• lépcsők

Lépcső a lakásban – Milyen szempontokat vegyünk figyelembe?

A különféle stílusú és anyagú, illetve szerkezetű lépcsők elsősorban a köz­lekedés lebonyolítását szolgálták, másodsorban azonban mint lakberen­dezési tárgyak is funkcionáltak. A ne­mes és időtálló kövekből, különle­ges, emberkéz készítette elemekből épült alkotások ma is példaértékűek. A lépcső a helybeli adottságokhoz igazodva változott; az észak-itáliai kőházak kőlépcsővel, a tiroli fahá­zak falépcsővel készültek, és készül­nek ma is, pedig a térképen nincs köztük lényeges távolság.

A múlt örökségét megőrizve ugyan ma már a gazdasági térből a lakás felé veze­tő lépcső legalább légtér-elhatároló fallal elkülönül úgy, hogy mindkét funkció egymástól függetlenül szol­gálja az épületegyüttes lakóit. Az Európai Unió országaiban azonban részben még élnek egyes régi szoká­sok, melyek esetenként a modern élet szabályaihoz és igényeihez iga­zodva őrződtek meg a ma embere számára is.

A lépcső helye a lakásban

A ma épülő lakások közel 90%-a már többszintes, és ezek többsége úgy jött létre, hogy az épület felső szintjén levő lakások a tetőtér felé terjesz­kedtek. Később azután egyre inkább két- vagy többszintes családi házak épültek.

A hazai lakásépítés ilyen irányú fejlődése csak részben indokolható funkcionális megfontolásokkal (pl. az alárendeltebb és a hálóhelyiségek el­különítésével stb.), a kedvező város­képi hatású magastetők padlásterei­nek gazdaságos kihasználásával vagy azzal, hogy kis telkeken gazdaságo­sabb nagyméretű lakások készülnek. Inkább a többszintes lakások divatjá­ról van szó, amit tovább erősít, hogy a belső terek megfelelően kialakított lépcsői és galériái igen hatásosak.

Lépcső­ház és  lépcsőboksz

A lépcsők lakáson belüli elhelye­zésének két alapvető változata terjedt el. Az egyik esetben egy lépcső­házat vagy lépcsőbokszot alakítanak ki, amely a lakás közlekedőterülete­ihez kapcsolódik. A másik esetben a lépcső a lakás egyik helyiségébe, leggyakrabban a nappaliba vagy az egyúttal étkezés céljára is használa­tos lakóelőtérbe kerül.

A következőkben olyan lényeges szempontokat és összefüggéseket emelünk ki, amelyeket a többszintes lakások belső lépcsőinek elhelyezése, formai kialakítása során minden eset­ben érdemes átgondolni.

Belső lépcső

A lakások egyes helyiségei közöt­ti kapcsolatot a közlekedőterületek teremtik meg. Ezek közé tartozik a belső lépcső is, amely az eltérő szin­tek helyiségei közötti közlekedést biztosítja. Ahogyan ügyelni kell arra, hogy a közlekedőterületek a lebonyo­lítandó forgalom, illetve tevékeny­ség számára megfelelőek legyenek, úgy fokozott gondot kell fordítani arra is, hogy a lépcsőkön kényel­mesen és biztonságosan lehessen köz­lekedni.

A túlzott helytakarékosság miatt a lépcső használhatatlanná válhat! Mindig gondolni kell a gyermekek és idős emberek igényeire, lehetősé­geire, ám arra is, hogy a lépcső által elfoglalt terület csökkenti a hasznos alapterületet. Ezért egyszerre kell mindkét szempontot vizsgálni: a gye­rekek, a felnőttek és az idős embe­rek számára egyaránt kényelmes és biztonságos lépcsőt kell kialakítani minimális alapterületen.

Egy-egy lakás használati értékét je­lentősen befolyásolja, hogy helyiségei mennyire különülnek el egymástól. Egy külön bejáratú helyiség, amely egy másik szoba vagy helyiség érin­tése nélkül, közvetlenül megközelít­hető, több célra is alkalmas, és mi­nél több ilyen van, annál jobban használható az egész lakás. Ha a la­kás felső szintjéhez vezető lépcső nem a közlekedőterülethez kapcso­lódik, hanem például a nappaliban van elhelyezve, akkor az emeleti he­lyiségek csak azon keresztül közelít­hetők meg, ami még akkor is zavaró lehet, ha a nappali fekhely nélküli helyiség.

