• parkettázás

Ragasztott parketták fektetésének lépései

A korszerű, többrétegű, kiselemes parkettá­kat rendszerint ragasztással erősítjük az alj­zathoz. A ragasztóanyag felhordási módjától függően a ragasztás lehet teljes felületű vagy sávos.

A ragasztás előnyei:

• Nincs szükség vakpadlóra.
• A vékony szerkezeti vastagság jobban iga­zodik a többi helyiség burkolati rétegrend­jének vastagságához (1. ábra).
• A parketta gyorsan és egyszerűen fektet­hető.
• A ragasztott parketta (szakszerű kivitele­zés esetén) nem recseg, nem nyikorog.

A ragasztás talán egyetlen hátránya, hogy a többi rögzítési módhoz képest a ragasztott burkolat kisebb mértékben képes a mozgások felvételére.

A hőmérséklet- és a páratartalom-változás hatására a parketta különböző mértékű moz­gásával mindig számolni kell. A fenti jellem­zők miatt a ragasztott parkettáknál különösen fontos a közel állandó hőmérséklet és pára­tartalom biztosítása. így minimálisra csök­kenthető a mozgások mértéke, és tartósabbá tehető a burkolat. A megfelelő (rugalmas) ragasztóanyag kiválasztásával pedig szintén mérsékelhetjük a mozgások káros hatását.

Ragasztott parketták esetén különösen fontos a sima, egyenletes, sík aljzat, hiszen a vékony ragasztóréteg nem alkalmas a felületi egye­netlenségek kiegyenlítésére. Az aljzat felü­letén 2,00 m-enként legfeljebb 2 mm eltérés megengedett.

Alapozók

A ragasztóanyag felhordását megelőzően a felületet általában alapozni (kellősíteni) kell. Erre nem minden felületnél van szükség, de minden esetben ajánlott. Elsősorban az alj­zat anyaga, nedvességtartalma és a ragasztó­anyag típusa, gyártói ajánlása határozza meg, hogy szükség van-e alapozóanyagra.

Az alapozó feladata, hogy a ragasztó számára biztosítsa az ideális fogadófelületet. Az ala­pozóréteggel ugyanis pormentes, egyenle­tes nedvszívó képességű felületet képezünk, amely így jobb tapadást biztosít a ragasztó számára. A ragasztóanyagok gyártói többfelé alapozót forgalmaznak. Általában minden ragasztó­hoz és aljzathoz megvan a megfelelő alapozó. Célszerű minden esetben a gyártói ajánláso­kat figyelembe venni.

Az alapozók híg, folyós anyagok. Műanyag kannákban, flakonokban vagy vödrös kisze­relésben kerülnek forgalomba. Egyes anyagok hígítva is alkalmazhatók (gyártói ajánlások alapján). A ragasztókhoz hasonlóan az alapozóknál is megtalálhatók a diszperziós és az oldószeres keverékek. A gyártók egy műszaki adatlapon részletesen feltüntetik az alapozó műszaki paramétereit (bázis, konzisztencia, szín stb.), az alkalma­zási feltételeket, a felhasználást stb.

Az alapozók hengerrel és ecsettel hordhatók fel az aljzatra. Az anyag viszonylag gyorsan szárad. A száradási időt befolyásolja az aljzat típusa, nedvességtartalma és hőmérséklete, valamint a levegő nedvességtartalma, hőmérséklete és mozgása. Az alapozótól és a körülmé­nyektől függően a száradás lehet 15-30 perc, de akár 48 óra is. A gyártók általában a termékhez kapcsolva egy technikai és egy biztonsági adatlapon (vagy a vödör oldalán) részletesen feltüntetik az alapozóanyag műszaki jellemzőit, tulajdonságait, alkalmazását stb.

Parkettaragasztók: Diszperziós, oldószeres, PUR, szilikon, por alapú ragasztók

Alapozás

Fektetés előtt az aljzatot kellősíteni kell. Az aljzat és a ragasztóanyag isme­retében megválasztott alapozót az előírások­nak megfelelően elő kell készíteni: felrázzuk, összekeverjük, illetve amennyiben szüksé­ges, hígítjuk, majd felhordjuk az aljzatra. Ez rendszerint festőhengerrel, a szűkebb részeken, sarkokban, küszöb mellett pedig ecsettel történik.

Az alapozót általában egy rétegben, egyenle­tes mennyiségben kell felhordani az aljzatra. Ügyelnünk kell arra, hogy ne maradjon sza­bad felületrész. Porózus, nedvszívó aljzatok esetén szükség lehet második réteg felhordá­sára is. A parketták ragasztását csak az ala­pozó teljes száradását követően kezdhetjük meg.

