• tetőtér

Tetőtér-beépítés megbízhatóan és szakszerűen

A korábban többnyire elhanyagolt, kiépítetlen tetőszintek ma értékes helyi­ségekké váltak. A tetőszintek kiépítése előnyös árfekvésű lakóterületeket eredményez, a szűk lakásokat megnövelheti vagy új lakások kialakítását teszi lehetővé. A tetőtér-beépítés azért is jelentős, mivel a telkek kicsik és drágák.

Az, hogy egy tetőtér alkalmas-e beépítésre, azt főleg három tényező határozza meg: a meglévő tetőforma, a tető­szerkezet, valamint a födém statikai állapota.

Egy tetőtér-beépítéshez a legalkalmasabb a 35-55°-os tetőhajlásszög. A tetőformák közül mindenekelőtt a nyereg­tető alkalmas, amely annál nagyobb hasznos területet biztosít, minél meredekebb a tető. A főfali térdfal felfalazása által, tehát a tető megemelésé­vel ezt a hasznos területet még lehet növelni. A konty te tő, amelynek négy ferde tető­oldalával a hasznos felület korlátok közé kerül, éppen emiatt szintén pompás beépítési lehetőséget biztosít.

Ami a lakásminőséget illeti a tető alatt, az a megvilágítás minőségével áll összefüggésben. Itt az épülettel harmonizáló álló tetőablakok, kiváló megvilágítást biztosítanak a mögöttük levő helyiségeknek.

Előnyös még a manzárdtető is. A tetőfelület meredek ferdesége meglehetősen sok helyiséget biztosít, kielégítő magassággal. Azok a fedélszékek építhetők be a legegyszerűbben, amelyeknél oszlopok, fogó­párok és egyéb más gerendák nincsenek a beépítésre kívánt térben, mert ezek általában kisebb helyiségeket eredmé­nyeznek. A közbenső szelemenekkel és széloszlopokkal kialakított fedélszékek beépítése nehezebb, esetleg az oszlopok a hasznosítást korlátozhatják, de ezek általában nagyobb területeket is biztosítanak.

Az ilyen támaszokat és gerendákat azonban ügyes tervezéssel be lehet vonni a térbe, optikailag vissza lehet szorítani, amennyi­ben fehérre mázoljuk azokat. A torokgerendás fedélszékű tetőknél a torokgerenda, amely a felső tetőtér-részben a padlóval párhuzamosan szarufától szarufáig fut, például a mennyezetburkolat tartójaként szolgálhat.

A tetőtér felosztásánál a tervezett hasznosítás a meghatározó. Alatta kiegészítő helyiségek lesznek-e vagy egy teljes lakást kell létrehozni a tetőtérben? Egy műterem létrehozásánál például ajánlatos a tetőteret osztatlanul hagyni, vagy legalább egy nagy főhelyiséget betervezni. További hasznosítási lehető­ségek: hálóhelyiség, gyermek­szoba, fitness-szoba, játékszoba, vendégszoba, dolgozószoba, hobbiszoba.

Így lesz megfelelő a födém előkészítése a padlók számára

A padló, amely gyakran fagerendás födém, különös figyelmet érdemel. A legtöbb födémet eredetileg nem utólagos beépítésre tervezték. A beépítés azonban jelentősebb többletterhet ró a födémre. Egy statikusnak kell tehát a fagerendás födém teherbíró képességét megvizs­gálnia. Ezután lehet eldönteni, hogy milyen megerősítések szükségesek: további födém­gerendák, kiváltások, a fürdő területén vasbeton födém­részekkel.

A födém lehetőség szerinti kis megterhelése céljából ajánlatos a beépítést a könnyű­szerkezetes építés módszereivel végezni. Tanácsos a száraz kivitelezési mód, hogy minél kevesebb nedvesség jusson a szerkezetekbe. Ilyen például a száraz esztrich. Ezt, ahogy a nedves esztrichet is, a lépéshanggátlás miatt úsztatottan helyezik el: a felső réteg, amely a padlóburkolatot tartja, az alatta lévő fafödémtől és falaktól hangszigetelő paplannal és hangszigetelő csíkokkal van elválasztva.

