• homlokzatburkolat

Kőlap burkolatok homlokzaton, szellőző légrés

A kőlap burkolatok vékony, 2-6 cm vastagságúra fűrészelt kőlapokból ké­szülnek. Itt jegyezzük meg, hogy a 6 cm-nél vastagabb elemek neve kőlemez, a 10 cm vastagság felettiek pedig a kő­tömbök. A kőlap burkolatok az ötvenes években terjedtek el hazánkban és szer­te a világon, de már a két világháború közötti időszakban megjelent a gipszelt huzalkapcsos rögzítési technika. A kőlap burkolat lényege, hogy a lapo­kat a homlokzati fallal közvetlenül nem építik össze, hanem valamilyen teherviselő és közvetítőelemet iktatnak be, ezek hordják az összes terheket, ide értve a meteorológiai terhekből adódóakat, valamint az épületfizikai igény­bevételeket is.

Az épületek külső és belső felületének burkolásához általában fűrészeléssel előállított, különböző minőségű vékony kőlemezeket, többnyire kemény mész­kő, ritkábban puha mészkő, elvétve márvány-, gránit- stb. lapokat használnak.

A lemezek lapmérete és vastagsága kő-fajtánként változik, a két méret termé­szetesen összefügg, egy adott fajtán belül nagyobb felülethez nagyobb vas­tagság (és fordítva) tartozik. A lemezek legnagyobb méreteit – az előbbieken túl – a kitermelés lehe­tősége, módja és eszközei is befolyá­solják.

Épületfizikai problémák

A kőlap burkolatok légrés közbeikta­tásával készülnek, közvetlen fali függesztéssel és – újabban – a légrésben elhelyezett hőszigeteléssel. A kőlap bur­kolatok alkalmazásuk első néhány évti­zedében külön hőszigetelés nélkül ké­szültek. Ez azonban már a múlté, mert a fokozott hőtechnikai követelmények miatt a határoló falon, a kőburkolat mö­gött, szellőztető légréssel kombinálva szükséges felhelyezni.

A szellőző légrések kialakítása

A kőlap burkolatot 3-4 cm-es rés sza­badon hagyásával, vagy hagyományos huzalkapcsos, illetve korszerű konzolos rögzítéssel függesztik a falra. A kőlap burkolat mögötti légrés az árnyékoló­hatás mellett lehetőséget biztosít a fal páradiffúziós jelenségének szabad lefo­lyására. A légrés hatékonysága és pára­szállító (szárító-) képessége függ a ha­tároló szerkezetekétől, az alsó és felső be- és kitorkollásától, valamint a lég­oszlop magasságától.

Ez utóbbi álta­lában ugyan nem nagy jelentőségű, de az esetek egy részében lehet mértékadó és számottevő. A légrést határoló kőlap belső felülete általában nem akadályoz­za a légmozgást, de a hátoldali fal, ill. a hőszigetelő táblák felülete már befo­lyásolhatja a légmozgás intenzitását, ami főként nagy páratartalmú helyi­ségeknél okozhat gondokat. Nagyobb, többszintes épületek szellőző ­légrésének magassága a légréteg levegőforgalmát nyári időben akár meg is többszörözheti, főként a napos oldali homlokzatnál.

A páradiffúziós nyomás megszünteté­sére vannak egyéb módszerek is, pél­dául, hogy a homlokzati kőburkolatok fugáit nem tömítjük, hanem meghagy­juk szabad nyílásként, 4-6 mm-es rés­mérettel. Ebben az esetben csökkenthető a be- és kiszellőző szabad kereszt­metszet, és a szellőző légrés 5-6 cm méretű lehet. A légrés vastagsági növe­kedése nem a légcsere, hanem a csapó­eső miatt szükséges.

