökkel és metszett függőle­ges oszlopkerettel.

Terramin ragasztó

A por alakú, műanyag adalékkal ja­vított speciális ragasztóhabarcs kiváló ragasztóképességének köszönhetően a falon tartja a táblákat, továbbá a hőszigetelő táblák felületének póru­saiban, ill. mélyedéseibe tapadva jól tartja az üveghálót és a felületi ne­mes vakolatot. Az összefüggő glett szerű réteg páraáteresztő képessége megfelel a falak páratechnikai köve­telményeinek. Az anyagszükséglet ragasztóként 2,5-3 kg/m², beágyazó masszaként 2,0 kg/m².

A 40 kg-os papírzsákba csomagolt, por alakú ragasztót kézi vagy gépi erővel, víz fokozatos hozzáadásával, 20-30 perces szüneteket tartva – kell megkeverni. Megfelelő vízmennyiség adagolásával jól kenhető sűrű­ségű masszát kapunk. Egy-egy beke­vert adagot 3 órán belül fel kell hasz­nálni. A ragasztóhabarcs száradása után kerülhet sor a fedővakolat fel­hordására. (TERRAMIN nemes ­vagy színes vékony vakolatok).

TERRAFIX ragasztó

A pasztaszerű, műanyag kötésű, 25 kg-os vödrökben forgalmazott ra­gasztó és ágyazó pasztát l:l-es keve­rési arányban 350-es portlandcementtel kell összekeverni, 25 kg TERRA­FIX ragasztóhoz és ugyanannyi ce­menthez 2 liter vizet kell hozzáadni és géppel intenzíven bekeverni. A megfelelő bedolgozhatóság érdeké­ben vízzel hígítható. A bekevert anyagmennyiséget 3 órán belül be kell dolgozni. Az anyagszükséglet ra­gasztóként 1,0 kg paszta, 1,0 kg ce­ment, ágyazó rétegként 1,5 kg paszta, 1,5 kg cement.

A cement teljesen friss és csomómen­tes legyen. Nagy nyári melegben még felhasználás közben is szükség lehet víz hozzáadására. A megszilárdult és száraz felületre a fedőréteg készítése előtt legalább egy nappal el kell ké­szíteni a tapadó hidat, tapadást segítő alapozó felhordásával.

Nemes vakolatok

A 40 kg-os papírzsákokba csomagolt, felhasználásra kész, ásványi alap­anyagú szárazhabarcs nemes vakolat nagy színválasztékban kapható. Al­kalmas hagyományos és perlites, régi és új alapvakolatokra külső és belső felületképző vakolatként egyaránt.

A végleges felület lehet:

• kapart;
• dörzsölt, és
• szórt (fröcskölt).

A szórt anyag (vékony rétege miatt) közvetlenül a hőszigetelő alapvako­latra csak simítóvakolat közbeiktatá­sával alkalmazható, külső térben a hőszigetelő alapvakolatot Hidrofóbizált SHC-vel kell előkezelni.

Anyagösszetétel: dolomitadalék, ce­ment-mészhidrát kötőanyag, festé­kek, speciális adalékok.

A hat hónapnál nem régebbi csomago­lású, megfelelően, száraz helyen tárolt szárazhabarcsból víztaszító hatású, ki­váló páraáteresztő képességű, színtar­tó, és magas élettartamú homlokzati nemes vakolat készíthető, amely meg­felelően védi a hő ellen és hangtom­pító hatással is rendelkezik. Természetesen alkotó elemei révén környezet­barát, építésbiológiai szempontból kedvező tulajdonságokkal bír. A nemes vakolati rendszer legalább 10 napos száradás és kötési idő eltel­tével hordható fel az alapvakolatra. Az alapvakolat legalább Hvh-10 mi­nőségű, egyenletes és a fedő   bedolgozásához megfelelő nedvszívó képességű legyen.

A tökéletes szemcsefelület, színárnya­lat, ill. felületi egyenletesség érdekében figyelni kell a következőkre:

• egy oldalfalra ajánlatos a felhordás megkezdése előtt a teljes mennyi­séget egy ládában, egyszerre be­keverni;
• nyáron a bekevert anyagot takarás­sal kell védeni a beszáradástól, (hogy időközben ne kelljen vizet hozzákeverni);
• a foltosodásuk elkerülésére min­den szállító és bedolgozó edényt a keverőládában megkevert habarcs közepéről vett anyaggal kell meg­tölteni, mert ellenkező esetben a keverésből adódó szemszerkezeti átrendeződések a megszáradt homlokzaton nyomokat hagynak;
• a gépi keverésnél folyamatos víz­adagolás mellett, legfeljebb 3-5 percig keverhető az anyag.

Felhordás előtt az alapvakolatot a te­lítettségi határig elő kell nedvesíteni.

Ez a telítettségi határ függ:

• az alapvakolat anyagától;
• a külső hőmérsékleti viszonyoktól;
• a levegő páratartalmától;
• a fal alapanyagától. Más a nedv­szívó képessége a vasbetonnak, (pl. áthidalók), más a tégla vagy az YTONG falaknak. Mindezek figye­lembe vételével porlasztott vízsugár­ral csak nyáron lehet előnedvesíteni.

Kapart nemes vakolatok

Kapart nemes vakolatot a felületi struktúra miatt a többinél vastagabb rétegekben kell felhordani. Alkalma­zását a strukturális igények és a költ­ségvonzat dönti el. Felhordás előtt próbavakolással kell ellenőrizni az alapfal nedvszívó ké­pességének megfelelőségét. A ha­barcs képlékenysége a keverési víz mennyiségével szabályozható. A habarcs kőműves serpenyővel fel­csapva vagy fogantyús simítóléccel (hóbli és kartecsni) hordható fel.

A felhordott felületet rozsdamentes vassimítóval még lágy állapotban át kell glettelni, hogy a szemszerkezet megfelelően rendeződjék és a kaparási munka könnyebb legyen. Az egyes munkaszakaszoknál adódó tol­dás („stócolás”) csak élek mentén le­hetséges és a felhordást olyan ütem­ben kell végezni, hogy „nedveset a nedveshez” lehessen csatlakoztatni. A kaparás (citlingelés) a megfelelő időben végezhető el, foltmentes fe­lületet készítve.

Dörzsölt nemes vakolatok

A felület előkészítése és felhordási technológiája azonos a kapart vakola­téval, a felhordott rétegvastagság vi­szont annak csak a fele, azaz 4.. .5 mm. Az egyenletesen felhordott, jól tömö­rített habarcs felületét parafa vagy polisztirol simítóval kell eldolgozni, a tervezett dörzsölési struktúrának megjelenéséig.

Az alapszíntől eltérő színű díszítése­ket célszerű felületfestéssel kialakí­tani (TERRASIL vagy Redis-F festé­kek). Vízszintes tagoltságú, vakolat­ból kialakított színdíszítések esetén a színes sávokat legalább egy réteg Redis-F – hasonló színű – festékkel át kell festeni.

Szórt nemes vakolatok

A dörzsölt és kapart nemes vakolatok alapfelületétől eltérően a durva alap­vakolat helyett csak simított és eset­leg mélyalapozóval előkezelt felület lehet a szórt nemes vakolat alapja. A simítás az egyenletes struktúra miatt, az alapozás pedig a szórási egyenle­tesség és a foltmentes felület miatt szükséges.

Az anyag szórása lehetséges

• kézi erővel (seprővel);
• szórógéppel és
• kis teljesítményű vakológéppel.

Ez utóbbi azonban csak nagyobb és összefüggő felületeknél (pl. tűzfalak) gazdaságos. A felületet legalább két rétegben kell átszórni, mert egy helyre történő, túl hosszú ideig tartó szórásnál a habarcscseppek egymásba folyhatnak. Az egyes falfelületeket a „nedveset a nedvesre” elven kell csat­lakoztatni.

Az inhomogén, különböző   vakolatalapok foltosodást okozhatnak, ezért a régi hom­lokzatok felújításainál is célszerű az egész felületet új alapvakolati simító réteggel homogenizálni, ill. TERRA-NO\A mély alapozóval bevonni. El­térő színek esetén takarással, tagoza­toknál pedig felületfestéssel célszerű színezni (TERRASIL vagy Redis-F festékek). Természetesen a tagozatok is bevonhatók szórt vagy dörzsölt ne­mes vakolattal, de ügyelni kell arra, hogy a takarás tökéletes és az élek egyenesek legyenek.

Univerzál extra nemes vakolat

A többi nemes vakolathoz hasonló fe­lületi előkészítés mellett, extra hőszi­getelő (perlites, polisztirolgyöngy) alapvakolatra, valamint egyéb hőszi­getelő, ill. mész-cement bázisú alap- vakolatok fedőrétegére hordható fel. Készülhet gépi és kézi felhordással, kapart és dörzsölt felülettel.

Anyagszükséglet: mész-cement kötő­anyag, dolomit adalékanyag, vízta­szító adalék, színezők és speciális adalékok.

Összetételének köszönhetően ned­vességnek, kipufogógázoknak és me­chanikai hatásoknak jól ellenáll, víz­taszító és jó páraáteresztő képessége folytán hosszú élettartamra tervezhe­tő. A vakolatalap előkészítése, a keve­rés, a felhordás és az eldolgozás azonos az előző dörzsölt és kapart ne­mes vakolatoknál leírtakkal.

6.3. ábra. Lakóház nemes vakolati felületből kiemelt, metszett szemöldökű ablakkerettel.

TERRAMIN nemes vakolat

Tulajdonságai hasonlóak a kapart ne­mes vakolati rendszerhez (lásd 6.1. táblázat, 9. sor). Bedolgozása és a fe­lületi eldolgozás a nemes vakolatoké­val megegyező.

Felületi vékonyvakolatok

A vékonyvakolatok az épületek külső és belső falfelületeinek színezésére, ill. végleges felületkialakításra egy­aránt alkalmasak, megfelelően előké­szített, ill. előkezelt alapfelületek esetében. A vékony vakolatoknál a szemcsenagyság és a szemcseösszeté­tel különbözőségei más-más felületi textúrát hoznak létre.

Terraplast vékonyvakolat

A feldolgozásra kész, pasztaszerű, gördülő szemcsés és gördülő szemcse nélküli plasztikus fedővakolat Ter­raplast alapozóval előkezelt simított felületre hordható fel. A vékonyvakolati rendszer használ­ható jól előkészített alapvakolatra, TERRATHERM hőszigetelő rend­szernél felső – színes – takaró réteg­ként, valamint belsőépítészeti felület­képzésekhez.

A műanyag kötőanyagú, natúrkő-granulátumot és pigmenteket tartal­mazó kész vakolat víztaszító, jó pára­áteresztő, füstgázokkal és alkáliákkal szemben ellenálló. A száraz alapvakolatot jól felkevert, hígítatlan alapozóval telítettségig be kell kenni. A dörzsölt vakolat felhor­dását legkorábban 24 óra elteltével lehet megkezdeni, 1,5-szeres szemcsevastagságban (2-3 mm), puha műanyag simítóval vagy rozsdamen­tes glett vassal. Egyszerre több vödör­höz elegendő mennyiséget kell össze­keverni, lehetőleg egy homlokzatra való mennyiséget egyszerre. A fel­hordást követően azonnal, puha mű­anyag simítóval körkörös vagy vízszintes dörzsöléssel kell elkészíteni a kívánt felületet.

Felújítások során a felületekről el kell távolítani laza vakolatrészeket és festékmaradványokat. A gondosan megtisztított felületet szerkezetében és keménységében a megmaradó fe­lülettel azonos minőségben kell visszaállítani. Egyenetlenül nedvszívó alapokat – a TERRAPLAST alapozó alkalmazása előtt egy nappal – mély­alapozóval elő kell kezelni. A TERRAPLAST vakolattal több­színű felületek is kialakíthatók, úgy, hogy a színek érintkezési vonalán a vakolatalapot, ül. az elkészült színes vakolatot kreppszalaggal védjük a csatlakozó színnel való beszennyeződéstől. A színes vakolatok legalább egynapi idő eltelte után készíthetők egymás mellé.

Szilikát vékonyvakolat

A feldolgozásra kész, pasztaszerű külső és belső vakolathoz használ­ható anyag vízüvegbázisú kötőanyag­gal, kapart hatású dörzsölt felületet kialakítva gazdag színválasztékban hordható fel, folyékony alapozóval előkezelt alapvakolatokra, ill. fogadó felületekre.

A vékonyvakolati rendszer alkalmaz­ható jól előkészített külső és belső, fal- és mennyezetfelületekre, vala­mint a TERRASIL hőszigetelő rend­szer fedővakolataként. A vízüveggel, natúrkő granulátummal és egyéb ada­lékokkal, valamint pigmentekkel összeállított anyagot készre keverten, műanyag vödrökben forgalmazzák. Víztaszító jellege, jó páraáteresztő képessége, fagy állósága és lemoshatósága miatt széles körben alkalmaz­ható. Alkáliákkal és kipufogógázok­kal szemben ellenálló, természetes alapanyagai folytán környezetbarát, építésbiológiailag kedvező hatású.

Bedolgozásnál a durva, nem simít­ható alapvakolatot TERRASAN simítóvakolattal célszerű besimítani. Egyenetlenül szívó alapvakolatot va­kolás előtt egy nappal TERRA­NOVA Fluattal, majd száradás után szilikátvakolat alapozóval be kell kenni. Homogén, egyenletesen szívó vako­latalapnál és TERRASIL hőszigetelő rendszernél csak szilikát vakolatala­pozó használható.

A keveréskor több vödörre elegendő mennyiséget kell egyszerre összeke­verni (célszerűen egy teljes homlok­zatra valót). A bekevert anyagot a szemcseméret 1,5-szeresének megfe­lelő vastagságban műanyag simítóval vagy rozsdamentes glett vassal kell felhordani, és azonnal körkörösen el kell dörzsölni. Durvább struktúrájú felület parafadörzsölővel vagy stiropor dörzsölővel készíthető. A dörzsölést csak „nedveset a nedvesre” lehet végezni.

Melegben, ill. nagy szívóké­pességű alapoknál a vakolatalapot te­lítettségig elő kell nedvesíteni. Felújítási munkáknál a felületről itt is el kell távolítani minden laza vakolat­részt vagy festékmaradékot. A meg­tisztított felületet szerkezetében és szilárdságában a régi felülethez igazo­dóan kell helyreállítani. Szilikátvakolattal is kialakítható többszínű felület, a TERRAPLAST vakolatoknál elmondottak szerint.

Gázbeton külső vakolatok

A gázbeton külső egyrétegű nemes ­vakolatot a sejtesített, pórusos falazóelemekből épült épületek külső homlokzati vakolataként használják. A kész, speciális nemes vakolati szá­razhabarcsot homlokzati felületkép­zésre, fehér (natúr) színben alkal­mazzák, kapart kivitelben. Használható BORSOD gázbeton, va­lamint HEBEL és YTONG pórusbe­ton falazóelemekre, alapvakolat és gúzolás nélküli fedővakolat készítés­re.

A dolomit- és perlit bázisú, mész-ce­ment kötőanyagú, víztaszító és szívó­képesség csökkentő adalékokkal ké­szített szárazvakolat kiváló vízta­szító- és páraáteresztő képessége megfelel a falak páratechnikai köve­telményeinek. További jó tulajdon­sága nagy hangtompító hatása és ma­gas élettartama. Az alapanyagot a pórusos falazati rendszer átlagosnál magasabb zsugorodási értékét figyelembe véve állítják össze, mivel a ne­mes vakolat laza térfogattömege – és ennek következtében rugalmassága – hűen követi a fal csökkenő (zsugoro­dó) felületét, anélkül, hogy arról el­válna vagy „letüremkedne”.

A felhordás módjának megfelelő sű­rűségű habarcs a zsákonként adagolt alapanyagból, víz fokozatos hozzáadásával állítható elő. Géppel és kéz­zel egyaránt keverhető, és keverőlá­dában tárolható. Lehetőleg egy hom­lokzati oldalra való mennyiséget egy­szerre keverjünk meg, és a habarcslá­dában, közvetlenül a felhasználás előtt, ismét keverjük át. Felhordáskor a vakolat alá előfröcskölés nem szükséges, a felületi egyenletességeket azonban hagyomá­nyos alapvakolattal kell kiegyenlíte­ni. A falazatot erősen át kell nedvesí­teni (min. 10 mm mélységig), mind­addig, amíg sistergő hangot ad.

Ezután 10-15 mm vakolatot kell fel­hordani, lehetőleg két rétegben, kő­műveskanállal felcsapva. A második réteget – az első réteg meghúzása után – a falazati elemek eltérő nedv­szívó képessége miatt kell felhordani, „nedveset a nedvesre” elv alapján. A felhordott vakolatot fasimítóval kell tömöríteni, majd glett vassal elsimíta­ni, hogy a nem kapart részek észreve­hetők legyenek. A kaparás megfelelő időpontját kaparópróbával kell meg­állapítani.

Színes lábazati vakolatok

A lábazati vakolatanyag kész, paszta­szerű, műanyag bázisú dekorációs va­kolatként folyékony alapozóval elő­készített felületre hordható fel. Al­kalmazható külső és belső felületkép­zésekhez, lábazatokon, oszlopokon, falakon, falsávokban stb. A műanyag kötőanyagú, speciális, színes vagy színezett ásványi szem­csék nagy színválasztékban teszik le­hetővé természetes és tiszta felületek előállítását. Kiváló víztaszító, páraát­eresztő tulajdonsága mellett fagyálló, egészségre nem ártalmas, továbbá füstgázokkal és alkáliákkal szemben is ellenálló.

Vakolatalapként cementben gazdag finomvakolatok, portlandcement si­mítások, beton és műkő, valamint azbesztcement felületek és Heraklith lapburkolatok egyaránt megfelelnek. Közvetlenül nem alkalmazható perlitből, polisztirolból és ásványgyapot­ból készült hőszigetelő rendszerekre. Az alapfelület szilárd, sima, mozgás­os zsugorodásmentes, portól és szennyeződésektől megtisztított, tökéle­tesen száraz legyen. Felhordás előtt az anyagot jól össze kell keverni. Célszerű az egy összefüggő felületek vakolásához szüksé­ges mennyiséget egy keverőedényben, egyszerre összekeverni.

Felhordás

Az egyenletes, sima, megszilárdult felületet jól felkevert alapozóval, fes­tőecsettel egyszer át kell kenni. A még meg nem száradt nedves alapozó rétegre a szintén jól felkevert, színes lábazati vakolatot rozsdamentes acél vagy műanyag simítóval, egyenlete­sen tömörítve és elsimítva, másfélsze­res szemcsenagyságban, 2,5-3 mm vastagságban kell felhordani. A fi­nomszemcsés lábazati vakolat a meg­szilárdult alapozó rétegre is rávihető.

A simítás után az először tejszerű ké­pet mutató felület bizonyos idő után letisztul. Erős nedvességhatásra (eső, köd stb.) ez a jelenség újra felléphet, ami azonban nem az elégtelen minő­ség, ill. hiányos feldolgozás jele, és idővel teljesen megszűnik. Figyelem: a kiadott mintákkal szem­ben csekély mértékű színeltérés le­hetséges, ami a természetből nyert ásványi adalék fejtési színének kü­lönbözőségétől ered. Helyes feldol­gozás esetén az ebből eredő hibák megelőzhetők.

Falazóhabarcsok

A falazati habarcsok nem tartoznak szorosan e kötet tematikájához, azon­ban a korszerű falazó szárazhabarcs semmiképpen nem maradhat ki a kész habarcsok ismertetésekor. A kétféle minőségben készülő fel­használásra kész, perlit bázisú, hőszi­getelő szárazhabarcs alkalmas a nem túl nagy nedvszívó képességű falazóelemek (téglák, kerámia és beton falazóblokkok) falazó habarcsaként a fa­lazat hőszigetelő képességének foko­zására. Nagy szívóképességű (gáz- és sejtbeton) falazóelemekhez kiegé­szítő adalékkal kell ellátni.

Anyagösszetétel: duzzasztott perlit, ce­ment kötőanyag, képlékenyítő és pó­rusképző. Hőszigetelő képessége jó, így a fugák nem képeznek hő hidakat.

A keverést zsákonként, víz fokozatos hozzáadásával, a megfelelő sűrűség eléréséig kell végezni. Gépi és kézi keverésnél egyaránt egyszerre több zsák tartalmát keverjük be keverőládába. A gépi keverés maximális idő­tartama 5 perc. A keverőládában lévő habarcsot felhasználás előtt kéz­zel át kell keverni, a bekevert habar­csot – a hőmérsékleti viszonyoktól függően – 1-3 órán belül fel kell használni.

A falazás szabályai szerint a falazó habarcsot a falazóelemre egyenletesen terítve, előírt módon és vastagságban (általában 10 mm) kell alkalmazni; a vízszintes és függőleges fugákat egy­aránt ki kell tölteni. A falazóelemeket szükség esetén elő kell nedvesí­teni.

6.4. ábra. Kétlakásos lakóház ferde met­szésű tetősíkja és falnyílásai, metszett sze­möldökű ablak szalagkeretekkel.

6.2. táblázat. Terrasan gúz és javítóvakolat műszaki adatai.

Speciális javítóvakolatok és habarcsok

E javítóvakolatok és habarcsok je­lentősége igen nagy, olyan területe­ken alkalmazhatók, ahol a 6.1. táblá­zatban felsoroltak vagy egyáltalán nem, vagy csak bizonyos feltételek mellett alkalmazhatók.

TERRASAN javítóvakolat-rendszer

A felhasználásra kész, perlit bázisú, fehércement-mészhidrát kötőanya­gú, megkötött állapotban fehér színű fedővakolat szárazhabarcsot dörzsölt kivitelben alkalmazzuk, a cement kö­tőanyagú, speciális adalékokkal ellá­tott, gúzolt felületen. Alkalmazhatóságáról a fal alapos vizsgálata után lehet dönteni. Első­sorban nedves (kapillárisán felszívó­dó), nedvességtől telített (erősen sa­létromos), változó nedvszívó képessé­gű, külső és belső falfelületek vako­latszerű javítására használható. Anyagösszetétel:

Fedővakolat: perlit bázis, mész-ce­ment kötőanyag, spe­ciális adalékokkal ki­egészítve.

Gúz: cement kötőanyag, könnyű adalékanyag, speciális kiegészítő adalékok.

Tulajdonságok:

Fedővakolat: kiváló páraáteresztő és víztaszító képesség, fal­szárító hatás, hőszige­telő képesség, fagy álló­ság, nem éghető.

Gúz: só lekötő és víztaszító képesség, páraáteresztés, fagyállóság, nem éghető.

A vakolatalap meglévő vakolattól megtisztított, szilárd, mozgás- és zsu­gorodásmentes állapotú tégla-, kő- vagy betonfelület.

A gúz anyagot tiszta vízzel, a gúznál szokásos állagúra kell megkeverni. A javítóvakolatot szabadesésű keverőben, legalább 3 percen át kell plaszti­kus állagúra keverni, kb. 10 1 kezdő vízadagolással zsákonként. A mara­dék 2-3 1 vizet fokozatosan kell ada­golni a keverőgépbe, hogy a keverési folyamat végén az anyag megfelelően képlékeny legyen. Minden esetben ad­dig kell keverni, amíg a habarcs fennragad a dob falán és az magával viszi. A sűrűség akkor jó, ha a habarcs épp megmarad a vakolókanálon.

A maxi­mális keverési időtartam 7 perc. A fo­lyamatos felhasználás érdekében egy­szerre több zsák tartalmát kell beke­verni és keverőládában tárolni. A javító vakolatrendszert sávszerű­én, homlokzati síkonként ütemezve kell felhordani. A felületről a régi va­kolatot kb. 1 m-es ráhagyással a nedvesedési határ felett teljesen le kell verni. A fugákat ki kell kaparni, laza részeket el kell távolítani. A falhiá­nyokat megtisztítás után falazzuk ki, a levert vakolattörmeléket a fal környezetéből távolítsuk el. A gúz anyaggal teljes fedést biztosító módon kell elvégezni az előfröcskölést.

A felhor­dott gúzt szükség esetén vízpermete­zéssel kell óvni a gyors kiszáradástól. A javítóvakolatot 3 nap elteltével az alapfelület előnedvesítése után, kb. 2,5-3 cm-es vastagságban, kanállal feldobva, fogantyús simítóval egyszer durván, de egyenletesen lehúzva kell felhordani. Nagyobb vakolatvastag­ság esetén több rétegben, „nedveset a nedvesre” eljárással, az előző réteg meghúzása után kell elkészíteni a va­kolatot.

Az időjárástól függően, 1-2 nap múl­va, előnedvesített felületre felhord­ható 0,5-1 cm vastag javítóvakolat réteg, melynek felülete parafasimítóval való eldörzsöléssel alakítható ki. így fehér színű, víztaszító hatású, fagyálló, dörzsölt struktúrájú befe­jező réteget kapunk. Finomabb felü­letképzési igény esetén ez a réteg TERRASAN simítóvakolattal is készülhet. A festés legalább 3 hetes száradás után, Szilikátfestékkel vagy Redis-F festékkel végezhető. Külső felületre kerülő TERRASAN simítóvakolat esetén semmiképp nem maradhat el a festés.

REDIS általános javítóhabarcs

A többcélú felhasználásra kész szá­razhabarcs alkalmas durva repedé­sek, rések, nagyobb lyukak eltünteté­sére, vakolategyenetlenségek meg­szüntetésére, valamint durva alapva­kolat készítésére.

A mész-cement kötésű javítóanyag perlit adalékkal, légpórus képzővel keverten, jó páraáteresztő és hőszige­telő képességű , repedésmentességet garantáló habarcsanyag. A por- és szennyeződésmentes, elő­nedvesített felületre a habarcs vakoló-kanállal vagy spatulával, max. 3 cm vastagságban hordható fel. Finomva­kolatoknál a vastagság max. 5 mm le­het. A készre javított felületre kerül­het a nemes vakolat, sima felület ese­tében pedig a színezés.

REDIS töltő-simító habarcs

A kész, fehér színű szárazhabarcs külső és belső vakolt felületek javítá­sára használható,

• egyrészt lyukak, repedések, fugák, kitört élek kitöltésére, téglán, be­tonon, és vakolaton;
• másrészt simítóréteg készítéséhez festés és tapétázás előtt, a vakolati egyenetlenségek megszüntetésére.

A cementkötésű, műanyaggal feljaví­tott habarcs nagy tapadó szilárdsága, ideális kenhetősége és repedésmen­tessége miatt 10 mm vastagságig ki­váló minőségű javítást tesz lehetővé. Szilárd és pormentes felületre elő-nedvesítés nélkül felhordható, a gáz-és sejtbeton felületeket azonban ned­vesíteni kell. A felhordásnál víz foko­zatos hozzáadásával érhető el a szük­séges habarcssűrűség. Keverési térfogat arány: (anyag: víz) lyukak kitöltéséhez: 3,5:1; simítás­hoz (spaklizáshoz) 3:1. Az anyag több, mint 2 órán keresztül feldolgozható. A száradási idő min. 12 óra a rétegvastagságtól függően. +5 °C alatt nem használható. A meg­száradt „stószok” és gerincek csi­szolópapírral csiszolhatok le.

Homlokzati színezők

A TERRANCJVA által gyártott és forgalmazott homlokzatfestékek – ki­váló fedőképességük mellett – kiváló páraáteresztő és víztaszító tulajdon­ságúak (6.3. táblázat).

6.3. táblázat Homlokzatfestékek

REDIS-F falfesték

A felhasználásra kész, por alakú „ás­ványi” homlokzatfesték 100 féle szín­árnyalatban kerül forgalomba. Alkal­mas ásványi alapanyagú vakolatból készült homlokzatokhoz, különösen régi vakolatok, kőporos vakolatok át­festésére, valamint elszürkült és meg­fakult kőporos felületek új „köntös­be” öltöztetéséhez.

A cementből és értékes festék pig­mentekből, valamint ásványi töltő­anyag adalékokból összeállított fes­tékanyagnak további olyan jó tulaj­donságai vannak, amelyeknek kö­szönhetően nemcsak jól feldolgozha­tók, hanem az ultraibolya sugarakkal szemben is ellenállók (6.3. táblázat). Az új felületek tiszták (pormentesek) és szárazak legyenek. Felújítási mun­kák esetén az alapról gondosan el kell távolítani minden laza vakolatrészt és a festékmaradékot, majd a felületet lemosással meg kell tisztítani (maratóanyaggal és vízzel). Régi, rosszul szívó alapokat célszerű TERRASAN simítóvakolattal (Tapadó emulzió-H hozzáadásával) teljes felületükön átsimítani. A régi, krétásodó festékeket, ill. eltérő szívóké­pességű vakolatokat egyszer telített­ségig át kell kenni TERRANOVA mély alapozóval.

A festéket 1:1 arányban kell tiszta vízzel hígítani, úgy, hogy a víz egy ré­szének fokozatos hozzáadásával sűrű pépet keverünk ki, ezután kb. 20 per­ces pihentetést követően a maradék vizet hozzákeverjük, majd kb. fél órát ismét állni hagyjuk. Közvetlen a felhasználás előtt, a próbafestés ered­ményétől függően tovább hígítható. Összefüggő homlokzatra célszerű egyszerre bekeverni a szükséges mennyiséget.

Ha a hígítási arányt nem tartjuk be, a kívánt színárnyalat megváltozhat. A festéket előnedvesítés nélkül, szá­raz alapra, korong- vagy festőecset­tel, esetleg hengerrel, 2 munkame­netben, teljes fedéssel kell felhorda­ni. A két festés között min. 24 óra száradás szükséges. A megkevert anyagot még aznap fel kell használni.

6.4. táblázat. TERRANOVA teljes hőszigetelő rendszerek.

TERRASIL falfesték

A felhasználásra kész folyékony ásvá­nyi festék új homlokzati felületek ki­alakítására és régi homlokzatok fel­újítására egyaránt alkalmas, ugyan­akkor felhasználható a TERRATHERM; TERRAMIN; TERRASIL hőszigetelő rendszerek (6.4. táblá­zat), műanyag és nemes vakolatok át­festésére is.

A káli vízüveget, kevés műanyag ada­lékot és értékes színező pigmenteket tartalmazó folyékony festékanyag jól ellenáll az ultraibolya sugárzásnak és a füstgázoknak, könnyű feldolgozha­tósága és jó fedőképessége garantálja a sokrétű alkalmazást. Használható szilárd, száraz ásványi alapokra (hagyományos vakolatra, azbesztcementre, homokkőre, be­tonra stb.) és műanyag vakolatokra. Az árnyékolás nélküli, egyenletes színhatás simított, ill. egyféle struk­túrájú vakolt felületek esetén érvényesül.

Az új homlokzatok felülete tiszta és pormentes legyen. Felújítások esetén az alapot meg kell tisztítani és a javí­tásokat az eredeti felületi struktúrá­nak megfelelően el kell végezni. A szerves anyagú régi festékeket, vala­mint a diszperziós és olaj festékeket el kell távolítani, lehetőleg marató-anyag és forró víz együttes alkalma­zásával, nagynyomású készülék segít­ségével. A festés megkezdésekor a vakolatjavítások legyenek teljesen kiszáradva. Egyenlőtlenül szívó fes­tékalapok esetén TERRANOVA Fluat használata célszerű. Simított felületképzésekhez a meg­maradó és a javított felületi részeket – az egyenletes szívóképesség és azonos struktúra biztosítása érdeké­ben – TERRASAN simítóvakolattal, Tapadó emulzió-H felhasználásával át kell simítani.

Szükség esetén a festék max. 5%-ig vízzel hígítható. Összefüggő homlok­zati felületekhez a szükséges mennyi­séget egyszerre érdemes bekeverni.

A festéket száraz alapra, festőko­ronggal vagy ecsettel kell vékonyan felhordani. Normális körülmények között elegendő két réteget felvinni 12 óra száradási idővel a rétegek kö­zött.

Szilikátfesték

A műanyag vödrökbe csomagolt, fel­használásra kész folyékony ásványi festékanyag épületek ásványi vakola­tainak díszítésére, védelmére, vala­mint belső felületek és TERRASAN javított vakolatrendszer festésére ki­váló anyag.

A káli vízüveget, értékes színező pig­menteket és töltőanyagokat tartal­mazó festék a homlokzatokkal szem­ben támasztott követelményeknek tökéletesen megfelel. A festés alapja szilárd, száraz ásványi alap (hagyományos vakolat, azbeszt­cement, homokkő, beton stb.) lehet. Árnyékolás nélküli, egyenletes szín­hatás simított, ill. azonos struktúrájú vakolaton érvényesül. Felújítások esetén az alapot meg kell tisztítani, és a javításokat az eredeti felületi struktúrának megfelelően el kell vé­gezni. Az esetleg szükséges durva vakolati mész-cementes habarccsal kell eltüntetni. Finomvakolatok javításá­hoz és áthúzásához a TERRASAN simító vakolatot kell használni, ami­hez rosszul szívó, alapok esetén elő­írás szerint „Tapadó emulzió-H”t kell keverni.

A szerves anyagú régi festékeket, a diszperziós és az olaj festékeket mara­tással kell eltávolítani, majd vízzel alaposan le kell mosni. Régi és erő­sen eltérően szívó, könnyen lepergő vakolatokat, valamint a nem teljesen eltávolítható mészfestékeket telített­ségig egyszer át kell kenni TERRA­NOVA Fluat szerrel. A festék és a hígító tömeg szerinti ke­verési aránya alapfestésnél: 2,5:1, rosszul szívó alapoknál és fedőfestés­nél 3:1. A festék állagát próbafestés­sel kell ellenőrizni. Az azonos hom­lokzati felülethez szükséges mennyi­séget egyszerre kell bekeverni. A feldolgozás módja azonos az előbbi festéknél elmondottakkal.

Marató anyag

Az oldószert tartalmazó, felhaszná­lásra kész maró anyagok diszperziós falfestékek, akrilátok, műgyantás va­kolatok, olaj- és ólomtartalmú festé­kek, repedésáthidaló rendszerek ala­pos eltávolítására szolgálnak. Az oldószerek és hordozó segédanya­gaik környezetbarát, biológiailag le­bontható, erős és mély oldó hatású, vízzel emulgeálható, könnyű feldolgozhatóságú anyagok, amelyek épí­tési hulladékként a természetbe ke­rülve, néhány éven belül közömbö­sülnek, ill. megsemmisülnek.

Marató anyagok használatakor ügyelni kell a következőkre:

• Felhordás előtt minden festett és műanyag felületet gondosan le kell takarni, az esetleg mégis lefröcs­költ felületrészeket vízzel azonnal le kell mosni. (Üveg- és alumíni­umrészeket nem támad meg.)
• Belső terekben való alkalmazásnál a padlót a maratási felület környé­kén fóliával le kell takarni, és a he­lyiséget állandóan szellőztetni kell. A felület lemosása után csak akkor kezdjük meg a festést, ha a marató-anyag szaga már nem érezhető.
• A közvetlen napsugárzás és erős szél kedvezőtlenül befolyásolhatja a maratóanyag hatékonyságát, lobbanáspont kb. 60 °C.

A felhordás megkezdése előtt cél­szerű meghatározni egy mintafelület­nél – az optimális hatóidő, ill. kötési idő alapján – a fajlagos anyagszük­ségletet. A felkevert marató anyagot puha natúr szőrkefével vagy bárány­szőr hengerrel, lentről felfelé, egyen­letesen, a telítettségig kell felkenni a felületre, 0,3-0,5 kg-ot m²-enként. Időről időre spaklival ellenőrizni kell, hogy mennyire oldódott már fel az eltávolítandó réteg, és amit lehet, le kell kaparni.

Ha a lemarató film matt lesz, anélkül, hogy az alatta lévő ré­teg teljesen feloldódott volna, „ned­veset a nedvesre” elv alapján még egy réteget kell felkenni vagy spriccelni. Nehezen engedő és vastag rétegeknél az átkenést esetleg többször is meg kell ismételni. A marató anyag hatá­sának kifejtéséhez – az eltávolítandó rétegtől függően – 10-20 percre, de több órára is szükség lehet. Az optimális alkalmazási hőmérsék­let 20 °C.

Alacsonyabb hőmérséklet esetén a hatásidő hosszabb, magasabb hőmér­séklet esetén rövidebb, de rövidül a kötésidő is. Az esetleg megkötött fe­lületek gőzöléssel ismét feloldhatók. Mindig fentről lefelé gőzöljünk, 70-90 °C gőzölési hőmérséklettel, 80-100 bar gőzölési nyomással. Könnyen oldódó rétegek hideg vizes, nagynyomású tisztítóval is eltávolít­hatók.

Homlokzatvakolatok javítása

A homlokzatvakolatok javítása régi épületeken különböző módon és kü­lönböző eszközökkel végezhető el. Első lépés mindig a feltárás és a vizs­gálat, ami elsősorban a laza részek le­verését, valamint a maradó vakolatok és kapcsolódó épülettagozatok vizs­gálatát jelenti. A munka menetét a következőkben ismertetjük. A laza vagy levált vakolatokat és az üregesen kopogó hangot adó vakolat­részeket a falról lefejtjük, a megma­radó részek széleit éles szerszámmal egyenesre „vágjuk”, hogy a javításo­kat könnyebb legyen elvégezni.

A felületeket portalanítani kell, az esetleges falrepedések injektálhatok. A letisztított falfelületet előnedvesítés után gázolni kell, majd a vakolat javítása következik. A hosszabb repedésekkel teli felüle­teknél vagy a repedéseket, vagy a tel­jes felületet fedjük be üvegszövettel, majd gletteljük (5.91.-5.94. ábra). A kész és pihentetett felületre bármi­lyen struktúrájú felület készíthető, kezdve az egyszerű hengerelt válto­zattól, a speciális mintázatún keresztül egészen a szórt felületekig (5.95.-5.96. ábra).

A homlokzati vakolatkárok jelentős részét képező felszívódó (kapilláris) nedvesedés okozta problémák mű­szaki megoldása lehet a speciális lég­pórusos javítóvakolat-rendszerek al­kalmazása. Egyszerű vakolástechni­kai eljárással el lehet érni, hogy a hőszigetelő va­kolat felülete, hosszú élettartam mel­lett, száraz és só kivirágzás mentes le­gyen. A javítóvakolatot egyéb, utólagos falnedvesség elleni szigetelési eljárá­sokkal együtt alkalmazva, a szigete­lés feletti falszakasz tökéletesen ki­szárítható, és a homlokzat felújítási munka folyamatossá tehető.

A javítóvakolatok és – rendszerek:

• TERRANOVA-Terrasan javítóva­kolat-rendszer;
• TERRANOVA Redis javítóhabar­csok;
• BAUMIT javítóvakolat;
• ISPO javítóvakolatok.

5.91. ábra. A) foltokban leváló vakolat javí­tása B) foltok javítása kőműveskanállal vagy spatulával, majd az egész felület erősítő glettelése; C) hidrofóbizáló, mint víztaszító anyag felhordása; D) színező réteg felhordása.

5.92. ábra. Felületi vakolatrepedések javí­tása A) repedések feltárása; B) repedezés le­tisztítása, portalanítása; habarcsos javítása; hálóbetét felerősítése; glettelés; C) hidrofóbizálás.

