• alapozás

Alapozás és alapfalak

Az alapozásnak az a feladata, hogy az épület terhelését a falakról átadja az altalajnak. Annak mélysége és szélessége az alaptalaj típusától függ és azt csak szakember állapíthatja meg. Az alap talpának feltétlenül a fagymentes zónába kell esnie, általában tehát a talajfelszín alatt 80-120 cm mélyen kell lennie.

Az alapozáson előforduló károsodások gyakran az épületrészek egyenlőtlen süllyedésének a jelei és a pince falazatán vagy a felmenő falakon kelet­kező repedések formájában, favázas épületekben a váz elferdülésében mutatkoznak meg. A javítás megfelelő meghatározásához először azt kell megállapítani, hogy a süllyedési folyamat még most is tart-e és hogy mi okozza a süllyedést.

Azt, hogy a süllyedés még tart-e, téglafalak esetén úgy lehet megállapítani, hogy a repedés mentén jeleket (gipszpecsétet) helyezünk el. Ha a gipszpecsétek még hónapok múlva sem repednek meg, akkor a megfigyelés ideje alatt a süllyedés már nem folytatódott. Ha a jelek meg­repednek, akkor meg kell keresni a süllyedés okát.

A falakban keletkező repedések lehetséges okai:

• az alap habarcsrétegei és/vagy az alapfal téglái a nedvesség okozta öregedés miatt elmállottak;
• az altalaj ülepedik, pl. mert a talaj növekvő mértékű elzárása miatt a talajvízszint csökken vagy mert az épület lejtőn fekszik;
• az alap talpa nem fagymentes mélységben van;
• az alap talpát a felszíni vizek alámossák pl. az ereszcsatorna hibája miatt vagy azért, mert az udvar a ház felé lejt;
• a terhelés megnövekedett, pl. a használat megváltozása, átépítés, emeletráépítés vagy hasonló miatt.

Vannak olyan repedések is, amelyeket nem süllyedés okoz. A hiba okának meghatározása és a javítási intézkedések eldöntéséhez ezért mindig forduljunk szakemberhez.

6.1. ábra. (Balra) Az alapozás süllyedése miatt bekövetkezett károk.
(Jobbra fent) A vakolaton elhelyezett jelekkel (gipszhabarcs csomókkal) megállapítható, hogy a süllyedési folyamat most is tart-e.

6.2. ábra. Sávalap.

6.3. ábra. Egyedi vagy pontalap.

6.4. ábra. Lemezalap vagy betonlemez. Nagy­ságát és mélységét mindig a statikus hatá­rozza meg.

6.5. ábra. Alap kiszélesítése 1 új alap, nagysága a statikus megadása szerint; 2 köz­betett szigetelőréteg; 3 régi alap.

Az alapfalak javítása

Az alapon a legtöbb kárt a nedvesség okozza, ami a talajból hatol be, a pincefalba és a lábazati falba vándorol, ott a hajszálcsövesség hatására felszáll és elpárolog. Eközben a (régebben nem hidraulikus) vízben oldható meszet kimossa a habarcsból, így az alapfal elveszti szilárdságát. Az is előfordulhat, hogy a kevésbé ellenállóképes téglák hasonló módon elmállanak. Az alapfalak helyreállítása úgy történik, mint a pincefalaké. Erősen széttöredezett pincefalnál beton előtétfal készítésére is szükség lehet. A külső oldalon lévő föld kiásásának az elkerülé­sére célszerű lehet az alapnak a belső oldal felől végzett kijavítása, pl. akkor, ha a csatlakozó pad­lót egyébként is ki kell cserélni.

6.6. ábra. Nedvesség felvétele és leadása régi falazatnál.

6.7. ábra. Az alap talpa alatt végzett munkák­nál a munkatér rézsűszögét a statikus meg­adása szerint alakítsuk ki.

6.8. ábra. Az alap szakaszos aláépítése.

6.2.2. Az alapozás kiszélesítése

Az alap kiszélesítése csökkenti az altalajra gyako­rolt nyomást, mert az épület terhelése nagyobb felületre oszlik el.

Ez az intézkedés akkor célsze­rű, ha

• az altalaj teherbírása csökkent, pl. a talajvízszint lesüllyedése vagy lejtőn való elhelyezése miatt;
• ha az épület vagy egy épületrész terhelése megnövekszik vagy megnövekedett, pl. a használat megváltozása vagy emeletráépítés miatt.

A kiszélesítéshez a meglévő alap alá, alapépí­téssel új sávalapot betonozunk vagy falazunk. Lejtőn fekvés esetén az is szükséges lehet, hogy az új alapot a statikus adatai szerint vasbetonko­szorúként alakítsuk ki.

Az alap megerősítése, szélesítése, mélyítése:

• Készítsünk munkateret a fal belső és külső ol­dalán, az új alaptalpnak megfelelő mélységig, a meglévő alatti földet ferdén hagyjuk meg. A megengedett rézsűszög a talaj típusától függ és a statikus állapítja meg.
• A meglévő alapot szakaszosan építsük alá. A falat osszuk be 1 m hosszúságú szakaszokra. Az 1., 4., 7. … szakaszokban távolít­suk el a földet és készítsük el az új alapot. Ezután következik a 2., 5., 8. … stb. szakasz. Úgy dolgozunk tehát, hogy a fal, ill. alap hosszának mindig max. 1/3-része legyen aláásva, 2/3-rész pedig gondoskodjon a megtámasztás­ról. Ügyeljünk arra, hogy az újonnan készítendő alaptalp alatt a talajt ne lazítsuk fel, eső és fagy ellen pedig óvjuk.
• A meglévő és az új alap közé a nedvesség el­leni vízszintes szigetelés céljára tegyünk megfelelő bitumenes kátrány papír-lemezt, a csatlako­zási hézagot tömören nyomjuk tele habarccsal.
• A munkateret rétegesen töltsük fel. A talaj sül­lyedésének elkerüléséhez a rétegeket tömörítsük vagy a feltöltéshez átrostált törmeléket használjunk.

Az alapozás mélyítése

Az alapozás mélyítésére akkor van szükség, ha

• a meglévő alap talpa nem éri el a fagymentes mélységet;
• a legalsó szint padlóját (a talajon lévő padlót) mélyebbre kívánjuk helyezni;
• a ház körüli terepet le kívánjuk süllyeszteni.

Az új, betonozott vagy falazott alapot a fent leírt módon, szakaszos aláépítéssel készítjük el. A fagyzónába eső alapfalhoz fagyálló téglát hasz­náljunk. A mélyítéssel együtt célszerű függőleges szűrőréteg és/vagy alagcsővezeték beépítése is, ekkor a külső oldal felől kell dolgozni.