Ragasztás

A száradási idő alatt – amennyiben szükséges – átválogatjuk a parketta­elemeket: a sötétebb és világosabb árnyalatú lapokat szétválogatjuk. A válo­gatás során egyúttal a hibás elemeket is ki lehet szűrni. A lerakást követően ügyelni kell arra, hogy az eltérő árnyalatú elemek egyenletesen szétosztva helyezkedjenek el. Nem lehetnek szemmel jól látható sötétebb, illetve világosabb felületek.

A ragasztót felhasználás előtt legalább 4 órá­val az adott helyiségbe kell vinni. Ez azért fontos, mert a teljes ragasztómennyiségnek, fel kell vennie a helyiség hőmérsékletét. Ezt követően előkészítjük a ragasztóanya­got, szükség esetén összekeverjük (például többkomponensű ragasztóknál). Közben a ragasztáshoz szükséges eszközöket, gépeket kikészítjük, megtisztítjuk, illetve ellenőriz­zük az állapotukat. A ragasztási művelethez a következő eszközökre lehet szükségünk: fogas kenőlemez, kalapács, ütőfa, behúzóvas, törlőkendő, fűrész, gérvágó, mérővessző, ács­ceruza, léc, vízmérték.

Az aljzatra a parketta fektetési irányát jelző vonalat fel kell jelölni. Ehhez a hosszanti illesztési vonalhoz igazodva fek­tetjük le a parkettaelemeket.

Az irányvonalat célszerűen az egyik fallal párhuzamosan vesszük fel. A vonal faltól mért távolsága egy parkettaelem szélességé­nek az egész számú többszöröse + a tágulási hézag (1,0-1,5 cm) legyen.

Egye­netlen falfelület esetén a falsík legkiállóbb pontjától mérjük a távolságot. Több helyiséget átfogó burkolásnál az irányvonalat lehetőleg egy központi helyiségben (pl. közlekedőben) vegyük fel. Hasonlóan ahhoz, ahogy a hagyo­mányos csaphornyos parketták vezérvonalát is feljelöljük.

A ragasztót fogas kenőlappal hordjuk fel. A kenőlap fogazata olyan legyen, amilyet a ragasztóanyag gyártója ajánl. Ettől (a fogazattól) függ ugyanis a fel­hordott ragasztó rétegvastagsága és mennyi­sége. A ragasztó típusától és az aljzat minő­ségétől függően a ragasztó anyagszükséglete általában 800-1200 g/m².

Az anyagot egyenletesen hordjuk fel a felü­letre. Egyszerre csak akkora felületet vonjunk be ragasztóval, amekkora területet le tudunk burkolni a nyitott idő alatt. A nyitott idő ragasztóanyagonként változó, általában 20 és 40 perc közötti, de van olyan ragasztó, ahol mindössze 5-10 perc. Egyszerre csak olyan szélességben hordjuk fel a ragasz­tót a felületre, amelyet kézzel még könnyen át tudunk érni. Az első parkettasort a falszegély mentén kezd­jük lerakni, a falsíktól 1,0-1,5 cm-re. A fal és az elemek közé ékeket (fa vagy műanyag táv­tartókat) helyezünk. A parkettát mindig úgy rakjuk le, hogy a hornyolt oldala nézzen a fal felé.

A következő elemeket ragasztóba helyezve, óvatosan egymásba csúsztatva illesztjük össze. Közben a parkettát kezünkkel a ragasztóba nyomjuk (nem szükséges gumi­kalapáccsal ütögetni, mint a hidegburkolatok­nál). Ügyeljünk arra, hogy teljes hosszában zárt illesztések jöjjenek létre. Szükség esetén ütőfával óvatosan ütögessük össze a lerakott elemeket. A parketta felületének a lerakás közben is mindig tisztának kell lennie. A kitüremkedett ragasztót puha törlőkendővel azonnal távolítsuk el. A felületre száradt ragasztó ugyanis utólag már csak nehezen, vagy egyáltalán nem távolítható el.

A különböző csatlakozásoknál, illetve a sorok végén a parkettaelemeket szabni kell. Ehhez először pontosan fel kell jelölni a vágás helyét. A sorok végére szabott elemek­nél vegyük figyelembe, hogy a beszabott elem hossza nem lehet kisebb egy teljes elemhossz 1/3-ánál. (Ennek megfelelően az első sor kiosztását előre meg kell tervezni, és ha szük­séges, darabelemmel kell kezdeni.) Külön ügyeljünk a fal és a burkolat között hagyandó 1,0-1,5 cm-es hézagra.

