A tetőterek és hasznosításuk
A tetőterek és hasznosításuk
A magastetők sokoldalú hasznossága többé-kevésbé mindenki előtt ismert, ennek ellenére, ha hazánk építészeti szokásait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a házak padlásterének általában nagyon kevés szerepe volt századunk legnagyobb részében. A polgári házak padlásait legfeljebb a ruhaszárításra használták, a falusi és a tanyasi gazdaságok padlásait a termény tárolásához alkalmas kialakítással készítették el. A mezőgazdasági termények, ezeken belül is a takarmányszéna, sok vidéken élő család lakó-és gazdasági épületeinek padlásán megtalálhatók még ma is.
A ma épülő lakóházak padlásterei ma már többnyire igényesebb kialakításúak, még a külterületi épületeknél is, sőt, a falvak és városok lakóépületeinek szinte 99%-ában a tetőtérbe kerülnek a lakás egyes kiegészítő helyiségei, sőt, gyakran önálló lakások is.
A nyugat-európai országokban ezek a szokások természetesen mások. Az épületek általában az ott élők mesterségének megfelelően készülnek, alulra a műhely vagy az istálló kerül, a lakás pedig az emeletre vagy a tetőtérbe, megfelelő funkcionális kapcsolatokkal. Egy feketeerdei gazdaságban a gazdasági épület padlástere az idénymunkások vagy kisállatok szálláshelyéül is szolgál évszázadok óta.
Magyarországon a tetőtér hasznosítása a hatvanas-hetvenes években sok helyen státusszimbólumnak számított, gazdasági vagy egyéb gyakorlati érdek nélkül. A változás az olaj- és energiaválsághoz kötődik, ekkor kezdték felismerni, hogy egy padlástéri lakrész kialakítása sokkal olcsóbb, sőt, az épület üzemeltetési költségei is csökkennek az egymás fölé helyezett lakószinteknek köszönhetően. Az épületek tetőtere mint felépítmény két fő szempont alapján minősíthető, egyrészt a tető, másrészt a beépített tér funkciója a hasznosítás szempontjából.
A tetőzet
A tetőzet tulajdonképpen a ház, az épület lezáró szerkezete, így alapfunkciója az, hogy az időjárás hatásaitól megvédje az alatta levő szinteket, épületfalakkal körülvett tömegét. Második, de nem kevésbé fontos feladata, hogy esztétikus módon lezárja az építészeti egységet.
- Hőszigetelés a padlástérben
- Tetőtér- egy jó választás!
- Hogyan szigeteljünk beépített tetőteret hogy javuljon a klíma?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Tetőzet alatt általánosságban magastetőket értünk. A leggyakrabban előforduló magastetők szerkezeti elemeinek áttekintő vázlata látható a következő ábrákon. Az elemek részletes ismertetésére a későbbiekben kerül sor. Ugyancsak az ábrákon láthatók a magastetők fő részeinek elnevezései, amelyek alapján könnyen el lehet igazodni a továbbiak szöveg- és ábraanyagában.
Szerkezeti elemek és anyagok
A magastetők alapvetően két fő részből állnak. Az egyik a tartószerkezet vagy fedélszék, ezek feladata a fedés héjazat tartása. A fedés anyaga és fajtája jelentős mértékben befolyásolja a fedélszék által meghatározott tetősíkok lejtését, általában azonban más, funkcionális vagy formai megfontolások alapján döntünk a fedélszék formájáról. Ehhez kell azután olyan fedési módot választani, amely megfelel a tető hajlásszögének. A fedélszék tehát az a tartószerkezet, amelynek szerkezeti rendszere, megoldásai alapvetően meghatározzák a magastető formáját, és képviseli az építész elképzeléseit.
A magastetők másik fő része a fedés (héjazás), amely a fedélszék tetősíkjaira helyezve megóvja a fedélszék alatti padlásteret, valamint az épületet a csapadék és a szél káros hatásaitól. A fedélszékek anyaga lehet fa, fém vagy vasbeton.
A fedélszék anyagai
A legősibb, egyben ma is legelterjedtebb tetőszerkezetek a fa fedélszékek, amelyek anyaga többnyire valamilyen fenyőfajta.
A fém anyagú tetőszerkezetek lehetnek egyedi vagy tipizált kialakítású, acélszerkezetű magastetők, hidegen hajlított vagy melegen hengerelt acél profilokból, a rendelkezésre álló anyagoktól függően. A korrózió miatt élettartamuk általában rövidebb a faanyagú tetőszerkezetek élettartamánál, még akkor is, ha gondosan ügyelünk a megfelelő felületvédelemre.
Az alumíniumanyagú magastetők az acélszerkezetek korróziós problémái miatt kerültek előtérbe. Elterjedésüket azonban az acélnál kisebb szilárdsági tulajdonságai, a fajlagosan magas alumíniumárak és a beszerzési nehézségek megakadályozták. Az alumínium tetőszerkezeteket az acélprofilokénál lényegesen nagyobb alumíniumprofil-választék miatt, leginkább üvegtetőkhöz, napházakhoz és üvegházakhoz alkalmazzák.
A monolit és előregyártott vasbeton fedélszékek a felületvédelem költségeinek megtakarítása végett születtek. A monolit szerkezetek – munkaigényességük és magas költségük miatt – nem terjedtek el igazán, legfeljebb olyan helyeken, ahol a padlástér funkciója vagy a tetőidom formája folytán a hagyományos szerkezetek csak nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazhatók.
Előregyártott vasbeton
Az előregyártott vasbeton anyagú fedélszékek használata csak akkor kifizetődő, ha elemei tipizálhatóak, vagyis ha az ugyanolyan méretű és kialakítású szerkezetekből nagyobb mennyiség szükséges. Ma már nem jelent előnyt, hogy az acél, az alumínium és az előregyártott vasbeton szerkezetű tetők elemei előre elkészíthetők, és a helyszínen csak össze kell azokat szerelni, mert számos faanyagú, tipizált kész fedélszerkezeti elem kapható hazánkban is.