Fontos: a tetőfelépítmény és tetőszigetelés

A megfelelő és szakszerűen kialakított szigetelésen múlik, hogy egy tetőtér kellemesen lakható-e. Hiszen a hőszigetelt tető választja el a belső teret a külsőtől, amelyek hőmérséklete és nedvességtartalma télen például jelentősen különbözik egymástól. Annál is inkább, mivel a légnedvesség olyan lakáshasználati formákban, mint fürdés, mosás, főzés, de olyan életviteli formákban is, mint légzés, izzadás, nagy mennyi­ségben és láthatatlanul jelenik meg.

Egy, a szarufákra helyezett hőszigetelési séma, az ábrán sztiropor hőszigetelő-elemekkel megoldva.

A tetőt tehát úgy kell felépíteni, hogy a hőszigetelése jó legyen és a páralecsapódásból származó károsodások ne keletkezzenek benne. Ezt az olyan építési rétegekkel érhetjük el, amelyek középpontjában a hőszigetelés áll: általában a bevált ásvány gyapot vagy sztiropor hőszigetelő anyagok­kal. A hőszigetelő anyagrétegek vastagsága feleljen meg a hő­szigetelési előírások követel­ményeinek: a 040 (mindig a címkén található) hővezető-képességű csoport hőszigetelő anyagának utólagos szigetelés esetén, legalább 14 cm vastag­nak kell lennie. A hőszigetelő-réteg mindenkori helyzete szerint, több szigetelési fajtát külön­böztetünk meg:

A szarufák között elhelyezett szigetelés a legegyszerűbb, önálló készítéshez is alkalmas, ezért a leggyakoribb módja az utólagos hőszigetelésnek. A probléma akkor adódhat, ha a szarufa magassága nem elegendő ahhoz, hogy a szük­séges kiszellőztető réteget, azaz 14 cm plusz legalább 2 cm-t, összesen 16 cm-t kiadja. A probléma megoldásának két módja van: vagy a szarufák között és alatt szigetelünk, ezáltal a lehetséges hőhidakat is kizárjuk, mivel a szarufák belülről szigeteltek. Vagy az úgynevezett teljes szarufa szigetelés adta második lehetőséggel élünk. Erre még később visszatérünk.

Egy, a szakemberek által évek óta favorizált tetőfelépítés vázlata, amely két hátsó kiszellőztető réteggel van ellátva: 1 tetőalátét-fólia, 2 légnyílások az ereszsávon, 3 légnyílások a tetőgerincen, 4 a tetőfedés alatti átszellőzés, 5 hőszigetelés, 6 párafékező fólia.

A teljes szarufa magasságot kitöltő hőszigetelés vázlata: a hőszigetelés kialakítása megfelelő a szarufák közötti kiszellőztető légrés nélkül is, rendkívüli páraáteresztő tetőalátét fóliával. A tetőgerinc átfedésre kerül. A belső­tér felől párazáró réteg (párafékező fólia) van. Egyeden kiszellőztetés a héjazat és a tetőfólia között van.

A második hőszigetelési fajta, a szarufákra kívülről helyezett szigetelés, azzal az előnnyel jár, hogy a tetőszerkezetet teljesen körülveszi az anyag, tehát az időjárás- és hőmérséklet­-változásokból származó károsodásoktól megvédi. Ajánlatos ennek alkalmazása akkor is, ha rusztikus térhatást kívánunk elérni, mert a szarufák teljesen láthatók maradnak. Ezeknél a szigetelési fajtáknál manapság vannak olyan rendszerek, amelyek az utólagos szigetelés­kor a szükséges átalakítást leegyszerűsítik.

A tetőtér gyors és olcsó kialakításához a gyakorlatban jól beváltak a gipszkarton lapok.

A szerkezetet védjük meg a vízgőztől

Térjünk vissza a leggyakoribb szigetelési fajtára, a szarufák közötti szigetelésre. Ez csak akkor fog hibamentesen funkcionálni, ha a belsőtér légnedvességét, amely vízgőz formájában jelentkezik, nem engedjük a tetőszerkezetbe bejutni. Mert a pára ott lehűl, víz alakjában kicsapódik és átnedvesíti a hőszigetelést. A nedves hőszigetelés pedig elveszíti hőszigetelő képességének nagy részét, és károsod­hat is.

Az effajta költséges károso­dások elkerülésére – amelyek sajnos nagyon gyakoriak – a belsőtér felőli oldalon egy páradiffúzió elleni fólia beépí­tése szükséges, ami egyben a szelet is kizárja. A hőszigetelés külső síkja és a tetőalátét-fólia között egy kiszellőztető réteget kell hagyni, hogy a bekerülő nedvesség biztosan távozzon. A tetőalátét-fólia a szarufákat a külső oldalról takarja, hogy megakadályozza a nedvesség behatolását a hőszigetelésbe.