5.93. ábra. Épülethomlokzatok repedései­nek javítása A) repedezés feltárása; B) ho­ronybővítés vágással; portalanítás; tapadó folyadékkal való impregnálás; C) hézag ru­galmas anyagú kitöltése; felületi réteg fel­hordása, üvegszövet csík behelyezése mel­lett; fal glettelés; D) felületszínezés vagy hidrofóbizálás a végleges könnyű (pl. fröcskölt) nemes vakolati alaphoz.

Lábazati vakolatok

A különböző színű osztályozott ka­vics anyagú és műanyag bázisú lába­zati vakolatok lábazatokra, dekorá­ciós falfelületekre és magasabb igény­bevételi kategóriába sorolható falak felületére, egy rétegben hordhatók fel.

A felületet az igénybevételnek meg­felelő szilárdságú és anyag összetéte­lű, a páradiffúzió szempontjából is megfelelő alapvakolattal kell ellátni. Az alapvakolat megszilárdulása és kellő pihentetés után kenhető fel – ha a rendszerhez szükséges – az alapozó folyadék, amely tapadó hidat képezve biztosítja a megfelelő szemszerkezeti eloszlást és a kellő tömörségű felüle­tet.

A vakolatalapok lehetnek beton-, kő-, műkő, azbesztcement felületek, valamint BETONYP és HERAK-LITH termékek. Lábazati vakolat csak pormentes, jól tapadó felületre, az alapozó elkészültét követő napon hordható fel. A felhordási vastagsá­got a maximális szemnagyság másfél­szeresében célszerű megválasztani. Ennél vékonyabb rétegnél kilátszód­hat az alapfelület, a vastagabbnál vi­szont egyenetlen felületet kapunk. A feldolgozáshoz rozsdamentes simító-lap és hagyományos kőműves vakoló-szerszámok használhatók. Fagyveszélyes helyeken lábazati va­kolatot ne készítsünk (pl. támfalak, utcai kerítések stb. esetén).

5.94. ábra. Laza és repedezett régi homlok­zat üvegszövetes megerősítése (a kész felü­let vékony nemes vakolattal látható el).

5.95. ábra. Vékonyvakolatok felhordása és eldolgozása a) keverés; b)…d) felhordás és eldolgozás rozsdamentes simítóval; e) rusz­tikus gördülőszemcsés struktúra készítése filcsimítóval; f) szórt felület készítése.

5.96. ábra. Különleges struktúrák készítése javított vakolatfelületeken a) keverés; b) szi­vacshengeres felhordás; c) simítóval való felhordás és ecsettel való mintázás; d) ka­nálnyomós eldolgozás.

Korszerű vakolási technika

A korszerű technika az új vakolat­anyagokon túl specifikus bedolgozási módot is jelent, korszerű eszközöket, amelyekkel jól, szépen és hatéko­nyan végezhető el a munka, az előké­szítéstől egészen a felületi eldolgozásig.

Gépi vakolás

A gépi vakoláshoz előkészített épí­tési munkahely és a gépi anyagszállí­tás számtalan cégnek már természe­tes. A gépi technikával lényegesen jobb minőség érhető el, a munka jó­val könnyebb, ráadásul nagyon gyors is (5.97. ábra).

A korszerű rendszereknél a szárazha­barcsok korszerű tárolását nem a zsá­kos és raklapos, hanem az acéllemez siló jelenti. A siló már a száraz falazóhabarcs, majd a száraz vakolóhabarcs anyag tárolására is használható, és szükség esetén a vakoló „géplánc” munkafolyamatába is bekapcsolható (5.98.-5.99. ábra).

5.97. ábra. Átfolyó keverő táplálása készre­ kevert szárazhabarccsal a nyomásálló siló­ból, pneumatikus szállítóberendezéssel.

5.98. ábra. KNAUF 7 m³-es szárazhabarcs tároló siló 1 pillangószelep; 2 töltő-, ill. szel­lőzőcső; 3 körmös csatlakozó (töltéshez); 4 tisztítónyílás; 5 ürítő vibrátor kapcsolási he­lye.

5.99. ábra. Rendszerbe kapcsolt szárazha­barcs siló.

5.100. ábra. Munkahelyi szárazhabarcs tároló silóhoz kapcsolt gépi vakolórendszer működési elve; 1 sűrített levegővel ellátó komplett szerelvény; 2 kompresszor; 3 légtartály és elektromos vezérlés; 4 adagoló tartály; 5 záró (adagoló) szelep; 6 szállító fúvóka; 7 csatlakozó nyak; 8 szállító vezeték; 9 befúvó fedél; 10 porszűrő; 11 jelző szonda; 12 vezérlőkábel; 13 vibrátor kábel; 14 szelepkábel; 15 elektromos tápcsatlakozás; 16 vakoló gumicső szórófejjel.

A korszerű habarcskeverés és vako­lás két gépi műveletből áll:

• a habarcs keverése (5.100. ábra);
• a habarcs szállítása és felhordása (5.101. ábra).

A szárazhabarcsok helyszíni keveré­séhez kisgépek széles választéka áll rendelkezésre. Ilyenek a PFT típusok (5.102.-5.103. ábra), a HM5 és HM2 folyton keverő gépek, valamint a ZP. 3.V. és a ZP. 3.S. habarcsszivattyúk és a PFT Silómat szállító egységek.

A kis méretű, de nagy teljesítményű D20-as habarcskeverők a következő típusokban kaphatók:

• 220 V elektromos hálózatra készí­tett berendezés, sokoldalú alapkeverő csővel;
• 380 V-os hálózathoz alkalmas be­rendezés speciális finombeton/esztrich keverőcsővel;
• LP-típus vagy magasabb légpórus­ tartalmú habarcsok előállításához.

Az m-tec D 20 berendezés bármilyen gyártmányú kész szárazhabarcsok ke­verésére és bárhol használható, fala­zásnál, finombeton felhordásánál, esztrich készítésénél, vakolásnál, szi­getelőlapok ragasztásánál és csempézésénél egyaránt. Az alapanyagok zsákból vagy az m-tec 100/140 pneumatikus szállítóberendezésből ada­golhatok a berendezésbe.

A kis méretű, közepes teljesítményű gépek előnyei:

• automatizált működés különböző mennyiségű és konzisztenciájú anyagok esetén is;
• optimális, homogén habarcsminő­ség, a szabadalmaztatott szállító­csigának köszönhetően;
• nincs anyagveszteség;
• 220 V-os hálózatról is üzemeltethe­tő;
• kialakítása olyan, hogy jól bírja az építkezés mostoha feltételeit;
• könnyen szállítható, kerekeken mozgatható;
• tisztítása egyszerű és gyors;
• tiszta, kényelmes, gyors munkát tesz lehetővé.

A kisebb mennyiségű szárazhabarcs vagy a nedves készhabarcsok legegy­szerűbben olyan fúrószárakkal kever­hetők fel, amelyek keverő végei – a különböző konzisztenciáknak megfe­lelően – különböző alakúakra cserél­hetők (5.104. ábra). A felhordáshoz a különleges profilú rozsdamentes acélsimítók a legcél­szerűbbek, amelyek a különböző ha­barcsok felületi eldolgozására is al­kalmasak (5.105. ábra).

Homlokzatszínezések

Az épületek homlokzatainak színter­vezése az építészeti tervezésen belül külön szakterületet jelent. Az épített terek arányaikkal, elemeik egymáshoz való viszonyával, az ele­mek formájával, a formák alkotta renddel, felületi megjelenésükkel, az elemek színével, a színek kapcsolat­rendszerével, a térarányok, formavi­szonyok és színmegjelenések vi­szonyrendszerével, annak funkcióki­fejező tulajdonságával, a funkciókife­jező tulajdonság és a valóságos funk­ció kapcsolatával, a valóságos funkciót kifejező forma- és színasszociá­ciókkal hatást gyakorolnak a bennük élő emberekre.

E hatás, a konkrét térről szerzett tapasztalat, azaz a konkrét tér élménye. A térélmény egy adott térről nyert, a személyiség kiteljesedését szolgáló tapasztalat, amelyben a színnek jut az egyik leg­jelentősebb szerep. A színekkel a környezetét alakító emberre is visszahatnak környezeté­nek színei. Színérzetei nem önállóan jelentkeznek, a színérzet viszonyokat az ember gyakran színkompozíciós törvényekként értékeli, és felhasz­nálja   alkotó  tevékenysége   során. Ilyenek például a kontrasztjelensé­gek, amelyeket a fiziológia a látásme­chanizmus jobb megismerése érdeké­ben vizsgál.

Az ember környezetétől soha nem függetlenül alakítja ki színérzeteiről az értékítéleteit. A színpreferencia és az  asszociációs  ismeretek  tudatos vagy ösztönös tényezői az alkotás­nak. A harmónia a színérzetek kö­zötti rendszerező elv, amely a prefe­renciával és a kifejezendő tartalom­mal áll szoros kapcsolatban, szintén a színes térkialakítás elengedhetetlen eszköze. Bizonyos színeket egyesek jobban, mások kevésbé szeretnek, ennek a neve egy szóval színpreferen­cia.   A  színpreferencia  életkortól, nemtől, tanultságtól, népcsoporthoz való tartozástól és még sok más tényezőtől függ. A fiatalok pl. a meleg és telt színeket, az idősebbek a hideg és tört színeket kedvelik. A színter­vezőnek mindezeket figyelembe kell vennie egy lakás színeinek megterve­zésekor.

A különböző történelmi ko­rokban is más és más színek tetszet­tek az embereknek, amit műemléki környezetek színkialakításánál fon­tos tudni. A színek pszichoszomati­kus hatásai, amelyek a színörömöt kiváltják, ugyancsak a környezetfor­málás eszközei közé tartoznak. A színes környezetalakítás formálja környezetünket, de az alakítás folya­mata mindenkor feltételezi a természeti környezetet is. Ez azonban nem­csak vizuális kapcsolatot jelent, hi­szen az ég kékje vagy a fa lombjának zöldje nemcsak a nyílásokon át kerül kapcsolatba a belső tér színeivel. A természeti környezet színkapcsolatai­nak és színviszonyainak hatására ki­alakult pszicho fiziológiai mechanizmusok a teljesen zárt terekben is tovább élnek bennünk.

Színélményeink egymáshoz való viszo­nyát jelentős százalékban a színkontraszt jelensége határozza meg. A vilá­gos színek világosabbnak hatnak söté­tek társaságában, a telített színt még telítettebbnek érezzük, ha telítetlenek veszik körül, a vörös színt a zöld, a sár­gát a kék környezet emeli ki legjob­ban.  Az ellentétes színek egymás kontrasztjai. A környezettervezésben a színekbeli, a telítettségi és a világosságbeli    kontrasztokat    használjuk, és megkülönböztetünk hideg-meleg, mennyiségi és minőségi kontrasztokat.

5.101. ábra. Gépi vakolás a felhordástól a simításig vagy glettelésig.

A színtervezésnél színkártyák egy­más mellé helyezésével határozzák meg a színeket, ritkábban pedig a kész homlokzati tervet színezik ere­deti színalappal vagy kartonra nyom­tatott színmásolattal. A végleges döntés az építész és az építtető közös döntése, ami azután akár 2-3 évti­zedre is meghatározza a környezetet. Az ISPO cég az általa szállított komplett rendszerekhez díjmentes számítógépes színtervezést nyújt a homlokzati tervek és a színárnyalati igények, valamint a környezet szí­neinek figyelembe vételével (5.106.-5.107. ábra).

A TERRANOVA, BAUMIT, ISPO, LASSELSBERGER-KNAUF cégek több száz féle színárnyalatban biztosítják a homlokzati felületképzési lehe­tőségeket. A különböző színezett va­kolatstruktúrák, ül. homlokzatfesté­kek további variációs lehetőséget biz­tosítanak a homlokzatok díszítésére.

Festéssel felhordott színek

A ma gyártott festékeknek és hom­lokzatfestékeknek rendkívül nagy a vízgőzáteresztő képessége, ugyanak­kor vízfelvételük és a vízzel szembeni áteresztő képességük rendkívül cse­kély. A levegőt, illetve a különböző gázokat igen nagy mértékben eresztik át, ezért mész vakolatok esetében a karbonátosodás folyamatát nem állít­ják le, a falazat hőszigetelő képessé­gét viszont javítják, mivel állandóan minimális szinten tartják annak ned­vességtartalmát.

Minden bevonatrendszernek alapfel­tétele a szakszerű vízszintes falszige­telés, mert hibás falszigetelés esetén a bevonat is tönkremehet. Hosszú ideje vizes falak szigetelése után, a fal vastagságától függően legalább fél éves száradási idő szükséges. A szára­dási idő letelte után a még falban ma­radt kisebb mennyiségű nedvesség fo­lyamatos eltávozását a homlokzati színezők rendkívül jó páraáteresztő képessége a bevonat károsodása nél­kül teszi lehetővé. Régi felületek be- vonása előtt a laza, pergő, tönkre­ment mészfestéket mechanikai úton, kaparással el kell távolítani, és a vakolathibákat gondosan ki kell javíta­ni. Az alapfelületet alapozóval gon­dosan impregnálni kell. Az impreg­náló anyagot korongecsettel, két ré­tegben – nedves a nedvesre – eljárás­sal kell felhordani.

Felhasználás előtt a homlokzatfesté­ket gépi keveréssel tökéletesen ho­mogenizálni kell. A felhordáshoz legelőnyösebb az ecset vagy a henger használata, ahol azonban a termelé­kenység növelése fontos szempont, szóró eljárás is alkalmazható. Az alapfelület és a külső levegő hőmérséklete +5 °C fölött legyen. Homlokzati színező anyagot gyártó cégek a BAUMIT, az ISPO, a TERRANOVA és a LASSELSBERGER.

5.104. ábra. Speciális fúró-keverő, elasztikus anyagok keveréséhez a) spirálos; sűrűbb anyagok keveréséhez; b) kész anyag felkeveréséhez és hígításhoz; c) híg anyagok keveréséhez.

5.105. ábra. Rozsdamentes acéllemez habarcssimítók és – lehúzók, párhuzamos, ferde és fogazott él felülettel.

Korunk egyik fő követelménye az épületek tökéletes hőszigetelése. A teljes homlokzati hőszigetelés részei a szigetelés, a burkoló réteg és a va­kolat. A homlokzat nemcsak megha­tározza – színével és struktúrájával – házunk megjelenését, hanem egyben védi is az időjárás viszontagságai el­len, továbbá hőtároló feladata is van.

Az épületek túlnyomó többsége va­kolt homlokzatokkal készül, amelyek rendszeres karbantartó munkára szo­rulnak annak érdekében, hogy az időjárásnak ellenálljanak és védő funkciójukat megőrizzék. Egy szok­ványos tatarozás azonban általában nem felel meg a korszerű követelmé­nyeknek, gazdasági megfontolások, környezetvédelmi szempontok, a komfort és a higiénia iránt megnöve­kedett igények, valamint az épületek értékállósága komolyabb módszere­ket követelnek.

Egy négyzetméternyi hagyományos falszerkezetű homlokzatra számolva évenként 11,5 liter fűtőolaj vagy ezzel egyenértékű szén, gáz vagy áram szükséges a belső tér megfelelő hő­mérsékleten tartásához. Ha egy hom­lokzatot fokozott hőszigetelésű rend­szerrel látunk el, a hőveszteség, és ezáltal a fűtési költség is jelentősen csökken, a fűtőolaj-felhasználás pél­dául m²-enként 5,0-5,5 liter lesz. A fokozott hőszigetelésű rendszer -a beruházás költségének megtérülése után – haszna tisztán kimutatható, különösen az energiaárak folyamatos növekedése miatt.

A tüzelőanyag megtakarítás egyben kisebb szennye­zőanyag kibocsátást is jelent. Az épülethomlokzatok fokozott hő­szigetelésű rendszerekkel való utóla­gos kiegészítése már eddig is több millió tonnával csökkentette hazánk­ban a szén-dioxid kibocsátását. A szén-dioxidon kívül évente félmil­lió tonna egyéb szennyezőanyag ke­rül a levegőbe a fűtés során, és ezek­nek több mint a fele mérgező hatású szén-monoxid. Ezután következik a foszfor és az erdőket károsító kén-di­oxid, a levegőben lévő apró szilárd részecskék, valamint a porok és a ter­mészetre és az emberre veszélyes szénhidrogének.

5.42. ábra. Lakóház energiafogyasztása a) hagyományos falazatú, régi építésű épület­nél; b) korszerű falazóelemből, ma épülő há­zaknál; c) fokozott hő védelemmel ellátott épületnél (azonos ablak, padozati és padlás­téri hőszigetelés, valamint fűtő berendezés mellett jól látható a megtakarítás).

5.43. ábra. Teljes hőszigetelő rendszer készítés technológiája 1 lábazati szegő elhe­lyezése; 2 ragasztó felrakása a polisztirol lapra; 3 hőszigetelés felragasztása; 4 felületi egyengetés; 5 káva körüldolgozása; 6 előfúrás a tiplihez; 7 tiplizés; 8 él védők felragasz­tása; 9 burkolati réteg felhordása géppel; 10 felhordás glett vassal; 11 háló beágyazása; 12 vékonyvakolat készítése.

Ma már nem halogatható tovább a rövid távon költségesebbnek látszó, hosszú távon azonban gazdaságosabb és környezetkímélő megoldások be­vezetése.

A fokozott hőszigetelésű rendszerek bizonyos értelemben megoldják a probléma egy részét, hiszen a keve­sebb tüzelési igény miatt csökken a szennyezőanyag kibocsátás, függetle­nül attól, hogy olajjal, szénnel, gázzal, villannyal vagy táv hővel fűtenek. Rosszul szigetelt külső falak esetén a külső falak belső oldala jóval hide­gebb az egyéb belső falfelületeknél. A hideg falfelületek mentén a levegő is lehűl, és hideg légáramlatként süllyed lefelé, és ezáltal kellemetlen lég­áramlás alakul ki a helyiségekben.

A megfelelő hőérzetet nyújtó hőmér­séklet csak nagy energiaráfordítással érhető el. A fokozott hőszigetelésű rendszerrel ellátott homlokzatnál a határoló fal belső felülete érezhetően melegebb, és nem alakulhat ki kelle­metlen légáramlás. A melegebb bel­ső falfelületeknek köszönhetően már 20 °C léghőmérséklet mellett is kelle­mes hőérzet teremthető. Mindehhez az is hozzájárul, hogy a külső oldalu­kon szigetelt falak hőtároló hatása kedvezőbb, a hideg felületű falaknál jól megfigyelhető páralecsapódás itt nem fordulhat elő.

Penészgombák és nedves fal

Az állandóan nedves fal ideális tápta­laja az egészségre is káros penész­gombáknak és spóráiknak. Az épület rendeltetésszerű használata során keletkező pára egy része szellőztetéssel távozik, kisebb részének azonban a falakon keresztül kell kijutnia a sza­badba, azaz a külső falaknak megfe­lelő diffúzióképességük kell, hogy le­gyen. Egy jól elkészített hőszigetelő rendszer ennek a követelménynek is tökéletesen eleget tesz, ezenkívül megvédi a homlokzatot a hidegtől, a melegtől, a széltől és az időjárás egyéb viszontagságaitól.

A nappali és éjszakai, még inkább a nyári és a téli hőingadozás miatt a homlokzat építőanyagai hol tágul­nak, hol összehúzódnak, ennek mér­téke azonban különböző, ami feszült­ségeket gerjeszt, és ez gyakran repe­déseket okoz. A hőszigetelő rend­szerrel készülő homlokzatok anyagai­nak hő okozta mozgása jóval kisebb, így elmaradnak az oly bosszantó re­pedések. A csekély mértékű hőmér­sékletingadozás alkalmassá teszi a rendszert a repedezett homlokzatok tartós felújítására is, a meglévő repe­dések eltűnnek a hőszigetelő rend­szer mögött, az új burkolat pedig el­lenáll a repedésképződésnek.

A hőszigetelő rendszerrel készített homlokzat felújítás különösen gyor­san megtérül, főleg, ha már amúgy is időszerű a homlokzat tatarozása. A ház fekvésétől függően a homlok­zatokat rendszeresen fel kell újítani. A repedezett homlokzatok visszatérő problémát jelentenek, még újravako­lásnál sem biztos a tartós eredmény. A hőszigetelő rendszerrel ez a prob­léma tartósan megoldható, az ener­gia megtakarítás érzékelhető (5.42. ábra). A korszerű rendszerek természetesen új épületeknél valósíthatók meg leg­kisebb ráfordítással. A költségmegta­karítást elemezve nézzünk meg egy példát.

Egy épülő 100 m²-es földszintes lakás 150 m²-es homlokzatánál a 4 körítő főfal keresztmetszete oly mértékben csökkenthető, hogy a lakás ugyan­azon bruttó alapterületen belül 2-4 m²-el nagyobb lehetne, viszont ennek az alapterület növekedésnek a költsé­géből a homlokzatvakolat alatti kor­szerű hőszigetelés kiegészítőivel együtt elkészíthető. Természetesen a bruttó alapterület csökkenése, valamint a korszerű szerkezet kisebb terhe miatt az alapozási költség is csökkenhet, akár 8 %-kal is. Az épület „üzemeltetési” költségében már egyértelmű a nyereség, a nyári hűvös lakás pedig kánikulában felér egy fő­nyereménnyel. Háromszintes háznál az előbbi leve­zetés még kedvezőbb eredményeket ad.

A hőszigetelő rendszerek részei

A hőszigetelő rendszer három része a hőszigetelés, a burkolóréteg és a va­kolat. A hőszigetelő réteget kevésbé gyúlékony, alak- és térfogattartó po­lisztirolhab lemezekből állítják össze, amelyek egészségügyi szempontból teljesen ártalmatlanok. Bármilyen vakolatfajta elkészíthető többféle alapanyag bázissal és rétegvastagság­gal (5.43. ábra).

A homlokzati hőszigetelő rendszerek kivitelezéséhez további kiegészítők is szükségesek: alsó lezáró lábazatido­mok, a külső peremekhez él védő sze­gélyek, a hőszigetelőlapok rögzítésé­hez tiplik, szigetelőszalag a vízálló csatlakozásokhoz. A hőszigetelő rendszer gyakorlatilag bármilyen homlokzati építőanyagra felszerelhe­tő, függetlenül attól, hogy régi vagy új épületről van szó. A hazai építőanyag piacon egyre több cég jelent meg az elmúlt évek­ben nyugat-európai színvonalú hőszi­getelő rendszerekkel és azok kiegé­szítőivel.

A következő felsorolást a hazai üzembe állás sorrendjében állí­tottuk össze:

• Magyar TERRANOVA Építőanyag ipari Kft. 2085 Pilisvörösvár, Bécsi út
• LASSELSBERGER KNAUF Építőanyag ipari Kft. 8202 Veszprém, Házgyár u. 9.
• BAUMIT 1103 Budapest X., Noszlopy u. 2.
• ISPO Dekorputz Kft. 6726 Szeged, Temesvári krt. 48.
• AUSTROTHERM Hőszigetelő anyag Gyártó Kft 9028 Győr, Fehérvári u. 75.
• PROTEKTORWERK Hungária Kft. 1106 Budapest X., Jászberényi út 38-72.

A hőszigetelő rendszer minden eset­ben az épület határoló falainak külső felületére kerül, vagy a főfalhoz, vagy az épületvázhoz rögzítve. A hőszige­telés hatékonyságának érdekében a záró épületrészek (padlás, pince) hő­szigetelése lehetőleg teljes felületen csatlakozzon a homlokzat hőszigete­léséhez.

Az alsó, lábazati indításnál a rögzíté­sen és kapcsoláson, valamint a töké­letes vízelvezetésen túl más problé­mák is adódhatnak:

• a lábazat alsó élét védeni kell a me­chanikai sérülésektől, annál is in­kább, mivel amúgy is ez a hely az épület legsérülékenyebb része;
• az alsó rögzítést tökéletesen kell kialakítani, mivel ez a kapcsolat van leginkább kitéve az időjárás káros hatásainak (pl. a szél szívó hatásának);
• az épület körüli járdától fölfelé mérve 1,2-1,5 m magasságban há­lós erősítést kell a burkolati réteg alá beépíteni;
• a homlokzati hőszigetelés alsó ré­sze és a fűtött tér közötti hőhidat minél nagyobb mértékben takarni kell a felületi réteggel (5.44. ábra);
• pinceszint esetén jól megoldható a takarás (5.45. ábra).

Sem az utólag készülő, sem az új épü­let egyidejűleg készülő egyhéjú hőszi­getelése nem ültethető a járdára, mert a járda téli fagy okozta mozgása miatt a hőszigetelő réteg 1-2 tél után felszakadozik és tönkremegy. A fel­csapódó eső és hólé ellen megfelelő védelmet kell kialakítani. A faltöveket tetőteraszokon, tetőker­tek esetén is hasonlóan kell védeni a csapóeső, a hó és a hólé káros hatásá­tól (5.46. ábra).

Tetőkerteknél külön gondot kell fordítani a következőkre:

• a tetőszigetelést a biztonsági hóha­tár (40 cm) fölé kell vezetni egy összefüggő rétegben;
• a faltő és a talajréteg közötti víz­szintes méret a talaj és a fagy moz­gása miatt legalább 30-40 cm le­gyen;
• a nemes vakolati réteg lehetőleg a hóhatár felett kezdődjön.

A tartószerkezettel, illetve a koszorú­val egybe betonozottan készülő erké­lyek esetén a koszorúknál kialakuló hőhíd és az időtállóság miatt egy­aránt fontos a víz- és fagymentes hőszigetelés, valamint az erkély megfe­lelő kapcsolata. Ma már léteznek ugyan ún. hőhíd megszakítók, ame­lyek beépítésével a probléma az új épületeknél részben megoldható, de a hőszigetelésre szoruló házak erké­lyeinél – hazánkban legalább 90-95%-ban ilyen kialakításúak az erké­lyek – még az 5.47. ábra szerinti megoldásokat kell alkalmazni. Mind az erkélyeknél, mind a tera­szoknál védekezni kell a csapóeső ellen, és a lábazatoknál említett erősí­tést itt is célszerű – főként függőfolyosós házaknál – beépíteni.

A teraszokhoz és erkélyekhez ha­sonló fontosságú az épületfalakhoz kapcsolódó tetők feletti fokozott hő-védelem pontos megtervezése és kivi­telezése (5.48. ábra). A tetősík felett legalább 20 cm magas faltő bádogot kell elhelyezni, amely a fölötte lévő falról és a tetősíktól megoldja a csapadékelvezetést. A padlástéri belső hőmérséklet és a fűtött tér közötti hőmérsékletkülönbség 5-10°C-kal kevesebb, mint a szabadban, ezért itt is vizsgálni kell a csökkentett mér­tékű többlet hőszigetelés szükségessé­gét.

Az is megfelelő lehet, ha a pad­lástérben ugyanolyan anyagú hőszigetelést, de fele vastagságban készí­tünk, mint a homlokzati hőszigetelés. Hőtechnikai és épületfizikai szem­pontból a legkritikusabb pontot az ablakok és a hőszigetelés csatlakozta­tása jelenti (5.49.-5.52. ábra). A homlokzati nyílászárók legnagyobb része fából készül, aminek közismer­ten nagy az időjárás függősége, mivel a fa és a falak eltérően viselkednek télen és nyáron. Igen fontos, hogy a csapadék tökéletes távoltartása meg­oldott legyen.

Speciális hibaforrás az ablakkönyök­lők hőszigetelése és a biztonságos, mechanikai sérüléseknek ellenálló könyöklő kialakítása (5.53. ábra). Mindenképpen törekedni kell a hő-híd kiküszöbölésére (lásd az 5.53.b ábrát).

5.44. ábra. Egyhéjú homlokzati hőszigete­lés és lábazat kapcsolata.

5.45. ábra. Alápincézett épület egyhéjú külső hőszigetelése a) rossz megoldás; b) jó megoldás.

5.46. ábra. Tetőkert és a faltő csatlakozása fokozott hő védelemmel készített homlokzat­nál 1 polisztirol hőszigetelés (pl. AUSTRO-THERM); 2 ragasztó réteg; 3 felhajlott tető­szigetelés; 4 üvegszövet csík; 5 üvegszövet ágyazó réteg; 6 TERRANOVA, BAUMIT, LASSELSBERGER, ISPO nemes vakolati fedőré­teg; 7 sziloplaszt kitöltés; 8 szegőkő; 9 szi­várgó réteg; 10 talaj (bio réteg).

5.47. ábra. Erkély és egyhéjú homlokzati hőszigetelő rendszer kapcsolata a) fal hőszi­getelése, lábazati megszakítással; b) foko­zott alsó hőszigetelő gallér beépítése; c) ki­egészítő fölső hőszigeteléssel ellátva; d) az alsó és fölső hőszigetelés- meghosszabbítás­sal 1 főfal; 2 ragasztó réteg; 3 hőszigetelés (pl. AUSTR0THERM); 4 habarcsba ágyazott üvegszövet; 5 BAUMIT; LASSELSBERGER; ISPO; TERRANOVA felületi nemes vakolat; 6 PROTEKTOR alsó tartóprofil; 7 kerámialába­zat; 8 rugalmas vízmentes tömítés; 9 padló­burkolat ágyazó réteggel; 10 úsztatóréteg, mint hőszigetelés, AUSTROTHERM; 11 vízszi­getelés; 12 alsó hőszigetelő „gallér”.

5.48. ábra. Fokozott hő védelmű épülethom­lokzat és tető csatlakozása a) falsíkra merő­leges lejtésű tetőnél; b) falsíkkal párhuza­mos tetőlejtésnél 1 főfal; 2 ragasztó réteg; 3 hőszigetelés (pl. AUSTROTHERM); 4 burko­lati rétegbe ágyazott üvegszövet; 5 ISPO; BAUMIT; LASSELSBERGER; TERRANOVA ne­mes vakolati réteg (rendszer); 6 PROTEKTOR lábazati fémprofil; 7 faltő bádog; 8 durva va­kolat; 9 tetőszerkezet; 10 cserépfedés; 11 alátét deszkázat (ellenléc).

5.49. ábra. Jól beépített ablak és tökéletes hőszigetelés 1 BAUMIT; LASSELSBERGER; IPSO; TERRANOVA homlokzati nemes vako­lati rendszer; 2 üvegszövet; 3 hőszigetelés (pl. AUSTROTHERM); 4 ragasztó réteg; 5 fő­fal; 6 ablaktok; 7 hőszigetelő tömítés; 8 ru­galmas tömítő massza; 9 elasztikus csík (ra­gasztva); 10 takaróprofil; 11 belső vakolat; 12 ágyazó habarcs; 13 ablakbádog; 14 fuga­szil vízmentes csatlakozó.

5.50. ábra. Homlokzati hőszigetelés után elhelyezett ablak kapcsolása és tömítése 1 BAUMIT; LASSELSBERGER; IPSO; TERRA­NOVA homlokzati nemes vakolati rendszer; 2 üvegszövet; 3 hőszigetelés (pl. AUSTRO­THERM); 4 ragasztó réteg; 5 PROTEKTOR fal­vég profil; 6 ablak; 7 porán hab kitöltés; 8 elasztikus tömítő szalag; 9 tömítő massza; 10 takaróprofil; 11 belső vakolat; 12 ágyazó ha­barcs; 13 hőszigetelő légrés; 14 kő ablakkö­nyöklő; 15 vízelvezető; 16 vízorr.

5.51. ábra. Fém fogadókeret utólagos ab­lakelhelyezéshez 1 BAUMIT; LASSELSBER­GER; IPSO; TERRANOVA homlokzati nemes ­vakolati rendszer; 2 üvegszövet; 3 hőszigete­lés (pl. AUSTROTHERM); 4 ragasztó réteg; 5 főfal; 6 PROTEKTOR falvég profil mint szere­lőkeret; 7 hőszigetelési kitöltés; 8 rugalmas kitöltés; 9 takaróprofil; 10 ablak; 11 belső vakolat; 12 rögzítő lemez; 13 lehorgonyzás; 14 ablakbádog; 15 vízmentes sziloplaszt ki­töltés.

5.52. ábra. Faablak fogadó kerethez készülő homlokzati hőszigetelő rendszer 1 BAUMIT; LASSELSBERGER; IPSO; TERRANOVA hom­lokzati nemes vakolati rendszer; 2 üvegszö­vet; 3 hőszigetelés (pl. AUSTROTHERM); 4 ragasztó réteg; 5 főfal; 6 főfal; 7 szerelőke­ret; 8 porán hőszigetelés; 9 takaróprofil; 10 elasztikus kitöltés; 11 belső vakolat; 12 bitu­rán csík; 13 fogazott takaróléc; 14 ablaktok; 15 ablakbádog; 16 vízmentes merevítő borda; 17 vízmentes kitöltés.

5.53. ábra. Ablak könyöklők homlokzati csomópontjai; a) jó hőszigetelés, gyenge me­chanikai védelem; b) jó hőszigetelés, meg­bízható védelmet nyújtó külső könyöklődesz­kával; c) tökéletes mechanikai védelem, rossz hőszigetelés 1 ragasztó réteg; 2 hőszi­getelés (pl. AUSTROTHERM); 3 I, B, T, LB homlokzati hőszigetelő rendszer nemes vako­lattal; 4 kapcsoló (rögzítő) szegő; 5 kapocs­lemez; 6 kapcsolt ablakbádog; 7 külső ab­lakdeszka; 8 kő vagy műkő ablakkönyöklő, vízorral; 9 ablak; 10 vízmentes tömítés.

5.54. ábra. Redőnyszekrény előtti össze­függő homlokzati hőszigetelés 1 hőszigetelő redőnyszekrény; 2 hőszigetelő réteg (pl. AUS­TROTHERM); 3 dübel; 4…5 TERRANOVA; BAUMIT; ISPO; LASSELSBERGER teljes hom­lokzati hőszigetelő rendszer; 6 koszorú vagy áthidaló; 7 alsó takarókeret; 8 tartóprofil; 9 függesztek; 10 orrlemez; 11 vízorr; 12 redőny.

5.55. ábra. Külső lamellás árnyékoló és homlokzati hőszigetelés 1 reluxa; 2 kötényle­mez; 3 tiplis függesztés; 4 konzollemez; 5 erősítő üvegszövet csík; 6 felhajtott üvegszö­vet; 7 hőszigetelés (pl. AUSTROTHERM); 8 dübelezés; 9 üvegszövet ágyazó habarccsal; 10 ISPO; BAUMIT; TERRANOVA; LASSELS­BERGER teljes hőszigetelő rendszer nemes ­vakolattal; 11 főfal; 12 hőhíd-megszakító.

5.56. ábra. Egyhéjú homlokzati hőszigetelő ­rendszer és korszerű könnyített profilkeret az ablak körül 1 káva; 2 ragasztó réteg; 3 po­lisztirol hőszigetelő réteg (pl. AUSTRO­THERM); 4 ágyazó massza; 5 üvegszövet; 6 ragasztó massza; 7 BAUMIT; AUSTRO­THERM; TERRANOVA könnyített párkánypro­fil; 8 káva kivakolása; 9 nemes vakolati réteg.

5.57. ábra. „Kiülő” épülettömeg hőszigete­lésének víz- és kifagyás mentes megoldása. 1 határoló fal; 2 koszorúgerenda; 3 ragasztó réteg; 4 hőszigetelés (pl. AUSTROTHERM); 5 dübelezés; 6…7 ISPO; BAUMIT; LASSELS­BERGER; TERRANOVA homlokzati nemes va­kolati rendszer; 8 vízorr.

Az ablakszemöldökök csomóponti csatlakoztatásai azonosak a függőle­ges káváknál, falvégeknél alkalma­zott megoldásokkal. Kissé bonyolul­tabb a helyzet a külső árnyékolóval felszerelt ablakoknál, ahol a redőny vagy a reluxa nagy helyigénye és szer­kezete növeli a költségeket (5.54.-5.55. ábra). A függesztett takarások­hoz egyedi megoldást kell kidolgozni, szem előtt tartva a biztonságos függesztést, a vízmentességet. Az ablakok körüli keretpárkányt a hőszigetelt homlokzati rendszer teherbíró felületi burkolati rétegére kell ragasztani, ügyelve arra, hogy ne maradjanak hőhidak (5.56. ábra) a kávák mentén.

A keretpárkány felra­gasztás előtt a be glettelt üvegszövetet 2-3 napig pihentetni kell, majd a hő­szigetelő lemez ragasztásához hasz­nált ragasztóhabarccsal a keretpár­kány felragasztható. Az esetleges épülettömeg mozgatá­sokkal kialakuló kiugró falrészek, va­lamint loggiák és kapualjak feletti fö­dém és a falsík csatlakozása hőtech­nikai és a csapadékvíz elvezetése szempontjából is külön gondosságot igényel. Ne feledkezzünk meg a víz­orr beépítéséről a szükséges helyeken (5.57. ábra). Kiképezhető a vízorr speciális, lábazatokhoz gyártott PROTEKTOR profilszelvényekből, azonban a fémfelület nem nyújt ked­vező látványt a konzolos lemez alsó felületén.

Épülethomlokzatok fölső lezárásánál törekedni kell a tökéletes és „vihar­mentes” kapcsolásra, mert szeles és viharos időben a felületet érő szívó­hatás a tetők alatti zugokban a legna­gyobb, főleg lapos tetőknél (5.58.-5.59. ábra). Magas tetőknél, nyitott vagy szellőztetett ereszaljaknál, a rá­csozott, „dobozos” ereszdeszkázatnál a lezáró „L” PROTEKTOR profilok a legjobbak. Az ereszdeszkának – fém profil hiányában – nekidolgozott hőszigetelő rendszer a fölső épület­rész komplett hőszigetelését nem ké­pes tökéletesen megoldani, ráadásul a deszkák miatt néhány éven belül el­kerülhetetlen a néhány centis kipattogzás az ereszaljon.

A hőszigetelések anyagai

Az egyhéjú, külső oldali hőszigete­léssel készülő falszerkezetek hőszige­telésére csak olyan anyagok használ­hatók, amelyek biztonságosan felra­gaszthatók, és amelyek háló vagy nem korhadó anyagú szövet segítsé­gével vízzáró vagy víztaszító felület­képzéssel láthatók el. A hőszigetelési szempontból számításba vehető mű­anyag habok mechanikai tulajdonsá­gait és árát figyelembe véve, a legelő­nyösebb a polisztirolhab használata.

A szerkezet előnyei:

• a külső oldali hőszigetelésnek kö­szönhetően a falszerkezet hőtároló képessége nő, a fal hő mozgásából adódó feszültségek és így a repe­désképződések viszont csökken­nek;
• páradiffúzió szempontjából a fal­szerkezet kedvezőbb, feltéve, ha szakszerűen készült.

A rétegfelépítés tervezésénél igen fontos, hogy a külső oldali műanyag vakolat kis értékű páradiffúziós ellen­állása ismert legyen. Külső oldali po­lisztirol hab hőszigetelés tervezésekor a habanyag utózsugorodását is figye­lembe kell venni. Az utózsugorodás – amelynek mértéke függ az anyagtí­pustól, a feldolgozás és a bedolgozás módjától – általában 3-5 év elteltével szűnik meg.

