• homlokzat
• homlokzatfestés

Milyen kültéri festékek vannak vakolt felületre? Hogy kell vakolt felületet festeni?

A vakolt homlokzatok festése alapvetően kétféle célt szolgál:

• a festés nemesebbé teszi az épület külső megjelenését, színt ad;
• védi a vakolatot, ezzel pedig az épület egész állagát a nedvességtől és a környe­zeti hatásoktól.

A kereskedelemben a külső falfestékek szé­les választéka kapható. Az egyes fajták al­kotóikban különböznek egymástól, ez pedig alapvetően meghatározza védőhatásukat, va­lamint diffúziós tulajdonságaikat és haszná­latuk módját is.

A festékek áttekintése

A megfelelő festék kiválasztásakor elsősor­ban az alapot, illetőleg a régi festékréteget kell figyelembe venni. Tartsuk szem előtt, hogy nem minden festéket lehet minden alaphoz alkalmazni – szilikátfestékeket pél­dául nem lehet felhordani műgyanta diszper­ziós festékkel készített régi bevonatra. Fontos az is, hogy a festék igazodjon a fal szerke­zetéhez – azaz diffúzióképes vagy a diffúziót megakadályozó legyen.

A festékek határozzák meg a vakolt homlokzat végleges képét, színhatását, de fontos szerepük van a ned­vesség elleni védelemben valamint a hőszigetelésben( amire a hőszigetelő festékek használhatók) is.

Műgyanta diszperziós falfestékek

Ez a festékfajta rendkívül elterjedt. Sokszor egyszerűen „diszperziós festéknek” nevezik. A vizes alapú fehér festékben műgyantaré­szecskéket diszpergálnak. Ehhez a különbö­ző gyártók az alkalmazási területtől függően más és más kötőanyagokat és adalékokat adnak hozzá.

A festék nagy, hogy szinte minden alapra felhordható, tehát mindenféle régi festékbe­vonatra és vakolatra is. Felhordáskor a festék nem lép reakcióba az alappal, hanem a hom­lokzaton zárt héjazatot alkot. Ezt a képessé­gét „filmképző” tulajdonságnak nevezzük.

A vizes műgyanta diszperziós festékek na­gyon jól védenek a nedvesség ellen, ellen­ben a szervetlen kötőanyagú (mész, szilikát) festékekkel szemben, bizonyos ellenállást képeznek a páradiffúzióval szemben. Ez egy­úttal azt is jelenti, hogy a festéknek van pá­rafékező hatása, sőt, több rétegben felrakva, párazáró hatású is lehet. Ezért ezeket a fes­tékeket csak olyan rendszerű falaknál cél­szerű alkalmazni, ahol a kondenzvíz behato­lását már a fal helyiség felé eső oldalán megakadályozzuk. Ellenkező esetben a kon­denzvíz összegyűlik a diszperziós festék alatt és idővel ledobhatja azt.

Szilikát- és diszperziós szilikátfestékek

A szilikátfestékek profi szakembereknek va­lók, mert azokat kétféle alkotóból, az ún. fixatívból – vagyis a kötőanyagból – és a színező pigmentekből csak közvetlenül a felhasználás előtt kell összekeverni.

A fixatív alapja a szilikát (kálivízüveg), ame­lyet kvarchomokból és hamuzsírból nyernek. Az alkotórészeket megolvasztják, majd meg­felelő nyomáson és hőmérsékleten vízben oldják. A szilikát hasonló alkotókból áll, mint a víz, ezért ezt a fajta festéket vízüvegfesték­nek is nevezik.

A szilikátfestékek nedvességnek kitéve kiváló tulajdonságokat mutatnak – diffúzióképesek, egyben azonban taszítják a nedvességet, a környezeti hatásokkal szemben pedig na­gyon ellenállók. Elsősorban ásványi vakola­tok festésére alkalmasak, de betonra, égetett vagy mészhomok téglára is felhordhatók. Régi bevonatok újrafestésénél azonban le­gyünk körültekintők: diszperziós festékkel készített régi bevonatokat szilikátfestékkel nem lehet átfesteni.

