A vakolatok és a festések hibái és károsodásai
Jellegzetes hibák és károsodások
A vakolathibák és károsodások leggyakoribb okai:
- statikai eredetű károsodások,
- térfogatváltozás okozta károsodások,
- alapfelület hibáiból származó vakolatkárok,
- nedvesség okozta károk,
- anyaghibák,
- kivitelezési hibák,
- öregedés,
- anyagfáradás.
Vakolathibák javítása?
Vakolathibákat gyorsan és praktikusan javíthatjuk, ismerje meg hogyan >>
Gyakorlati példák
Statikai eredetű károsodások
A tartószerkezetekre kerülő, ill. megnövekedett vagy átrendeződött terhelés okozta alakváltozások, födémek, gerendák lehajlásai, kihajlásai mind hatással vannak a rajtuk levő vakolatra, a teljes vakolat keresztmetszetben repedéseket okoznak. A repedés iránya, iránytörése a szerkezet mozgásáról ad megbízható információt. A vakolatok húzószilárdsága kicsi; a mozgások, szerkezeti túlterhelések miatt fellépő húzófeszültségek vezetnek a repedéshez.
Vakolatrepedés az acéltartó vonalában.
Födémszerkezet dilatációs repedése.
E mozgás során a vakolatban feszültségek keletkeznek, amelyek ugyancsak látható repedéseket okoznak. Ez a jelenség elsősorban az időjárásnak kitett külső vakolatokon jelentkezik, ahol a téli és a nyári hőmérséklet-különbség elérheti a 80-100 °C-ot is. A repedés a tetőfödém alsó síkja (koszorú alsó síkja) és a falazat felső síkja között jelenik meg vízszintes irányban, majd a merőleges homlokzati fal gátlása miatt a sarkok közelében átlósan lefelé halad.
Ez a repedéskép a belső felületen is megjelenhet. A levegő nedvességváltozásának hatására is létrejöhet repedés. A kép a külső térrel kapcsolatban levő, átszellőztetett kazánhelyiségben készült, ahol a páratartalom erősen változó volt. A fa nedvesség hatására megduzzadt és megrepesztette a mészvakolatot.
Az alapfelület hibáiból származó vakolatkárok
A kitöltetlen habarcshézagokkal készült falazat vakolatában repedések keletkeznek. Ezért a vakolás előtt szükséges a falazási hibák kijavítása. A repedéskép a falazat fugáinak vonalát követi, a vakolat leverése után látható a hiányos habarcskitöltés.
Nedvesedés okozta károk
Az épületszerkezetekbe bejutó nedvesség származhat csapadékból, csőtörésből, csatornaszivárgásból, technológiai vizesedésből, elégtelen talajnedvesség/talajvíz elleni szigetelésből. Ez a nedvesség különböző sókat tartalmaz. A só kivirágzás során a vakolat és a festékréteg is károsodik, a kicsapódó sók lenyomják a festéket és a vakolatot. Az oltódás során létrejövő térfogatnövekedés a felette levő vakolatot lenyomja (mészkukac).
Falba beépített fagerenda térfogatváltozása miatt létrejött repedés.
Kitöltetlen habarcshézag miatt átrepedt vakolat.
A kapillárisokon át felszívódó nedvesség és
sóvándorlás lenyomja az olajfestést.
Hasonló hibát a rosszul égetett téglában maradó koromszemcsék is okozhatnak. Itt a felületen fekete foltok maradhatnak.
Kivitelezési hibák
A hagyományos, helyszínen kevert habarcsok általános hibái a nem megfelelő minőségű alapanyagok alkalmazása és az anyagösszetétel megválasztása:
- az adalékanyag (homok) a megengedettnél nagyobb iszap- és agyagtartalmú, nem megfelelő szemeloszlású, valamint a vakolt felületeken kivirágzást okozó káros sókat tartalmaz;
- a keverővíz szerves anyagokat tartalmaz, valamint kémhatása (pH-értéke) nem semleges, vagy semlegeshez közeli;
- ha sovány a habarcs, kevés benne a kötőanyag, akkor nehezen eldolgozható, felülete porlik; ha kövér a habarcs, sok kötőanyagot tartalmaz, akkor nagy zsugorodása miatt a felületén összerepedezik;
- kivitelezési hiba, ha a vakolat tapadószilárdsága nem éri el a megkívánt mértéket; a felületről leválik, mert azt nem vagy rosszul készítették elő, vagy ha a felületre nem kellő erővel hordták fel;
- a túl száraz, porózus építőelem a falazáskor hirtelen elszívja a habarcs vizét (a felület nem volt kellően előkészítve).
