• faház

Játék határok nélkül – faházra példa

Melyik kisgyermekes építtető ne lenne boldog, ha hasonló méretű telekhez jutna egy szinte forgalomtól mentes utcában az erdő szélén, ahonnan ráadásul a kilátás is szép, mint a következő történetben? Olyan házat mutatunk be, ahol a két gyerek egy csodálatos környezetben zavartalanul fejlődhet.

Az utca végén a ter­mészet kezdődik — ideális hely kisgye­rekes családoknak. Ezt gon­dolhatták az építtetők is, ami­kor emellett a telek mellett döntöttek — beépítetlen, hegy­oldali, gyönyörű kilátással a völgyre – a felsőfranki Pegnitzben, hogy ezen épít­sék fel házukat maguknak és a két lányuknak. Igazából két különálló épületről beszél­hetünk, melyeket a bejárat köt össze.

A kialakítás nem építészeti játék, hanem funkcióval bír. Egyrészt nappali és háló épü­letrészre osztja fel a házat, másrészt „az épületek külön­választásával az épülettömeg optikailag csökkenthetővé vált” — jegyzi meg a bayreuthi építész A. Hollweg.

Valójában nem kicsi a ház, ez a kialakítás így hatásos. A lakórészt a lejtős terep miatt ki lehetett egészíteni egy jól megvilágítható pin­cével, ahová szauna és kan­dallószoba került. Efelett helyezkedik el a kis étkező­résszel rendelkező konyha, valamint egy nagy ebédlő és nappali, amelyek légtere a tetőig ér. Az ebédlő felett egy kis olvasó-galériát alakí­tottak ki. Ebben a jókora térben, ahol jól láthatóak a tartóoszlopok, tapasztal­ható, mennyire fontos volt a tervezőknek, hogy az ,,épület statikai konstruk­ciója látható legyen. Mi nem alkalmazzuk azt a „papírmasé” építkezést, amit sajnos egyre több helyen láthatunk, hogy falemezekkel burkolt vasbeton vázat építenek.”

Aki különösen odafigyel arra, hogy a faszerkezetes há­zában elegendő hőtároló anyag is legyen, az lehetőség szerint két rétegű falat épít, vagy — mint itt — a külső és belső falakhoz gázbetont használ.

Az alaprajz tervezésnél a ma már 7 és 9 éves lány­nak elengedhetetlen szerepe volt. „Számunkra az volt fontos” – meséli a háziasszony, „hogy a gyerekszobát játszó­szobaként is lehessen használ­ni, és hogy az mindenképpen a földszinten legyen.” A szót tett követte, amint azt az alaprajzon láthatjuk. A ját­szószobán kívül mindkét lánynak saját szobája van a tetőtérben, a lépcső egyene­sen az első, nagyobb szobába vezet fel, ahonnan a második gyerek szobájába juthatunk. Az, hogy mindkét gyerek jól érzi magát birodalmában, az az előző oldalon látott képekből is kitűnik. Egyébként a játszó- és a szülői hálószoba előtti folyosó is azért széles, hogy „további játékteret biztosítsunk” — világosít fel minket vendéglátónk.

Nemcsak a belső terekben, de kívül is sok lehetőséget nyújt a két részre osztottság. A lépcsőzetes kialakítás miatt sok kellemes apró tér keletke­zett, ahol – biztos nem csak — a gyerekek kellemesen el tudnak időzni. Például a kertre nyíló terasz, amelyet a játszószobából is meg lehet közelíteni, és ahonnan csodálatos kilátás nyílik a rétre és az erdőre.

Még a kikövezett, enyhén lejtős túloldali kocsibejáró is tökéletes játszóhely, „ideális versenypálya görkorcsolyázáshoz” — mondja a házi­asszony. Ezt a helyet kicsi korukban is kihasználták a lányok, amikor kisautóikban száguldoztak rajta. Természetesen a kert is sok teret ad a játéknak, pihenés­nek. Az erdő szélén áll a ba­baház, amit korábban, amíg a lányok kicsik voltak, a te­rasz mellett tartottak.

Aki ezt az idillt szemléli, nehezen tudja elképzelni, hogy az építész mennyit küzdött a hatóságokkal. A korai terveket, többek között egy sátortető csúcsként kiala­kított üvegpiramis gondola­tát el kellett vetnie.

Az ember később mindig okosabb, így a kérdésre „mit csinálna ma másképp?” — vendéglátónk rögtön rávágja „két egyforma nagy gyerek­szobát építtetnék, saját für­dővel”. Bár a fürdőszobát könnyen ki lehetne most is alakítani, de a második, már eleve kisebb gyerekszoba mé­rete így még tovább csök­kenne.

A ház két részre osztottsága a jövőben arra is szolgál­hat, hogy az egyik felében a gyerekek, a másikban a szü­lők lakjanak. „Ezt már át­gondoltuk a férjemmel” — mondja nevetve a házi­asszony, „átköltözünk a pin­cébe, ahol a szobánk mellett szaunánk és kandallónk is van — mi másra lenne még szükségünk?”