• fűrész
• gyalu
• parkettázás

Parkettázás: fűrészek vésők és gyaluk használata

Fűrészek

A fűrész egy sokélű forgácsolószerszám, amelyet a faelemek vágására, darabolására használnak. Minden kézifűrésznek két fő része van. Egyik az acélból készült, fogazott fűrészlap, a másik pedig a különböző anyagú és formájú fogórész. Működését alapvetően a fogazott vágóéi határozza meg, de fon­tos a fogórész is, hiszen ezzel működtetjük a fűrészt. A jó vagy kevésbé jó fogás befolyá­solja a fűrészlap mozgását, így a fűrészelés menetét, minőségét is.

A felhasználási területeknek megfelelően többféle fűrésztípus létezik, amelyek fűrész­lapja, illetve megfogórésze eltérő. A fűrészlap alsó élén szabályos elrendezésű fogazás talál­ható.

A forgácsolás mélységét (durva, finom stb.) a fogak egymáshoz viszonyított helyzete (szét­húzott, ritkított), a forgácsolás irányát pedig a vágóélnek a fűrészfog hegyvonalával bezárt szöge határozza meg. Hegyesszögű fogazású fűrész csak puhafa, derékszögű fogazású pedig csak keményfa vágására alkalmas.

A széthúzott vagy ritkított fogazás megkönnyíti a fahulladék eltávozását (ez elsősorban a gépi fűrészeknél lényeges.

Fűrésztípusok

A parketták és fapadlók készítése során hasz­nált fűrészek a keretes, a kengyeles, a lyuk-, a rókafark-, az illesztő- és a padfűrészek.

• Keretes fűrész: A leggyakrabban alkalmazott fűrésztípus, melyben a fűrész­lapot egy kerettel lehet megfeszíteni. Ennek hossza 60-90 cm, szélessége 35-45 mm. A szerszám a keretén lévő zsinórt megfeszítve válik használhatóvá. A zsinór feszítésével a fűrészlap is feszes lesz. Fogazása többféle lehet. A leggyakoribb a tompaszögű fogkiala­kítás, így mindkét irányú vágásra használható a fűrész. A fűrészlap síkját a keretben el lehet fordítani, így szükség esetén, ferdén is hasz­nálható.
• Kengyeles fűrész: Hasonlít a kere­tes fűrészhez, az eltérés csak annyi, hogy a lap feszességét itt egy acélkengyel biztosítja. A fűrészlapot a markolatnál lehet megfeszí­teni. Lapvastagsága 0,50-0,75 mm, széles­sége 3-5 cm, hossza 70-100 cm.
• Lyukfűrész: Pengés rendszerű, a fűrészlap a marokba illeszkedő fogantyú­hoz van rögzítve. Különböző lyukak kivá­gására használjuk. A fűrészlap keskenyedő szélességű, 35-40 cm hosszúságú, szélessége 40-10 mm. Fogazata hegyesszögű, ezért csak toló irányú vágásra alkalmas.
• Rókafarkfűrész: A lyukfűrész­hez hasonlóan pengés kialakítású. A fűrész­lap marokba illeszthető fogantyúhoz van rögzítve. Alkalmazhatjuk a keretes fűré­szek helyett. A fűrészlap 50-100 mm széles, 30-50 cm hosszú. A fogak általában hegyes-szögűek, toló vágásra alkalmasak.
• Illesztőfűrész: Pengés rendszerű, a lap merevségét a felső élen acélmerevítés biztosítja. A fűrészlap éle párhuzamos a merevítéssel, a vastagsága 0,7 mm, a szé­lessége 60 mm, a hosszúsága 25-35 cm. Az illesztőfűrészt a különböző parkettaele­mek és egyéb faelemek illesztési felületeinek pontos kialakításánál használjuk.
• Hevedervágó fűrész: Lapját speci­ális famarkolatba foglalták. A fűrészt a leerő­sített padlóburkolatok, parketták elemeinek vágásra használjuk. A fűrészlap apró foga­zató, vastagsága 0,7 mm, hossza 14-20 cm, szélessége 25-45 mm. Toló és húzó vágásra egyaránt alkalmas.

A fűrészelés általános menete

• Először pontosan ki kell jelölni a vágási vonalat, fel kell rajzolni a vágás helyét! A jelölés­kor figyelembe kell venni, hogy akár 3 mm széles vágási hézag is keletkezhet az erősen kihajtogatott fogak miatt! Ezt mindig a leeső rész felé kell figyelembe venni.
• A fűrészelés megkezdésénél a fűrészlapot a vágási vonalra helyezzük úgy, hogy a kihaj­togatott fűrészfogak külső csúcsai egy vonalba kerüljenek a felrajzolt vonallal!
• A fűrészt óvatos mozdulatokkal toljuk a fába. A fűrészlapot mindig merőlegesen tartsuk a vágási vonalra, és az első mozdulatoknál hüvelykujjunkkal támasszuk meg! Amikor a lap biztonságosan mozog a vágási vájatban, elvehetjük az ujjunkat.
• Egyenletes, egyenes és hosszú húzásokkal vezessük a fűrészlapot, ügyelve arra, hogy a lap mindig merőleges helyzetű maradjon! (A megszoruló fűrészlap arra utal, hogy a fogak kihajtottsága nem felel meg a faanyag típusának, keménységének.)
• A fűrészelés végéhez közeledve óvatosan mozgassuk a fűrészt annak érdekében, hogy az adott faelem ne szálkásodjon, ne szakadjon át.

