• ajtók
• tulajdonságok

Az ajtók funkciója és fajtái, működése és felépítése

Az ajtók az épületek falszerkezeteiben kialakított, a szomszédos terek közötti átjárást, közlekedést lehetővé tevő, falnyílásokat lezáró szerkezetek.

Az ajtók alapvető feladata, hogy minimálisan egy átla­gos méretű ember számára kényelmes átjárás biztosítsanak, valamint hogy a használatból adódó fokozott igénybevéte­leknek és a különböző hatásoknak tartósan ellenálljanak. A gyakorlatban legelterjedtebb ajtótípusok: bejárati ajtó, te­raszajtó (vagy erkélyajtó), beltéri ajtó. Ezek mellett számos egyéb, egyedi (különleges) követelményeket kielégítő ajtó létezik (pl. páncélajtók, légmentesen záródó ajtók stb.)

Ajtók osztályozása

A gyakorlatban az ajtókat elsősorban elhelyezkedésük, anyaguk, működésük, valamint az ajtószárnyak száma sze­rint csoportosítják. Természetesen ezeken kívül számos más egyedi szempont (pl. szárnyszerkezet kitöltése, réteg­szám, stb.) szerint is osztályozhatók.

Elhelyezkedésük alapján megkülönböztetjük a külső falszerkezetekben, valamint a belső falakban kialakított aj­tókat.

• A külső ajtók közé tartoznak a bejárati ajtók és a te­raszajtók (vagy erkélyajtók). Ezek felépítését alapve­tően meghatározzák a szerkezetet érő külső hatások, igénybevételek, valamint a fokozott hőtechnikai köve­telmények. Szerkezeti felépítésük sok tekintetben ha­sonlít az ablakokéhoz.
• A beltéri ajtók kialakítását elsősorban a szomszédos helyiségek rendeltetése és az egyedi igények határoz­zák meg. A jellemzően fűtött tereket elválasztó beltéri ajtóknál az esztétikai szempontok, valamint a hangszi­getelés kerül előtérbe a hőszigeteléssel és légzárással szemben.

Anyaga szerint az ajtó lehet:

• fa;
• fém (acél, alumínium);
• műanyag;
• vegyes anyagú (pl. fa-alumínium).

Működésük szerint megkülönböztetünk:

• oldalt nyíló,
• lengő szárnyú,
• toló-, -forgó-,
• harmonika szárnyú ajtókat.

Az ajtószárnyak száma szerint megkülönböztetünk:

• egyszárnyú,
• kétszárnyú,
• többszárnyú ajtókat.

Ajtók működése, mérete, szerkezeti részei

Az ajtók működését – vagyis az ajtószárnyak nyitási mód­ját – elsősorban a forgalmi igények alapján határozzák meg.

Az oldalt nyíló ajtók szárnyai (3.21/a. ábra) egy irányba elforgathatok, amelyek a tokhoz vagy az ütközőléchez ütköznek. Ez a leggyakrabban alkalmazott ajtófajta. Egyszár­nyú, oldalt nyíló ajtó lehet jobbos vagy balos, attól függően, hogy a nyitási oldalon szembenézve az ajtóval, a pántok bal vagy jobb oldalon helyezkednek el (3.22. ábra).

3.21. ábra. Ajtók nyitási módjai
a) oldalt nyíló ajtó; b) lengőajtó; c) forgóajtó; d) tolóajtó; e) harmonikaajtó

3.22. ábra. Oldalt nyíló ajtó nyitási irányai

A lengőajtók ajtószárnyai mindkét helyiség irányába nyithatók, ebből adódóan mindkét oldalon kellő mértékű helyet kell biztosítani működtetésükhöz (3.21/b. ábra). El­sősorban a gyors átjárhatóság miatt alkalmazzák, így általá­ban középületekben fordulnak elő (pl. pincérajtó). Légzárá­suk nem kielégítő, csupán térelhatároló szerepet töltenek be.

A forgóajtók szárnyszerkezete általában négytagú ajtó­szárny (egy teljes körhenger négy térrészre osztásával jön létre), amely függőleges tengelye körül egy irányba fordulva teljes körfordulatot tud megtenni (3.21/c. ábra). így egyszerre biztosítja a ki- és bejutást. A befogadó szerkezet lényegében speciális tokszerkezet. Elsősorban közintézmények, áruhá­zak stb. bejárati ajtajaként alkalmazzák. Légzárásuk szintén kedvezőtlen.