A felhasználás során elsősorban a festék­anyag és a fixatív összekeverése kíván hoz­záértést és ügyességet. Mindkét anyaggal különösen óvatosan bánjunk, mert a festék erősen maró hatású. Bőrrel való érintkezését, főleg azonban szembe fröccsenését feltétle­nül meg kell akadályozni.

A felhasználás megkönnyítése céljából mű­anyag diszperziókkal – a diszperziós festé­kek kötőanyagával – dúsított szilikátfestékek is kaphatók. Az ún. diszperziós szilikátfesté­kek kb. 5 % műgyanta diszperziót tartalmaz­nak. Ez lehetővé teszi a fixatív és a pigmen­tek feldolgozásra kész állapotú, előzetes összekeverését. A diszperziók hozzáadása a felhasználhatóságot is javítja – a diszperziós szilikátfestékeket esetenként régi diszperziós bevonatok átfestésére is lehet használni.

A különböző festékek alkalmazási lehetőségei*

* Figyelem! Csak tájékoztató értékek, a festékgyártók előírásait vegyük figyelembe.

Egyéb festékek

A homlokzatok festésére régebben tiszta mészfestékeket használtak. Ezeket mészkő­ből nyerik és különböző eljárásokkal nemesí­tik. A tiszta mészfestékeket ma már ritkán használják, mert a kellően fedő festékbevo­nat eléréséhez többszöri átfestésre van szük­ség. A festék emellett nagyon érzékeny a környezeti hatásokra, főleg a levegőben lévő szennyeződésekre és a savas esőkre. A ma használatos mészfestékekhez ezért mindig adalékokat kevernek, amelyek ellenállóbbá teszik a bevonatot és növelik a fedőerőt.

Drága, de jó! Röviden így jellemezhetők a szilikongyanta kötőanyagú festékek. Diffúzió­képesek, ásványi alapokra, sőt a régi bevo­natok egy részére is jól felhordhatok, és ki­váló a víztaszító hatásuk.

Alapozók és adalékok

Sokszor szükség van a bevonat alapjának előzetes kezelésére. Az ilyen kezelés külön­féle célokat szolgálhat és ennek megfelelően anyagai is különbözők;

• Alapozók – Az alapozók javítják a vakolt homlokzat ned­vesség elleni védelmét. Az erre alkalmas termékek ezért a szaküzletekben „víztaszító alapozó” néven kerülnek forgalomba. A felü­letek ilyen kezelése megakadályozza, hogy a csapadék be tudjon hatolni a külső falakba. Ezt az alapozást ezért elsősorban a homlok­zat időjárásnak erősen kitett részeinél, to­vábbá téglaburkolatú falak befestésénél cél­szerű alkalmazni.
• Szigetelőszerek – Ezek a termékek megakadályozzák, hogy az alapréteg sötét foltjai az újrafestés után átüs­senek.
• Mélyalapozó – A felületileg málló vagy kissé morzsálódó, de még szilárd vakolatokat a festés előtt meg kell szilárdítani. Erre a célra használjuk az ún. mélyalapozókat. Az oldószer tartalmú mély­alapozó jobban erősíti az alapot, mint a vizes kötőanyagú környezetbarát termékek. A fo­lyadékot falecsettel hordjuk fel a kezelést igénylő alapfelületre.
• Víztaszítást javító adalékok – Egyes festékekhez víztaszítást javító „hidrofobizáló” adalékokat lehet keverni. Ezek a víztaszító szerek megakadályozzák, hogy a nedvesség behatoljon a falba – az eső lepe­reg a festékről. Csak olyan adalékokat hasz­náljunk, amelyeket a festék gyártója ajánl, semmi esetre se keverjünk bele a festékbe bármilyen víztaszító szert, mert az nagyon károsan befolyásolhatja annak tapadó- és fedőképességet.
• Erősítő bevonatok – Repedezett vakolatfelületeknél vagy hálós repedéseknél fennáll annak a veszélye, hogy újrafestés után a régi hibák újra megjelennek. Az erősítő bevonatok ezt megakadályozzák, mert a fellépő erőket nagyobb felületekre osztják el. Erre a célra különböző termékek vannak forgalomban, melyek konzisztenciája a festékénél sűrűbb, a tapaszokénál azon­ban hígabb.