A polisztirolhab utózsugorodása 0,15-0,40%, ami az anyag pihente­tésével csökkenthető: háromhavi tárolás után 0,14-0,30%, félévi táro­lás után 0,11-0,24%-os értékre. A zsugorodás mértéke függvénye a test­sűrűségnek is, növekedésével nő a zsugorodás és az utózsugorodás, ezért 20 kg/m³-nél nagyobb testsűrűségű polisztirolhabot nem célszerű alkal­mazni. A 20 kg/m³ testsűrűségű, nem pihentetett habnál 3,5 mm/m (0,35 %) utózsugorodással lehet számolni. 15 kg/m³ testsűrűség alá szilárdsági okokból nem szabad lemenni.

A hőszigetelés utózsugorodását a hő-mozgással együtt kell figyelembe ven­ni. A polisztirolhab hőtágulási együtthatója 0,056 mm/m °C. Ha a hőszigetelést hideg időben (pl. +3-5°C-on építik be, akkor nyáron a hőtágulás az utózsugorodást ellen­súlyozza, és ha a falfelület hőmérsék­lete nem lépi túl a +60°C-ot, káro­sodás nem keletkezik. Ezért lénye­ges, hogy a felületképzés főleg a D-i és Ny-i homlokzatokon világos színű legyen.

Ha nyáron nagy melegben építik be a  habot,   akkor  az  összehúzódás összeadódik az utózsugorodással. Ha a homlokzatképzésnél a hőtágu­lási és utózsugorodási mozgások nem tudják egymást kiegyenlíteni, a téli időszakban a fugák megnövekedése miatt hőhidak keletkeznek, itt a ned­vesség lecsapódás hatására a vakolat meggyengül, és a keletkező húzófe­szültségek miatt összerepedezik. Ahhoz, hogy a polisztirolhab zsugo­rodási és kontrakciós erőit ellensú­lyozzuk, olyan ragasztó anyag (vako­lat) szükséges, amely merev, és a fel­lépő erők hatására képlékeny alak­változás nem, rugalmas alakváltozás pedig egészen csekély mértékben lép fel.

A ragasztó és bevonó anyag nyíró- és húzószilárdsága nagyobb le­gyen, mint a zsugorodási és kontrak­ciós erők felületegységre eső összege. A zsugorodási feszültség a polisztirol­hab minden centiméter vastagságára számítva 350 N/fm értékre tehető, te­hát utózsugorodásból származó káro­sodás nem jön létre, ha a hőszigetelő lemezt a fal felületén megfelelően rögzítik és kellő szilárdságú fedőré­teggel látják el, illetve minél vasta­gabb a habréteg, annál szilárdabb rögzítés és vakolatréteg szükséges. A polisztirolhab lemezek tapadási ereje a lemez keresztirányú bemetszéseivel vagy profilírozásával növel­hető. Bemetszés nélküli lemezt leg­feljebb 30 mm vastagságban és leg­alább 6 hónapi pihentetés után sza­bad beépíteni.

A nagy hőtágulási együtthatójú vakolatok a lehűlési pe­riódusban megrepednek, felmelege­dési periódusban pedig könnyen le­válnak, felpúposodnak. A műanyag adalékú cementvakolat hőtágulási együtthatója 0,015 mm/m °C, ami csak negyedrésze a polisztirolhab hő-tágulási együtthatójának. A polisztirol lemezekből készülő homlokzati hőszigetelés tűzveszélyes­ségi besorolása beépítve, megfelelő takaróréteggel vakolva B-I-es.

Egyhéjú homlokzati hőszigeteléshez – az előbb bemutatott polisztirolhab lemezen kívül – a következő termé­kek használhatók:

• Heraklith;
• Heratekta lemez;
• Bitumoperlit (táblás);
• Expandált parafa lemez;
• Szálas kőzetgyapot.

A szerves anyagú hőszigetelések a belső kémiai bomlási folyamatok és a páradiffúziós jellemzők miatt nagy szerkezeti vastagsághoz speciális ese­tekben alkalmazhatók. A Heratekta lemezek nemcsak mint zsaluzószigetelő és burkoló elemek, hanem mint fokozott hőszigetelésű rétegek is kez­denek elterjedni. Páradiffúziós ellen­állása csekély mértékben tér el a po­lisztirol lemezétől, hátránya, hogy sű­rűbb dübelezés (a felületi feszültségek miatt) és erősebb térháló szükséges.

A szálas kőzetgyapot lemez alkalma­zását az ISPO cég kezdte el több mint másfél évtizede, a kísérleti bevezetés óta több millió m² került beépítésre. Természetesen – mint mindennek – ennek is van előnye és hátránya. A hátrány elsősorban az idegenkedés­ből és az alkalmazási technika isme­retének hiányából adódik, továbbá, hogy a rögzítéshez – dübelezéshez – pontosabb tervező munka szükséges, nehogy a rögzítés után olyan feszült­ségek lépjenek fel, amelyek tönkrete­szik a szálas szerkezetű anyagot.

Előnyei:

• „A” tűzveszélyességi osztályba tar­tozása miatt A/I kategóriába so­rolva bárhol beépíthető;
• pihentetési időre nincs szükség, azonnal beépíthető;
• savas, gőzös üzemek környezeté­ben megbízható tartóssága;
• páradiffúziós ellenállása minimális. Sajnos, az e rendszerhez szükséges hőszigetelő anyag gyártása hazánk­ban még nem indult meg, a DIN előírásai szerinti gyártás előkészítése azonban folyik.

Homlokzati hőszigetelő rendszerek tervezése és kivitelezése

A fokozott hő védelemnek megfelelő épülethomlokzat tervezése során meg kell határozni:

• a hőszigetelés vastagságát;
• a hőszigetelő anyag típusát;
• az alkalmazott anyagok rétegtervét és a felületi struktúrát;
• az előzőek és az épület magassága alapján:
• a hőszigetelés ragasztását és
• a hőszigetelés „dübeles” kapcso­latának kiosztását.

Hőtechnikai tervezés

Az érvényben lévő hőtechnikai szab­vány az MSZ 04-140/2-91. Ez már nem az egyes épülethatároló szerke­zetekre ír elő korlátozást (mint pl. a 0,7 W/m²K fal követelményérték a korábbi szabványokban), hanem a fű­tött teret, mint egységet kezeli, és a határoló felületek átlagos hőátbocsátási értékének szab határt. Ennek megfelelően már nem beszél­hetünk csak a falazat szükséges hőszi­getelésének vastagságáról, ezt mindig együtt kell kezelni az egyéb, fűtött te­ret határoló szerkezetek hőszigetelő­ képességével.A hőszigetelés minimális vastagságát a szabvány szerint a hőérzeti és állag­védelmi követelmények kielégíthető­sége határozza meg. A hőszigetelés maximális vastagságát pedig gazdasá­gossági vizsgálattal lehet meghatá­rozni.

A hőszigetelés rögzítése

A táblás anyagú hőszigetelések ra­gasztással vagy dübelezéssel kapcsol­hatók a falszerkezetekhez (esetleg mindkettővel). Ragasztásnál az elemeket megfelelő ragasztó habarccsal a falhoz ragaszt­ják (5.60. ábra). A nálunk alkalma­zott 1000/500 mm-es hőszigetelő táb­lákra a gyártók javaslata szerint ra­gasztó az anyag középre, domború felülettel, sávosan és teljes felületen vihető fel. Költségét tekintve a leg­kedvezőbb az a megoldás, amelyikhez a legkevesebb anyag szükséges minőség szerint pedig az, amelyik egyenletesen ragasztó felületet ad.

A megfelelő módszer több szempont figyelembevételével határozható meg. Egyenlőtlen falfelület esetén legjobb a középre vagy sávokban fel­hordott ragasztó anyag. Egyenletes falra vagy régi homlokzatvakolatra való ragasztásnál a tábla teljes felüle­tén fogazottan le kell húzni az anya­got.

A ragasztó anyag felhordása előtt – a próbavakolás mintájára – próbara­gasztással megállapítható, hogy adott mennyiségben felhordva, a hőszige­telő anyag falra ragasztásakor a felü­let hány %-a fog megfelelően tapad­ni. A gyártó adatai csak tájékoztató jellegűek, a valóságban a ragasztóha­barcs falanként más és más ered­ménnyel tapad. A kisméretű tömör téglából készült falazat felületén 20%-ot tesznek ki a fugák mélyedé­sei, egyes blokktéglák esetén ez keve­sebb, mint 10%.

Emiatt a ragasztóha­barcs először a hézagokat tölti ki, csak ezután terül el a habarcs, és ta­pasztja egymáshoz a felületeket. Ezért a fugákat a ragasztás előtti na­pon le kell zárni, pl. egyszerű faldör­zsöléssel. Azoknál az épületeknél, ahol a falak felületi egyenetlensége csak vakolással egyenlíthető ki, min­denképpen szükséges a kiegyenlítő habarcsréteg is, mert a hőszigetelés felett már csak néhány mm korrigál­ható.

A felületi ragasztás felhordása előtt:

• a betonfelületeket (pl. áthidaló) legalább 1 nappal gúz anyaggal mindenképpen meg kell csapni;
• a ragasztással párhuzamosan a fala­kat az egyenletes nedvszívás és a könnyű bedolgozhatóság érdeké­ben portalanítani és előnedvesíteni kell.

A hőszigetelő lapok homlokzati ra­gasztását és „dübeles” kapcsolatát méretezni kell az épületet érő szélteherre. A következőkben a Dortmundi Egyetem (Nr. 9222 sz.) 1992-ben közreadott vizsgálati eredményét ismertetjük a kapcsolatok méretezé­sére. A hazai szabvány (MSZ 15021/1) a szélterhelést a szívott épületsíkon tekinti mértékadónak. Minél maga­sabb egy épület, annál inkább ki van téve a szélből és viharból adódó ne­gatív hatásoknak, amiket egy héj-elemmel „öltöztetett” háznál a követ­kezők szerint kell figyelembe venni:

• szélteher torló nyomását (W);
• alaki tényezőket (k);
• 1,2 értékű biztonsági tényezőt (c).

A szélteher torló nyomásának (W) számításánál az alaki tényezőnek nagy szerepe van, szívott oldalra nézve az épület homlokzatának szé­lesség/magasság függvényében (k) (5.61. ábra). Minél magasabb és kes­kenyebb egy homlokzat, annál na­gyobb a szívott felület. A számítást ellenőrzésképpen az épület minden oldalára el kell végezni.

5.60. ábra. Ragasztóhabarcs hőszigetelő elemeken elhelyezve a) pontonkénti; b) kö­rül, sávos; c) egyenletes.

5.61. ábra. Alaki tényező számítása épület­homlokzatoknál.

5.62. ábra. 1000/500 mm-es homlokzati hő­szigetelő táblák dübeles kapcsolása ragasz­tással a)…d) dübel/m2: e) elegendő csak ra­gasztás.

A k * c * W képlet szerint például 14 m homlokzatszélesség és 30 m ma­gasság esetén a legfölső 3 m-es sáv­ban a falat érő szívóerő (vagyis a fe­lületi tapadó szilárdság) 0,4 x 1,2 x 1,00 – 0,48 kN/m² A dübeles kapcsolat megtervezése­kor a DIN kategóriái és a Dortmundi kísérleti mérés alapján a következőt kell szem előtt tartani (5.62.-5.63. ábra). A hőszigetelés dübeles rögzí­tése az épületmagasság függvényében egyre inkább előtérbe kerül; az ábra szerint 3,0 m magasságig a dübelezés elmaradhat, felette pedig változó mértékben szükséges (5.64. ábra).

A ragasztásra, dübelezésre vonat­kozó alapinformációk birtokában a dübel anyagát, hosszát, tárcsaméretét az épületszerkezetek függvényében kell meghatározni, természetesen nem mindegy, hogy üreges téglába vagy vasbeton falba fúrjuk és ütjük be a tiplit (5.65. ábra). Az ábra sze­rint „T” min. méret tömör falra vonat­kozik, üreges téglák esetén a bordák átfúrt keresztmetszeti méreteit össze­gezni kell. A tárcsás tiplik (dübelek) anyaga nagy szilárdságú műanyag, a feszítő csavar pedig kemény műanyagból vagy oxidációtól védett acélból készül (5.66. ábra).

A szakí­tószilárdságig méretezett tárcsafelü­letet esetenként kiegészítő koronggal kell kapcsolni, a következőket figye­lembe véve:

• vékony polisztirol lemez esetén, amikor a tárcsaméret kevés, kisza­kadhat, főleg magasabb épületek felső szintjeinél;
• szálas hőszigetelő lemezeknél (5.67. ábra).

A nyugat-európai országokban a homlokzati hőszigetelő rendszerek­nek számos változata alakult ki az el­múlt 3 évtizedben. Az 50-es évek vé­gén egy hűtőtoronynál alkalmazott külső burkolat a további fejlődés ki­induló pontja volt. Az ilyen rendsze­reknek nálunk is már több, mint egy évtizedes múltjuk van, és természete­sen folyamatosan fejlődnek, mind a technológia, mind az alkalmazott anyagok tekintetében. Ma már nem­csak a szakemberek, hanem a laiku­sok is egyre szélesebb körben ismerik fel a rendszer jelentőségét.

A hőszigetelő rendszer kivitelezése

Az alkalmazott technológiák alapjá­ban véve hasonlítanak egymáshoz; a cél, de sok esetben a főbb anyagok lényegében azonosak, csak a ragasz­tók és felületi anyagok összetételében különböznek.

A komplex hőszigetelő rendszer készítésének technológiai sorrendje:

• Tervezés: meg kell határozni a hő­szigetelés vastagságát, anyagát, rögzítését, ki kell választani a felü­let textúráját és színét.
• Műszaki előkészítés: Szükség ese­tén meg kell kérni az építési enge­délyt. Az anyagok beszerzése után következik az állványozás, a mun­katerület előkészítése stb.
• Az alapréteg és a hőszigetelő réteg elkészítése.
• A fedő-, ill. színező réteg felhordá­sa.
• A kapcsolódó utólagos épületjaví­tások és színezések, bádogozások stb. elhelyezése.

5.63. ábra. A dübelek számának változása az épületek széltől „szívott” homlokzatánál.

5.64. ábra. A homlokzati ragasztás felületi %-a az épület magasságának függvényében.

5.65. ábra. Tárcsás tipli méretei és elhe­lyezése hőszigetelés/fal kapcsolatánál (mé­retek, mm).

5.66. ábra. Tárcsás dübelek a) műanyag feszítőszeggel; b) fémszeggel; c) kiegészítő korong laza hőszigeteléshez.

5.67. ábra. Hőszigetelések kapcsolása a) tárcsás dübel polisztirol lemezhez, tömör falhoz; b) tárcsás dübel kiegészítő koronggal, szálas hőszigeteléshez, üreges falazathoz 1 polisztirol hőszigetelés; 2 szálas hőszigetelés; 3 tárcsás dübel; 4 feszítő szeg; 5 korong; 6 betonfal; 7 téglafal.

5.68. ábra. Homlokzati hőszigetelő rend­szer készítése hagyományos technológiával A előkészítés; B tartóheveder felszerelése; C az alsó védőéi (mint üvegszövet csík) felra­gasztása; D hőszigetelő táblák ragasztása; E a hőszigetelés elemeinek kötésbe való he­lyezése; F felület csiszolása és dübeles rögzítés; G beágyazó massza felhordása, az üvegszövet be glettelése; H alapozó (tapadó-híd) felhordása ecsettel; a nemes vakolat fel­hordása és a felületi strukturálása 1 hatá­roló fal; 2 lábazat; 3 ideiglenes támaszléc; 4 ragasztó habarcs; 5 él védő üvegszövet csík; 6 hőszigetelő tábla; 7 ragasztó habarcs; 8 felhajtott üvegszövet; 9 gyalu; 10 előfúrás; 11 dübeles kapcsolás; 12 felületi habarcsré­teg; 13 felhordó szerszám; 14 üvegszövet; 15 beágyazás; 16 kész felület; 17 tapadásnövelő felhordása; 18 nemes vakolat fogadó felület; 19 vakoló sarokléc; 20 alsó él léc; 21 támasz; 22 nemes vakolati réteg; 23 végleges struk­túra.

5.70. ábra. Üvegszövet elhelyezése; A átfe­dés; B sarokerősítés; C sarok áthajtott erősí­tése.

Hagyományos technológiával készülő homlokzati hőszigetelés

Hagyományos technológia alatt első­sorban a különböző tartó, ill. rögzítő profilok nélküli technológiát értjük, ahol a kivitelezés sorrendje a követ­kező (5.68. ábra):

• az épület állványozásának elkészí­tése;
• a falfelület portalanítása;
• az anyagok előkészítése;
• az alsó tartóheveder ideiglenes fel­helyezése a tervezett alsó (él) vo­nalához;
• az alsó él védő erősítő sáv felragasz­tása a falra úgy, hogy a ragasztás szélessége min. 10 cm legyen, a sáv szélessége pedig a ragasztási széles­ség + a hőszigetelés vastagsága + 10 cm legyen;
• a hőszigetelő táblák „próbaragasz­tása”;
• a végleges hőszigetelő réteg felra­gasztása, ahol ügyelni kell arra, hogy az ütköző felületekhez – a hőhíd kialakulásának veszélye miatt – ne kerüljön ragasztóhabarcs;
• a ragasztás után egy-két napos pi­hentetés, majd a felület élektől és kiálló sorjáktól való lecsiszolása kézi csiszolóval vagy speciális gya­luval;
• az előfúrás a dübeles rögzítéshez, majd a tökéletes tapadás érdeké­ben a furatok portalanítása vékony műanyagcsővel vagy kézi pumpá­val;
• a dübelek elhelyezése (5.69. ábra);
• a kezdő (alsó) lábazati üvegszál szö­vet csík ragasztott felhajtása;
• a beágyazó vagy burkoló massza felhordása rozsdamentes acélból készült simítóval, 2-4 mm vastag­ságban (a vastagság meghatározá­sánál lényeges, hogy az egyes gyár­tók az anyagot milyen vastagságra méretezték, ill. vizsgáltatták be (ez a mértékadó);
• az üvegszövet elhelyezése, vagyis a beágyazás.

Az üvegszövetet mindig föntről lefe­lé, a felhordott beágyazó masszába gletteljük bele, úgy, hogy az üvegszö­vet fölött az előzőekben felhordott massza elsimítható legyen, mert en­nek hiányában a felület belevegősödik és a kifagyás elkerülhetetlen. Glett anyag csak simító és kiegyenlítő felületként használható, foltokban a lehető legkisebb mennyiségben. A fe­lületi üvegszövet toldása, egymás melletti takarása legalább 10 cm szé­lességű legyen (5.70. ábra). Ajánla­tos a terítést saroktól kezdeni, ahol az áthajtás megerősíti az él védelmét, és „visszafogja” a hőszigetelő anyag­ban keletkező feszültséget.

Termé­szetesen az is elegendő, ha egy leg­alább (min.) 20 cm széles sávot előre, erősítőként felragasztunk a sarokra. Az erősítő sáv szélessége a hőszige­telő réteg vastagságának legalább négyszerese legyen. Az erősebben igénybevett helyeken, pl. járdák mellett és függőfolyosó­kon, az ún. „kerékpáreffektus” mi­att, az alsó sávban egy teljes sávot fel glettelhetünk az üvegszövetből „keresztbe”. Az ISPO cég erre egy „erő­sített” üvegszövet betétet fejlesztett ki, amit nem kell duplázni.

5.71. ábra. Fémprofilok beépítése homlok­zati hőszigetelő rendszerhez.

5.72. ábra. Lábazati egy vízorros szegő PROTEKTOR profilokból, homlokzati hőszige­telő rendszerrel.

5.73. ábra. Álló vízorros lábazati szegő­elem komplett homlokzati hőszigeteléshez (általánosan alkalmazott megoldás, PROTEK­TOR profilokkal)

5.74. ábra. Álló vízorros lábazati szegő­elem homlokzati táblás hőszigetelő rétegre felhordott hálóbetétes vakolathoz, kapcsolt vízorr profillal (ritkán alkalmazott megoldás) 1 profilok azonosak, mint 5.73. ábránál, PRO­TEKTOR profilokkal.

5.75. ábra. Vízszintes dilatációs PROTEK­TOR profilok beépítése komplett homlokzati hőszigetelő rendszerbe.

5.76. ábra. Homlokzati ereszlezáró TEKTOR szellőztető profillal.

5.77. ábra. Homlokzati él védő profil PRO­TEKTOR szelvényből; 1 PROTEKTOR (1013; 9078; 9079; 9278) sarokprofil ragasztva; 2 AUSZTROTHERM hőszigetelő lemez; 3 ágyazó massza; 4 üvegszövet; 5 glettelő réteg; 6 alapozó; 7 felületi LASSELSBERGER; TERRA­NOVA; BAUMIT; ISPO nemes vakolati rend­szer

5.78. ábra. Lábazati és él védő profilok he­lye a hőszigetelési rendszerben 1 lábazati profil elhelyezése; 2 hőszigetelés elkészíté­se; 3 sarokprofil felragasztása; 4 sarokprofil ragasztás ablakkeretként; 5 ablakkönyöklő elkészítése.

Korszerű technológiával készülő homlokzati hőszigetelés

A korszerűséget a szigetelési rend­szernél beépített speciális fémprofi­lok jelentik, egyéb szempontból a technológiai sorrend változatlan:

• az alsó tartóprofil szegezett, ra­gasztott felerősítése (5.72.-5.74. ábra);
• a hőszigetelő táblák felragasztása; a közbenső dilatációk beépítése (ha van épület dilatáció (5.75. áb­ra);
• a záró vagy ereszprofilok beépítése (5.76. ábra);
• a hőszigetelés fölső lezárása, sza­bással;
• a felületi korrekciók elvégzése (csi­szolás);
• a dübelezés (előfúrás, kapcsolás­sal);
• az él védő profilok felragasztása (5.77.-5.78. ábra); az ágyazó massza felhordása a bur­koló réteghez; az üvegszövet be glettelése; a kiegészítő glettelés; a speciális nemes vakolat felhordása.

A falfelület előkészítése

A hőszigetelő rendszer fogadására al­kalmas fal – a ragasztás és a dübeles rögzítés megfelelő minősége érdeké­ben – ki kell elégítsen bizonyos köve­telményeket.

• Vakolatlan fal esetén a téglafalnak síknak és légszáraz állapotúnak kell lennie.
• Régi falaknál az alsó talajnedvesség elleni szigetelést ellenőrizni kell és ha szükséges, utólagosan szigetelést kell készíteni, amely lehet többféle. Vegyi szigetelésnél hosszabb szára­dási, párolgási időnek kell eltelnie a hőszigetelés megkezdése előtt. Ha „párologtatással” járó (folyamatos) utólagos falszigetelés készül, a felül­eten nem alakítható ki komplex hő­szigetelő rendszer.
• Régi vakolatra való ragasztásnál a laza felületeket durva alapvakoló habarccsal – a hőszigetelés ragasz­tása előtt 1-2 héttel – ki kell javí­tani. Ha a foltszerű javítások fe­lülete egy-egy összefüggő terület­ben 0,10 m²nél nem nagyobb, és a homlokzat teljes felületéhez viszo­nyítva összterületük nem több 10%-nál, a vakolat (max. 2 cm vas­tag) javítása a ragasztás előtti na­pon is elegendő.

A régi vakolatra kerülő hőszigetelési rendszereknél az 5.64. ábra szerinti ragasztás, mint felülethordozó ugyan­akkora felület esetén is max. 50 % ér­tékűnek vehető, tehát az 5.63. ábra szerinti dübelezés/m² mennyiség min­den magassági sávjában megadott ér­tékhez képest legalább 3 db-bal több szükséges. Ez annyit jelent, hogy az induló alsó 3 méter magas sávban leg­alább 3 db dübeles rögzítés szükséges m²-enként. A dübel hosszúsági (L) méretét a régi, fennmaradó vakolat vastagságával növelve kell meghatá­rozni (a min. értéknél). A felületi ra­gasztást az ábra szerinti %-ban kell elkészíteni, az előbbi érték a tapadó­ szilárdság számításánál mint érték­csökkentő tényező szerepel.

A hőszigetelés előkészítése

A minőségi és műbizonylattal rendel­kező homlokzati hőszigetelő táblákat erre specializálódott gyártótól (pl. AUSTROTHERM) szerezzük be. Olyan anyagot vásároljunk, amely a gyártás időpontjától számítva leg­alább 3 hónapot már „pihent”, de még jobb, ha ennél is öregebb. A felragasztáshoz előkészített lemez szennyeződésektől mentes és tökéle­tesen száraz legyen.

Ne használjunk 0,5 m²-nél nagyobb táblát, főleg 3 cm vastagság feletti méretek esetén. 3 cm-nél vékonyabb lemezből egyébként nem lehet gazda­ságos hőszigetelő rendszert készíteni, ilyenkor inkább válasszunk hőszige­telő vakolatot.

A ragasztóanyag előkészítése és felhordása

A ragasztáshoz használható anyagok: TERRANOVA TERRAMIN; TERRANOVA TERRAFIX; BAUMIT ragasztótapasz; LB-KNAUF ragasztótapasz és ISPO 01 ragasztó.

A TERRAMIN, a BAUMIT, az LB-KNAUF és az ISPO-01 por alakú, gyártó által zsákokban előre csomagolt anyagokból helyszíni keveréssel, víz hozzáadásával kell elkészíteni a ragasztót. Egy-egy bekeverés során nyáron 1-2; ősszel és tavasszal 2-3 órára elegendő mennyiséget készít­sünk elő. A TERRAFIX ragasztó­pasztát ugyancsak helyszíni keverés­sel l:l-es keverési arányban, 350-es pc cement hozzákeverésével állítják elő. A bedolgozhatósági időt a külső hőmérséklet határozza meg, de 3 óránál több nem lehet. A massza habarcsládában, kézi keve­réssel vagy műanyag vödörben, keverő „fúrószárral” készíthető el a legegy­szerűbben.

A kész anyagot legalább 5 perces pihentetés után még egyszer ke­verjük át, ezután az anyag használha­tó. A ragasztóhabarcs nem kenhető falra, csak a hőszigetelő lapokra! A hőszigetelő lapokat 60-90%-os fe­lületi tapadást biztosítva kell felra­gasztani. 80-90%-os lehet a tapadási felület öntött falas vagy paneles épü­leteknél, 80%-os pedig téglafalak esetén. A ragasztóanyaggal fedett fe­lület párafékező hatása meglehetősen nagy, ezért a szabad felület téglafal­nál min. 20%, vasbetonnál pedig min. 10% legyen. A hőszigetelő táb­lák ütközési peremeibe ne kerüljön ragasztóhabarcs!

A ragasztóanyag min. +5 °C feletti hőmérséklet esetén télen-nyáron egyaránt felhordható, télen azonban a hőszigetelő tábla csak fűtött épület fűtött helyiséget határoló falára ra­gasztható fel. Az épület külső hőszi­getelésének elkészülte után megváltozik a ±0,00 °C hőmérséklethatár helye. Amíg nincs fenn a falon a hő­szigetelés, addig a főfal belső oldala felé esik, a felragasztás pillanatától pedig a hőszigetelő rétegbe vagy an­nak közelébe tolódik el. Fűtött helyi­ség külső falára a téli éjszakai lehűléshez viszonyítva:

-3 °C esetén 3 cm, -5 °C esetén pedig 5-10 cm vastag hőszigetelés nappali +5 °C mellett beépíthető.

5.80. ábra. ISPO A1 ásványi anyagú hőszi­getelő rendszer (A1 tűzrendészeti besorolása szerint éghetetlen) 1 szálas hőszigetelő elem (R0CKW00L) ISPO Nr 1. habarccsal ragaszt­va; 2 ISPO SL 540 könnyűvakolat; 3 ISPO SL üvegszövet; 4 ISPO nemes vakolat (WD); 5 ISPO VWS dübel; 6 lábazati fémprofil.

5.81. ábra. ISPO A2-DS vékony felületi ré­tegű, éghetetlen anyagú hőszigetelő rend­szer. (A2 tűzrendészeti besorolás) 1 ROCK-W00L szálas és táblás hőszigetelés ISPO Nr. 1. ragasztó habarccsal ragasztva; 2 ISPO fe­lületi „vékony” habarcsréteg (ISPO Nr 1.); 3 üvegszövet; 4 ISPO ágyazó habarcs glettelve; 5 ISPO nemes vakolat vagy ISPO könnyűvako­lat (K+R); 6 ISPO VWS feszítő dübel; 7 lábazati fémprofil.

5.82. ábra. ISPO A2-SL vastag rétegű, éghe­tetlen anyagú hőszigetelő rendszer, 6-8 mm-es „vastag” vakolattal (a DIN 4102 szerint az A2 tűzrendészeti besorolásba tartozik) 1 ég­hetetlen anyagú ISPO R0CKW00L szálas hő­szigetelő anyag ISPO Nr. 1. ragasztó habarc­csal ragasztva; 2 ISPO SL 540 habarcsréteg; 3 üvegszövet; 4 ISPO könnyű- vagy ISPO ne­mes vakolat; 5 ISPO VWS feszítő dübel; 6 lábazati fémprofil.

A lemezek felragasztása a falra

A felragasztást alulról felfelé halad­va, a lemezeket eltolva kötésben kell végezni. Az 1-2 napos ragasztási kö­tési idő eltelte után következhet a csi­szolás és a tiplizés. Két hét elteltével,

ha a felületi réteg még nem lett fel­hordva, a csiszolást meg kell ismétel­ni. Célszerű a felületi egyengető munkát mindig a rögzítés és a glettelés idejére ütemezni. Viharos időben ne ragasszuk a leme­zeket a falra. Középmagas és magas épületeknél ügyelni kell arra, hogy az esetleges váratlan szélszívások ne okozzanak károkat.

A dübelezés

A dübelek kiválasztása a hosszúsági és a tárcsaméret meghatározását, vala­mint a műanyag vagy fém (FISCHER) közötti választást jelenti. Műanyag dü­belezés (a DIN szerint) 20 m magassá­gig alkalmazható, e felett már csak fém anyagú dübelezés készíthető. Ezen belül is a függesztő sávban, az ablakok feletti első sorban 8,0 és 20,0 m között is már fém dübelezés ajánlott. Ennek az oka, hogy egyrészt jobban ellenállnak a szélteher szívó hatásá­nak, másrészt tűz esetén ezekben a biztonsági sávokban a fellépő feszült­ségeket a fém jobban viseli.

Az előbbiekben ismertetett előnyök mellett hátrányuk viszont a fém dübeleknek, hogy hő hidakat képeznek. Ez egy 150 m²-es homlokzat 500 db dübelében már akkora hő vándorlást és hő-veszteséget okozhat, hogy egy fűtési szezonnál átlagosan 4-6 napi energia­mennyiség vész kárba. A dübelt – a fu­rat mélységétől függetlenül – úgy kell beütni, hogy a tárcsa alatti összenyo­módás polisztirol lemez esetén max. 5-7%-nyi, szálas hőszigetelő esetén max. 15-20%-nyi legyen. Ennél na­gyobb összenyomódás veszélyes, mert a tárcsa alatti „szakítás” gyengíti az együttdolgozás minőségét, és a dübelszár által átadott húzóerő kiszakadást okozhat.

A glettelés és az üvegszövet felerősítése

A legalább egy napja felragasztott és dübelezett hőszigetelésre a felületi si­mító – glett – réteg kézzel vagy gép­pel hordható fel és dolgozható el a szükséges 2-8 mm vastagságban, a különböző alapanyagokból:

• TERRANOVA TERRAMIN por:
• TERRANOVA TERRAFIX pasz­ta;
• BAUMIT por;
• LB-KNAUF por;
• ISPO-01 habarcs.

Az anyagok előkészítése és keverése azonos, mint amikor a ragasztáshoz készítettük elő őket. A felhordásnál az egyenletesség és az üvegszövet elhelyezhetősége a fő szempont. Az elő gletteléshez legcélszerűbb 10/10-es fogazású rozsdamentes acélsimítót használni, amellyel az üvegszövet fogadásához tökéletes felület készíthe­tő.

5.83. ábra. A1 tűzrendészet! besorolású, éghetetlen anyagú hőszigetelő rendszer készíté­sének technológiája 1 a lábazati fémprofil fel­szerelése tiplis kapcsolással; 2 az ásványi anyagú szálas (4; 5; 6; 8; 10 cm vastagságú) táblás hőszigetelés előkészítése a ragasztó habarcs felhordásával; 3 a hőszigetelő táblák felragasztása a falra; 4 dübeles kapcsolás; 5 kiegészítő hőszigetelés az ablakok körül; 6 él-védők felragasztása; 7 habarcs gépi felhor­dása (I alternatíva); 8 habarcs kézi felhordása (II alternatíva); 9 az üvegszövet be glettelése; 10 nemes vakolati réteg felhordása.

5.84. ábra. Teljes hőszigetelő rendszer mű­gyanta, szilikon vagy szilikát vakolattal bur­kolt polisztirol lemezes konstrukcióban (a DIN 4102 szerint B 1 nehezen éghető kategó­riájú) 1 polisztirol lemezek ISP0 Nr. 1. ra­gasztóhabarccsal ragasztva; 2 ágyazó habarcs réteg; 3 üvegszövet; 4 ISP0 műgyanta vagy szilikon vakolat; 5 feszítő dübel; 6 lába­zati tartóprofil.

5.85. ábra. ISPO C-DS teljes hőszigetelő rendszer 2-8 cm vastagságú polisztirol le­mezzel, ásványi habarccsal, vékonyrétegű rendszerként, ahol a felületi burkolat teljes vastagsága 3 mm. (E szerkezeti vastagság mellett a DIN 4102 szerint B 1 tűzvédelmi osz­tályba tartozik) 1 polisztirol hőszigetelés ISPO Nr 1-es ragasztóhabarccsal ragasztva; 2 ISPO Nr 1 ragasztó-ágyazó habarcs (vé­kony) réteg, glettelve; 3 üvegszövet; 4 ISPO alapozó felület; 5 nemes vakolat mint dörzs-vakolat vagy ISPO könnyű vakolat K+R; 6 ISPO feszítő-függesztő tipli; 7 lábazati fém­profil.

5.86. ábra. ISPO C-SL kombinált hőszige­telő rendszer ásványi habarccsal, vastag va­kolattal és a vakolatban a külső harmadban behelyezett üvegszövet erősítéssel, melynél a felületi burkolóréteg 6-8 mm vastagságú (A DIN 4102 szerint B1 tűzrendészeti besoro­lású) 1 polisztirol lemez hőszigetelése ISPO Nr 1 habarccsal ragasztva; 2 üvegszövet; 3 ISPO SL 540 felületi könnyűvakolat; 4 ISPO könnyű vakolat K+R, vagy ISPO „kapart” díszvakolat; 5 feszítő-függesztő dübel; 6 lá­bazati fémprofil.

5.87.ábra. ISPO-MBS teljes hőszigetelő rendszer szárazkapcsolattal. A rendszer az épületek laza vakolataira vagy vasbeton pa­nelekre is felszerelhető, (a teljes felületében szerelt mechanikus rögzítő rendszer biztosítja az 5 vagy 6 cm vastag hőszigetelésnek a víz­szintes szerelőprofilokhoz és a stabilizáló hossz- és kereszthevederekhez, valamint a falhoz való kapcsolatát. (A DIN szerint a B 1 tűzrendészeti besorolású.) 1 alsó kezdő, lá­bazati fémprofil; 2 közbenső rögzítő „T” szel­vény a kettős kapcsoláshoz; 3 függőleges „T” horonyborda, mint erősítő; 4 rögzítő tiplizés; 5 MBS táblásított, oldalhornyos poliszti­rollemez; 6 ISPO Nr 1 ágyazó és felületi ha­barcsréteg; 7 beágyazott üvegszövet; 8 mű­gyanta vagy szilikon vakolat.

5.88.ábra. ISPO-MBS teljes hőszigetelő rendszer kivitelezésének technológiája 1 lá­bazati szegélyre kapcsolt hőszigetelő elemsor elhelyezése merevítő bordával; 2 közbenső (vízszintes) rögzítő- és kapcsolóprofil elhelye­zése és tiplis kapcsolása; 3 az ismétlődő so­rok elkészítése; 4 záró sor fölső kapcsolása; 5 a felületi beágyazó massza felhordása, hálózása, majd a felületi réteg elkészítése.

5.89. ábra. Vasbeton panelből épült lakóház utólagos hőszigetelése ISPO-MBS rendszerű szerelt hőszigetelő rendszerrel 1 panelfal fe­lülete; 2 szegélyelem; 3 lábazati sze­gélyelem (vízorral); 4 50/50-es hornyolt po­lisztirol hőszigetelő lapok; 5 hosszhevederek; 6 felületi burkolóréteg: ágyazó massza, üveg­szövet és nemes vakolati réteg; 7 ablakok.

Felületkezelés alapozóval

A simára glettelt végleges felületre 7-10 napos pihentetés és utókezelés után, a jobb tapadás érdekében ecsettel vagy hengerrel alapozót hordhatunk fel, a nemes vakolat ké­szítése előtti napon:

• BAUMIT granolan alapozóból,
• LB-KNAUF alapozóból,
• TERRANOVA szilikátvakolat ala­pozóból,
• TERRANOVA TERRAPLAST vakolatalapozóból.

0,1-0,2 kg/m² mennyiségű anyagfel­hordás mellett a felsorolt anyagokkal tökéletes tapadás érhető el. ISPO rendszerben a vastagabb felü­leti burkoló rétegnél a lazább szerke­zet miatt alapozás nem szükséges.

A nemes vakolati réteg felhordása

A zsákokba csomagolt gyári „száraz-vakolatból” a helyszínen, egy épület­oldalnak megfelelő mennyiségű ha­barcsot kevernek habarcskeverőgép­pel vagy kézzel, majd habarcsládába öntik. A bekevert anyagot 20-30 perces pihentetés után még egyszer átkeverik a kívánt képlékenységűre hígítva. Az így elkészített „nedves vakolatot” műanyag vödörben hordják a felhor­dás helyszínére.

Száraz és nedves gyári nemesvakola­tok:

TERRANOVA-termékek:

• TERRANOVA TERRAPLAST vékony vakolat;
• TERRANOVA TERRAMIN spe­ciális nemesvakolat;
• TERRANOVA szilikát vékonyva­kolat.

BAUMIT-termékek:

• BAUMIT granolan vakolatok; LASSELSBERGER-termékek:
• LB-KNAUF EXTRA nemesvako­latok;

ISPO-termékek:

• ISPO ásványi kötőanyagú nemes­vakolat;
• ISPO műgyanta kötésű nemesva­kolat;
• ISPO pietrolit nemesvakolat;
• ISPOLIT műgyanta kötésű nemes­vakolat;
• ISPO szilikonos nemesvakolat;
• ISPO könnyű nemesvakolat;
• ISPO könnyűvakolat (R és K);
• ISPO SP2 könnyűvakolat.

