Blokkos falszerkezetek tulajdonságai
A II. világháború után a fokozódó lakáshiány gyorsabb és hatékonyabb építési technológiák alkalmazását követelte meg. Az 1950-es években, ennek eredményeként jelent meg a blokkos építési mód. Lényege, hogy az épületek falszerkezeteit nagyméretű falazóelemekből, blokkokból alakítják ki.
Az addig alkalmazott kisméretű (tégla) falazóelemekből történő falazáshoz képest sokkal gazdaságosabb és gyorsabb építést tett lehetővé. Blokkos technológiával elsősorban többlakásos lakóépületeket építettek, melyek legfeljebb ötszintesek lehettek.
5.80. ábra Blokkos épület részlete
A blokkok nagysága változó volt. Ezt elsősorban a rendelkezésre álló emelőgépek teherbírása határozta meg.
- Hogyan befolyásolja a külső fal a lakás klímáját?
- Hogyan lehet növelni a falak hőtároló képességét?
- Szerkezeti átalakítások a lakásban
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Méretük és tömegük függvényében az alkalmazott blokkoknak három fajtáját különböztetjük meg:
- kisblokk (max. 400 kg/db);
- középblokk (400-800 kg/db);
- nagyblokk (800-1600 kg/db).
Méretüket tekintve a blokkok egy szintmagassághoz viszonyítva lettek meghatározva.
5.81. ábra Blokkok méretei a) kisblokk b) fekvő középblokk c) álló középblokk d) nagyblokk
A blokkos falak 30 cm-es bővített modulrendszerben készültek. Egy emelet magassága átlagosan 2,80 m. Ebből adódóan a teljes blokkok 2,80 m, a középblokkok 1,40 m, a kisblokkok 0,93 m névleges magasságúak. A blokkok névleges szélességi mérete 0,60; 0,90; 1,20 m. Névleges vastagságuk 30 cm (tényleges: 29 cm).
Anyaguk szerint kétféle blokkos falszerkezetet különböztetünk meg:
- üreges kerámia kézi falazóelemekből, előrefalazott tégla blokkokból készült falszerkezetek;
- könnyűbeton blokkokból készült falszerkezetek.
Az előrefalazott téglablokkokat a falszerkezetek kialakítása során az építés helyszínén készítették el, majd daruval emelték a helyükre. A különböző méretű blokkokat a sablonok segítségével alakították ki, üreges kézi falazóelemek (általában B 30-as elemek) falazásával.
Ez ugyan nem tekinthető teljesen előre gyártott technológiának, de a hagyományos téglafalak falazásánál sokkal hatékonyabb kivitelezést eredményezett. Maga a falazási munka mindig egy adott helyen, egy szinten folyt (a talajszinten), az épületen csak szerelési munkákat végeztek. A kialakított téglablokkok mérete a falazat részméreteihez igazodott.
A könnyűbeton blokkok különböző adalékanyagok felhasználásával készültek. Az elemeket üzemi körülmények között, a méretrendnek megfelelően kialakított sablonok alkalmazásával gyártották. A betonok adalékanyaga általában kohóhabsalak vagy kazánsalak volt. Ezeken kívül ritkábban alkalmaztak még vulkáni tufákat, téglatörmeléket és agyagkavicsot is. A kész blokkokat az építési munka ütemének megfelelően szállították az építés helyszínére és emelték daruval a helyükre.
Blokkos falazatok kialakítása
Minden blokkos falszerkezet építése a fogadószint pontos kialakításával, majd többszöri ellenőrzésével kezdődött. A talajszint alatti alagsori és pincefalakat nem blokkokból építették. Legtöbbször hagyományos módon kialakított tégla-, ill. betonfalakat készítettek.
Mint minden falazatot, a blokkos falazatok építését is a sarkoknál és csatlakozásoknál kell kezdeni. Ezekre a helyekre emelték az első blokkokat, az ún. vezér elemeket, melyeket nagy körültekintéssel, pontosan építettek be, mivel ezekhez illeszkedve (igazodva) helyezték el a többi blokkot. A blokkok alá közvetlenül a beemelés előtt ágyazóhabarcsot terítettek. A blokkokat ékekkel állították be pontosan, majd teleszkópos ferde csőtámaszokkal ideiglenesen megtámasztották.
A blokkokat kétféle osztásban lehetett beépíteni: kötésben vagy hálósán. A kötésben épített blokkos falszerkezetek sokkal stabilabbak, állékonyabbak és jobb a teherbírásuk. A hálós kiosztás ugyanakkor kevesebb blokkfajtát igényel. A blokkok fajtáit, méreteit, kiosztásukat a blokkkiosztási terv tartalmazta.
A véglegesen elhelyezett és beállított blokkok közötti függőleges üregeket (hornyokat) nagy szilárdságú habarccsal öntötték ki (többször tömörítve). Ez biztosította a blokkok megfelelő illeszkedését és a falszerkezet együttdolgozását.
Az egymással szomszédos blokkok háromféleképp kapcsolódhatnak egymáshoz:
- egyoldali horonnyal;
- kétoldali horonnyal;
- horony nélkül sík illeszkedéssel.
A gépészeti kábelvezetékek elhelyezésére szolgáló hornyokat (max. 3 cm mélységben) már a gyártás során kialakították. A blokkok utólagos vésése tilos volt.
5.82. ábra Téglablokk
5.83/a. ábra Hálósán épített blokkok
5.83/b. ábra Kötésben épített blokkok
A blokkos falazatok kialakítása minden esetben falegyen készítésével és a szintek ellenőrzésével fejeződött be.