A válaszfalak felhúzására alkalmas építőanyag a gázbeton. Ez a terhelést felveszi és könnyen megmunkálható.

Egy fafödém felújítási példája: 1 fapadló, faforgácslapra csavarozva, 2 karton vagy filctábla közbenső rétegként, 3 forgácslap, 4 kiegyenlítő réteg, 5 szórt védőréteg, 6 régi fapadló, 7 régi feltöltés (sóder vagy salak), 8 födémgerenda, 9 vakpadló, 10 rabicolt deszkaburkolat, 11 vakolat. A kiegyenlítő réteg fölött egy száraz esztriches padlófelépítés is lehetséges gipszkarton lapokból.

A már említett teljes szarufa­ szigetelés esetén, erre a hátsó kiszellőztető rétegre nincs szük­ség. Mindenesetre a szarufákon a tetőalátét-fóliának rendkívüli páraáteresztő képességgel kell rendelkeznie. A vízgőz, ahogy a gyakorlat mutatja, kétféle módon juthat a szerkezetekbe: diffúzió útján, tehát az építési rétegeken áthatolva, vagy léghézagokon, tehát fugákon, repedéseken keresztül, amelyek akkor keletkeznek, ha a csatlakozások nem pára-záróan készültek.

Úgy tűnik, hogy az a nedvességmennyiség, amely diffúzió útján hatol be a szerkezetbe, szinte el­hanyagolható azzal a nedvesség­mennyiséggel szemben, amely a léghézagokon jut be és nedvesíti át a szerkezetet. Ennek következtében: a pára­záró-réteg átfedéseit gondosan le kell ragasztani. A szorításos rögzítések önmagukban nem elegendőek. Kandallókon és oromfalakon a pára-és szélzárat szorítólécekkel kell kialakítani.

A párazáraknak fontos szerepük van

Vigyázat: egyenetlen felület esetén közbenső rétegként tartósan rugalmas tömítő-szalagra is szükség van. Helyenként a habanyag is hatásos. Semmiképpen sem szabad a fóliáknak a beépítés során megsérülni. Figyelem! Alumíniumpapír kasírozású ásvány gyapot hőszigetelő­paplant nem tekinthetünk biztos pára- és szélzárónak. Előnyös módon emiatt ma már műanyag fóliákat alkalmaznak, alumíniumréteggel. Egyébként a léghézagokon át természete­sen meleg is eltávozik. Ez sem kívánatos jelenség.

A tető biztonságát szolgálja a második hátsó kiszellőztető réteg is, amely a tetőalátét-fólia és tetőhéjazat között van. Ez az úgynevezett ellenlécezés­sel érhető el, amely a szarufák hosszával párhuzamosan fut, biztosítva ezáltal a kiszellőztető réteg vastagságát. Ez a szellőz­tető réteg a fedés védelmét is szolgálja azzal, hogy elvezeti a cserepek belső felületén és a tetőléceken levő nedvességet.

A külső falak, például az oromfalak hőszigetelését általában, amennyiben a ház összességében nem szigetelt, belső szigetelésként kell kivitelezni. Mivel itt a fal­vastagságtól és építőanyagtól függően a falban vízlecsapódás­sal számolni kell, be kell vonni egy szakembert is. Itt is, akárcsak a tetőnél, meg kell akadályozni a nedves levegő szerkezetbe történő behatolását egy, a belsőtér felől elhelyezett párazáró szigetelőanyaggal, vagy gőzelnyelő szigetelőanyaggal.

A levegő nedvessége vízgőz formá­jában a belsőtérből a tömítetlen fugákon a tetőszerkezetbe kerülhet és ott harmatvízként kicsapódhat.

A belsőtér légnedvessége úgynevezett páradiffúzió útján is bejuthat az építési rétegeken át a tetőszerkezetbe. Az ezt létrehozó erő a belső- és külsőtér közötti hőmérséklet- és gőznyomás­különbség.

A térfelosztáshoz könnyűszerkezetes falak készítése aján­latos, amelyeknél a faoszlopos vagy fémoszlopos szerkezet gipszépítő lapokkal van beborítva és ásványgyapot hő- és hangszigeteléssel kitöltve. A fémoszlopos falakat szerelőfalakként is fel lehet használni, ha például egy tetőtérben fürdőt is kell építeni.

