• talajnedvesség
• talajvíz

Talajpára és talajnedvesség elleni szigetelések

A talajpára és talajnedvesség elleni szigetelések kialakítása lényegében megegyezik. A talajpára „gyengébb” nedvességokozó, mint a talajnedvesség, ezért minden talajnedvesség elleni szigetelés megfelelő védelmet nyújt egyben a talajpára ellen is. Kifejezetten csak talajpára elleni szigetelés ritkán készül.

Talajnedvesség elleni szigetelést alakítanak ki minden olyan helyen, ahol talajvíznyomás nem érheti a védendő szerkezeteket, helyiségeket, vagyis ahol a védendő szerkezetek a mértékadó talajvízszint felett helyezkednek el.

Bitumenes lemezszigetelések kialakítása

A bitumenes lemezszigetelések a legelterjedtebb, leggyakrabban alkalmazott alépítményi szigetelések. A lemezek típusától függően talajpára ellen egy, talajnedvesség ellen pedig egy vagy két rétegű bitumenes lemezszigetelések készülnek. A különböző típusú bitumenes lemezek szükséges rétegszámát mutatja meg a nedvességokozók függvényében. (A rétegszámok a függőleges és vízszintes felületekre egyaránt értendők.)

4.1. táblázat

Az aljzat előkészítése

Az aljzat előkészítése alatt a szigetelendő felület tisztítását, javítását és kellősítését értjük. A szigetelés csak teljesen sima, por- és egyéb szennyeződésektől mentes felületen alakítható ki, ezért az aljzatát képező (vízszintes és függőleges) felületet mindig meg kell tisztítani. Ha a szigetelendő felületen 1 mm-nél szélesebb repedés található, akkor azt az előkészítés során ki kell javítani.

A szigetelőlemezek nem törhetők, ezért a sarkoknál 4-5 cm sugarú hajlatot kell kialakítani. A tisztítás (és az esetleges javítás) után következik a teljes szigetelendő felület kellősítése, amely során a száraz aljzatot hideg bitumenmázzal, a nedves (de nem vizes) aljzatot bitumenemulzióval kell lekenni. Az aljzat megfelelő előkészítése és kellősítése nélkül nem helyezhető el a szigetelés!

A lemezek fektetése, toldása

A lemezsávokat egy irányba kell fektetni. Vízszintes felületen a fektetés iránya mindig a fal síkjára merőleges, míg függőleges felületen a fektetés iránya mindig függőleges. A lemeztoldások (minden lemeztípus esetén) 15 cm széles átfedéssel készülnek úgy, hogy (lejtett felület esetén) mindig a vízfolyási irányába takarjanak. A különböző rétegekben a lemeztoldásokat egymáshoz képest eltolva kell kialakítani (oldalsó és lemezvégi toldásokat egyaránt).

A bitumenes lemezek tekercselt formában kerülnek forgalomba. A lemezek szélessége általában 1,00 m, a hosszuk 20,00 m.

4A/a. ábra Egy réteg szigetelőlemez toldása

4.4/b. ábra Két réteg szigetelőlemez toldása

A lemezek ragasztása, hegesztése

A szigetelési munkák legfontosabb munkafázisa a lemezek rögzítése. Ez döntően meghatározza a későbbiekben a szigetelés rendeltetésszerű működését és annak élettartamát.

Rögzítés szempontjából háromféle bitumenes lemeztípust különböztetünk meg:

• ragasztott bitumenes vékonylemezek;
• hegesztett bitumenes vastaglemezek;
• öntapadós bitumenes lemezek.

Mindhárom típus közös jellemzője, hogy teljes felületű ragasztásra van szükség, valamint hogy a rögzítés során nagy pontossággal kell eljárni, mivel a leragasztott lemezek helyzete utólag nem módosítható.

A bitumenes vékonylemezek ragasztása előtt a lemezeket előre méretre szabják, beállítják (a megfelelő átfedési és toldási méreteket alkalmazva a már lerakott lemezekhez igazítják) és visszatekercselik. Egy lemez ragasztását általában két ember végzi. Az egyikük a tekercs előtt – a fektetés irányába haladva – folyamatosan forró bitument ken az aljzatra úgy, hogy a lemez teljes felületen érintkezzen a bitumennel.

