• klíma
• páratartalom
• szellőztetés

A jó közérzet megteremtése: hőmérséklet, klíma, szellőztetés lakásban

A klimatikus viszonyok mérhető jellemzőkkel, például a levegő hőmérsékletével és páratartalmával írhatók le. Közérzetünket azonban nem csak ezek az elemek befolyásolják, hanem egyéni, szubjektív tényezők, például egészségi állapotunk, fizikai erőnlétünk, lelki állapotunk, vagy az általunk éppen folytatott tevékenység is. Melyek a lakóhelyiséggel szemben támasztott minimális követelmények? A kellemes lakókörnyezet kialakításához mindenképpen ismernünk kell e tényezőket, és ezek összhatását is.

Az egészséges klíma alapvető fizi­kai jellemzői a következők: a le­vegő hőmérséklete, a helyisége­ket határoló falak belső felületének hőfo­ka, a légmozgás, a levegő páratartalma és annak minősége.

Az emberi szervezet egy helyiséget ak­kor érez kellemesnek, ha nem kell hőleadását vagy hőtermelését erőteljesen fokoznia. Az ideális hőmérséklet megha­tározott értékhatárok között mozog, és egyénenként változó lehet. Mivel a külső hőmérséklet évszakonként, illetve egy na­pon belül folyamatosan ingadozik, ezért állandó hőszabályozásra van szükség ah­hoz, hogy az ideális hőmérsékletet bizto­sítani tudjuk.

Hőmérséklet

Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról sem, hogy ha minden hely­iségben állandóan az egyénileg ideális hőmérséklet uralkodik, akkor annak ellenére, hogy kellemesnek érezzük azt, hosszú tá­von mégis ronthatja a közérzetünket. A monoton és állandó hőmérséklet ugyan­is legyengíti a szervezetet, csökkenti képességét, hogy a hőmérséklet-változásokhoz igazodni tudjon. így csökken a szervezet ellenálló-képessége például a megfázással szemben, és gyorsabban el is fáradhatunk. A kellemes klíma tapasztalati értékhatárait az 1. sz. táblázatban foglaltuk össze.

1 sz. táblázat: A kellemes hőmérséklet határértékei

A lakóhelyiség hőmérsékletének szabályozása

A lakóhelyiség hőmérsékletének szabályo­zása a hideg évszakokban a korszerű fűtő­berendezéseknek és érzé­kelőknek köszönhetően viszonylag egy­szerű.

A napenergia passzív ha­tását ne hagyjuk figyelmen kívül. Nyáron azonban egészen más a helyzet. A magas hőmérsékletet, amely viszonylag magas pá­ratartalommal is párosul, sokan kellemet­lennek érzik. Ha a lakóhelyiség hőmérsék­lete megközelíti a testhőmérsékletet, és az éj­szakák sem hoznak lehűlést, egészségünk károsodhat. Ebben az esetben a légkondi­cionáló berendezés nyújthat segítséget, amely a túlságosan magas hőmérsékletű levegőt az ideális hőfokra hűti le.

A nyári magas hőmérséklet ellen árnyé­kolástechnikai berendezésekkel, zsalukkal, rolettákkal vagy előtető­vel védekezhetünk. Tovább csökkenthet­jük a lakóhelyiségek hőmérsékletét, ha a hűvösebb reggeli és éjszakai órákban rend­szeresen szellőztetünk. Ilyenkor a falak le­hűlnek, amelyek napközben hőtároló-ké­pességük (v.ö. lexikon) miatt magukba szív­ták a meleget.

Az ábra a lakóhelyiségben kialakuló hőmérséklet-különbségeket vázolja fel. A -15 °C-os külső és 20 °C-os belső hőmérséklet esetén a hőszigetelő réteg nélküli falak belső oldala 14,1 °C, míg a helyiség sarkaiban mindössze 8,5 °C. Ennél a megoldásnál a sarkok nedvesedése és az ebből adódó károk kialakulása elkerülhetetlen.

A megfelelő hőmérséklet még nem minden

A kellemes hőmérséklet megteremtése csak az első lépés a lakókörnyezet optima­lizálása felé. Nem érezzük kellemesnek a klímát, ha a lakóhelyiség hőmérséklete és az azt körülvevő falak hőfoka közti kü­lönbség túlságosan nagy. Hogyan penészmentesítsünk hálószobában?

