• színrendszer

A DIN-színrendszer. A DIN 6164-es színkártya

Manfréd Richter, berlini professzor kidolgozta a német és a német nyelvterületen preferált színtáblázatot. Ennek a színtáblázatnak az alapja egy egyenlő távolságú egységekre osztott színkör.

Leggyakrabban használt színrendszert, amelynek az alapja egy egyenlő távolságú egységekre osztott színkör. A folyamatos spekt­rumszínek körré hajlított színszalagját egymástól élesen elhatárol­ható színmezőkre osztotta. A két egymás után következő színezet közötti határokat úgy állította fel, hogy több mint 200 bizonyítottan normális színérzetű vizsgálati személlyel számtalan, megfelelően fi­noman árnyalt színtáblácskát raktak ki kör formára. Minden színezet egyenlő távolságra került, ami érezhetően következik az előzőből. Ez a munkafolyamat diffúz nappali fénynél semleges szürke alapra helyezett rendezési munka volt.

A színezet (T: Farbton) a színkörön helyezkedik el, a sárgával kezdődik és az óramutató járásával megegyezően folytatódik a narancs, vörös, bíbor, kék, zöl­dön keresztül egészen körbeérve a sárgáig.

A telítettség (S: Sattingungsstufe) jelöli, hogy egy adott szín mennyi semleges (szürke] és mennyi színes színt tartalmaz.

A telítetlen, piszkos, színtelen színek a színkörön középen áthaladó merőleges tengelyen, vagy annak közelében helyezkednek el.

A telített tiszta színek a színkör közepétől távolodva a színtest palástján he­lyezkednek el. A DIN-rendszerben a telítettséget 0-tól 7-ig határozták meg. A színtelen szín 5 = 0, míg a telített S = 7 jelzést kapott. Az azonos telítettségű színek egy-egy koncentrikus körön rendeződnek. A külső körökön üres helyek is maradnak.

A sötétség (D: Dunkelstufe) egy adott szín fehér- vagy feketetartalmát jelöli. Amennyiben a sötétségi fokot a tengelyen 10 egységre osztották úgy, hogy a fekete a tengely alján, míg a fehér a tengely tetején helyezkedik el. Tehát egy szín pontos meghatározásához elegendő a három színtényező, a TSD színjel megadása.

DIN-színrendszer színköre

A színkör 120 tagból állt, amelyet egy-egy közbülső fokozat ki­hagyásával addig egyszerűsített, míg egy 24 tagú színkört kapott, amelynek további egyszerűsítésével a hattagú színkör marad, ami a három alapszínből (sárga, bíborvörös, ciánkék), valamint a kö­zöttük lévő keverékszínekből (vörös, zöld, ibolya) állítottak fel, ami valójában megegyezik a Goethe által felállított színkörrel. A DIN 6164 német színtáblázat szintén egyenlő távolságra épül. A ClE-színtér ismeretében 1962 májusában vezettek be Németországban a DIN-színkártyának nevezett 24 színérzetre és azok variánsaira épülő szín­rendszert, amely mintái matt kivitelben készültek.

DIN-színtest metszete

A DIN 6164 kártya kb. 8000 színt lépcsőzetesen mutatott, amelyeknek a szín három jel­lemzőjével (T színezet, D sötétség, S telítettség) vizuálisan leírhatók, egzakt módon meghatározhatók, hiszen a színtérben pontosan ellen­őrizhető helyet foglalnak el. A színkártya segítségével lehetőség van a vizuális összehasonlításra, valamint a színek gyors beazonosítható­ságára a színtérben. Ehhez azonban ismerni kell a színmérés meg­határozott mérőszámainak használatát, és azok egyértelmű átkódo­lását az áttekinthető TSD-színjelekre.

Bal oldalt: A DIN-színrendszer színköre.
Jobb oldalt: A DIN-színtest szürkét tartalmazó tengelymetszete.

A DIN 6164-es színkártya 25 lapból áll, amelyből az 124-ig terjedő lapok a színes, míg a 25. lap a színtelen, semleges színeket, a szür­kéket tartalmazza. A lapok számozása megegyezik az adott szín szín­körökön elhelyezkedő színével, tehát a 17. kék a színkörön a 17. lapon található. Az egyes lapokon a világos színek a felső, a sötét színek az alsó sorban láthatók.

A telítettebb színek a jobb széleken, míg a szín­telen, kevésbé telített színek a lap bal szélén helyezkednek el. Az érté­kek egyértelműen leolvashatók, és a TSD-értékekkel behatárolhatók és megadhatók. A színkártya első oldalán található egy táblázat arról, hogy a színkártya mely színeket tartalmazza, amiből kitűnik, hogy a megjelölt színezetek milyen telítettségi fokozattal állíthatók elő. A DIN 6164-es színkártya 5033. szabványában rögzítették a német színtáb­lázatot. Ez a színrendszer lehetőséget ad arra, hogy az egyes iparágak saját termékeikről saját színkártyákat hozzanak létre.