Eközben a másik ember a tekercsről legördülő lemezszakaszt folyamatosan a forró bitumenbe simítja. A lemezt úgy kell simítani, hogy a lemez felülete teljesen sima legyen: kitüremkedés, gyűrődés, hólyag nem keletkezhet. A ragasztáshoz szükséges 180-220°C hőmérsékletű forró bitument az építés helyszínén állítják elő olvasztó berendezésekben (üstökben). A ragasztott bitumenes vékonylemezeket – a körülményes, időigényes és veszélyes munkavégzés miatt – ma már ritkán alkalmazzák.

4.5. ábra Bitumenes vékonylemez rögzítése

A hegesztett bitumenes vastaglemezek rögzítésének lényege, hogy a ragasztáshoz szükséges forró bitument nem külön állítják elő, hanem a lemezről olvasztják le. A vékonylemezekhez hasonlóan a vastaglemezeket is – a rögzítés előtt – előre beállítják és visszatekercselik. A lemez alsó felületén gyárilag felhordott bitumenréteget lángpisztollyal folyamatosan leolvasztják. Ezzel egy időben a tekercset folyamatosan előregördítve a lemezt az aljzatra rögzítik. A hengerelést, simítást egyenletesen kell végezni: kitüremkedés, gyűrődés, hólyag nem keletkezhet.

4.6. ábra Lemeztoldás simítása

Modifikált bitumenes lemezek esetén, vízszintes felületen nem szükséges a teljes felületű ragasztás. A toldások mentén a teljes átfedési felületen hegesztéssel kapcsolódnak egymáshoz a lemezek, az aljzathoz azonban pontonkénti hegesztéssel is rögzíthetők. A mai gyakorlatban ez a hegesztéses módszer a legelterjedtebb lemezszigetelési eljárás.

4.7. ábra Bitumenes vastaglemez rögzítése vízszintes felületen

Az öntapadós bitumenes lemezek rögzítéséhez nincs szükség sem külön ragasztóanyagra, sem melegítésre. A lemez teljes alsó felületén gyárilag felhordott ragasztóréteg található, melyet a beépítésig védőfólia fed. Az elhelyezés során a pontosan beállított tekercset a védőfólia eltávolításával egyidejűleg folyamatosan és egyenletesen simítják az aljzathoz. Az átfedéseket külön többször áthengerelik.

Műanyag lemezszigetelések kialakítása

A műanyag lemezszigetelések alkalmazása az előnyös mechanikai tulajdonságok és a gyors kivitelezhetőség miatt egyre elterjedtebb. Többféle anyagból készülhetnek. Hazánkban talajnedvesség ellen a PVC-lemezek felhasználása a leggyakoribb.

A műanyag lemezszigetelések minden esetben egy rétegben készülnek, az alkalmazott lemezvastagság (talajnedvesség esetén) min. 1 mm. A szigetelés aljzatát a bitumenes lemezszigeteléseknél leírtaknak megfelelően (kellősítés nélkül) kell előkészíteni. A lemezek vékonyságából adódó sérülésveszély miatt vízszintes felületen a műanyag lemezszigetelés alá minden esetben aljzatkiegyenlítő réteg (műanyag filc) szükséges. Megfelelő simaságú függőleges felületen erre nincs szükség. A sarkoknál, éleknél min. 1,5 cm sugarú hajlatot kell kialakítani.

A műanyag szigetelőlemezek fektetése a bitumenes lemezeknél leírtaknak megfelelően történik. A lemeztoldások min. 5 cm széles átfedéssel készülnek.