Hálós repedések esetén töltő és áthidaló bevonatokat célszerű alkalmazni. A kifeje­zetten erre a célra való erősítő bevonatot a majd alkalmazandó festék fajtájához illesz­kedően kell megválasztani – tehát annak például diszperziós festékhez alkalmasnak kell lennie. A sűrűn folyó masszát úgy hord­juk fel a javítandó felületekre, mint az alapo­zófestéket.

Nagyobb repedések esetén erősítő szövet­betétet is bedolgozhatunk. Ez hálószerű textília, amely különösen hatékonyan tudja megakadályozni a repedések újra megjele­nését. Ilyen erősítő szövetbetétet különböző építőanyagok (például vakolat és fa) átme­neténél is alkalmazzunk, ha azokon folya­matos réteget kívánunk létrehozni.

Az erősítő szövetbetétet vakoláskor helyezzük el.

A régi festékbevonatok ellenőrzése

Valójában mikor kell a homlokzatot újra fes­teni? Ennek a megállapításához különböző vizsgálati módszerek ismeretesek.

• Szemrevételezés – A szennyezőanyagok lerakódása, mohás vagy rozsdás foltok már egyszerű szemrevételezéssel is felmérhetők. Amikor az épületet körüljárjuk, figyeljünk a festékréteg repedé­seire és levált darabjaira is.
• Dörzsölőpróba – Különböző helyeken egyszerűen töröljük végig kezünkkel a falat. Ha a vakolat lemállik a homlokzatról, akkor az alap laza. A régi festékbevonatok krétásodhatnak. Ezt arról lehet megismerni, hogy a falon végighúzott tenyerünkre fehér por rakódik le. A homlok­zatot mindkét esetben le kell mosni és ala­pozni kell.

• Kopogtatópróba – Különböző pontokon kopogtassuk meg a vakolatot, így felfedezhetjük a vakolatréteg alatti esetleges üregeket. Ezekben az üre­gekben moha vagy penészgomba tenyész­het, ami előbb-utóbb tönkreteszi az egész festékbevonatot. Az ilyen helyeket bontsuk ki, tisztítsuk meg, majd a felületet vakoljuk be és alapozzuk. Amennyiben pusztán penészedésről van szó, a felületet egyszerű penészmentesítéssel is kezelhetjük.
• Kaparópróba – Ha körömmel megkaparjuk a falfelületet, sem festék-, sem vakolatdarabok nem válhatnak le. Ellenkező esetben újrafestésre, esetleg teljesen új vakolatra van szükség.
• Tépőpróba – Ragasszunk egy széles ragasztószalagot a falra, erősen nyomjuk oda, majd hirtelen mozdulattal rántsuk le. Ha festékrészecskék ragadnak a szalagra, akkor a régi bevonatot újrafestés előtt ki kell javítani, esetleg teljesen le kell verni, és a foltot újra kell vakolni.

Falpróbák (felülről lefelé): dörzsölőpróba, kaparópróba, tépőpróba.

Anyagszükséglet

A homlokzat festésének megkezdése előtt gondoskodni kell a kellő mennyiségű festék­anyagról. A gyártók rendszerint megadják, hogy egy vödör festék hány négyzetméter felülethez elegendő, ezt azonban csak tájé­koztató értéknek tekintsük.

Erősen szívó és érdes alapfelületeknél, vagy alapozó festést is igénylő felületeknél a festékszükséglet a megadottnál sokkal nagyobb lehet. Általában azért elegendő, ha az ajánlott mennyiségnél 10-15 %-kal több anyagot vásárolunk. A maradék anyagot későbbi javításokhoz fel­használhatjuk.

