• fűtés

Gázüzemű lakásfűtő készülékek

Gázüzemű lakásfűtő (cirkó) készülékeknek általában az olyan fűtőké­szülékeket nevezzük, amelyek gázüzeműek, falra szerelhetők és a kazán­részen kívül tartalmazzák a fűtési keringtetőszivattyút, a szabályozóautomatikát és sok esetben a zárt tágulási tartályt is.

Külső megjelenési formájuk esztétikus, kis helyigényűek, így jól illeszked­nek a lakás bútorzatához. Kombi változataik a fűtésen kívül használati meleg vizet is szolgáltatnak. Ezen kritériumok teljesítése esetén ide sorolhatók a padlón álló kazánok is. Rendszerint automatikus helyiségter­mosztáttal vezérlik.

Csoportosítás:

Égéstermék-elvezetés szempontjából lehetnek: kéményes, homlokzati­-oldalfali kivezetésű (parapetes) vagy ventilátoros, ún. turbós készülékek. Az égési levegő hozzávezetése szempontjából lehetnek: a helyiség levegő­jét felhasználó vagy zárt égésterűek, ahol is az égéshez szükséges levegőt a szabadból vezetik a készülékhez.

Zárt égésterű turbós készülékeknél rendszerint párhuzamosan vagy koaxiálisán vezetett égéstermék és levegőellátó kettős csatornát építenek ki, ahol is az egyik csatornán az égéstermék távozik, a másikon az égéshez szükséges levegő érkezik. E speciális csatornákat a készülékkel együtt kell megvásárolni, és a készülékkel együtt kell engedélyeztetni.

A lakásfűtő készülékek elhelyezése

Az elhelyezés feltételeit általában az OTEK (országos Településrendezési és Építési Követelmények), a GOMBSZ (Gáz és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat), az MSZ 1600/1-15 és az illetékes gázszolgáltatók rendelkezései szabályozzák.

Hálószoba és állandó tartózkodási helyiségek kivételével bárhová fel­szerelhetők, amennyiben a következő feltételek teljesülnek.

Nyílt égésterű kéményes gázkészülék

• a kéménytől vízszintesen max. 2,0 m-re lehet a készülék;
• a készülék (cirkó) alsó élének magasága a padlótól 0,4 – 1,4 m legyen;
• a készülék kezelhetőségét, javíthatóságát biztosítani kell. Oldalsó fal­síktól 0,1 m, elölről
• 0,8 m szabad távolságot kell tartani;
• gázkészülék csak nem éghető anyagú falra szerelhető (falvastagság min. 0,1 m);
• gázkészülékek egymás felett nem lehetnek;
• két darab gázkészülék, pl. fűtő- és vízmelegítő készülék közös kémény­be is köthető, azonos helyiség esetén, ha a bekötések egymástól való távolsága min. 0,3 m, továbbá egyik készülék névleges teljesítménye sem éri el a 35 kW-ot;
• a kéménybekötés és a készülék felső éle vagy áramlásbiztosítója (deflektora) között ajánlatos a füstcső átmérőjének min. 3-szoros távolságot tartani;
• fürdőszobai elhelyezés esetén az MSZ 1600/3 szerinti 1. és 2. sávban a vizes berendezési tárgyaktól (kád, mosdó, WC, bidet) vízszintes vetület­ben 60 cm-ig csak fröccsenő víz ellen védett készülék helyezhető el úgy, hogy annak villamos (dugaszolóalja) bekötése csak a 60 cm-es sávon kívül, az ún. 3. sávban helyezhető el, a padló felett 1,5 m-re.
• Kád feletti elhelyezés esetén a fűtőkészülék csak a kád lefolyó felőli oldalán lehet. A kád hosszabbik oldala fölé lehetőleg ne helyezzük;
• ha a készüléket fülkébe vagy szekrényben helyezik el, akkor a fülke vagy szekrény a padlótól a mennyezetig alakítható ki, határolófalai és ajtaja csak nem éghető anyagú lehet. Ajtaja lehetőleg végig zsalugáterszerűen rácsos legyen, de egyenként min. 400 cm2 alsó-felső rácsos szellőztetőnyílása legyen. A szerelhetőséget biztosítani kell;
• kéményes készülékek elhelyezéséhez már előzetesen kérjünk kémény­seprő szakvéleményt. A kémény feleljen meg az OTÉK előírásainak, továbbá gáztömör legyen. Kéménybélelés csak az esetben kötelező, ha a kémény nem gáztömör;
• lakásfűtő készülék pincében is elhelyezhető, amennyiben a helyiség szilárd burkolatú, valamint a pince nedvesség ellen szigetelt.

Homlokzati kivezetésű, ún. parapetes (zárt égésterű) készülékek

• kettőnél több szintes, többlakásos lakóépület esetén általában csak a legfelső emeleten lehet ezt a rendszert kialakítani, hogy az alsó szinti égéstermékek a fölötte lévő lakásokba ne juthassanak vissza. Bizonyos feltételek fennállása esetén ez alól lehetnek kivételek;
• természetes feltétel, hogy a helyiségnek, lakásnak nincs kéménye;
• éghető anyagú vagy burkolatú falra nem szerelhetők fel.

Az oldalfali kivezetéseket minden esetben külön engedélyeztetni kell az illetékes önkormányzat építési osztályával, ül. az ÁNTSZ-szel. Lényegét tekintve az égéstermék-kivezetés a járdától, ül. terepszinttől, függőfolyosó burkolatától, erkélytől min. 2,2 m-re lehet.

