• alumínium
• anyagok

Cink- és alumíniumfelületek

A cink és az alumínium korszerű és fontos építőanyagok. A cinkkel bevont hor­ganyzott acélfelületeken a cinkréteg katódos védelmet is biztosít az acél számára. A horganyréteget vagy galvanikus úton vagy szórással vagy, tűzi horganyozással viszik fel az acélfelületre.

A tűzi horganyozással készített felületek esetén a sima és zsíros tapintású felüle­ten „cinkvirágok” látszanak. A galvanikus úton horganyozott acéllemeznek tompa, mattszürke színárnyalata van. A szórt horganyozás külső megjelenésében a tűzi horganyzáshoz hasonlít, de egyenletesebb és érdesebb.

A cink és az alumínium nem vasfémek. Tiszta levegőben a nem vas fémeken oxid­réteg alakul ki, ami természetes úton véd a további korrózió ellen. A levegő fokozódó szennyeződése miatt azonban az oxidképződés mellett roncsoló anyagok (savak, sók) hatásával is számolni kell, ezért szükség van a védő festékbevonatokra. A cink és az alumínium a tapadás szempontjából rendkívül problematikus felüle­tek, rajtuk a vasfelületen jól tapadó festékek nagy része rosszul tapad, ezért a bevonó anyagokat körültekintően kell megválasztani.

A cink, ill. a horganyzott acélfelületek

Az új, fényes horganyfelületek simaságuk miatt okoznak rossz tapadást a bevona­tok számára. A régi, matt felületek vízben oldható sói a bevonatot elbontják, az ola­jos, alkidgyantás bevonatok bomlási zsírsavaival rideg cinkszappant alkotnak. Ez a cinkszappanos réteg elválasztó réteg az alap és a bevonat között, ami gyakran okozza a festékréteg leválását.

A fémszappanképző bevonatokkal ellentétben a fémszap­panképzés nem az egész bevonatban, hanem csak a bevonat alján megy végbe, és ez a fizikai tulajdonságokban (rugalmasság, hőtágulás, stb.) inhomogenitást, feszültsége­ket okoz.

Felület előkészítés

A felületet oxidmentesíteni és zsírtalanítani kell, de sokkal „finomabb” módon, mint az acélfelületeknél. A csak oldószerrel való ledörzsölés nem mindig elegendő, a hígított savakkal való oxidmentesítés nem engedhető meg, mert a horganyréteget túl nagy mértékben oldja, A legjobb felület előkészítés a híg ammóniás nedves mosás kí­méletes csiszolással (korund műanyaggyapot, P 1000 csiszolópapír) kiegészítve.

Kb. 1/2 1 ammóniaoldatot (szalmiákszeszt) 101 vízzel hígítunk és egy kanál konyhai moso­gatószert adunk hozzá. A kezelés során keletkező hab kb. 10 percig hasson az alapra, amely az ismételt utáncsiszolásnál fémszürkére színeződik. Végül az egész felületet tiszta vízzel alaposan le kell öblíteni. Csekély mennyiségű kémiai adalékokat tartalmazó gőzsugaras tisztítást, ill. eny­he homokszórást nagy objektumokon végeznek, ill. ott, ahol a körülmények és az alap adottságai kedvezőek.

A bevonatrendszer kiválasztása

A wash-primeres alapozás a legjobban tapadó alapot biztosítja, de csak nagyüze­mi körülmények között alkalmazható kifogástalanul.

Táblázat: Cink és alumínium felületekhez jól tapadó festékek:

A fenti táblázat és a gyártó cégek ajánlásai alapján választhatjuk ki a megfelelő be­vonatrendszert. Közbenső és átvonó rétegként olyan festéket is használhatunk, pl. alkid műgyantás zománcfestéket, amely a cinkfelületre közvetlenül, alapozórétegként nem alkalmas. Az acélfelületekhez képest kisebb összrétegvastagság, kb. 100 mikro­méter (=0,1 mm) is elegendő kültérben. Néhány tipikus bevonatrendszer horganyzott acélfelületekre:

1. példa: Bevonatrendszer vinilkopolimer kötőanyagú bevonóanyagokkal

• Első alapozás vinilkopolimer kötőanyagú rozsdagátló alapozóval (kb. 40 μm).
• Második alapozás ugyanazzal az alapozóval kissé elszínezve (kb. 40 μm) vagy közbenső festés vinilkopolimer kötőanyagú festékkel (kb. 30 μm).
• Átvonó festés vinilkopolimer kötőanyagú festékkel (kb. 30 μm).

2. példa: Bevonatrendszer akrilát műgyanta bázisú festékekkel

• Első alapozás akrilát műgyanta kötőanyagú rozsdagátló alapozóval (kb. 40 μm).
• Második alapozás ugyanazzal az alapozóval kissé elszínezve (kb. 40 μm) vagy közbenső festés akrilát vagy akrilát-alkid kötőanyagú fémzománcfestékkel (kb. 35 μm).
• Átvonó festés akrilát vagy akrilát-alkid kötőanyagú fémzománcfestékkel (kb. 35 μm).

3. példa: Bevonatrendszer kültéri diszperziós festékkel és alkidfestékkel

• Alapozás akrilát vizes diszperziós kültéri festékkel (kb. 35 μm).
• Közbenső festés ugyanazzal a festékkel elszínezve vagy alkid kötőanyagú zománcfestékkel (kb. 35 μm).
• Átvonó festés alkid kötőanyagú zománcfestékkel (kb. 35 μm).

A horganyzott és festett acélfelületek kettős védelmét, katódos védelmet nyújtó cinkbevonat és a festékbevonat-rendszer együttesét duplex rendszernek nevezik.

Alumíniumfelületek

Az alumíniumfelületen semleges, tiszta levegőjű légtérben képződő oxidrétegek védőrétegként viselkednek, és különösebb védelmet nem igényelnek. Agresszív légtér esetén viszont az alumíniumfelületeknek is védő festékbevonatra van szük­ségük, mivel savakra, lúgokra érzékenyek, továbbá színadás, dekoráció céljából is festik az alumíniumot és ötvözeteit.

Felület előkészítés

A fényes alumínium részekre mindig zsír- és olajréteg tapad, amit a mázolás előtt alaposan el kell távolítani. A zsírtalanításhoz csak oldószer (pl. lakkbenzin, észter hí­gító) használható. Lúgos vagy savas kémhatású szereket nem szabad alkalmazni. A matt, már oxidált alumíniumfelületeket (fehér korróziós elváltozások) kíméletes csi­szolással, csiszológyapottal alaposan meg kell tisztítani.

Felület előkezelés

Gyári, nagyüzemi felület előkezelésnek tekinthető a színezéssel kombinált eloxálás, amikoris az előzőleg polírozott alumíniumfelületet hígított kénsavoldatban anódos oxidációval 20-30 μm vastag, tömör alumínium-oxid réteggel vonják be. Tapadás­javító felület előkezelésként a wash-primerezés a legjobb.

A horganyzott acélfelületekre használt bevonatrendszerek általában alumínium fe­lületre is megfelelőek és általában 2-3 réteges 60-70 mikrométer összrétegvastagságú bevonatrendszer is elegendő. Bizonyos bitumenfestékek is jól tapadnak alumíniumon. Néha színtelen vagy lazúr akrilátlakkokkal (színesfém-jelleg) vonják be az alumínium felületeket.