A gázbeton is bevált a belsőfalak építőanyagaként. Könnyűszerkezetek alkalmazása azért tanácsolható, mert így a fafödémnek viszonylag csekély plusz terhelést kell viselnie. A könnyűszerkezetes építésnek még egy előnye van: az igények változása esetén viszonylag gyorsan lehet eltávolítani ezeket. A termé­szetes fény bejuttatásához a tető alá alkalmas a tetősíkban lévő, fekvő tetőablak, az álló tetőablak, a tetőbevágások különféle formája, a loggiák, a tetőteraszok vagy akár az oromzati ablakok.

Egy alaprajzi felosztáshoz alkalmas válaszfal példája, az ábrán egyszeres faoszlopok, egy réteggel borítva, 85 mm vastag. 1 filccsík, 2 faoszlop, 3 nutolt csatlakozófa ékkel, 4 ásványgyapot szigetelőanyag, 5 gipszkarton-, vagy gipsz­rost lap, 6 lábdeszka.

Válaszfal fém kettős-oszloppal, kétrétegűén borítva, jó hang­szigeteléssel, 165 mm vastag.

A fűtés­es melegvíz nyerés különböző módjai

A kiépített tetőtér fűtése és melegvíz-ellátása vagy a ház központi fűtéséről vagy etázsfűtéssel oldható meg, amely utóbbi berendezését például a konyha fűtési körére lehet rákapcsolni. Ilyen fajtájú fűtőberendezések léteznek a helyiség levegőjétől független üzemmóddal is. A kisebb fűtőkörökben gazdaságos megoldás a fűtés-melegvíz-kombináció. Azonban elektro­mos árammal is lehet, nem csak központi módon meleg vizet előállítani. Azt, hogy melyik megoldás a legalkalmasabb, esetről esetre megvizsgálva kell eldönteni.

Aki ma egy tetőtér-beépítést szeretne, annak komolyan kell venni a tűzvédelmet. Ez kevésbé pénz kérdése, sokkal inkább a belátás, a tervezés és az anyagválasztás játszik benne szerepet.

Az építési hatóságot idejében kell bevonni

A helyi építési hatóságnak az építési előírásokon alapuló döntő szava van a tetőtér-­beépítéseknél. A tetőtér-beépí­tés a tetőtérnek a megváltozása miatt minden esetben enge­délyköteles. Még akkor is, ha építtető tetőterét saját maga építi. A kormányrendelet határozza meg – amelyek határain belül az egyes helyi önkormányzatok helyi szabá­lyozásokat vezethetnek be -, hogy milyen tiszta belmagasságú lehet egy tetőtéri alapterület.

Mekkora legyen az ablakfelület, dönt annak megközelítését, tűzvédelmét, tetőfelületben történő változtathatóságát, lépcsőjét és sok mást illetően. Az olyan nehéz kérdéseket is, mint az elhelyezés, valamint a lehetséges munkálatokat ajánlatos már a tervezés stádiumában a helyi építési hatóságokkal tisztázni, hogy az esetleges hibás tervezéseket, a törvénysértést elkerüljük.

Megtartásra érdemes építészeti részlet; különösen, ha olyan pompás, mint itt, még az utólagos tetőtér-beépítésnél is megtartható.

Elegendő egy külső fal a tetőszin­ten, azután már csak egy toldat­ablak szükséges a fekvő tetőablak lefelé való megnöveléséhez.

A fekvő tetőablakok választéka alig hagy kívánnivalót maga után. Itt egy bukóablak látható, felső kezelővel.

Egy ablak- és ajtóelemekből álló rendszerrel tetszés szerinti szélességű, járható kilépőt lehet kialakítani.

Az állam a tetőtér-beépítést támogatja

A tetőtér-beépítések esetén érdeklődjünk, hogy az államtól várhatunk-e pénzbeli támoga­tást. Mert elképzelhető, hogy olyan új lakóterek létesítésére, amelyek be- és átépítéssel jönnek létre, adókedvezmény jár. Vagy: az egyes települések programjai olyanok, hogy legalább a munkálatok egy részét hozzájárulásokkal segítik. Mindenesetre érdeklődjön munkálatainak megkezdése előtt települése irányító szerveinél vagy az illetékes banknál. Ott általában ismerik az aktuális segélyelveket.