Magasépítészet

Alapozások fajtái

Az épületek legalsó, talajban lévő teherhordó szerkezetei az alapozások. Az alapozási szerkezetek feladata az épületek összes terheinek (önsúly, esetleges terhek, járulékos hatások) felvétele és továbbítása a teherhordó altalaj felé. Az alapozások módja és kialakítása többféle lehet. Ezt elsősorban az épületek szerkezeti rendszere, a terhelés mértéke, valamint a talaj- és terepviszonyok határozzák meg.

Az alapozást érő terhelések

3.1. ábra Az alapozást érő terhelések

Sík- és mélyalapok

3.2. ábra Sík- és mélyalapok

Az alapozásokkal szemben támasztott legfontosabb követelmények:

  • megfelelő szilárdság;
  • gazdaságos kialakítás;
  • káros feszültségektől mentes szerkezetek létrehozása;
  • a teherátadás során az egyenletes süllyedések a lehető legkisebbek legyenek;
  • a teherátadás során egyenlőtlen süllyedések ne keletkezzenek;
  • a különböző szerkezetkárosító hatásokkal (talajvíznyomás, agresszív talajvíz, fagyhatás) szemben ellenállók legyenek.

Az alapozások tervezése során mindig a szerkezetileg szükséges minimális alapozási mélységből kell kiindulni. így a legkedvezőbb és leggazdaságosabb a szerkezet kialakítása. Az alapozási sík megválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • Az alapozási síknak mindig megfelelő teherbírású talajrétegen (teherhordó altalajon) kell lennie.
  • Az alapozás nem kerülhet különböző teherbírású talajrétegekre. A teherbíró réteg vastagságának min. 1 m-nek kell lennie az alapozási sík alatt.
  • Az alapozás síkja lehetőleg a talajvíz (max.) szintje felett legyen, így elkerülhetők a talaj víztelenítési munkálatok és a talajvíz (nyomás) elleni szigetelések.
  • Az alapozási síknak a fagyhatár alatt kell lennie, akkor is, ha teherhordó altalaj a fagyhatár felett is található.

A fagyhatár a télen átfagyott (0 °C alatti hőmérsékletű) felső talajréteg legnagyobb vastagsága. Hazánkban a fagyhatár mélysége szemcsés talajokban 80 cm, kötött talajokban 500 m Bsz. felett 1,00 m.

Az alapozási mélység szerint megkülönböztetjük a síkalapokat és a mélyalapokat.

A síkalapok a felszínhez közeli (max. 3,00 m) alapozási mélységű alapok. Síkalapokat általában akkor alkalmaznak, ha:

  • a megfelelő vastagságú teherhordó altalaj a felszínhez közel helyezkedik el;
  • a felszínhez közeli talajréteg teherbírása nem nagy, de az épület terhei nagy felületen elosztva megfelelően továbbíthatók;
  • a felszínhez közeli talajréteg teherbírása kicsi, de az elhelyezendő épület süllyedésre nem érzékeny.

A síkalapozások lehetnek:

  • sávalapok;
  • pontalapok;
  • gerendaalapok;
  • gerendarács alapok;
  • lemezalapok;
  • héjalapok;
  • rövid fúrt cölöpalapok.

A mélyalapok a nagyobb (több, mint 3,00 m) alapozási mélységű alapok.

Mélyalapokat általában akkor alkalmaznak, ha:

  • a megfelelő vastagságú teherhordó altalaj mélyen helyezkedik el;
  • a talajvízszint magas és a víztelenítésnél gazdaságosabb a mélyalap kialakítása.

A mélyalapozások lehetnek:

  • cölöpalapok;
  • kútalapok;
  • szekrényalapok;
  • résfalas alapok.