• falak
• téglafal

Tömör és üreges égetett téglából készülő falak, téglakötések rétegei, szabályai

Az egyik legrégibb és a közelmúltig leggyakrabban használt építőelem az égetett agyagtégla. Kezdetben a kőszegény, de agyagban gazdag területek követ pótló anyaga volt. Később az építőkövekben gazdagabb vidékeket is meghódította, és az egész világ egyik alapvető építőanyagaként mindmáig megmaradt. Az égetett agyagtermékek előnye, hogy alapanyaguk szinte mindenütt megtalálható, előállításuk olcsó, a belőlük épülő falak építése egyszerű, nagy teherbírásúak, könnyen megmunkálhatok, jó vakolattartók.

Régebben a falazatok építéséhez csak a kisméretű tömör téglát alkalmazták, hiszen csak ez az egyfajta égetett agyagtégla elem állt a kőművesek rendelkezésére. Általánosan elterjedt volt az 1 vagy 1 1/2 tégla vastag falazat, amelyekkel a tartószerkezeti követelményeket ki lehetett elégíteni. Az energiaárak alacsonyak voltak, így a falazatokkal szemben nem támasztottak különösebb hőtechnikai igényeket. Az alkalmazást az is indokolta, hogy a hiányos építőanyag ellátottság miatt a kisméretű tömör téglából sokféle szerkezetet el lehetett készíteni.

A XX. század közepétől azonban az építőipart is jelentősen érintő gazdasági változások (energiaár drágulás) hatására egyre szigorodtak a falazatokkal szembeni elvárások.

A 80-as, 90-es években a falazatokkal és azok kialakításával szembeni követelmények tovább szigorodtak, így viszonylag rövid idő alatt ezek a termékek is elavulttá váltak. Bevezették a kiváló hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkező, gyorsan építhető, nagyméretű vázkerámia kézi falazó-elemeket. Ezek elterjedésével az égetett agyagtégla termékek fokozatosan háttérbe szorultak.

A következőkben a kisméretű téglából készülő falazatok készítését tárgyaljuk részletesen. (Ez volt a leggyakrabban alkalmazott falazóelem.) Az ebből készülő falazatok elsősorban a munkaigényesség, a rossz hőszigetelő képesség, a mai szemmel nézve túlzott habarcsigény, a falazatba vitt nagy mennyiségű víz és a falazat ülepedése miatt nem felelnek meg a mai követelményeknek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyártásával is teljesen leálltak volna és az építőipar egyáltalán nem alkalmazná. Még ma is elfordulhatnak olyan épületszerkezetek, amelyek kisméretű tömör téglából készülnek (pl. pincefalak, boltövek, boltozatok stb.).

5.2. táblázat Tömör és üreges téglák

Téglakötések rétegei, szabályai

A téglafalazatok egymásra helyezett vízszintes téglarétegekből és a téglarétegek közötti habarcsrétegekből épülnek fel. Egy téglaréteg és egy habarcsréteg együttesen egy falazati réteget alkot. A téglarétegek magassága egyenlő, kisméretű tégla esetén 6,5 cm. A habarcsréteg magassága általános esetben 1 cm. Egy falazati réteg magassága tehát (kisméretű tégla esetén) 7,5 cm.

A téglafalak szerkezeti vastagságát a téglarétegekben kialakított téglasorok száma és helyzete határozza meg. Ezeket mindig a téglakötés szabályainak megfelelően, szabályos rendben és kötésben kell kialakítani. A téglafalakra vonatkozó kötési szabályok megegyeznek a kőfalaknál leírtakkal. A téglák esetében is megkülönböztetjük a futó és kötő helyzetű elemeket, illetve ezek alapján a futósort és a kötősort.