A tapasztalatok szerint a lakóhelyiség klímája akkor a legkellemesebb, ha a bel­ső hőmérséklet és a határoló falak környe­zetének hőfoka egyaránt 18-20 °C közé esik. A régi házak többségében a hőmérséklet-különbség az optimálisnál jóval na­gyobb. Az ábra egy hőszigetelés nélküli, régebbi építésű ház hőmérsékleti viszo­nyait mutatja be. A helyiségben 20 °C van, a külső hőmérséklet pedig -15 °C. A falak belső oldalán 14,1 °C a hőmérséklet, ami azonban sokkal meglepőbb – a sarkok hőmérséklete mindössze 8,5 °C.

Az 5,9 °C-os, és a 11,5 °C-os hőmérséklet-különbség az elégtelen hőszigetelés, különösen a sar­kokban kialakuló alacsonyabb hőmérsék­let  miatt van. Ennek a helyi­ségnek a klímája nem kellemes, a fűtés fo­kozása pedig hosszútávon nem oldja meg a problémát, sőt épp ellenkező hatást vált ki. Energiát pazarolunk el, a belső hőmér­séklet már kellemetlenül felemelkedik, és esetleg a helyiségben légmozgások alakul­hatnak ki.

Ha túl száraz a levegő, a légcső és a tüdő „tisztítóberendezése” kiszáradhat. Ez azzal jár, hogy a csillós hámszövet a belélegzett és lerakódott részecskéket nem lesz képes a szabadba lökni. A részecskék így a légcsőben maradnak, és ott károkat okozhatnak. 1: sértetlen, csillós hámszövet a légcsőben – az öntisz­títás működik, 2: kiszáradt légcső, sérült hámszövet, amely nem képes gondoskodni a részecskék kiáramoltatásáról.

Miért nem kellemesek a légáramlatok?

A hőmérsékletet akkor érezzük igazán kel­lemesnek, ha a páratartalmat viszonylag alacsonyan tartjuk. Akadályozzuk meg a hideg áramlatok ki­alakulását. Az emberi szervezet a 0,1 m/s sebességű légmozgást még kellemesnek érzi.

A kétszer ekkora sebességet már zava­rónak érezzük, aminek az a magyarázata, hogy a hideg áramlatok a bőr vérellátását befolyásolják, így egy-egy terület lehűlé­sének eredményeképpen az izmok nem működnek tökéletesen. Ez reumához és meghűléshez vezethet. Mindezt megfelelő szigeteléssel, illetve a régi épületek utóla­gos szigetelésével megelőzhetjük. Energiatakarékossági okokból új épüle­teknél a hőszigeteltség minimális értékét szabvány írja elő, mely érték az ajtókkal és ablakokkal együtt értendő.

Ellenőrizzük a levegő páratartalmát is!

A levegő páratartalma jelentősen befolyá­solja a helyiség klimatikus viszonyait, így a lakók közérzetét is. A magas páratartal­mat rekkenő hőségként érzékelhetjük. Ilyenkor a szervezet nem tud párologtatni, ami a test lehűtéséhez nélkülözhetetlen. A túlfűtés következtében kialakuló túlsá­gosan száraz levegő portartalma megnő.

A házipor károsíthatja a nyálkahártyát és légzési problémákat is okozhat. A ki­száradt nyálkahártya hajlamosabbá tesz a megfázásra is. Aki szereti a szárazabb, me­leg levegőt, mindenképpen gondoskodjon tiszta levegőről, ám a relatív páratartalom ebben az esetben sem lehet kevesebb 30%-nál (v.ö. lexikon). A levegőt akkor érezzük kellemesnek, ha a relatív páratartalom nyáron 40-55%, télen 45-65% körül ala­kul. 20 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet esetén ennél magasabb páratartalom aján­lott, mivel alacsonyabb hőmérséklet mel­lett a szervezet kevesebbet párologtat.