A fűrészek karbantartása

A fűrészek karbantartása során elsősorban a fűrészlapot élezzük, illetve a fogazatát állít­juk helyre. Emellett szükség esetén a fogórész (markolat) megfelelő kapcsolatának a kialakí­tása is a karbantartás része lehet.

Az élezésnél szükség lehet a foghegyvonal, a fogak és a fogközök eredeti alakjának visszaállítására, a megfelelő terpesztés kialakí­tására és a fogak élesítésére.

A foghegyvonal eredeti alakjának visszaál­lítására lapos, sűrűn rovátkolt reszelőt hasz­nálhatunk. A reszelőt nyomás nélkül, léc foglalatok segítségével kell előre-hátra járatni addig, amíg ki nem alakul a megfelelő, egyen­letes vonal. A fűrészek közepe a használat miatt valószínűleg kopottabb, ezért a két szélén erőteljesebb kiigazítás szükséges.

A fogalapvonal kiigazítására is szükség van, mert a fogak és a fogak közötti héza­gok nagyságának sem szabad megváltoznia. Ez azt jelenti, hogy a foghegyvonal kiigazí­tása után a fogközöket is lesüllyesztjük annyi­val, amennyivel csökkent a fogak magassága. Ez lényegében a fogak élezésével egyszerre történik. A fogalapvonalat a foghegyvonal kiigazításánál használt foglalathoz kapcsolt ceruzával ellenőrizhetjük.

A fogak váltakozó irányú kihajtogatásával (terpesztessél) szélesebb vágásrés keletkezik. A túlzott kihajtogatást kerülni kell! Lágy lombos fákhoz és fenyőfélék­hez 0,3-0,4 mm-es, keményfákhoz pedig 0,15-0,3 mm-es terpesztést kell kialakítani. A fogak kihajtogatásához fűrészfog hajtogatót használunk. A fogaknak csak a felső egyharmadát szabad kihajtani.

A fogak élesítéséhez olyan alakú reszelő szük­séges, amely pontosan illeszkedik a fogak közötti hézagba. Az élezés során a fűrészt satuba kell fogni. A reszelés csak finom fogazatú reszelővel végezhető. Az éle­sítéssel egy időben ügyelni kell arra is, hogy a fogközök mélysége egyenletes legyen.

Vésők

A vésők az ékhatás elve alapján forgácsolják a fát. A farostokkal bármely szöget bezáró forgácsolási munkára alkalmasak. Elsősorban fapadlók felújítása és bontása során haszná­lunk vésőket.

A véső két fő része a nyél és a penge. A hen­geres fanyelet a két végén fémkarikával lát­ják el, hogy a fanyél ne hasadjon szét. A penge élszöge általában 25-30°, az él csak egy oldalon köszörült. A penge végén egy perem található, amely megakadályozza, hogy a penge a nyélbe csússzon. A vésők pen­géje egyenes vagy lehúzott szélű lehet.

A vésők fába hatolását ütőszerszámokkal érhetjük el. A vésőket nem szabad fémkala­páccsal ütni, fából esztergált bunkót vagy műanyag kalapácsot célszerű használni.

A favésők karbantartásánál elsősorban a penge állapotát kell megvizsgálni. A kicsor­bult él hibáját köszörüléssel lehet eltüntetni. Az élezést nedves fenőkővel végezzük. Nagy fordulatú, szárazon működő köszörűkövet ne használjunk! Tudnunk kell, hogy ha a nyél és a penge közötti stabil kapcsolat megszűnik (szétcsúszik), akkor a véső a továbbiakban nem használható. A szerszámot cserélni kell!

Gyaluk

A kézigyaluk tulajdonképpen olyan vésők, amelyek tolóerő hatására hosszabb felületen forgácsolják a faanyagot. A behatolás mélységét a gyalu tokja és a gyalukés egymáshoz viszonyított helyzete szabá­lyozza.

A gyalukat a rostokkal párhuzamos irányban mozgatva használjuk, elsősorban a fűrészelt felületek simává tételére, a pontos méretek beállítására, illetve az egyedi profi­lok kialakítására.

• Nagyológyalu: Durva felületi megmunkálást tesz lehetővé. A gyaluvas kissé íves kialakítású, 30-50 mm széles, így a gyalult felület kissé hullámossá válik. A szerszámot nagy felületeken használjuk.
• Simítógyalu: A felületek simára gyalulására alkalmas. Kése egyenes, körül­belül 45 mm széles, a két szélén lekerekített. Emiatt a gyalu nem hagy élesen elhatárolható nyomot a felületen használat közben.
• Eresztőgyalu: A nagyobb felületek megmunkálásánál, illetve a faelemek illesztési síkjainak kialakításánál használják. Hosszú­sága 60-65 cm, a kés szélessége 45-60 mm, ezért alkalmas nagyobb egyenlőtlenségű felü­letek gyalulására is.
• Fogas gyalu: Kése fogazott kiala­kítású, meredek dőlésű. Ezzel az eszközzel a ragasztások felületeit lehet előkészíteni.
• Idomgyalu: Különböző profilú lécek kialakí­tását teszik lehetővé. A nyílászáró szerkeze­tek beállításánál használjuk.

A gyaluk karbantartásánál a gyalutest és a kés megóvásáról kell gondoskodni. A gyalutestre ragadt természetes gyantát terpentinnel tud­juk eltávolítani, a kiszáradást lenolajkencés felületi beeresztéssel lehet megakadályozni. A gyalu talpának sérülését nagyfordulatú gépi gyaluval javíthatjuk ki. Ezután még finom felületi csiszolás is ajánlott. A gyalu-kés élesítését, a vésők élezésével megegyező módon kell elvégezni.