A természetes kőanyag vágása
A természetes kőanyag vágásánál/ fűrészelésénél fontos tudnunk, hogy lapokról vagy tömbökről van-e szó. Házilagosan általában kézi szerszámokkal dolgozunk, ami meglehetősen behatárolja a vágható lapvastagságot, ill. a készíthető vágásmélységet.
Vágótárcsák
A vágásra kétféle eljárás létezik. A száraz és a vizes eljáráshoz is megvannak a megfelelő jelöléssel ellátott, speciális vágótárcsák. Az adott eljárásokhoz csak az ahhoz gyártott berendezéséket használjuk!
Az állványos gépek általában vizes eljárással és gyémántlapok használatával működnek. A tárcsákon általában 30 mm-es (ritkábban 25,4 mm) furat található, teljes átmérőjük pedig legfeljebb 400 mm lehet. Vágásmélységük az előző méreteknek megfelelően alakul, ezért kézi gépekben való használatra nem alkalmasak.
A kézi gépekkel általában szárazon vágunk. A hozzájuk tartozó tárcsák furata 22,24 mm méretű és átmérőjük maximum 230 mm. A száraz vágáshoz létezik olcsóbb, szilícium-karbid tárcsa is, amely textilszövet erősítésű műgyanta hordozóanyaggal készül. Hátrányuk, hogy kevésbé ellenállóak, így a használat közben átmérőjük gyorsan csökken.
- Ismerd meg az ezerarcú Japán építészetet!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
- Megoldások – Hozza ki belőle a legtöbbet
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A gyémántszemcsés tárcsákból hatalmas a kínálat. Ezek a vágótárcsák különböző folytonos vagy fogazott kialakítású vágóéllel készülnek.
A speciális vágótárcsák meghatározott feladatok professzionális elvégzésére készülnek. Az univerzális tárcsákkal többféle munkát oldhatunk meg kevésbé magas színvonalon, de alkalmi használat esetén jó kompromisszumot jelentenek az ár-érték arány tekintetében. Fontos, hogy a tárcsa alkalmas legyen keményebb, kvarctartalmú anyagok vágására is.
A minőség általában megmutatkozik az árban. Az olcsóbb eszközökkel is elérhetünk megfelelő eredményt, de azok általában hamarabb elkopnak a használat során. A gyakoribb használatra válasszunk inkább jobb minőségű, több gyémántot tartalmazó (és valószínűleg drágább) tárcsát. Ha nem vagyunk biztosak a választásnál, kérjünk tanácsot a szaküzletben.
Vágóberendezések
A vizes vágásokat speciális gépekkel végzik. Az ilyen gépeknél a vizet egy gyűjtőedényből pumpálják a vágás helyére.
Kerüljük a gépek száraz használatát, mert ilyenre nem alkalmasak. Szárazon a pumpa, valamint a vágótárcsa is sérülhet. Az állványos vágóberendezések előnye, hogy a gépfejet az állítható sínek biztonságosan megvezetik. Az ilyen megvezetéssel pontos lesz a vágás, és a néhány mozdulattal dönthető fej 45°-ig rézsűs vágást is lehetővé tesz. A gépeknél általában a vágandó darab egy fix munkaasztalon fekszik, a pontos vágásmélységet pedig egy emelőszerkezettel állíthatjuk be.
Jó tanács
A vizes berendezések általában gyorsabb vágást tesznek lehetővé és pormentesen működnek, ami rendkívül fontos a kvarctartalmú anyagoknál (szilikózisveszély).
A kővágó fűrészek kezelése különbözik a fához használt körfűrészekétől. Előbbieknél a vágás sebessége jóval kisebb. A fűrészlap felülről hatol a kőbe, és túl nagy nyomásnál ki akar emelkedni belőle. Fontos a könnyed, egyenletesen mozgatás.
A gyakorlatlanok számára könnyebb több kisebb, egyre mélyebbre hatoló vágással átvágni a munkadarabot. Ügyeljünk arra, hogy a kőlap megfelelő felét vágjuk le. Nedvesen a kövek hátoldala is fényesebb, így könnyű összetéveszteni a látszó felülettel. A biztonság kedvéért érdemes az egyik oldalt zsíros hegyű ceruzával megjelölnünk.
Ha nincsen speciális kővágó berendezésünk, akkor egy hagyományos sarokcsiszolóval és a megfelelő vágótárcsával szintén jó eredményt érhetünk el.
