• parkettázás

Parkettaragasztók: Diszperziós, oldószeres, PUR, szilikon, por alapú ragasztók

A kereskedelmi forgalomban nagyon sokféle ragasztóval találkozhatunk. A megfelelő ragasztó kiválasztása a parkettaburkolat kialakításának egyik legfontosabb lépése.

Alapvető segítséget nyújt a választásban, hogy a gyártók egy műszaki adatlapon részletesen feltüntetik az adott ragasztóanyag műszaki paramétereit (bázis, konzisztencia, szín, szilárd­sági jellemzők, anyagszükséglet, kiszerelés stb.  az alkalmazási feltételeket, a felhasználást stb. Emellett egy külön biztonsági lapon ismertetik a ragasztóanyag használa­tával járó veszélyeket és az esetleges baleset esetén szükséges teendőket.

A parkettaragasztók rendszerint sűrű, pasztaszerű, általában barnás, sárgás színű anyagok. 5-35 kg-os vödrös kiszerelésben kerülnek forgalomba.

A megfelelő ragasztóanyag kiválasztása során mind a parketta, mind a ragasztóanyag gyár­tóinak az ajánlásait figyelembe kell venni. Az alkalmazható ragasztó típusa több tényezőtől függ: az aljzattól, a parkettaelemek anyagától, a felhasználási területtől, a burkolat rendelte­tésétől stb. Ezek mellett figyelembe kell venni a ragasztó száradására rendelkezésre álló időt és a költségeket is. A nem megfelelő ragasztóanyag akár a lefek­tetett parketta gyors tönkremenetelét is okoz­hatja. (Például ha nedvességre fokozottan érzékeny parkettánál vizes bázisú ragasztót alkalmaznánk, az elemek a nedvesség hatá­sára megduzzadnának, a felület pedig felpú­posodna.)

Összetételük alapján a parkettaragasztókat az alábbi fő csoportokba sorolhatjuk:

• Diszperziós ragasztók.
• Oldószeres ragasztók.
• PUR-ragasztó.
• Modifikált szilikon (MS) bázisú ragasztók.
• Poralapú ragasztók.

Diszperziós parkettaragasztók

Széles kör­ben alkalmazható vizes bázisú, oldószermen­tes ragasztók . Szinte bármilyen típusú (csaphornyos, mozaik, stb.) parkettához felhasználhatók. Erősen nedvszívó, porózus felületen és szárazaljzatok esetén is alkalmaz­hatók. Nedvességre érzékeny fa parketták­hoz (bükk, juhar, kőris, trópusi fák) azonban ne használjuk!

A diszperziós ragasztók műanyag dobozos és vödrös kiszerelésben kerülnek forgalomba. Felbontás után rögtön felhasználhatók, nincs szükség adalékok hozzáadására. A keverésre vonatkozóan a gyártói előírásokat vegyük figyelembe.

Általában könnyen eldolgozható, kevésbé gyorsan száradó anyagok. A száradási idő általában 48 óra, de a ragasztó típusától és a környezeti viszonyoktól függően akár 5 nap is eltelhet, amíg a csiszolás (amennyiben szükséges) biztonsággal megkezdhető. A leg­több diszperziós ragasztó padlófűtés esetén is alkalmazható.

Oldószeres parkettaragasztók

Az oldószeres parkettaragasztók szintén szé­les körben alkalmazhatók. Nem tartalmaznak vizet (általában alkohol az oldószer), rendkí­vül erősek, hővel és nedvességgel szemben ellenállóak. Viszonylag gyorsan száradnak, a kezdeti kötőerő magas. Nedvszívó és nem nedvszívó felületeken egy­aránt alkalmazhatók. Erősen nedves felület­hez viszont nem felelnek meg.

Felhasználhatók csaphornyos-, mozaik- és lamellaparkettáknál, illetve készparkettáknál is. Mivel az oldószeres ragasztó nem tartal­maz vizet, így a leragasztott parketta nem púposodhat fel a ragasztóból elvont nedves­ségtől.

PUR-alapú parkettaragasztók

A poliure­tán (PUR) alapú ragasztók víz- és oldószer­mentes, egy- vagy kétkomponensű, nagy rugalmasságú anyagok. Szinte bármilyen felületre felhordhatok, és bármely parkettatípus esetén alkalmazhatók. Külö­nösen előnyösek tömör, vastag (18-22 mm) parkettákhoz. Rendkívül erősek, és hosszú távon megőrzik a rugalmasságukat. A meg­kötés után gumiszerűek maradnak, ezzel pedig lehetővé teszik a parketta kismértékű mozgását. A rugalmasságnak köszönhetően hangcsillapító hatásuk is jobb, mint más par­kettaragasztóké. Padlófűtés esetén is alkal­mazhatók.