- a nagy melegben felhordott habarcs túl gyorsan kiszárad, megég; a hideg időben készült vakolat megfagy, felengedés után lemállik, a téli időben túl nagy intenzitással szárított vakolat összerepedezik;
- a porló habarcsfelületet az utókezelés hiánya (nedvesítés, árnyékolás) is okozhat
- a túl vékony vakolatrétegen a falazat habarcs hézagának és falazóelemének eltérő nedvszívó képessége miatt átfoltosodik a téglakiosztás mintázata. A vékony vakolatréteg nem tudja kellőképpen a kis mozgásokból (hő, nedvesség, zsugorodás) származó feszültséget felvenni, tehát elreped.
Nem kizárólagosan kivitelezési hiba, ha a különböző anyagszerkezetű, különböző időpontokban készült falak (utólagos nyílás befalazások, átépítések) találkozásánál repedések alakulnak ki.
Függőleges repedés téglafal és gipszkarton fal között.
Vékonyvakolatoknál (pl. a Dryvit-rendszerben) különösen fontos a színvakolat alatti ragasztórétegbe (alapvakolatba) kerülő erősítő üvegháló „felületfolytonos” beépítése. Ha az üveghálót nem ágyazzák be a ragasztórétegbe, ill. a lemezsávokat nem átfedéssel csatlakoztatják, vagy az átfedések szélessége nem elegendő, a vakolat törvényszerűen felreped.
Üveghálók átfedés nélküli csatlakoztatása.
Öregedés
A környezeti hatásoknak állandóan kitett épületszerkezeti részek természetszerűleg avulnak. A homlokzatokon ennek elsődleges jelei a szennyeződés, a színek tompulása, a mattulás, az eróziós kopások, a repedezettség. Szilikongyanta kötőanyagok, valamint a vakolatban, festékben lévő szerves alapú kiegészítők és segédanyagok az ismétlődő klimatikus és más környezeti igénybevételek hatására elveszítik rugalmasságukat, és egyre ridegebbé válik az amúgy sok évig jól alkalmazkodó vakolat.
Öregedés okozta repedésképződés.
Anyagfáradások
Az anyagfáradás normális esetben sok éves, több évtizedes folyamat, de lehet gyorsabb lefolyású is. Pl. vékonyvakolatok kötélről, alpin technikával végzett felújítása során a kb. m2-nyi egységekből, szinte pikkely szerűen készített vakolat egyes „pikkelyei” kedvezőtlen esetben akár egy éven belül lemezesen felválnak. Ennek oka a szakszerűtlen hálóbeágyazásnál az átfedéses toldások nem megfelelő minősége, és az így kialakított sávokban a tapadószilárdság rohamos csökkenése. Az ilyen kivitelezés nem teszi lehetővé egybefüggő, nagy felületek felületfolytonos, szakszerű megerősítését
Teljesen tönkrement homlokzati színvakolat.
A festés hibái és károsodásai
Jellegzetes hibák és károsodások
Nedvesség hatása a festékekre
A kapillárisokban a fal külső felülete felé vándorló nedvesség a vakolat és festék határfelületén feldúsulhat, ha a festék vízálló és nem páraáteresztő. A folyamatos nedvesség-utánpótlás egyre nagyobb nyomást fejt ki a festék alsó felületére, ami a festék leválását okozza.
Hasonló károsodás következik be, ha elnedvesedett, ki nem száradt alapvakolatra vagy a korábbi festésre hordják fel a simítóréteget és az új festékréteget. esetleg nem megfelelő típusú (pl. mészhez nem lúgálló) pigmentek alkalmazása okozta a legtöbb problémát. A készre kevert, esetenként csak hígítást igénylő festékek korában erre csak a meglévő, rossz alapfelületek emlékeztethetnek.
Homlokzatfestés felpúposodása és leválása páranyomás hatására.
A korábbi meszes glettelt felület és mészfestés évekig folyamatosan ázott.
A sárgult foltokat előkészítés nélkül diszperziós festékkel kenték át.
Fürdőszoba mennyezetének beázása:
az átnedvesedett födém „ledobta magáról” a vastag,
az évek során több rétegben felhordott glettréteget.
Gyakorlati példák, képek
Manapság a legtöbb, kifejezetten festési hiba az alapfelület elégtelen előkészítéséből és az adott célra, alapfelületre nem megfelelő festék alkalmazásából származik.
A túl vastagon felhordott glettréteg levált.
Krétásodott alapfelületre alapozás nélkül vitték fel a diszperziós festéket.
A diszperziós festék nem tudott megtapadni a meszes felületen,
vékony, felpuhult réteget képzett, amely idővel levelesedett.
A tapéta hátoldalára a glettréteg megfelelően tapadt,
ugyanakkor a régi festéstől elvált.
A régi krétásodott festést nem kaparták le és le sem alapozták.
Porló alapvakolatra felhordott, majd tönkrement homlokzatfestés.
Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár