• falak
• monolit falszerkezetek

Monolit jellegű falak

Egyes szerzők a fogalom megjelölésére a homogén szót használják. Szerintünk nem he­lyesen, mert az ilyen természetű falak nem egy­neműek (pl. vasbeton esetében: homokos kavics­ból, cementből és vasbetétből állnak). Sokkal inkább megfelelőnek tartjuk az „egy darabból (és nem elemekből) való” jelleg kifejezésére a monolit szót.

A monolit jellegű falak a továbbiakban fel­sorolt különböző, friss állapotukban képlékeny anya­gokból, általában zsaluzat közé csömöszölve, esetleg öntve készülnek. A betonfalak földpartok között vagy egyoldali zsaluzattal is megépíthetők abban az esetben, ha a talaj nem omladékos.

Zsaluzat

A zsaluzat. A csömöszölt és öntött falakhoz szükséges zsaluzat alapeleme: a hevederekkel összefogott deszkalap, amelynek függőleges hely­zetét és kellő merevségét a lehetőségeknek meg­felelő módon biztosítani kell.

A 305. ábra alacsonyabb (≤ 1,50 m), a 306. ábra pedig magasabb (≥ 1,50 m) fal zsaluzatát szemlélteti. A 24 mm vastag zsaluzó deszká­kat 0,75-1,00 m-en­ként függőleges hely­zetű deszkával vagy négyszög szelvényű hevederekkel fogjuk össze.

305. ábra. Betonból készült alacsony lábazati fal zsaluzata

306. ábra. Betonból készült magasabb fal zsaluzata

A függőleges heve­dereket alul és nagyobb magasság esetén felül is a fallal párhuzamos helyzetű vízszintes he­vederrel kötjük össze. Az ily módon előállí­tott zsaluzatot 1,5 m-enként ferde helyzetű deszkákkal vagy pal­lókkal, más esetben 2-3 m-enként 12 cm-es átmérőjű hengeres fával kell megtámasztani. Magasabb falak zsaluzatát egymás fölött két helyen kell kidúcolni. A talajon levő hevede­reket, valamint a dúcokat földbevert cövekek­kel kell rögzíteni.

A zsaluzat vázának pontos beállítását és későbbi könnyű szétbontását a hevederek és a cövekek közé beiktatott ékekkel érjük el. A zsaluzat befelé való dűlését szétfeszítő lécek­kel vagy hevederekkel, a zsaluzatnak a friss beton hidrosztatikai nyomásából és a beton tömörítésé­ből előálló szétesését pedig megfeszített lágyvas huzalokkal akadályozzuk meg.

Nálunk kevésbé, külföldön gyakran használnak külön e célra szerkesztett, fából vagy fémlemezből készült olyan zsaluzatot is, amely többször felhasználható, sima felületet eredményez és meggyorsítja a munkát. A zsaluzó anyag megtakarítására előregyártott vas­beton pallókat is alkalmazhatunk, melyeket nem kell eltávolítani, és sima, végleges felületet eredményeznek.

A monolit jellegű (öntött) falak anyaga lehet:

• Közönséges, más néven nehézbeton.
• Vasbeton.
• Könnyűbeton.
• Veri agyag,
• Agyagbeton.

Közönséges betonfal

A közönséges betonfalat nagy súlya, nagy hővezető képessége, tömöttsége, körülményes és költséges zsaluzata épületek felmenő falainak cél­jaira alkalmatlanná teszik. Betonfalat ezért csupán alap-, pince-, lábazat-, kerítés- és támfal céljaira alkalmazunk, mégpedig ott, ahol a beton előnyös tulajdonságaira: tömörségére, szilárdságára, ned­vességgel szemben való ellenállására van szükség.

Anyaggazdálkodási szempontból különösen indokolt a pincefalakat vízzáró követelményeknek megfelelően készített csömöszölt betonból építeni akkor, ha csak viszonylagos szárazság igénye áll fenn. A beton alkalmazásával kapcsolatban az is meghatározó, hogy az adott helyen a szükséges betonkavics olcsón vagy drágán sze­rezhető-e be.

A csömöszölt nehézbeton anyagú falakat B 100-as minőségű földnedves kavicsbetonból, kb. 20 cm magas rétegekben döngölve állítják elő. A csömöszölt beton anyagú alap-, pince- és támfalakba be lehet építeni az építkezés szín­helyén vagy ahhoz közel található, illetőleg olcsón beszerezhető nagyobb darab, lapjával elhelye­zendő termésköveket, az ún. úsztatott köveket.