A kőlap burkolatok hő tágulása

A különböző építőköveknek – az ás­ványi összetételüktől függően – jelen­tős a hőtágulási tényezője. Főként a sötétebb színű kövek képesek nyáron nagyobb mennyiségű hőt elnyelni. A legtöbb kőlap burkolatot, különösen a nemesebb köveket, szorított hézagok­kal készítik, tehát hőmérséklet-változáskor a kövek nem tudnak elmozdul­ni, így a dilatációs mozgások számára nincs hely, és ezért alakváltozás, kihasasodás, esetleg törés állhat elő. A hő-tágulási mozgások biztosítása érde­kében ezért kb. 10-15 m²-enként dila­tációs mezőket kell kialakítani. Ez azt jelenti, hogy vízszintes irányban kb. 3,0 m-enként, függőleges irányban pe­dig emeletmagasságonként 6-10 mm szélességű és tartósan rugalmas anyag­gal kitöltött tágulási hézagokat kell a burkolatban kiképezni (6.40.-6.41. ábra).

6.40. ábra. A kőlap burkolatot érő napsu­gárzás hő terhelésének eredménye a) fix bekötésnél, ill. horgonyzásnál a kőtáblák felpúposodnak, és idő előtt lehullnak; b) ru­galmas horgonyzásnál, fix alátámasztással és szabad áramlású légréssel hosszú élettartamú kőlap burkolat készíthető.

6.41. ábra. Kétirányú dilatációs, táblán be­lüli mozgás felvételére alkalmas, rugalmas működésre képes horgonyelem 1 horgonytüske; 2 horgonyelem; 3 elasztikus műanyag (körkörös) gallér; 4 befogórész; 5 kő­lap; 6 légrés; 7 fogadó főfal; 8 vésett fészek cementhabarcs kitöltéssel.

A nyitott hézagos burkolásnál, ha a tá­maszok (konzol és függesztő elemek) összefüggő egységet alkotnak, legalább 30-50 m²-enként dilatációs mezőket kell kialakítani úgy, hogy egyik mére­tük 5-6 m, másik méretük pedig az elő­zőnek legfeljebb másfélszerese legyen. Déli homlokzat esetén 30-40 m-en­ként, nyugati homlokzatnál 35,5 m²­-enként, keleti homlokzatnál 40,5 m²­-enként, északi homlokzatnál pedig 45-50 m²-enként kell önállóan dilatáló me­zőket kialakítani.

Külföldön léteznek olyan, rozsdamen­tes acélanyagú bekötő és gyámolító al­katrészek, amelyek fix felső és mozgó alsó részből állnak, így nem akadályozzák a kőlapok hő tágulásból származó mozgását. Az ilyen behorgonyzó kapcsok további előnye, hogy a burkolat felhelyezése után is lehetséges alsó részük két vízszintes és egy függőleges irányú néhány cm-es állítása.

6.42. ábra. Homlokzati kőlap burkolat a) hálós, négyzetes; b) hálós, téglány; c) kö­tésben, azonos elemből; d) kötésben, változó burkolati elemmel.

A méretek meghatározása

A kőlap burkolatok hazánkban kevés kivétellel kemény mészkőből készül­nek, változatosságot legfeljebb az je­lent, hogy egyik esetben a kőzet kiala­kulása folyamán keletkezett rétegző­déssel körülbelül párhuzamos, máskor pedig merőleges irányban fűrészelt (travertin jellegű) lapokat állítanak elő. Igényesebb helyeken készülnek gránit, szienit, porfír, diabáz és márványbur­kolatok is. A következőkben áttekintjük a hazai kőlemezfajtáknál előforduló méretvá­lasztékot.

Kemény (tömött és édesvízi) mészkő­lapok esetében:

• rétegződéssel párhuzamos vagy kö­zel párhuzamos irányú fűrészelés-kor és 2,2 cm vastagság mellett a megengedett
• legnagyobb oldalhossz 1,2 m,
• legnagyobb felület 0,8 m².
• a rétegződésre merőleges irányú fűrészeléskor (travertin lapok) és 3 cm vastagság mellett a megen­gedett
• legnagyobb oldalhossz 1,2 m,
• legnagyobb felület 0,6 m². Puha (durva) mészkő lapok esetében 5 cm vastagság mellett a megengedett
• legnagyobb oldalhossz 1,2 m,
• legnagyobb felület 0,75 m².