Ha a homlokzatot színesre kívánjuk festeni, a kiválasztott szín kikeverését szakcéggel vé­geztessük el. Sok tapasztalat és nagy ügyesség kell ahhoz, hogy a különböző színű festékekből többször egymás után ugyanazt az árnyalatot sikerüljön kikeverni. Ha viszont szakcéggel végeztetjük a keverést, akkor még évek múlva is vehetünk pontosan ugyanolyan színárnyalatú festéket, azt mindig – ma már számítógépes programmal – elő tudják állítani.

Ami az ecsetek és hengerek kiválasztását illeti, a jobb minőségű eszközökkel termelé­kenyebben és hibamentesen lehet dolgozni.

Az olcsó ecset hullatja a szőrét, a gyenge minőségű henger nemcsak rosszul veszi fel a festéket, de nem is osztja el egyenletesen. Tartsunk kéznél kisebb és nagyobb ecsete­ket és hengereket is.

A festés előkészítése

A festés megkezdése előtt teljesen tisztítsuk meg a falat a tapadó szennyeződésektől. Ide tartozik az algák, mohák, korom, porszem­csék eltávolítása, valamint a rozsdafoltok megszüntetése is.

Algák, mohák, zuzmók, gombák elleni védekezés

A nedves falak sok növényi szervezetnek jelentenek ideális táptalajt. Az olyan falakon, amelyek kedvezőtlen fekvésük (például a szeles, északi oldalon vannak, ahol a kiszá­radás nehézkes) vagy szerkezeti fogyatékos­ságaik (például a fal belsejében páralecsa­pódás alakul ki) miatt tartósan nedvesek, különböző mikroorganizmusok, elsősorban algák, mohák, zuzmók, penészgombák telepedhetnek meg.

A mohák és algák a ház külső falán és lába­zatán zöld elszíneződést okoznak. A pe­nészgombák kezdetben pontszerű, szürkés­fekete foltok alakjában jelentkeznek, később összefüggő szürkésfekete felületeket alkot­nak. A mohák szinte minden alapon megte­lepednek, a penészgombák viszont elsősor­ban szerves anyagokon, így pl. a diszperziós festékbevonatokon találhatok meg.

A mikroorganizmusok a levegő vagy a csapa­dék közvetítésével kerülnek a falra. Spórákkal szaporodnak, ezek a parányi magok a hézagokon és repedéseken át mélyen be tudnak hatolni a falba.

Ha a falban a mohák, algák vagy penész­gombák egyszer megtelepedtek, akkor az még nehezebben szárad ki – ez pedig még jobban segíti a mikroorganizmusok szaporo­dását,

Fokozódik az egész fal vagy lábazat nedves­ség okozta igénybevétele, ami igen komoly károkat okozhat.

A homlokzaton megtelepedett mikroorga­nizmusokat csak úgy lehet véglegesen eltá­volítani, ha elérjük azt, hogy a felület teljesen száraz legyen. Ellenkező esetben ott új alga-, moha- vagy gombatelepek jönnek létre.

A homlokzat felújítása során ezért a mikroor­ganizmusokat feltétlenül a fal nedves – pél­dául nagynyomású tisztítóberendezéssel vég­rehajtott – tisztítása előtt kell eltávolítani.

Felületkezelés

A megtámadott felületeket először drótkefé­vel alaposan tisztítsuk meg. Nagyobb felüle­tek esetén könnyebb a munka, ha a fúró­gépbe tett drótkefebetéttel dolgozunk.

A gombaölő és algaölő szereket a gyártó előírása szerint vízzel kell hígítani és fal­ecsettel kell e megtámadott felületbe bedör­zsölni. A felületeket többször itassuk át. A gyártó által megadott hatásidő elteltével a felületet drótkefével újra tisztítsuk meg és vízzel mossuk le. Erre a célra ne használjunk nagynyomású vízsugarat, mert az az esetleg el nem pusztult spórákat visszasodorja a falba,

A mikroorganizmusok ismételt elszaporodá­sának megakadályozásához gondoskodjunk a fal folyamatos száradási lehetőségéről, például az árnyékot adó nagy fát ki kell vág­ni. A festékbe kevert víztaszító adalék vagy a festés után alkalmazott víztaszító bevonat szintén kedvező hatású lehet.