A gyártó utasítása szerinti képlékenységűre kevert massza rozsda­mentes acélsimítóval hordható fel a legalább 1-2 héten át pihentetett bur­kolati vakolatrétegre, majd a kívánt felületi struktúra dörzsöléssel alakít­ható ki. A felhordás iránya az egyenletes felü­let érdekében balról jobbra és alulról felfelé haladó legyen. A felhordási vastagság legalább akkora legyen, mint a maximális szemnagyság. A homlokzati hőszigetelő rendszerek +5 °C fölötti hőmérséklet mellett csapadékmentes időben készíthetők. Szeles időben az egyenlőtlen leszára­dás miatt dörzsölt vakolatot nem tanácsos készíteni. Minden rétegnél legalább egy hetes utókezelés szüksé­ges, permetszerű nedvesítéssel. Fokozott tűzállóságú komplex hőszi­getelő rendszerek

Az Európában jelentős fejlesztéseket folytató ISPO cég terméke az „A” tűzveszélyességi osztályú, nem ég­hető anyagú homlokzati hőszigetelő rendszer (5.80-5.83. ábra). A rend­szer különleges, speciális erősítésű ásványi gyapot lemezei jól viselik az igénybevételeket, jó hőszigetelő ké­pességűek és megfelelnek a legszigo­rúbb tűzrendészeti követelménynek is.

E rendszert is az ISPO fejlesztette ki olyan épületek hőszigetelésére, ahol a felületi ragasztás biztonsága nem garantált. Ilyenek a régi, laza vako­latú épületek, valamint a nagy ma­gasságú, vasbeton elemes lakó- és középületek. A rendszer lényege, az elemeket az épület falához dübelezéssel rögzített hosszhevederekhez rögzítik. A keresztmerevítések a hőszigetelő ele­mek függőleges hornyaiba illeszked­nek úgy, hogy azok alsó-fölső vége a vízszintes hevederek T profiljához csatlakozik (5.87.-5.90. ábra).

5.90. ábra. ISPO-MBS utólagos hőszigete­lési rendszer vasbeton paneles épületnél a) függőleges metszet; b) vízszintes metszet; 1 vasbeton falpanel; 2 falpanel belső hőszige­telő rétege; 3 rugalmas kitöltés; 4 tiplis kap­csolat; 5 talpas „T” hosszheveder; 6 facsa­var; 7 függőleges „T” borda; 8 hőszigetelő tábla hornyai; 9 polisztirol táblalemez; 10 légrés (zártcellás); 11 üvegszövet beágyazó masszával; 12 felületi nemes vakolat; 13 él­ profil.

A vakolatkészítés menete

A vakolóhabarcs tökéletes felhordá­sakor szigorúan be kell tartani az alábbiakat:

• a vakolat felépítményt a falazat, a védővakolatot pedig az alapvakolat típusa szerint kell megválasztani;
• megfelelő tapadásközvetítőket, va­kolaterősítőket és hordozókat kell alkalmazni;
• szigorúan be kell tartani a vakolat­rendszer forgalmazójának és a va­kolat gyártójának előírásait.

Ha egy épületen belül különböző gyártók különböző típusú vakolatait használjuk, vizsgálni kell összeférhetőségüket. Vakolni csak akkor szabad, ha a leve­gő, a falazat és a vakolóanyag hőmér­séklete 5 °C felett van. A falazat hő­mérsékletének legalább 1 nappal a vakolás megkezdése előtt, a vakolás alatt és 2 nappal a vakolás után (a va­kolóanyag fajtájától függően ez az idő hosszabb is lehet) 5 °C felett kell lennie.

A megfelelő szilárdulási (kikeményedési) folyamat érdekében olyan szel­lőzésről kell gondoskodni, amely nem jár túl gyors vízelvonással. A va­kolatot nem szabad gyors felmelegí­tésnek kitenni, vagy szárító berende­zést használni.

Kültéri vakolásoknál, átnedvesedett alapfelület, ill. falazat esetén külön figyelni kell arra, hogy a felület eléggé száraz legyen. Ugyanígy ügyelni kell arra is, hogy meleg és/ vagy napsütéses időben a vakolandó felület ne melegedjen túl. A vakolatokat védeni kell a gyors ki­száradástól, szükség esetén a felhor­dás után néhány napig a felületet nedvesíteni kell. Szélsőséges időjá­rásnál megfelelő védő intézkedéseket kell hozni.

A vakolóanyag tárolása

Az építőanyagokat az időjárás hatá­sai és a talajnedvesség ellen védett, szennyeződésmentes helyen kell tá­rolni. Az anyagtároló hely ill. siló nagysá­gát és méretét a tárolási és kivitele­zési idő alapján kell meghatározni. A nedves vakolatokat közvetlenül a szállítás után fel kell dolgozni.

Vakolóhabarcsok keverése

A vakolóhabarcsokat a gyártó által megadott összetétel és a meghatáro­zott keverési arány szerint kell össze­állítani. Helyszínen kevert vakolóhabarcsoknál ez a kötőanyagra, a töltő­anyagra és a víz arányára vonatkozik, készhabarcsoknál az adalékanyagra is.

A keverést és a felhordást (ha a keve­rés és a felhordás egy munkafolyamatban történik) a habarcstípusnak megfelelő eszközzel (keverő, vakoló-gép) kell végezni.

A habarcsot annyi ideig kell keverni, amíg teljes tömegében egyenletes lesz. A gépi keverés jobb, mint a ké­zi. Készhabarcsoknál használjunk a gyártó által javasolt keverőgépet, és tartsuk be a keverési időre vonatkozó utasításokat. A keveréshez és szállításhoz használt gépeket és tárolókat tisztán kell tarta­ni. Ne feledkezzünk meg a használat előtti benedvesítésről.

Tapadásközvetítők és vakolóhabarcsok

A tapadó habarcsokat és vakolóha­barcsokat a felhasználásig óvni kell a szennyeződésektől. Az anyagokat még a szilárdulási, illetve a kötési fo­lyamat beindulása előtt fel kell hasz­nálni, már kötésnek indult anyagot felhígítani és felhasználni tilos! A felhordás végezhető kézzel vagy géppel. A választás a vakolóhabarcs, ill. a tapadásközvetítő típusától és a gyártó erre vonatkozó utasításaitól függ.

Tapadásközvetítők felhordása

A gúzolót teljes felületen kell felhor­dani, és a szilárdulás beindulása után utókezelés szükséges. A gipszvakolatok tapadó hídja általá­ban alapozó, amit felkeverés után a teljes felületre kell felhordani.

A tapadó hidat a vakolandó felület és a vakolóhabarcs alapján, a gyártó adatait figyelembe véve kell kiválasz­tani. Mész-, cementes mészvakolat-és cementvakolatok esetén a tapadás­közvetítő általában gúz anyag, tömör, gyengén nedvszívó betonfelületek esetén azonban tapadó habarcsot vagy tapadó tejet kell felhordani. A tapadó habarcs (vékonyágyas habarcs) készítése esetén a gyártó utasításait a további munkafolyamatoknál (pl. friss és frissre felhordás, várakozási idő, utókezelés stb.) is maradéktala­nul be kell tartani. A tapadó tej felhor­dása során az anyagot – a cement le­ülepedésének elkerülése érdekében – többször fel kell keverni. Egyszerre csak akkora felületet szabad bekenni, hogy a felhordás „friss a frissre” jel­lege megmaradjon.

Vakolóhabarcsok felhordása

A vakolóhabarcsok felhordása előtt mindig gondoljunk arra, hogy – az időjárástól és/vagy a termékelőírá­soktól függően – szükség lehet a va­kolandó felület hatásos előnedvesítésére, a tapadó hídnak viszont a felhor­dás idejére már ki kell száradnia. Vastag rétegű vakolatoknál – a vakolóhabarcstól függően – többrétegű felhordás is szükséges lehet. Az egyes vakolatrétegeket géppel vagy kézzel, egyenletesen kell felhor­dani, majd a felületet le kell húzni. A különféle felhordási módok, pl. hogy „friss a frissre” felhordási mód, vagy az egyes rétegek között a vára­kozási időt be kell tartani és a felüle­tet a következő réteghez előkészíteni (pl. érdesíteni, felkarcolni), mindig a vakolóhabarcs tulajdonságától függe­nek, ill. az egyes felhasználási útmu­tatók adják meg.

Többrétegű vakolatok egyes rétegeit és az esetleges vezető sávokat mindig ugyanolyan minőségű habarccsal kell készíteni. Az alsó réteg lehúzásakor ügyelni kell arra, hogy a felületen ne képződjön elválasztó réteg! Vakolóprofilok (pl. vezetősín, élve­dé) használatakor a mögöttük ma­radó üreget a vakoláshoz használt ha­barccsal kell kitölteni. Egy felület esetleges későbbi vakolá­sánál ugyanolyan minőségű anyagot kell használni, amilyen az eredeti volt.

A tágulási hézagokat nem szabad be­vakolni, hanem funkciójuknak és helyzetüknek megfelelően kell kiké­pezni azokat.

Belső vakolatok felhordása

Egyrétegű, gipszes alapvakolatra való fedővakoláskor különleges elő­készületek szükségesek (pl. a glettelt vagy dörzsölt felületeket érdesíteni kell, nedvszívás-kiegyenlítő réteget kell felhordani stb.) Vastag vakolatrétegek készítésekor az egymást követő vakolatrétegeket „friss a frissre” módon kell felhor­dani.

Külső vakolatok felhordása

Külső vakolás esetén a fedővakolatot csak az alapvakolat kikeményedése után lehet az alapvakolatra felhordani. Vékony rétegű mész-cement kötésű nemes vakolat, szilikátbázisú vakolat, műgyantavakolat és egyéb vékony ré­tegű fedővakolat hőszigetelő alapva­kolatra vagy durva szemcséjű cemen­tes mészvakolat alapvakolatra készül­het. A gyártó előírásai szerint szüksé­ges lehet az alapvakolat különleges előkészítése, esetleg egy közbenső réteg felhordása is. A vakolatvastagság gúzolás nélküli vakolat esetén az alapfelület és a fe­dővakolat fölső síkja közötti méretből 4 mm simító vastagságot levonva adódik.

A minimális rétegvastagságot a tech­nológiai, épületfizikai, felhordás tech­nikai követelmények, valamint a va­kolat felületi tulajdonságai határoz­zák meg. A tervezésnél nem a mini­mális rétegvastagsággal, hanem a va­kolatvastagság középértékével, a név­leges vakolatvastagsággal kell szá­molni, ahol már az egyenetlenségi el­téréseket (az alapfal és a vakolat) is figyelembe kell venni. A vakolatvas­tagsági középérték természetesen mindig nagyobb, mint a minimális ré­tegvastagság.

Vakolaterősítések

A vakolaterősítések ellensúlyozzák a repedések káros következményeit.

Megerősített gúzolás

Funkciója megegyezik a vakolattartó­éval. A réteget a teljes felületet ta­karva kell felvinni, és készítésénél kü­lönösen figyelni kell a következőkre:

• a dróthálót a felületen 10 cm átla­polással kell fektetni;
• a megerősített gúz anyag legkisebb rétegvastagsága 8 mm;
• a dróthálót megközelítőleg a gúzréteg közepébe kell beágyazni (eh­hez célszerű távolságtartót használni).

Fektetett üvegszövet

Az üvegszövet lyukbőségét a vakoló­habarcs szemcsemérete alapján kell megválasztani, gondosan ügyelve a következőkre:

• először fel kell hordani a tervezett rétegvastagság 2/3 részének megfe­lelő vastagságot;
• az üvegszövetet úgy kell elhelyezni, hogy min. 25 cm-rel túlnyúljon a veszélyeztetett területen, és az át-lapolások legalább 10 cm-es széle­sek legyenek;
• a megfelelően elhelyezett üvegszö­vetre fel kell hordani a kívánt ré­tegvastagságú vakolóhabarcsot.

Gipszvakolatoknál egy munkamenet­ben legfeljebb 20 m² erősíthető meg és vakolható készre. „Friss a frissre” felhordási mód esetén figyelni kell ar­ra, hogy az alsó réteg ne száradjon ki. Födémeken nagy felületű vakolaterő­sítés nem készíthető.

Felsimított üvegszövet

Az üvegszövet lyukbőségét a simító-habarcs homokjának szemcsemérete alapján kell megválasztani, úgy, hogy az legalább a legnagyobb szemcseát­mérő háromszorosa legyen. Figye­lembe kell venni a gyártó cég előírá­sait. Az üvegszövet beágyazásánál ügyelni kell arra, hogy mindkét oldala a simítóhabarccsal fedett legyen, és a réteg­vastagság elérje a gyártó által meg­adott vastagságot. Az üvegszövet csak az alapvakolat megfelelő kikeményedése után helyezhető fel.

Vakolathordozók

A vakolathordozó réteg önálló réteg­nek számít. A hordozók rögzítését és bevakolását a gyártó előírásai szerint kell elvégezni (pl. Heraklith; Heratekta stb.).

Állásidő

Az egyes vakolatrétegek felhordása közötti várakozási időt lényegesen befolyásolják a következő tényezők:

• az alapfelület tulajdonságai;
• a vakolóhabarcs típusa;
• a vakolat felépítmény;
• a vakolatvastagság;
• az időjárás;
• a szellőzési lehetőségek.

A következő várakozási idők átlagos irányadó értékekként vehetők figye­lembe – feltéve, hogy a gyártó nem határoz meg ettől eltérő várakozási időt:

• gúzolás: 3 nap;
• cementes mészvakolat alapvakolat: 14 nap;
• készhabarcsok: mindig a gyártó adata szerint;
• felsimított üvegszövet: 7 nap.

A kész vakolattal szemben támasztott követelmények.

A vakolatnak az alapfelülettel szilárd kapcsolatban kell lennie. A kiszáradt vakolatfelület megjelenése olyan le­gyen, hogy mind struktúrájában, mind színében megfeleljen az előírá­soknak.

A kész vakolatban nem lehetnek bu­borékok, és a felület normál fénynél nem mutathat egyenetlenségeket. Az élek és fugák egyenesek legyenek. A kész vakolaton nem lehetnek 0,2 mm-nél nagyobb repedések. Amennyiben egy meglévő épület homlokzatán repedések láthatók, az épület felújítás előtt a repedések okát, illetve azok veszélyességének fokát meg kell állapítani. A repedé­sek keletkezhetnek különböző terhe­lések, túl gyors kiszáradás, zsugoro­dás, lassú alakváltozás, különböző építőanyagok helytelen csatlakozta­tása és nyitva hagyott fugák miatt.

Hazai gyártású korszerű vakolatok

Hazai szárazvakolat gyártó cégek:

• Magyar TERRANOVA Építőanyag ipari Kft.2085 Pilisvörösvár, Bécsi út
• LASSELSBERGER KNAUF Építőanyag ipari Kft.8202 Veszprém, Házgyári u. 9.
• BAUMIT Kft.1103 Budapest X., Noszlopy u. 2.
• ISPO Dekorputz Kft6726 Szeged, Temesvári krt. 48.
• Vakolat kiegészítők  (vakolóprofilok) gyártója és forgalmazója a PROTEKTORWERK Hungária Kft. 1106 Budapest X., Jászberényi út 38-72.

Vakolóprofilok

Az előbb felsorolt szárazvakolat ­gyártók is kínálnak vakolataikhoz, fő­ként hőszigetelő rendszereikhez jel­legzetes sarok-, lábazati, esetleg végprofilokat.

A PROTEKTORWERK Kft. által gyártott fémprofilok nemcsak egysze­rűen vakolati profilok, hanem az épü­letek külső és belső hőszigetelő rend­szerei mellett, a burkolatokhoz, a sze­relt válaszfalakhoz és az álmennyeze­tekhez is széles körben, pontosan il­leszthetők.

A következőkben szemléletes ábra­anyaggal kiegészítve külön foglalko­zunk a belső vakolatoknál, a homlok­zati vakolatoknál, a homlokzati hőszi­getelő vakolatoknál és a fokozott igé­nyeket kielégítő hőszigetelő rendsze­reknél alkalmazott profilokkal.

A profilok lehetnek:

• mindkét oldalukon tűzi horganyzottak és
• horganyzott, kétoldalt poliészter bevonattal ellátottak.

Anyaguk lehet:

• alumínium;
• eloxált alumínium;
• rozsdamentes acél;
• kemény PVC;
• lágy PVC.

A hengerléssel, hajlítással, stanzolással előállított fémprofilok, valamint az extrudálással gyártott PVC-szalagok különleges igényeket is kielégíte­nek.

A profilok kiválasztásánál figyelembe kell venni:

• a felhasználási területet (külső vagy belső);
• a vakolat vagy hőszigetelés vastag­ságát;
• a profil hosszát;
• a profil darabolhatóságát.

A profilok kézi darabolóval vagy fémfűrésszel vághatok. Gyorsvágó nem használható, mert a horganyozás megsérül, és azonnal, már a beépítés­kor megkezdődik az oxidációs folya­mat, amely a profil tönkremenetelé­hez vezet.

A profilok rögzíthetők:

• habarcsragasztással;
• szegezéssel vagy dübeles kapcso­lással;
• a két módszer kombinálásával.

Habarcsos rögzítés esetén a habarcs­tól függően kell a profil anyagát meg­választani. Mész, cement, mész-ce­ment kötőanyag-bázisú habarcsoknál a profilok anyaga bármi lehet, gipszes habarcsoknál azonban már jóval ki­sebb körből választunk.

Szegezés vagy kapcsolás általában az ún. készházaknál, faházaknál fordul elő, de gyakori a lábazati kezdősor rögzítésénél, ill. kapcsolásánál is. Szárazon rögzítés esetén is előfordul­hat kiegészítő habarcsos kapcsolat, azonban eszünkbe se jusson, hogy a felragasztott fémprofilokat utólag, szegezéssel vagy tiplivel rögzítsük.

Horganyzott acéllemez profilok a kö­vetkező vakolatokhoz használhatók:

• mészvakolatok;
• cementes mészvakolat vakolatok;
• belső gipszvakolatok. Alumíniumprofil alkalmazható a kö­vetkező belső vakolatokhoz:
• gipszvakolatok;
• műgyanta vakolatok;
• vékony vakolatok. Rozsdamentes acél  vakolóprofilok használhatók:
• homlokzatvakolatoknál;
• homlokzatok hőszigetelésénél;
• lakóépületek párás, vizes helyisé­geinél, és ahol a levegő relatív ned­vességtartalma legfeljebb 75%;
• ha a nedvesedés előre látható;
• ha különleges körülmények miatt a szerkezet korrózióvédelme szüksé­ges.

A rozsdamentes PROTEKTOR profilok tartóssága csak akkor garantált, ha a felülete fém tiszta, sima és pórus­mentes. A tisztításhoz a kereskede­lemben kapható tisztítószerek hasz­nálhatók, a profilokat tisztítás után tiszta vízzel alaposan le kell öblíteni. A széles választék óriási alkalmazási lehetőségeket tesz lehetővé a kor­szerű vakolási technikák terén. A va­kolóprofilok a korszerű habarcsok alkalmazását, valamint a korszerű vakoló és hőszigetelő vakoló eljárás tel­jes gépesítését biztosítják, épülete­ken kívül és belül egyaránt. A felületi védőfóliát – függetlenül an­nak fajtájától – beépítés után el kell távolítani, mivel a felületi fólia hő- és fényhatásokra elöregedhet és már nem húzható le, legfeljebb klórozással távolítható el. Savval való fóliale­mosás és falmosás után a teljes fém­felületet át kell mosni tiszta vízzel. Horganyzott felületet savval lemosni nem szabad.

A kívül maradó fémfelületek habarcstól való megtisztítása különös gondosságot igényel, spatula vagy csiszolópapír nem használ­ható a száraz habarcs eltávolítására. A habarcsot műanyagból vagy puha­fából készült simítókkal, könnyedén dörzsölve kell letakarítani, a legjobb, ha a friss habarcsot még a teljes szá­radás előtt, száraz ecsettel vagy ruha­darabbal letisztítjuk. Profilok betervezésénél elsődleges szempont a gazdaságosság, valamint a vakolatnak megfelelő szelvény és anyag kiválasztása. A szakkatalógusokban a profilok szá­mozásánál látható négyjegyű szám, a profil típusszáma alapján rendelhe­tők meg a kiválasztott profilok.

A típusszám első számjegye az anyag­ra utal:

• l-es (pl.: 1106) horganyzott felület;
• 2-es (pl.: 2201) rozsdamentes acél;
• 3-as (pl.: 3744) PVC (műanyag);
• 9-es (pl.: 9078) alumínium; Egyedi igényekhez sárgaréz használ­ható, ezt azonban a 9-es számcsopor­ton belül külön fel kell tüntetni (5.1.-5.3. ábra).

Belső vakolatok

A hagyományos vagy korszerű anya­gok közötti választás az építész és építtető közös döntése, amelynek meghozatala előtt az összes előnyt és hátrányt végig kell gondolni.

A szárazhabarccsal való vakolás elő­nyei a következők:

• nem kell a helyszínen oltott meszet tárolni;
• nincs szükség helyszíni habarcske­verésre;
• mindig a felhasználás igényeinek megfelelő mennyiség keverhető be egyszerre;
• az osztályozott szemszerkezet ki­váló minőségű munkát eredményez, mivel
• a szemcseelosztás tökéletes;
• könnyű az eldolgozás, így a réteg­vastagság a lehető legkisebb lehet;
• keletkező belső és felületi feszült­ség kicsi, a kész vakolat nem repe­dezik;
• a kötőanyag mennyiség ideális, a habarcs nem lesz sem „kövér”, sem „sovány”, tehát az időtállóság biz­tosított.

Az egyszerre csak kis mennyiségben bekevert habarcs is rendelkezik a fel­sorolt jó tulajdonságokkal, ellentét­ben a hagyományos habarcsokkal, ahol a „receptura” szerint kevert ha­barcsadagok minősége általában nem azonos. Jól mutatják ezt a vakolatja­vítások, ahol a kis mennyiségben be­kevert javítóhabarcs hol kövér, hol sovány lett, és a javítások helyei 1-2 éven belül, térképszerűen megmutat­ják az eltérő habarcsminőségeket.

A vakolatok pihentetése

Korszerű vakolási technikával vég­zett vakolási munkák esetén egyes szakemberek szerint nem szükséges az előírt várakozási időt betartani, ez azonban semmiképpen sem fogad­ható el, a gyártó erre vonatkozó uta­sításait feltétlenül be kell tartani. A gázolásnál ez az idő 1-3 nap, alapva­kolatnál 7-14 nap, ami egy lakóház­nál akár egy teljes hónapot is jelent­het. Szokták mondani, hogy a hagyományos vakolás fele annyi idő alatt készen van, az előírások szerint azon­ban a hagyományos vakolatoknál is az előbb felsoroltakkal azonos vára­kozási időket kellene tartani, amivel azonban – sajnálatos módon – több­nyire nem törődnek. A század elején, valamint a 30-as években épült házaknál még betartották ezeket a vára­kozási időket, sőt, abban az évben, amikor az épület elkészült, egyáltalán nem vakolták be, sem belül, sem kí­vül.

Ez látszik is az ilyen korú épüle­tek vakolatain, és nemegyszer bizony megirigyelheti a vakolat minőségét az összecsapott módon kivitelezett mai épület tulajdonosa. A habarcs kötéséhez szükséges idő alatt – ez egyben a száradási idő, amit várakozási időnek is neveznek – a ha­barcsok mindegyike térfogatcsökke­nésen megy át, és bizonyos mérték­ben zsugorodik. Egy kisméretű téglá­ból épülő ház egy szintjén belül 35-40 vízszintes habarcsréteggel, blokk­téglából vagy egyéb korszerű falazó téglából épülő háznál 15-20 vízszin­tes habarcsréteggel számolva, a fala­zást követő 30 nap alatt a teljes bel­magasság 3-6 mm-rel, egy év alatt pedig további 1-2 mm-rel csökken. Ekkor a végleges terheknek már 75-85%-a átadódik a falazatokra.

Tetőtér beépítéses vagy emeletes la­kóháznál ez együttesen már 1-2 cm is lehet, így tehát, ha a frissen elké­szült falat azonnal vakolnák, a vako­lat a fal alakváltozásából adódóan már a felhordást követően – ha szem­mel még nem észlelhetően is – kez­dene leválni a falfelületről. A vakolóhabarcs kötőereje – vagyis a szilárdsága – tehát mindig egy kate­góriával kisebb legyen a falazati ha­barcs minőségénél, azért, hogy a fala­zat terheléséből és a száradásából adódó méretváltozással (csökkenés­sel) a felületi réteg (a vakolat) lépést tarthasson, anélkül, hogy leválna a falról.

A második probléma a vakolatréte­gek pihentetési ideje. Gúzolásnál a pihentetési idő elsősorban a megfe­lelő kötés miatt szükséges, hiszen az 1 mm-t alig meghaladó vastagsága miatt a zsugorodásból eredő feszült­ségek jelentéktelenek. Az alapvako­latok pihentetése már lényeges a zsu­gorodás szempontjából is, és erősen befolyásolja a minőséget, de elsősor­ban az élettartamot. Ezért fontos a 28 napos kötési időszaknak legalább felét bevárni, amikor a térfogatcsök­kenést okozó zsugorodás iránya in­kább már a falra merőleges. Ennél gyorsabb munkavégzés esetén elke­rülhetetlenül megjelennek a falra me­rőleges hajszálrepedések, és a térfo­gatváltozás gyengíti a felületi tapa­dást is. Emiatt a felület „felszakad”, az élettartam a felére csökken.

5.1. ábra. PROTEKTOR vakolóprofilok.

5.2. ábra. PROTEKTOR vakoló-, lezáró és lábazati profilok belső vakoláshoz.

5.3. ábra. Vakolóprofil vágása karos lemez­ollóval.

Gúzoló munkák

A gúzoló réteget fogadó kellően ki­száradt fal felülete:

• megfelelően előnedvesített;
• pormentesített;
• fellazult részektől mentes;
• zsaluolajtól nem szennyezett;
• a betonfelület egyenletes;
• foltosodástól (mészkivirágzástól stb.) mentes legyen.

A gyárilag előcsomagolt előfröcskölt anyagok használhatók a hagyomá­nyos falazóelemekből készült falaza­tok alapvakolás előtti felület előké­szítésére is. A cementes előfröcskölés (gúzolás) – amellett, hogy biztosítja a megfelelő tapadó felületet az alap­vakolat számára – megakadályozza, hogy a falszerkezet elszívja az alapva­kolatból a nedvességet.

A gúzolás menete a következő:

• a falfelület előkészítése;
• a gúzoló habarcs bekeverése;
• a felhordás.

A keverés végezhető kézzel (ládá­ban), habarcskeverő géppel vagy fú­rógépre szerelt keverőszárral. Egy­szerre csak annyit kell megkeverni, hogy két órán belül elfogyjon. Az előnedvesített felületre hagyományos kőművesszerszámokkal vagy vakoló-géppel hordják fel a gúzoló anyagot. Azoknál a vakolóhabarcsoknál, ame­lyeknél a gúzolás egyébként elmarad­hatna, a nedvszívó falazatok közötti betonfelületeken (pl. áthidalóknál) sűrűbb anyagból célszerű gúzolni.

Sima betonfelületek esetén a gúzolás előtt (vagy helyett) – amennyiben a felületi érdesítés nem lehetséges – tapadó hidat kell készíteni (pl. KNAUF betonkontakt 90 anyagból). A vezetősávot helyettesítő fémprofi­lok gúzolás előtt is elhelyezhetők, de célszerűbb utólag felragasztani, mert így az „élek” könnyebben megtisztít­hatók (5.4.-5.10. ábra). Gúzoló anyagot gyártó cégek a Terra-nova, a Baumit és a Lasselsberger.

5.4. ábra. Vakolóprofil, PROTEKTOR elemei a) sarok profil; b) felragasztás a falra belső vakoláshoz; c) felragasztás a nyers homlok­zatra.

5.5. ábra. Vakolóprofilok belső oldalfalvakolathoz.

5.6. ábra. PROTEKTOR sarokprofil belső ol­dalfalvakolattal a) vékonyvakolathoz; b) vé­konyvakolathoz, nagy tapadó felülettel; c) vastagabb (10-15 mm) vakolathoz; 1: 2274 és 9074 él profil; 2: 9177 és 9178 él profil; 3: 1007-es 1008 él profil; 4 tapadó rács; 5: vé­konyvakolat 3-5 mm-es vastagságban; 6 fe­lületi vakolat simított felülettel.

Normál alapvakolatok

A normál alapvakolatok gúzolt belső falfelületre hordhatók fel, kézi vako­lás esetén:

• fémprofil vakolósínnel;
• helyszíni vakolósávval és
• vezetősáv (és profilléc) nélkül.

A szárazvakolatból kevert korszerű vakolatok régi és új épületek falainál és mennyezeteinél felhasználhatók, egyenletes, szennyeződéstől, portól mentes és megfelelően előnedvesített sík felületeken. Az alapvakolat a va­kolatgyártó előírásainak megfelelő­en, de legalább félnapos gázolásra – betonfelületnél egynaposra – hordható fel, egy rétegben, 2 cm-es vas­tagságig. Ennél vastagabb vakolatré­tegekhez a gúzolást a vakolás előtt „egyengessük” ki, úgy, hogy a takaró réteg – mint alapvakolat – egy össze­függő felületet adjon a simítás előtt. A második réteg és első kiegyenlítő réteg közötti pihentetési idő legalább egy nap legyen, és az alsó kiegyenlítő vakolat felületét a következő réteg jobb tapadása érdekében frissen fel kell érdesíteni.

A felhordandó szárazvakolat beke­verhető vagy kézi erővel, ládában, vagy szabadon ejtő rendszerű ha­barcskeverő géppel. Alapvakolatot gyártó cégek a Bau­mit, a Lasselsberger és a Terranova.

Gépi alapvakolat készítése

A felület és anyag előkészítése azonos a normál vakolatokéval, azzal a kiegészítéssel, hogy normál vakolat géppel nem hordható fel, fordítva azonban igen, „gépi” szárazvakolat kézzel felhordható. A gépi vakolat – eltérő szemszerkezeti rendszere miatt – kézi vakoláshoz csak akkor használ­ható, ha a felületek mérete miatt a gépi felhordás lehetetlen, és a mennyiség olyan csekély, hogy nem érdemes külön „kézi” szárazhabar­csot helyszínre szállítani és keverni. A gépi vakolatok rétegvastagsága legfeljebb 2,5 cm lehet, ennél na­gyobb vastagsághoz elővakolás szük­séges.

A 2,5 cm-nél vastagabb réteg­nél az elővakolást – fémprofil vakoló-lécek esetén – nem kell teljesen le­húzni, csak annyira, hogy a „lécezett” felület alatt legalább 10 mm megma­radjon a végleges felületi réteg feldol­gozásához és lehúzásához. Erősen nedvszívó falazatoknál, továbbá szá­raz, szeles időben vízsugárral perme­tezve elő kell nedvesíteni a felületet. Az előfröcskölt falazatot óvni kell a gyors kiszáradástól (árnyékolással és permetezéssel). Ha a vakolás meg­kezdése és az élőfröcskölés között hosszabb idő telt el, a műveletet meg kell ismételni, mert ha az előfröcskölt felület „üveges”, a felhordott alapva­kolat megcsúszik, és lefolyik a gúzolt felületről.

Az, hogy a vakolatok alatt szüksé­ges-e gúzolás vagy nem, gyártónként változó. Egyes gyártók a kedvezőbb ár miatt – kizárólag belső vakolásoknál – közvetlenül, előnedvesített falra is ajánlják szárazhabarcs terméküket. Felhasználás előtt ellenőrizzük, hogy a választott vakolattípus gúzolt vagy „natúr” falra hordható-e fel (ezt vagy a papírzsákon, vagy – ömlesztett áru­nál – a szállítási bizonylaton mindig feltünteti a gyártó). Az ideális képlékenységű anyag jól bedolgozható, így az anyagveszteség minimális.

A gépi vakolat – speciális összetételénél és adalékainál fogva – hosszabb bedolgozási időt enged meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vakolat nem „sül” rá a falra, tehát van idő a felhordásra. Gépi va­kolat esetén állandó minőségű, gaz­daságos, gyors, korszerű vakolási technológia alkalmazható, amely a tartozékok (él védő, vakolatvezető sín, speciális kéziszerszámok) hasz­nálatával még kedvezőbb lehet. A gépi vakolat bármilyen vakológéppel gazdaságosan felhordható, a rétegvastagságtól függően egy vagy két rétegben. Téglafalazat esetén a réteg­vastagság 2 cm, de min. 1 cm legyen, betonfelület esetén min. 1 cm. Fö­démvakolásnál egy rétegben legfel­jebb 1 cm vastagságú vakolat hord­ható fel.

A vakolatot egyenletesen, „vakolat­lánc” formában kell a falazatra és a födémre felhordani. A vakolás meg­kezdése előtt a kitöredezett falrészeket és nagyobb hiányosságokat vako­lattal, esetleg téglával pótolni kell, hogy lehetőleg azonos rétegvastag­ságú vakolatot kelljen felszórni. A felhordott vakolatot fa vagy műanyag (H vagy trapéz alakú), esetleg alumí­nium lehúzóval (kartecsnivel) kell el­simítani, és ha szükséges, vakolattal kiegyenlíteni.

Belső vakolásoknál a meghúzott gépi vakolatot – amely ujj nyomáspróbával ellenőrizhető – szükség esetén vízzel kissé meg kell nedvesíteni, és sziva­csos dörzsölővel eldörzsölni, de ha a felület minősége megkívánja, belső simítóhabarcsot kell ráhordani. A dörzsölhetőségig eltelt idő függ a fa­lazat nedvszívó képességétől, a réteg­vastagságtól, a hőmérséklettől és a levegő nedvességtartalmától. Különböző falazó anyagok csatlako­zásánál a dörzsölés előtt vagy dilatá­ciós hézagot kell készíteni, úgy, hogy a bevágás vagy az aljzatig érjen, vagy a felületeket a vakolás megkezdése előtt, legalább 10 cm-es átfedéssel rabicolni kell.

Minden olyan felületet, amelyre ége­tett kerámiaburkolat kerül, egyenle­tesen le kell húzni és szükség szerint tömöríteni kell, dörzsölni azonban nem szükséges A felület egyenletes­ségére fokozottan kell ügyelni. Gépi vakolásoknál a simítás (dörzsö­lés) saját anyagából vagy külön réteg feldolgozásával – a pihentetett felületre felhordva – végezhető el. Gépi vakolatot gyártó cégek a Lasselsberger, a Terranova és a Baumit.

5.7. ábra.

5.8. ábra

5.9. ábra

5.10. ábra

Gipszes belső vakolatok

A gipszes belső vakolatok habarcs­anyaga abban különbözik a normál és gépi belső vakolóhabarcstól, hogy a kötőanyag (mész és cement helyett) mészhidrát és gipsz, a töltőanyag pe­dig dolomit és homok vagy perlit és homok.

Kedvező szemmegoszlásuk miatt a gipszes vakolatok kézi és gépi felhor­dásra egyaránt alkalmasak. A cement­kötésű felületeket (gúzok) és a beton­szerkezeteket külön alapozni kell, a gipsz és a cement kedvezőtlen kémiai reakciója miatt. Natúr téglafalaknál gúzolás nem szükséges. Az alapfelüle­tet ugyanúgy kell elkészíteni, mint a normál vakolatoknál, az előnedvesítés mindenképpen szükséges. A habarcs keverhető kézzel vagy sza­badesésű habarcskeverővel.

A megkevert anyagot „nedveset a nedvesre” elv szerint, oldalfalon 1-1,5 cm vastagságban, mennyeze­ten pedig 0,5.. .0,8 cm vastagságban, vakolókanállal vagy serpenyővel kell felhordani. Erősen nedvszívó vako­latalapoknál a falfelületet híg ha­barccsal elő kell fröcskölni, különö­sen gépi vakoláshoz. A felületet alu­mínium vagy H kartecsnivel egyenlít­jük ki, ill. tömörítjük, és ha szüksé­ges, új réteget készítünk. Megfelelő várakozási idő után a felületet vízzel be kell permetezni és szivacsos simítóval „filcezni”, majd rozsdamentes anyagú simítóval el kell glettelni.

Fal­burkolat, ill. dörzsölt vakolat készíté­sekor ez az utolsó fázis elmaradhat. A glettelés előtti vakolatrétegek nem megfelelő tömörítése, ill. nem ele­gendően hosszú várakozási idő esetén gletteléskor a felületen légbuborékok keletkeznek, amelyek ronthatják a felület minőségét. Gipszes vakolatok­nál a felületi simítást lehetőleg saját anyagával végezzük. Amennyiben valami miatt cement kö­tőanyagú simítóréteg készül, a pihentetési idő eltelte után az alapvako­latra – speciális alapozó anyagból – tapadó hidat kell készíteni. Gipszes vakolatot gyártó cég a Terra­nova.

Belső simító vakolatok

Az épületek belső falfelületeinek si­mító habarcsrétege vagy perlites hő­szigetelésekre, vagy megszilárdult alapvakolatokra készül, 3-5 mm vastagságban, hőszigetelő alapvako­latra 2-7 nap, alapvakolatra 1-2 nap elteltével. A gépi alapvakolatokra, ill. a hagyományos módon készített alapvakolatokra felhordott simító ha­barcsréteg festhető és tapétázható. A papírzsákokban forgalomba hozott vakolatot az építési helyszínen kever­jük össze vízzel, vagy betonkeverő­ben, vagy fúrógépbe fogott keverő-szárral, ill. kézzel, habarcsládában.

A simítóhabarcs megfelelő szilárdsá­gú, por- és szennyeződésmentes alap­vakolatra hordható fel. Felhordás előtt az alapvakolatot egyenletesen nedvesíteni kell, kivéve az 1-2 napos­nál fiatalabb alapvakolatokat, ahol a nedvesítés elmaradhat. A simítóhabarcs simítóval vagy ser­penyővel hordható fel az alapfelület­re, az alapvakolat felületének minő­ségétől függő vastagságban. Ha a fel­hordott simítóhabarcsot simító szer­számmal egyenletesen eldolgozzuk, majd a felületet glett vassal lesimít­juk, tökéletesen sima felületet ka­punk.

Belső vakolatok készítésének szabályai

• Az alap- és simító vakolat +5 és + 25 °C közötti hőmérséklet mel­lett készíthető.
• Hőszigetelő alapvakolat +5 és +20 °C közötti hőmérséklet esetén készíthető.
• A vakolat kötési ideje alatt biztosí­tani kell a megfelelő légállapotot, szükség esetén szellőztetni kell.
• Az összekevert habarcsot 60 per­cen belül fel kell hordani, és a fe­lületet 1,5 órán belül kell kialakí­tani.
• A habarcshoz semmilyen kiegé­szítő anyagot nem szabad hozzáad­ni, elszennyeződött anyagot újra felhasználni tilos.
• A gyors száradást és a kiszáradást többszöri permetezéssel kell mega­kadályozni.

Homlokzati vakolatok

A korszerű homlokzati vakolatok és vakolatrendszerek korszerű techniká­val gyártott habarcsai biztosítják a tö­kéletes bedolgozhatóságot, időtálló és esztétikus felületet adnak. A hom­lokzati vakolatokat ritkán veszik fi­gyelembe hőszigetelő rétegként, pe­dig egy átlagos hagyományos szerke­zet hőtechnikai tulajdonságait akár 8-10%-kai is módosíthatják.