Az, hogy egy köbméter levegő mennyi vizet tud magában tartani, a levegő hőmérsékletétől függ. Ez a mennyiség 20 °C-os levegő esetében 17,5 g. A 0 °C-os levegőnél már csak 5 g, a maradék 12,5 g páraként kicsapódik. A pára a helyiségek sarkaiban csapódik le, és rontja a helyiség klímáját.

Mit értünk tehát 40%-os relatív páratar­talom (v.ö. lexikon) alatt? Azt, hogy a he­lyiség levegője az adott hőmérséklet mel­lett a telítettséghez szükséges víz 40%-át tartalmazza. Az, hogy egy köbméter leve­gő mennyi nedvességet képes felvenni, te­hát a levegő hőmérsékletétől függ. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több vizet képes magában tartani. A teljes telítettsé­get a levegő a legritkább esetben éri el.

Fentiek azt is jelentik, hogy ha adott pára­tartalom mellett csökken a levegő hőmérséklete, akkor nő a relatív páratartalom. A relatív páratartalom akkor is nő, ha vál­tozatlan hőmérséklet mellett több nedves­ség kerül a levegőbe. Csökken a relatív páratartalom, ha vál­tozatlan nedvesség mellett nő a hőmérsék­let, vagy szárazabb levegő áramlik a helyi­ségbe.

2. sz táblázat: A levegő nedvesség felszívó képessége

A gyakorlatban a levegő páratartalma a 100%-os telítettségi fokot soha nem éri el, hanem ennek valahány százalékát teszi ki – ezt nevezzük relatív páratartalomnak. Az 50%-os relatív páratartalom egy +15°C-os helyiségben azt jelenti, hogy egy köbméter levegő 6,4 g nedvességet tartalmaz.

A páratartalom kialakulása

Hogyan alakul ki a helyiség klimatikus vi­szonyait befolyásoló páratartalom? Termé­szetesen a különféle, lakásban folytatott tevékenység, pl. főzés, tusolás, fürdés, mosás, lélegzés közben, és a növények ál­tal. Egy négy személyes háztartásban napi hét liter vagy még annál is több nedvesség kerül a levegőbe. Ha kellemes páratartal­mú helyiségben szeretnénk tartózkodni, akkor a felesleges nedvességtől meg kell szabadulni, ki kell hajtani. Mielőtt rátér­nénk ennek részletezésére, még egy kér­dést tisztáznunk kell.

Miért figyelünk napjainkban a páratartalomra annyira?

Talán azért, mert régebben a problémát nem ismerték fel vagy nem tudtak rá opti­mális megoldást találni. De ma már tu­dunk. Manapság energiatakarékossági szempontból egyre jobban figyelünk házunk, illetve lakásunk hőszigeteltségére, melybe természetesen az ablakok szigete­lése is beletartozik. Régebben az ablakok tökéletes záródására nem fordítottak fi­gyelmet, így a kisebb-nagyobb réseken ke­resztül a levegő folyamosán áramlott be­lülről kifelé. Az előbbiek – és az ablakok kialakítása – miatt a belső meleg és pára­dús levegőtől télen a víz kicsapódott az ab­laküvegekre, sőt a keretekre és a tokokra is, hogy a szimpla üvegezésről már ne is beszéljünk.

Korábban az volt a gyakorlat, hogy a ki­csapódott nedvességet egyszerűen letöröl­gettük az ablakról, hagytuk lecsepegni, vagy fémcsövön a szabadba vezettük, a ki­alakult penészgombát pedig lemeszeltük. A mai, korszerű, hőszigetelt ablakok – és a megfelelően hőszigetelt falak már kiküszöbölik ezt a problémát. Tehát mára a fa­lak és ablakok megfelelő hőszigeteltségével el tudjuk kerülni a túlzott energiavesz­teséget, a falak penészedését – mely aller­giás tüneteket is okozhat -, de ez a herme­tikus lezárás ahhoz vezetett, hogy ma már épületeinkben a levegő önmagától nem cserélődik, ezért tudatosan szellőztetnünk kell.

