• faház

Foghíjas teleken, sziklák között épült faház, példa

A telkek nem mindig kis mére­tükkel okoznak gondot az építész­nek és építtetőnek — gyakran egyéb akadályokat is le kell győzni. Mit tehetünk egy nagy lejtésű telekkel, amin még egy régi ivóvíz tároló is van? Hogyan határolódjunk el a kevésbé esztétikus környezettől? Hogy használha­tunk ki legjobban egy szűk telket?

Wooden ships on the water, very free, and easy – énekelte 1969-ben a Crosby, Stills & Nash trió. 1996-ban a Wilde család háromszintes faháza a fekete-erdei hegyol­dalból mered az ég felé, egy olyan telken, melyen egykor egy ivóvíz tároló állt. Akik az utcáról nézik, valóban, mint­ha egy tengerjárót látnának, amint utat tör magának a hullámok közt. És aki be akar lépni a házba, annak mintha a gépteremből a parancsnoki hídra kellene feljutnia.

Óriási házról van tehát szó? Egyáltalán nem, hiszen az alapterülete csupán 6 x 12 m, azaz 72 négyzet­méter. A telek dőlésszöge mellett nem is képzelhető el rajta nagyobb ház. „A telket a lakóközösség leírta” — meséli a háziasszony, Helga Wilde. „Két beépített telek közti foghíj, amin ráadásul a régi ivóvíztároló is állt — érthető, hogy nem sokan pályáztak rá.”

Az építtetők mindhárom gyer­mekének a föld­szinten 15 m² alapterületű szo­bája van – a fürdő­szobával együtt az egész szint az ő külön birodal­muk. A szülők há­lószobáján kívül a tetőtérben talál­ható a galérián kialakított nyitott dolgozótér is. Tulajdonképpen kár, hogy mun­kára szolgál…

Amit a hátrányának gon­doltak, végül is a telek előnyévé vált. Egyrészt fele­annyiért adták négyzetméte­rét, mint a környéken a töb­bit, és a víztárolóból eredő gondokat az építész Martin Cleffmann nem drága lebon­tással oldotta meg, hanem egyszerűen meghagyta, és rá­építette a házat.

„Alaplemezre így is szük­ség van, de alapozni már nem kell” — magyarázza iro­dájában, ami a konstanzi kikötőben áll, történetünk utolsó tengeri utalásaként.

A tárolót nagyobb felújítás nélkül fel lehetett használni. Ez a megoldás annyiban volt előnyös, hogy a házat erede­tileg feltöltött talajon, maga­sabban akarták elhelyezni. Ott azonban talaj süllyedési problémák voltak, és nem biz­tos, hogy kivédhetők lettek volna, amit a talajminták is mutattak. Végül, de nem utolsósorban, a tárolót a ké­sőbbiekben a vízgazdálko­dásban, vagy a napenergiát hasznosító rendszer kiépítésé­ben használni lehet.

A kissé talán kedveződen fekvés ellenére a Wilde csa­ládnak nem kell lemondania a szép kilátásról. Még csak nem is kell közvetlenül az ablak mellett állni ahhoz, hogy a várhegyre, vagy a Mühlbach völgyére láthasson. Ez a keskeny épületformá­nak, a galériás nyitott alap­rajznak, valamint a nagy ab­lakoknak köszönhető. A ház vázas faszerkezetű, 2 méteres rácsközökkel. Cleffmann mérnök kedveli a vázszerke­zetet, akár fából, mint itt, vagy fémből, mint saját ott­honában. A ház kívül lu­gasszerű fémállványban foly­tatódik, ami könnyedebbé teszi a ház megjelenését, úgy mint a teraszok vagy a bal­konok.

Persze az élet a nyitott lakterekben nem probléma­mentes. „Hiányzik a vissza­vonulás lehetősége, amire szükségem lenne három gye­rek mellett.” — mondja a ház asszonya. A család éppen ezért azon gondolkozik, hogy kiszélesíti a.galériát úgy, hogy a tető alatt még egy csukható szobát alakít­hassanak ki.

És éppen itt mutatkozik meg a faváz óriási előnye. Mert ahogy a háziasszony is megjegyzi, ilyen átalakításo­kat viszonylag könnyen meg lehet oldani: „Először tapasz­talatokat kell szerezni, és utá­na ki lehet alakítani a saját igényeknek megfelelő változ­tatásokat.”

Alaprajzilag a ház emele­tenként elhatárolt, három részre van. osztva. Az alsó szintet a gyerekek lakják, a felsőt a szülők, és a középső a család találkozási központja. Cleffmann építész szerint minden egyéb megoldás odavezetne, hogy a gyerekek látogatóit lehetne kerülgetni egész nap, akik még a hűtőt is üresre ennék.

A ház nem nagy. Messziről nem téveszthető össze a többi­vel, arányos, és a tájba is har­monikusan illeszkedik. Harmonikus, mint Crosby, Stills & Nash éneke…