• hőszigetelés
• vakolás
• vakolatok

Korszerű vakolati rendszerek alkalmazási területei

Homlokzatvakolatok javítása

A homlokzatvakolatok javítása régi épületeken különböző módon és kü­lönböző eszközökkel végezhető el. Első lépés mindig a feltárás és a vizs­gálat, ami elsősorban a laza részek le­verését, valamint a maradó vakolatok és kapcsolódó épülettagozatok vizs­gálatát jelenti. A munka menetét a következőkben ismertetjük. A laza vagy levált vakolatokat és az üregesen kopogó hangot adó vakolat­részeket a falról lefejtjük, a megma­radó részek széleit éles szerszámmal egyenesre „vágjuk”, hogy a javításo­kat könnyebb legyen elvégezni.

A felületeket portalanítani kell, az esetleges falrepedések injektálhatok. A letisztított falfelületet előnedvesítés után gázolni kell, majd a vakolat javítása következik. A hosszabb repedésekkel teli felüle­teknél vagy a repedéseket, vagy a tel­jes felületet fedjük be üvegszövettel, majd gletteljük (5.91.-5.94. ábra). A kész és pihentetett felületre bármi­lyen struktúrájú felület készíthető, kezdve az egyszerű hengerelt válto­zattól, a speciális mintázatún keresztül egészen a szórt felületekig (5.95.-5.96. ábra).

A homlokzati vakolatkárok jelentős részét képező felszívódó (kapilláris) nedvesedés okozta problémák mű­szaki megoldása lehet a speciális lég­pórusos javítóvakolat-rendszerek al­kalmazása. Egyszerű vakolástechni­kai eljárással el lehet érni, hogy a hőszigetelő va­kolat felülete, hosszú élettartam mel­lett, száraz és só kivirágzás mentes le­gyen. A javítóvakolatot egyéb, utólagos falnedvesség elleni szigetelési eljárá­sokkal együtt alkalmazva, a szigete­lés feletti falszakasz tökéletesen ki­szárítható, és a homlokzat felújítási munka folyamatossá tehető.

A javítóvakolatok és – rendszerek:

• TERRANOVA-Terrasan javítóva­kolat-rendszer;
• TERRANOVA Redis javítóhabar­csok;
• BAUMIT javítóvakolat;
• ISPO javítóvakolatok.

5.91. ábra. A) foltokban leváló vakolat javí­tása B) foltok javítása kőműveskanállal vagy spatulával, majd az egész felület erősítő glettelése; C) hidrofóbizáló, mint víztaszító anyag felhordása; D) színező réteg felhordása.

5.92. ábra. Felületi vakolatrepedések javí­tása A) repedések feltárása; B) repedezés le­tisztítása, portalanítása; habarcsos javítása; hálóbetét felerősítése; glettelés; C) hidrofóbizálás.

5.93. ábra. Épülethomlokzatok repedései­nek javítása A) repedezés feltárása; B) ho­ronybővítés vágással; portalanítás; tapadó folyadékkal való impregnálás; C) hézag ru­galmas anyagú kitöltése; felületi réteg fel­hordása, üvegszövet csík behelyezése mel­lett; fal glettelés; D) felületszínezés vagy hidrofóbizálás a végleges könnyű (pl. fröcskölt) nemes vakolati alaphoz.

Lábazati vakolatok

A különböző színű osztályozott ka­vics anyagú és műanyag bázisú lába­zati vakolatok lábazatokra, dekorá­ciós falfelületekre és magasabb igény­bevételi kategóriába sorolható falak felületére, egy rétegben hordhatók fel.

A felületet az igénybevételnek meg­felelő szilárdságú és anyag összetéte­lű, a páradiffúzió szempontjából is megfelelő alapvakolattal kell ellátni. Az alapvakolat megszilárdulása és kellő pihentetés után kenhető fel – ha a rendszerhez szükséges – az alapozó folyadék, amely tapadó hidat képezve biztosítja a megfelelő szemszerkezeti eloszlást és a kellő tömörségű felüle­tet.

