• hőmérséklet

A hőmérséklet és a relatív nedvesség

A környezet megfelelő hőmérséklete egyik alapja a jó testi kondíciónak, és a munka- vagy sportteljesítménynek. Ez a megfelelő hőmérséklet közvetlenül függ a helyiség hőmérsékletétől, a fűtés módjától, a végzett tevékenység fajtájától stb. A kellemes, kényelmes környezet hatással van az ember tevékenységére. A kényelemérzet közvetlenül függ a helyiség levegőjének relatív nedvességtartalmától, a tisztaságtól, a nyomástól, a levegőáramlás intenzitásától, a zajoktól stb. A mi szempontunkból a hely­iség hőmérséklete és a levegő relatív nedvességtartalma a fontos és az, hogy ezek helyes arányban legyenek egymással.

Relatív nedvesség

Valamely helyiségben a levegő hőmérsékletét az határozza meg, hogy a he­lyiséget milyen célra szánták, hogy az ember milyen tevékenységet kíván végezni benne. Egy egészséges ember teste nyugalomban, saját maga kb. 100 W (80 kcal) hőt bocsát ki. A pihenő ember jobban érzi magát melegebb helyiségben. Folyamatos munka során az ember kb. 300 W (250 kcal/h) hőt bocsát ki, nehéz testi munkát végző dolgozó 600 W (500 kcal/h) hőt is kibocsáthat. Ők nyilván jobban érzik magukat, ha a környező levegő hőmérséklete kisebb (hűvösebb).

t₁+t_á=38^oC

ahol: t₁ a helyiség levegőjének hőmérséklete; t_á a helyiségben levő falak átlagos felületi hőmérséklete.

A levegő relatív nedvességtartalmának nagy jelentősége van a környezet megfelelő hőmérsékletére, ill. a hőérzetre. Lakott helyiségekben 35-70 %-ot kellene felvenni, a legjobb, ha 60 % körül van. Átlagos háztartásban hetente megközelítőleg 100 L víz párolog el. Abban az esetben, ha a helyi­ség hőmérséklete harmatpont alá esik, akkor bekövetkezik a víz konden­zációja – kicsapódása a levegőből. A harmatpont olyan hőmérséklet, amikor is egy gáz halmazállapotú vízgőzzel telített (nedves) keverék (le­vegő) keletkezik.

1. ábra. A levegő hőmérsékletének és a belső felületek átlag-hőmérsékletének kölcsönhatása egy fűtött helyiségben.

Hogy a nedvesség kondenzációja ne következzen be, a befűtött helyiség levegő-hőmérsékletének el kell érnie a min. 16°C-ot. Amennyiben a helyi­ség levegőjének relatív nedvességtartalma 30%-os, a levegő hőmérsék­letét 2°C-kal növelni kell, hogy elérjük azt a megfelelő hőmérsékletet, amely 60%-os relatív nedvességtartalom mellett állna fönt. Ez esetben kb. 12%-kal több hőenergiát kell juttatni a helyiségbe. A fűtéssel, vagyis a helyiség levegőjének felmelegítésével csökkentjük a relatív nedvesség­tartalmat. Ez ahhoz vezet, hogy növekszik annak a felületnek a vízpárol­gása, amelyet a nedves levegő lehűt.

A levegő nedvességtartalmának hatása az egészségünkre

Néhány embernek a levegő kis ned­vességtartalma légzési elégtelenséget, torokkaparást, esetleg nehéz (el)alvást okoz. A levegő nedvességtartalmát egyszerűen növelhetjük azzal, ha párologtatót helyezünk el a fűtőtestre. A levegő állandó nagy relatív nedvességtartalma a vízgőz kondenzációját idézi elő, ami a falakon és a sarkokban penészesedést okoz.

Azokban az épületekben, ahol új típusú, jól szigetelt ablakok vannak és a fűtőtest közvetlenül az ablak alatt helyezkedik el, ott fekete színű penész alakulhat ki. A penész megteleped­het az ablak fölötti áthidalásokon, a falak belső sarkaiban, a fürdőszo­bában és hasonló hűvösebb helyeken. Az automatikus párologtatók a le­vegő nedvességtartalmát az előre meghatározott értéken tartják.

2. ábra. Példa a fűtött helyiségek szokásos hőmérsékletére. A hőmérsékletek nem felelnek meg pontosan a szabvány értékeinek

A fűtött helyiségek belső hőmérséklete:

• lakott helyiségek, étkezők 20 °C;
• fürdőszobák 24 °C;
• előszobák, folyosók, konyhák, WC-k 16 °C,
• lépcsőház 12 °C.

60 %-os relatív nedvességtartalmat feltételezve, kivéve a fürdőszobát, ahol az 90 %-os.

Azonban az itt bemutatott hőmérsékleti, ül. nedvességtartalmi értékeket nem kell pontosan betartani. Abban az esetben, ha a lakóház vagy más ingatlan tulajdonosa a „saját hőmérsékletei” alapján számíttatja ki a hőveszteséget, akkor az egyes helyiségek levegőjének hőmérséklete a 2. ábra alapján is elképzelhető.

A helyiség levegőjének hőmérsékletétől eltér a fűtési rendszerben levő víz hőmérséklete. A fűtőtestbe vezető csőhálózatban (előremenő vezeték) levő víznek adott hőmérséklete van. Azzal, hogy a víz átadja hőjét a fűtőtestnek, csökken a saját hőmérséklete. A bevezető (előremenő) és az elvezető (visszatérő) csőhálózatban levő víz hőmérsékleti különbségét hőlépcsőnek nevezzük.

90/70 hőlépcső azt jelenti, hogy a radiátorba vezető, előremenő csőhálózat vize 90 °C-os, míg a radiátorból távozó víz hőmérséklete (a visszatérőé) 70 °C-os. Ezek elméleti számok, amelyeket – hőveszteség számításánál – a radiátorok kiválasztásánál veszünk figyelembe. Általános tendencia, hogy a méretezési hőmérsékletek csökkennek, 80/60; 70/50; 65/45 stb.

A táblázat ismerteti az ajánlott hőlépcsőértékeket a külső hőmérséklet alapján.

A csökkentés miatt növelni kell a radiátorok méretét, ezzel szemben csökken a fűtőberendezések vesztesége, hatékonyabb lesz a fűtés, kevesebbet kell fizetni a felhasznált energiáért. A gyakorlatban a leghidegebbek viszonylag rövid ideig, 1-2 hétig vannak, a korszerű vezérlési, szabályozási módok mindig az igényeknek megfelelően mű­ködtetik a fűtőberendezéseket. Ez a hőlépcső -15 °C-os külső hőmérsék­leten lép fel. Ha kint melegebb van, a hőlépcső kisebb.

Ha az előremenő csővezeték vizének hőmérséklete nagyobb lenne, akkor túlfűtés lépne föl. A fűtött helyiségekben forróság lenne és szellőztet­nénk. A kazánból kilépő víz hőmérsékletét ma probléma nélkül lehet szabályozni – attól függően, hogy mekkora a külső levegő, esetleg a fűtött helyiség hőmérséklete – időjárásfüggő rendszerekkel.