Tanácsok a sarokcsiszoló szakszerű és biztonságos használatához
Figyelembe kell vennünk, hogy a kövek vágásánál alapvetően máshogy kell kezelni a sarokcsiszolót, mint a fémek vágásánál.
Ezek:
- Kőmegmunkálásnál, ha két kézbe fogjuk a sarokcsiszolót, akkor a lefelé néző vágótárcsának jobb oldalra kell esnie. Ehhez a fogantyút általában át kell szerelni a másik oldalra. A védőburkolatot úgy kell beállítani, hogy a burkolattal párhuzamosan helyezkedjen el a nyitott rész széle. Az ilyen beállítással a csiszolópor nagy részét és a leszakadó nagyobb részecskéket távol tarthatjuk magunktól.
- Vágás közben magunk felé húzzuk a készüléket. Ügyeljünk a stabil állásra, és két kézzel fogjuk a sarokcsiszolót.
- Fontos elkerülni a tárcsa élének kitörését. Ennek nagy a veszélye a már meglévő vágatból való kivételnél és bevezetésnél.
- Ügyeljünk arra, hogy a tárcsa ne szoruljon meg. A munkadarabot soha ne vágjuk a levegőben. Mindig megfelelő alátámasztás mellett dolgozzunk, hogy az elvágandó darabok csak a teljes átvágásnál váljanak el (ne törjenek le önmaguktól).
A sarokcsiszolóval való vizes vágáshoz különleges biztonsági intézkedésre van szükség. Ilyenkor leválasztó transzformátort kell használni. A leválasztó transzformátorban két teljesen különálló tekercs gondoskodik arról, hogy ne legyen közvetlen kapcsolat a hálózat és a kéziszerszám között. Használatával elkerülhető az áramütés.
Hosszú vágatok készítéséhez nagy, 230 mm átmérőjű tárcsára van szükségünk.
Először is elcsúszás ellen kell rögzítenünk a munkadarabot. Ha nem így teszünk, fennáll a veszélye annak, hogy az elmozduló vágatba beszorul a vágótárcsa. Ilyenkor mind a tárcsa, mind a munkadarab széle sérülhet. A munkához használhatunk munkapadot, de egy egyszerű palló is megfelel.
Jó tanács
A készüléket fogjuk két kézzel
A készüléket fogjuk két kézzel. A már járó tárcsát a jelölés megfelelő oldalán, a felületre pontosan merőlegesen vezessük. A ferdén megkezdett vágatot már nagyon nehéz vagy lehetetlen korrigálni. A durva szemcséjű vagy erősen kristályos szerkezetű köveknél vágáskor a problémás részek az élek és a sarkok. Ezeknél különösen a fogazott kialakítású tárcsák törhetnek ki nagyobb darabokat az anyagból.
Érdemes tehát sima vágóélű tárcsát használni, vagy előre egy kisebb bevágást készíteni a felületen, amely feszültség mentesíti az éleket.
Vágás közben a gépet mindig magunk felé húzzuk. A jel mellett haladjunk, úgy, hogy az még éppen látható maradjon. A készüléket csak enyhén nyomjuk rá a kőre és ne erőltessük.
Jó tanács
Hagyjuk, hogy a gép magától hatoljon az anyagba. Használjuk ki a tárcsa egész keresztmetszetét. Minél mélyebben hatol be a tárcsa, annál biztonságosabban vezethetjük vágásnál a gépet.
Úgy álljunk a munkadarab mellé, hogy se a törzsünk, se a lábunk ne essen a vágás vonalába. A legjobb, ha a vágással párhuzamos testhelyzetet veszünk fel. Készítsünk a másik oldalon kis bevágást, hogy a vágás végén megakadályozzuk az anyag kitöredezését.
A legjobb, ha egy kifejezetten ilyen célra készült polírozógépet használunk. Ilyen készüléket kölcsönözhetünk is. Az öntapadós polírozó tárcsákat használhatjuk még fordulatszám-szabályzós fúrógépekben is. Egy második markolat felerősítésével már elég biztosan tarthatjuk kézben az ilyen készülékeket is.
Az eljárás ugyanaz, mint a csiszolásnál. Az egyre finomodó megmunkáláshoz folyamatosan cserélni kell a különböző csiszolólapokat. Munka közben nedves ronggyal gyakran tisztítsuk meg a felületet a rászálló portól. A gépet könnyed, egyenletes nyomás mellett mindig a felület egyik végétől az ellenkezőig vezessük. Ne tartsuk a készüléket sokáig egy helyen, mert egyenetlenül fog fényleni a felület.