3. sz. táblázat: Nedvesség kialakulása a lakásban

A kicsapódó pára mennyisége

Amire korábban nem figyeltünk eléggé – a levegő minősége

A korszerű, hőszigetelt ablakok azonban nem csak a túl magas páratartalom kiala­kulásáért lehetnek a felelősek, hanem azért is, hogy a különféle szennyező anyagok (pl. szén-dioxid, elhasznált kilélegzett le­vegő, dohányfüst, házipor, de az elhanya­golt takarítás és testápolás következ­ményei is) megrekednek a levegőben. A szennyező anyagok (pl. radon) az építő­anyagokból és a berendezési tárgyakból is származhatnak. A hatékony tisztítószerek korszakában is előfordul a penészgomba, és felgyülemlenek a levegőben a szennye­ző anyagok.

Sőt, a jól szigetelt ablakok miatt a kü­lönböző helyiségekben ezek az anyagok ma nagyobb mennyiségben fordulnak elő. Alakítsuk át szellőztetési szokásainkat!

A szellőztetés hatékonysága a külső légköri és időjárási viszonyok függvénye is. Elsősorban a ház körül kialakuló légáramlatok befolyásolják: a szeles oldalon nyomás, a szélvédett részen szívás alakul ki.

Fontos szempont – szellőztetés szükség szerint

A hideg évszakokban a szellőztetés azzal jár, hogy a meleg egy része „kiszökik” a helyiségből, ezért a szellőztetés hőveszteségét (v.ö. lexikon) minimálisra kell csök­kenteni. A legegyszerűbb a természetes módszer, vagyis ha a friss levegőt a nyi­tott ablakon át engedjük a helyiségbe.

Na­gyon sokan szabadságérzetük egyik meg­nyilvánulásaként értékelik, ha akadály nél­kül eljuthatnak az ablakhoz, és azt kelle­metlen külső kísérőzajok nélkül ki tudják nyitni. Ne felejtsük, hogy a szellőztetést nagymértékben befolyásolják a ház körül kialakult légáramlatok, a légnyomás és a belső, illetve a külső levegő közti hőmér­séklet-különbség, amit az évszakok, a nap­szakok és az időjárás határoz meg. Ezek a hatások a hideg évszakokban jobban érvé­nyesülnek.

Melyek a szellőztetés természetes formái?

Alapvetően két fajta szellőztetést külön­böztetünk meg, a gyors, illetve a tartós szellőztetést. A gyors szellőztetésnél kitár­juk az ablakot, így a kívánt levegőcsere gyorsan megtörténik, anélkül, hogy a falak kihűlnének. Az ilyen szellőztetés közben a hőveszteség viszonylag alacsony. A szel­lőztetés hatékonyságát befolyásolja a külső és belső hőmérséklet közötti különbség, valamint a légáramlatok.

A meleg, nyári napokon, amikor a kül­ső és a belső levegő hőmérséklet közti kü­lönbség csekély, kereszthuzatot célszerű csinálni, vagyis két egymással szemben lé­vő ablakot vagy egy ablakot és egy ajtót kell kinyitni. így a nyári szelet is kihasz­nálhatjuk, amelynek sebessége mintegy 0,4-2,5 m/s. A helyiség levegőjének teljes cseréjéhez 2-4 percre van szükség. Nyá­ron kora reggel vagy éjszaka szellőztes­sünk, így a falak a napközben magukba szívott meleget leadhatják, és másnap hű­tik a belső teret, és ezzel segítik a kellemes klíma kialakulását a helyiségben (ld. hőtárolás). Az évi átlagos szélsebesség 4 m/s.

Télen annál hatékonyabb a szellőztetés, minél alacsonyabb a kinti hőmérséklet. A kinti hideg levegő szárazabb is a benti melegebb levegőnél, ezért a szellőztetés során a páratartalom is csökkenhet. Az energiaveszteség csökkenthető, ha a szel­lőztetés idejére lekapcsoljuk a fűtést. Azonban a hagyományos, központi fűtési rendszerek reakcióideje gyakran meglehe­tősen hosszú, ezért az újra felmelegítés késhet.

Természetes, gyors szellőztetés: a szellőztetés a téli hónapokban ne tartson tovább 5 percnél, így elkerülhet­jük, hogy a falak és a bútorok kihűljenek.