Hőtechnikai szempontból az elsődle­ges hibaforrás általában az ablak, mert a helytelen vagy rossz csatlakoz­tatás nemcsak rontja a hőszigetelési jellemzőket, hanem a homlokzatva­kolat is sebezhetővé válik, és a lemállások az ablak körül megkezdődnek. Ezt jól megfigyelhetjük a néhány év­tizedes házak homlokzatain. Nagyon fontos az elasztikus, rugalmas ablak­fal és ablak-homlokzat vakolat csat­lakoztatás (5.11.-5.12. ábra). Korszerű megoldást jelentenek azok az utólag elhelyezhető ablakok, ame­lyek falnyílásainál vakolóprofilokkal készül a teljes homlokzatvakolat, és az ablakokat rugalmas csatlakozta­tással, ún. „vízmentes” tömítéssel, utólag helyezik be (5.13. ábra).

A belső vakolatokhoz hasonlóan, a korszerű vakolási technikát a homlok­zatoknál is a készhabarcsok és vako­lóprofilok együttes alkalmazása jelen­ti. A vakolóprofilok nemcsak a munka hatékonyságát segítik, hanem a terve­zett vakolási vastagságot és a felületek egyenletes eldolgozását is. Igen fontos az él, a káva és a lábazati zárások sta­bilitása és időtállósága, de az esztéti­kus megjelenés is – gondoljunk csak a hagyományos technikával készülő lá­bazati lezárásokra, ahol az él néhány év elteltével teljesen lepusztul. A fémprofilokat a felületi gúzolás után célszerű felragasztani, ill. rögzíteni a homlokzatra. A gúzolás előtt felszerelt profilok ragasztóinak felü­leti tapadása gyengébb, „árnyékfelü­letüknél” a tapadó híd minősége nem megfelelő, a gúzolás után sok tisztí­tási munka szükséges.

A fémprofilok a korszerű, fokozott követelményeknek megfelelő hőszi­getelő rendszerek ragasztóhabarcsai­val, valamint megfelelő konziszten­ciájára kevert homlokzati „kézi” szá­razhabarccsal egyaránt jól felragaszthatók. Gépi homlokzatvakolatok szá­razhabarcsából is keverhető ragasztóhabarcs, ha a homlokzat egyébként abból készül. A profilok az alapvako­lat készítése előtt legalább 6 órával, és a gúzolás után min. 1 nappal rak­hatók fel.

A profilok felragasztásának technoló­giai sorrendje:

• a sarokprofilok felragasztása;
• a lábazati elemek elhelyezése;
• a vakolósávot helyettesítő vakoló-profil és a káva élek elemeinek fel­ragasztása a zsinórozott felületen.

A vakolósáv-profil azonos a belső va­kolatoknál alkalmazottakkal (lásd az 5.8. ábrát). A kávákhoz a sarkoknál alkalmazott típust kell használni a va­kolatvastagságtól függően. Vastagabb vakolathoz a vakolósáv-profilt ki­emelten, vastagabb ragasztó habarc­csal kell elhelyezni. A vakolósáv-profilok síkját mindig az alapvakolat­hoz kell illeszteni, tehát a zsinórozott felületnél a látszó sarok-, ill. él profiloknál 4-5 mm-rel beljebb legyen ez a vonal, a kialakuló rést a nemes va­kolat fogja kitölteni. Ugyanezt mond­hatjuk el fröcskölt felületeknél is, ahol a takarást a felületi simító alap­vakolat tölti majd ki (5.14.-5.21. áb­ra). A fémprofilokat általában a fe­lületet lezáró éleknél és lábazatok­nál, valamint az ereszek alatt helye­zik el, és a közbenső felületeken ha­gyományos technikával egyenletesre húzzák le a vakolatot.

5.11. ábra. Ablakelhelyezés homlokzati va­kolás előtt, elasztikus tömítő masszával ágyazott takaróléc borítással 1 homlokzati vakolat; 2 főfal; 3 ablaktok; 4 rugalmas tok/ fal kapcsolat (porán); 5 utólagos takaróléc; 6 sziloplaszt rugalmas és vízmentes tömítés; 7 belső vakolás.

5.12. ábra. Homlokzatvakolás után szerelt redőnykeret-takarás és vízmentes takarópro­fil, előre elhelyezett ablakhoz 1 homlokzati vakolat; 2 főfal; 3 ablak; 4 rugalmas tömítő kapcsolás; 5 fa redőnykeret, utólag szerelve; 6 elasztikus tömítő massza; 7 takaró sarok­profil.

5.13. ábra. Homlokzatvakolás után elhelye­zett ablak szerkezeti csatlakoztatása 1 hom­lokzat vakolat; 2 főfal; 3 ablak; 4 rugalmas tömítés; 5 fugaszil; 6 utólagos rugalmas tö­mítés (sziloplaszt); 7 belső vakolat; 8 hom­lokzati vakolóprofil (a vakolás és ablakelhe­lyezés előtt beépítve).

Homlokzatok gúzolása

A homlokzatok alapvakolata alá – függetlenül a fajtájától és a vastagsá­gától – minden esetben gúzolni kell a fogadó falfelületet. A várakozási (pi­hentetési vagy kötési) idő gyártón­ként változik, de ez minimum 1 nap. A gyártó utasítását feltétlenül figye­lembe kell venni (ez a szállító műbi­zonylaton vagy a papírzsákon megta­lálható).

A gúzolás mint előfröcskölés végez­hető kézzel, nagyobb összefüggő fe­lületeknél pedig géppel is, a nehezen hozzáférhető felületeknél, ereszaljak­nál, káváknál kézi munkával kiegé­szítve.

A gúzolandó felület előkészítése a következő:

• felületi egyenetlenségeket ki kell pótolni rabicolással vagy kifalazással;
• felületeket portalanítani kell;
• a régi foltos falakat le kell tisztíta­ni, kerülni kell azonban a sósavas tisztítószereket;
• a régi, meglazult vakolatot el kell távolítani, a felületet le kell drótkefézni;
• gondoskodni kell a nyílászárók, ereszek, lábazat megfelelő takará­sáról.

Gúzolás előtt az elemekből falazott szerkezetet – nedvszívó képességétől függően – elő kell nedvesíteni, úgy, hogy a falazat 2 cm vastagságban át­nedvesedjen. Sima betonfelületeket a gúzolás előtt legalább egy nappal elő kell készíteni megfelelő tapadó hidakkal (pl. Betokontakt 90-nel).

A gúz anyag keverhető kézzel, hagyo­mányos keverőládában, fúrógépszárral egybeépített keverővel és szabad­esésű habarcskeverővel. A keverési idő a habarcskeverőnél 5 perc. A keverőbe először a vizet, majd a száraz­habarcsot kell beleönteni.

A felület utókezelése addig szüksé­ges:

• amíg a takaró (alap) vakolatot fel nem hordjuk; vagy
• a kötési időn belül nyáron két hé­tig, ősszel-tavasszal néhány napig (ez alatt a nedvesen tartott felüle­tet kell érteni).

5.16. ábra.

5.17.ábra.

5.18.ábra.

5.19. ábra.

5.20. ábra. Függőleges dilatációs horony­kialakítás homlokzati nemes vakolatnál PRO­TEKTOR profilokkal 1 PROTEKTOR profilok (méretválaszték 5.19. ábránál lévő lezárók, kivéve 2231/2201); 2 műanyag él profil; 3 elasztikus kitöltő anyag (pl. sziloplaszt); 4 alapvakolat; 5 nemes vakolat.

5.21. ábra. Vízszintes homlokzati dilatációs hornyok kialakítása homlokzati nemes vako­latnál PROTEKTOR profilokkal 1 lábazati 1229 típusú profil; 2 záró 1226 típusú profil; 3 lábazati PVC vízorros profil; 4 fölső záró PVC profil, pattintva; 5 alapvakolat; 6 nemes vakolat; 7 vízszintes dilatáció.

5.22. ábra. Homlokzati struktúrák.

Homlokzati alapvakolatok

Homlokzati alapvakolat korszerű va­kolási technikával zsákos és silóban tárolt „ömlesztett” szárazhabarcsból készíthető, helyszíni keveréssel és a keveréssel párhuzamos kézi, ill. gépi felhordással. Az alapvakolat réteg­vastagsága természetesen függ az igé­nyelt (tervezett) mérettől, de az egyenlőtlen falfelületek miatt több­nyire a felület a meghatározó. A leg­kisebb egy rétegben felhordható vas­tagság 1 cm, a legvastagabb 2 cm. A kiálló felületeken a vékonyabb vako­lattal fedett rész nem lehet több, mint a felület 1%-a.

A homlokzati alapvakolat készítésé­nek sorrendje:

• a felület gúzolása és pihentetése;
• a sarok- és él profilok elhelyezése;
• a felület kiegyenlítése (kiálló ré­szek levésése, mélyedések elővakolása);
• az alapvakolat felhordása;
• a kávák kikenése;
• a felület érdesítése, ill. saját anyag­gal való simítás esetén a simítóréteg elkészítése.

Figyelem: a saját anyaggal való simí­tás csak finomabb nemes vakolati ré­teg alatt (előtt) végezhető. Igényes homlokzatoknál és színezett falfelü­leteknél minden esetben pihentetett alapvakolatra kell felhordani a simítóréteget, annál is inkább, mivel a ha­barcsgyártók garanciavállalása is csak ekkor érvényes.

A habarcs keverhető kézzel, habarcs­ládában vagy habarcskeverő géppel. A legtökéletesebb a vakológép, ahol a keverés és a feldolgozás együtt és egy időben történik. A falra való felhordás hagyományos kőműves szerszámokkal sokkal las­sabb, mint a gépi vakolásnál, ahol az egyenletes felhordás egyenletes tapa­dást és eldolgozhatóságot jelent. Utóbbinál a nem hasznosítható hulla­dék nem éri el az 1.. .2%-ot, ellentét­ben a kézi felhordással, ahol ez ennek többszöröse is lehet. Alapvakolat gyártó cégek a Lassels­berger, a Baumit és a Terranova.

Simító homlokzati vakolatok

A simító homlokzati szárazvakolatok könnyen, egyenletes és vékony réteg­ben hordhatók fel, megfelelően fedő (takaró) és simítható felületet adva a homlokzatszínezés számára. A simítóhabarcs kézi erővel, legalább 1-2 napos alapvakolatra hordható. Nagyobb felületeknél, tűzfalaknál a gépi felhordás egyenletesebb és simíthatóbb felületet ad, az átfedések­ből adódó hullámosodások majdnem tökéletesen eltüntethetők. Ha a simítandó alapvakolat 1-2 nap­nál régebbi, akkor előnedvesítés fel­tétlenül szükséges. A simítóhabarccsal végezzünk próbavakolást, hogy meghatározhassuk azt a legnagyobb felületet, amelyre a felhordás még tö­kéletesen végezhető.

Felületi javításoknál, régi felületek átsimításánál a simítóvakolatba a jobb eldolgozhatóság érdekében ke­verjünk „Tapadó emulzió H” anyagot. Ezt előre vízzel kell keverni 1:5 emul­zió: víz arányban, majd az így előke­vert „oldatot” kell a keverővízhez, il­letve szárazhabarcs keverésénél az egészhez adni. Egyéb adalékszert ne keverjünk a simítóhabarcsba. Régi, kiszáradt vakolatok és alapvakolatok előnedvesítésénél „befejező réteg­ként” is célszerű a tapadó emulziós előnedvesítés.

Nemes vakolatok

Az épület homlokzatának karakterét és az épület külső megjelenését a ne­mes vakolat felületi rétege adja meg (5.24. ábra).

Anyaguk, struktúrájuk és szemszer­kezetük szerint a nemes vakolatok kü­lönböző csoportokba sorolhatók. A nemes vakolat fehércement, mészhid­rát és dolomitőrlemény, valamint szí­nezőanyagok keveréke. A gyártónként más és más színválasztékban be­szerezhető vakolatokból más és más képlékenységű vakolatmassza kever­hető.

A nemes vakolat felületi struktúráját és a bedolgozhatóságát a szemszerke­zet erősen meghatározza. Szemszer­kezet szempontjából az anyag a kö­vetkező csoportokba sorolható: 0,1-2,0 mm-ig finomszemcsés; 2,0-4,0 mm-ig középszemcsés; 4,0-6,0 mm-ig nagyszemcsés; 6,0 mm-től durvaszemcsés. Ezt a csoportosítást a hazai gyártók időnként eltérő módon tüntetik fel, mivel hazai szabvány erről nem ren­delkezik. Az előbbi csoportosítás az EURO szabvány és a DIN előírása szerinti, a készülő MSZ-nél ez termé­szetesen lehet más is.

A finomszemcsés anyagok általában fröcskölő nemes vakolatként használ­hatók. A középszemcsés habarcsból különböző dörzsvakolatok készíthetők, a nagyszemcsés kapart struktú­rájú felületekhez ideális. A durva­szemcsés habarcsot ritkábban, főleg nagyobb felületek rusztikus, csapott vagy csurgatott, esetleg kéregvakola­taként alkalmazzák. A nemes vakolatok előre elkészített és  pihentetett,   legalább  egyhetes alapvakolatokra hordhatók fel, sok­kal jobb azonban a két- vagy több he­tes várakozás, mert ezekre már na­gyobb biztonsággal dolgozható fel bármelyik nemes vakolat.

A nemes­ vakolathoz az alapvakolatot:

• 0,1-2,0 mm szemszerkezetű fröcskölt vagy dörzsölt anyagokhoz felületében simítva kell elkészíteni;
• 2,0-4,0 mm közötti szemszerke­zetből készülő felületeknél durván kell lehúzni, legjobb a kész felüle­tet egy-két órás szikkadás után gya­lulatlan deszka élével átdörzsölni;
• 4,0 mm feletti szemszerkezetű ne­mes vakolat fogadásához habarcsos kanál élével vagy „szegezett fésű­vel” kell rovátkolni.

A nemes vakolati szárazhabarcsokat a gyártó utasítása szerinti vízmennyi­séggel, szabadesésű habarcskeverővel kell megkeverni. Annak ellenére, hogy a gyártók garantálják a keverési és színpontosságot, érdemes az össze­függő homlokzati felületekre egy­szerre lekeverni a teljes mennyiséget. A habarcsládában tárolt anyagot a felhasználás ütemének megfelelően többször át kell keverni. A nemes va­kolat anyaga természetesen kézzel is keverhető, csak jóval tovább tart.

5.23. ábra. Homlokzati alapvakolatok a) előfröcskölés (gúzolás); b) gépi alapvakolat; c) lehúzás fogas fémlehúzóval; d) lehúzás vakolóléccel.

5.24. ábra. Nemes vakolat struktúrák a) dörzsölt; b) finom, kapart; c) durva, kapart; d) fröcskölt.

5.25. ábra. Nyers nemes vakolati struktúrák különleges változatai a) szórt; b) mosott finomszemcsés; c) mosott durvaszemcsés; d) kéregvakolat.

Dörzsölt nemes vakolatok

Dörzsölt nemes vakolat a gyári cso­magolás és ajánlás szerint már 1,0 mm szemszerkezetű anyagból is készíthe­tő, de sokkal jobb 2-3 mm szemcse­méretű anyag. A 3-4 mm szemcse­méretű anyag dörzsvakolathoz még alkalmas, a munkahézagok összedol­gozása azonban már nehézkes, nyá­ron pedig úgyszólván lehetetlen. Na­gyobb szemcséjű anyag esetén a mun­kát jól előnedvesített felületen, ta­vasszal vagy ősszel végezzük. Több hetes alapvakolat előnedvesítését már előző napon tanácsos egy réteg­ben elvégezni, hogy a feldolgozás napján való nedvesítéskor már las­sabb legyen a nedvesség elszívása.

A felhordáshoz használható rozsda­mentes acél vagy műanyag simítólehúzó (hóbli). A simítás szerszámai a műanyag, filc, polisztirol, esetleg szi­vacs anyagú simítok. A simítást álta­lában körkörösen végzik, hogy a gu­ruló szemcsék nyomai kirajzolódja­nak. A munkahézagok összedolgozá­sánál is a körkörös simítás a legked­vezőbb, mert így kevésbé látszódnak meg a csatlakozási helyek. Előfordul­hat függőleges, vízszintes vagy ferde irányú dörzsölés is. A felület feldolgozásának megkez­dése előtt feltétlenül végezzünk va­kolást egy-két m² nagyságú területen, hogy meggyőződhessünk az előnedvesítés hatékonyságáról is és a ha­barcs konzisztenciájának megfelelő voltáról is.

A dörzsvakolat felhordását általában a falfelület bal alsó sarkában kezd­jük, és alulról fölfelé, jobb oldali irányba folytatjuk. (Balkezes kőmű­vesek ezt éppen fordítva végzik.) A dörzsvakolat felhordásához legalább két szakember kell, az első a felhor­dáshoz, a második az eldolgozáshoz, a simító dörzsöléshez. Több állvány­szintes homlokzatnál, a legfölső szin­ten kezdve a felhordást, az állvány padlószintjétől fölfelé haladva, gyak­ran találkozhatunk minden szinten „beöregedett” csatlakozásokkal (stócokkal). Ilyen technológiai sorrend­ben végzett munkánál még 50 év múlva is látható az állvány padló­szintjeinek száma, ül. helye.

Na­gyobb szemcseméret és nagyobb összefüggő felületek esetén célsze­rűbb a függőleges dörzsölést választa­ni, mivel így a dörzsölés iránya lent­ről azonos a felfelé haladás irányával, tehát vízszintes munkahézag már biz­tosan nem lesz, a függőleges pedig -a függőleges dörzsölési iránynak kö­szönhetően – szinte észrevehetetlen. A függőleges és ferde dörzsirány to­vábbi előnye, hogy a téli csapadék kevésbé tud benne megülni, ellentét­ben a vízszintes dörzsiránnyal. A szakemberek a függőleges irányú dör­zsöléssel készített felületeknek 15-25%-kaé hosszabb élettartamot jósolnak, ráadásul a függőleges dörzsirányú dörzsölt nemes vakolat felüle­tek a szennyeződéstől kevésbé szür­külnek el.

A homlokzati foltosodás -a házi pók telelő fészkelése és nyári bábosodása miatt – dörzsölt homlok­zatfelületnél minimális, kapart hom­lokzatoknál azonban jóval nagyobb. A pókháló olyan tökéletesen tud ta­padni a nemes vakolat pórusos felüle­tére, hogy vízsugárral sem lehet telje­sen eltüntetni a szürke foltokat. Dörzsölt nemes vakolat gyártó cégek a Baumit, a Lasselsberger és a Terra-nova.

Kapart nemes vakolatok

A kapart struktúrájú nemes vakolatot 2, 3 és 4 mm-es szemcseméretben csomagolják. A „kapart” nemes va­kolat felhordási vastagságát a legna­gyobb szemcseméret határozza meg, a nagyobb szemcsék mennyisége pe­dig döntő a struktúrára nézve. Fontos tudni, hogy „kapart” felirattal ellátott zsákból vett anyag dörzsölt nemes va­kolat készítésére nem alkalmas, mert a dörzsfelületben sok lesz a gördülő szem, így a felületi struktúra teljesen egyedi és egyenetlen lesz, és a mun­kahézagokat pedig nem lehet jól összedolgozni. Ugyanez persze for­dítva sem tanácsos, mert ez esetben nincs mit „kikaparni”.

A kapart nemes vakolatok feldolgo­zási módszere és eszközei megegyez­nek a dörzsölt nemes vakolatnál leír­takkal, nem szükséges azonban erő­teljes előnedvesítés. Az előnedvesítésnél különös gondot kell fordítani az alapvakolat alatti vasbeton és betonfelületekre (pl. vasbeton áthi­daló), ahol az előnedvesítésnek gyen­gének és permetszerűnek kell lennie (a felületi száradás miatt). A kaparáshoz a teljes felületnek egyszerre kell kiszáradnia.

Az anyag felhordási vastagsága a ma­ximális szemnagyság 2,5-3-szorosa, ami a kaparás során átlag 1/3 részével csökken. Kapart nemes vakolatnál a feldolgozást meg kell tervezni: az összefüggő felületeket egyszerre kell felhordani, és egyszerre kell kika­parni is. A délelőtt felhordott felület nyári időszakban már délután jól ka­parható, ősszel és tavasszal azonban már gondosabb szervezés szükséges, mert a délben felhordott anyag már nem biztos, hogy délután ugyanúgy kaparható, mint az aznap reggel fel­kent első fele.

Ősszel és párás időben a legjobb a délutáni feldolgozás és a másnap reggeli kikaparás, de ehhez a falat jobban elő kell nedvesíteni. A kaparás a kőporos vakolatok kaparásához használt szerszámokkal vé­gezhető, elkészülte után a teljes felü­letet puha kefével egyenletesen át kell kefélni, hogy a meglazult szemek kihulljanak.

A kaparásnál kihullott anyag újbóli bekeverése tilos, a már bekevert, de nem feldolgozott anyag nem használ­ható fel.

5.26. ábra. Fröcskölt homlokzatvakolat si­mított ablakkerettel a) finom fröcskölt; b) durva fröcskölt hengerelt lehúzással.

5.27. ábra. Különleges felületképzés ne­mes vakolatból a) kanálnyomott felülettel; b) műanyag spatulával húzott; c) hengerrel hú­zott és a felületi éleket lesimítva (csurgatott-hoz hasonló).

Szórt és fröcskölt nemes vakolatok

A simított falfelületre kerülő fröcs­költ nemes vakolat – a többi vakolat­hoz képest kevesebb anyagszükség­lete miatt – a legkisebb költségű va­kolatfajtának számít, azonban nem annyira időtálló, mint a dörzsölt vagy a kapart vakolat, ennélfogva hosszabb távon már nem nevezhető a leggazdaságosabbnak. Fröcskölt nemes vakolat alapanyaga­ként legjobb a max. 2 mm szemnagy­ságú anyag, mivel az egyenletes fel­hordás és terítés ebből a legegysze­rűbb. A szórt vagy fröcskölt nemes vakolatot simított falfelületre hord­ják fel, amit a fröcskölés előtti napon egyenletesen, permetszerűen elő kell nedvesíteni.

Aznapi előnedvesítés csak a nyári nagy melegben jöhet szó­ba, mivel e vakolattípusnál a szórás egyenletessége éppen a tapadó ala­pon, azaz az alapvakolat nedvszívó képességén múlik. A felhordás vé­gezhető kézi fröcsköléssel, seprűvel vagy szitán átcsapva, szórással. Ez utóbbi azonban nem ad egyenletes felületet, emiatt inkább régi épülete­ken vagy „antik” környezetben alkal­mazzák, rusztikusabb felülete miatt. A felhordást minimum két rétegben, ősszel és tavasszal pedig három réteg­ben kell végezni, ugyanannyi mennyi­ségre vonatkoztatva. Az alapvakolatot a nemes vakolat szórása előtt 1-2 nappal egyszer híg mésztejjel átme­szelik, hogy az alapfelület jól látszód­jék.

A fröcsköléshez szükséges nemes va­kolat bekeverésénél a szükséges képlékenységet,   vagyis   a   ke verővíz mennyiségét az alapvakolat nedv­szívó képessége határozza meg, emi­att próbavakolást kell végezni.

A fröcskölést a falfelületen:

• kézi fröcskölő géppel fentről lefelé,
• csapóseprűvel pedig alulról felfelé kell végezni, mert így jobban lát­juk, hogy a takarás megfelelő-e.

A fröcsköléshez gyárilag csomagolt speciális anyagot használjunk. Sajnos így is előfordulhat, hogy a felületen hajszálrepedések jelennek meg, ami minőségében elfogadhatatlan felüle­tet jelent.

Csapott nemes vakolat

A csapott nemes vakolat jellegében és struktúrájában hasonlít a szórt ne­mes vakolathoz, azonban sokkal egy­szerűbb elkészíteni. A fogadó falfelületet elegendő léccel lehúzni, az alapot azonban nem sza­bad karcolni, mert az a megszáradt nemes vakolaton keresztül látszani fog.

Csapott nemes vakolathoz max. 8 mm-es szemcseméretű durva alapanyag használható. A nagy szemcseméret miatt egyenletesen és szépen fel­csapni csak kőműves serpenyővel vagy speciális habarcskanállal lehet. A felhordást alulról felfelé, a teljes mennyiségben, egy rétegben felhord­va, után javítások nélkül kell végezni, mert másképp még az egyszerre be­kevert anyagból is más színárnyalatú felület keletkezik.

A nagy szemcseméretből adódóan a 6-8 mm átlagvastagságú vakolatré­teg egyes helyeken akár 10-12 mm vastagságú is lehet, ami miatt a vako­lat csak nagy felületeken, esetleg osz­tott felületek egy-egy mezőinél érvé­nyesülhet. Sérülésekre igen érzékeny, ezért forgalmas helyeken, pl. járdák mellett nem alkalmazható.

Tiroli vakolat

A „tiroli vakolat” elnevezés hazánk­ban egy előkevert nemes vakolat már­kaneve, azonban nem ugyanaz, mint Németországban, Ausztriában vagy Olaszországban.

Az idehaza forgalomba hozott tiroli nemes vakolat általában 4 mm maxi­mális szemcsenagyságú. Feldolgozási módja közel azonos a dörzsölt vako­latéval, a kissé egyenetlenül felhor­dott felület eldolgozásánál az erőtel­jes vízszintes irányú dörzsöléskor a szemek akár 10.. .20 cm-t is gurul­nak, így alakul ki a tiroli vakolatra jellemző barázdált felület. Tiroli nemes vakolatot gyártó cég a Lasselsberger.

Különleges nemes vakolati felületek

Ugyanabból a száraz nemes vakolat­ból a jól és egyenletesen előkészített, pihentetett alapvakolatra többféle fe­lületi struktúrájú vakolatréteg készít­hető. A két rétegben fröcsköléssel fel­hordott, de eltérő szemcseszerkezetű nemes vakolatnál először a durvább, majd a finomabb anyagot kell felhordani. A durva alapréteget natúr (ez olcsóbb), a felső réteget pedig a kí­vánt színben és finomsággal kell elké­szíteni (5.25.a ábra).

A különleges struktúrájú „mosott” nemes vakolat (5.25.b, c ábra) készítésekor az alapvakolatra közép-, nagy- vagy durvaszemcsés anyagot hordunk fel, majd kanállal lehúzva, 5.. .10 perc pihentetés után nedves meszelővel átmeszeljük. Kéregvakolat készítésekor a sűrűbb és kanállal feldobott nemes vakolatot „dombszerűen” szétkenjük, majd vi­zes lapos ecsettel a felületet „össze­mossuk”. A próbavakolat készítésé­hez közép-, nagy- és durvaszemcsés anyag egyaránt megfelel, sőt az eset­leg kilátszó szemek fokozzák a ha­tást. Olaszországban ezt a vakolatot nevezik tiroli vakolatnak (5.25.d ábra).

„Fröcskölt” utánzat készíthető, ha a finom anyagot simítóval felhúzzuk, majd festőhengerrel vagy speciális gumihengerrel azonnal megdolgoz­zuk, amivel durvább felületet kapunk (5.26. ábra). Ezzel a módszerrel a fe­lületi takarás egyszerűbben kialakít­ható, mint a fröcskölt vakolatok ese­tén.

Kanálnyomós nemes vakolat közép­szemcsés anyagból készíthető, úgy, hogy a felhordott anyagot kőműveskanál lapjával azonnal egyenletesen átkenjük, kanálnyom-mintát hagyva (5.27.a ábra). Ha egy hasonlóan fel­hordott, képlékeny felületet fentről lefelé áthúzunk egy lágy műanyag lappal vagy spatulával, különleges hatású felületet kapunk (5.27.b ábra). Csurgatott felülethez hasonló felület készíthető, ha a frissen felhordott fi­nom- vagy középszemcsés anyagot a falra kenjük, majd egészen képlé­keny állapotában hornyolt gumihen­gerrel vagy hullámos élű műanyag lappal lefelé húzzuk. Ha a „csurga­tott” felület 5.. .10%-át már a szikkadás első perceiben elsimítjuk, elke­rülhetjük a későbbi letöredezést. Külső és belső felületként is készít­hető (5.27.C ábra).

Kétrétegű nemes vakolatok alsó réte­géhez felhasználható az esetleg meg­maradt, be nem kevert anyag is. Az alsó réteg lehet az előzőek bármelyi­ke, a felső réteg pedig a kívánt szín­ben, fröcsköléssel készíthető el (5.28. ábra). Bármivel is próbálkozunk, próbava­kolást mindenképpen érdemes készí­teni, hogy meghatározhassuk azt a legkedvezőbb vastagságot, amelynél a lehető legkevesebb hajszálrepedés keletkezik (5.29. ábra).

5.28. ábra. Kétrétegű nemes vakolati struk­túrák: finom dörzsölt-kapart kéreg/fröcskölt felület

5.29. ábra. Különleges, belsőépítészetben alkalmazott nemes vakolat struktúrák a) dur­va ecsettel és lappal lehúzva; b) körkörös, lapos ecsettel; c) függőleges barázdált, fogazott műanyag lappal lehúzva; d) karcolt (ez kevésbé éles eszközzel karcolható a finom anyagú képlékeny nemes vakolati rétegbe)

5.30. ábra. Homlokzati vakolat készítése, él védő profilokkal

5.31. ábra. Egyprofilú élvédő PROTEKTOR szelvényekből, homlokzati hőszigetelő vako­lathoz, látszó éllel

A szakmai fogalmakat és a követel­ményeket a hazai szabványoknak megfelelően tárgyaljuk. Tekintettel arra, hogy a korszerű vakolatrendsze­reket gyártó európai cégek termék­fejlesztései a német szabványokon alapulnak, esetenként nemcsak az MSZ, hanem az ÖNORM (osztrák) és a DIN (német) szabványok előírá­saira is utalunk.

Alapfogalmak

• Hagyományos vakolat: az építés helyszínén kevert habarcsból készí­tett vakolat.
• Vékony vakolat: speciális összetételű habarcsból készülő, max. 6 mm ré­tegvastagságú, bel térben készíthető, egyrétegű vakolat. Egyrétegű vakolat: egy rétegben fel­hordott vakolat, amely – egyesítve az alap- és a fedővakolat funkcióját – teljesíti a kétrétegű vakolatokkal szemben támasztott követelménye­ket.
• „Friss a frissre”: különleges vakolat­felhordási módszer, ahol az egyes ré­tegek felhordása között nem várják meg, amíg az előbbi réteg megköt, hanem friss állapotban hordják egy­másra a rétegeket.
• Tapadást segítő anyagok: tapadó ha­barcsok és tapadó hidak, amelyek elő­segítik a vakolat és az alap közötti megfelelő kapcsolatot. Könnyű vakolat: 1,5 kg/dm³ alatti testsűrűségű készhabarcsból készülő vakolat.
• Többrétegű vakolat: több rétegből álló vakolatrendszer.
• A vakolat minimális rétegvastagsága: a kész vakolattal szemben támasztott követelmények eléréséhez szükséges rétegvastagság.
• Névleges vakolatvastagság: megsza­bott, ill. ajánlott vakolatvastagsági középérték, amely egyetlen ponton sem lehet kevesebb, mint a minimális rétegvastagság.
• Hőszigetelő vakolat: Különleges hőszigetelő képességgel rendelkező vakolat.
• Normál vakolat: különleges tulajdon­ságok nélküli vakolat.
• Fedővakolat: A vakolatrendszer leg­felső rétege.
• Vakolaterősítés: bizonyos anyagok (drót, üvegháló), beágyazása a vako­latba, hogy a repedési hajlam csök­kenjen.
• Vakolat felépítmény: a falra felhordott vakolatrétegek összessége, a felület­ előkezelő és a gúzoló rétegek kivéte­lével. Az egy- vagy többrétegű vako­latrendszer részét képezi a vakolat va­salat és/vagy – erősítés is.
• Vakolatalap: az építmény vakolandó felülete.
• Rétegszám: az ugyanabból az anyag­ból egy vagy több munkafolyamatban felhordott rétegek száma.
• Vakolatrendszer: a vakolatrétegek összessége, amely együttesen, a fala­zattal és az előkezelő anyaggal köl­csönhatásban teljesíti az előírt felté­teleket.
• Állásidő: két munkafolyamat közötti várakozási idő.
• Alapvakolat: a vakolatrendszer alsó rétege.
• Lezárás: a falazat fugáinak habarc­csal való kitöltése.
• Előkezelés: szilárd és tartós kapcsolat kialakítását elősegítő anyag a vakolat és a falazat között (nem számít vako­latrétegnek) .
• Felület előkészítés: a falazat felületé­nek szabványnak megfelelő előkészí­tése.
• Gúzolás: az alapfelület befröcskölése híg habarccsal, a vakolóhabarcs és az alapfelület közötti kapcsolat javításá­hoz, hogy a száraz falazat ne szívjon el túl sok nedvességet a felhordott vakolatrétegből.

Hőszigetelő vakolat: hővezetési té­nyezője 0,06-0,29W/(m-K).

Gyári vakolat: gyárban előrekevert vakolat, amelynek két típusa a követ­kező:

• szárazvakolat: készre kevert, az épí­tési helyszínen csak vizet kell adni hozzá;
• nedves vakolat: felhasználásra kész állapotban kerül forgalomba.

Vakoló habarcsok – szárazvakolatok

Mész és/vagy cementtartalmú vakolóhabarcsok

A mész, ill. cementtartalmú vakoló-habarcsokat általában többrétegű, kül- és beltéri vakolatok előállításá­hoz használják.

Fajtái a következők:

• mészhabarcs (általában beltéri va­kolatokhoz) ;
• hidraulikus mészhabarcs (kül- és beltéri vakolatokhoz);
• cementes mészvakolat (mész-ce­ment vakolatok);
• meszes cementvakolatok (cement­mész vakolatok);
• cementkötésű vakolatok (nagy szi­lárdsági követelmények teljesíté­séhez);
• hőszigetelő vakolatok (általában könnyű adalékanyagot tartalmazó alapvakolatok);
• könnyűvakolatok (pl. perlites hő­szigetelő vakolat);
• nemes vakolatok (kültérben, fedőva­kolatként, utólagos színezés nélkül).

Gipsz- és gipsztartalmú vakolóhabarcsok

A gipszes vakolóhabarcsok általában egyrétegű belső vakolatok alapanya­gai.

Kötőanyag tartalmuktól függően, faj­táik a következők:

• gipszvakolatok (általában glettelt vakolatok);
• gipsz-mészvakolatok (glettelt vagy dörzsölt vakolatok);
• mész-gipsz vakolatok (általában dörzsölt vakolatok);
• könnyű gipszvakolatok (könnyű anyagokat tartalmaznak);
• gipszkötésű hőszigetelő vakolatok (könnyű anyagokat tartalmaznak).

Felületkezelő anyagok

A felületkezelő anyagok elsősorban a tapadást segítik.

Gúzoló anyag: speciális összetételű cementhabarcs, kevés finomrésszel, maximum 0,4.. .0,8 mm szemcsemé­rettel, illetve kötőanyaggal dúsított vakolóhabarcs.

Tapadó híd: betonfelület és gipszes vakolat közötti, kevés finomszem­cséjű töltőanyagot tartalmazó, mű­anyag diszperziós kötésű réteg, amelynek kiszáradás után a követ­kező lényeges tulajdonságai vannak:

• lúgállóság;
• tartós kapcsolatteremtő képesség a betonfelület és a vakolat között;
• kis páradiffúziós ellenállás;
• jó tapadás;
• nincs filmképződés.

Tapadó habarcs: megnövelt lúg állóké­pességű cementhabarcs, műanyag diszperzióval.

Tapadást segítő cementtej: műanyag diszperziót tartalmazó, nagy lúgálló képességű cementtej.

Vakolaterősítők

Horganyzott drótháló: cinkbevonat­tal ellátott, 20-25 mm x 20-25 mm-es lyukbőségű, min. 1 mm szálvastagságú háló.

Üvegszövet: a következő követelmé­nyeknek kell, hogy eleget tegyen:

• 5 mm széles sáv szakítóereje (szál-és vetületirányban) min. 1500 N le­gyen.;
• megfelelően lúgálló legyen;
• lyukbősége feleljen meg a felhasz­nálási terület előírásainak;
• a fektetett üvegszövet lyukbősége minimum 7 mm x 7 mm legyen;
• a be glettelt üvegszövet lyukbősége minimum 4 mm x 4 mm legyen.

Vakolattartók

Vakolattartóként használhatók álta­lában a következők:

• fém vakolattartók (húzott fém);
• tégla-huzalbetét;
• vakolattartó lapok (pl. gipszkarton vakolattartók, fagyapot hőszige­telő lapok, habosított hőszigetelő lapok).

A vakolattartókat a vakolat típusá­nak megfelelően kell kiválasztani, és gondoskodni kell a korrózió elleni vé­delmükről.

Vakolatalapok

A vakolandó felülettel szemben tá­masztott követelmények a követke­zők:

• kellő teherbírás és szilárdság;
• stabil felépítés;
• ne legyen víztaszító, egyenletesen nedvszívó és homogén legyen;
• érdes, száraz, pormentes és szennyeződésmentes legyen;
• káros kivirágzásoktól mentes le­gyen;
• fagymentes, ill. legalább +5 °C-ra temperált legyen.

Az elmondottakon túl, a falhoz, il­letve a mennyezethez felhasznált épí­tőanyagok tulajdonságaitól függően, a következő speciális követelménye­ket kell figyelembe venni:

A: Lyukacsos tégla, falazóblokk, ce­mentkötésű könnyűadalékos falazóelem anyagú falakkal, kerámia­elemekből készített boltozatok­kal és mennyezetekkel szemben támasztott követelmények:

• a kiugrások és bemélyedések ne legyenek túlzottak;
• a vakolóhabarcs bemélyedése, ill. kiugrása a fugáknál nem le­het nagyobb, mint 5 mm;
• a falkivirágzások csak akkor nem károsak, ha eltávolításuk után a felületi tapadás kielégítő.

B: Beton, könnyűbeton, gázbeton falazatokkal, mennyezetekkel és boltozatokkal szemben támasz­tott speciális követelmények:

• a falazat szilárdulása olyan mértékű legyen, hogy az alak­változási (zsugorodási) folya­mat lényegében befejezett le­gyen (ez nyáron, betonozás után 8 hét, télen 80 fagymentes nap);
• gipszvakolat felhordása esetén az alap nedvességtartalma 4% alatt legyen;
• az alapfelületen ne legyenek ta­padást hátrányosan befolyásoló anyagok (pl. zsaluolaj);
• nem lehet a felületen cement­üveg és kiülepedési réteg;
• a felület sorja – és repedésmen­tes legyen;
• a betonacélok takarása elegen­dő legyen.