Különböző hibák (felülről lefelé): nedvesség okozta károsodás, elszennyeződés, mikroorganizmusok, rozsdafoltok.

Rozsdafoltok megszüntetése

Az előkészítő munkák során nagy gondot kell fordítani a rozsdafoltokra. Ezeknek különbö­ző okai lehetnek – a falban lévő rozsdás szögektől a falépítésekor alkalmazott, de megrozsdásodott vasbetéteken át egészen a vakolatban lévő vastartalmú részecskékig. Ha a rozsdásodás okát nem szüntetjük meg, csupán idő kérdése, hogy a csúnya foltok az újra festett homlokzaton ismét előtűnjenek,

A foltok eltávolításához a vakolatot vagy a falat a folt körül jó 2 cm mélyen véssük ki. A vasat távolítsuk el vagy rozsda átalakítóval kenjük be. Végezetül a lyukat tapaszoljuk be.

A homlokzat alapos tisztítása

A homlokzatot festés előtt alaposan meg kell tisztítani.

Ez rendszerint a következőkből áll:

• a pókhálók és egyéb laza szennyeződé­sek leseprése;
• a hálós repedések körüli vagy egyébként levált festék eltávolítása drótkefével. Ezt a munkát fúrógépbe fogott drótkefe-betéttel is végezhetjük;
• a homlokzat lemosása vízzel, esetleg nagynyomású tisztítóberendezéssel.

Vigyázzunk, mert a nagynyomású tisztítóbe­rendezés, nevéhez illően, valóban nagy nyo­mással dolgozik. Téglaburkolatú falakat ezért nem célszerű ezzel a berendezéssel tisztíta­ni, mert a nagynyomású vízsugár könnyen kimoshatja a fugázóanyagot. Az ilyen falak tisztítására inkább a kefetoldattal ellátott kerti locsolótömlőt használjuk.

A vizes tisztítás után várjuk meg, amíg a homlokzat kellőképpen kiszárad.

A rozsdafoltok szakszerű eltüntetése: A rozsdafolt körül először drótkefével tisztítsuk meg a falat, és a rozsdás helyet teljesen tárjuk fel. Ezután ecsettel hordjuk fel a rozsda átalakítót, és hagyjuk fenn a gyártó által megadott Ideig, hogy hatását ki tudja fejteni. Végül tapaszoljuk el a rozs­dás helyet.

Az erősen szennyezett falakat nagynyomású tisztí­tóberendezéssel tisztítsuk. A laza festékmaradványok eltávolítására legjobb eszköz a drótkefe. Tisztítás után falecsettel hordjuk fel a mélyalapozót.

Alapozás

A homlokzatot feltétlenül ajánlatos lealapozni – mégpedig nem csak épületfizikai megfon­tolások alapján (l. 46. old.), hanem pénzügyi okokból is: az alapozás után felhordott homlokzatfesték jobban tapad és fed, a drá­ga festékből tehát kevesebb kell. Az alapozót legegyszerűbb falecsettel felhordani. Vigyáz­zunk arra, hogy az alapozó a felületet egyenletesen befedje és tartsuk be a gyártó által megadott száradási időt.

Alapozó festés

Az alaptól és az alkalmazandó festékanyag­tól függően bizonyos esetekben alapozó festékréteg felhordására lehet szükség.

En­nek két feladata van:

• javítja a festék tapadását az alaphoz,
• csökkenti a fal szívóképességét.

Különlegeses erősen szívó falak esetén alapozó festés nélkül jelentősen megnövek­szik a festékszükséglet,

Az alapozó festést rendszerint a fedőfestéssel azonos színárnyalattal végezzük, de a készre kevert festéket 5 % vízzel hígítjuk.

