• repedések a vakolatban

Repedéshelyreállítás: szerves kötésű és kitöltő bevonattal, fedővakolattal

A teljes vagy nagy felületű repedés-helyreállítás abban az esetben tűnik célszerűnek, ha nincsenek egyedi repedések, és a meglévő homlokzat teljes egészében repedésekkel van terhelve, vagy ha ki­egészítő intézkedések, mint a vakolat-helyreállítás válnak szükségessé. Ehhez a repedéstípus és az aljzat függvényében bevonat- vagy vakolattechni­kai helyreállítási eljárásokat alkalmazunk, amelyek vékony vagy vastag rétegben, ásványi vagy szerves kötéssel szerepelnek a kínálatban.

Ha egyébként is energetikai helyreállítás sze­repel a tervben, és/vagy nagyobb változás várható a repedésszélességeknél, általában hőszigetelő­hálózati rendszereket alkalmazunk. Itt a repedések helyreállításának legdrágább, de leghatékonyabb fajtájáról van szó. Hiszen a hőszigetelő-hálózati rendszereknek megvan az a hatalmas előnye, hogy a meglévő régi vakolatot legtöbbször nem kell eltávolítani és így ártalmatlanítani, és a repedés-­helyreállítás mellett szinte minden repedéstípus és -szélesség, és kiegészítésképpen még a nedvesség- és hőszigetelés is kijavításra és a legkorszerűbb műszaki állapotba kerül.

Repedés-helyreállítás szerves kötésű repedésáthidaló bevonatrendszerekkel

Azok a vakolatrepedések, amelyeknél jóformán már semennyi elmozdulás nem várható, feltöltéssel és bevonatrendszer alkalmazásával történő átfedéssel helyreállíthatók. A megfelelően kidolgozott repe­désáthidaló bevonatrendszerek képesek a külön­böző repedésszélességű vakolatok áthidalására. A repedésáthidaló hatás több eljárásmód elérhető. A vakolatokhoz túlnyomórészt alakváltozó, kiváló húzószilárdságú bevonat vastag rétegeit alkalmaz­zuk. A művelet előtt az aljzat és különösképpen az ún. repedésgyökér hidrofobizálását célszerű elké­szíteni. Ezáltal a vízfelvétel a repedés területén a repedések távolságának lehetséges változása esetén is akadályozott.

Ehhez a repedés-helyreállítás­hoz általában diszperziókötésű (hideg-)rugalmas homlokzatfestékeket alkalmazunk. Ez a repedés­-helyreállítási módszer valamennyi vakolatfüggő repedésre, valamint kivételes esetekben (megfelelő rétegfelépítés és hálóvasalás esetén) nagyobb repe­désperem-elmozdulásokat mutató szerkezetfüggő repedésekre is érvényes. Itt azonban minden esetben szükség van a rendszer forgalmazójának szaktanácsadására!

Erre azért van máris szükség, mivel a piacon egy-, két- és többrétegű helyreállí­tási eljárás létezik, hálóvasalással és a nélkül, így ezen változatok mindegyike most nem sorolható fel elkülönítve. Túlnyomórészt azonban 3- vagy 4-rétegű bevonatszerkezeteket alkalmaztak száraz, 0,3-0,4 mm rétegvastagsággal. így az elmozduló repedések vagy a vakolatban újonnan keletkező repedések akár 0,3 mm repedésszélességgel át­hidalhatók. A piacon szokásos, a repedésáthidaló képességre vonatkozó szabályozások gyakran a beton-helyreállítás technológiájából vezethetők le, és a kínált rendszerek teljesítőképességének spektruma 0,1-1 mm-es repedéstávolság között változik.

Mivel az engedélyezett repedéstávolság-változá­sok a bevonatrendszereknél aránylag kicsik, most meg kell említeni, hogy a magasépítésben épített hézagokban alkalmazott legtöbb rugalmas hézag­anyag számára az engedélyezett tágulási változás az abszolút hézagszélességre vetített 10-15% közötti érték. Noha a vakolat- és bevonatrepedések esetén az abszolút repedéstávolság általában igen kicsi, ennek ellenére mérésekből ismert a tény, hogy a például a higrotermikus folyamatokból eredő repedéstávolság-változások igen nagyok lehetnek. Ennek következtében a repedésáthidaló bevonat­rendszer teljesítőképességének kiválasztását és a kivitelezési időszak kiválasztását is gondosan át kell gondolni és meg kell tervezni.