C: Köpenykőből készült falakkal, mennyezeti és homlokoldalakkal, fagyapottal és többrétegű fagyapot szigetelőlapokból készí­tett boltozati belső és külső felü­letekkel szemben támasztott spe­ciális követelmények:

• a köpenyköveket szorosan, a szigetelőlapokat kötésben kell elhelyezni;
• az idomdarabokat szakszerűen kell beépíteni, a fal éleket és – csatlakozásokat, az ablak és ajtónyílások káváit megfelelően kell kialakítani;
• az összefüggő felületeken azo­nos fajtájú és minőségű kö­penyköveket és szigetelőlapo­kat kell használni;
• a betonkövek és szigetelőlapok megfelelően kapcsolódjanak a betonhoz;
• a tiplik szilárdan álljanak;
• a felület kellően száraz legyen.

A vakolandó felület vizsgálata

A vakolandó felületet a vakolás meg­kezdése előtt szemrevételezéssel, el­lenőrző méréssel és általános elem­zéssel vizsgálni kell.

Szemrevételezéssel vizsgálandók a kö­vetkezők:

• a felület általános állapota, pl. ho­mogenitás, azonos minőségű kövek, ill. lapok beépítése;
• idomdarabok, falélek, kávák, ajtó-és ablakkávák stb.;
• sorják;
• fugák kialakítása;
• kivirágzások és szennyeződések;
• a felület durva, száraz és pormen­tes-e, elszíneződések és repedések találhatók-e rajta;
• egyenletesség.

Méréssel vizsgálandó:

• hullámhegyek és hullámvölgyek;
• derékszögek, függőleges irányú fe­lületek minősége.

Az általános vizsgálatok között a kö­vetkezőket kell elvégezni;

• a felület laza és málló részeinek vizsgálata dörzsölési vagy karcolási próbával;
• a zsalu leválasztó anyag esetleges maradványainak vizsgálata nedvesítési próbával vagy UV fénnyel;
• a szívóképesség vizsgálata nedvesítési próbával;
• tapadó szennyeződések, piszok, por vizsgálata szemrevételezéssel vagy dörzsölési próbával;
• a falazat közelítő nedvességtartal­mának megállapítása szemrevéte­lezéssel vagy nedvesítési próbával.

A vakolandó felület minősége

A kifogástalan minőségű vakolatok kivitelezésének alapfeltételei:

Alépítmény

• a beszerezhető építőanyagok figye­lembevételével készített tervek és kivitelezés (pl. tágulási hézagok ki­alakítása, a túlzott méretű fesztá­volságuk és felületek elkerülése).

Átnedvesedés elleni védelem:

• az építőanyagok megfelelő tárolása;
• a mindenkori legfelső fallezárás ta­karása (parapetek lefedése hosszabb munkaközi szünetek és esős idő miatt abbahagyott falszakaszok esetén);
• a gúzoló réteg időbeni felhordása (kül- és bel térben egyaránt);
• az esőtől védő tetőzet mielőbbi ki­alakítása;
• a balkon és terasz megfelelő kiala­kítása, hogy a víz ne folyhasson be.

Az alépítmény, ill. a falazat pihentetési ideje:

• pontosan be kell tartani az építő­anyag száradásához szükséges szilárdulási időt.

Szerelési hézagok:

• a hézagokat (a megfelelő anyaggal) a vakolás megkezdése előtt le kell zárni;
• a vakolóhabarcs fajtájához illő rög­zítési módot és hézaglezáró habar­csot kell használni. Nedves helyisé­gekben arra kell ügyelni, hogy a mész- és mész-cementvakolatok alá kerülő vezetékeket nem szabad gipsszel rögzíteni;
• a betonfalba kerülő szerelési héza­gokat vakolattartóval mindig át kell fedni, akkor is, ha ezek ki vannak falazva (20 cm átfedés szükséges).

Beépített elemek:

• a vakolás megkezdése előtt vala­mennyi korróziónak kitett fémfelü­letet védő bevonattal, a csöveket és vezetékeket pedig kondenzvíz el­leni védelemmel kell ellátni;
• a beépített elemek cementes gyors­kötő habarccsal való rögzítése ese­tén be kell tartani az előírt várako­zási időt.

Felület előkészítés:

• a hibákat ki kell javítani, a durva egyenetlenségeket ki kell egyenlí­teni;
• a fugákat le kell zárni;
• a felületet portalanítani kell.

A vakolandó felülettel szemben támasztott követelmények

A falazat típusától függően a vako­lásnál a következőkben felsorolt elő­írásokat kell betartani. Falazótéglából, lyukacsos téglából, falazóblokkból, könnyűadalékos ce­mentkötésű falazóelemekből készülő falaknál és boltozatok belső felületei­nél

Felület előkészítés

• a poros falazatot szárazon le kell kefélni;
• a fugákat ki kell egyenlíteni és/ vagy le kell zárni;
• a só kivirágzásokat szárazon le kell kefélni.

Felület előkezelés

• kültéri vakolat alá a vakolóhabarcs felhordása előtt gúzoló réteget kell felhordani, nagy melegben, szeles időben pedig a felületet előzőleg meg kell nedvesíteni;
• beltéri vakolat alá általában nem kell gúzolni.

Ha az átnedvesedett vakolatban lévő víz megfagy, a térfogat növekedése miatt a vakolat levelesen leválik a fal­ról. Fagyveszélyes időben tehát hom­lokzatvakolatok nem készíthetők. A belső vakolás – a hőmérséklettől füg­gően – a következő feltételek betar­tása mellett végezhető,

Belső vakolás feltételei:

• ha a nappali hőmérséklet +5 °C felett van, de éjszaka már a fagy­pont alá süllyed, a belső vakolás­hoz + 15-20 °C-ra melegített ha­barcsot kell használni, és a falnyílá­sokat éjszakára be kell zárni;
• ha a külső hőmérséklet +5 °C alatt van, belső vakolás csak a falnyílá­sok elzárása, és a helyiség +10-15 °C közötti hőmérsékletre való felfűtése mellett végezhető. A már elhelyezett ablakokat ideiglenesen ipari polietilén fóliával kell elzárni. A hőmérséklet a padló felett 50 cm magasságban legalább +5 °C le­gyen, nemcsak a vakolás időtar­tama alatt, hanem végig a kötés, il­letve a száradás ideje alatt is.

A helyiségek hőmérséklete kaloriferek által termelt, a helyiségbe csöve­ken juttatott meleg levegővel tartható + 10-15 °C hőmérsékleten. Ré­gebben koksztüzelésű kályhákkal igyekeztek a megfelelő hőmérsékle­tet biztosítani, és az így, „központo­sán” előállított meleget bádogcsöve­ken keresztül juttatták el a helyisé­gekbe.

A belső és külső vakolatok előírás szerint csak száraz falazatokra készít­hetők, ezért régebben az ún. „vako­lási tilalmi idő” eltelte után lehetett csak vakolni. Ellenkező esetben a nedvesség a fal melegebb oldaláról a hidegebb oldal felé vándorolva a homlokzatot átnedvesíti és csúf kivirágzásokat idéz elő. Abban az eset­ben, ha valamilyen ok miatt a vakolás végképp nem halasztható, második szárítás is szükséges. A kiselemekből épített falazatokban lévő falazó- és a felhordott vakolóhabarcs szilárdulásának, illetve a ha­barcsban lévő fölös víz eltávozásának gyorsítására a következő lehetőségek vannak.

Ezek a lehetőségek:

1. Nyílt tüzű vaskosarakban, ún. kokszkosarakban kokszot égetve, a mészhabarcs kötéséhez szükséges mennyiségű szén-dioxid (C0₂) terme­lődik, és a keletkező hő segíti a ha­barcsban lévő fölösleges víz elpárologtatását. A koksz égetése során ke­letkező égéstermék kevésbé szennyezi a vakolatlan vagy vakolt felüle­teket. Az égetés ideje alatt a nyíláso­kat valamilyen légzáró anyaggal kell elzárni. Ez a szárítási mód aránylag olcsó, a kosarak könnyen mozgatha­tók; hátrányos azonban, hogy a hőleadás egyenetlen és a mennyezet kissé elsárgul.
2. Zárt tüzelésű szárítókályhákkal, il­letve berendezésekkel is előállítható a szükséges hőmennyiség. A fűtés ideje alatt a helyiséget szellőztetni kell. Ezek a kályhák szabályozhatók, így egyenletesebb meleget adnak, tehát a kokszkosaraknál előnyösebben hasz­nálhatók. A nedvesség egy része az ideiglenes szellőztető csövön, illetve a meglevő kémény- vagy szellőzőkürtőn keresztül távozhat el. A szárítás­sal keletkezett pára gravitációs és mesterséges szellőztetéssel távolít­ható el. (Az ablakon át való szellőz­tetés csak télen eredményes.)
3. Megfelelő hőfokú levegőszárító gépek, illetve központi légmelegítő készülékek segítségével termelhető a leggazdaságosabb módon. Ezek a berendezések nem annyira a meleg­gel, mint inkább a fokozott légcseré­vel és a kis relatív nedvességű száraz levegővel érik el a kívánt hatást, nem hevítik fel feleslegesen a vakolatfelü­leteket. A levegő nagy átmérőjű bá­dogcsöveken át jut be az egyes helyi­ségekbe.

A vakolat természetes és mesterséges szárításának még az alapmeszelés előtt be kell fejeződnie, mert a mész­réteg eltömíti a pórusokat, így a ned­vesség már nehezebben távozhat el. A szárítás ne legyen túl gyors és erős, mert a vakolaton zsugorodási repedé­sek jelenhetnek meg. A vakolat mesterséges szárításakor be kell tartani a következő szabályo­kat:

A helyiségek különböző pontjain a hőmérsékletkülönbség ne legyen 8-10 °C-nál nagyobb, a mennyezet­nél a hőmérséklet ne legyen több +45 °C-nál. A mesterséges szárítást be kell fejezni, ha a vakolat nedves­sége 7-8 tömegszázalékra csökken. Meleg levegővel való szárítás esetén a levegőt mindig a helyiség padló­szintjénél kell bevezetni, és gondos­kodni kell a keletkező pára eltávolítá­sáról.

Az ún. „fehérmunkák” az épületek belső falfelületeinél fordulnak elő, ha az épülettel vagy bizonyos helyiségei­vel szemben különlegesen magas esz­tétikai igényeket támasztanak.

A fe­hérmunkák alapanyaga a gipsz, amelyből:

• gipszvakolatok;
• különböző tagozatok és párkányok, valamint
• műmárvány készíthető.

A gipszvakolatok nagy felületeken, különleges igények esetén készülnek. A gipsztagozatok a helyszínen is és előregyártva is készíthetők. Helyszí­nen készülnek a különböző méretű és kiülésű párkányok, valamint a „sza­bad kézből” felhordott ornamenti­kák. A tagozatok közé soroljuk az ún. forgatott tagozatokat (pl. baluszterek) és az egyéb forgástesteket. A műmárvány tulajdonképpen festett gipszhabarcs alapanyagú, helyszínen felhordott burkolat. Készítéséhez nagy gyakorlat, jó szín és formaér­zék szükséges.

A fehérmunkák – tekintettel a nagy élőmunka-igényre és a magas fokú szakismeret szükségességére, vala­mint a korlátozott lehetőségekre – igen ritkán fordulnak elő.

Gipszvakolatok

A gipszvakolatok elsősorban épület belső tereinél, illetve olyan külső részeknél készülnek (homlokzaton nem) (pl. tornácokon, kerengőn, ár­kádon stb.), ahol csapadék nem érheti őket. A gipszvakolat alapanyaga a gipsz, amit a helyszínen kevernek be, az adott felülethez szükséges mennyiségben, figyelembe véve a be­dolgozási időt is.

A gipszvakolatok anyaga a minőségi (friss) stukkó- vagy más néven szob­rászgipsz, amelyhez megfelelő arány­ban meszet és vizet adagolva kiváló gipszes habarcs készíthető. A kötő­anyag tehát a mész és a gipsz keveré­ke, amely egyben a töltőanyag is. A kívánt hatás eléréséhez rendkívül igényes munka kell. Keveréskor az oltott meszet sűrű, vágható, „májas” állapotban kell kimérni.

A keveréket a következő térfogatarány szerint kell összeállítani:

• 1,6 1 oltott mész;
• 4 kg gipsz;
• 1 dkg csontenyv;
• 2,5-2,8 1 tiszta víz.

Ebből a mennyiségekből 6,0-6,5 1 jól kenhető anyag áll össze, amely száraz állapotban 4,0 l-t jelent, azaz 0,004 m³-nek felel meg.

A keverés menete a következő:

• ki kell számítani a felületen kiala­kítandó kész réteghez szükséges csontenyv mennyiségét és ki kell főzni. A csontenyv a kötés lassítása miatt szükséges.
• a kifőzendő csontenyvhez a vizet az előre kiszámított és kimért összes keverővíz mennyiségből vesszük ki, majd főzés után visszakeverjük a vízhez;
• az egy keveréshez szükséges oltott-meszet a keverővízből elvett vízzel kell feltörni és finomra szűrni, és ehhez az átszűrt keverékhez ada­goljuk a bedolgozás üteme szerint szükséges gipszet. A gipszvakolatot két rétegben kell felhordani a mészhabarcsból készült alapvakolatra.

A 4-5 mm vastagságú első réteget vakoló sávok segítségével, lécezve vakolják. A gipszmasszát rozsdamen­tes anyagból készült szerszámmal kell felkenni és eldolgozni. A 2-3 mm vastagságú második réteget vezetősáv nélkül kell egyenletesen felkenni. Ehhez a munkához óriási gyakorlat és türelem kell. Ha az alapvakolat ce­mentes habarcs, akkor a gipszhabarcs felhordása előtt a cementes rétegre 4-5 mm vastagságú fehérmész ha­barcsréteget kell lécezéssel felhorda­ni.

Erre a rétegre nyáron egynapos, ősszel és tavasszal kétnapos szilárdulási idő után hordható fel a gipszva­kolat. A kiegyenlítő mészhabarcs ré­teg úgy is elkészíthető, hogy a megszilárdult alapfelületre 2-3, egyen­ként 2-4 mm vastagságú összefüggő réteget kennek fel. Ez a művelet meglehetősen emlékeztet a szobafes­tésnél megszokott falfelület gletteléshez.

4.87. ábra. Stílusok találkozása sarokpárkány sima fal- és mennyezetfelülettel.

4.88. ábra. Elektromos vezetékek szerelése az előregyártott tagozat mögötti részben.

4.89. ábra. Ablakok és erkélyajtók körüli, gipsz habarcsanyagú profilléc.

4.90. ábra. Profilok megválasztása a belső­építészet igényei szerint (legalább olyan fon­tos, mint a szín vagy az ajtó záradékának vo­nala).

4.91. ábra. Nappali „sarokpárkánya” a sík mennyezet és a fal találkozásánál 1 belső párkány; 2 mennyezeti vakolat; 3 mennyezet; 4 ragasztott vezetőléc; 5 szántalp; 6 sablon­talp; 7 sablongerinc; 8 szegezés; 9 profilge­rinc; 10 ék alakú (fa) profil; 11 fémlemez gyalulemez.

Gipsztagozatok

A gipsztagozatok az épületbelsők díszítésére készített különböző profi­lok és párkányok. A gipsztagozatok – a homlokzati ta­gozatokhoz hasonlóan – helyszíni munkával és előregyártva készíthe­tők, anyaguk és eldolgozásuk azon­ban eltérő (4.86.-4.88. ábra). A lécszerű, egyszerűen tagozott pro­filokat friss állapotban javított vagy gipszes anyagú habarccsal húzzák ki a vakolatra (4.89. ábra). A külön­böző stílusú profiltagozatoknak kö­vetniük kell a falnyílások és a nyílás­zárók alakját, valamint az ajtókat díszítő asztalosipari profilok és beté­tek alapmotívumait (4.90. ábra).

A leggyakoribb, hogy a fal és a mennyezet találkozásainál hagyomá­nyos módon egy párkányt húznak. Ehhez nem feltétlenül kell előfalazás, elég, ha a falzugnál rabicolást, esetleg egyszerű, téglatörmelékkel kiegészí­tett javított habarcsból készülő pár­kányt húzunk. A kihúzáshoz legalább egytámasztékú (vezetősínű) húzósab­lon szükséges, a felső támaszték – lécezetlen egyenes és megszilárdult mennyezeti vakolat esetén – elmarad­hat (4.91. ábra).

Gyakori megoldás, hogy a helyiség sarokpárkányzatát úgy képezik ki egy köpenylemezzel vagy párkánnyal, hogy az eltakarja a függönytartó síne­ket és a működtető szerkezeteket (4.92.-4.93. ábra). A tagozat a mennyezethez 30-40 cm-enként beépített, 3,2 mm átmérőjű lágyhuzal hor­gokra függeszthető fel.

A horgok be­építhetők:

• a födém béléstesteinek elhelyezése­kor, a hornyokba rögzítve;
• szerkezetileg kész födém esetén a födémet átfúrva és a huzalt áthúz­va, a fölső kampót cementes ha­barccsal vagy híg betonnal rögzít­ve;
• teljesen elkészült, burkolatokkal is ellátott födémnél az alulról felfúrt, 5.. .8 cm mély furatokba kampósan meghajlított huzalt helyezünk, és porán habbal „körülfújjuk”. A meg­felelően teherbíró kapcsolatra a porán legalább 1 napos kötési ide­jének eltelte után lehet számítani.

A függesztő huzalokat alul el kell haj­tani, és középmagasságban kötöző ­dróttal hosszanti huzalokat kell hoz­zájuk kötözni. A hátzsaluzatot függő­leges deszka oszlophoz szegezetten, „~ hátul támasztó ékeléssel állítják be.

4.93. ábra. Függesztett, sablonnal húzott függönysín köténylemeze, gipsztagozat 1 ta­gozat; 2 függesztés; 3 hosszanti huzal; 4 mennyezet; 5 vakolat; 6 előre elkészült furat; 7 tipli; 8 tartódeszka; 9 szalagfüggöny mű­ködtető; 10 függönysín; 11 szalagfüggöny; 12 oszlop; 13 hátzsaluzat; 14 támprofil; 15 támasztóléc (sín); 16 profilgyalu (lemez); 17 profilléc; 18 sablon.

4.94. ábra. A belső felületképzés menete a tagozat elkészítése után 1 mennyezetszíne­zés; 2 alapmeszelés; 3 glettelés; 4 színező réteg felhordása; 5 (vagy) tapétázás.

4.95. ábra. Kemencekandalló tapasztásának profilozása házilag készített célszerszá­mokkal.

A hátzsaluzatot alsó profil- vagy sínléccel kell kiegészíteni a tagozat kihú­zása érdekében. A gipsz alapanyag miatt csak horganyzott acélhuzalok használhatók. A készre kent vagy hú­zott profilok mögül a hátzsaluzatot egynapos korban le lehet venni, és felszerelhető a függönysín. A füg­gönysín és annak talpdeszkája a tago­zat készítése előtt is felszerelhető, könnyebben mint utólag. A sarok­ vagy függönytartó tagozatok elké­szülte után a helyiség falfelületei elő-készíthetők a színezéshez és elvégez­hető maga a színezés is (4.94. ábra). Egyre több helyen készül a sima – gyakran agyaghabarccsal – vakolt belső terekben kézzel formázott ke­mence, tűzhely vagy kandalló. A 4.95. ábrán látható kemencekandal­lót vezetősín nélküli sablonnal profilozottan vakolt tagozatok díszítik.

A profilozás az alapvakolással egy idő­ben készül, kézzel lehúzva, a középső tagozat készítéséhez iránylécet kell felragasztani a már készre vakolt alapfelületre. A felületeket a habarcskikenések után száraz ronggyal kell átdörzsölni, majd híg mésztejbe mártott ecsettel kell kialakítani a ta­pasztott felülethez hasonló felületet. A fehér stukkómunkák körébe tarto­zik az ornamentális részek, például dí­szes tagozatok, nyíláskeretek, akantuszok, levelek, virágdíszek, kagylók és egyéb sima vagy kidomborodó díszítmények elkészítése a fal- vagy mennyezetfelületeken.

A mintázó habarcs egy rész gipsz, három rész oltott mész, valamint – a kötés lassítása ér­dekében – enyv keveréke. A felső, befejező kéregréteghez fehér már­ványporral javított habarcsot hasz­nálnak. A stukkóhabarcsból szabad­kézzel, illetve mintázó pálcikákkal formázzák meg az ornamentális ele­meket. A jobban kiálló – emiatt töré­keny – részeket horganyzott szegek­kel és huzalbetétekkel kell mereví­teni.

Ugyanígy készültek a rokokó stílus aszimmetrikus, változatos, sokszoro­sításra nem alkalmas, gazdagon díszí­tett épületrészletei, nemcsak belső, hanem külső térben is. Külső téri díszítésekhez egészen kevés gipszet tartalmazó mészhabarcsot kell hasz­nálni, ezért ez a technika „mészstuk­kó” néven ismert. A fehér stukkómunka a szobrász­munkák körébe tartozik, és nemcsak szobrászképességeket kíván, hanem megfelelő ismereteket az ornamen­tika és a stílusok területén is.

4.96. ábra. Előregyártott gipsz sarokelem a) vastag gerincű, mintázott; b) héjelemes, ragasztható szegőkkel.

4.97. ábra. Előregyártott gipszelemek alkal­mazási lehetőségei a) rejtett világításhoz; b) függönytartóként és takaró elemként.

4.98. ábra. Előregyártott gipszelem szabási állványa.

4.103. ábra. Előre gyártott profilváltozatok I. Sarokprofilok

4.104. ábra. Előre gyártott profilváltozatok II. Fali (sík felületi) profilok

Gipszöntvények

A gipsz anyagú profilok, tagozatok és elemek elsősorban előregyártással készülnek, amelyeket a helyszínen építenek be.

Az előregyártáshoz használt sablon anyaga lehet gipsz, enyv és porán hab, sorozatgyártás esetén pedig műanyag vagy sajtolt fémlemez. A felületi ta­golás nélküli profilokat extrudálással készítik.

Előregyártott elemek a következő ke­verékekből készíthetők:

• vízzel kevert gipsz: gyorsan kell be­dolgozni, csak kis elemek gyártásá­hoz használható;
• vízzel kevert gipsz, enyv hozzá­adással: a lassúbb kötésidő miatt nagyobb és tisztább felületek készí­téséhez alkalmas;
• gipsz, oltott mész és enyv keveréke (az összetételt lásd a gipszvakolat ismertetésénél);

Nagyobb elemek és díszítő motívu­mok stabilitása érdekében az előre­gyártott elemek felső rétegét zsákszö­vettel, üvegszövettel, horganyzott lágyhuzallal kell megerősíteni. A gipszstukkó munkák körében előre gyárthatók az egyszerű párkányok, tagozatok, függönytartók és a rejtett világítás elemei. Az elemek vágóasztalban (gérdobozban), fém- vagy egyéb fűrésszel, vastagabb fémbetét esetén vágókorong­gal vághatok méretre. Az előregyártott, felületi motívumokkal díszített tagozatok és profi­lok számtalan változata a legigénye­sebb építészeti igényeket is kielégít­heti.

Kisebb ke­resztmetszetű gipsztagozatok gipszes habarccsal, az ajtók körüli díszítések és a nagyobb elemek szegezéssel vagy facsavarozással rögzíthetők a fal­ vagy mennyezetfelülethez. Fafödé­mekhez és szerelt válaszfalakhoz csa­varozott kapcsolat szükséges, de a tö­kéletes felfekvés érdekében a felüle­teket ilyenkor is össze kell illeszteni egy vékony habarcsréteggel. A csat­lakozó elemek közötti hézagokat és a csavarfejek feletti mélyedéseket szobrász-szerszámokkal, gipszes ha­barccsal kell kijavítani. A felcsavarozáshoz horganyzott vagy sárgaréz csa­varok használhatók, műanyag vagy fém tiplikkel.

Műmárványok

A műmárvány tulajdonképpen kü­lönlegesen készített, a valódi márvá­nyokat utánozó színezett gipszvako­lat; anyaga miatt stukkómárvány né­ven is ismert. Repedésmentes felület csak teljesen száraz és megülepedett falazaton készíthető, a nedves falra felhordott műmárvány felület foltosodik és hamar tönkremegy, mert a nedvesség károsítja a gipszet, így még a páralecsapódás is veszélyt jelent.

Az élethűen elkészített műmárványt a valóditól eleinte a melegebb tapin­tása különbözteti meg, később már az is, hogy a felületén idővel – általában – finom hajszálrepedések jelennek meg.

A márvány habarcs alabástromgipsz, enyv és színező (fényálló) festék­anyagok keveréke. Az enyv itt is a kötés lassítása, valamint a kész bevo­nat keménységének fokozása érdeké­ben szükséges.

A műmárvány vakoló mészhabarcs­ból készített, kétrétegű, 2-3 cm vas­tag alapvakolatra hordható fel. Az alapvakolatot – a műkőhöz hason­lóan – célszerű acélvázzal vagy rabicháló betéttel erősíteni. Az alapvako­lat felületét fel kell érdesíteni vagy karcolni, hogy a márványhabarcs jól kössön a felületre.

A márványhabarcs készítése

Az utánozni kívánt valódi márvány alapszínéből háromféle színárnyalatú vagy (többszínű márvány esetén a kü­lönböző színeknek megfelelő színű), megfelelő mennyiségű habarcspogá­csát kell készíteni. A kész pogácsákat szét kell szaggatni, egymással össze kell keverni, majd a keverékből lepényt kell gyúrni. A lepény felüle­tét (a valódi márvány foltosságának utánzására) gipsz + enyv + festék + víz keverékével végig kell csorgatni, ill. kenni. A főerezéshez a felületet késsel be kell vágni, és a megfelelő színű enyves, gipszes festékpéppel ki kell önteni. Ezután egy ugyanígy elő­állított újabb lepényt kell az előbbire fektetni, majd a két lepényt össze kell göngyölíteni vagy össze kell gyúrni.

A márványhabarcs felhordása

A kész habarcsmasszát vagy kb. 1 cm vastagságban elterítik (kinyújtják), vagy ilyen vastagságú szeletekre vág­ják és még képlékeny állapotban az alapvakolatra tapasztják (4.105. ábra). A műmárvány alapanyagát általában fa simítótáblával tapasztják fel az alj­zatra, alulról felfelé haladva. Képlé­kenyebb massza esetén a fatáblát zsákvászonnal borítják be, és a felta­pasztott márványhabarcsot a vásznon keresztül, acélkanállal és tenyérrel jól az aljzathoz nyomkodják, hogy a fel­ső és alsó réteg közötti levegő kiszo­ruljon. Amikor kész, a zsákvászon a felületről lefejthető (4.106. ábra), íves felületek esetén (pl. oszlopok­nál, fülkéknél stb.) a márványhabarcs réteg rugalmas abroncshevederre sze­gezett léc keretváz segítségével ta­pasztható fel.

A habarcslepények feltapasztása után az érintkezési hézagokat – még a kö­tés kezdete előtt – jól össze kell nyomkodni, hogy hézagmentes felü­letet kapjunk (4.107.-4.108. ábra). A márványhabarcs felhordásának más módja is van. A műmárvány ré­teg egyes foltjai elkészíthetők pl. a normál vakoláshoz hasonlóan, vakolókanállal, hígabb műmárvány ha­barcsból is, ehhez azonban nagy gyakorlat kell. Munka közben a rozsda­mentes acél anyagú kanalat enyves vízbe kell mártogatni, hogy a ha­barcsmassza ne ragadjon rá. A fel­hordott foltok a végleges vastagság­nál 5 mm-rel vastagabbak legyenek. Az idő előtt megszikkadt és a felüle­ten összemosódott (eltorzult) felesle­ges réteg ún. márványvágóval távolít­ható el.

4.105. ábra. Műmárvány előkészítése mun­kaasztalon 1 asztal; 2 műmárvány vastagsá­gát szabályozó fix léc; 3 szélességi mobil léc; 4 szorító; 5 zsákszövet; 6 készre gyúrt gipszmassza; 7 henger; 8 kész gipszlepény.

4.106. ábra. Műmárvány felhordásának technológiája falra és falsávokra, eltérő  elemrajzolatú felületi hangsúllyal a) táblák kitűzése; b) a gipszlepény felhordása a sa­roksávra; c) az élek levágása; d) tábla dilatálás; e) mezőelemek felhordása táblánként; f) felület gyalulása, csiszolása, fényezése és pasztázása 1 mészhabarccsal alapvakolt fal­felület; 2 tábla rajzolat; 3 függőzött kitűző ­léc; 4 márvány massza felhordása 8…10 mm-re; 5 ragasztás; 6 hengerezés, felületi egyen­getés; 7 zsákszövet levétele; 8 táblásítás (vá­gással); 9 végleges táblaméret; 10 dilatáció­ vágás; 11 gyalulás; 12 egyenletes falfelület; 13 csiszolás; 14 fényezett felület; 15 viaszos beeresztés; 16 fényezés.

4.107. ábra. Műmárvány oszlopburkolatok; a) négyzetes négyelemes; b) kör alakú négyelemes; c) négyzetes, sarok- és mezőelemes 1 fal; 2 sötét tónusú elem; 3 világos tónusú műmárvány felület.

A márványhabarcs felhordása és meg­kötése után a felületet kaparóvassal, vonópengével, márványvágóval vagy – gyaluval simára gyalulják, majd hab­kővel lecsiszolják, az esetleg megma­radt lyukakat, mélyedéseket márvány­habarccsal pótolják, majd a rosszul si­került foltokat kijavítják. Ezután az alaptónus híg habarcsanyagával a fe­lületet átspatulázzák, hogy a pórusok tömítődjenek. (A spatulázást a ké­sőbbi csiszolások közben többször megismétlik.)

Végezetül a felületet készre csiszolják, illetve fényezik, ami egymás után, durvább és finomabb habkővel, azután zöldkővel, kígyókő­vel, borotvalehúzó kővel, legvégül pe­dig fényezőkővel való csiszolást je­lent, úgy, hogy közben a felületet vizes szivaccsal állandóan nedvesítik. Az el­készült száraz felületet – a nedvesség elleni védelem és magas fény céljából – terpentines viasszal beeresztik, és gyapjúrongyokkal felfényesítik.

A műmárvány készítésének műveletei a következők:

• a felület kellősítése (a vakolási munkáknál elmondottak szerint);
• az alapvakolat felhordása (mészha­barcs);
• a márványhabarcs elkészítése;
• a márványhabarcs felhordása;
• a felület simára gyalulása;
• a felület csiszolása és fényezése. Párkányok, ornamentális és figurális részek többféle technológiával is elő­állíthatók, pl. helyszíni húzással, asz­talon való húzással (ez az egysze­rűbb), valamint öntéssel (a gipszönt­vényekhez hasonlóan).

A műmárvány munkákhoz az ismert kőműves-, illetve vakolószerszámokon és eszközökön kívül a 4.109. áb­rán látható szerszámok és eszközök használhatók.

A műmárvány készítése nagy szakér­telmet kíván, előállítása – amint az előbbiekből láttuk – körülményes és hosszadalmas (kb. négy hét); emiatt a költsége is magas, megközelíti a va­lódi márvány árát. Alkalmazása csak akkor indokolt, ha nagyon drága, külföldi származású márványt aka­runk vele utánozni. Rendkívül elő­nyös azonban vasbeton oszlopok bur­kolásához, ezért ilyen esetekben ma is gyakori a használata. Az előregyártott műmárvány eleme­ket méretre szabás és a felületének fényesítése után ragasztják a falra.

A helyszínen felhordott nagy, össze­függő erezetű műmárvány felületek csiszolás után vágókoronggal (4.110. ábra) vághatok táblákra, ill. elemek­re. A „fugákat” fűrészlappal, 1-2 mm-es vágókoronggal 3-5 mm vas­tagságúra kivágják, majd a hézagokat eltérő színű gipszes anyaggal kifugáz­zák, végül az egészet finoman átcsi­szolják, és még egyszer fényezik. A stukkó lusztro, vagy más néven lucido (lucsído) a műmárványéhoz ha­sonló összetételű, kétrétegű alapva­kolatra készül, két rétegben, felső rétegében az utánozni kívánt márvány alapszínének megfelelő, kb. 4-6 mm vastagságú márványhabarcsból.

Ezt a réteget kanállal kell felhordani, és nemezzel bevont simítóval kell elsi­mítani. Az így elkészített felületre gipszes festékkel, ecset, szivacs vagy rongydarab segítségével felfestik a márvány erezését vagy breccsás folt­jait, majd némi száradás után a felü­letet elektromos árammal működő, forró „vasakkal” fényesre simítják. Száradás után a felületet viaszos emulzióval beeresztik, majd gyapjú­rongyokkal felfényesítik (políroz­zák). Az emulzió viasz, borkősavas ammónia és kevés szappan főzete (4.111. ábra).

A stukkó lusztro olcsóbb, mint a mű­márvány, kb. harmadába kerül. A va­lósághű erezés felfestése nagy mester­ségbeli szaktudást igényel. A szoba­festő munkák köréből ismert módon felhordott masszából, megfelelő szer­számmal való eldolgozás, glettelés, majd lakkozás után a műmárványhoz hasonló felületet kapunk.

4.108. ábra. Falsávok és falfelület műmárvány burkolata; a) négyzetes, b) íves falsáv c) sík falfelület 1 fal; 2 műmárvány réteg.

4.109. ábra. Gipsz szobrászmunkák és mű­márvány munkák kézi szerszámai 1 fakala­pács; 2 kenő; 3 tollkés; 4-7 profilcsiszolók; 8 kaparókés; 9 kenőkés; 10 fogas gyalu; 11 nyeles kenőkés; 12 spatula; 13 gyalu.

4.110. ábra. Műmárvány táblásítása felhor­dott és csiszolt felületen 1 kijelölt horony; 2 vágott horony (fuga); 3 vágókorong.

4.111. ábra. Emulzió felhordása műmárvány felületre 1 nyúlszőr vagy teddiber henger; 2 szivacshenger; 3 lehúzó rosta; 4 tároló edény.

Sgraffitók

A sgraffitó a több rétegben felhordott díszvakolatok egyik fajtája. A külön­böző színű vakolatrétegekből álló dí­szítést előre megtervezik. Az egy­másra felhordott, rétegenként 3.. .6 mm vastag színezett vagy kőporos habarcsot szendvicsszerűen egymás fölé kenik. A rétegek közt általában a felsőnek a színe adja a legnagyobb színfelületet, a hátteret vagy a főmotívum környezetét. Az elképzelt, megtervezett mintát 1:1 méretarányban papírra kell rajzolni, és a papírt fel kell ragasztani a készre vakolt falra.

A minta határvonalainál a papíron át a megfelelő színig be kell metszeni a rétegeket, és a papírt le­véve a vakolatrétegeket ki kell kapar­ni. A rétegek felhordását, a motívum átrajzolását és a kikaparást ugyan­azon a napon kell elvégezni. A vakolatrétegekhez ugyanolyan kő­poros habarcsot kell készíteni, mint az épülethomlokzatoknál. Az adott felülethez szükséges anyagmennyisé­geket be kell keverni, és a kész – mi­nőségileg ellenőrzött – masszát, a rétegek színei szerint edényekbe rakva, a kívánt árnyalatúra kell színezni. A homokadalékkal készülő habarcs nemcsak színező festékkel, hanem őrölt téglaporral, őrölt salakkal vagy színes kőliszttel is színezhető.

Különleges igényekhez készülő vakolatok

Akusztikai vakolatok

Az akusztikai vakolatok az igények­nek megfelelően, belső oldalfali és mennyezeti alapvakolatokra készül­nek. A felső réteget pórusos felület­tel, lágy, üreges szerkezettel kell készíteni, hogy a hangokat minél in­kább elnyelje.

A habarcs töltőanyaga tajtékkő, horzsakő őrlemény, salak, cellulózrost, kötőanyaga gipsz, cement, magnezit vagy oltott mész. Régen az azbesztet is használták, ma azonban az azbeszt az egyik legegészségtelenebb anyag­nak számít, így alkalmazása kerülen­dő. Töltőanyagként egyéb, kis sűrűségű anyagok is megfelelőek, pl. fa­forgács és fűrészpor. Színező anyag­ként színálló oxid- vagy vegyi festé­kek használhatók. Az akusztikai ha­barcsot általában kézzel hordják fel.

Vakolatszigetelések (vízzáró vakolatok)

A szigetelő vakolatot több rétegben, talajnedvesség elleni szigeteléshez legalább három, talajvíz elleni, vala­mint tartály- és medenceszigetelések­hez legalább öt, egyenként 5.. .7 mm vastag rétegben kell elkészíteni. A habarcsot a kellősítő réteg meghú­zása után, de még megkötése előtt kanállal, tömören kell felcsapni. A felhordott habarcsrétegeket sem léc­cel lehúzni, sem kanállal vagy simítóval lekenni nem szabad! A vízzáró vakolat felhordását felülről lefelé ha­ladva, folyamatosan, megállás nélkül kell végezni. Az újabb réteg az alatta levő réteg meghúzása után, de annak száradása előtt hordható fel.

Nagy felületek esetén általában le­hetetlen az egymással szögben talál­kozó falak domború és homorú élei­nél, valamint a hajlatoknál megszakí­tás nélkül továbbvinni a teljes felüle­tet. Ilyenkor az egyes rétegeket átve­zetéssel, 5.. .8 cm széles sávokon, lépcsőzve, ferdén levágott felületek­kel kell készíteni. A munka folytatá­sakor a ferde csatlakozási felületet éles szerszámmal fel kell durvítani, le kell mosni, meg kell nedvesíteni, majd a felületet cementpéppel be kell vonni és átdörzsölni. A falak belső felületén lévő szigetelő vakolatra kétrétegű, alap- és színva­kolatból álló normálvakolat készít­hető.

Bevonatok

A paraffin, a cerezin, a bitumenes, a vízüveges és a különböző polimer mű­gyanta (pl. poliészter és epoxigyanta) anyagú falburkoló bevonatokat, 1.. .3 mm, esetleg 5 mm vastag rétegekben, hideg vagy meleg spatulázással, több rétegben mázolva, hideg vagy meleg szórópisztolyozással hordják fel. A rétegek nem folynak meg a függőleges falfelületeken, ha a keverékbe kormot, kaolinféléket, kovaföldet stb. adagolunk. A bevonat szívóssága az­beszt, üvegszál és egyéb rostos anya­gok hozzákeverésével fokozható. Az epoxi-amingyanta bevonatok – ki­váló vegyszer-, olaj- és oldószerállóságuk miatt – igen alkalmasak hézag­mentes falbevonatok készítéséhez.

Vízben nem oldódnak, vizet nem vesznek fel, a folyadékot nem eresz­tik át, nagy a kopásállóságuk, nem tűzveszélyesek. Fontos tudni, hogy élelmiszerrel és ivóvízzel nem kerül­hetnek érintkezésbe, mert az amin ár­talmas az egészségre. Az epoxi-amingyanta bevonat folyé­kony epoxigyantából, folyékony térhálósító aminból és gitt porból (kvarc­lisztből, bárium-szulfátból, titán­oxidból, esetleg színezékekből) ké­szül. A bevonat anyagának keverése­kor védőszemüveget és – kesztyűt kell viselni, mert az amin a felső bőrréte­gen ekcémát, a hámszövetben gyulla­dást, a szembe jutva pedig vakságot idéz elő. A bevonat – legalább +13 °C hőmérséklet esetén -, kettő-négy ré­tegben, spatulával vagy szórópisz­tollyal hordható fel.