4.8. ábra Bitumenes vastaglemez függőleges rögzítése

4.9. ábra Öntapadós lemez fektetése

A lemezeket általában szárazon (ragasztás nélkül) fektetik. Kismértékű ráncosság, hullámosság megengedett. Az átfedéseknél a lemezeket forrólevegős hegesztéssel vagy oldószeres hideg hegesztéssel kapcsolják (vízhatlanul) egymáshoz. Forrólevegős hegesztés esetén az átfedés mentén a lemezek a hő hatására meglágyulnak, és folyamatos hengerelés mellett összepréselődnek. Oldószeres hideghegesztésnél a lemezek az oldószer hatására meglágyulnak, ekkor összekapcsolhatók. Az oldószer elpárolgása után a lemezek megszilárdulnak.

4.10. ábra Műanyag lemez automata hegesztése

Oldószeres hegesztés csak plasztomer műanyag lemezeknél alkalmazható, elasztomer műanyag lemezek esetén ragasztással történhet a lemezek összekapcsolása. Függőleges felületen sem szükséges a lemezek ragasztása, a felső szegélyek mentén a lemezvégeket ún. fóliabádog szalagokhoz rögzítik (függesztik). A végleges rögzítés kialakításáig ideiglenes ragasztás alkalmazható. A függőleges falszigetelést mindig a padlószigetelés előtt kell elkészíteni.

A műanyag szigetelőlemezek a bitumenes lemezekhez hasonlóan tekercselt formában kerülnek forgalomba. A lemezek szélessége általában 1,50 m, hosszuk 20,00 m.

Bevonat szigetelések kialakítása

A bevonat szigetelések folyékony állapotban a bevonandó felületre felhordott vízszigetelő anyagok. A talajpára és talajnedvesség elleni bevonat szigetelések anyagai általában bitumenmázak, modifikált bitumenes bevonatok, rideg vagy rugalmas cementhabarcsok lehetnek. A szigetelés csak megfelelően előkészített aljzaton alakítható ki. (Megegyezik a bitumenes lemezszigeteléseknél leírtakkal.) A szigetelési munka száraz időjárás mellett, +10°C feletti hőmérsékleten végezhető.

A különböző anyagú bevonatok többféle módon felhordhatok a bevonandó felületre kenést, hengerezést, szórást egyaránt alkalmaznak. A felhordás két rétegben történik: az első réteg teljes száradása után hordható fel a második réteg. A megszáradt rétegek vastagsága egyenként nem lehet kisebb, mint 3 mm. A bevonat szigetelések nem teherhordók, vízszintes falszigetelésekhez nem alkalmasak. Kialakításuk minden esetben lemezszigeteléssel történik. A lemezekhez könnyen csatlakoztathatók a bevonatok. Az átfedés szélessége min. 15 cm.

A bevonat szigetelések előnye, hogy az éleknél, hajlatoknál és az egyéb tört felületeknél a lemezszigetelésekkel ellentétben egyszerűen kialakíthatók.

Szerkezeti részletek (csomópontok)

A különböző típusú alépítményi szigetelések megfelelő kialakításához ismerni kell azokat a szerkezeti részleteket, amelyek alapján pontos képet kapunk a szigetelések elhelyezkedéséről, csatlakozásáról, védelméről és az épületszerkezetek kapcsolatáról.

Az alábbiakban csak a leggyakrabban alkalmazott kétrétegű bitumenes lemezből készülő talajnedvesség elleni szigetelés szerkezeti részleteit mutatjuk be. Ezek a szerkezeti részletek általában a három különböző helyzetű szigetelés: a padlószigetelés, a vízszintes és a függőleges falszigetelés csatlakozásait rögzítő csomópontok.

A pince nélküli (alápincézetlen) épületek talajnedvesség elleni szigetelése a legtöbb esetben egy síkban elhelyezkedő vízszintes fal- és padlószigetelésből áll. Ilyen szigetelést a legegyszerűbb és leggyorsabb készíteni.

Függőleges helyzetű szigetelés a következő esetekben szükséges:

• ha a lábazati fal nem fagyálló anyagból készül;
• ha nincs lábazati fal;
• ha a lábazati fal kialakítása nem teszi lehetővé (a homlokzat elrendezés vagy a terepviszonyok miatt), hogy a vízszintes falszigetelés és a padlószigetelés egy síkban legyen.