A fal vastagságának függvényében megkülönböztetjük az egy sorú és a kétsorú kötési rendszert. Egysorú kötési rendszerben fél tégla vastag fal és egy tégla vastag fal alakítható ki. A fél tégla vastag fal (12 cm) csak futótéglából készül, ezért a falnak csak egyféle téglakötése van (futókötés). A két egymás után következő réteg állóhézagai egymáshoz képest fél téglamérettel eltolva készülnek, így a felső sor állóhézagai az alatta levő sor tégláinak közepére, minden második sor állóhézagai pedig egymás fölé kerülnek.

5.16. ábra Futósor, kötősor

Az egy tégla vastag fal (25 cm) bekötő kötéssel készítve csupa kötőtéglából áll. A kötőtéglából álló rétegek állóhézagai egymáshoz képest rétegenként negyed téglával eltolódnak. Minden állóhézag az alatta levő kötőtégla közepe fölé kerül. A kötés hátránya, hogy a falazat egyik oldala lesz csak síkfelületű a téglák méreteinek eltérései miatt.

A kétsorú kötést blokkkötésnek is nevezik. Lényege, hogy az azonos kialakítású rétegek egymás felett kétsoronként ismétlődnek. Kétsorú kötési rendszerben a leggyakrabban egy tégla vastag falat és másfél tégla vastag falat alakítottak (és alakíthatnak) ki.

5.17/a. ábra Féltégla vastag fal

5.17/b. ábra Egésztégla vastag fal

Az egy tégla vastag fal egyik rétegét kötőtéglából (kötősor), a másik rétegét csupa futótéglából (futósor) rakják. Az ily módon készített falak külső felülete egyenletesebb, mint az egysoros kötéssel készítetteké. Egy külön változata a keresztkötés, ahol a futósoros rétegek állóhézagait egymáshoz képest minden második rétegben egy fél téglával eltolva alakítják.

A másfél tégla vastag falat (38 cm) rétegenként egy kötő- és egy futósorból építik. A családi házas nagyságrendű épületeknél ez volt a legelterjedtebb falvastagság (még ma is az), így régen ez a kötéstípus volt a leggyakoribb. Az egymás feletti rétegek felcserélt helyzetű futótégla- és kötőtégla sorokból készülnek oly módon, hogy a kötősor az egyik rétegben a fal külső, a másik rétegben a fal belső oldalára kerül. Az egymást követő rétegek állóhézagai egymáshoz képest negyed téglával eltolódnak.

Másfél téglánál vastagabb falat ritkán építettek (főleg nagyobb terhelés esetén). A két tégla vastag fal (51 cm) egyik rétege csupa kötőtéglából, a másik réteg a fal két szélén elhelyezett futósorból és a futósorok között készített kötősorokból áll. Az egyes rétegek állóhézagai egymáshoz képest negyed téglával eltolódnak.

5.18/a. ábra Egésztégla vastag fal

5.18/b. ábra Másfél tégla vastag fal

Falidom kötések

A falazatok építéséhez különböző formájú és alaprajzú faltesteket kell építeni. így a falazás során létrejönnek a különböző falidomok, amelyek segítségével kialakul az épület alaprajznak megfelelő teherhordó falszerkezeti rendszere.

A falidomok kötéseit és a hozzájuk tartozó téglakötési szabályokat, rendszereket szintén a kisméretű tégla segítségével mutatjuk be. Ma már természetesen nem kisméretű téglából készítik a falazatokat, de a kisméretű téglán keresztül megismert falidom kötések alapján más, eltérő tulajdonságú falazóelemek kötése is elkészíthető.

Két tégla vastag fal

Kisméretű téglára a ma készülő falazatok esetében is bármikor szükség lehet kiegészítésként. Ezen kívül vannak olyan szerkezetek is, amelyeket ma is kisméretű téglából készítünk (pl. pillérek).

A falidom kötések közé az alábbi kialakítások tartoznak:

• falvég;
• falsarok;
• falcsatlakozás;
• falkereszteződés;
• falkáva.