A vakolatalapok lehetnek beton-, kő-, műkő, azbesztcement felületek, valamint BETONYP és HERAK-LITH termékek. Lábazati vakolat csak pormentes, jól tapadó felületre, az alapozó elkészültét követő napon hordható fel. A felhordási vastagsá­got a maximális szemnagyság másfél­szeresében célszerű megválasztani. Ennél vékonyabb rétegnél kilátszód­hat az alapfelület, a vastagabbnál vi­szont egyenetlen felületet kapunk. A feldolgozáshoz rozsdamentes simító-lap és hagyományos kőműves vakoló-szerszámok használhatók. Fagyveszélyes helyeken lábazati va­kolatot ne készítsünk (pl. támfalak, utcai kerítések stb. esetén).

5.94. ábra. Laza és repedezett régi homlok­zat üvegszövetes megerősítése (a kész felü­let vékony nemes vakolattal látható el).

5.95. ábra. Vékonyvakolatok felhordása és eldolgozása a) keverés; b)…d) felhordás és eldolgozás rozsdamentes simítóval; e) rusz­tikus gördülőszemcsés struktúra készítése filcsimítóval; f) szórt felület készítése.

5.96. ábra. Különleges struktúrák készítése javított vakolatfelületeken a) keverés; b) szi­vacshengeres felhordás; c) simítóval való felhordás és ecsettel való mintázás; d) ka­nálnyomós eldolgozás.

Korszerű vakolási technika

A korszerű technika az új vakolat­anyagokon túl specifikus bedolgozási módot is jelent, korszerű eszközöket, amelyekkel jól, szépen és hatéko­nyan végezhető el a munka, az előké­szítéstől egészen a felületi eldolgozásig.

Gépi vakolás

A gépi vakoláshoz előkészített épí­tési munkahely és a gépi anyagszállí­tás számtalan cégnek már természe­tes. A gépi technikával lényegesen jobb minőség érhető el, a munka jó­val könnyebb, ráadásul nagyon gyors is (5.97. ábra).

A korszerű rendszereknél a szárazha­barcsok korszerű tárolását nem a zsá­kos és raklapos, hanem az acéllemez siló jelenti. A siló már a száraz falazóhabarcs, majd a száraz vakolóhabarcs anyag tárolására is használható, és szükség esetén a vakoló „géplánc” munkafolyamatába is bekapcsolható (5.98.-5.99. ábra).

5.97. ábra. Átfolyó keverő táplálása készre­ kevert szárazhabarccsal a nyomásálló siló­ból, pneumatikus szállítóberendezéssel.

5.98. ábra. KNAUF 7 m³-es szárazhabarcs tároló siló 1 pillangószelep; 2 töltő-, ill. szel­lőzőcső; 3 körmös csatlakozó (töltéshez); 4 tisztítónyílás; 5 ürítő vibrátor kapcsolási he­lye.

5.99. ábra. Rendszerbe kapcsolt szárazha­barcs siló.

5.100. ábra. Munkahelyi szárazhabarcs tároló silóhoz kapcsolt gépi vakolórendszer működési elve; 1 sűrített levegővel ellátó komplett szerelvény; 2 kompresszor; 3 légtartály és elektromos vezérlés; 4 adagoló tartály; 5 záró (adagoló) szelep; 6 szállító fúvóka; 7 csatlakozó nyak; 8 szállító vezeték; 9 befúvó fedél; 10 porszűrő; 11 jelző szonda; 12 vezérlőkábel; 13 vibrátor kábel; 14 szelepkábel; 15 elektromos tápcsatlakozás; 16 vakoló gumicső szórófejjel.

A korszerű habarcskeverés és vako­lás két gépi műveletből áll:

• a habarcs keverése (5.100. ábra);
• a habarcs szállítása és felhordása (5.101. ábra).

A szárazhabarcsok helyszíni keveré­séhez kisgépek széles választéka áll rendelkezésre. Ilyenek a PFT típusok (5.102.-5.103. ábra), a HM5 és HM2 folyton keverő gépek, valamint a ZP. 3.V. és a ZP. 3.S. habarcsszivattyúk és a PFT Silómat szállító egységek.

A kis méretű, de nagy teljesítményű D20-as habarcskeverők a következő típusokban kaphatók:

• 220 V elektromos hálózatra készí­tett berendezés, sokoldalú alapkeverő csővel;
• 380 V-os hálózathoz alkalmas be­rendezés speciális finombeton/esztrich keverőcsővel;
• LP-típus vagy magasabb légpórus­ tartalmú habarcsok előállításához.