Az előbbinél nagyobb hossz- vagy felületi méretek esetén a vastagságot is arányosan növelni kell. A burkoló kőlapok felületét a kő fajtától (szövetszerkezettől, keménységtől, erezettségtől stb.) függően kell megmun­kálni.

A kemény mészkövek, márványok jól használhatók:

• külső, klimatikus hatásoknak köz­vetlenül kitett felületeken, dörzsölt, gorombán csiszolt vagy finoman csiszolt felülettel,
• belső vagy védett helyen lévő fe­lületeken, finoman csiszolt vagy csiszolt és fényezett felületű.

A puha mészkövek a beépítési helyüktől függetlenül lehetnek fűrészelt vagy gyalult felületűek.

Tagozatok, tagozatburkolatok

A kőből faragott vagy – ma már csak­nem kizárólag – kőlemezekkel burkolt építészeti tagozatokat (párkányokat, kereteket, lábazatokat stb.)

• az erre a célra alkalmas (minőségű) kövekből, illetve az ismertetett kő-lemezekből,
• a tagozatok mérete, szelvénye és beépítési módja által megszabott méretekkel,
• a tagozat jellegének, építészeti sze­repének megfelelő felület megmun­kálással készített.

6.43. ábra. Homlokzatburkolás álló elemes kőlapokból, alsó támasztó- és közbenső függesztő bekötésekkel, szellőztetett lég­réssel a) homlokzati részlet; b) összefüggő falfelület;

Esztétikai szempontok

Európában, így hazánkban is, a kőlap homlokzati burkolatok alkalmazásánál elsősorban a hálósán, ritkábban a kötés­ben rakott felületek fordulnak elő. A hálós burkolás nemcsak esztétikai, ha­nem műszaki és épületfizikai szempont­ból is előnyösebb. Műszaki szempont­ból azért, mert kettős vagy négyes kap­csolás egyaránt kialakítható, azaz egy horgonyelem egyszerre kettő vagy négy elem egy-egy pontját is rögzíti, ül. kap­csolja, ellentétben a kötésbe rakott la­pokkal, ahol a kapcsolás körülménye­sebb, és több kötőelem szükséges. Épü­letfizikai szempontból pedig azért elő­nyös a hálós kötés, mert a dilatációs táblamezőt még a szakavatott ember is nehezen képes felfedezni (6.42.-6.48. ábra).

A hálóba rakott elemek változatos mé­rettel és alakkal (négyzetes, álló, fekvő és ezek kombinációi) használhatók. A kötésbe rakott elemeknél elsősorban vízszintes kötési sorokat készítenek, csak az esetek kis hányadánál fordul­nak elő a függőleges kötősorok.

Hagyományos kőlap burkolatok

A hagyományos kőlap burkolatok a ré­gebben (3-4 évtizeddel ezelőtt) 2-3 cm-es, általában szellőzetlen légréssel ké­szültek. Páratechnikai szempontból he­lyesebb megoldás a légrések szabad átszellőztetése.

A kőlap burkolatokat régebben a falhoz pontonkénti fix megfogással építették (6.44.-6.45.ábra), a mai ismeretek alap­ján azonban kimondható, hogy helye­sebb a rugalmas kapcsolat kialakítása (lásd a következő fejezetrészt).

6.44. ábra. Homlokzati kőlap burkolat hagyományos konzolhorgonyos kapcsolással (I.) , fixpontos befogással.

6.45. ábra. Homlokzati kőlap burkolat hagyományos huzalkapcsos függesztéssel (II.), rugalmas (felfelé emelkedni képes) befogással.