Ezen repedés-helyreállításnál igen fontos, hogy a bevonat készítése előtt a régi vakolatfelületet lesimítsuk, így a felületen már nem lesznek durva egyenetlenségek. Egyébként fennáll annak a ve­szélye, hogy a vakolatréteg kiálló csúcsaira csak viszonylag vékony bevonatréteg kerül, és így csak csökkentett repedésáthidalás tud kialakulni. A repe­désáthidaló bevonatréteg felhordása előtt ezenkívül megfelelő aljzat-előkészítéssel biztosítani kell, hogy a vakolatfelszín szilárd és teherbíró legyen, így a bevonatrendszer megfelelően és tartósan ké­pes tapadni.

Mivel a szerves kötésű repedésáthidaló bevonatrendszerek nemcsak a vízpárával, hanem a szén-dioxiddal szemben is magas diffúziós ellenál­lással rendelkeznek, ezek a helyreállítási módszerek a P. I. habarcscsoportba tartozó mészvakolatokhoz és a P. II. habarcscsoportba tartozó mésztartalmú vakolatokhoz nem ajánlottak. Ebből kifolyólag a repedés értékelése mellett a kötőanyag-használat­tal és -összetétellel kapcsolatos aljzatvizsgálatra is alapvetően szükség van. A karcteszt során a karcolási mélység az 1 mm-t lehetőség szerint ne lépje túl!

Az effajta repedés-helyreállításhoz a megfelelő aljzatok a beton, a cementvakolatok és a P. II. habarcscsoportba tartozó, túlnyomórészt cementtartalmú vakolatok jól tapadó bevonattal vagy bevonat nélkül (pl. műgyanta-vakolatok vagy szerves kötésű bevonatrendszerek). Ezen helyreállítási módszernél feltétlenül ügyel­ni kell arra, hogy véglegesen kizárjuk a bevonat le­hetséges átnedvesedését (pl. az ablakpárkány-csat­lakozásoknál)! Ezeknek a csatlakozásoknak emiatt tartósan repedésmentesnek kell maradniuk.

Bevonattechnikai repedés-helyreállítás mikroporózus, kitöltőbevonat-rendszerrel

A túlnyomórészt nyugvó, 0,2 mm-nél keskenyebb repedéseknél, mint például zsákrepedések, az elő­zetes repedésfeltöltés után összehúzódási és zsugo­rodási repedések, a kiszáradás befejeztet követően, a repedés-helyreállítás céljából ún. mikroporózus kitöltőbevonat-rendszereket alkalmazunk. A re­pedéskitöltő, ill. az ásványi vakolatokkal együtt­működő repedésáthidaló helyreállításokhoz telt, diszperziós, szilikongyanta- vagy diszperziós szi­likátalapú festékeket használunk.

Az aljzatellenőrzés után a repedéseket először hidrofób (víztaszító) alapozással látjuk el, mielőtt aztán a teljes felületet még egyszer alapozzuk. A repedésperemek hidrofobizálása megakadályozza a víz behatolását a repedésekbe, még akkor is, ha azok később jelentéktelen mértékben ismét kinyílnának. Mivel vízfelszívás már nem történik, a repedés peremei sem szennyeződhetnek, így ezek a fejezet elején említett meghatározás és értelmezés szerint már nem sorolhatók a hiányosságok közé. Végül következik az alap- és a fedőbevonat, ahol az alapbevonathoz adott esetben kitöltő alapozó­festék-adalékot adunk hozzá. Az új bevonat típusa az aljzathoz és adott esetben a már meglévő be­vonatokhoz, valamint a színezés kívánt módjához igazodik.

Vakolattechnikai repedés-helyreállítás fedővakolatokkal

A mikroporózus kitöltőbevonat-rendszerekhez ha­sonlóan a repedés-helyreállításhoz – túlnyomórészt nyugvó, 0,2 mm-nél keskenyebb repedéseknél, mint például zsákrepedések az előzetes repedésfeltöltés után, és az összehúzódási és zsugorodási repedések a kiszáradás befejeztet követően – a DIN 18 550 szabvány szerinti ásványi fedővakolatokat, a DIN 18 558 szerinti műgyanta vakolatokat, vagy speciális felújítóvakolatokat használunk.

