• megvilágítás

Belső terek világítása, színelmélet és káprázás

A belső terek megvilágíthatok természetes világítással vagy mes­terséges fényforrás fényével. Lehetséges a kétféle világítási mód együttes alkalmazása is. A természetes és mesterséges világítás­nak és alkalmazási gyakorlatának eltérő sajátosságai vannak.

Az alkalmazható fény mennyisége a természetes fény ese­tében igen széles határok között folyamatosan, napszakonként, évszakonként változik. A mesterséges világítás fénye állandónak tekinthető. Eltérő sajátosság a felhasználható fény minősége. A természetes fény mennyisége széles határok között folyamato­san változik, miközben a minősége, színösszetétele sem marad állandó. A mesterséges fényforrások fénye gyakorlatilag állandó mennyiségű és minőségű, de fényforrásfajtánként eltérő. A belső terek legoptimálisabb megvilágítása érdekében termé­szetesen mindkét világítási mód egyaránt fontos.

Mesterséges megvilágítás, alapelvek

A belső tér és a fényforrás geometriai viszonylatainak vonatkozásait figyelem­be véve a természetes fényforrás kívül van azon a helyiségen, amelyben fényét hasznosítják, és méreteit tekintve nagyságrendekkel nagyobb, mint a belső tér. A mesterséges világítást adó lámpatestek a helyiségen belül vannak, és mére­teik nagyságrenddel kisebbek, mint a belső tér. Az energiafelhasználást tekint­ve a természetes világítás megújuló energiát hasznosít, a mesterséges világítás a természeti erőforrás elektromos energiává alakításának felhasználásával üzemel.

Mesterséges izzók elektromos színtartománya

Mesterséges általános fénycső fényének színtartománya

A tervezést, felhasználást nézve a természetes világítás megtervezése az épülettervezés része, az építész feladata, a mesterséges világítás megter­vezését világítástechnikus végzi és illeszti az épülethez. Végül a természetes világítás egy másik, igen fontos igényt is kielégít. Kapcsolatot teremt a belső térben lévő ember és a külső tér között. Ez egyrészt vizuális kapcsolat, másrészt kapcsolat a Nap sugárzásával.

Természetes világítás:

Előnye: a fényszín jó visszaadása, a nagy fényerő, a jó világítási minőség.
Hátránya: helyhez és időhöz kötött, egyenetlen a fényeloszlás, nyáron nagy­ mennyiségű hőenergiát ad le.

Mesterséges világítás:

Előnye: magunk határozhatjuk meg, mikor, hol és mivel világítunk. A mestersé­ges fényforrások fénye gyakorlatilag állandó minőségű, igényhez mérten meg­tervezhető (világítástechnika).
Hátránya: a színvisszaadás nem olyan jó, mint a természetes fénynél, villamos áram felhasználásával üzemel, így üzemeltetési költséggel kell számolni.

A káprázás

A világítás minősége szempontjából legfontosabb probléma a káp­rázás. Vizuális komfortérzetünket zavarja, a látás kényelmetlenné válik, vagy a felismerhetőség csökken. Szélső esetben a látott tér vizuális élménye részben vagy egészben a vakítás miatt megszűnik.

A káprázást a látótér egyik részének a többihez képest sokkal nagyobb fénysűrűsége okozza. A káprázás veszélye annál na­gyobb, minél nagyobb a káprázást okozó látott felület nagysága és fénysűrűsége. Természetes világítás esetén a Nap, az égbolt vagy a napsütötte környezet okoz káprázást. Minél nagyobb a közvetlen bevilágítás, annál nagyobb a környezet közvetett káprázásveszélye.

Mesterséges világítás esetén a helyiségben előforduló legnagyobb fénysűrűség maga a világítótest fénysűrűsége. Közvetett káprázást okozhatnak a fényforrás fényét nagymértékben visszaverő tükröződő felületek is. Nem közömbös, hogy a látótér melyik részében van a kápráztató felület, ugyanis annál erősebb a káp­rázás, minél közelebb van a látótér tengelyéhez.

A káprázás elleni védekezés természetes megvilágítás esetén megfelelő árnyékolószerkezettel, mesterséges megvilágításnál a világítótestek árnyékolásával, megfelelő bura alkalmazásával le­hetséges. A közvetett káprázást a tükröződő felületek csökkenté­sével akadályozhatjuk meg.