A szabást általában állványos vagy kézi körfűrésszel végezzük. Utób­bit elsősorban csak a parkettaelemek kisebb leszabásaihoz használjuk. Az állványos kör­fűrészek előnyösebben használhatók (pél­dául tetszőleges szögben dönthető a körfűrész lapja, a vágások pontosabbak).

A hosszirányban fal mellé kerülő utolsó sor parkettaelemet behúzóvassal tudjuk a helyére illeszteni. A ragasztóba helye­zett parkettaelembe akasztjuk, és kalapáccsal óvatosan ütögetve, a parkettaelemet a koráb­ban lerakott sorhoz húzzuk. Ügyeljünk arra, hogy a behúzás során a parkettaelemek sértet­lenek maradjanak.

Parkettázás közben folyamatosan ellenőriz­zük a már kész felületet. Hibát találunk (pél­dául nyitott illesztési vonalakat), a ragasztó­anyagra jellemző javítási idő alatt lehetősé­günk van a korrigálásra. Ekkor még könnyen visszabontható a burkolat. A ragasztó száradása után azonban a bontás már jelentős roncsolással jár. Amennyiben a kész burko­lat minden szempontból megfelelő, távolít­suk el az ékeket körben a falszegélyek men­tén. A parketta padlóburkolat kialakításának utolsó lépése a szegélylécek elhelyezése.

Sávos ragasztás

A sávos ragasztás lényege, hogy a parketta­elemeket az aljzatra egymástól 10-20 cm-re párhuzamosan felhordott ragasztócsíkokba fektetjük. A sávos ragasztást elsősorban a vastagabb (min. 14 mm) parketták (szalag­parketták) esetén alkalmazzuk. A felhasz­nált ragasztó általában PUR-alapú. A sávos ragasztás nagy előnye, hogy jóval kisebb a ragasztóanyag-szükséglet, mint teljes felü­letű ragasztásnál. Ugyanakkor hátránya, hogy a ragasztósávok kialakítása időigényes. Ez az oka annak, hogy sávos ragasztást rit­kán alkalmazunk. Sokkal elterjedtebb a teljes felületű ragasztás.

Sávos ragasztás padlófűtés esetén nem aján­lott. A ragasztási felület kis mérete miatt a hőingadozásból adódó esetleges mozgások­tól a parketta és az aljzat szétválhat.

Hagyományos sávos ragasztás

A megfelelően előkészített aljzatra krétával jelöljük fel a ragasztósávok helyét. A jelölé­sek a parketták hosszirányára merőlegesek. A sávok egymástól 10-20 cm-re lévő párhuza­mos vonalakra illeszkednek. A sávokat szag­gatott vonalakként alakítjuk ki.

Egy sáv általában 15-25 cm hosszú (ez a par­kettaelemek szélességétől is függ).

A ragasztóanyagot a krétajel mentén las­san haladva kinyomópisztollyal hordjuk fel az aljzatra . A ragasztócsík a kinyomópisztoly fejétől függően 8-10 mm magas. Mindig csak akkora területen hord­juk fel a ragasztócsíkokat, amekkora terüle­tet még átérünk, és amit le tudunk burkolni a ragasztóanyagra jellemző nyitott idő alatt.

A ragasztóanyag felhordását követően a par­kettaburkolat kialakításának elve lényegében megegyezik a teljes felületű ragasztásnál alkalmazottakkal. A ragasztóanyagba kell nyomni a parkettaelemeket úgy, hogy az kb. 1 mm vastagságúra összenyomódjon (szükség esetén használjunk gumikalapácsot).

Az ele­meket a csaphornyaik mentén összeillesztjük, majd ütőfa segítségével óvatosan egymásba ütögetjük . A friss ragasztó kitüremkedéseit tiszta törlőkendővel távolít­juk el. Ügyeljünk arra, hogy a szerszámaink se legyenek ragasztósak.

Sávos ragasztás perforált alátétlemezzel

Elsősorban fokozott akusztikai követelmé­nyek esetén alkalmazzuk a 3 vagy 5 mm vastag, rugalmas perforált alátétleme­zeket. A rugalmasság és a hangszigetelés mel­lett az alátétlemez előnye, hogy a perforációk egyértelműen megadják a ragasztócsíkok helyeit, vagyis nincs szükség hosszadalmas mérésekre és jelölésekre az aljzaton.

A burkolat kialakítása során először leterít­jük az előkészített aljzatra a perforált alátét­lemezt. Az 1,00 m vagy 1,50 m széles (tekercsekben forgalmazott) alátétle­mezeket egyszerre csak egy sávban terítjük le. A további sorokat a parketta fektetésével párhuzamosan előrehaladva terítjük le.