A falidom kötések közé soroljuk még a kisméretű téglából falazott pillérek, oszlopok, kémények kialakításait is. A falidom kötések csak a kisméretű tégla különböző darabelemeivel (3/4-es, feles, negyedes és fejelő tégla) alakíthatók ki megfelelően.

Falvégek kötése

Falvégnek nevezzük a falazatnak a hossztengelyére merőleges síkkal határolt végét. A fél tégla vastag falazatok rétegei fél tégla mérettel vannak eltolva, ezért a falvégeket fél téglával kell lekötni. Az ennél vastagabb falak esetében negyed tégla méretnyi a rétegek közötti eltolás, így ezek falvégeit háromnegyedes téglával kötik le. A háromnegyedes téglák számát és helyzetét a falazat vastagsága határozza meg. Az egyik falazati rétegben – falvastagságtól függetlenül – annyi háromnegyedes futótéglát kell elhelyezni a falvégeken, ahány fél tégla a falazat szélessége.

A másik falazati réteg lezárása a falvastagság függvényében:

• egy tégla vastag fal esetében egész téglákkal;
• másfél tégla vastag fal esetében két-két kötő helyzetű háromnegyedes téglával;
• két tégla vastag fal esetében a két-két kötő helyzetű háromnegyedes téglák között elhelyezett futó helyzetű egésztéglákkal történik.

5.20. ábra Kisméretű tégla darabelemei

5.21. ábra Falvégek téglakötései

Falsarok kötése

Falsaroknak nevezzük az egymással szöget bezáró falak találkozásának azt az esetét, amikor egyik fal sem folytatódik tovább. A falsarok kialakítása kétféle lehet: derékszögű vagy ferdeszögű. A derékszögű falsarok kötés kialakításának lényege, hogy a falak rétegeit váltakozva kell a fal végéig vezetni. Minden átvezetett réteget, mint falvéget kell kezelni és háromnegyedes téglával lezárni.

A hegyesszögű falsarok készítésekor is az a szabály, hogy a falak rétegeit felváltva kell végigvezetni. Az első rétegben a külső futósort végigvezetjük a fal végéig, és a másik fal téglasorait e sorhoz csatlakoztatva hozzáfaragjuk. A futósoros réteg kötőtégláit a kötőfal rétegeihez csatlakoztatjuk. A következő rétegben ezt az eljárást fordítva végezzük el. Az egymás fölötti rétegek állóhézagainak egybeesését a rétegek negyedtéglás eltolásával kerüljük el.

Ez úgy történik, hogy a falvéghez kivezetett futósor első hézagánál a fal ferdeségéből adódóan a futótéglát megfaragjuk, és az így kapott ferde hosszhoz egynegyed tégla méretet adunk. Ettől a hézagtól a további hézagok fél-, illetve egésztégla mérettel következnek. A fal másik irányába, a futósortól kezdve, fél tégla mérettel kiosztjuk a hézagokat.

A tompaszögű falsarok kötésekor a belső falélek metszéspontjából a külső falsíkokra képzeletben merőleges szerkesztő egyeneseket rajzolnak. Az első rétegben a belső futósorú réteget ettől a szerkesztőmerőlegestől kezdve fél-, ill. egésztégla mérettel kiosztják. A másik fal rétegét ehhez úgy csatlakoztatják, hogy a másik szerkesztőmerőlegestől negyed tégla eltolással osztják ki az állóhézagokat. A következő rétegben mindezt fordítva végzik el.

Falcsatlakozás kötése

Falcsatlakozás esetén az egyik végigmenő falhoz a vele szöget bezáró másik fal, a bekötőfal csatlakozik. A falcsatlakozás a falsarokhoz hasonlóan derékszögű vagy ferdeszögű lehet. Derékszögű falcsatlakozás esetén a bekötőfal (vagy csatlakozófal) sorait felváltva vezetik be a végigmenő falazatba. A bekötőfal rétegét háromnegyedes téglákkal falvégszerűen zárják le, a fal külső síkjában. A végigmenő falak egy-egy rétegét felváltva vezetik át a csatlakozáson. Azért, hogy a függőleges hézagok egymás fölé ne kerüljenek, a zugban negyed tégla eltolás szükséges.