Eleinte a kőlapok lehorgonyzó elemei többnyire normál acélból és huzalból készültek. Célszerűbb a korrózió ellen részlegesen védett (horganyzott) vagy teljes védelmet biztosító fémanyagot (bronz, rozsdamentes acél) használni (6.46.-6.49. ábra).

6.46. ábra. Hagyományos homlokzati kőlap burkolat konzolos függesztő- és távtartó elemei horganyzott acélból a) – f) konzolok; g) – i) távtartók.

6.47. ábra. Rozsdamentes acélból készülő szerelt konzolok.

6.48. ábra. Rozsdamentes konzolok kőlap burkolatok homlokzati kapcsolásához fali furatokba, vésett fészkekbe habarcsolva.

6.49. ábra. Homlokzati kőlap burkolatok függesztése és horgonyzása fix és rugalmas kapcsolásnál a) – c) fix kőkonzolos; d) – f) fix acélkonzolos; g) – i) közbenső, közepes rugalmasságú; j) – k) ru­galmas távtartó elemek beépített állapotukban.

A korábbi szakirodalom a kőlapok fix kapcsolásához valamilyen habarcsanya­got (gipsz és/vagy cement) javasolt. A mai szakmai ismeretek alapján külső burkolatok kapcsolásához nem szabad gipszet használni, egyrészt mert megtámadja a korrózióveszélyes anyagokat (pl. acél és horganyzott acél), másrészt az egyébként már megszilárdult és ki­száradt kötések felveszik a nedvessé­get, és az ebből adódó térfogatválto­zások sorozata bizonyos idő után rész­leges vagy teljes burkolatleválást okoz. A gipszes habarcs a kifagyás miatt is veszélyes, ezenkívül a dilatációs tábla létrehozásának és kialakításának lehe­tőségét korlátozza, sőt esetenként lehe­tetlenné is teszi.

Régebben a fal keresztmetszetét (gya­korlati tapasztalatok alapján) úgy ala­kították ki, hogy a fagyhatár valahol a rögzítési és kapcsolási (fém+habarcstömeg) elemek középrészén haladt, ami a külső burkolatfelület és a hátsó fal kö­zötti hőmérséklet-változás miatt idő előtti homlokzati eróziót okozott. He­lyesebb tehát a homlokzati kőlap bur­kolatot hőszigetelés közbeiktatásával megépíteni.

A függőleges kötési sorokat régen csak függőlegesen diktálták. Célszerű eze­ket vízszintesen is megszakítani vala­milyen esztétikus kialakítással, esetleg légrés-kiszellőztetéssel, 3,0^,0 m-enkénti kereszthézagokkal. Az előbb felsoroltak miatt az elmúlt 3-4 évtizedben készült burkolatok több­nyire kisebb-nagyobb mértékű károso­dásokat szenvedtek.

Korszerű kőlap burkolatok

A korszerű rögzítési technikák már több­nyire kiküszöbölik a kólátoknál mutatkozó problémák túl­nyomó részét.

A korszerű homlokzati burkolatok fő jellemzői:

• a homlokzati kőburkolat szabad szellőzésű légréssel készül,
• a határoló homlokzati fal hőtechnikai keresztmetszete – burkolat nélkül – kielégíti az alapvető hőszigetelési, páratechnikai követel­ményeket,
• a kőlap burkolat vastagsága lega­lább 3 cm, és a legnagyobb tábla­méret nem nagyobb, mint a vastagság 30-szorosa,
• az alsóés a dilatációs tábla függesztő kapcsolása megoldott,
• a közbenső – dilatációs táblán be­lüli – horgonyzások rugalmasak,
• a kapcsoló- és kötőelemek részben vagy teljesen ellenállnak az oxi­dációnak – a homlokzatot érő csa­padékvíz tökéletesen elvezethető a felületről,
• a napsugárzásból és a változó hő-terhelésből adódó mozgások és erők 50%-ban az elem függesztéken be­lül, 50%-ban pedig a dilatációs táblán belül egyenlítődnek ki,
• a homlokzati nyílászárókat úgy kell lezárni a befordított burkolattal, hogy mechanikai mozgásaik eredői a burkolatmezőn belül maradjanak anélkül, hogy az ablakok beépíté­sének minőségét csökkentenék,
• a meghibásodott elemek cseréje a homlokzat megbontása nélkül el­végezhető.

