Többlakásos házak 6 fajta beépítési fajtája [HASZNOS]
Többlakásosnak minősül a lakóépület, ha kettőnél több lakást tartalmaz, azok egymás mellett és fölött helyezkednek el, és megközelítésük közösen van megoldva. Ez a nagy embertömegek elhelyezésének, lakáshoz juttatásának ma használatos legeredményesebb formája. Elsősorban a városok lakóháztípusa. A többlakásos ház mindig valamely nagyobb építészeti együttes – lakótelep, városnegyed – részét, elemét képezi.
Zárt udvaros beépítés
Hazánkban a többlakásos házak az első világháborúig zárt udvaros formában épültek. Telküket maximálisan beépítették: az utcai fronton két-, a többi telekhatár mentén pedig egytraktusos épületszárnyak lakóházanként általában egy – mély vagy két utca közötti átmenőtelkek esetében pedig több – udvart zárnak körbe. Mivel a szomszéd felőli telekhatárokon előírás a tűzfal, ezért az udvari szárnyakban lévő lakások ablakai a körbezárt udvarra nyílnak. Az ilyen épületekben két lakáscsoport alakult ki: az utcai többszobás összkomfortosak és az udvari szoba-konyhások. A lakások megközelítésére a kapualjból oldalt főlépcső nyílik, az udvar végében pedig melléklépcső van.
A két lépcsőházat az udvar felől minden szinten körbefutó függőfolyosó kapcsolja össze. Az utcai többszobás összkomfortos lakások elsősorban felszereltségben korszerűsítésekkel – modern fűtés és melegvíz-szolgáltatás stb. – jelenleg is használhatók. Az udvari lakások azonban ma már elfogadhatatlanok, mert minden helyiségük rossz levegőjű, és zajos, szűk udvarra nyílnak, ahova még a napfény sem süt be.
Előttük húzódik a függőfolyosó, mely egyrészt tovább sötétíti a helyiségeket, de használatukat is zavarja (be lehet látni róla, ezért az ablakokat nem lehet nyitva hagyni). Nincs megfelelő szellőzésük (a keresztszellőztetés megoldhatatlan). Egészségügyi szempontból sem megfelelőek, hisz hiányzik belőlük a fürdőszoba és a WC, s mivel előszobájuk sincs, a lakószobába csak a konyhán át lehet bejutni.
A zárt udvaros lakóházak felújításának egyedüli módja a kisméretű udvarok megszüntetése az udvari szárnyak lebontásával.
A zárt udvaros beépítés a mai építészeti igények figyelembevételével csak akkor juthat komolyabb szerephez, ha az épülettömb
- mind a négy keretszárnya földszintes;
- nagyobb udvar esetén legfeljebb kétszintes épületszárnyakkal rendelkezik, azzal, hogy a délkeleti, déli, délnyugati szárnyépületek lapos vagy egészen alacsony tetővel készülnek;
- utcai traktusa egy szinttel magasabb a belső három keretszárnynál, de csak abban az esetben, ha az összes szint teljes benapozása biztosított (lásd az átrium házak benapozásával kapcsolatban leírtakat a megfelelő fejezetrészekben).
Zárt udvaros beépítésnek minősül az az eset is, amelynél az épületszárnyak U alakban kapcsolódnak egymáshoz, az udvar negyedik oldalát pedig tömör fal kerítés határolja.
Keretbeépítés
Az utcák által határolt telektömb közepén lévő, lakóépületek által keretezett nagyobb, összefüggően kertesített területet keretbeépítésnek nevezzük. A kertesített udvarra néző lakások – helyiségek – legalább olyan értékűek, mint az utcára nyílók. A légtérarány az udvarban kedvezőbb, mint az utcákban; az udvar az utca forgalmától és zajától el van zárva.