A tolóajtók ajtószárnyai rendszerint vízszintes irányban, a fallal párhuzamosan, sínen mozgathatók (3.21/d. ábra). A tolóajtó lehet a falszerkezetben eltűnő vagy a falszerkeze­ten kívül mozgó. Általában kis helyigény esetén alkalmaz­zák.

A harmonikaajtó lényegében harmonikaszerűen össze­csukható szárnyakból álló tolóajtó (3.21/e. ábra). Az egymáshoz pántokkal kapcsolódó szárnyak sínen futva mozgat­hatók. Elsősorban két szomszédos tér (vagy külső és belső tér) nagy méretű összenyitására alkalmazzák.

Az ajtók szükséges méretét, kialakítását mindig a várha­tó forgalom és az egyedi igények ismeretében a tervezés so­rán határozzák meg. Az épület tervezésekor előzetesen meg kell állapítani a szükséges falnyílás méretet, figyelembe véve, hogy az ajtó beépítését követően a szabad nyílásméret kisebb lesz. Az ajtók kialakított mérete egyben meghatároz­za az adott helyiségbe elhelyezhető tárgyak, berendezések méretét is.

Az ide vonatkozó előírás alapján a gyalogos közlekedésre szolgáló ajtó szabad nyílásának szélessége min. 60 cm (ön­álló rendeltetési egység, szobák esetén min. 85 cm), magas­sága legalább 190 cm.

Gyakorlati tapasztalatok alapján az ajtók szükséges szélességi mérete:

• egyszárnyú ajtók: mellékhelyiségeknél 65-75 cm; lakóhelyiségeknél 90-100 cm;
• kétszárnyú ajtók: lakóhelyiségeknél 130-150 cm, épü­letek bejáratánál 170 cm (de itt a magasság 220 cm).

A nyitási irány egységes meghatározása szintén tervezői feladat.

Ehhez a következőket kell figyelembe venni:

• nyitott szárny a forgalmat ne akadályozza;
• az egymáshoz közel eső ajtók ne nyíljanak egymásra;
• nagy forgalmú helyiségek ajtói kifelé nyíljanak;
• a bejárati ajtók befelé nyíljanak.

Az ajtók két fő részét az ablakokhoz hasonlóan a tok és szárny (ez esetben ajtólap) képezi. Ezek kialakítása azonban jelentősen eltérhet az ablakoknál megismertektől.

Tok

A tok általában csak a két oldal (függőleges tokszárak) és a szemöldök (felső vízszintes tokrész) mentén azonos ke­resztmetszetű szerkezet. A kétoldali függőleges tokszárakat az alsó részen -a padlóburkolat alatt- külön tokösszekötő kapcsolja össze. Eltérő burkolatú terek esetén a tokössze­kötőre küszöb kerül (3.23. ábra). A tokösszekötő és a kü­szöb anyaga, kialakítása az ajtó anyagától és típusától függ. A keményfa küszöb éleit (vagy teljes felületét) gyakran csa­varozott fémszalaggal védik a kopástól. Az ajtólapok a kü­szöbhöz egyszeresen ütköznek.

3.23. ábra. Tokösszekötő és küszöb elhelyezkedése

A tokszerkezet kialakítását meghatározza az ajtó műkö­dése. (Tolóajtóknál például az ajtószárny alul és felül, vagy csak felül közvetlenül a hordozósínhez kapcsolódik, a tok szerepe a nyílás beszegésére korlátozódik.) A tokszerke­zetet régen a falazással egyidőben építették be a falszer­kezetbe és a falazatba illeszkedő toknyúlványokkal, vagy a falmerevítő lágyvashuzalozáshoz kapcsolva rögzítették.

A falazással egyidejű beépítés azonban (a kőműves mun­kákból adódóan) gyakran a tokszerkezet sérülését, káros feszültségek keletkezését eredményezte. Ezek elkerülésére napjainkban a korszerű, kész felületű ajtókat minden eset­ben utólag, a falszerkezet elkészülte után építik be. A külső falakba épített, üvegezett bejárati ajtók kialakítá­sa az ablakokhoz hasonló.

Szárnyszerkezet

Az ajtók szárnyszerkezetét (az ajtólapot) rendszerint a szárnykeret és a szárnybetét alkotja. A szárnykeret alsó eleme általában magasított. Ez több szempontból is fon­tos: így védve van a betét az esetleges rúgásoktól, nagyobb a teljes szárnyszerkezet merevsége, valamint a magasítás lehetővé teszi díszítő, vízvető lécek, profilok elhelyezését.