Az m-tec D 20 berendezés bármilyen gyártmányú kész szárazhabarcsok ke­verésére és bárhol használható, fala­zásnál, finombeton felhordásánál, esztrich készítésénél, vakolásnál, szi­getelőlapok ragasztásánál és csempézésénél egyaránt. Az alapanyagok zsákból vagy az m-tec 100/140 pneumatikus szállítóberendezésből ada­golhatok a berendezésbe.

A kis méretű, közepes teljesítményű gépek előnyei:

• automatizált működés különböző mennyiségű és konzisztenciájú anyagok esetén is;
• optimális, homogén habarcsminő­ség, a szabadalmaztatott szállító­csigának köszönhetően;
• nincs anyagveszteség;
• 220 V-os hálózatról is üzemeltethe­tő;
• kialakítása olyan, hogy jól bírja az építkezés mostoha feltételeit;
• könnyen szállítható, kerekeken mozgatható;
• tisztítása egyszerű és gyors;
• tiszta, kényelmes, gyors munkát tesz lehetővé.

A kisebb mennyiségű szárazhabarcs vagy a nedves készhabarcsok legegy­szerűbben olyan fúrószárakkal kever­hetők fel, amelyek keverő végei – a különböző konzisztenciáknak megfe­lelően – különböző alakúakra cserél­hetők (5.104. ábra). A felhordáshoz a különleges profilú rozsdamentes acélsimítók a legcél­szerűbbek, amelyek a különböző ha­barcsok felületi eldolgozására is al­kalmasak (5.105. ábra).

Homlokzatszínezések

Az épületek homlokzatainak színter­vezése az építészeti tervezésen belül külön szakterületet jelent. Az épített terek arányaikkal, elemeik egymáshoz való viszonyával, az ele­mek formájával, a formák alkotta renddel, felületi megjelenésükkel, az elemek színével, a színek kapcsolat­rendszerével, a térarányok, formavi­szonyok és színmegjelenések vi­szonyrendszerével, annak funkcióki­fejező tulajdonságával, a funkciókife­jező tulajdonság és a valóságos funk­ció kapcsolatával, a valóságos funkciót kifejező forma- és színasszociá­ciókkal hatást gyakorolnak a bennük élő emberekre.

E hatás, a konkrét térről szerzett tapasztalat, azaz a konkrét tér élménye. A térélmény egy adott térről nyert, a személyiség kiteljesedését szolgáló tapasztalat, amelyben a színnek jut az egyik leg­jelentősebb szerep. A színekkel a környezetét alakító emberre is visszahatnak környezeté­nek színei. Színérzetei nem önállóan jelentkeznek, a színérzet viszonyokat az ember gyakran színkompozíciós törvényekként értékeli, és felhasz­nálja   alkotó  tevékenysége   során. Ilyenek például a kontrasztjelensé­gek, amelyeket a fiziológia a látásme­chanizmus jobb megismerése érdeké­ben vizsgál.

Az ember környezetétől soha nem függetlenül alakítja ki színérzeteiről az értékítéleteit. A színpreferencia és az  asszociációs  ismeretek  tudatos vagy ösztönös tényezői az alkotás­nak. A harmónia a színérzetek kö­zötti rendszerező elv, amely a prefe­renciával és a kifejezendő tartalom­mal áll szoros kapcsolatban, szintén a színes térkialakítás elengedhetetlen eszköze. Bizonyos színeket egyesek jobban, mások kevésbé szeretnek, ennek a neve egy szóval színpreferen­cia.   A  színpreferencia  életkortól, nemtől, tanultságtól, népcsoporthoz való tartozástól és még sok más tényezőtől függ. A fiatalok pl. a meleg és telt színeket, az idősebbek a hideg és tört színeket kedvelik. A színter­vezőnek mindezeket figyelembe kell vennie egy lakás színeinek megterve­zésekor.

A különböző történelmi ko­rokban is más és más színek tetszet­tek az embereknek, amit műemléki környezetek színkialakításánál fon­tos tudni. A színek pszichoszomati­kus hatásai, amelyek a színörömöt kiváltják, ugyancsak a környezetfor­málás eszközei közé tartoznak. A színes környezetalakítás formálja környezetünket, de az alakítás folya­mata mindenkor feltételezi a természeti környezetet is. Ez azonban nem­csak vizuális kapcsolatot jelent, hi­szen az ég kékje vagy a fa lombjának zöldje nemcsak a nyílásokon át kerül kapcsolatba a belső tér színeivel. A természeti környezet színkapcsolatai­nak és színviszonyainak hatására ki­alakult pszicho fiziológiai mechanizmusok a teljesen zárt terekben is tovább élnek bennünk.

