Sátortető, toronytető fedélszerkezete
A sátortető egy tetőcsúcsba összefutó, négy (vagy öt) háromszög alakú tetősíkokkal határolt tető. Általában négyszög (vagy sokszög) alakú, centrális alaprajz fölé épített tetőidom. A legelterjedtebbek a négyzetes alaprajzra épített sátortetők: ezeknél a négy tetősíkot egyenlő hajlásszögű, egybevágó háromszögek alkotják.
A sátortető fedélszerkezete lényegében taréj nélküli kontytetőnek tekinthető, így kialakítására is többnyire az ott leírtak érvényesek. Az élgerincek egy pontban, a tetőcsúcsban futnak össze. Szerkezeti rendszerét tekintve legtöbbször állószékes (vagy dűltszékes) fedélszékként készül. Az állószékes összetett tetőkhöz hasonlóan a sátortetőknél is minden esetben szelemenkoszorú készül a középszelemen magasságában (1.55. ábra).
1.55. ábra. Sátortető fedélszerkezete
Kis épületszélesség esetén elég csak a négy szelemenforduló alatt állószéket elhelyezni. Az élgerinc síkjában átlós főszaruállások biztosítják a megfelelő merevséget. Nagyobb méretű tetők esetén a szelemenfordulók közötti szelemenszakaszokat is alá kell támasztani. Itt rendszerint fogópárok nélküli mellékszaruállásokat alakítanak ki. Szintén nagyobb tetőknél előfordulhat, hogy a tetőcsúcs alatt függesztett vagy teljes magasságú székoszlop helyezkedik el.
- Háztető – Sérült cserepek és palák cseréje
- Háztető javítása és munkák elvégzése, tippek!
- Építkezés – Hogyan, miből épült a lakás?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A sátortetők a napjainkban jellemző építészeti, tervezési elvekhez kevésbé illeszkednek, ezért alkalmazásuk viszonylag ritka. (Manapság legtöbbször nem egyszerű négyzet- vagy egyéb centrális geometriai alaprajzú épületeket terveznek.) Ebből adódóan elsősorban nem egy teljes épületet, hanem az épület részét képező, de a többi tetőrész fölé emelkedő, négyzetes alaprajzú épületrészek lefedésére alkalmazzák.
Toronytető
A toronytető – geometriáját tekintve – lényegében egy nyújtott sátortetőnek tekinthető. A tető magassága a szélességi méretnek legalább a 2-3-szorosa. A toronytetők nagy meredekségű tetősíkokból (íves vagy forgásfelületekből) álló, egyedi, gyakran bonyolult, összetett szerkezetek. Napjainkban ritkán építenek ilyen tetőszerkezeteket. Alkalmazásuk régen sem kifejezetten az épület (épületrész) lefedése céljából történt, sokkal inkább annak nagyságát, jelentőségét hangsúlyozta.
A hagyományos toronyfedél ún. császárfás szerkezet. Ennek lényege, hogy a toronycsúcs alatt egy függesztett vagy teljes magasságú székoszlop (császárfa) helyezkedik el. A császárfát legalább négy irányból ferde dúcok támasztják meg (vagy függesztik). A szarufákat egymás fölött 2-4 m távolságban kialakított szelemenkoszorúk támasztják alá. Ezek fölfelé haladva egyre kisebbek és mindig a fedélidom adott magasságban lévő metszetéhez igazodnak. Minden szelemenkoszorúnál fogópárokkal merevítik a szerkezetet.
Napjainkban torony fedeleket ritkán készítenek. Elsősorban a régi toronytetők felújítása, helyreállítása során van szükség az ezekkel kapcsolatos ismeretekre.