A szárny lehet teljesen vagy részlegesen zárt, illetve tel­jesen üvegezett. Egyedi esztétikai igény (ill. fokozott bevilágítás) esetén előfordulhat szárnykeret nélküli, teljes egé­szében üveg szárny alkalmazása is (üvegajtó). Az ajtószárny anyagát, kialakítását az ajtó típusa, ren­deltetése, valamint az egyedi igények határozzák meg.

A szárnybetéttől függően a szárny szerkezete lehet:

• tömör vésett (váztáblázatos) vagy
• lemezeit.

Tömör (vésett) ajtószárny

Tömör (vésett) ajtószárny esetén a szárnybetét a szárny­keret között megfelelően kialakított, tömör fatáblákból (gya­lult deszkából) vagy egyéb többrétegű tömör (pl. hőszigetelő betétes) táblából áll (3.24. ábra). Tömör ajtólapokat elsősor­ban bejárati ajtóknál alkalmaznak. Nagyobb tömegük kö­vetkeztében egyedi, nagy teherbírású vasalatot igényelnek.

3.24. ábra. Különböző szárnybetétű ajtólapok
a) tömör fatáblás ajtólap; b) tömör hőszigetelő-betétes vésett ajtólap; c) lemezeit lécbetétes ajtólap; d) lemezeit faforgácslap betétes ajtólap; e) lemezeit csőfuratolt faforgácslap betétes ajtólap; f) lemezeit papír méhsejtrácsbetétes ajtólap

Lemezelt ajtószárnyak

A lemezelt ajtószárnyak (a vasalatok helyén megerősí­tett) szárnykeretből, lemezborításból és az ezek között elhe­lyezkedő kitöltésből állnak. A kitöltés sokféle lehet: tömör lécbetét, faforgácslap, üreges faforgácslap, lécrács, farostle­mez-rács, papír méhsejt stb. (3.24. ábra).

A lemezborítás általában 5 mm vastag rétegelt lemez (melynek szálvezetése a lécbetétre merőleges), igénytelenebb szerkezeteknél farostlemez (4 mm). A felületképzés gyárilag festett (lakköntött), fóliával kasírozott vagy színfurnéros.

A nyílászárók jellemző szerkezeti részletei a külső ajtók esetében sok tekintetben megegyeznek az ablakoknál meg­ismert kialakításokkal (3.27. ábra). A rések mentén a meg­felelő légzárást, hőszigetelést, valamint a külső hatásokkal szembeni védelmet a csatlakozási felületeken kialakított tömítésekkel biztosítják. A küszöbnél az ütközések száma és a tömítések kialakítása az ajtó rendeltetésétől, típusától függően eltérő.

3.27. ábra. Korszerű fa bejárati ajtó

Belső ajtóknál egyszerűbb megoldás is elégséges, mivel itt nem kell védelmet biztosítani a külső hatásokkal szem­ben. A hanggátlás és a megfelelő légzárás azonban itt is követelmény. Ezt szintén az ütközési felületen kialakított rugalmas tömítőprofilokkal biztosítják (3.28. ábra). Ezek a megfelelő tömítés mellett lehetővé teszik a csendes műkö­dést is (becsapódás).

3.28. ábra. Korszerű fa beltéri ajtó

A külső és belső ajtók egyaránt készülhetnek üvegezett kivitelben. Az ilyen ajtóknál az üvegezést a szárnybetéten belül közvetlenül a szárnykerethez kapcsolódó, külön keret­szerkezet fogja közre. Az ajtók üvegezésénél alapvető felté­tel az intimitás megőrzése, ezért az üvegbetétek rendszerint nem átlátszó (mintás, homokfúvott, mart, színes), de fényát­eresztő üvegből készülnek.

Az erkélyajtók is nagy felületű üvegtáblák beépítésével készülnek, szerkezetüket tekintve azonban az ablakokhoz állnak közelebb; csak a nagyobb méretű szárnykeretben és a küszöb alkalmazásában különböznek (3.29. ábra).

3.29. ábra. Műanyag teraszajtó (küszöbrészlet)

A te­raszfelületen esetleg felgyülemlő víz belső térbe jutását megakadályozandó, a küszöbrész általában magasabb a többi ajtóénál. Külön figyelmet kell fordítani a megfelelő vízzárásra (2-3 cm magasan „álló” víz esetén is meg kell akadályoznia a beszivárgást).