Építkezés

Légmentesség és ennek mérése

Minden épület – még a nagyon jól szigetelt is – esetében alapvető követelmény a szélnek és levegőnek ellenálló épületburkolat a falazat védelmében, a kényelem és a tervezett energiamegtakarítás elérése és biztosítása érdekében.

Jó tudni! A légáramlások miatt a kinti és benti légnyomás különbségének függvényében 2-30-szor annyi meleg szökhet el a nem légmentes falon keresztül (szellőzéses hőveszteség), mint a teljes szigetelt felületen (átadásos hőveszteség).

Ez gyakran „lappangó” folyamat, amelyet az építtető és az építész csak akkor vesz leghamarabb észre, amikor a legjobb hőszigetelés ellenére a várt energiamegtakarítás nem realizálódik teljes terjedelmében, vagy amikor már akár épületkárok is fellépnek.

Jó tudni! A vízgőz diffúziójához képest pl. a tető 1 m2-nyi felületén egy 1 m hosszú és csupán 1 mm széles repedésén keresztül 1.000-2.700-szoros mennyiségű páramennyiség képes a legrövidebb idő alatt a tetőszerkezetbe hatolni, és vízkárokat okozni.

Az építkezések során követett mindennapos gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy az illesztések, csatlakoztatások és a különböző rétegeket áttörő megoldások kivitelezése terén meglehetősen nagy hiányosságok tapasztalhatók. A légmentesség kérdésében azonban nincs helye mellébeszélésnek!

A következmények:

  • kényelmetlenséget okozó huzat (szeles napokon a padlásterekben akkora szellőzéses hőveszteségeket mértek, amely a belső levegő óránként 17 alkalommal való kicserélődésének felelt meg);
  • nagy szellőzéses hőveszteségek (és energiafelhasználás) a kiáramló meleg belső levegő miatt;
  • a lecsapódott pára miatti épületkárok (farothadás, károkozók megtelepedése, penészképződés).

Ezért kellene minden építtetőnek a tervezés és a szakemberek általi kivitelezés során is a szélnek és levegőnek ellenálló épületburkolat kialakítására a legnagyobb figyelmet fordítania. Ennek megállapítása viszonylag egyszerű. Úgynevezett Blower-Door tesztet kell elvégezni, amely fényt derít a lehetséges résekre.

Légmentesítés, páramentesítés, szél elleni védelem

Az épület burkolatának levegővel szembeni átjárhatatlanságát egy „légmentes réteg” beépítésével érjük el, amely megakadályozza a levegő áramlását kintről befelé és fordítva is. Ez a réteg általában a szerkezet meleg oldalán helyezkedik el (tehát belül), és általában a párazáró réteg szerepét is betölti.

Hogy egy épületet valóban légmentessé tegyünk, erre alkalmas anyagokból álló, megfelelő rendszerre van szükségünk.

A légmentességet biztosító rendszer az anyagok és összekötő eszközök olyan összeállítása, amely minden felhasználó számára lehetővé teszi, hogy az építkezéseknél előforduló csatlakoztatási problémákat – beleértve a több réteget átmetsző megoldások esetében a keletkezett rések lezárását is -egy légmentesítő réteg létrehozásával megoldjuk.

Az egyes komponenseket az épület mindenkori rendeltetése szempontjából kell egyeztetni és megvizsgálni. A rendszer tehát lényegében tekercses és táblás kivitelben készülő anyagokból, valamint rögzítő ragasztószalagokból és ragasztómasszákból áll. A technika állása szerint a tekercsek összekapcsolására (az átlapolások mentén) és a táblák összeillesztésére is az egyoldalú ragasztószalagokkal van lehetőség.

Párazáró réteg ill. párafólia légmentes illesztése oromfalazatra

Magukat a tekercseket (paplanokat) a tömör épületelemekhez (falazat, fa, acél, műanyag) ragasztómasszával rögzítjük. Az egyoldalú ragasztószalagnak a kétoldalúval szemben megvan az az előnye, hogy mind a munka, mind az illesztési helyek ellenőrzése egyszerűbb.

Vigyázat!