A keretbeépítés telekkihasználása természetesen kisebb mérvű, mint a zárt udvaros beépítésé. Ezért bevezetésekor a lakásépítési kedv lanyhulásától félve a telektulajdonosokat kárpótolni igyekeztek azzal, hogy nagyobb beépítési mélységet – maximum 14 m-t -, valamint – bizonyos feltételek előírásával – az udvar felé további előre-ugrást engedélyeztek. Ez eredményezte hazánkban a hallos lakásokat. A hall a lakás belső területén fekvő, s így homlokzattal nem rendelkező lakóhelyiség, melynek ablaka nincs, csak széles, két vagy többszárnyú, mélyen üvegezett ajtón keresztül, más lakóhelyiséghez – általában nappalihoz – kapcsolva kap közvetett megvilágítást és szellőzést.
4.24. ábra Egyszerű köntösbe öltöztetett, exkluzív belsőt tartalmazó lakóház Dél-Olaszországban. Különlegessége a (belső) átrium jellegű szabadon álló épület tetőtéri átriummal és úszómedencével.
4.25.ábra Zárt udvaros, az emeletes részben lakásokat, a földszinten kereskedelmi célú létesítményeket tartalmazó nagyvárosi beépítés utcaképe.
4.26.ábra Keretbeépítéses lakótömb osztott telken, tűzszakaszokra osztott épületegységekből. a) nézetrajz; b) helyszínrajz.
4.27.ábra Keretbeépítéses lakótömb egy telken, parkosított belső udvarral a) nézetrajz; b) helyszínrajz.
A többlakásos házak keretbeépítéssel épültek a két világháború közötti években, igényes és szolid kivitelű lakásokkal egyaránt. Ezek a zömükben központi fűtéses házakban lévő hallos lakások ma is lakásállományunk értékes részét képezik.
Természetesen az ilyen épületek teljes telektömbje egyetlen összefüggő egység, kerítéssel elhatárolt magántelkeket nem tartalmaz. így belsejében a keretbeépítéssel létrehozott nagyméretű udvarkert már éppúgy közterületnek minősül, mint a környező utcák, terek. Ezekben az utcák forgalmától mentes belső udvarokban a lakók közösségi életét szolgáló létesítményeket alakították ki: óvodát, bölcsődét, gyermekjátszóteret, olvasó-pihenő parkot stb. A belső udvarokat a külső közterülettel – az utcákkal – földszint-félemelet magas nagyméretű kapuzatokkal kapcsolták össze. Ezzel biztosították a körbezárt térségek természetes szellőzését is, lehetővé téve, hogy a lakóházak bejáratai a belső udvarkert felől nyíljanak, s így az épületek utca felőli földszintjén összefüggő üzletsort lehessen kialakítani
Szegélybeépítés
A fejlődés következő lépése az volt, amikor a belső udvar fokozottabb szellőztetése céljából már teljes közöket hagytak ki az épületek között. A közök nyitása legcélszerűbbnek a keret sarkain bizonyult, ahol így a zárt sarkú beépítés alaprajzi nehézségei (megvilágítatlan belső területek) elkerülhetővé váltak. Ezzel létrejött a szegélybeépítés. Az épületek elhelyezésekor a belső terek létrehozásának igénye még megmaradt.
4.28. ábra Szegélybeépítés szabadon álló épületekből, nézetrajz.
4.30. ábra Szegélybeépítéses épület elhelyezés épületköz-megszakítással a) nézetrajz; b) helyszínrajz.
Sávos beépítés
Sávos beépítésről akkor beszélünk, amikor a hosszú épülettömegeket képező lakóházak szabadon, egymással párhuzamosan elhelyezve állnak. Itt már nemcsak a telekhatárok szűnnek meg – mint a keret- és a szegélybeépítésnél -, de az épületek elhelyezése az utcavonalaktól is független lehet. E beépítési mód kialakulása a városrendezés olyan irányú, elsősorban funkcionális fejlődésével függ össze, amely elválasztotta a lakóházak célforgalmát szolgáló lakóutcákat az átmenő közlekedést lebonyolító utaktól, s amely a lakóépületek elhelyezésekor a maximális benapozás elérésére törekedett.