Ha nincs mód a derékszögben csatlakozó falak egyidejű falazására, akkor a végigmenő falban a falból kiugróan csorbázatot kell készíteni.

5.22/a. ábra Derékszögű falsarok téglakötései

5.22/b. ábra Ferdeszögű (hegyes- és tompaszögű) falsarok téglakötései

5.23./a. ábra Derékszögű falcsatlakozás téglakötései

5.23./b. ábra Ferdeszögű falcsatlakozás téglakötései

5.24/a. ábra Derékszögű falkereszteződés téglakötései

5.24/b. ábra Ferdeszögű falkereszteződés téglakötése

A ferdeszögű falcsatlakozás téglakötésének szabályai lényegében megegyeznek a derékszögű falcsatlakozásnál leírtakkal. Az első rétegnél a csatlakozófalat be kell vezetni a másik, azonos rétegmagasságú végigmenő fal futósoráig. Szakszerű kötés biztosítása céljából A bekötőfal néhány tégláját elhelyezés előtt meg kell faragni a csatlakozás szögének függvényében.

A következő rétegben a végigmenő fal kötő helyzetű réteget alkot, ezt végig kell vezetni. A ferde helyzetű bekötőfal azonos magasságú rétege faragott téglákkal csatlakozik a végigmenő falhoz. A téglák függőleges hézagai a fal síkjára mindig merőlegesek legyenek.

Falkereszteződés kötése

Az egymással szöget bezáró és egymáson áthaladó két fal találkozását falkereszteződésnek nevezzük. Az előzőek alapján a találkozás derékszögű vagy ferdeszögű lehet. A derékszögű falkereszteződés kötésének kialakításánál a kereszteződő falak egyik rétegében az egyik fal rétegét végigvezetik, és ehhez csatlakoztatják a másik fal ugyanabban a magasságban lévő rétegét. A következő rétegben a másik fal rétege lesz végigmenő, és az előző fal rétege fog csatlakozni.

A falazásnál arra kell ügyelni, hogy a két fal találkozásánál keletkező zugban a negyed tégla eltolás meglegyen. Ha a kereszteződés helyén a fal vagy a falak vastagsága is változik, az átmenő réteget az elmaradó vastagságon falvégként kell kialakítani.

A ferdeszögű falkereszteződésnél az azonos magasságú rétegek közül az egyiket végigvezetik, a másik falazat ugyanezen magasságban lévő rétegét pedig ehhez csatlakoztatják. A következő rétegben mindezt fordítva készítik el. A falak csatlakozásánál mindig a csatlakozó fal tégláit kell megfaragni. Az azonos síkban elhelyezett rétegek közül az egyik kötő, a másik pedig futóréteg.

Falkáva kötése

A falkáva a falazatok falvégénél kialakított kisebb falnyúlvány. Elsősorban nyílászáró szerkezetek beépítése és rögzítése miatt van rá szükség. A kávák kötése a falvégek kötésének szabályai alapján alakítják ki.

Az egyik rétegben kötő helyzetű háromnegyedes téglákkal falvéget kell képezni, amelyhez a szükséges méretű falkávát hozzá kell falazni. A következő rétegben futó helyzetű egész vagy háromnegyedes téglákkal az előző réteg kávatégláját le kell kötni. A falvégkötésnek megfelelően az előző sor háromnegyedeseit kötő helyzetű háromnegyedesekkel kell lekötni.

5.25. ábra Falkávák téglakötése

Téglafalazatok kialakítása

Az épületek falszerkezeteit mindig a kiviteli terveknek és a falazás szabályainak megfelelően kell megépíteni. A kivitelezés során biztosítani kell a falazatok tervekben meghatározott szilárdsági minőségét, ügyelni kell az előírt méretekre és a megengedett tűréshatárok betartására.