Az előbbieket összefoglalva tehát: nem faanyagú fedélszerkezeteket általában csak ott alkalmaznak, ahol a fa nem használható, pl. környezet-szennyező hatás miatt vagy tűzvédelmi okokból. Magastetők padlásterének beépítésénél meghatározó jelentőségű a tetőhéjazatot hordozó váz-, illetve egyéb szerkezet kialakítása. Régi építésű házak utólagos padlástér-beépítésénél a fedélszerkezet váza, szakmai elnevezéssel a székváz minden eleme (székoszlopok, fogófák, könyökfák) belsőépítészeti elemmé válhat. Új padlástér-beépítéseknél a szerkezeti rendszert gyakran a középső főfalak irányát is a padlástér kialakításának figyelembe vételével határozzák meg.
A kedvezőbb alaprajzi kialakítás, valamint a költségek csökkentése érdekében a középfőfal padlástérben is jól kihasználható, függetlenül a zárófödém anyagától, és a helyiségek kialakításának lehetőségei azonosak az emeletes lakásoknál megszokottakkal.
(Kép fent) Az épület karakterét nagymértékben befolyásolja – általában pozitív irányban – az erkély megjelenése és illeszkedése a környezetéhez.
(Kép fent) Tetőtér-beépítéses családi házak: oldalsó tetőfelépítményes, háromszög alakú ablakozással, az oromzaton erkélyes természetkapcsolattal.
(Kép fent) Tetők szerkezeti és fedési elemei: 1 tetőfedés; 2 szegély; 3 szellőzőelem; 4 gerincelem; 5 szaruzat; 6 kiegészítő szerkezeti elemek; 7 ellenléc; 8 tetőlécezés; 9 biztonsági védőlemez; 10 ereszcsatorna; 11 falszegély; 12 hajlat vagy vápa; 13 lefolyócső; 14 hófogó rács; 15 páraszellőzők; 16 járólap; illetve kezelőelem; 17 kihorgonyzó talplemez; 18 átvezető elem; 19 villámhárító; 20 szolárberendezés csatlakozásai; 21 légjárat; 22 tetőkibúvó; 23 fekvő tetőablak; 24 álló tetőablak; 25 kémény; 26 ferde tetőfödém; 27 padlásfödém; 28 padlástéri válaszfal; 29 hőszigetelés.
(Kép fent) Hagyományos, faanyagú fedélszék padlástér-beépítési lehetőséggel.
(Kép fent) Korrekciós belső vázszerkezetű tető, süllyesztett székoszlop rendszerrel egyszerűbb a belső téri hasznosítás.
(Kép fent) Az épületet határoló és belső főfalára terhelt, nagyobb stabilitású födém segít eltüntetni a belső tér hasznosítását gátló fedélszerkezet oszlopait és támaszait.
(Kép fent) Meglévő padlások szabad belső tereinél a lakótér egyszerűen bővíthető.
(Kép fent) Határoló és belső falakra terhelt tetőzetű padlástér-beépítéses családi ház.
A fedések (héjalások) anyagai
A fedések készülhetnek szerves vagy szervetlen anyagokból. A szerves fedőanyagok növényi eredetűek. Ősi, nagy hagyományokra visszatekintő fedés a rozsszalmából készülő zsúpfedés, a nádfedés, a kis falapocskákból készített zsindelyfedés, valamint a különböző deszkafedések.
A természetes eredetű szervetlen anyagból készült fedések viszonylag ritkábbak. Számos fajtájuk ismert, de csak kettőt érdemes megemlíteni: egyik a réteges kőzetekből hasított kőlap, a másik a természetes pala. Mindkettő rendkívül szép és rusztikus fedés, de igen nehezek, és beszerzésük körülményes, ezért hazánkban ritkán, inkább csak műemléki környezetben fordulnak elő.
A mesterséges szervetlen anyagú égetett agyagcserép a legelterjedtebb fedőanyagok egyike. Szerte a világon, így hazánkban is rendkívül sokféle égetett agyagcserepet gyártanak. Léteznek felületkezelés nélküli, víztaszító anyaggal impregnált és festékkel felületkezelt cserépfajták. Az impregnálás és a felületkezelés jelentősen gátolja az agyagcserepek vízfelvételét, ezáltal megfelelően fagyállóak lesznek, ami a fedésekkel szemben alapkövetelmény.
A betoncserepek osztályozott és mosott kvarchomokból, valamint cementből, színezőanyag hozzákeverésével készülnek. A műpala elemeket azbeszt- és műszálakból, valamint cementből kevert pépből sajtolják vagy hengerlik. Az elemek sík, hullámos vagy egyéb módon formázott felületűek, lehetnek anyagukban színezettek vagy látszó felületükön színezettek. A fémlemez fedések készülhetnek sík fedésként, horganylemezből, horganyzott acéllemezből, valamint acél, horganyzott acél és alumínium trapézlemezből is. Műanyag, illetve üvegelemekből sokkal ritkábban, általában speciális igényekhez készülnek fedések.
A bitumenes zsindelyfedés (az ősi fazsindellyel semmiképpen sem téveszthető össze) nevét az anyagától kapta. A lemez szerkezetét ugyanis különleges mellékanyagokkal kevert bitumen és a hálós hordozó váz együttese adja. A megfelelő méretű és alakú fedési elem felületét természetes anyagú kőzúzalékokkal vagy fémlemezzel strukturálják. Elterjedése elsősorban a skandináv országokban, de hazánkban is igen dinamikus.