A korszerű kőlap burkolatok hordozó-és kapcsolóelemei a 6.50.-6.67. ábrá­kon láthatók.

A korszerű technika alapfeltétele a tö­kéletesen megépített vagy elhelyezett hordozóelemek és kapcsok műszaki beépítése úgy, hogy a hő okozta dila­tációs mozgások károsodás nélkül lejátszódhassanak. A homlokzati kőlapok stabil együttdolgozásának alapfeltétele az alsó fix és a közbenső rugalmas kapcsolás.

Korszerű kőlap burkolatok készítése

Az előkészítés első lépése – a tégla­burkolatokhoz hasonlóan – a tervezés. A tervezést a hőtechnikai méretezéssel kell kezdeni, ezt követi a műszaki és a látványtervezés (az alaprajztól a hom­lokzatig). Gondolni kell az épület alaprajzi kialakítására, a pillérek, falsávok elhelyezkedésére és az esetleges egyéb csatlakoztatásokra. A legjobb, ha az épület homlokzatát olyan koordináta­rendszerben tervezzük meg, ahol a kő­lapok szélességi méretének többszörö­se a falsáv (mint pillér), és ugyancsak ennek többszöröse a mellvédfalak szé­lessége (az átfutó kőlapméretek termé­szetesen egyezőek).

A függesztési helyeket (fix és rugal­mas) előre meg kell tervezni. Az alsó és a közbenső teherviselő (fix) függesztések alul, az induló kőburkolatnál és a homlokzati nyílásoknál, a szemöldök­nél, valamint a dilatációs mezők víz­szintes részében helyezkedjenek el. A rugalmas függesztések az elemek sa­rokhoz közeli pontjait rögzítik a hátfa­lakhoz, és a felfelé való mozgásokat, esetenként az oldalirányú tágulásból adódó mozgásokat is képesek egyensú­lyozni.

A függesztő elemek általában a kőlapok réseiben helyezkednek el, 3-4 mm-es lapvastagságuk miatt minden gond nél­kül elférnek a nyitott burkolati héza­gokban. A kapocselemek kőcsap furatainak csatlakozásánál a kőcsap részére készített furatokat nem szabad (fém és kőlap) a függesztő elemmel szárazon kapcsolni. A kőcsap furatokat a próba­elhelyezés után elasztikus fugázó anyag­gal kell kitölteni. A furatok kitölté­sének kettős szerepe van: egyrészt a fúrat és a kapocstüske közötti rés télen vízzel kitöltődve megfagyhatna, és ez eróziós folyamatokat indíthatna meg, a kőlap függesztése kifagyhatna, más­részt szárazkapcsolás esetén a szél­hatásból adódó kopogó hangok zajossá teszik a homlokzatfelületet, ráadásul a furat később kikophatna, kiszakadhat­na, emiatt a burkolat a falról leválna.

A kőlemez burkolatok szintenként ad­ják át terhüket az épület teherhordó fal­szerkezetének vagy általában a födém magasságában a vasbeton koszorúnak. Készíthető olyan kőlemez burkolat is, ahol minden elem – speciális rögzítő készlettel – négy ponton csatlakozik a hátfalazathoz. Ez a rendszer nagymé­retű (1,0-1,5 m² felületű), nagy tömegű lapok felerősítésére használható. A négy ponton megfogott kőlemezt 2 db rög­zítő szerelvény és két darab távtartó szerelvény köti a kellően szilárd hátfa­lazathoz. A rögzítő szerelvények fogják a nagyméretű és nagy tömegű lemezt a homlokzati falazathoz, a távtartó sze­relvény pedig megakadályozza a lapok kibillenését.