Ezek vagy szerves kötésű, vagy mész-, vagy mész-ce­ment kötésű, szerves adalékanyagot tartalmazó felújító vakolatok egyrészt a tapadás javítása, más­részt a rugalmassági modulus csökkentése érdeké­ben. Itt ugyanazt a repedésáthidalást érjük el, mint a korábban ismertetett bevonatrendszerek esetében, így a bevonat- vagy vakolatrendszer kiválasztása igen gyakran kizárólag optikai követelmények alapján történik.

A megfelelő alapfelület-vizsgálat után az alj­zatnak a záró fedővakolathoz megfelelően teher­bírónak kell lennie. A nem teherhordó vakolatokat, valamint a tapadást gátló bevonatokat és maradvá­nyokat mechanikai úton el kell távolítani. Módosí­tott ásványi fedő- és felújító vakolatok a megfelelő mértékben teherbíró szerves bevonatok (pl. régi műgyanta vakolatok vagy diszperziós festékek) átdolgozásához és felújításához is alkalmazhatók, ha ezt a gyártó egyértelműen engedélyezi. Az új fedő- és felújítóvakolat felhordása előtt minden esetben szükség van előzetes köztes bevonatra, nehogy a frissen felhordott vakolathabarcs magas lúgossága a meglévő bevonatot károsítsa.

Vékony rétegű repedés-helyreállítás szövetsimítással és fedővakolattal

A hálósimítás, majd a záró fedővakolat felhordá­sának lehetősége minden vakolatfüggő repedésnél megvan, a szerkezetfüggő repedéseknél 0,1 mm-es repedésszélesség-változásig, és 0,2 mm-es egyedi repedéskezelésnél, valamint hőszigetelő-hálózati rendszerek vasalási rétegében lévő repedéseknél. Ásványi fedővakolattal ellátott ásványiháló-simí­tást ugyancsak alkalmazunk, ahol magától értetődő, hogy rugalmas szilikongyanta vagy műgyanta va­kolat is alkalmazható.

Alternatívaként az ásványi­háló-simítások mellett ún. diszperziós alapú vasalt vakolatok is alkalmazhatók, amelyeket a művelet végén csak szilikongyanta vagy műgyanta vakolat­tal lehet bevonni. Az ásványi rendszerekkel ellentét­ben a szerves kötésű felújító vakolat-rendszereknek a következő előnyei vannak: valamennyi aljzaton megfelelő tapadás, és igen magas hajlíthatóság és rugalmasság.

A repedésáthidaló fedővakolat felhordási folya­matának egy fontos munkalépése a szakszerű és szükséges aljzat-előkezelés. Még ha a régi vako­latban lehetnek is repedések, annak szilárdnak és teherbíróképesnek kell lennie. Az aljzat állapotának megfelelően ehhez gőzsugár vagy kisnyomású vízsugár javasolható. A nem teherhordó régi bevo­natokat azonban maradék nélkül el kell távolítani! Az esetleges hiányosságokat, üregeket, kitöréseket vagy porhanyós vakolatrészeket a régi vakolat el­távolítása és az új vakolat vagy spatulyázómassza felhordásával természetesen el kell távolítani. Ezeknek először megfelelő mértékben meg kell szilárdulniuk, mielőtt a vasalt réteg, ill. a felújító ­vagy vasalt vakolat felhordásra kerül.

Megfelelő aljzatvizsgálat után a durva szemcsé­ket a meglévő régi vakolat szerkezetének megfelelően, rácsos vakolatgyaluval le kell törni vagy marni, és végül a felületet adott esetben alapozni kell. A jellegzetes egyedi repedéseket, amelyek szélességében adott esetben még 0,1 mm-nél nagyobb változás várható, a vasalatháló felhor­dása előtt le kell zárni, ill. át kell hidalni. Végül kiegyenlítés történik a már ismertetett felújító ­vagy erősített vakolattal, ahol a hálóvasalat két rétege között friss fektetéssel lúgálló és kiváló szakítószilárdságú üvegszálas hálót ágyazunk be teljes felületével. A művelet során arra kell ügyel­ni, hogy egyenletes rétegvastagságot érjünk el, és az erősítőháló központosán legyen beágyazva, és hogy a háló legalább 10 cm szélességben átfedés­sel legyen beépítve.