Az egykomponensű, poliuretán bázisú par­kettaragasztók kötőanyaga reakcióba lép a környezetében lévő nedvességből származó vízzel. A megszáradt ragasztó kemény, de rugalmas ragasztóréteget képez, így semle­gesíti az aljzat és a parketta mozgáskülönbsé­géből adódó feszültséget. Az egykomponensű poliuretánragasztók viszonylag gyorsan szá­radnak. Általában kevesebb, mint 24 óra eltel­tével már csiszolható a leragasztott parketta.

A kétkomponensű poliuretán ragasztóanya­gok a legerősebb ragasztók. A két kompo­nenst a felbontást követően a helyszínen öntjük egymáshoz (B komponenst az A kom­ponensbe), majd összekeverjük. Nagyon fontos az előírt keverési arány betar­tása. A kész keveréket tilos hígítani vagy bár­milyen adalékot hozzákeverni. A kétkompo­nensű poliuretán ragasztók a különösen nagy ragasztóerőnek köszönhetően ipari felhaszná­lásra is alkalmasak.

Modifikált szilikon (MS) bázisú ragasztók

Felhasználásra kész állapotban kerülnek for­galomba, nincs szükség adalékanyag hozzá­adására vagy keverésre. Bármi­lyen parkettatípus esetén alkalmazható oldó­szer- és vízmentes anyagok. A széles körű felhasználás mellett kiváló tapadási és elasz­tikus tulajdonsággal rendelkeznek, könnyen eldolgozhatok, gyorsan száradók. Nedvszívó és nem nedvszívó aljzatokra egyaránt felhord­hatok. A leragasztott parketta szükség esetén 24 óra elteltével már csiszolható.

Poralapú parkettaragasztók

Rendszerint cement kötőanyagú, száraz keve­rékek, amelyek víz hozzáadásával lesznek felhasználásra készek. A keverővíz arányát a gyártók adják meg. Általában a kész ragasztó víztartalma kevesebb, mint amennyi egy diszperziós ragasztóban található. A poralapú ragasztók előnye, hogy teljes mértékig kör­nyezetbarátok, nem tartalmaznak ártalmas anyagokat. Gyorsan száradnak, ragasztás után kb. 12-14 órával már csiszolható a felület. Természetesen az adott ragasztóanyag fajtá­kon belül többféle típus létezik, ezek jellem­zői a megadottól különbözhetnek.

A ragasztók számos tulajdonsága befolyá­solja a felhasználást. A legfontosabbak azok a különböző időtartamok, amelyek a kivitele­zés lépései közötti várakozási időt meghatá­rozzák.

• A kiszellőzési idő azt az időtartamot jelenti, amely a ragasztóanyagnak feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy a benne található hordozó­anyagot (oldószer vagy víz) a helyiség leve­gőjének leadja. A ragasztó csak ezt követően tudja megtartani a burkolatot. Az időtartam függ az aljzat porozitásától, nedvességtartal­mától, valamint a helyiség hőmérsékletétől és páratartalmától.
• A bedolgozási idő a kiszellőzési idő végétől számítva azt az időtartamot jelöli, amely alatt a padlóburkolatot a ragasztóba lehet tenni úgy, hogy a rögzítést biztosító megfelelő kötés kialakuljon.
• A felhasználhatósági, nyitvatartási vagy nyi­tott idő azt az időt jelenti, amely a ragasz­tóanyag felhordásától a burkolat utolsó ele­mének lefektetéséig tarthat. Ebbe az időbe a kiszellőzési és bedolgozási idő is beleszámí­tandó.
• A fazékidő a keveréstől a felhasználhatóság végéig tartó időtartam.
• A kötési idő. Ennyinek kell eltelnie, mielőtt a burkolatot használatba vesszük.

A teljes felületen történő ragasztás szinte minden korszerű parketta esetén alkalmaz­ható rögzítési mód.

A ragasztás az alábbi fő lépésekből áll:

• Alapozóréteg felhordása.
• Ragasztóréteg felhordása.
• Parkettaelemek fektetése.
• Szegélylécek elhelyezése.

Ragasztás előtt ellenőrizni kell, hogy a fek­tetéshez szükséges feltételek maradéktalanul teljesülnek-e (hőmérséklet, nedvességtarta­lom stb.).