Rabicok

A rabic rendkívül sokoldalúan alkal­mazható jellegzetes kéregszerkezet.

Jó alakíthatósága, vékony fala, kis tömege és tűzbiztossága miatt igen előnyösen használható:

• falakhoz, díszítő, díszlet- és akusz­tikai felületekhez;
• álmennyezetekhez, világítást taka­ró, vezetékeket rejtő, redőnyöket burkoló köpeny- és kéregfelületek­hez;
• szellőzők, klíma- és egyéb csator­nák, valamint csatornaburkolatok­hoz, hornyok, rések elzárásához, felületi hibák kijavítására, méretel­térések kiegyenlítésére stb.;
• íves, torz vagy ékítményes felüle­tekhez, bonyolult és szabálytalan alakú térformákhoz, vékony falú építészeti tagozatokhoz, repedés­mentes kéregszerkezetekhez, vala­mint egyéb, nehezen és költsége­sen előállítható boltozatos felüle­tekhez (4.113. ábra).

A rabic szerkezet formájának meg­adásához, függesztéséhez, rögzítésé­hez, beépítéséhez és erősítő vázához különböző acélszelvények és köracé­lok használhatók.

4.112. ábra. Szerszámok plasztikus bevona­tok készítéséhez 1 ütögető (tupf) kefe; 2 min­tázó szerszámok; 3 csíkozó henger; 4 mintás gumihengerek; 5 gumifésű; 6 fogazott acél­lap; 7 acél- és gumikaparó.

4.113. ábra. Négyzetes falnyílás íves alakí­tása, ívesre formált rabichálóval 1 válaszfal; 2 méretre szabott rabicháló.

A rabic kéreg belsejébe különböző erősségű, lyukbőségű és fonásmin­tájú huzalhálókat, terpesztett acélle­mezeket stb. kell beágyazni. Ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy cement rabicokba megfelel az ún. feketeacél, gipsz rabicokba azonban csak hor­ganyzott acél használható. A rabic szerkezet anyaga cement- vagy gipszhabarcs. A rabic habarcsok lé­nyegesen kevesebb meszet tartalmaz­nak, mint az egyéb habarcsok. A könnyebb felhordás és alakíthatóság érdekében célszerű a habarcshoz te­veszőrt, sertéssörtét, lósörényt, aprí­tott műanyag rostszálakat és kenderrost szálakat keverni.

A rabicok szerkezeti kialakítása ak­kor megfelelő, ha:

• szilárd, megülepedett, a rákerülő kéreg hordására méretezett és al­kalmas tartófalra, födémre stb. szerelik és erősítik;
• a vázát megfelelő erősségű, sűrű­ségű és bekötésű elemekből, min­den irányban kellően merevítve készítik el;
• a habarcskérget a vázra biztonságo­san felerősített, megfelelő szálerős­ségű és lyukbőségű huzalhálóra vagy kellő merevségű terpesztett fémlemez betétre hordják fel;
• a tartóelemeket – a kéreg anyagá­tól függően – cementhabarcs bur­kolással, védő mázolással, tűzi horganyozással, műanyag bevonattal stb. védik a korrózió ellen;
• a kéreg előírt minőségű, tömören felhordott – nedves helyeken kizá­rólag cement kötőanyagú – rabic habarcsból készül;
• az egyéb anyagú szerkezetekhez való csatlakozás repedésmentes­sége érdekében az illesztési éleket megfelelően átfedő repedés gátló betéttel (háló, fonat, jutaszövet stb.) erősítik meg.

A homlokzatok tagolásának eszközei a már ismertetett negatív profilokkal való mezőkre bontás, valamint a homlokzatsík elé ugró homlokzatré­szek és – sávok. A homlokzati vakolatmezők felületi struktúrájuk és színük tekintetében, munkahézagok nélkül, legegyszerűb­ben vagy csak a felső rétegükben ké­szített, vagy a teljes vakolatrétegbe süllyesztett negatív profilokkal, nútokkal választhatók el. A nútok vo­nalát ki kell tűzni az alapvakolaton, majd ezek mentén léceket kell elhe­lyezni úgy, hogy azokat a fal fugáihoz kell szegezni.

Ha a nútolás a teljes vakolatvastag­ságban készül, akkor a léceket nem szabad az előfröcskölt falhoz szegez­ni, mert a felület síkba vakolása lehe­tetlen lenne. A teljes mélységű nútolás kialakításához az alapvakolt falon a kirajzolt választó-, ill. osztóvonalak mentén néhány cm szélességben le kell verni az alapvakolatot, és fel kell szegezni az előnedvesített profilléce­ket, majd finom alapvakoló habarccsal a szélek mentén körül kell kenni. Ezután felhordható a felületi vakolat­réteg, amelynek elkészülte után, a lehető legrövidebb időn belül, ki kell venni a profilléceket.

Kapart kőporos felületeknél a hor­nyok végső kialakításának menete a következő:

• egyszerű homlokzatnál ecsettel, va­lamilyen színezővel átfestik;
• a horony fenékrészét 2-3 mm vas­tag, eltérő színű, finomra rostált kőporos habarccsal kikenik;
• a teljes profilfelületet 2-3 mm vas­tag anyaggal átsimítják.

A felületek nútolt tagolása nemcsak a homlokzat változatossá tételének eszköze, hanem a munkahézagok ki­alakításában is nagy jelentőségű, to­vábbá lehetővé teszi a kőporos ha­barcskeverék szakaszos bekeverését. A homlokzatokat a stílus- és formaje­gyektől függően, új és régi épületek­nél egyaránt kisebb-nagyobb felületi tagozatok díszítik (4.58. ábra). Ke­resztmetszeti méretüktől és készíté­sük módszerétől függetlenül a tagoza­tok általában a felületek megosztásá­ra, elválasztására és a nyílások kere­teinek hangsúlyozására szolgálnak. Készülhetnek teljes keresztmetsze­tükben vakolóhabarcsból, előre ugró falazatrészre és előregyártott kivitel­ben (4.59. ábra).

Vonalvezetésük lehet:

• egyenes;
• ívelt;
• köríves.

A vakolt tagozatok általában kisebb kiülésűek és kisebb profil keresztmetszetűek, a homlokzatok függőleges vagy vízszintes irányú tagolásának és nyílások keretezésének eszközei. A habarcsba kevesebb oltott meszet adagolva, elkerülhető a hajszálrepe­dések keletkezése. A rétegvastagsá­got a felület nedvszívó képessége, a légkör páratartalma és a cement kö­tési ideje határozza meg. A legegyszerűbben a nyílások körüli, eltérő színű szalagtagozatok készíthetők el. A 4.60.-4.63. ábrán egy Lasselsberger-KNAUF nemes vakolati rendszerrel készült házon át mu­tatjuk be a szalagtagozatok kialakítá­sát.

A szalagtagozatok kent és húzott pro­filokkal dolgozhatók fel az alapvako­latra (4.64.-4.66. ábra) egy és két ré­tegben; vakolatból simítva és (vagy) felületi kőporos réteggel bevonva.

4.59. ábra. Homlokzati felület profiljai a) vakolt simított felülettel; b) vakolatból, kő­poros felületi réteggel; c) előregyártott, po­lisztirol betétes; d) előregyártott, gipsz- vagy cementkötésű profilokból, a felületre ra­gasztva.

4.60. ábra. Homlokzat­vakolat és a nyíláskeretek profilozásának készítése a) vakolatlan állapot; b) kész homlokzat; 1 nyílás­keret; 2 sarkok levágása; 3 ablak elhelyezése; 4 szemöldök oldalsó kirabicolása.

4.61. ábra. Homlokzati nyíláskeret (részlet).

4.62. ábra. Homlokzati nyíláskeret vakolatlan/vakolt nézete.

4.63. ábra. Nyíláskeret részletei (a 4.62. ábra szerinti helyeknél) a) szemöldök; b) füg­gőleges metszet; c) könyöklő; 1 főfal; 2 levá­gott (káva) sarok; 3 áthidaló; 4 szerkezeti hő­szigetelés; 5 ablak; 6 porán hab; 7 rögzítő ka­pocs; 8 tiplis rögzítés; 9 könyöklő (vak) desz­ka; 10 horgony; 11 huzal; 12 szegezés; 13 alapvakolat; 14 kiemelt szalagvakolás; 15 nút; 16 nyíláskeret nemes vakolat (simított) rétege; 17 falfelület nemes vakolat (dörzsölt) rétege; 18 nútsimítás (mélyszínű) finom kőporral simítva; 19 „kapart” felület; 20 rögzítő szegő; 21 szegezés; 22 ablakbádog; 23 ab­lakdeszka.

4.64. ábra. Homlokzati vakolat szalagpro­filjai a) négyzetes; b) profilhúzott.

4.65. ábra. Szalagprofil készítése kőporos simító réteggel; a) alávakolás; b) kőporos vakolatfelkenés a lécek közé; c) felületi si­mítás.

4.66. ábra. Húzott szalagprofil készítése a) szegezés + lágyhuzal; b) vakolatkészítés sablonnal.

A falazással készülő tagozatok – sta­bilitásukat és készítési technikájukat tekintve – kedvezőbbek az előzőek­nél. Az épület falszerkezetével együtt előfalazott megfelelő keresztmet­szetű tagozatok lényegesen jobban ellenállnak az időjárás viszontagsá­gainak, mint a vakolt tagozatok. A nagyobb keresztmetszeti méret mi­att a kívánt profilhoz legyártott le­mezborítású sablont két vezető lécen kell csúsztatni (4.67.-4.68. ábra).

A habarcshoz közepes mennyiségű ce­mentet kell adagolni. Húzott homlok­zati tagozatba gipszet adagolni tilos, mert a kültéri levegő nedvességtartal­mának változása miatt keletkező há­romirányú térfogatváltozáskor kelet­kező feszültségekből adódóan a tago­zat leválhat a falról. Könnyített szerkezetű, nagyobb kiülésű párkányok a homlokzaton előfalazás nélkül is készíthetők, ha a fala­zathoz előre vagy utólag, tiplis rögzí­téssel valamilyen fémszerkezetet rögzítenek a párkány stabilizálására (4.69.-4.70. ábra). A rabicolással készülő párkányoknál a profil szerke­zeti vastagsága 3-5 cm legyen, és a rabichálót legalább 2 cm-es takarással kell fedni, hogy a vakolat ne fokosod­jon. A párkányokba kerülő fémszer­kezet horganyzott felületű, a rabic habarcs pedig cement kötőanyagú le­gyen.

Az előregyártott párkánytagozatok felhelyezéséhez a beállványozott homlokzaton bizonyos előmunkála­tokat kell végezni. Az előregyártott elemek fém tiplis kapcsolással és ra­gasztással, valamint csavaros kötéssel és horgonyzással rögzíthetők a hom­lokzathoz (4.71.-4.73. ábra). Gipsz alapanyagú elemek legfeljebb kisebb átmérőjű és felületű tagoza­toknál, rizalitoknál és ornamentikák­nál használhatók. Fontos tudni, hogy gipszfelületekre sem kőporos, sem nemes vakolat nem hordható fel, eze­ket csak színezni lehet. A gipszes fe­lületekre felhordott kőporos fröcskölések néhány év elteltével levelesen lehullanának.

Az ereszpárkányokhoz beépített elő­regyártott elemeket felületi színezés­sel vagy kőporos fröcsköléssel látják el (4.74. ábra). Közbenső osztópár­kány is készülhet az ereszpárkányhoz hasonlóan, de az előkészítésnek pon­tosabbnak kell lennie. Az előregyártás legegyszerűbb válto­zata, ha a homlokzati sablon segítsé­gével, munkaasztalon gyártják le a kívánt profilokat (4.75. ábra). A kész profilok kötés után, száraz állapotban beépíthetők.

Az előregyártás legkölt­ségesebb változata az üzemi extrudálással készített profilkeresztmetsze­tek kialakítása, amely annyiban ha­sonlít a téglagyártás folyamatához, hogy ott a téglákat „szelik”, itt pedig az elemeket vágják a megfelelő méretre. Elterjedtebb ennél a sablonos előregyártás, amit a kötési idő lassú­sága korlátoz, tulajdonképpen csak gipsz anyagú elemek gyárthatók elő gyorsan, nagy mennyiségben (4.76.-4.79. ábra).

4.67. ábra. Előfalazott homlokzati főpár­kány tagozatának vakolása 1 kifalazás; 2 homlokzati vakolat; 3 párkányprofil, ha­barcsréteg; 4 alsó vezetőléc; 5 fölső támasz-tóléc; 6 kampós rögzítés; 7 horgonyléc; 8 sablon profilbádog eleme; 9 sablongerinc; 10 sablon, támasz; 11 sablontalp; 12 csúszó perem.

4.68. ábra. Homlokzati osztópárkány vako­lása kifalazásra 1 főfal; 2 kifalazás; 3 tago­zati profil; 4 fasablon; 5 profilbádog, sablon­hoz szegezve; 6 vezető-(sín-) léc; 7 kampós­szeg rögzítés; 8 támasztóléc.

Az utóbbi évek technikai újdonsága a porán hab anyagú előregyártó sab­lon, ahol a porán habot a mintaelemre dolgozzák fel úgy, hogy a profilfelüle­tet egyszerű háztartási zsugorfóliába csomagolva helyezik a habosított ré­tegbe. A fóliarétegnek köszönhetően a mintaelem kivehető és az öntőfelü­let megfelelő simaságú lesz. A régóta ismert technikával készülő főzött csontenyv-formák időtállósága jóval kisebb, mint a porán hab vagy a fix készítésű elemeké.

Öntödei homok­kal való előregyártás esetén egy minta csak egy elemhez használható, tehát csak kis mennyiség esetén gaz­daságos. A gipsz anyagú öntőformák igen előnyösek a sorozatgyártásban. A felületi tapadás megakadályozá­sára a negatív sablon felületét vagy olajozni kell, vagy film-, esetleg lakk­réteggel kell bevonni.

4.69. ábra. Rabicolással készülő nagy kiülésű homlokzati párkány 1 tartókengyel fém-tiplis kapcsolással; 2 rabicháló hosszanti bordázattal (+ pálca behelyezéssel); 3 rabicolás; 4 párkányprofil; 5 sablon; 6 vezető/tá­masztó (sín) lécek; 7 kampós rögzítés.

4.70. ábra. Rabicolt párkány készítése a) vázszerkezet előkészítése; b) rabicháló be­építése; c) rabicolás öntése, elkenése; d) párkányprofil kihúzása; e) párkány fölső le­zárása (ereszpárkánynál elmaradhat) 1 tartó, főfal; 2 kengyel; 3 párkányprofil (terv); 4fém-tiplis kapcsolás; 5 csavaros kapcsolás; 6 ra­bicháló; 7 kiöntés rabic anyaggal; 8 rabic réteg; 9 felület kiegyengetése; 10 végleges profil kihúzása sablonnal; 11 vezető/tá­masztó léc; 12 sablon; 13 szabályozható tá­masz; 14 perlit beton kiöntés; 15 lezárás (bá­dogos munka alá).

4.71. ábra. Előregyártott homlokzati pár­kányelem felerősítése ragasztással és dübelezéssel.

4.72. ábra. Előregyártott homlokzati pár­kányelem elhelyezése dübeles és horgany­zott kapcsolással 1 előregyártott párkány­elem; 2 ragasztó réteg; 3 kampó; 4 kihorgonyzás; 5 dübeles kapcsolás; 6 hézagok és kitöltésük; 7 furat; 8 ék; 9 kampósszeg; 10 szorító ék; 11 ideiglenes tartóheveder.

4.73. ábra. Helyszínen előregyártott pár­kány készítése a) az előregyártás; b) az elhe­lyezés előkészítése; c) elhelyezés; d) kész párkány; 1 előregyártó felület; 2 előregyártó sablon; 3 negatív profil gipszből; 4 hajtóka; 5 profilléc; 6 kiöntő anyag; 7 előregyártott párkányelem; 8 horog; 9 kampósszeg; 10 tám léc; 11 ék; 12 szintező ék; 13 dübeles kapcsolás; 14 horganyhuzal; 15 feszítő szorí­tás; 16 kibetonozás (könnyűbetonnal); 17 ra­gasztóhabarcs-réteg; 18 főfal.

4.74. ábra. Előregyártott elemes homlokzati főpárkány beépítése 1 főfal; 2 előregyártott, hőszigetelő betétes könnyűbeton ereszpár­kány; 3 hézagkikenés; 4 kőporos fröcskölés; 5 kőporos vakolat.

4.75. ábra. Párkány előregyártása munka­asztalon.

4.76. ábra. Kis kiülésű tagozati profilelem előregyártása a) padlóburkolaton, pillanat-szorítóval kapcsolt sablonban; b) munkaasz­talon, ékszorítású sablonban; 1 profilelem; 2 hosszanti lágyhuzal; 3 kiemelő kampó; 4 záró zsaluprofil; 5 negatív zsaluprofil; 6 szorító; 7 munkaasztal; 8 támasz; 9 szorítóék pár.

4.77. ábra. Tagozati profilok sablonjai a) gipsz; b) fémlemez; c) porán hab vagy öntödei homok 1 kész (vagy etalon) elem; 2 emelő­kampó; 3 gipszforma; 4 fémlemez forma; 5 zsalutalp; 6 támaszdeszka; 7 öntödei homok vagy porán hab kitöltés; 8 keretléc.

4.78. ábra. Előregyártó sablon enyvformához, porán hab vagy öntőhomok profilozáshoz (az ábra az enyves változatot mutatja be) a) teknő; b) a behelyezett mintaprofil közötti tér kiöntése; c) kész, negatív öntőprofil; d) pro­filelem készítése 1 minta; 2 láda; 3 horgony; 4 keresztborda; 5 enyvkiöntés; 6 megkemé­nyedett felület; 7 negatív profil; 8 párkány­elem; 9 tagozati anyag betöltése; 10 léccel való lehúzás; 11 kiemelő kampó.

4.79. ábra. Előregyártás gipsz anyagú elemben.

4.80. ábra. Előregyártott nyíláskeret ablak­hoz.

4.81. ábra. Előregyártott elemek összedol­gozása (pontos munka esetén az előregyár­tott jelleg teljesen eltűnik).

4.82. ábra. Ívelt záradékú nyíláskeretek szerkesztése a) ívelt; b) félkör; c) elliptikus; d) kosárgörbe.

4.83. ábra. Nyíláskeret készítése profilo­zott tagozattal a) nyíláskifalazás az ablak el­helyezési rése (v) méretének figyelembe vé­telével és a felület vakolása; b) segédele­mek és lécek felszerelése a sablonpályához; c) ívelt párkány kihúzása; d) a függőleges ta­gozat kihúzása 1 főfal; 2 ívelt nyílásáthida­lás; 3 homlokzati alapvakolat; 4 kitűzött pár­kány; 5 keresztállvány; 6 szorító ék; 7 „nullpont” = szeg; 8 irányléc (sín); 9 „körzőszár”; 10 sablon; 11 kávaléc, mint támasztó sín; 12 szorító támasztás; 13 szegezett rögzítés.

4.84. ábra. Ívelt záradékú nyíláskeret tago­zatának készítése többpontos körzőnyílással, ugyanazzal a sablonnal a) nagy sugárral; b) kis sugárral; 1 tagozat; 2 két oldalon ék alakú sablon; 3 körzőszár; 4 nagy sugár „nullpontja”; 5 bevágás a kis sugárhoz; 6 kis sugár „nullpontja”; 7 kereszttámasz; 8 szo­rító ék; 9 középpontot tartó állvány.

4.85. ábra. Sablon készítése tagozathúzás­hoz a) kívánt profil rajza; b) sablon; c) egyol­dali ék kiképzés; d) kétoldali ék, kétoldali deszka gerincelemmel 1 profilgyalu (lemez); 2 sablongerinc; 3 sablontalp; 4 profilkereszt­metszet.

4.86. ábra. Homlokzati párkányhúzási technikával készülő lakótér belső húzott párkánya és nemes vakolati textúrája a) bejárati oldal; b) tömör fal felöli oldal 1 húzott párkány; 2 dörzsölt nemes vakolat; 3 sima fal; 4 kandalló; 5 falnyílás; 6 elektromos kapcsolók.

Az előregyártáshoz használható pro­filok készíthetők:

• cementes habarcsból;
• betonból (könnyűbetonból);
• gipszes habarcsból (tiszta gipszből);
• kombinált betéttel (pl. polisztirol profillal).

Az elemeket horganyzott acélbeté­tekkel erősített kivitelben kell elké­szíteni. Ha a gipszes és cementes ha­barcsokba szálas anyagokat (sertés-sörte, teveszőr, lósörény, tépett üveg­szál, kenderrost, géz stb.) kevernek, a szerkezeti vastagság csökkenthető.

Külső munkák esetén csak megkötött és kiszáradt elemek építhetők be, mi­vel:

• a kötéskori, főként a száradáskori méretváltozás gipszes anyag esetén akár a 9%-ot is elérheti, ami nyers beépítésnél egészen bizonyosan az elem leválását okozza;
• a homlokzati utókezelés nyáron körülményesebb;
• az ősszel, nyers állapotban felhe­lyezett elemek kifagyhatnak;
• nyers felületekre sem kőporos, sem pedig festékrétegek nem hordha­tók fel.

Az előregyártott elemek csatlakozá­sait finoman el kell dolgozni (4.80.-4.81. ábra). ívelt homlokzati tagoza­tokat és párkányokat elsősorban ab­lakok, ajtók és falnyílások nyíláske­reteinél alkalmaznak. Készülnek elő­regyártva és a helyszínen, „húzott” formában. Az előregyártás menete azonos az előzőekben elmondottak­kal. Az ívelt elemeket általában rövi­debbre gyártják, mint az egyenese­ket, mivel a gyártósablon felületi mé­rete így kisebb lehet, és a beépítés is egyszerűbb rövidebb elemekből.

Az ívelt elemek az egyenes elemek sab­lonjával munkaasztalon előregyárt­hatok, a sablon húzásával, úgy, hogy a nyílás vagy az ív sugarának ismere­tében a sablont egy lécből szerkesz­tett körzőhöz kell kapcsolni, ívelt tagozatok húzott alakzatait helyszíni készítés esetén a falra, előregyártás esetén a munkaasztalra kell felszerkeszteni (4.82. ábra). Legegy­szerűbbek az egy pontból végezhető, bonyolultabbak a többpontos szer­kesztések. A tagozatok sablonjai a falra és a falnyílásba szerelt segédáll­ványok közbeiktatásával vezethetők végig a sablonpályán (4.83.-4.84. ábra).

Ívelt tagozatok készítésekor be kell tartani a következő szabályokat:

• függőleges (vagy egyenes) nyílás­keretek és ívelt tagozatok tökéletes csatlakoztatása érdekében elsőként mindig az ívelt, majd az egyenes tagozatot kell elkészíteni;
• az ablakkávák csak a nyíláskeret kihúzása után vakolhatok;
• a nyíláskeretet megszilárdult alap­vakolatra kell felhordani.

A tagozathúzó sablon profiljának ke­resztmetszete azonos a tervezett pár­kányéval (4.85. ábra). A sablon fon­tos része a gyalulemez, amelynek anyaga – a használat gyakorisága függvényében – nem oxidálódó, vi­szonylag nagy szilárdságú fémlemez (alumínium, horganyzott vagy rozs­damentes acél).

A gyalulemezt a kí­vánt profilméretre vágva, többnyire szegezéssel erősítik a nála nagyobb, ferde élű és profil keresztmetszetű sablongerincre. A sablongerinc fa­eleme derékszögben kapcsolódik a talphoz. A gerincelem ék alakú ferdí­tett profilja lehet jobbos vagy balos, aszerint, hogy jobbkezes vagy balke­zes ember használja. A legcélszerűbb a gyalulemezt két oldalán ékes kiala­kítással (lásd 4.85.d. ábra) készíteni, mert ilyen sablonnal a párkány bár­melyik irányba húzható, és – ami még ennél is fontosabb – a függőleges nyí­láskeretek két oldala mentén a felfelé húzás jobbos-balos változatban is le­hetséges (az egyoldalas sablonok vagy csak fölfelé, vagy csak lefelé húzhatók). A lefelé húzásnál a profil­rajzolat sokkal tökéletlenebb, mint a felfelé húzásnál, és hasonlóan, az ívelt záradékoknál is jobb a felfelé húzás.

Két rétegben készülő tagozatokat – ha a felső réteg nemes vakolat vagy fi­nom kőporos habarcs – két ütemben kell készíteni. Ehhez a kihúzó sablon gerincéhez kapcsolható gyalulemezből kettőt kell készíteni, a kisebbik lemezzel az alapvakolat, a nagyob­bikkal a végleges felületi réteg húz­ható le. A cserélhető gyalulemezt szárnyas csavarokkal kapcsolják, ill. rögzítik a gerincprofilhoz. A kétré­tegű párkányokhoz készíthető két (külön-külön méretű) sablon is, ame­lyek használata esetén a két eltérő munkafázis egy időben végezhető ugyanazon a homlokzaton. Az ilyen sablonok gyártásánál a fa keretváza pontosan meg kell egyezzen, mert el­lenkező esetben a kiépített vezetősín­ kapcsolat pontatlanságokat okozhat.

A vakolás elvileg a legolcsóbb hom­lokzatképzések közé tartozik, azon­ban nagyfokú munkaigényessége és számos, a későbbiekben jelentkező többletköltség miatt nem minden esetben nevezhető a legolcsóbbnak. A gazdaságosságot tehát nem cél­szerű csak az egyszeri beruházási költség oldaláról szemlélni, hanem mérlegelni kell a később jelentkező költségeket is. Mindenképpen létjo­gosultságuk van a korszerű homlok­zati hőszigetelő vakolatoknak, a ne­mes- és vékonyvakolatoknak.

A homlokzatvakolatok legjellegzete­sebb hibái a következők:

• a vakolat átnedvesedése elszínező­désekben (sötétebb színű foltok­ban) jelentkezik, és fagy hatására a vakolat fel táskásodhat, lemállhat;
• az egyes részek világos elszínező­désének oka, hogy a falban levő be­ton- és vasbeton (pl. áthidaló, ko­szorú, pillér stb.) felületek – a tég­lától eltérő nedvességszívó tulaj­donságuk miatt – eleve világosabb tónusúak és inkább megtartják ere­deti színüket vagy legalábbis ke­vésbé patinásodnak, mint a téglafe­lületek. (A betonfelületek, ill. hőhidak miatti elszíneződés megaka­dályozásának módjait a következő fejezetekben ismertetjük);
• kivirágzások megjelenése;
• különböző repedések (szerkezeti, térképszerű, hajszál- stb.) megjele­nése;
• az alapfelület és a vakolat közötti tapadás megszűnése miatt a vako­lat leválik a felületről.

A vakolatok meghibásodásának okai a következők:

• a habarcshoz használt kötőanyag, adalékanyag vagy víz nem megfe­lelő minősége;
• a fal szerkezeti és kivitelezési hiá­nyosságai, például nem kellően szi­lárd fal; a felszívódó nedvesség el­leni szigetelés hiánya; a rosszul el­készített lábazatok; a vízorr nélküli fallefedések, párkányok, könyök­lők stb.;
• az átrozsdásodott, kilyukadt fémle­mez szegélyek, borítások, eresz– és lefolyócsatornák (4.54. ábra);
• a nem megfelelően előkészített fal­felületek, a hézagok nem gondos kikaparása; a fal nem tökéletes le­tisztítása; nem kellő gondossággal végzett benedvesítés; a felület túl­zott simasága (pl. betonfelületek­nél);
• a rosszul összeállított (sovány vagy kövér) habarcs;
• a vakolat kivitelezésének hibái: a meleg időben, tűző napsütésben, árnyékolás nélkül vagy fagyveszé­lyes időben végzett munka, a ha­barcsrétegek túlzott vastagsága;
• különböző minőségű (anyagú és szilárdságú) kötőanyaggal készült habarcsrétegek egymásra hordása (pl. mészhabarcs alapvakolatra fel­hordott, cementtel javított színva­kolat réteg) ;
• a vakolt felület nem megfelelő csa­padék elleni védelme, főleg a csa­póeső ellen, a viharoldal felől (4.55. ábra);
• fizikai hatások; például a vakolat összetevőinek kis mértékű, de többször ismétlődő hő tágulása, amely száraz mállást okoz, vagy a vízzel átitatott vakolat fagyhatásra előálló lemezes, pikkelyes leválása;
• kémiai átalakulást okoznak és vég­eredményben lemálláshoz vezet­nek a levegőben és az esővízben levő vegyi anyagok: a kén-dioxid (S0₂), a kénessav (H₂S0₃), a kén­sav (H₂S0₄), a szén-dioxidból kép­ződő szénsav (H₂CO2), a nitrogén­oxidok (NOx), valamint a belőlük képződő salétromos sav (HN0₂) és salétromsav (HN0₃) stb. Különö­sen ártalmasak a különböző ere­detű füstgázok és égéstermékek, főleg a kénsav- és kénes sav tartalmúak.

Természetesen a hagyományos hom­lokzatvakolatok is korszerűsíthetők, bizonyos szabályok betartásával.

Ezek között a legfontosabbak a kö­vetkezők:

• lehetőleg folyami származású, ér­des szemű homokot, de legalábbis tiszta, tökéletesen mosott bánya­homokot kell használni;
• egyenletes, tökéletesen sík felüle­tet adó irányító sávokat kell kiké­pezni;
• az összefüggő homlokzatfelülete­ket folytatólagosan kell vakolni;
• az építkezést úgy kell ütemezni, hogy elkerülhető legyen a fagyos időben való vakolás; ha ez mégsem lehetséges, a vakolást tavaszra kell halasztani;
• a betonfelületeket durva kerámiá­val vagy egyéb anyaggal kell bur­kolni, hogy a vakolat ne színeződ­jön el;
• a csapóesőnek fokozottan kitett fe­lületeket hidrofób bevonattal kell ellátni.

Hagyományos vakolt homlokzatok elsősorban a hagyományos falszerke­zetű, öt-hat szintnél nem magasabb épületeknél készülnek.

Ide értve a vá­zas falszerkezeteket is, mégpedig:

• falusi települések lakó- és középü­leteinél;
• vízparti és erdős környezetben lé­tesülő nyaralóknál, szállásjellegű épületeknél;
• égéstermékek által nem szennye­zett levegőjű városaink lakóépüle­teinél;
• nagyvárosok zöldövezetének lakó­épületeinél.

Igen gyakran láthatók a homlokzat­vakolatokon olyan repedések, ame­lyek két különböző (pl. beton és tégla) anyagú – egy síkban csatlakozó – felület érintkezési vonala felett kelet­keznek. Az ilyen repedések keletke­zése megakadályozható, ha az érint­kezési vonal mentén, a vakolatréteg közepébe rabicháló sávot, azaz vako­latbetétet (bandázst) helyeznek (fém­háló helyett üvegszövet háló is meg­felel).

4.54. ábra. Homlokzathoz kapcsolódó bá­dogos szerkezetek és táblás burkolatok víz­mentes lezárása elasztikus anyaggal a) a bá­dogozás és a homlokzatvakolat kapcsolatá­nál; b) a vakolat és burkolat csatlakozásánál.

4.55. ábra. Homlokzati oromfal védelme a) kifogásolható megoldás; b) elfogadható megoldás; 1 falazat; 2 alapvakolat; 3 kőporos vakolat; 4 kanállal végzett kivágás; 5 árnyékoló oromdeszka.

4.56. ábra. Homlokzatfelületek elválasz­tása kőporos vakolatba süllyesztett profillal a) vakolatrétegben lécnyom-hellyel; b) mint előző, de finom (színes) kőporral simítva; c) teljes vakolatvastagságban, kőporos simítás­sal.

4.57. ábra. Homlokzati kőporos vakolat fe­lületelválasztó (megosztó) nútolása, szege­zett profilléccel; a) a profilléc felszegezése; b) a horony finom kőporos simítása.

4.58. ábra. Különlegesen tagolt épülethom­lokzat.

Az épületek határoló falainak külső felületeit, a homlokzatokat általában homlokzatvakolatok védik a káros külső hatásoktól.

Az épület építésé­nek utolsó fázisában készülő homlok­zatvakolatok lehetnek:

• egy- és
• többrétegű vakolatok.

Tartós, jó homlokzatvakolat csak megülepedett, száraz felületre hord­ható fel. A beton- és a vasbeton szer­kezetek homlokzati felületét téglával, válaszfallappal vagy más, jó hőszige­telő képességű anyaggal kell borítani, máskülönben a homlokzatvakolat el­színeződik. Kiválóan használhatók erre a célra az AUSTROTHERM és a HERAKLITH hőszigetelő zsaluzó elemek.

A homlokzatokat díszítő vakolt pár­kányok magja általában téglából kifa­lazva készül, a kész párkány végleges alakját bádogborítású deszkasablon adja meg. Nagyobb kiülésű párká­nyok magja vasbeton. Egyrétegű, kevésbé időjárásálló hom­lokzatvakolatok általában igénytele­nebb épületeknél készülnek. A kétrétegű homlokzatvakolatok alsó rétege, a durva vakolat kiegyenlíti az egyenetlen falfelületeket. Az erre ke­rülő felső réteg lehet – a belső vakola­tokhoz hasonlóan – simító réteg, amelyet utólag festenek, és lehet kő­poros vakolat, nemes vakolat stb. A homlokzatvakolatok minőségét – éppúgy, mint a belső vakolatokét – a habarcs összetétele, a kivitelezés, va­lamint a felületképzés határozza meg.

Vakolatfajták

A durva homlokzatvakolat egy réteg­ben készül; a habarcsot serpenyővel csapják fel a falra, és tovább nem dol­gozzák meg, tehát lécet és simítót nem használnak.

A kanállal megdolgozott homlokzat­vakolatot ugyanúgy hordják fel, mint a durva homlokzatvakolatot, a felcsa­pott habarcsot kőműveskanállal el­egyengetik, de nem simítják el. A sima homlokzatvakolatok az elő-fröcskölésen kívül legalább még két réteggel készülnek. A simító réteg anyaga finom mészhabarcs vagy ce­menttel javított mészhabarcs. Többrétegű vakolatként készülnek az egyszerű, a rusztikus, esetleg a hő­szigetelő homlokzatvakolatok, ame­lyeknél az egyes rétegek felhordása – technológiai és funkcionális igények miatt – külön-külön, rétegenként tör­ténik.

A vakolás előtti munkafázisok és a vakolás menete a következő:

• a homlokzati gépészeti vezetékek és csatlakozások kiépítése (a falak­ban és kívül);
• a homlokzati állványok megépítése;
• a szükséges kifalazások, javítások elvégzése;
• a falfelület letisztítása, portalanítá­sa durva, majd puha seprűvel;
• a száraz falfelületek benedvesítése;
• az előfröcskölés, kellősítés (gúzolás);
• az alapvakolat elkészítése;
• a fedő (simító, kőporos vagy ne­mes, esetleg rusztikus) vakolat el­készítése;
• a natúr vakolatok színezése
• a javítások elvégzése és a vakoló-állvány elbontása.

A rétegek elkészítése

Előfröcskölés

A benedvesített falfelület a homlok­zatvakolás előkészítéseként előfröcsköléssel (gúzolással, azaz kellősítéssel) kell ellátni. Az előfröcskölés anyaga mindig a vakolóhabarcs hígí­tott változata, amelyhez 10-20% többletcementet kell adni. Ennél több cementet tartalmazó vagy ce­menttejes fröcskölésnél a fal páradif­fúziós ellenállása megnövekedhet, ami páralecsapódást okozhat. A ked­vezőtlen folyamattal együtt jár a kifa­gyás veszély és a vakolat gyors elöre­gedése.

A vasbeton felületeket (pl. áthidaló­kat) sűrűbb, de a fröcskölő habarc­csal azonos minőségű keverékkel kell előfröcskölni. Régebbi, bontott anyagból épült házak esetén a hom­lokzati „sóvirágok”, más néven kivirágzások keletkezésének megakadá­lyozására a „savas” és kormos téglákat lehetőleg el kell távolítani, de elegendő lehet 2-3 cm-es kivésés is. A hiányzó részeket azután ki kell rabicolni. Esetleg megfelelhet vegysze­res közömbösítés is. Ezek hiányában a kivirágzott téglákat vagy a mészkivirágzásos felületeket – ha azok folt­szerűen, legfeljebb 1-3 téglányi fe­lületen jelentkeznek – 3-5 mm vas­tagságban vonjuk be szulfátálló ce­mentből (S-54) 1:1 arányban kevert

finom cementhabarcs réteggel. Ha az ilyen foltszerű, cementhabarccsal ke­zelt felületek nem haladják meg az össz felület 1-2%-át, akkor a falszer­kezet lélegzése akadálytalan lesz, m*t a foltok párazárása elhanyagol­ható. Az előfröcskölés szilárdulási ideje nyáron 1 nap, ősszel és tavasszal 2 nap. Ennél hosszabb idő eltelte után az előfröcskölt réteget permetezéssel nedvesíteni kell, mielőtt a vakolást megkezdenénk.

4.27. ábra. Vakolósáv kitűzése homlokza­ton 1 vakolandó falfelület; 2 vakoló sarokléc; 3 vízszintes zsinórozás; 4 függőleges zsinórozás; 5 iránypontok, kerámia vagy fa lapocs­ka; 6 szegezés; 7 lábazat; 8 eresz; 9 ablakok.

4.28. ábra. Homlokzatvakolás kötélgerincű vakolósávval 1 műanyag vagy drótkötél; 2 vakolandó fal; 3 kampós rögzítés; 4 „U” alakú alsó kampó; 5 menetes feszítő; 6 anya; 7 villáskulcs; 8 kötés; 9 kampó az alsó lehú­záshoz.

4.29. ábra. Nútolás simító habarcsrétegben kaparókéssel 1 „v” vastagságú simítóréteg; 2 sima felület; 3 nút; 4 irányléc; 5 nútkaparó; 6 „U” alakú vágóéi; 7 nútsimító.

4.30. ábra. Nútvágás és simítás simító- és alapvakolatban 1 alap- és simítóvakolat réte­gek; 2 simított felület; 3 nút; 4 előrajzolás; 5 nútvágás; 6 fűrészfogas nútvágó; 7 irányléc; 8 nútsimító.

Alapvakolat

Alapvakolatot általában a homlok­zatvakolatok összes típusánál kell készíteni. Az alapvakolat egyrészt le­zárja a falszerkezetet, másrészt eltün­teti a felületi egyenetlenségeket, és hordja a fedőrétegeket. Minősége alapvetően befolyásolja a végleges homlokzati megjelenést. Az alapvakolat olyan jobb minőségi osztályba tartozó habarcsból készül­jön, amelynek zsugorodása és rugal­massága közel azonos a falszerkezet ugyanilyen jellemzőivel. A jobb és időt állóbb minőség érdekében felhor­dott, a szükségesnél nagyobb ce­menttartalmú alapvakolat azonban – hasonlóan az előfröcskölésnél leírtakkal – nagyon káros a későbbiek során.

