• fedélszerkezetek
• tervezés

Fedélszerkezetek tervezése

A fedélszerkezetek tervezése összetett feladat. Magába foglalja a tetőidomnak, a fedélszék szerkezeti rendszerének, valamint a fedélszerkezet és az az alatti épületrészek kap­csolatának a meghatározását. Ezeken kívül a tervezés részei a tetőt alkotó elemekre vonatkozó részletes méret-, illetve mennyiségbeli kimutatások is.

Fedélidom szerkesztése

Egy fedélszerkezet tervezése minden esetben a fedélidom meghatározásával (szerkesztésével) kezdődik. Ez lényegében a tetősíkok metszésvonalainak (gerinc, élgerinc, vápa) ábrá­zoló geometriai módszerrel történő megszerkesztése.

A fedélidom-szerkesztés megkezdése előtt mindenképpen ismerni kell a tető geometriájára vonatkozó alapvető köve­telményeket, az egyedi igényeket, valamint az adott épület esetében a tetőidomot befolyásoló kötöttségeket.

1. A tető geometriájára vonatkozó alapvető követelmények:

• törekedni kell arra, hogy a tető alakja lehetőleg egysze­rű legyen, kevés fedélsíkból álljon;
• kevés összemetsződés jöjjön létre;
• ne keletkezzenek lefolyástalan szakaszok, hózugok;
• a tető illeszkedjen a már kialakult környezethez (ez természetesen nem csak a tetőidomra vonatkozó köve­telmény).

2. Az egyedi igények elsősorban esztétikai igényként jelentkeznek

(Nem mindig a bonyolult, összetett tető a szép!) A tető kívánt hajlásszöge mellett a tető geometriájára vonatkozó egyedi igény lehet a kontyolások, oromfalak, féltetők, tornyok stb. létesítése (természetesen a megvalósíthatósággal összhangban).

3. A tetőidomot meghatározó kötöttségek

Elsősorban a beépítési módból és a tetőtér beépítéséből adódhatnak. Zártsorú beépítésnél a tűzfalak korlátozzák a tetőidom ala­kítását. (A tető tűzfalhoz csatlakozó részét is a korábban le­írt alapvető követelményeknek megfelelve kell kialakítani). Előfordulhat, hogy a településrészre vonatkozó helyi előírá­sok szabályozzák a tető hajlásszögének nagyságát. Tetőtér­beépítés esetén a kedvező hasznosítottság, illetve a megfele­lő használhatóság befolyásolja a tetősíkok hajlásszögét.

A műszaki gyakorlatban a fedélidom-szerkesztés általá­ban csak a felülnézeti rajzon történik. Természetesen ettől függetlenül további nézetek is megjeleníthetők (ha szüksé­ges). A szerkesztés során a kiindulópont az épület alaprajzi kontúrja (kerülete), az eresztúlnyúlástól (egyelőre) eltekin­tünk. A kontúr egyben az ereszvonalat is jelöli. Semmilyen épületszerkezet nincs feltüntetve, kivéve a tűzfal- és orom­falszakaszokat (ha van ilyen).

A fedélidom meghatározásához szükséges egyik leg­fontosabb szerkesztési tulajdonság, hogy (felülnézetben!) az egyenlő hajlásszögű, egyforma ereszmagasságú te­tősíkok metszésvonala mindig a két sík ereszvonalának a szögfelezőjére esik. Pozitív sarkoknál ez az élgerinc vo­nala, míg negatív sarkoknál a vápa felülnézeti vonala. Egy­másra merőleges ereszvonalak esetén tehát mindig a sarok­pontból húzott 45°-os egyenesek képezik a metszésvonal felülnézeti képét (1.109. ábra).

1.109. ábra. Fedélidom szerkesztése egymásra merőleges és egymással párhuzamos ereszvonalú tetők esetén

Természetesen (a fenti tulajdonságot alapul véve) az egymással pár­huzamos ereszvonalra illeszkedő, egyenlő hajlásszögű tetősíkok metszésvonala a két ereszvonal távolságának felezőpontjára illesz­kedő, ereszvonalakkal párhuzamos egyenes lesz. Ez általában a gerinc vonalát adja meg.

A fenti tulajdonság figyelembevételével – egyenlő haj­lásszögű tetősíkok alkalmazásával – szinte bármilyen összetett alaprajzi geometriára meghatározható fedélidom (1.110. ábra).

1.110. Fedélidom szerkesztése tompaszögű és összetartó ereszvonalú tetők esetén

Fedélszerkezet-terv

A tetőidom szerkesztését követően tervezik meg a tető fedélszerkezetét. Mint minden tervezési feladat, a fedélszer­kezeteké is összetett munkafolyamat. A fedélszerkezet-terv a kiviteli tervdokumentáció részét képezi.

Elemei minden esetben:

• alaprajz (1:50);
• metszetek (1:50): a fedélszerkezet megértéséhez szük­séges számú, de legalább kettő (hossz- és keresztmet­szet);
• részletrajzok (1:20,1:10): minden eltérő magasságban lévő szelemen körüli elemkapcsolatról, a fedélszerke­zet és az alsó teherhordó szerkezetek kapcsolódásáról, az alátámasztásokról, valamint az egyéb kivitelezési szempontból fontos szerkezeti részletekről (például kéménykiváltások), melyről az alaprajz, illetve metszet nem nyújt elegendő információt.