Diszperziós festékek esetén alapozó festésre csak akkor van szükség, ha friss vakolatfelü­leteket kell festenünk, vagy mészfestékkel, esetleg diszperziós szilikátfestékkel készített régi bevonatot akarunk átfesteni. A diszper­ziós festékkel készített régi bevonatra nem kell alapozóréteget felhordani, főleg akkor nem, ha újra a régi színárnyalatot kívánjuk használni.

Szilikátalkotókat tartalmazó festéktermékek alkalmazásakor a bevonatot több rétegben hordjuk fel. Az ásványi vakolatokat először erősítsük meg fixatívval, ill. mélyalapozóval; műanyagot tartalmazó festékeknél hordjunk fel tapadásjavító alapozót. Ezt követi a hígí­tott festékkel végzett alapozó festés, majd a fedőfestés.

Homlokzatok helyes festése

Az általánosan használt homlokzatfestékeket csak száraz falra, közepes hőmérsékleten lehet felhordani. Nedves időben vagy tűző napfényben ne dolgozzunk. Ha nagy a ned­vességtartalom, sem a festékréteg tapadása, sem fedése nem lesz megfelelő. Nedves falon csak egészen speciális, vízálló festé­kekkel lehet dolgozni. Tűző napon és nagy melegben a festékek nagyon gyorsan szá­radnak – ez szintén nem előnyös.

A festés megkezdése előtt az ablakok és ajtók széleit ragasszuk le. A szaküzletekben erre a célra speciális ragasztószalagok kap­hatók, melyekhez a különböző szélességű fóliák már rá vannak erősítve. Ha ezeket a különböző szélességű takarószalagokat használjuk, nem kell a leragasztott szélű ablakok vagy ajtók felületét még külön pa­pírral vagy fóliával is védeni a festékcseppektől. A padlót szintén fóliával vagy nagy kartondarabokkal védjük a lecsepegő festék ellen.

A festés alapszabálya: hordjuk fel a festéket, oszlassuk el, majd tegyük egyenletessé a felületet.

A munkát a sarkok és élek festésével kezd­jük. Ehhez széles lapos ecsetet használjunk, különösen jól használható a szögben megtörő, ún. radiátorecset. Ezzel fessük be az ablak- és ajtómélyedéseket, a tetőhöz csat­lakozó részeket és a belső sarkokat. Ha tég­laburkolatú falat hengerrel festünk, a fugákat gondosan húzzuk ki ecsettel, mert a hen­gerrel gyakran nem lehet elég mélyen bejut­tatni a festéket a fugákba.

Ha a festéket hengerrel hordjuk fel, mindig még nedves felülethez csatlakozva haladjunk tovább. Ez azt jelenti, hogy a munkába vett falat egészen be kell festeni és közben nem lehet szünetet tartani. Ha a felület egy részé­nek befestése után hosszabb szünetet tar­tunk, majd folytatjuk a munkát, akkor a már megszáradt és a nedves festék határvonala még az egész felület kiszáradása után is látható marad.

Festéskor ne takarékoskodjunk a festékkel. A felhordott festéknek összefüggő héjazatot kell képeznie a homlokzaton, ez pedig csak akkor érhető el, ha mindenhol kellő mennyi­ségű festéket hordunk fel.

A munka befejezése után viszont meg kell tisztítanunk szerszámainkat. Az ecse­tet és hengert célszerű langyos folyó víz alatt alaposan kimosni. Tisztítószerekre nincs szükség.

Hengerezésnél fontos, hogy mindig még nedves felülethez csatlakozva haladjunk tovább, különben a csatlakozások (munkahézagok) láthatók maradhatnak.

A munka részletei: A hengerrel való festés előtt ecsettel fessük be a sarkokat és éleket (balra). Az ablakmélyedéseket is célszerű ecsettel kifesteni a homlokzat hengerezése előtt (jobbra).

A lábazatot is befesthetjük készen kapható homlokzatfestékkel, hogy az ne üssön el az újonnan festett faltól.