Színélményeink egymáshoz való viszo­nyát jelentős százalékban a színkontraszt jelensége határozza meg. A vilá­gos színek világosabbnak hatnak söté­tek társaságában, a telített színt még telítettebbnek érezzük, ha telítetlenek veszik körül, a vörös színt a zöld, a sár­gát a kék környezet emeli ki legjob­ban.  Az ellentétes színek egymás kontrasztjai. A környezettervezésben a színekbeli, a telítettségi és a világosságbeli    kontrasztokat    használjuk, és megkülönböztetünk hideg-meleg, mennyiségi és minőségi kontrasztokat.

5.101. ábra. Gépi vakolás a felhordástól a simításig vagy glettelésig.

A színtervezésnél színkártyák egy­más mellé helyezésével határozzák meg a színeket, ritkábban pedig a kész homlokzati tervet színezik ere­deti színalappal vagy kartonra nyom­tatott színmásolattal. A végleges döntés az építész és az építtető közös döntése, ami azután akár 2-3 évti­zedre is meghatározza a környezetet. Az ISPO cég az általa szállított komplett rendszerekhez díjmentes számítógépes színtervezést nyújt a homlokzati tervek és a színárnyalati igények, valamint a környezet szí­neinek figyelembe vételével (5.106.-5.107. ábra).

A TERRANOVA, BAUMIT, ISPO, LASSELSBERGER-KNAUF cégek több száz féle színárnyalatban biztosítják a homlokzati felületképzési lehe­tőségeket. A különböző színezett va­kolatstruktúrák, ül. homlokzatfesté­kek további variációs lehetőséget biz­tosítanak a homlokzatok díszítésére.

Festéssel felhordott színek

A ma gyártott festékeknek és hom­lokzatfestékeknek rendkívül nagy a vízgőzáteresztő képessége, ugyanak­kor vízfelvételük és a vízzel szembeni áteresztő képességük rendkívül cse­kély. A levegőt, illetve a különböző gázokat igen nagy mértékben eresztik át, ezért mész vakolatok esetében a karbonátosodás folyamatát nem állít­ják le, a falazat hőszigetelő képessé­gét viszont javítják, mivel állandóan minimális szinten tartják annak ned­vességtartalmát.

Minden bevonatrendszernek alapfel­tétele a szakszerű vízszintes falszige­telés, mert hibás falszigetelés esetén a bevonat is tönkremehet. Hosszú ideje vizes falak szigetelése után, a fal vastagságától függően legalább fél éves száradási idő szükséges. A szára­dási idő letelte után a még falban ma­radt kisebb mennyiségű nedvesség fo­lyamatos eltávozását a homlokzati színezők rendkívül jó páraáteresztő képessége a bevonat károsodása nél­kül teszi lehetővé. Régi felületek be- vonása előtt a laza, pergő, tönkre­ment mészfestéket mechanikai úton, kaparással el kell távolítani, és a vakolathibákat gondosan ki kell javíta­ni. Az alapfelületet alapozóval gon­dosan impregnálni kell. Az impreg­náló anyagot korongecsettel, két ré­tegben – nedves a nedvesre – eljárás­sal kell felhordani.

Felhasználás előtt a homlokzatfesté­ket gépi keveréssel tökéletesen ho­mogenizálni kell. A felhordáshoz legelőnyösebb az ecset vagy a henger használata, ahol azonban a termelé­kenység növelése fontos szempont, szóró eljárás is alkalmazható. Az alapfelület és a külső levegő hőmérséklete +5 °C fölött legyen. Homlokzati színező anyagot gyártó cégek a BAUMIT, az ISPO, a TERRANOVA és a LASSELSBERGER.

5.104. ábra. Speciális fúró-keverő, elasztikus anyagok keveréséhez a) spirálos; sűrűbb anyagok keveréséhez; b) kész anyag felkeveréséhez és hígításhoz; c) híg anyagok keveréséhez.

5.105. ábra. Rozsdamentes acéllemez habarcssimítók és – lehúzók, párhuzamos, ferde és fogazott él felülettel.