Vasbeton falak

A hajlító erőhatásnak kitett falak gyakran vasbeton szerkezetűek. így vas­betonból készülhetnek az épületek határ-, illetőleg tűzfalai, lépcsőházi falai, a nagyobb földnyomásnak kitett pincefalak, támfalak és bizonyos (betörés-mentes) válaszfalak, azonkívül a kerítésfalak stb.

A vasbeton falak legtöbbször csekély, 6-20 cm-es vastagságúak. Egyoldali erőhatásnál (pl. külső falaknál) a vasak a fal egyik szólón, kétoldali erőhatás (pl. kerítésfalak) esetében a fal mindkét szélén, válaszfalaknál pedig a fal közepén helyez­kednek el (307. ábra). A vasbeton falak vázkitöltő falak céljára is megfelelnek. Ilyenkor mindkét irányban vasalt lemezeket alkalmazunk, amelyek bekötnek a váz oszlopaiba és gerendáiba.

Könnyűbeton falak

A könnyűbeton anyagú monolitos jellegű falak, éppúgy mint a könnyű­beton anyagú elemekből készült falak mindjobban előtérbe kerülnek. Jó hőszigetelő képességük foly­tán nemcsak kisebb, hanem többemeletes épületek felmenő falaihoz is alkalmazhatók, valamint megfelelnek vázas épületek vázkitöltő falainak a cél­jára is.

Külön gondot jelent azonban a könnyűbeton falak vasbetéttel való ellátása esetében a vasak korróziós veszé­lye. Ezért minden körülmények között gondoskodni kell a korrózió lehetőségének kiküszöböléséről.

A csömöszölt salakbeton falakat nálunk idáig földszintes épületek felmenő falainak céljára alkalmazták. Ezeknél a belső zsaluzatot valamilyen fajtájú szervetlen anyagú, nem nedvszívó hőszige­telő lemez is képezheti. A salakbeton fal kötő­anyagául sokszor nem cementet, hanem oltott meszet használnak (ezeket mész-salakbeton falak­nak hívjuk).

Külföldön gyakoriak az olyan öntött falak is, ame­lyeknek a külső fele kavicsbetonból, a belső fele pedig salakbetonból készült. 20 + 20 cm-es rétegvastagság ese­tén a 40 cm vastag fal hőátbocsátási tényezője (k) – 1,34 kcal/m² ó C°. Az ilyen falak készítésénél a két réteget ideiglenesen bádoglemezzel választják el egymástól. A fogantyúval ellátott bádoglemezt a munka előrehaladásának megfelelően fokozatosan felhúzzák.

A tufa-, sejt- és gázbeton is felhasználható monolit fal készítéséhez. Utóbbiaknak inkább az acélvázas épület vázkitöltő falainál van jelentőségük.

Öntött betonfalak

Öntött beton falakkal Németországban négy emeletes épületeket is építenek. Mittag német szerző szerint ilyen­kor az alap- és pincefalak nehézbetonból, a felmenő falak pedig a) téglazúzalék, b) horzsakő, vagy c) kazán-, illetőleg kohósalak adalékanyaggal, tehát a könnyűbeton kategóriába tartozó anyagból készülnek. A szélső- és a középfőfalak vastagsága 30 cm lehet, ami szilárdsági és hőszigetelési szempontból egyaránt elegendő; e tekin­tetben tájékoztatásul közöljük a különböző német szak­könyvekből vett és a 37. táblázatban foglalt adatokat.

Ez az építési mód csak akkor gazdaságos, ha az erre a célra alkalmas különleges zsaluzatot sokszor fel lehet használni. Éppen ebből a célból kívánatos egyforma ablak- és pillérméretekre törekedni. Hosszabb épületek esetében 35 m-enként dilatációs osztóhézagot kell léte­síteni. A netán jelentkező vízszintes húzó erők fel­vételére a szélső és középfőfalakban a födémek magassá­gában vasbetéteket (falkötővasakat) kell beépíteni, még­pedig a következők figyelembevételével.

Ha az épület hosszúsága 10 m, 18 m, 35 m. Vasbetét átmérője mm 2 ø 10, 2 ø 12, 2 ø 14, 2 ø 10. Ugyancsak vasbetéteket kell az ablakkönyöklők alatt is alkalmazni. Utóbbiak az ablak szélességénél jobbra-balra 50-100 cm-rel hosszabbak legyenek.