Az alkalmazott bevonatrendszer és a gyártó ada­tai szerint végül a köztes bevonat, majd az ásványi vagy szerves kötésű fedővakolat kerül sorra. Ezek a vakolatok mind kapart-, dörzsölt- vagy barázdált-, valamint mintázóvakolat-szerkezettel kialakítha­tók. Ásványi, színezett fedővakolatoknál végül az ún. kiegyenlítőburkolat készítése következik, az egyenletes színárnyalat biztosítása vagy – az időjárás-ellenálló képesség növelése érdekében -kiegészítő víztaszító bevonat készítése érdekében. Ezenkívül az is fontos, hogy csak repedésáthidaló bevonatrendszereket alkalmazzunk, amelyek ala­pozásból, erősítőmasszából és a rendszerhálóból, valamint az ahhoz igazított fedővakolatból állnak.

Az alkalmazott erősítőréteg kiválasztása az aljzattípus függvénye. így az ásványi aljzatokat másképpen kell átdolgozni, mint a régi műgyanta vakolatokat vagy diszperziós festékeket. Ezenkívül a vékony felújító- vagy erősített vakolattal ellátott finom felületszerkezetek átdolgozhatok, ellenben a durva szemcsés és/vagy erős egyenetlenségekkel rendelkező érdes felületeket vastag rétegű felújító­ vagy erősített réteggel kell ellátni. Amennyiben úgy ásványi, mint diszperziós kötés alapú vékony rétegű erősítések rendelkezésünkre állnak, a vastag rétegű erősítések a száradás/megszilárdulás alapján csak ásványi kötésű felújító- vagy erősítőhálós vakola­tokból készíthetők.

A következőkben bemutatjuk a vakolatvasalat elvi működési modelljét.

A további repedéstá­volság-változások a vakolat aljzatában található repedések felszínén és a repedések pereme melletti korlátozott hatásszélességen keresztül áthatolnak a vakolatra. A vakolat húzófeszültségének meg­haladása esetén széles, egyedi elválasztó repedés keletkezik, ami általában a vakolt felület optikai­-esztétikai és különösen műszaki károsodását ered­ményezi.

A vakolatvasalat behelyezése kiszélesíti a repedéstávolság-változás vakolatba hatolásának hosszát. Ennek következtében abból kell kiindulni, hogy a vakolatvasalat által egyfajta repedészáró hatás keletkezik, ami a repedés megosztásaként működik, és ennek következtében rengeteg kisebb repedés keletkezik. Ezek a repedések általában optikailag nem felismerhetők, és olyan kicsik, hogy nedvességbehatolás többé nem fordulhat elő.

A már említett felújítóvakolat-rendszerek ese­tében a homlokzaton meglévő régi vakolat re­pedéseinek peremét meghagyjuk. A megfelelő aljzatvizsgálat és -előkészítés után a meglévő régi vakolatra vékony felújítóvakolat-réteget hordunk fel. Itt általában diszperziós kötésű megerősített vakolatokról vagy műanyaggal javított, viszony­lag magas szerves hányaddal rendelkező ásványi vakolatrendszerekről van szó, amelyeket vékony rétegekben kaparással és simítással hordanak fel.

Ezen repedés-helyreállító rendszer esetében a re­pedéseket teljesen feltöltjük, és a felújítóvakolat­rendszer rugalmas tulajdonságai csökkentik a repedések ismételt felszíni kialakulását. Bizonyos esetekben mégis javasolt a felújítóvakolat-réteget hálóvasalással megerősíteni, vagy alternatív mó­don a művelet végeztével vasalt vakolatréteget felhordani.

Vastag rétegű repedés-helyreállítás hőszigetelő vakolat- és könnyűvakolat-rendszerekkel

Valamennyi, vakolat-, valamint szerkezetfüggő, egészen 0,2 mm szélességű repedésnél a DIN 18 550 szabvány 3. része szerinti hőszigetelő vakolatokat, valamint a szabvány 4. része szerinti könnyűva­kolatokat alkalmaznak. Amennyiben > 0,2 mm-es repedésszélesség-változások várhatók, a hőszigete­lő vagy könnyűvakolatok felhordása előtt speciális vakolathordozót kell mechanikusan rögzíteni az aljzaton. Ezen eljárással az is lehetséges volna, hogy ezeket az ásványi vakolóhabarcsokat szerves kötésű aljzatokra, mint például a régi műgyanta vakolatok, vagy a diszperziós festékkel ellátott ásványi vako­latok, felhordjuk.