Az alábbi felsorolás (összefoglaló jelleggel) a téglafalazatok készítésének általános menetét tartalmazza:

• falazat helyének kitűzése;
• anyag előkészítése;
• habarcs elterítése;
• iránytéglák elhelyezése, függőzés, centrumok kirakása;
• falazózsinór beállítása és rögzítése;
• téglák elhelyezése;
• felesleges habarcs eltávolítása;
• következő sorok centrumának kirakása;
• zsinór levétele és áthelyezése;
• habarcsterítés a következő réteg alá;
• téglák elhelyezése, a műveletek ismétlése.

A falszerkezetek helyének kitűzése a fogadószint (alap, lábazat, födém, másik falazat) felső síkján történik. Itt pontosan fel kell tüntetni a külső és belső falkontúrt, az épületsarkokat, a faltalálkozásokat, valamint a falnyílások helyét. Ajánlott a kitűzéshez zsinórállást, kitűző állványt készíteni. Ennek hiányában is fokozottan ügyelni kell a falak közötti szögek pontosságára, melyet a falhosszak közötti átló kiszámításával és az épület átlóinak többszöri méretellenőrzésével lehet biztosítani. A kitűzést a kiviteli tervek (1:50) alapján lehet elvégezni.

A kitűzés után következik az anyag-előkészítés. A falazáshoz szükséges kellékeket, alapanyagokat a munkavégzés közelébe kell hordani és úgy kell elhelyezni, hogy a falazás egyszerűen és gyorsan elvégezhető legyen. A falazóelemek tárolásakor ügyelni kell a megfelelő mozgástér, építéshelyi közlekedési utak szabadon hagyására. A falazáshoz szükséges anyagok és az építendő fal között legalább 70 cm-t kell hagyni!

Maga a falazat építése az ún. centrumok kialakításával, az irány téglák elhelyezésével kezdődik. Ez a jellemző csomópontokban (falsarkok, falcsatlakozások) a szélső tégla elemek elhelyezését jelenti a téglakötés szabályainak megfelelve, az adott csomópont és falvastagság függvényében.

A centrumok elkészítése után rakják ki a kezdősort vagy vezetősort. Az egyes épületszintek felmenő falainak indításánál a kijelölt falsávoknak megfelelően – az előzetesen elkészített vízszintes falszigetelésre, ha az a felmenő fal alá lett betervezve – egy falazóelem sort, mint vezetősort kell kirakni. így az elemek kiosztása, függőleges hézagainak rendszere az egész falszakaszra meghatározható. (A falazás során alkalmazandó téglakötések ilyenkor alakulnak ki.)

A falazási munka alapvetően két műveletre bontható. Az első művelet a habarcs elterítése, míg a második művelet a falazótéglák – falazatban elfoglalt helyzetüknek megfelelő – elhelyezése és az állóhézagok kialakítása. A műveletek rétegenként ismétlődnek.

5.26. ábra Irány téglák elhelyezése

5.27. ábra Kezdő-vezetősor (lábazati falon)

A habarcs elterítéséhez a kőműves serpenyőt és kőműveskanalat használ. A serpenyővel lehet a habarcsot a ládából kimerni és a téglasorra teríteni, a kőműveskanállal pedig ki lehet alakítani az egyenletes habarcsvastagságot. A művelet során kb. 1,00-1,50 m hosszan szabad a habarcsot előre elteríteni, ugyanis a habarcs kezdeti kötése miatt csökkenhet a képlékenysége.

A habarcs elterítése után a kőműves a kötési szabályoknak megfelelően elhelyezi a falazóelemeket. Közben arra kell törekedni, hogy az elemek a fal síkjára mindig merőlegesek, illetve azzal párhuzamosak legyenek. Ügyelni kell arra is, hogy a falazóelemek teljes felületükkel a habarcságyazatba feküdjenek, csak így biztosítható az egyenletes teherátadás.