6.50. ábra. Homlokzati tömbkő burkolat korszerű technikával kapcsolt és beépített változata (e megoldásnál az alsó indítósor terheit vasbeton koszorúra vagy beton­falra kell áthárítani 1 kőtömb vagy kőlemez; 2 légrés; 3 hőszigete­lés (pl. THERWOOLIN); 4 horgonycsavar; 5 teleszkóp; 6 szintbeállító; 7 szorítóalátét; 8 anya; 9 szemöldöktartó; 10 kiegészítő- (konzol-) profil; 11 ablak; 12 vasbeton koszorú.

6.51. ábra. Kőlemez homlokzatburkolat ár­nyékolóval összeépített ablakszemöldöke szerelt konzolos kialakítással 1 homlokzatburkolat; 2 konzolkiváltó; 3 szellő­ző légrés; 4 teleszkóp; 5 szintbeállító; 6 kapcsoló horgonycsavar; 7 dübel; 8 hőszigetelés (pl. THERWOOLIN); 9 koszorú; 10 főfal.

6.52. ábra. Kőlap burkolatok homlokzati függesztése állítható szerelt acélkonzo­lokkal a) rugalmas közbenső; b) fix közbenső kap­csolás függőleges vázszerkezethez kapcsol­va.

6.53. ábra. Homlokzati kőlap burkolat kap­csolása függőleges acél vázszerkezethez 1 kőlapok; 2 függőleges szerelőváz; 3 konzol; 4 teleszkópos konzol; 5 csuklós tartóbilincs; 6 a kőlapot oldalról megtartó fix konzol; 7 csuklós felső kapcsolási elem; 8 a kőlapot alulról meg­tartó konzol.

6.54. ábra. Rugalmas közbenső kapcsoló­elemek rozsdamentes acélból a) horgonycsavaros; b) dübeles főfalkapcso­láshoz.

6.55. ábra. Három irányban állítható kőlap­rögzítő szerelt konzolok főbb típusai rozs­damentes acélból, függőleges irányú, ma­gassági és fali távolságszabályozó (ru­galmasságot biztosító) függesztő karokkal, NI. horgony rudakkal a) – b) magasságállító éklemezzel; c) recézett magasságállítással.

A rögzítő- és a távtartó szerelvény együtt nemcsak stabilan rögzíti a lemezt a homlokzati falazathoz, hanem felveszi a hőmérséklet és szél okozta mozgá­sokat is. A lemezeket megtámasztó rögzítő sze­relvényt általában a kőlemezek füg­gőleges hézagaiban helyezik el, de a vízszintes hézagokba is kerülhet. A rögzítő szerelvények típusa attól függ, hogy a függőleges vagy a vízszintes hé­zagba kerül-e.

A szerelvény a kőlemez élébe fúrt furatba helyezett tüskével csatlakozik a kőlemezhez. A tüske egyik végét az egyik kőlap furatába fixen be­építik, a másik végéhez csatlakozó má­sik kőlemez furatába pedig – a moz­gások rugalmas felvétele érdekében (hő és szél okozta mozgások) – egy rugal­mas műanyag hüvelyt építenek be, és ebbe ül be a rögzítő tüske. Ez a meg­oldás lehetővé teszi a kőlapok kismér­tékű elmozdulását függőleges és vízszintes irányban egyaránt.

E rögzítési rendszer előnye, hogy

• a nagy tömegűés nagy felületű kő-lemezeket megbízhatóan megtá­masztja, és
• a rugalmas megtámasztás követ­keztében a lemezek kismértékben elmozdulhatnak.