PB gázzal üzemeltetendő készülékek

Az ilyen készülékek elhelyezésének

• az előzőeken túl – további feltételei vannak:
• nem helyezhetők pincébe, alagsorba, pontosabban akkor, ha a helyiség összes határolófala, ül. padlója terepszint alatt van;
• panelos szerkezetű épületbe;
• többlakásos lakóépületbe, amennyiben abban alagsor, pince van;
• a PB gáz fajlagos tömege a levegőnél nehezebb, ennek megfelelően alapelv, hogy a gáz pl. pincébe, mélyedésekbe, csatornába ne tudjon „befolyni” megülni, mert ott robbanhat.

A levegőellátás és a szellőzés feltételei

A nem zárt rendszerű készülékek az égéshez szükséges levegőt, ül. oxigént a helyiség, lakás légteréből veszik. Biztonságtechnikai és egészségügyi szempontból az égéstermék­kel távozó levegőt (égési levegő + szellőzési levegő) pótolni kell.

A levegőellátás megfelelő feltételei:

Az arányszám nagysága határozza meg, hogy egy adott fűtőteljesítményű készüléket minimálisan mekkora helyiségben lehet elhelyezni.

Kéménybe kötött, ül. égéstermék-elvezetéssel rendelkező készülékeknél a fajlagos légtérterhelés GOMBSZ szerinti értékei a következők:

• lakásfűtő készülék ott szerelhető föl, ahol a „fajlagos légtérterhelés” max. 3140 W/m³;
• 175-3140 W/m³ esetén a készüléket tartalmazó helyiséget alsó-felső szellőzőkkel (2 db, min. 150 cm²) más helyiséggel helyiségekkel össze kell szellőztetni úgy, hogy az együttes helyiségek fajlagos légtérterhe­lése 1250 W/m³-nél kisebb legyen, és a helyiségek valamelyik min. 1,3 m² felületű, szabadba vagy lépcsőházba nyíló ablaka vagy ajtaja legyen;
• 1750 W/m³ fajlagos légtérterhelés alatt összeszellőztetése akkor nincs szükség, ha a helyiségnek 1,3 m²-nél nagyobb szabadba nyíló ajtaja vagy ablaka van. Az ajtó vagy ablak nem lehet teljesen légmentesen szigetelt;
• olyan helyiségben, ahol valamilyen elszívóventilátor működik, pl. konyhai páraelszívó, kéménybe kötött (deflektoros) készülék nem he­lyezhető el, vagy a páraelszívót kell megszüntetni. Alapelv, hogy a helyi­ség depressziós szellőzésű nem lehet, mert rontja a kémény huzatát;
• lakásfűtő készülék és valamilyen más, pl. gázüzemű vízmelegítő készülék egy helyiségben való elhelyezésénél a két készülék együttes teljesítményével kell számolni. Ez esetben a fajlagos légtérterhelés függvényében előfordulhat, hogy reteszelőberendezést kell felszerelni, amely a fűtőkészüléket a melegvíz-vétel idejére kikapcsolja. Reteszelő berendezés alkalmazása előfordulhat a szükségesnél kisebb kereszt­metszetű közös kémény esetében is.

Lakásfűtő készülékek (kazánok) kiválasztása

• Olyan készüléket válasszunk, amelynek szervize, garanciális szervize, alkatrészellátása hosszútávon biztosított;
• teljesítménye megfelel a lakás hőigényének, hőveszteségének;
• pontosan számolt hőszükséglet alapján kiosztott radiátorok, fűtőtestek összes hőleadása behatárolja a kazán szükséges teljesítményét is. Hiába tesznek az összes hőszükségletnél jóval nagyobb teljesítményű fűtőké­szüléket (kazánt), arról csak a radiátorok összhőleadásának megfelelő teljesítményt tudnak levenni. Ez persze fordítva is igaz;
• sok esetben – főleg a kis lakások fűtéséhez – nem lehet megfelelően kis teljesítményű kazánt választani. A gyártók általában megadják a készülékek, kazánok minimális teljesítményét, amely általában a kazán névleges teljesítményének a fele szokott lenni;
• az erősen leszabályozott hagyományos fűtőkészülék hatásfoka romlik, az égéstermék-oldalon pedig a kazánban és a kéményben káros kon­denzációt hoz létre. A helytelenül tervezett fűtőrendszerben a túl kis vízáramnál a fűtőkészülék be sem kapcsol, túl nagy vízáram esetén pedig a főégő lezárása okoz problémát. Túlságosan kis hőelvétel esetén a fűtővíz gyorsan felmelegszik, és a vízhőmérséklet-szabályozó ún. ka­zántermosztát gyakori kapcsolgatása okoz működési zavarokat.

Tehát nem szabad a szükségesnél nagyobb vagy kisebb kazánt alkalmazni.

Két készülék együttes felszerelése

Igény merülhet fel két készülék beépítésére, pl.:

• a) 1 db vízmelegítő és 1 db lakásfűtő-készülék (cirkó) esetén;
• b) 2 db lakásfűtő készülék párhuzamos üzeme esetén, ha egy készülékkel nem tudjuk a lakást vagy házat kifűteni. A párhuzamos beépítés prob­lémamentes, ha a fajlagos légtérterhelés értéke és a kémény minősége megfelelő.

Ha az a) esetben a légtér kicsi, akkor úgynevezett reteszelőberendezést kell beépíteni a fűtő és vízmelegítő készülék közé. E berendezés pl. melegvíz-vételnél a fűtőkészülék üzemét kikapcsolja. Lényege, hogy egyszerre csak egy készülék üzemelhet. Ugyanez a teendő akkor is, ha a légtér nagysága megfelelő méretű, de a kémény keresztmetszete a két készülékhez kicsi.