A sávház homlokzatainak együttes évi benapozási időtartama akkor a legtöbb, ha az épület hossztengelye közel északdéli irányú. Ekkor a két – keletre, ill. nyugatra tájolt – hosszhomlokzat egész évben kap napfényt, csupán a téli hónapokban, amikor a szép idő valószínűsége egyébként is alacsony, éri kevés napsugárzás.
A sávos beépítés egyoldali, amikor a lakóútnak csak az egyik oldalán, kétoldali – a közművek és utak jobb kihasználására -, amikor mindkét oldalon vannak házak. Az egyoldali beépítést akkor alkalmazzák, ha a házak egymástól azonos távolságra épülnek. A kétoldali beépítésnél az utca légtere általában keskenyebb, mint az épületek közötti belső nyitott kerteké. Ezek viszont minden forgalomtól mentes, zavartalan parkterületek.
A sávos beépítés egyhangúságát igyekeznek feloldani, és városiasabb, zártabb hatást biztosítani a sávokra merőlegesen állított épületekkel, valamint a közöttük elhelyezett, formai ellentétet létrehozó hangsúlyosabb vertikális épülettömegekkel.
4.31. ábra Sávos beépítéses épület elhelyezés nagyobb építészeti szabadsággal és napos lakásokkal a) nézetrajz; b) helyszínrajz.
Kockaházak
A nyújtottabb formájú sávházakkal ellentétben a kockaházak mindhárom mérete (szélesség, mélység, magasság) közel azonos. A magas ház jellemzője, hogy alaprajzi befoglaló méretei csaknem megegyezőek, magassága viszont azoknál lényegesen nagyobb (a többszörösük). A kocka- és magas ház alaprajzi formájának nagyon hasonló jellege miatt – a sávházaktól való megkülönböztetésül – mindkettőt helytelenül mint pontházat is emlegetik.
4.32. ábra Nagyvárosi toronyház szintenként három lakással a) alaprajz; b) külső kép.
Zárt sorú beépítéses házak
Az ezredforduló éveiben ez tekinthető a legelterjedtebb beépítési módnak ott, ahol a telek utcai vertikumát a területi előírásoknak megfelelően „be kell építeni”. Az épületek elhelyezésekor legfeljebb 14 m-es épületmélység vehető figyelembe, ugyanis az általában kéttraktusos (fesztávos) épületszárny tökéletes benapozása mind az utca, mind a kert felől csak így lehetséges. A középszárny – az utcai épületegységre merőlegesen – minden méretmegkötés nélkül nyúlhat a kert felé azzal, hogy
- a természetes belső megvilágítás, valamint a szükséges benapozás az egész házra és a szomszédos épületekre vonatkozóan is biztosítható;
- a középszárnyban ablak csak akkor helyezhető el, ha a szemközti telekhatártól legalább 3,0 m széles szabad (belső) oldalkert választja el. Többszintes házak esetén e belső oldalkert méretének nagyobbnak kell lennie, mégpedig azon szabály figyelembevételével, mely szerint a belső homlokzat (vagyis az építmény) magasságának felénél kisebb nem lehet.
Zárt sorú épületekhez a 14,0 m-es épületmélységtől befelé oldalszárny csak akkor kapcsolható, ha
- az adott épület és a szomszédos házak benapozását a legcsekélyebb mértékben sem gátolja;
- az épületszárny felőli szomszédos telken ikerjellegű épületet vagy hasonló oldalszárnyat létesítenek.
A zárt sorú beépítés elsősorban a városok és településközpontok sűrűbben beépített telkein alkalmazható egyik lehetséges épület elhelyezési forma. A hozzá tartozó épületekben a gépkocsi tárolás az alsó szinten vagy áthajtóval az udvarban, illetve a kert hátsó részében épített garázzsal oldható meg.
4.33. ábra Zárt sorú épület elhelyezés változatai a) soros; b) fogazott; c) lépcsős v. visszaugratott; d) soros, közbenső garázsépület résszel; A közbenső; B szélső (v. kezdő) épületegységgel.