A rendszer hátránya – ami miatt ha­zánkban ritkán alkalmazzák -, hogy a rögzítő- és távtartó szerelvények bo­nyolultsága és különleges anyaga miatt a falburkolat igen költséges. A kőburkolás mindig oldalról és fel­felé, egy kitűzött homlokzati falsáv előrevezetésével két irányban folytonosan készül, helyszíni furatkészítéssel, az elemkonszignáció alapján előre lesza­bott burkolóelemek felhelyezésével. A kőlapokat pontos homlokzati terv alapján lehet előre leszabni úgy, hogy a fugák mérettűrése 1 mm, a kőlapok mérettűrése pedig ±1 mm lehet, függetlenül a táblamérettől.

A készítés menete:

• a méretek ellenőrzése úgy, hogy az épület legalsó pontjára, az indító­sor alá elhelyezünk egy vízszintes deszkasort, erre lefüggőzzük az ablakokat, és kitűzzük a kőlapso­rokat,
• az alsó teherviselő elemek beépí­tése,
• a hőszigetelés falhoz rögzítése tárcsa dübeles kapcsolókkal úgy, hogy a közbenső kapocselemek beépít­hetők legyenek,
• az első elemsor indítása és a köz­benső kapocselemek beépítése alsó beszellőző réssel,
• a közbenső burkolatrész elkészíté­se, a dilatációs hézagok kialakítá­sa,
• a nyílások káváinak burkolása,
• a burkolat felső lezárása úgy, hogy a szellőző légrés felső nyílása a sza­bad tér felé nyitott legyen,
• a felület tisztítása, majd takaróháló vagy perforált lemez (PROTEK­TOR) felhelyezése a be- és kiszellőző résre és/vagy – nyílásra, hogy a szellőző légrés a madaraktól védve legyen.

6.56. ábra. Ablakszemöldök kőlap burko­lata és korszerű hőszigetelésű redőny­szekrény-kapcsolata 7 kőlap burkolat; 2 fúrt csap; 3 rugalmas füg­gesztő; 4 tartókapocs; 5 rugalmas nyakelem; 6 függesztő rúd; 7 teleszkópelem; 8 horgony­csavar; 9 szintbeállító; 10 dübel; 11 hőszige­telés (pl. THERWOOLIN); 12 hőszigetelt re­dőnyszekrény; 13 légrés; 14 takaróprofil; 15 redőny; 16 ablak; 17 vésett fészek; 18 főfal; 19 koszorú.

6.57. ábra. Ablaknyíláskeret kőlap káva­burkolattal, ahol a légrés szellőztetése a pillérek előtti falsávban és a szemöldök szabadon szerelt (10) résén történik 1 kőlap; 2 kávabélés vágott kőlapból; 3 hőszi­getelés (pl. THERWOOLIN); 4 koszorú; 5 dübel; 6 horgonycsavar; 7 csavar és tipli; 8 káva­bélést függesztő kapocs; 9 kőcsap; 10 rés (5-10 mm); 17 konzoltalp; 12 konzolnyak; 13 hő­szigetelt lezárás; 14 ablak; 15 takaróléc a ká­vabélés tartására.

6.58. ábra. Nyíláskiváltás vagy homlokzati kezdő kőlap burkolat fix függesztése kez­dősorral 1 kapocstalp; 2 nyak; 3 konzol; 4 tő- (vagy) szorítócsavar; 5 dübel; 6 szintbeállító; 7 légrés; 8 kőlap burkolat; 9 koszorú; 10 főfal.

6.59. ábra. Homlokzati kőlap burkolat fix függesztése 1 kapocs; 2 tüske; 3 kőlap; 4 konzol; 5 teleszkóp; 6 szintbeállító; 7 csavar; 8 légrés; 9 hőszigetelés (pl. THERWOOLIN); 10 koszorú; 11 főfal.