A tervezés első lépése a fedélszék szerkezeti rendszeré­nek (típusának) a kiválasztása. Ez minden esetben függ az épület szélességétől, a függőleges teherhordó szerkezetek elhelyezkedésétől, a tetőtér hasznosítottságától, a zárófö­dém szerkezetétől, valamint a várható terhelések mértéké­től. Ezeken kívül figyelembe kell venni az egyes típusok maximális szarufahosszait is. Mivel az épületszélesség és a tetőhajlásszög eleve adott, a tetőnél alkalmazandó sza­rufák hossza kiszámítható. (Egyértelmű, hogy csak olyan szerkezeti rendszer épülhet, amelynél a megengedett leg­nagyobb szarufahossz nagyobb, mint a számított szarufa­hossz.)

A fedélszerkezeti típussal együtt meghatározzák a fő-és mellékszaruállások felépítését is (szelemenek száma, fogópárok, székoszlopok, támaszok, stb.). Mindez a fedél­szerkezet keresztmetszetének pontos megszerkesztését je­lenti (1.111/a. ábra). A keresztmetszetek) megszerkesz­tésével pontosan meghatározhatók a fedélszerkezet és az épület kapcsolódási módjai, az alátámasztások, valamint a különböző felépítmények csatlakozása. Összetett tetők esetén mindegyik tetőrésznél külön meg kell adni a szerke­zeti típust; ennek megfelelően mindegyikről külön kereszt­metszet készül.

1.111/a. ábra. Fedélszerkezet-terv (I.)

Következő lépésként meghatározzák a fő- és melléksza­ruállások helyét, távolságát (0,80-1,00 m között célszerű megadni a tengelytávolságot). Ezt elsősorban a tetőfedés típusa határozza meg; nagy tömegű tetőfedésnél jellemzően sűrűbb a kiosztás. Szaruállást kell minden esetben elhelyez­ni a tetővégeknél (tűzfal, oromfal mellett), valamint a konty-csúcsok alatt. Két főszaruállás közé általában két-három mellékszaruállás kerül. Szerkezeti szempontból kedvező, ha a főszaruállások között két mellékszaruállást alakítanak ki.

A szaruállások távolságának nem kell mindenhol azo­nosnak lennie. A különböző felmenő szerkezetek kiváltá­sa ugyanis gyakran elkerülhető a szaruállások eltolásával. Természetesen ez a megoldás csak akkor alkalmazható, ha ezt a kiváltandó szerkezet (pl. kémény) mérete is lehetővé teszi. A falazott kémények és faelemek közötti kötelező legkisebb tűztávolság 12 cm.

Ezt figyelembe véve a ké­mény (illetve egyéb felépítmény) ereszvonallal megegyező irányú mérete határozza meg a kiváltás szükségességét. A főszaruállások távolsága szintén változhat. Fontos, hogy a főszaruállások elemei nem szakíthatok meg, vagyis itt nem képezhető kiváltás. Ez azt jelenti, hogy a főszaruállásokat minden esetben úgy kell elhelyezni, hogy felmenő szerkeze­teket ne keresztezzenek.

1.111/b. ábra. Fedélszerkezet-terv (I.)

Még a részletes tervezés megkezdése előtt fel kell venni az épület pontos alaprajzi kontúrját, feltüntetve minden olyan zárófödém feletti épületszerkezetet, amely a fedélszerkezetet befolyásolja (kémény, tűzfal stb.). A keresztmetszet(ek)ről az alaprajzra vetítve megrajzolhatók a szelemenek alaprajzi (felülnézeti) képei (1.111/a. ábra).

A tetőidomból adódóan az élgerincek és vápák eleve adottak, vagyis az él- és vá­paszaruk közvetlenül megadhatók. A szaruállások kiosz­tását az alaprajzon célszerű először „halványan” bejelölni az esetleges módosítások, javítások egyszerűbb elvégzése érdekében. A kiosztás során kell meghatározni, hogy mely szaruállások lesznek főszaruállások.

1.111/c. ábra. Fedélszerkezet-terv (I.)

1.111/d. ábra. Fedélszerkezet-terv (I.)

A fedélszerkezet-terven alkalmazott rajzi jelölések, mé­retek a következők.

Metszeten:

• meg kell adni a kapcsolódó faelemek fakötését;
• minden valódi hosszban látszódó falelemet méretezni kell;
• meg kell adni minden egyes faelem szelvényméretét;
• jelölni kell a vízszintes faelemek alsó vagy (és) felső síkjának szintmagasságát;
• meg kell adni a tető hajlásszögét.

Alaprajzon:

• a vízszintes faelemeket minden esetben vékony folyto­nos kontúrvonallal kell feltüntetni;
• a nem vízszintes faelemeket vastag pontvonallal kell jelölni (kivéve könyökfa);
• a függőleges székoszlopok alaprajzi jele vékony vonal­lal rajzolt kör;
• fel kell tüntetni a kapcsolódó faelemek fakötését;
• a valódi hosszban látszódó falelemeket méretezni kell;
• meg kell adni minden faelem szelvényméretét;
• jelölni kell a vízszintes faelemek alsó és/vagy felső sík­jának a szintmagasságát.