Ennek érdekében kőműveskalapáccsal finoman meg kell ütögetni a téglákat. A felesleges habarcs így a falazat két oldalán kitüremkedik. Ezt kőműveskanállal el kell távolítani. A téglák elhelyezésével egy időben történik a függőleges hézagok kialakítása.

A függőleges hézagképzés háromféleképpen végezhető:

• A kőműves a kanál segítségével egy kis habarcsréteget húz az előzőekben elhelyezett téglák mellé, majd a következő falazóelemet az előző mellé húzza.
• A másik megoldásnál a téglát az elterített friss habarcsra helyezik a már lerakott téglák előtt úgy, hogy a téglát a habarcson végigtolva – a habarcs feltüremkedésével – alakuljon ki a függőleges hézag.
• A harmadik megoldásnál a kőműveskanállal annyi habarcsot kell felvinni a tégla függőleges oldalára, hogy a végleges elhelyezés után kialakuljon a függőleges hézag.

A falazás során szükség van a téglák darabolására. Ez kézzel vagy géppel végezhető. A kézi darabolás kőműves kalapáccsal vagy repeszelő és kalapács segítségével történik. A kalapáccsal a vágás helyét először ütögetéssel kijelölik, majd egy határozott ütéssel eltörik a téglát. Ügyelni kell arra, hogy az ütések merőlegesek legyenek a falazóelemre. Nagy pontosságú darabolás azonban csak állványos kővágógéppel végezhető.

5.28. ábra Falazáshoz szükséges szerszámok

5.29. ábra Sorosztó léc és falazózsinór használata

5.30. ábra Falazat habarcshézagai

A falazás közben folyamatosan ellenőrizni kell a sorok vízszintességét és a sarkok függőlegességét. Az elemek pontos elhelyezését segíti a falazózsinór, a függő, a vízmérték valamint a sorosztó (soroló) léc. A pontos irányoktól való maximális eltérést szabályok rögzítik.

Falazatok készítésénél az alábbi mérettűréseket kell betartani.

• A téglasorok vízszintestől való eltérése 3,00 m hosszú falszakaszon vakolatlan fal esetén max. ±2 mm, vakolt fal esetén max. ±5 mm lehet. 15 m-nél hosszabb vakolt fal esetén az eltérés max. ±20 mm lehet.
• Egy emeleten belül legfeljebb ±30 mm-rel térhet el a fal síkja a függőlegestől.
• Falnyílásoknál a függőlegestől és a vízszintestől való eltérés max. ±10 mm lehet.

A téglafalazatok tervekben előírt szilárdságának biztosítása érdekében a falazást az alábbi szabályok betartásával kell végezni:

• Az egymás fölötti elemsorok haránt irányú álló hézagai nem eshetnek egymás fölé.
• Valamennyi, falazóelemből készülő falazatot az elemek kötésbe rakásával kell készíteni.
• Az egymás mellett két vagy több sorban elhelyezett téglák közötti hosszanti álló hézagok sem eshetnek egymás fölé.
• A futó helyzetű téglák hosszoldalai a fallal párhuzamosak, a kötő helyzetűek pedig a falra merőlegesek legyenek.
• A téglakötés szabályainak figyelembevételével kell csatlakoztatni a különböző ütemben falazott falszakaszokat.
• A falazás során lehetőleg minél több egész elemet kell alkalmazni, és törekedni kell a legnagyobb falazatszilárdság elérésére.
• A téglafalazatok készítése során a habarcsréteget egyenletesen 10 mm vastagságban kell kialakítani. Az elemek közötti hézagokat teljesen ki kell tölteni habarccsal.
• A falazás során jelölni kell a különböző falnyílások (ajtó, ablak) helyét (tengelyét és szélességét), amelyet a nyílászáró szerkezetek tokméretének megfelelően kell megállapítani.
• A terv szerinti falazatmagasság elérése után „falegyen” képzésével kell zárni a falazatot.
• A falazási munkát +5°C feletti hőmérsékleten kell végezni.