• nád
• nádfedés
• nádtető

A nádfedés anyaga és tulajdonságai

A természetes nád

A közönséges nád (Phragmites communis) állóvizekben, lassú folyóvizek parti szegé­lyein terem. Évelő vízinövény, csomós gyö­kere 40-80 cm-re van a víz felszínétől. A víz (jég) felszínén levágott nád a következő év­ben újra sarjad, szárat, levelet, bugát – ezt a Fertő-tó környéken cimbernek, Balaton-felvidéken pihátának, Hortobágyon bolyhának nevezik – növeszt.

Az értelmes nádgazdálkodó a nádast min­den télen a befagyott víz felszínén tarolással levágja. A régi időkben a kézi munka, a kézi sarló és a tolókasza járta. Napjainkban a vágás is gépesített. A nádaratás téli időben folyik (befagyott ví­zen), a nádat vashuzallal kévébe kötik.

A ké­ve mérete országonként változó

A magyar kéve kerülete 60-63 cm, átmérő­je 19-20 cm. Egy 40 cm vastag fedéshez 14 kéve/m² az anyagigény. A holland és az észak-német normálkéve kerülete 50 cm, az átmérő kb. 16 cm. A 40 cm vastag fedéshez 20 kéve/m² igénnyel számolnak. Az észak-német „vastagkéve” 84-86 cm ke­rületű, 27 cm átmérővel, és 7 kéve/m² anyag­igénnyel számolnak.

Ma a nádgazdaságok nádarató gépekkel dolgoznak, amelyek nagyméretű, pneuma­tikus abroncsokon mozognak, akár a jég fel­színén, akár – enyhe tél esetén – a sekély mederfenéken járva aratják a nádat. Értelemszerűen a nádarató gépek kaszája a keréktengelyhez viszonyítva emelhető és süllyeszthető. A felszedett és kötözött kévé­ket a billenő platón szállítják a depóra.

A legutolsó évtizedben megalakult magyar nádazó kisvállalkozások többsége a bizton­ságos nádellátás és a minőség érdekében saját nádvágó gépeket szerzett be és bérelt, vagy saját nádterületükön aratják le az egész évben szükséges nádmennyiséget.

A SzNM kézi nádarató sarló gyűjteménye (fotó: SzNM).

Tolókasza.

Nádvágó gépi tolókasza, amely a vágást végzi. A gépet a kezelő tolja maga előtt

Önjáró nádaratógép

Szállításra kötegelt nádkévék

Az ipari nád

A learatott természetes nádat a következők­ben felsorolt formákban használják fel az épületeken:

Tetőfedőnád. Az aratásnál vékony vashuzal­lal 60-62 cm kerületű kévékbe kötött nádat általában közvetlenül, válogatás nélkül építik be. A nádszálak hossza 1,80-2,50 m, a szálátmérő 5-8 mm, a nád falvastagsága: 0,1-0,4 mm. A hazai gyakorlatban 14 darab kévét építenek be m²-enként.

Az északi és nyugat-európai nádfedők a kis átmérőjű nádszálakat kedvelik, mivel az a fe­désnél szebb textúrát ad. Napjainkban a ha­zai tervezők hisznek abban, hogy a vasta­gabb falú nád kevésbé törik. A termőhely adottságai erősen hatnak a nád tulajdonsá­gaira. A tetőfedők által kedvelt a sziki nád; ez kevés vízben él, rövidebbre nő, de a szálak igen kemények, tartósak. A gazdag szerves­anyag-tartalmú vizekben nőtt nád (pl. halas­tavak, Balaton) hosszabbra nő és rostjai lágyabbak, ezért a szegélyképzésre alkal­masabbak (példa a Balaton-felvidéki taréjok kettős fonása).

Szegőnád (exportnád). A learatott nádat kézzel szálanként átválogatják, levéltelenítik, leszedik a buga- (cimber-, piháta-, bolyha-) maradványokat és átmérők, valamint hosszúság szerint kévézik. A szegőnád (export­nád) hossza 2,30-3,00 m. A válogatás so­rán kihullnak a rövid, sérült, repedt és törött szálak, így az átlagszilárdság az „export” ké­vékben jóval fölötte van a tetőfedő nádnak.

Nádpalló. A nádszálakat géppel tömörítik, hurkolt, horganyzott huzalokkal kötik össze. A nádpallók vastagsága 2, 5, 10 cm szokott lenni, a mérete szálirányban 2 m, erre me­rőlegesen 1 m. A nádfeldolgozó üzemek ettől eltérő méreteket is vállalnak nagyobb mennyiség és felár esetében. A nádpallót építési segédanyagként alkalmazzák, nádfedés nem készül belőle.

Nádszövet. Horganyzott huzallal, kereszt-hurkolással – egy szál vastagságban, 1 cm távolságban – gépileg állítják elő. Felhasználása sokrétű (pl.: vakolat alá, régi födémeken és falakon). Nádfedéseknél használják „terí­tésre”, a kévék elhelyezése előtt. Használják gépkocsi beállók felett, árnyékolás céljából (Olaszország), vagy náddal fedett nyári éttermek oldalfala helyén árnyékoló vagy szélvédő célzattal. Ma már egyre ritkában al­kalmazzák a nádszövetet vastag vakolat alá.