Természetes, hosszan tartó szellőztetés: egy 6 cm-es résen óránként 130 m³ levegő cserélődik ki. Ha az ablak a fűtési szezonban tartósan nyitva marad, a levegő újbóli felmelegítéséhez mintegy 6001 fűtőolaj energiaértékének megfelelő tüzelőre van szükség. Ezért a tartós szellőztetést a téli időszakban nem ajánljuk.

4. sz. táblázat: Levegőcserék száma és a cserélt levegő mennyisége különböző szellőztetési módok esetében.

* Max. 80 négyzetméter esetén.

Amire még figyelnünk kell!

Különösen oda kell figyelni a szellőztetésre az évszakok közti átmenet idején, amikor a páralecsapódás (v.ö. lexikon) veszélye meg­nő. Erre a célra hasznos lehet egy un. higrométer beszerzése, amely a levegő nedves­ségtartalmát folyamatosan ellenőrzi.

Ha a tartós szellőztetést helytelenül alkalmazzuk

A hideg napokon is gyakran láthatunk olyan ablakokat, amelyeket bukó állásban órákig vagy akár napokig nyitva felejte­nek. Ennek hatására lehűl a helyiség leve­gője, kihűl az ablak közvetlen környezete, továbbá a falak és a berendezési tárgyak is. Ez hő- és energiaveszteséghez vezet, a le­hűlt falak és ablakkeretek pedig átnedve­sedhetnek, így fennáll a penészképződés veszélye.

Ezt mindenképpen el kell kerülni, a la­kóhelyiségben a nedvességet és a szennyezőanyag-koncentrációt a minimálisra kell szorítani.

Ez különösen azokban a helyiségekben fontos, ahol a légáramlatokat ütköztető szellőztetésre nincs lehetőség (pl. éjszaka a hálószobában). Kerüljük a huzatot, és ügyeljünk arra, hogy a levegőcsere foko­zatos legyen. Ma már kaphatók olyan va­salások, amelyek garantálják a gazdasá­gos és hatékony tartós szellőztetést, illetve olyan szellőzőberendezések, amelyek az ablak alá, fölé vagy mellé szerelhetők.

Szellőzés csukott ablaknál. A levegőt az automata szellőző az ablakszárnyon vezeti, természetesen a zajvédelem előírásainak megfelelően. Az automata szellőző az épület légáramlatait, valamint nyomás- és szíváskülönbségét használja ki, ezért akkor hatékony, ha valamennyi ablakra felszerelik. Természetesen mechanikus szellőztetésre is van lehetőség.

Teljes körű tervezésre van szükség

Az ideális szellőztetés két típusa az ún. alapszellőztetés, amely kevés hőveszteséggel jár, ugyanakkor folyamatosan gon­doskodik friss levegőről, és az eseti szel­lőztetés, amelyre mondjuk buli után kerülhet sor a konyhában, a WC-ben vagy a fürdőszobában. Az alapszellőztetés során lehetőség van arra, hogy a levegő az ab­lakkereten és az ablakszárnyon keresztül szabályozott útvonalon cserélődjön.

A rendszer zárt. Hőszigetelt ablakok mellett is gondoskodik a friss levegőről, így ezzel a módszerrel megelőzhető a fa­lak nedvesedése. Mivel a rendszer a ház körüli légáramlatokat és nyomáskülönbségeket használja ki, fontos, hogy minden ablakot felszereljünk vele. A rendszer a lakók távollétében is működik, hiszen kézi vezérlést nem igényel.

Ugyanakkor kiküszöböli a betörésveszélyt is, amit a bukó állásban állandóan nyitva tartott ablak jelent. Az eseti szellőz­tetést az ablak kinyitásával, illetve a fürdőszobában vagy a konyhában egyéb me­chanikus módon célszerű megoldani.

5. sz. táblázat: A szükséges légcserék száma óránként

Az óránkénti légcserék száma azt mutatja meg, hogy egy óra alatt hányszor cse­rélődik ki teljes egészében a helyiség le­vegője. Az egész lakásra vonatkoztatva az ideális érték nagy lakás esetében 0,5, kis lakás esetében 0,7.