Ebben az esetben a régi vakolat vagy a burkolat leverésére és ártalmatlanítására nem volna szükség. Azon repedések fölé, amelyek szélei még képesek elmozdulni, a vakolathordozó és az aljzat közé még felhordunk egy elválasztóréteget, amelynek segítségével a hőszigetelő vagy a könnyűvakolat aljzattal való kötése megakadályozható. Ez a repedés-helyreállítási eljárás alapvakolatból, esetleg köztes vasalatból, vagy hálóbetétes vagy a nélküli kiegyenlítőrétegből és egy, a rendszernek megfelelő fedővakolatból összetett rendszerből áll, amely fedővakolatnál általában kizárólag a DIN 18 550 szabványban adott ásványi vakolatról van szó.

Repedés-helyreállítás hőszigetelő hálózatrendszerrel

Ha a vakolatban olyan széles és elmozduló repe­dések találhatók, amelyek oka túlnyomórészt az aljzatban, ill. az építmény szerkezeti adottságai­ban keresendők, a repedésáthidaló fedővakolatok vagy burkolatrendszerek alkalmazására már nincs lehetőség, hiszen a repedés-helyreállítási rend­szerekben is újra repedések keletkeznének.

Noha a repedésáthidaló bevonatrendszerek megfelelő rétegvastagsággal képesek több, mint 0,2-0,3 mm-es elmozdulású repedéseket is áthidalni. De igen széles és erősen elmozduló repedések esetén még ezen repedés-helyreállítási rendszerektől is túl sokat várunk. A repedések elmozdulásának egyik lehetséges oka a többi között az aljzat váltakozó hőmérséklete lehet, vakolat és/vagy bevonattechnikai repedés-helyreállítással nem szüntethető meg. Ehhez hőszigetelő hálózatrend­szereket kell használni.

A rendszerben hőszigetelő anyagokat (pl. Styropor-lemezeket, ásványi kőgyapot lemezeket és lamellákat, ásványi hablapokat stb.) rögzítünk a meglévő aljzatra a teljes felületen ragasztással vagy pont-perem-módszer szerint (min. 40% ragasztott felülettel). Kőgyapot lamellák esetén általában a teljes felületet ragasztani kell.

Az egyenetlen vagy nem megfelelő teherbíró képességű aljzatokon való alkalmazáshoz hőszigetelő-hálózati rendsze­rek alkalmazandók, amelyekhez tartóléceket és speciális homlokzati csapokat fejlesztettek ki. Ez az ún. mechanikai rögzítés vízszintesen haladó T tartólécek segítségével érhető el, amelyekre az­tán a hőszigetelő lemezeket hornyokkal és hátsó marással erősítik fel. A polisztirolhab lemezekkel vagy kőgyapot lamellákkal készített rendszerek kizárólag ragasztással rögzíthetők az aljzatra, mivel a hőszigetelő lemezek húzószilárdsága kb. 100 kN/ m² körüli érték.

A hőszigetelő lemezek aljzatra ragasztásához módosított ásványi vagy diszperziós kötésű ragasz­tóanyagokat alkalmazunk, amelyek megfelelően tapadnak az aljzathoz és a hőszigetelő lemezhez, egyúttal víztaszítók, és nagy a tapadási húzószi­lárdságuk is. A hőszigetelést végül bevonattal látjuk el, amely hálóbetétes erősítésből és záróbevonatból áll. Ez a záróbevonat állhat ásványi, szilikátköté­sű, szilikongyanta kötésű vagy műgyanta kötésű fedővakolatból.

A hőszigetelő hálózatrendszer felhordását köve­tően az aljzat hőmérséklete a hőszigetelés hatására viszonylag egyenletes szinten marad. Ezáltal a meglévő repedések szélességváltozása jelentősen csökken. Ezenkívül a hőszigetelő hálózatrendszer képes az aljzat elmozduló repedéseit még akár 0,8 mm-es repedéselmozdulás esetén is tartósan áthidalni. Itt kell megjegyezni, hogy a hőszigetelő lemezek minimális vastagságának a megfelelő repedésáthidalás biztosítása érdekében legalább kb. 50 mm-nek kell lennie. A meglévő aljzat és az épület feltételei, valamint a meglévő csatlakozások és ablakpárkányok kivitele szerint ezért adott eset­ben ezekkel a részletekkel kapcsolatban kiegészítő intézkedésekre van szükség.