6.60. ábra. Felső befejező kőburkolati sáv kapcsolása fix és rugalmas konzolelem­mel 1 kőlap burkolat; 2 kőcsap (furat); 3 légrés; 4 hőszigetelés (pl. THERWOOLIN); 5 főfal; 6 állítható konzolnyak; 7 konzol; 8 saru; 9 anya; 10 dübel; 11 függesztő nyak; 12 tüske; 13 ru­galmas kitámasztó konzol; 14 biztosítóanya.

6.61. ábra. Karcsú, magas kőlapok alsó-felső rögzítése páros konzollal 1 kőlap; 2 saru; 3 kőszigetelés (pl. THERWOOLIN); 4 légrés; 5 kapocs (tüske); 6 horgonycsavar; 7 szintbeállító; 8 koszorú; 9 főfal.

6.62. ábra. Kőlap alsó-felső rögzítése páros tüskéjű, talplemezes konzollal; a) metszet; b) felülnézet (részlet); 1 kőlap; 2 nyitott rés (fuga); 3 kőcsap; 4 kon­zoltalp; 5 csavaros magassági szintbeállító; 6 biztosítóanya; 7 csuklós persely; 8 nyak­elem; 9 habarcsolt kötés; 10 hőszigetelés (pl. THERWOOLIN).

6.63. ábra. Homlokzati kőlap burkolat sa­rokrögzítése 1 kőlap; 2 légrés; 3 hőszigetelés (pl. THER­WOOLIN); 4 közbenső konzol (kétpontos); 5 sa­rokkonzol (négypontos); 6 talplemez; 7 kőcsap; 8 csavar; 9 dübel; 10 nyitott fuga (rés); 11 főfal.

Az olyan kőlap burkolatoknál, ahol a lábazat is kőburkolattal készül, a bur­kolatot közvetlenül a lábazati falra kell felragasztani, és (a nagyobb igénybe­vétel miatt) vastagabb lapokat, ill. le­mezeket célszerű felhelyezni. Ha a lá­bazatban pinceablakok is vannak, ak­kor az ablak körüli káva burkolatát – mivel itt fokozott rongáló hatásnak van­nak kitéve – a káva mélységével meg­egyező vastagságú kövekből kell elké­szíteni. Különösen igaz ez az ún. ledobó nyílások környezetében lévő burko­latoknál, ahol a nyílás körüli falról. A lábazati lapsorok mechanikai sérülése ellen úgy is lehet védekezni, hogy a (várhatóan) rongálódásnak ki­tett lapok mögötti légrést habarccsal töltjük ki.

Gyakori hiba a lábazati lapsor megsüllyedése, ami abból következik, hogy a kezdősort nem kellő állékonyságú alapra, sőt néha alap nélkül helyezik fel. Különösen a nagyobb vastagságú, súlyosabb lapok, ill. lábazati lemezek esetében szükséges az alátámasztás. Mindezek vonatkoznak a külső lépcsők és lépcsőművek pofafalainak kőlap, ill. kőlemez burkolataira is.

6.64. ábra. Egymásra támaszkodó homlok­zati kőlap burkolatok kitámasztó kapcso­lása csúszó sínes talpsaruval.

6.65. ábra. Egymásra támaszkodó hom­lokzati kőlap burkolatok négypontos kitámasztása csúszó talpas fix építésű konzol­elemmel 1 kőlap; 2 többpontos konzolsín; 3 konzolnyak; 4 hőszigetelés (pl. THERWOOLIN); 5főfal; 6 kapocssaru (csúszó sínes); 7 horgonycsa­var; 8 koszorú; 9 kőcsap; 10 tüske.

6.66. ábra. Attika fémlemezes, szerelt jel­legű lezárása felső szellőztetővel kőlap burkolatnál 1 szerelő-, fogadósaru; 2 takarólemez; 3 ki­levegőző; 4 kőlap; 5 horgonyelem; 6 légrés; 7 hő­szigetelés (pl. THERWOOLIN); 8 attika fal.

6.67. ábra. Hagyományos technikával ké­szülő vékony ragasztású kőburkolat: ra­gasztás és hézagolás.