A zsúp (Secale cereale)

A zsúp a gabonafélék családjába tartozó rozs szára (szalmája), hossza 120-150 cm, a szár rostja jóval keményebb, mint a búza, árpa, zab szára, szalmája. Hagyományosan a náddal nem rendelkező vidékeken a kézi ­csépléssel és kézi aratással nyert rozsszalmát – zsúpot – kévézik, és a nácihoz hasonlóan használják fel. Mivel a zsúp vékonyabb, mint a nád, kevésbé tűri a fedés során a sulykolást, ezért a zsúpfedések általában kéve­soronként lépcsőznek. Lépcsőzött vagy sulykolt zsúpfedésnél mindig a vágott kéve­vég van alul, a sulykolatlan fedésnél a zsúp­kévéket kalásszal lefelé építik be.

Zalai zsúptető részlet

Milotai taposott szalmafedés

A búzaszalma (Triticum turgidum)

A búzaszalma gyengébb szárú, mint a rozs. Németországban régebben használtak kézi cséplésű búzakévéket is. Magyarországon a Felső-Tiszavidéken rakott, taposott szalma tetők készültek. Észak-Németországban, de nálunk a Hortobágyon is lehet találkozni olyan régi nádtetőkkel, ahol a taréjt taposott szalmából készítették

A nád műszaki tulajdonságai

A nádat nem vizsgálják az építőanyagok vizs­gálatánál alkalmazott módszerekkel. A nád tulajdonságait a tapasztalatok alapján lehet meghatározni. Tudományos kutatóintézetek kiterjedt vizsgálatokat folytattak a nádter­mesztők megbízásából a nád rosthosszú­ságára, rostszilárdságára és rostkeménységére vonatkozóan. Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyes termőhelyeken lelhető nád tulajdonságait nagymértékben be­folyásolja az altalaj, illetve a vízmélység, és az élővizek szervesanyag-tartalma.

Szilárdság

Az irodalmi nyelvben gyakran használt „törékeny, mint a nádszál” kifejezés képiesen is jellemzi a nádat. Az egyes nádszálak hajlítószilárdsága jelen­téktelen, ugyanakkor a kévekötegben a ta­pasztalati hajlítószilárdság, a teherbírás érzé­kelhető. A kéve együttes hajlítószilárdsága nem vizsgálható a szerkezeti anyagoknál al­kalmazott módszerekkel, mivel hajlítás során az egyes nádszálak egymástól elcsúsznak, ebben csak a súrlódás jelent csúsztató fe­szültség felvételre emlékeztető ellenállást. Hajlítás során a kévekeresztmetszet nem ma­rad sík, így a szerkezeti anyagok hajlításánál alkalmazott vizsgálati és számítási módsze­rek nem alkalmazhatók.

Tapasztalatok szerint egy kéve 50-60 cm alátámasztás esetében mind a szokásos hó- és szélterhet, mind a nádazó ember tömegét felveszi. Ahol kisebb kévékkel dolgoznak, ott a tetőlécezés is sűrűbb (25-30 cm) kell le­gyen. A szúróteher (cipőtalp) hatására a nádszálak roncsolódnak, ami gyorsítja a korhadásos tönkremenetelt, mivel a roncsolás miatt a víz nem a szál felszínén folyik le, hanem bekerül a nádszál belsejébe.

Terhelési adatok

A nádat alátámasztó fedélszék méretezésénél a hó- és szélterhet a szabvány szerint kell figyelembe venni, a nád saját tömege 40 cm fedésvastagságig, vizes nádra: g = 0,6 kN/ferde m².

Vízelvezetés

A nád mint tetőfedő anyag a kb. 45°-os fedéseknél jól levezeti a vizet, nagyobb eső esetében a harmadik, negyedik rétegszál is nedvesedik. Újabban készülnek oldalukon nem zárt nyári színek – éttermi funkcióra-, ahol 30-35°-os lejtéssel fednek. Ezekkel a tetőkkel még nincsenek érdemi, tartós tapasztalatok.

Épületfizikai tulajdonságok.

Testsűrűség: „préselt nád” ρ = 320 kg/m³
Hővezetési tényező: λ = 0,07 W/m * K

Hőátbocsátási tényező:
30 cm vastag nádtető: U =0,23 W/m² * K
40 cm vastag: U = 0,17 W/m² * K

Páradiffúziós tényező: δ = 0,130 ms * MPa/g (ez lényegében azonos a közepes testsű­rűségű kőzet-/üveggyapotéval)

Páradiffúziós ellenállás:
30 cm vastag nádtető: R_v = 2,3 m²sMPa/g
40 cm vastag nádtető: R_v = 3,1 m²sMPa/g

Megjegyzés: A 2006. után új hő-technikai méretezési szabvány a fűtött pad­lástereket határoló tetőkre U= 0,20 W/m² * K hőátbocsátási együtthatót ír elő. Ez a követel­mény min. 34 cm vastag nádtetővel teljesíthe­tő (csak ez esetben kap az épület EU Energia­tanúsítványt és használatbavételi engedélyt).