Külső falak szigetelése (lábazati csomópont)

A legkedvezőbb, ha a padlószigetelés és a vízszintes falszigetelés egy síkban kialakítható. A szigetelés elkészítése az épületszerkezetek kialakításának technológiai sorrendjéhez igazodik. Először az alaptest és a lábazati fal készül el. A lábazati falon helyezik el a vízszintes falszigetelést úgy, hogy a belső oldalon mindkét szigetelőlemezt 15-20 cm-rel (toldási hosszal) túlnyújtják.

A lábazati falat úgy kel kialakítani, hogy a rá helyezett vízszigetelés az épület körüli járda szintje felett legyen min. 30 cm-rel. (Ez az olvadó hóval és a felcsapódó esővel szemben védelmet jelentő méretminimum.) A szigetelőlemezek túlnyújtott részei nincsenek összeragasztva, csak a falszerkezet alatti részén rögzítik a lemezeket. Ezt követően elkészítik a falszerkezetet és az egyéb teherhordó szerkezeteket. Az aljzatbeton elkészülte után helyezik el a padlószigetelést. Ez ollós toldással kapcsolódik a vízszintes falszigetelés túlnyújtott részéhez. A padlószigetelés felső lemezét a falszegély mentén felhajtják a fal síkjára.

4.11. ábra Bevonatszigetelés készítése

Ha a padlószigetelés és a vízszintes falszigetelés nem alakítható ki egy síkban, akkor a két szigetelési síkot összekötő függőleges falszigetelést kell kialakítani. Ilyen esetekben a vízszintes falszigetelést közvetlenül az alaptestre helyezik. A lemezek szélessége megegyezik az alaptest szélességével.

Erre építik rá a lábazati falat. A függőleges falszigetelést a lábazati fal belső síkjára rögzítik úgy, hogy a padlószigetelés síkja fölé nyúljon 15-20 cm-rel. Ez a toldási hossz, ezért a lemezek e részét csak ideiglenesen kell rögzíteni. A szigetelést védő szerkezet és az aljzatbeton elkészülte után helyezik el a padlószigetelést, ami ollós toldással kapcsolódik a függőleges falszigetelés lehajtott toldási szakaszához.

Szigetelési szempontból kedvezőbb megoldást jelent, ahol a vízszintes és a függőleges falszigetelés egy időben készül. Ezután alakítják ki a lábazati falat. A függőleges falszigetelést egy kisméretű szigetelést tartó falra rögzítik. A padlószigetelés és a függőleges falszigetelés kapcsolódása megegyezik az előzőekben leírtakkal.

Belső falak szigetelése

A belső teherhordó falak és a válaszfalak talajnedvesség elleni szigetelése egyszerűen kialakítható. Ilyenkor is a falak vízszintes szigetelése készül el előbb, amit a fal mindkét oldalán túlnyújtva helyeznek el és csak a fal alatti szakaszon ragasztják össze a szigetelőlemezekéi. A vízszintes falszigetelés és a padlószigetelés ollós toldással csatlakoznak egymáshoz. A padlószigetelés felső szigetelőlemezét – a már ismert módon – a fal mindkét oldalán felhajtják a fal síkjára.

4.12. ábra Azonos síkú vízszintes fal- és padlószigetelés

4.13. ábra Eltérő síkú vízszintes fal- és padlószigetelés

4.14. ábra Eltérő síkú vízszintes fal- és padlószigetelés (egyidejűleg kialakított függőleges és vízszintes falszigetelés esetén)

4.15. ábra Belső fal alatti szigetelés

4.16. ábra Válaszfal alatti szigetelés

Az alápincézett épületek talajnedvesség elleni szigetelése mindhárom szigetelésfajtát tartalmazza (padlószigetelés, vízszintes és függőleges falszigetelés). Ilyen esetekben a pincetér alulról és oldalról körül van szigetelve.

Pincefalak szigetelése, pillérek szigetelése

Csőáttörések szigetelése, dilatációs hézag és világító akna szigetelése