A homlokzatvakolat minősé­gét nagy mértékben befolyásolja:

• a habarcsban levő homok szem­szerkezete;
• a homok agyag-iszaptartalma;
• a habarcs mész- és egyéb csomók­tól való mentessége;
• üzemben kevert habarcsoknál az „előregyártás” minősége;
• a bedolgozási hőmérséklet;
• az utókezelés.

A vakolási munka során igen lénye­ges a vakoló vagy iránysávok kijelö­lése és elkészítése, amelynek több módja is ismeretes. A leggyakoribb a hagyományos vakoló sáv készítése és a feszített huzal használata.

A vakoló sáv készítésének sorrendje a követ­kező (4.27. ábra):

• saroklécek kampózott rögzítése, függőzése, ellenőrző mérések;
• a vakoló sávok iránypontjait meg­adó fa- vagy kerámialapocskák lá­bazat fölötti, „zsinórba” állított fel­ragasztása, majd ugyanez az eresz vagy főpárkány alatt;
• az alsó és fölső iránypontok közötti összekötő pontok kétirányú zsinó­ros bemérése, majd a lapocskák el­helyezése;
• a függőleges irány- vagy vakoló sá­vok elkészítése. A függőleges va­koló sávok helyett – ablakos hom­lokzatoknál – a vonalba elhelyezett kávaléc is megfelel. Ilyenkor a va­koló sávot a kávaléc meghosszab­bításával kell az ablakok alatt és felett elkészíteni;
• a kitöltő vakolat felhordása és eldolgozása;
• az iránylapocskák kibontása, vakolatkikenések, javítások;
• a kávák kikenése.

Kevésbé ismert, de kedvelt módszer a zsinórózott vakolás (4.28. ábra). A megoldás lényege, hogy függőleges irányítósávként egy 8-10 mm-es sodrott drót- vagy műanyag kötelet használnak, a fémpálcás belső vako­lásokhoz hasonlóan. A függőleges vezető sáv egy fölül rögzített, alul fe­szített kötélzet. A vakolás megkez­dése előtt habarcsból vezető sávot kell készíteni, hogy a felület vakolá­sakor az oldalirányú léccel való lehú­zásnál a kötél ne mozduljon el a fal­tól. Ehhez a vakoló sávhoz elegendő a felcsapott habarcsot kanállal el­egyengetni, és rövid szikkadás után elkezdhető a felület vakolása.

A zsinóros vakoló sávval való hom­lokzatvakolás technológiai sorrendje a következő:

• a függőleges sávok kitűzése;
• a fölső kampó fugákba való leve­rése;
• az alsó oldalon a kampó félig való beütése a fugákba;
• a kötél fölső kampóhoz és az alsó feszítőhöz való kötése és a kötél ki-merevítése a menetes feszítővel;
• az alsó „U” kampó teljes beütése a kötél egy vonalba állításával és pontosításával;
• a kötelek helyzetének beállítása, szükség szerint alátétékeléssel;
• a vakoló sáv durva kikenése;
• a felület kivakolása;
• a kávák kikenése;
• a kampósszegek és a kötél kibon­tása;
• a keskeny vakolás és az iránysáv (kötél) helyén.

Tégla, YTONG, gázbeton és vasbe­ton falak esetén az alapvakolatot az előzőekben és a belső vakolásnál leír­tak szerint kell elkészíteni. Vályogfalakon a homlokzatvakolás technológiája alapvetően azonos a belső vakolásnál leírtakkal, a követ­kező kiegészítésekkel:

• falazott és vert vályogfalak esetén a külső homlokzati alapvakolat csak legalább 1 éves falazatra hordható fel;
• a felületi korrózió okozta elszíne­ződések elkerülése érdekében a fe­lületi tapadás fokozásához csak hor­ganyzott hálót és huzalt használ­junk.
• a falfelület portalanítása után ne nedvesítést, hanem híg előfröcskölést végezzünk az „aznapi” alap­vakolatok alá. Az előfröcskölés anyaga nem tartalmazhat több ce­mentet, mint a vakolati réteg ha­barcsanyaga.

A hőszigetelő alapvakolatok ma már főként „száraz”, üzemileg előkevert anyagból készülnek.

A hagyományos technológiával készíthető hőszigetelő alapvakolatok a következők:

• perlit;
• polisztirolgyöngy;
• „Liapor”;
• pihentetett (és rostált) kazánsalak hozzáadásával készített vakolatok.

A leggyakoribb, hogy a homok szem­szerkezetéhez igazított perlites keve­réket használnak. A perlit Pl.; P2; vagy PO minőségét a szükséges kon­zisztencia határozza meg. A poliszti­rolgyöngy általában azonos keverési arányban használható. A perlit és polisztirolgyöngy adalék nedves térfogati aránya alapvakola­tok esetében a következő: 1-3 cm-nél max 20 %; 3-5 cm-nél max 30 %; 3-8 cm-nél – ahol a vakolatot rabichálóval és a fedőréteg alatt legalább 1 cm-es normálvakolattal erősítik -40%.

Perlit és polisztirolgyöngy adagolása esetén a habarcs mésztartalmát nem szükséges megváltoztatni, csak a ce­mentmennyiséget kell minimális mér­tékben növelni. 1 m³ kész habarcshoz szükséges többletcement-mennyiség (350-es) a hőszigetelő adalék %-ának függvényében a következő:

A „Liapor” (égetett agyagkavics) és a rostált salak alkalmazása nálunk nem annyira elterjedt, annak ellené­re, hogy a salakot a két világháború között széles körben használták, és a megmaradt épületeknél még ma is vi­szonylag jó állapotban van. Ennek visszaszorulása a hazai perlit gyártásra vezethető vissza. Bár a salak hőszige­telő képessége rosszabb, mint a perlité, indokolt lenne újra felfedezni, mivel a vakolat időtállóságát, stabili­tását erősen javítja. Alapfeltétel vi­szont a legalább két évig pihentetett salak használata.

A „Liapor” égetett agyagkavics ter­mészetes agyagból, a perlithez hason­lóan duzzasztással és égetéssel készí­tett féltermék, amely a habarcshoz keverve kiváló hőszigetelő képességű anyagot ad. A keverési arány a perlit, illetve polisztirol adaléknál bemuta­tott %-ok szerinti, amelyet próbakeveréssel és próbafeldolgozással kell pontosítani. A vakolat leggazdaságo­sabban 4-8 cm-es rétegvastagság­ban készíthető.

4.32. ábra. Süllyesztett vagy negatív profilozású (kváderes) homlokzati felületek a) négyzetes nutolás; b) ívelt nutolás, vésett ho­ronnyal; c) lépcsős profil, visszaugratott so­rokkal; d) ék alakú profil, véséssel; e)…f) ta­gozott profillal, fogazott előfalazással; g) kú­pos, egyedi felülettel, fogazottan falazott falra.

Fedő vakolat, felületi vakolatréteg

A fedő vakolatok határozzák meg az épület, a homlokzat végleges külső megjelenését. A kialakíthatóság sok­féleségét jól mutatják a változatos ut­caképek, amelyek a hasonló épület­tömegek ellenére sem unalmasak és egyhangúak.

A fedő vakolatok felülete lehet:

• sima;
• nútolt;
• profilozott vagy profilhúzott;
• tagozatokkal kiegészített sima és felületi struktúrájában eltérő;
• kőporos: fröcskölt, kapart és dör­zsölt;
• különleges felületű.

A sima vakolatok simító rétege 2-4 mm vastagságú, amelynek habarcs­anyagát az alapvakolatéval azonos minőségben, kis iszaptartalmú ho­mokadalékkal kell készíteni (a könnyebb felületi eldolgozás miatt). A si­mító réteg legalább egynapos alapva­kolatra hordható fel. A nútolt fedő vakolatot – hasonlóan a sima vakolathoz -, de 8-10 mm-es vastagságban hordják fel. Készíthető vékonyabb réteggel is, a nútolás (ho­rony) mélysége azonban eleve meg­határozza a habarcsréteg szükséges vastagságát (4.29.-4.31. ábra). A nú­tolt vakolatok esztétikai szempontból lehetnek ugyan kiválóak, de stabilitá­suk és időtállóságuk tekintetében mindenképpen rosszabbak, mint a sima vakolatok.

Profilozott vagy profilhúzott vakola­tok esetén gondosan meg kell ter­vezni a vakolat előkészítő munkáit, ide értve a falazást (4.32. ábra) is, mert gyakran már ekkor, a téglasorok szélességi méreteinek változtatásával ki kell alakítani a profilokat. A víz­szintes tagolást az üresen maradt (hagyott) bemélyedés vagy falhorony adja meg, az esetleg szükséges függő­leges profilozást vagy a falazáskor fa­lazzák, vagy utólag vésik ki (4.33.-4.35. ábra).

A nyíláskiváltásoknak alkalmazkod­niuk kell a nyílászárókhoz és az épü­let stílusához. Ennek megfelelően kell a kváderes záradékot kiszerkesz­teni, és a tagozati profilok hornyait falazáskor vagy betonozáskor kihagy­ni. Téglaboltozat esetében a fogazás könnyen elkészíthető. Monolit vas­beton szerkezet esetén a kiváltás kvádereinek rajzolatát a zsaluzat belső oldalán ki kell szerkeszteni, és zsalu­ként kell profilozni. Előregyártott át­hidalóknál az áthidaló külső síkjának a profilhoronyhoz képest 1-2 cm-re kell lennie.

A kváderes negatív profilozás munka­fázisai a következők:

• a falazat hornyainak előkészítése, ha kell, véséssel korrigálva;
• a teljes falfelület előfröcskölése;
• az iránysávok elkészítése;
• a sík felület alapvakolása;
• a hosszanti hornyok profilszerszám­mal való kialakítása;
• a kereszthornyok profilozása;
• a sík felület kialakítása:
• sima vakolásnál 2.. .4 mm-es si­mító rétegben;
• dörzsölt, kanállal megdolgozott vagy durva fröcskölt felülettel.
• a hornyok kitisztítása.

Iránysáv vagy vakoló sáv esetén a fali hornyokat a sávok vonalában ha­barcsba ragasztva, téglatörmelékkel ki kell tölteni és el kell készíteni a függőleges vakoló sávot. Ezután, a felület (zsinórozott) alapvakolatának elkészültével a fali hornyok elfalazá­sát ki kell bontani, és következhet a profilozás. Használhatók a belső va­kolásoknál ismertetett fémpálcás ve­zető sávok is (4.36. ábra). Egy másik módszernél a falazott hornyokba víz­szintesen trapéz alakú léceket helyez­nek be, ezeket zsinórmértékbe állít­ják, és vonaluk adja meg a vakolási síkot (4.37. ábra).

Mélyebb hornyok profilozott vako­lása egy, a profilkeresztmetszethez képest „pozitív” profilú szerszámnál alakítható ki, a vakolt falfelületre szerelt (és ragasztott) vezetősínen vé­gigcsúsztatva (4.38. ábra). Mivel a vakolatot több rétegben kell felhor­dani, tanácsos több sort egyszerre, vezető sínléccel kiépíteni, a megfe­lelő hatékonyság és a kötési idő bizto­sítása érdekében. A profilokat a nyers alapvakolás után, 1.. .3 mm-en, higított és finomra rostált habarccsal húzzák át. Tökéletes lehúzó szerszám használata esetén a profilokat már csak részlegesen kell átsimítani.

En­nek érdekében a profilszerszám veze­tőlécen csúszó felülete alá – a kívánt simítóréteggel azonos vastagságú – alátétlemezt kell felpattintani, ami garantálja az egyenletes és „léc egye­nes” profilhorony kialakítását. A profilozott felület elkészítése után következik a falfelület végleges si­mító és felületi kidolgozása (4.39. áb­ra). A felületi kidolgozás általában a homlokzati alapvakolat anyagából készül, de előfordulhat ettől eltérő durva, kanálnyomós, höbörcsös vagy kőporos felületi eldolgozás is.

4.33. ábra. Enyhén tagolt homlokzatfelület mély, húzott, négyzetes keresztmetszetű kváder profilozással, sima/dörzsölt kőporos felü­lettel (a negatív profilok sima felülete ék alakú profilléccel és/vagy húzottan is készül­het).

4.34. ábra. Süllyesztett, fogazott falazatra készülő húzott profilú sima vakolat x: ismét­lődő sorok élvonalának mérete, azonos a hú­zott profilok tengelyével.

4.35. ábra. Süllyesztett profiltagozatú hom­lokzat rusztikus/kanálnyomós felülettel, füg­gőleges profilosztással.

4.37. ábra. Profilozott homlokzatvakolat horonyba fektetett (ragasztott) horonyléccel; 1 vakolandó fal; 2 horony; 3 trapéz alakú irányléc; 4 felkent vakolat; 5 lehúzás vakolóléccel; 6 végleges vakolt felület.

4.38. ábra. Profilhorony vakolása profilo­zott sablonnal 1 vakolt falfelület; 2 profilozott horony; 3 profilszerszám (léc); 4 csúszó veze­tősín (léc); 5 kampós rögzítés; 6 támasztóléc; 7 habarcsragasztás.

4.39. ábra. Profilozott homlokzati felület síkbani (további) megmunkálása 1 főfal; 2 fa­lazott süllyesztett horony; 3 profilvakolat; 4 sík vakolat; 5 durva vakolat; 6 kiemelt vako­lat; A simított; B függőleges rovátkolású; C vízszintes rovátkolású; D durva, kanállal kent; E kváderes; F dörzsölt kőporos; G ki­emelt durva; H keretsimított, kőporos: ka­part, fröcskölt; K keretsimított, höbörcsös.

4.40. ábra. Fröcskölt falfelület készítése a) seprűvel (finom); b) keféről léccel csapva (durva); c) rostán átcsapva (rusztikus).

A fedőrétegek elkészítése

A kétrétegű sima homlokzatvakolatok ugyanúgy készülnek, mint a hasonló belső vakolatok. A kőporos fröcskölt vakolat két ré­tegben készül. A durva vakolatot egyszer lemeszelik, majd a meszelés után egy-két nap múlva a megfelelő konzisztenciájú kőporos habarcsot léc és rövid nyírfa seprő segítségével ráfröcskölik (4.40. ábra). Festékkel színezett homlokzatoknál a fröcskölés habarcsból vagy kaviccsal dúsított keverékből is készíthető.

A kőporos dörzsölt vakolat két réteg­ben készül. A felső rétegben levő 0.. .5 mm átmérőjű kődara szemek -a fasimítóval végzett egyirányú vagy körkörös simítás következtében – ér­des vonalakat, helyenként apró kiha­gyásokat (bemélyedő foltokat) kar­colnak a vakolatba, így kölcsönözve annak jellegzetes textúrát (4.41.-4.42. ábra).

A rétegvastagság – a szemszerkezettől függően – 2-8 mm. A kőporos kapart vakolat rétegfel­hordása és anyagösszetétele közel azonos a dörzsölt vakolatéval, réteg­vastagsága azonban a szemszerkezet­től és az igénytől függően 6.. .10 mm (felhordott állapotban). A tényleges vastagság a névleges vastagsághoz képest 20.. .30%-kai kisebb lesz a felü­let kaparása miatt, de előfordulhat, hogy a kaparással „feltépett” mélye­dések a vastagság 90%-át is elérik. A felület megdolgozásához szegből ké­szült kefét, fémlapot vagy fogazott fémlemezt (fűrészlapot) használnak. A kaparás az egyenletesen megszik­kadt felületen, a vakolat felhordásá­nak sorrendjében végezhető.

Időbeli megszakítások nélkül, a következők szerint:

• nyáron: amit délelőtt felhordtunk, azt délután mindenképpen ki kell kaparni;
• ősszel és tavasszal (amikor a nap­pali-déli hőmérséklet nem emelke­dik 15 °C fölé): a délután felhor­dott felületet másnap reggel kell ki­kaparni;
• egy homlokzati felületet saroktól ­sarokig vagy tagozatok között, de mindenképpen összefüggő felüle­tekben, egyszerre kell kikaparni (4.43.-4.45. ábra).

4.41. ábra. Finomdörzsölt kőporos vakolat.

4.42. ábra. Közép durván dörzsölt kőporos vakolat ívelt káván, simított keretléccel.

4.43. ábra. Kapart kőporos vakolatfelület készítésének szerszámai a) acélszeg-kefe; b) sima citling lemez, fogóval; c) fogazott lemez­lap (fűrészlap), fogóval.

4.44. ábra. Finom struktúrájú kőporos falfe­lület.

4.45. ábra. Vastag kőporos vakolati struk­túrák a) kapart; b) kapart, mosott; c) mintá­zott; d) függőlegesen rovátkolt/simított.

A kapart kőporos vakolat struktúrája lazább, mint a dörzsölt vakolaté, mi­vel a felhordott felületet a kaparó szerszám fellazítja. Emiatt az időjá­rás kedvezőtlen hatásai könnyebben és gyorsabban rombolják a kapart va­kolatot.

Azonos kőpor, kötőanyag és festék esetén:

• a dörzsölt felületek lesznek a legvilágosabbak;
• a fröcsköltek a közepesek;
• a kapart felületek pedig a legsöté­tebb és legtermészetesebb színűek.

A színvesztés, fakulás az utóbbinál érzékelhető a leghamarabb és a leg­erőteljesebben. Ennek az oka, hogy a festék fizikai oldódása a kőpor réteg felületén eleinte élénk, majd a nap ibolyántúli sugárzása azt kiégeti, és a végbemenő kémiai folyamatok miatt a színek kifakulnak, foltosod­nak. A foltosodás oka lehet az ere­szek és tagozatok árnyékhatása, vala­mint az épület előtti lombhullató fa és növényzet is.

A nyers – színezés nélküli – kőporos vakolat „színe” is fakul, hiszen a kő­por „natúr” színét az alapanyag fes­téktartalma adja. Természetesen ez a színváltozás nem feltűnő. A kőporos homlokzatok habarcsai­nak adalék- és festékanyagát az épü­let összes homlokzatához egyszerre, nagyobb épületek esetén legalább egy homlokzati oldalhoz elegendő mennyiségben, előre, egyenletesen meg kell keverni. A különböző színű, illetve árnyalatú kőporok és a külön­böző színű festékek keverési arányát, valamint az adagolt mészpép mennyiségét írásban rögzíteni kell, hogy újabb keverésnél előállíthassuk ugyanazt a színt, illetve árnyalatot.

A festék kétféleképpen keverhető a feldolgozandó anyaghoz:

• a szükséges mennyiségben a híg és átszűrt mésztejjel teli vödörbe ke­verve, 12 órával a kőpor bekeverése előtt. A kimért és hozzákevert festéket a kőpor mésztejbe adago­lásának középső fázisában öntik hozzá a keverékhez;
• szárazon, csak porszáraz kőporhoz hozzá adva, mégpedig vagy úgy, hogy a száraz kőporrétegre szórt festékadagot szárazon, kézi erővel vagy gépben keverjük össze a ce­menttel. Ezután következik a mész­tej hozzá adása.

A készre kevert kőpormennyiség meg­felelő összetételének megállapításá­hoz próbakenést kell végezni, főként az első keverésnél.

A teljesen száraz vakolatra 8-10 mm vastagságú réte­get kell felkenni, figyelembe véve:

• a keverék színtónusát;
• a keverék „zsírosságát”, amihez a felületi hajszálrepedéseket kell megfigyelni: 10/10 cm méretű terü­letet alapul véve, 2-4 helyen és leg­feljebb 3.. .5 mm hosszú repedések léphetnek fel;
• a bekevert anyag kenhetőségét.

Az oltott meszet és a kőport soha ne adagoljuk „megszokásból”, feltétle­nül végezzünk próbakenést. A hazai nemes kőporok zsírossága és szem­megoszlása akár 5-25%-ban is vál­tozhat, ami miatt természetesen a szükséges kötőanyag mennyisége is más és más. Az oltott mész mellett -a kötés stabilizálása érdekében – egy kevés fehér cementet, mélyebb szí­nek esetén szürke cementet adagol­hatunk a kőporhoz, max 1-3 tömeg %-ban.

Kapart kőporos vakolat készítésekor – a nemes vakolatoknál előírtaktól eltérően – az aznap felhordott és ki­kapart anyag a következő keverésbe, legfeljebb 20% térfogat arányban, az előző napi pedig legfeljebb 10% tér­fogatarányban újra bekeverhető. A leírt módszer ellentmond ugyan a szi­gorú elméleti előírásoknak, a gyakor­lat azonban igazolta létjogosultságát. A maradék előző napi keverék, ugyancsak max. 20%-ban bekever­hető a friss anyagba. Mind a kika­part, mind a maradék anyagot feltét­lenül rostán keresztül kell a friss ke­verékhez adagolni.

A kőporos anyagok színezéséhez az oxidfestékek a legalkalmasabbak, mi­vel egyszerűen bekeverhetők a mész­tejbe, és a színállóságuk is megfelelő. A cuppantott, más néven nyomkodott vakolatot két rétegben készítik. A felső réteg felhordásakor a kissé kö­vér habarcsot fasimítóval rá kell nyomni az alapvakolatra, és a simítót hirtelen, „cuppantva” el kell húzni. Sűrű habarcsból durvább, hígabból finomabb textúrát kapunk. A cup­pantott felülethez hasonló felülethez jutunk a falra felhordott hígabb friss kőpor vagy habarcsréteg rovátkolt (pl. szobafestő) gumihengerrel való hengerezésével. A falra felkent lágy habarcsréteg simítóval való cuppantása meglehetősen gyorsítja a műve­letet. Az ilyen homokalapú habarcs­rétegek anyagukban színezve alkal­mazhatók végleges felületként is.

A habarcsba kevert festék tompább (ún. pasztell) színhatásokat ad, amin az sem segít, ha a színek élénkítése céljából az előírt mennyiségnél több festéket keverünk bele. A sok festék csak rontja a habarcs minőségét, a ce­menthabarcsokban soha ne legyen több festék, mint a cement tömegének 10%-a. Élénkebb színhatás csak a kész felület festésével érhető el, ami­hez gyári falfestékek egész sorából vá­logathatunk (pl. Stollogen, Diszperzit, Vliselin). Ennek ellenére a gya­korlatban igen elterjedt a falfestékek házilagos kikeverése, amihez kötőa­nyag (enyv, műanyag diszperzió, oltott mész stb.), töltőanyag (bécsi fehér, budai föld, mészkőliszt stb.), színező­anyag (porfesték vagy színező paszta), valamint víz szükséges.

A felhasznált színezőanyagnak lúg- és – szükség ese­tén – fény állónak kell lennie. A fésült és gereblyézett vakolatok két rétegben készülnek, és a serpenyővel felhordott, elegyengetett felső réte­get erre alkalmas fésű-, illetve gereblyeszerű szerszámmal – még a szára­dás előtt – többnyire függőleges, eset­leg ferde irányban megdolgozzák. Csurgatott felület kialakításakor az alapvakolatra szorított vakolólécre híg habarcsot öntünk, és a lécről las­san, egyenletesen a felületre csurgat­juk a habarcsot.

A kőszerű vakolat két rétegben ké­szül, a kőporos vakolatnál is jobb mi­nőségű (szilárdabb), tiszta, mosott kvarchomokból, fagyálló kőzetek kü­lönböző szemnagyságú őrleményéből és cementből, valamint oxid- vagy mangánfestékből. A felső réteget – amely az elérni kívánt felületplaszti­kának megfelelően 2.. .5 cm vastag -a teljes megszilárdulás után hegyes vagy lapos vésővel, kőszerűen (általá­ban rovátkolt, bordázott vagy felvert kivitelben) dolgozzák meg. A mosott vakolat a „kőszerű” vakola­tok egyik fajtája, szintén két réteg­ben készül.

A friss (egynapos) alap­vakolatra felhordott, cement kötő­anyagú, kvarcdarából vagy egy-, eset­leg többszínű, 3-4 mm szemnagy­ságú kőzúzalékból készített oxid­ vagy mangán pigmentekkel színezett színvakolat rétegről két-három nap múlva enyhe sósav oldattal eltávolít­ják a kötőanyagfilmet, aminek követ­keztében előtűnnek és érvényesülnek az adalékszemcsék, érdekes felületi textúra keletkezik. A mosott vakolat­nál gyakori bemetszett hézagosztást éles acéllemezzel karcolják a friss színvakolatba.

Vékony homlokzatvakolásnál a durva vagy finom szemcséjű kvarcadalékkal (esetleg kvarczúzalékkal), valamint műgyanta vagy kaucsuk-latex kötő­anyaggal és nemes pigmentekkel készülő vékonybevonatokat vakoló-kanállal, kézi fröcsköléssel vagy gépi lövelléssel hordják fel a felületre. Ezt a technikát egyre gyakrabban alkal­mazzák a könnyűbetonból készült öntött- és blokkfalakon, ahol tartós, esztétikus „öntisztító” jellegű bevo­natot képeznek.

Fészkes vakolat készítéséhez kétfajta, különböző tónusú anyagot használ­nak. Az első vakolatréteg felületét középszemcsés habarcsból egyneműre alakítják ki, majd a következő napon finomszemcsés – eltérő tónusú – habarcsot hordanak fel a felületre, és kőműveskanállal szabálytalanul szétkenik, hogy az alsó réteg a felső, szabálytalanul felhordott réteg fész­kein át látható legyen. A fészkes vakolat emlékeztet egy lyu­kacsos sziklára vagy egy elmállott stukkófelületre.

Elkészítésének má­sik módja, hogy az alapvakolatra vé­kony nemes vakolat réteget hordanak fel, majd simítás után azonnal, seprő­vel más tónusú habarcsot fröcskölnek rá. Mielőtt még az erős fröcsköléssel felhordott réteg teljesen megszilár­dulna, kőműveskanállal szét kell azt kenni (dörzsölni). A kőműveskanalat úgy kell tartani, hogy síkja párhuza­mos legyen a fal síkjával. A szemnek nagyon kellemes, többszínű felületet kapunk, ha a fröcskölt réteget több színben hordjuk fel.

4/46. ábra. Fedővakolat eldolgozása rovát­káló szerszámmal a) nézet; b) metszet.

4.47. ábra. Fedővakolat készítésének módjai a)…c) műanyag fogazott spatulával; d) gumihengerrel; e) üvegtalppal; f) szabad kézzel (vékony gumikesztyűben); g) kopott ecsettel; h) szőr- vagy szivacshengerrel; i) talpas rovátkolóval stb.

Homokfúvóval szemcsézett vakolat úgy készíthető, hogy a kőszemcsék felületéről a habarcs finomszemcsés részét és a cementhártyát homokfú­vók segítségével eltávolítjuk. Ezzel a módszerrel szép, tiszta, szemcsés fe­lülethez jutunk.

Erősen tagozott (kváderes) homlok­zatfelület profilos keresztmetszetű függőleges és vízszintes hornyokkal alakítható ki. A hornyok a vakolt fe­lületet faragott köveket utánzó me­zőkre osztják, aminek – felületén kü­lönböző szerszámokkal – a kőfelület­hez hasonló textúrát alakítanak ki. A falra felhordott vakolatban a mély hornyokat sablon segítségével kell meghúzni (a párkányhúzáshoz hason­lóan). Mivel a kívánt mélységű hor­nyok miatt a vakolatréteg gyakran túl vastag lenne, az egyes kváderköveket határoló hornyok vonalát már a fala­zás során kialakítják (lásd a 4.39. ábrát)

A rovátkolt vakolásnál a megszilár­dult alapvakolatra felhúzott finom­szemcséjű, kőporos vagy normál ha­barcsréteget friss (nyers) állapotban, hengerezéssel rovátkolják vízszinte­sen vagy függőlegesen rovátkolt felü­letűre. A fekvő rovátkolás kialakítá­sához jól tapadó, finomszemcsés ha­barcsanyag a legmegfelelőbb (4.46. ábra).

A különleges mintázatú homlokzat­vakolatok csak felületi eldolgozásukat tekintve különböznek az egyéb habarcs anyagú vakolatoktól. Az el-dolgozás, a mintázat és a fantázia szinte nem ismer határokat (4.47. áb­ra). A 4.48.-4.51. ábrákon megszo­kott és különleges struktúrák, kéziszerszámokkal könnyen kialakítható felületek láthatók.

Vízálló homlokzatvakolatot kell ké­szíteni, ha a közelben lévő épületek valamelyik homlokzatán (többnyire az északi és északnyugati, valamint a vihar érte oldalakon csapóeső nyo­mait látjuk. A vízálló vakolat 1,5 cm vastagságú legyen, és legalább három rétegben kell készíteni. A hézagokat 1,5 cm mélyen ki kell kaparni, a felü­letet le kell tisztítani és nyomás alatti vízsugárral le kell mosni. A hézago­kat végül az alapréteggel azonos összetételű habarccsal ki kell tölteni.

A vízálló vakolat rétegeinek összeté­tele a következő:

• első réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .2 mm-es szemnagyság) + 600 kg 350-es cement,
• második réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .2 mm-es szemnagyság) + 450 kg 350-es cement,
• a harmadik réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .5 mm-es szemnagyság) + 350 kg 350-es cement.

A megszikkadt szigetelővakolatra ezután 8.. .15 mm össz vastagságú alap- és színvakolat réteg hordható fel. E vízálló felület egy-egy homlok­zati falnak csak egy részén készíthe­tő, a már leírt párakicsapódási ve­szély miatt.

Víztaszító vakolat készítésekor a vakolóhabarcsba 1 tömegszázalék nátrium metil szilikonátot vagy a mész­pépre vonatkoztatott 5 tömeg % ka­zeint adagolva jó minőségű víztaszító (hidrofób) felületet kapunk. Hidrofób bevonat új vagy meglévő vakolat felületére utólag is készíthető. Gaz­daságossági szempontokat is figyelembe véve, a hidrofób bevonatok előnyösebbek, mint a teljes vastagsá­gukban víztaszító habarcsból készí­tett vakolatok.

Víztaszító felületi réteg kialakítására (hidrofóbizálására) alkalmasak a nátrium metil szilikonát, a szilikon gyan­ta, a magnézium sziliko fluorid és a poli(vinil acetát) kötőanyagú diszper­ziós festékek, folyékony halmazálla­potban ecsettel vagy szórópisztollyal felhordva a vakolatra. A homlokzati fémszerkezeteket védeni kell a hidrofóbizáló anyagok korróziót okozó ve­gyi hatása ellen.

Az összes eddig ismertetett kétrétegű vakolat között csak a finoman fröcs­költ kőporos vakolatnál kell az aljza­tot elsimítani, a többinél elegendő a léccel lehúzott durva vakolat. Ismert módszer az alapvakolat fogazott léc­cel való rovátkolása, a tökéletesebb tapadás érdekében. Tudni kell azon­ban, hogy a kőporos, valamint az egyéb mész- és cement kötőanyagú habarcsoknál a tapadás csak a felhor­dás időtartama alatt mértékadó, ugyanis a továbbiakban az alap- és fe­dővakolat együttdolgozását a kötési erő szabályozza, ill. adja. Az alapva­kolat teljes lelécezése után célsze­rűbb a felületet a rovátkolás helyett gyalulatlan, „él bolyhos” léccel áthúz­ni, mivel az alapvakolatban húzott rovátkák a vékonyabb vagy erőseb­ben színezett anyagoknál elszínező­dést okozhatnak.

A friss vakolat megóvása és utókezelése

Az elkészült friss vakolatot óvni kell az erős napsugárzástól és a széltől, mert a gyorsan és egyenlőtlenül szá­radó vakolaton világos foltok és repe­dések keletkeznek. Ha a friss vakola­tot nem tudnánk védeni ezektől a ha­tásoktól, akkor száraz, szeles és me­leg időben inkább ne vakoljunk, mert a vakolat fel táskásodhat, „megég­het”.

Csapóeső és hosszan tartó eső hatá­sára a friss vakolat megszívhatja ma­gát vízzel, aminek következtében szi­vacsos szerkezetű lesz. Az ilyen vako­lat szilárdsága lecsökken. Ha a hőmérséklet várhatóan fagy­pont alá süllyed, ne vakoljunk, a habarcs ugyanis csak bizonyos szilárd­ság elérése után lesz fagyálló, a friss habarcsot a fagy tönkreteszi, nem köt meg, és a vakolat egy idő után levele­sen leválik a felületről. Normális körülmények között a mész­habarcsból készített vakolatokat fel­hordás után nem kell nedvesen tarta­ni, a cementhabarcsból készülteket azonban célszerű néhány napon keresztül vízzel permetezni vagy fóliá­val fedni, hogy a kötéshez szükséges víz ne párologjon el. Erre főként erős napsütésben van szükség.

Helyszínen felhordott műkő

Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a helyszínen felhordott műkő felüle­tek. Ezek készítése bizonyos értelem­ben hasonlít a vakoláshoz. Ha az elő­írásokat betartjuk és jó minőségű anyagokat alkalmazunk, értékes és időtálló homlokzatfelületet kapunk. A falfelület anyagának feltétlenül egyneműnek kell lennie, mert ha a műkő réteg különböző hő tágulású anyagokból készülő (pl. vasbeton és tégla) felületre kerül, a két anyag érintkezésénél – a hőtágulás okozta mozgások miatt – a műkő megreped, annak ellenére, hogy rabicháló betét­tel is el van látva.

A homlokzati műkő burkolatot sok­szor fehércementtel készítik, ilyen­kor azonban gyakorlatilag elkerülhe­tetlen a felületi, térképszerű hajszál­repedések megjelenése. A szürke ce­mentek kisebb zsugorodásuk miatt műkő keverékhez sokkal előnyöseb­bek.

A műkő felületek megdolgozásuk szerint a következő csoportokba so­rolhatók:

• fényezett csiszolt;
• matt csiszolt;
• frissen (vízzel) mosott;
• savval mosott;
• kefélt;
• szemcsézett;

A felület típusát a tervező építész adja meg, a struktúra és a színek meghatározásával együtt. Stabilitás szempontjából legjobb a mosott és a kefélt, a legrosszabb pedig a szemcsé­zett felület. A szemcsézett felületen a szemcséző kalapáccsal való megdol­gozás során szemmel nem látható hajszálrepedések keletkeznek, ame­lyek az együttdolgozást és a felületi kötést mindenképpen rontják, és így az időtállóságot is csökkentik. A re­pedések napos időben, vízzel meg­permetezett felületen a száradáskor jól kirajzolódnak.

Ez is mutatja, hogy a víz belekerült a repedésekbe. Megfelelő keverési arány esetén a több rétegben felhordott műkő me­chanikai sérüléssel nem járó meg­munkálása adja a legjobb felületet. A „kapart” műkő felület megmunká­lása azonos a kapart kőporéval. Szo­kás a kapart felület további „mosás­sal” való felületkezelése, így különle­ges struktúrához jutunk. Kerülni kell azonban a savas hatású szerekkel való felületi mosást, mivel a repedé­seken át behatoló vegyszer árt az alapanyagnak és a beágyazott acélbe­téteknek, és nem utolsó sorban a kör­nyezetnek.

Lábazati vakolatok

Az épületlábazatok anyagát és felüle­tük megmunkálását – a szabványok alapján – a tervező építész adja meg. A lábazat az épülethomlokzat me­chanikai sérüléseknek, időjárási vi­szontagságoknak és a hőmérsékleti ingadozásoknak leginkább kitett szer­kezeti eleme, illetve felületi rétege. Az időjárás változó hatásait elsősor­ban a felületi kialakítás meghatározá­sánál, a szerkezeti követelményeket pedig a lábazati fal szerkezeti felépí­tésének megtervezésekor kell figye­lembe venni.

A lábazatok felülete le­het:

• nyersen maradó, ún. látszóbeton, tégla, kő stb.;
• helyszínen felhordott cementsimí­tás vagy műkő réteg, ill. lábazati vakolat stb.;
• elemekkel burkolt felület. Nyersen maradó lábazatok esetén a szerkezetet átfogó épületfizikai elem­zés alapján kell megtervezni, és dön­teni a végleges felületet illetően.

A műkő lábazatok készítése azonos a műkő felületek készítésével, az alapanyagba azonban magasabb szi­lárdsági osztályú kőzúzalékot és több cementet kell adagolni.

Lábazati cementvakolat többnyire téglából falazott felületen, esetleg kő- vagy vegyes falazaton, ritkábban zsaluzott betonfelületen készül. Ve­gyes falakra és betonfelületre rabichálót kell felerősíteni, dilatált felüle­tek esetén úgy, hogy a rabicháló csak a tábla 80.. .90%-át fedje le, a dilatációs hézagot feltétlenül szabadon kell hagyni (4.52. ábra). Az alapréteget normál, a fedő réteget javított minő­ségű habarcsból kell készíteni.

A lá­bazatok lehetnek:

• fasimítóval simítottak;
• fémsimítóval simítottak;
• fröcskölt (betétes) felületűek;
• kefélt felületűek.

A legegyszerűbb a simított felület. A kefélt felülethez a cementhabarcs ho­mokjába apró kavicsot, kőzúzalékot kell adagolni, hogy a felületi struk­túra szebb legyen.

Mosott lábazati vakolatok alapvako­lata és felületi előkészítése azonos a cementvakolatéval, különbség csak a felületi rétegnél van, annyiban, hogy a felhordott vastagságnak megfelelő szemcseméretű kavicsot kell a cement­habarcsba keverni. Az alapvakolat nedvszívó képességét is figyelembe véve, a felületi réteg 8-20 mm vastag lehet. A tökéletes tapadás és kötés ér­dekében téglafal esetén a frissen felhordott alapvakolatra még ugyanazon a napon felhordjuk a felületi réteget.

A felső réteghez kevert anyagba 1:1 és 1:1,5 keverési arányban keverik be a cementhabarcshoz a 2-6 mm szem­cseméretű kavicsot vagy kőzúzalékot. A könnyen kenhető konzisztenciájú anyagot falra kenik, majd fasimítóval egyenletesen elsimítják. A kikefélés és a kimosás a külső hőmérséklet, az alapfelület nedvszívó képessége, vala­mint a cement kötési idejének függvé­nyében végezhető.Kimosás után a felületet száraz ronggyal kell átdörzsölni (4.53. ábra).

A lábazat készíthető:

• a homlokzati alapvakolat után;
• a homlokzatvakolás előtt. Mindkét esetben gondoskodni kell a mechanikai védelemről, a szennyező­dés ellen a kész felületet le kell takar­ni, pl. hígra kevert agyaghabarcsot kell felcsapni és hagyni megszáradni. Az elkészült homlokzatvakolat kellő szilárdulása után ezt a felületet – fel-áztatás után – kefével gondosan le kell mosni, ill. tisztítani.

4.52. ábra. Simított lábazati cementvakolat kefélt felülettel 1 lábazati fal; 2 horonyvésés; 3 alapvakolat; 4 dilatáció; 5 kopás- és időt­álló réteg; 6 sima szalag; 7 felületi eldolgozás; 8 homlokzati vakolat; 9 szigetelés; 10 alaptest-koszorú.

4.53. ábra. Helyszínen felhordott mosott kavicslábazat 1 lábazati fal; 2 fogazott falfe­lület; 3 kötőréteg; 4 alapvakolat; 5 osztályo­zott kavics adalékú cementsimítás; 6 mosott kavicsfelület; 7 lezáró zsaluléc; 8 szigetelés; 9 főfal; 10 homlokzatvakolat.