  • Kerüljük a ragasztószalag olyan terhelését, amely annak felválásával járhat, különben a behatás rövid időn belül oda vezet, hogy a ragasztás tönkremegy
  • konstruktívnak tekinthető a tehermentes ragasztással való tervezés, ami azt jelenti, hogy a ragasztó csak saját magát tartja, a ragasztóanyagok még így is egy sor terhelésnek vannak kitéve (pl. a szél nyomása, Blower-Door teszt)

Ezeknél a ragasztásoknál legalább 30 éves élettartamra kell törekedni, amelynek a vége felé is viszonylag jól kell még tartaniuk. Az építőiparban történő gyakorlati alkalmazás szempontjából azok a ragasztószalagok előnyösek, amelyek viszonylag nagy mennyiségű puha, keresztszálakkal csak csekély mértékben átszőtt ragasztóanyagot tartalmaznak (értékek: általánosan használt ragasztószalag: 20 g/m2, építési célra alkalmas ragasztószalag: 200 g/m2).

A jó kezdeti tapadás mellett ezzel a porral szembeni bizonyos ellenállás, és az építőiparban gyakori durva alapfelületeknél előnyös folyékonyság is elérhető.

Ajánlások

Feltétlenül ismerjük meg és tartsuk be a gyártó felhasználásra vonatkozó előírásait:

  • semmilyen ragasztószalag vagy ragasztómassza sem tart, ha dérrétegre hordjuk fel, tehát semmiképp ne dolgozzunk a ragasztóval 5 °C alatt
  • mindig „gyakorlattól elrugaszkodottnak” tartják ezt a feltételt, de nélkülözhetetlen, hogy a munka során egyidejűleg pormentesek, szárazak és tiszták legyenek az összeragasztandó felületek
  • tervezzünk tehermentes ragasztott szerkezeteket
A gyakorlattal ellentétben át kell gondolnunk az építés menetét, ha a ragasztásra a párazáró réteg gyakorlati alkalmazása során tartós igénybevételnek lesz kitéve.

A széllel szembeni védelem végül megakadályozza a kintről a szigetelőanyagba hatoló, majd ismét kifelé irányuló légáramlásokat (szigetelésvédő-réteg). Ez a tetőszerkezet külső (hideg) részében foglal helyet, és egyidejűleg az eső vagy hó bejutásának megakadályozását is szolgálja.

A nyomásteszt (Blower-Door teszt)

Az épület levegővel, illetve széllel szembeni ellenállásának vizsgálata a nyomásteszt (Blower-Door teszt) útján lehetséges. Ehhez egy speciális fóliával bevont, állítható méretű feszítőkeretet építenek be légmentesen a bejárati ajtó vagy az erkélyajtó (esetleg az ablak) nyílásába.

A fólia síkjába betesznek egy fordulatszámmal és blendékkel szabályozható ventilátort. Valamennyi belső ajtó kinyitásával az épület „egyzónás modellé” alakítható. Az épületnek a mérés idején a későbbi lakott állapotnak nagyban megfelelő állapotban kell lennie. Ekkor a ventilátor segítségével – csukott külső ajtók és ablakok mellett – 50 pascalos (Pa) nyomáskülönbséget hoznak létre az épület belseje és a külső levegő között.

Eközben mérik a ventilátor által a lakásból elvont levegőtérfogatot. Ennek egzakt módon meg kell egyeznie azzal a levegőmennyiséggel, amely a nem légmentes, még meglévő réseken keresztül áramlik be.

50 Pa nagyon csekély nyomáskülönbségnek számít – egy épület két különböző szintje közötti normális statikai különbségnek, vagy 5 kg/m2-es torlónyomásnak felel meg, amely akkor keletkezik, ha egy 9 m/s (= 32,4 km/h) sebességű szél ütközik a külső falnak vagy az ablakoknak.

A teljes mérési folyamatot megismétlik 50 Pa túlnyomással. A nyomásteszt alatt lokalizálhatok a még megmaradt rések. Akár a puszta kezünkkel is érezhetőek a finom légáramlások. További lehetőségeket nyújtanak az infravörös hőfotók vagy a thermoanemométer a levegő sebességének mérésére, vagy a (színes) füst.

A levegővel és széllel szembeni ellenálló képesség értékelése

Az 50 Pa túl-, illetve alulnyomás alkalmával mért levegőmennyiségek eredményeiből középértéket állapítanak meg. Ebből a középértékből és a belső levegő mennyiségéből (fűtött belső és hasznos alapterület szorozva belső magasság) egy hányadost képeznek, amely megadja a levegőcserélő-dési hányadost nso. Ez az érték megadja, hogy – 50 Pa nyomáskülönbség esetén – az épület teljes belső levegője hányszor cserélődik ki. Egy 3,0 per órás N50-érték azt jelenti, hogy a belső tér teljes levegőtérfogata óránként háromszor cserélődik ki teljesen a külső levegővel, nso = 0,5 -1 óránként félszeri kicserélődést jelent, azaz kétóránként a levegő teljes cseréjét.

