• építés
• természetes kövek

A kőmegmunkálás szakkifejezései

A köves szakmáknak van néhány kifejezése, amelyet a laikusoknak is célszerű ismerni ahhoz, hogy elkerüljék a félreértéseket. A természetes kőanyag különböző formákban kerül forgalomba. A kőfaragó üzemekbe néhány köbméteres, nagy kőtömböket szállítanak, amelyeket különböző vastagságú építőköveknek (pl. sírkövek) vágnak fel. A barkácsolókat különösen érdekelhetik a kezdő szeletek, amelyek hulladéknak számítanak. Ezeket a darabokat a sima oldalukkal kifelé elhelyezve jól hasznosíthatjuk épületeknél.

A táblás kövek általában 20, illetve 30 mm vastag, egyik lapjukon megmunkált kőlapok

Általánosan elterjedt a kőzet struktúráját és színét legjobban kiemelő polírozott felület. Ezen a felületen nehezebben rakódik le a szennyeződés is. Padló- és lépcsőburkolatokhoz a csúszásveszély miatt kültéren a polírozott felület helyett inkább durvább felületet válasszunk. Főleg keményebb kőzetek, mint pl. a gránit alkalmasak másfajta megmunkálásra is.

Az ipari felület megmunkálás a következő alternatívákat kínálja:

• csiszolt (különböző fokozatok léteznek a durvától a finomig);
• fűrészelt (a fűrésznyomok jól láthatóak, a vágástechnikának megfelelően körök vagy vonalak formájában);
• olvasztott (a felületet nagy hőmérsékletnek teszik ki, ekkor az egyes ásványok különböző mértékben megolvadnak és szabálytalan felület alakul ki);
• homok fúvott (a felület sima, matt fényű lesz az eljárástól).

Terméskő lapok, mint pl. a déltiroli porfír; a rétegek hasításával készülnek, és felületüket durván hagyják.

Az ajtó- és ablakkeretezések az oldalsó fél kövekből és a felettük elhelyezkedő szemöldökkőből állnak. A kőkeret elemeinek belső részét béliéinek hívják.

A méretre vágott lapokat általában négyzetes, négyszögletes, ritkábban valamilyen szabályos sokszög (hatszög, nyolcszög) formára vágják.

A kidolgozott élek általában ablakpárkányok, lépcsőlapok látszó élei. A leggyakoribb és legolcsóbb kiképzés az egy vagy két fózolással (rézsűs lecsapással) készített polírozott él.

A fózolás két derékszögben találkozó felület élének rézsűs lecsapása. A köveknél e célra egy 3 mm szélességű rézsű már elegendő.

A drágább és nehezebben kivitelezhető elképzések közé tartoznak a lekerekítések. A negyed pálca keresztmetszete egy 90°-os, a fél pálca keresztmetszete pedig egy 180°-os körívet követ.

A képzeletbeli ellendarabokat negyed homorlatnak (más néven holkernek), illetve fél homorlatnak nevezzük.

Szalaglapoknak az állandó szélességű (pl. 300 mm), de változó hosszúságú lapokat nevezik. Az ilyen lapokból készült burkolatot a fektetési irányban szabálytalanul adódó fugakép jellemzi.

A kalibrált lapokat egészen pontos vastagsági mérettel készítik (pl. 20 mm). Az ilyen lapok méretpontossága elsősorban a vékony ragasztóágyazatba (max. 3 mm) való fektetésnél elengedhetetlen.

A nem kalibrált lapok méretében 1-2 mm eltérés is lehetséges. Ezeket a lapokat közepes vastagságú habarcs- vagy ragasztóágyazatba rakják, amelynek vastagsága 3 mm és 20 mm között változik.

A vastag ágyazatnál a lapokat homok és cement száraz vagy földnedves keverékébe (ún. misungba) rakják. Az aljzat minőségétől függően mindegyik eljárásnak vannak az előnyei és hátrányai is. A kőlapok felhasználásánál megkülönböztetjük a padló- és a homlokzat-burkolatokat. A lapok elrendezésére számtalan lehetőség és minta létezik.

A leggyakrabban alkalmazottak (fenti képen 7-11):

• hálósán rakott,
• diagonálisan rakott,
• kötésben fektetett,
• diagonális sakktáblaminta,
• a keresztfugáknál betétekkel készülő hálós minta.

12. számú képen – Diagonális fektetés keretezéssel.

Természetesen a minták kombinációi is lehetségesek. Gyakran használnak a fal- és padlófelületek tagolására, díszítésére ún. frízeket és bordűröket, amelyek színes vagy ornamentális díszítésű sávok. A burkolatba kerülhetnek még geometrikus figurák vagy mozaikok is. A nem szakszerűen lerakott terméskő lapok egyenetlen – nem sík – felületet adnak.