Az ablakok süvegrésze 1,2 m szélességig vasbetét nélkül maradhat; 1,2-1,5 m szélesség esetén vasbetéttel ellátva; 1,5 m-nél nagyobb szélesség esetén pedig, vas-betétes nehézbetonból készüljön.

A korróziós következmények miatt a füstgázok nem érintkezhetnek a könnyűbeton anyaggal, ezért az orosz jellegű kéményeket (lásd később) tűzálló anyagból készült béléssel (műpala, kőagyag csőbetéttel) kell ellátni. Ilyenkor a kéménylyukat elhatároló fal legalább 6 cm vastag legyen; a hőtágulási deformációk meg­akadályozása végett, valamint szilárdsági szempontból a kémény, illetve kéménycsoport kornyékét függőleges vasbetétekkel és kengyelezéssel kell ellátni. Azonban gyakran nem az öntött beton falban létesítenek kemé­nyeket, hanem falakhoz simulóan tömör égetett agyag­téglából falazott kéménycsoportokat építenek.

Könnyűbeton falazat

A könnyűbetonból készült öntött falakban a gőzdiffúzió folyamata – a fal porózus természete és előnyös hőtechnikai tulajdonságai következ­tében – harmonikusan bonyolódik le. A folyamat­ban csak akkor áll elő disszonáns jelenség, ha a homlokzati oldalon valamilyen magas gőzáteresz­tési ellenállású burkolatot (gőzzáró réteget) alkal­maznak. Ezek a megállapítások vonatkoznak azokra a könnyűbeton anyagú, nagy elemekből készült falakra is, amelyeket későbbi részben tárgyalunk.

Vert agyagfal

A vert agyagfal alföldi, falusi településeknél ma is használatos. Földszintes épületek 40-50 cm vastag falai készülnek ily módon. Létjogosultságát a vályogtégla falaknál kifejtett meggondolások igazolják. A legújabb külföldi szakkönyvek is fog­lalkoznak a vert falak javított technikájának kér­désével.

A vert fal építésénél a kitermelt vályogot, ned­vesen összegyúrják, esetleg homokkal soványítják, majd megfelelő alakú mintaszekrénybe bedöngölik. 20-40 cm magas, lécekkel vagy lapos vasakkal összekötött és ékekkel kimerevített, szétszedhető mintaszekrényt használnak (308. ábra).

308. ábra. Mintaszekrény a vert fal építéséhez

A vert falat gyorsan kell készíteni, mert egy kiadós eső a vályogot szétáztatja. A vert fal teherbírása földszintes épületeknél rendszerint megfelelő; a meleget jól tartja; ha nedvesség nem éri, eléggé tartós, és minden más falnál olcsóbb.

Alap- és lábazatfal céljára a vályog nem alkal­mas. Ezeket a részeket vízálló anyagból, kőből vagy égetett téglából, esetleg betonból kell építeni, és a terepszinttől 45 cm magasságban gondosan szigetelni a nedvesség ellen. Az ablakok és ajtók helyét a kész vert falból utólag vágják ki.

A vert fal vakolattartását növelhetjük azzal, hogy a fal két szélén egymástól kb. 6 cm-es rétegtávolságban legalább 5 cm mélyen bekötő, lapjára helyezett cserép (hulladék) darabokat helyezünk el. Ugyanebből a célból lehet a cserép helyett 2 cm vastag, 5 cm széles mészhabarcs sávokat alkalmazni a fal két szélén.

Sovány agyag eseten a falfelület kimosódását azzal lehet megakadályozni, hogy a fal mindkét oldalán kb. 5 cm vastagságú réteget – egyidejűleg döngölve – agyag adalékanyagú, 1 : 6 keverési arányú cement­habarcsból készítünk. Ebben az esetben tulajdonképpen agyagbeton anyagú kéreg-részről van szó.

Az agyagbetont a vert falhoz hasonlóan – kavics, salak vagy téglatörmelék hiányában – a vidéki építke­zéseknél lehet felhasználni. A legtöbb helyen fellelhető földnedves agyagtörmelékből készíthető. A szilárdság és vízállóság fokozása végett m³-énként 100 kg 280-as cementet kell hozzákeverni.