Példaszámítás családi ház esetében:

  • Légáramlás 50 Pa túlnyomás mellett: Q = 440 m3/h
  • Légáramlás 50 Pa alulnyomás mellett: Q = 480 m3/h
  • A két mérés középértéke: Qn = 460 m7h
  • Számított (nettó) légtérfogat: Vn = 355 m3
  • Levegőcserélődési hányados 50 Pa esetében: Qm/Vn = n5o = 1,3 h-1

Minél kisebb a levegőcserélődési hányados, annál kevesebb rés van az épületen, tehát annál légmentesebb az épület. Ezzel a nyomáspróbával nem tudjuk közvetlenül az épület „természetes” (tehát mesterségesen előállított nyomáskülönbség nélküli) levegőcserélődését meghatározni.

Mindenesetre ez az úgynevezett maradvány-tömítetlenség közelítőleg kiszámítható. Az 1,0 h-1 n50-érték nagyjából 0,1 h-1-es értéknek felel meg az épület átlagos körülmények közötti – a még tömítetlen résekből adódó – levegőcserélődése esetére, ami még mindig csak a 20%-át teszi ki a higiéniai szempontból ajánlott és elegendőnek tartott 0,5 h-1-nek.

Hogy a résekből adódó levegőcserélődési hányados a későbbiekben is csak maximum 1,0 h legyen óránként, az észlelt réseket azonnal a próba alatt, illetve után tömíteni kell.

Tájékoztatásul íme egy lista a tömítetlen rések gyakori előfordulási helyeiről:minden, a rétegeket átlukasztó, kívülről a fűtött helyiségekbe hatoló szerkezeti elem, pl.:

  • fűtés- és vízcsövek
  • napenergetikai berendezések,
  • szerelőaknák
  • szellőzőcsövek
  • vízöblítő tartály
  • a külső fal dugaszoló aljzatai
  • redőnytokok
  • redőnyzsinór-átvezető nyílások
  • kémény antennarúd
  • az ablakok és a párkányok közötti átmenetek a külső falban vagy a tetőben
  • a külső ajtó illesztései
  • a padló és a külső fal kapcsolódási felülete
  • a párazáró réteg illesztése a falazathoz, a külső fal és a magas tető légmentesítő rétege közötti átmenet
  • a padlásablakok, padlásajtók- és pinceajtók szigetelésének hiánya

A nyomásteszt lefolyása elméletben

A teszt a következők szerint zajlik le:

  • az épület körbejárása és adott esetben a térgeometria rögzítése
  • a funkcionális nyílások időleges eltömítése, pl. a páraelszívó kimeneténél, a kéménynél, a fürdő és a WC szellőzőnyílásainál és a kifolyócsöveknél (amennyiben még nincs víz a szifonban)
  • a mérőberendezés beépítése és beindítása
  • a mérési eredmények felvétele és a légrések feltérképezése
  • a mérőberendezés leszerelése
  • jelentés/szakvélemény készítése fotódokumentációval vagy anélkül, adott esetben a javításra vonatkozó javaslatokkal

A nyomásteszt időtartama és költségei

Az időtartam és ezzel együtt a költségek is erősen attól függenek, hogy milyen mértékben kell előkészítő intézkedéseket foganatosítani (a funkcionális nyílások előzetes eltömítése), és milyen mértékben kell réseket azonosítani és dokumentálni.

Egy mérés az épület előkészítése és részletes résfeltárás nélkül 2 órát vesz igénybe. A komplett nyomásteszt a rések aprólékos feltérképezésével egy családi ház esetében legalább fél napot igényel. Ennek költségei kb. 500 €-t tesznek ki.

Mivel a költségek számos tényezőtől függenek (kiszállási költség, alapár, óradíj, készkiadások, az eredményről készülő jegyzőkönyv, illetve dokumentáció terjedelme), minden esetben érdemes több ajánlatot is kérni. Németországban az ezzel a szolgáltatással foglalkozó vállalkozók százai állnak rendelkezésre.