Ezt követően a ragasztóanyagot kinyomó-pisztollyal a perforációkba nyomjuk. A ragasztóanyag oldószermentes poli­uretán (PUR)-alapú legyen, melynek anyag­igénye 200-350 ml/m². Ez esetben is csak akkora területen hordjuk fel a ragasztót, amit le tudunk burkolni az adott ragasztóanyagra jellemző nyitott idő alatt.

A parkettaelemek lerakásának elve meg­egyezik a korábban megismertekkel. Amikor a ragasztással a lemezsáv szé­léhez értünk, leterítjük a következő tekercset. Az egymás melletti tekercsek között nincs átfedés, azokat csak szorosan egymás mellé kell illeszteni.

Az így készült parketták 48 órával a fektetés után már használatba vehetők, szükség esetén csiszolhatok. Gyorsan kötő ragasztó alkalma­zása esetén ez az idő akár 12 órára is lerövi­díthető. A fektetést követően mindkét módszernél ellenőrizzük a felületet, majd elhelyezzük a szegélyléceket (lásd később).

Mozaikparketta ragasztása

A mozaikparketták hagyományos parkettalé­cekből álló, alsó felületén szövethálóval össze­fogott táblás burkolóelemek. A mozaikpar­ketta fektetésének feltételei (aljzat, környezeti jellemzők, akklimatizálás stb.) megegyeznek a korábban megismertekkel. A mozaikpar­kettákat teljes felületen ragasztva erősítjük az aljzathoz.

Az első lépés a két – egymásra merőleges – vezérvonal kitűzése. Fallal párhuzamos kiosztás esetén ezek a helyiség hossztengely­vonala és annak a szakaszfelező merőlegese. 45°-os, ferde fektetés esetén szintén felvesszük a helyiség hossztengelyét és annak a felezőpontját, de ide két 45°-os vonalat szerkesztünk. Ezek lesznek a vezérvonalak. (A burkolási munka megkezdése előtt célszerű egy rajzot készíteni a táblák kiosztásáról.)

A táblák fektetését a középpontban kezdjük. Az első elemsor lerakása kétféle módon tör­ténhet. Vagy az elemek széle illeszkedik a vezérvonalra, vagy a felezővonala.

A fektetés menete szintén kétféle módon folytatódhat:

• A vezérvonalak mentén kirakunk mindkét irányba egy vezérsort, és ahhoz igazodva rakjuk ki a négy mezőt.
• Átlósan két irányba haladva fektetjük le a táblákat.

A fektetés során először fogas kenővassal fel­hordjuk az aljzatra a parkettaragasztót, de legfeljebb csak 2-3 táblányi felületen. Fektetés előtt eltávolítjuk a mozaikparketta elemek felső felületét védő papírkasírozást. Belehelyezzük az első táblát a ragasztó­anyagba, amely az élei vagy felezővonalai mentén illeszkedik a vezérvonalakhoz. A lerakott táblákat verőfa és gumika­lapács segítségével egyenletesen ágyazzuk a ragasztóba.

A következő táblákat úgy helyezzük a ragasztóba, hogy szorosan illeszkedjenek a már lerakott táblákhoz. Ügyel­jünk arra, hogy azokat ne ütögessük oldal­irányba, mivel így elmozdulhatnak a vezér­vonalhoz illesztett elemek. A fektetés során folyamatosan ellenőrizzük a felület egyenle­tességét (vízmértékkel), valamint a táblasorok egyenességet (vonalzóval, hosszú léccel).

A falszegélyhez érve a darabelemek leszabásnál vegyük figyelembe, hogy a fal és a burkolat között 10 mm-es hézagot kell hagynunk. A darabolást áll­ványos körfűrésszel, esetleg kézifűrésszel végezzük. A kisebb darabelemek beépítése során amennyiben nem fér hozzá a kenővas az aljzathoz, a vágott elem hátlapját kenjük be ragasztóval. A mozaikparketta táblákat a fal­szegély mentén nem ékeljük ki. Legfeljebb az állandó hézagszélesség meglétének biztosí­tása céljából alkalmazunk távtartó elemeket. Az elemek azonban csak „feszültségmente­sen” illeszkedhetnek a szélső táblákkal.

A mozaikparketta fektetése után ellenőriz­zük a kész burkolatot. Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy ne legyenek nyitott héza­gok, illetve egyenetlenségek (egyenetlenül leragasztott, a padló síkjából kiálló részek). Amennyiben hibát észlelünk, a lehető legha­marabb javítsuk. A mozaikparketta kialakításának utolsó lépése a szegélylécek elhelyezése és a felü­letkezelés (szükség esetén).