Mechanikus szellőztetés

Ahhoz, hogy a megfelelő levegőcserét kedvezőtlen időjárási körülmények között is biztosítani tudjuk, szükség van egy me­chanikus szellőzőberendezés beépítésére is. A berendezés hozzájárul ahhoz, hogy szellőztetés közben a hőveszteséget kor­dában tudjuk tartani, s ezzel energiát taka­ríthatunk meg. Előnyös az alap- és a ki­egészítő szellőztetés kombinálása. Az alap­szellőztetéshez is használjunk ventilátort, amelynek motorja az alacsony fordulat­számnak köszönhetően speciálisan zajmen­tes üzemű. A nyári és téli üzemmódba egya­ránt állítható motort egy a levegő páratar­talmát érzékelő szenzor hozza működésbe.

A légcserék iránya automata berendezésnél. 1. A levegő a fűtőtesten keresztül jut be; 2: ventilátor; A: hálósz.; B: elősz.; C: WC. Az ajtók szellőzőnyílással alakítottak.

A korszerű szellőzőberendezések az alap- és a kiegészítő szellőztetés minden kívá­nalmának megfelelnek. A központi szellő­zőberendezés az egész házat vagy lakást, a lokális egy-egy helyiséget szolgál ki. A szellőzőberendezések elvezetik az elhasznált levegőt a helyiségekből, a kialakí­tott nyílásokon pedig beáramolhat a friss le­vegő. Jól bevált módszer, hogy a hangszi­getelt be- és kivezető nyílásokon keresztül vezetik a friss levegőt a helyiségbe. Létez­nek ún. kombinált berendezések is, amelyek­ben a friss és az elhasznált levegőt a szel­lőzőberendezés egyazon csövön szállítja.

Egy családi ház levegőztetésének vázlata. A kiáramló levegőből hővisszatermelő energiát nyer ki és gondoskodik a kellemes hőmérsékletről. 1+2: lakó- és hálószoba; 4: konyha; 6: fürdőszoba.

A tökéletes működéshez jól szigetelt he­lyiségekre van szükség. A szellőző-beren­dezések nem csak a levegőt cserélik – hő­cserélőjük az elvezett levegőből nyert hőt a bevezetett friss levegőnek adja át, így az nem hűti le a helyiséget.

A levegőcserét nem célszerű a beára­moltatott levegő felmelegítése nélkül alkalmazni. Ha a külső hőmérséklet túlsá­gosan alacsony, a bevezetett friss levegőt először fel kell melegíteni (forró víz vagy elektromos melegítő segítségével). Jó szolgálatot tesz egy kisebb teljesítményű hősugárzó. A levegőt már ebben a szakasz­ban meg lehet tisztítani a spóráktól, a pol­lenektől és a portól, amelyek az allergiás tünetek leggyakoribb kiváltói. A hőcseré­lős készülékek az alacsony energiaigényű házak esetében természetesen nagyon jó hatásfokkal használhatók. A zajos utcák mellett található lakásokhoz – amelyeknél szinte elképzelhetetlen, hogy az ablakot nappal kinyissuk – hangszigetelt berende­zéseket kínálnak.

Ha szellőzőberendezést szeretnénk beépíteni, előzetesen konzultáljunk a fűtésszerelővel és a szellőzés-technikai szakemberrel. Nevüket, címüket és telefonszámukat a telefonkönyvből kereshetjük ki.

Lakás alaprajza, melynek szellőzését a konyhában felszerelt berendezés oldja meg. 1: nappali; 2: szülők szobája; 3: gyerekszoba; 4: konyha; 5: WC; 6: fürdőszoba; 7: előszoba. A számok az egy légköbméterre jutó, óránként beáramoltatott friss és helyiségből kiszívott elhasznált levegő mennyiségét jelölik.

A betörésvédelmi speciális vasalások lehetővé teszik, hogy az ablakot (bukó állásban) folyamatosan nyitva hagyjuk.

Egy családi ház szellőzőrendszere, a ki- és a beáramló levegő vázlati rajza. Minden helyiségben egyedi szabályozást tesz lehetővé.

Falra szerelhető szellőző berendezés közvetlenül a hálózatba kötve alkalmazható. A friss, és az elhasznált levegő egymásba tolt csöveken keresztül érintkezik a szabad levegővel.