Ha viszont a lépcső csak közlekedőterülethez kapcsolódik, akkor a lakás minden tere külön, más helyiség érintése nélkül meg­közelíthető. Köztes megoldás, ha a lépcső időszakos használatú helyi­ségbe, pl. lakóterületbe, étkezőbe kerül, amely egyébként a közleke­dőterület bővítéseként is felfogható. Ebben az esetben a közlekedés és az egyéb funkciók nem zavarják egy­mást számottevően.

Térkapcsolás módok a lakásban

Ezzel összefüggésben külön meg kell említenünk azt a térkapcsolási módot, amelynél esztétikai, építé­szeti megfontolásokból a lakás nap­palija galériával csatlakozik a felső szinthez. Ezekben az esetekben a nappali közel kétszeres belmagassá­gú vagy ferde mennyezetű. Az ilyen terek szép megjelenésűek, de szá­molni kell azzal, hogy az emeleti he­lyiségek csak a nappali érintésével közelíthetők meg.

A lakáson belüli lépcsők helyének és kialakításának meghatározásához figyelembe kell venni azt is, hogy a lépcsőházi téren át az egyes szintek légtere közvetlen kapcsolatba kerül egymással. Ez a lakás fűtési rendsze­rének kialakításánál lényeges. Ha a lépcsőház csak a közlekedőterekkel van közvetlen kapcsolatban, más szóval a lakáson belül a lépcső és a közlekedőterületek önálló légteret képeznek, akkor a fűtés egyszerűb­ben megoldható.

Ha viszont a lép­cső a nappaliban vagy más helyiség­ben helyezkedik el, akkor a helyiség fűtésénél számolni kell azzal, hogy a meleg levegő a lépcső részére kiala­kított födémnyíláson át felszáll, és csak az emeleti légtér felmelegedése után melegszik fel az alsó helyiség, így az emeleti helyiségekben min­dig melegebb van, mint az alattuk lévő szinten.

A tervezés so­rán dönteni kell a következőkről:

• A földszinten és a felette levő szinten hol, milyen célú helyisé­geket, helyiségcsoportokat helyezzünk el?
• Az alsó szint funkciójába bekap­csoljuk-e a felette levő szintet, vagy sem?
• A lakás előteréből vagy közleke­dőjéből indítsuk-e a felette levő szint lépcsőjét?
• Osztott szintes (eltolt szintes) lesz-e az épület?
• Készül-e galéria a lakás fő helyi­ségében?

Az előző kérdésre a válasz általá­ban már a tervezés előtt adott; van, aki galériás nappalit akar, de olyan is, aki csodaszép íves lépcsőt képzel a nappalijába. A különleges megol­dások által életre hívott esztétikai megjelenés mellett számolni kell bi­zonyos hátrányokkal is, a mozgalmas és nem utolsósorban egyáltalán nem csendes végeredmény miatt.

Lépcső a bejárat közelében

Ha azt akarjuk, hogy lakásunk a kialakításának köszönhetően legyen csendes, akkor a felső szintre vezető lépcsőt a bejárat közelében, az elő­szobában, esetleg a szélfogóban vagy annak közvetlen közelségében, kap­csoltan kell elhelyezni. Ennek óriási előnye van az együtt élő generációk szempontjából is, ugyanis az éjjel érkező családtagok nem zavarják a már pihenni térteket. A zajmentes forgalom a lépcső anyagán és rend­szerén is múlik.

Az építésztársadalom fele szerint a lépcsőt a lakáson belül centrálisán kell elhelyezni. Ez ugyan szép, de nem minden esetben teljesülnek az előzőekben elmondottak, bár kétség­telenül előnyös, hogy a lépcső felső szinti érkezőpontja közel van a felső tér súlyponti teréhez, alul pedig a lakásbejárat közeléből indul. Ha ra­gaszkodunk a csodaszép beltéri lép­csőhöz, amely a lakás fő attrakciója, akkor annak olyannak kell lennie, hogy minden hátrányért kárpótol­jon a látvány. Ehhez azonban óriási építészeti, főként térépítészeti ta­pasztalatokkal rendelkező szakembert kell bevonnunk a tervezésbe és a megvalósításba egyaránt.

Beltéri lépcsők esetleges galériás kapcsolásánál gondolni kell a követ­kezőkre:

• Hogyan fogjuk fűteni az alsó (indító)teret?
• Kialakulhat-e nem kívánt és nem szabályozható huzat?
• Milyen a kapcsolt lépcső látvá­nya lentről felfelé és fentről le­felé?
• Mekkora a lakótér többletpor-­képződése?
• A túlzott nyitottság nem zavar­ja-e nyugalmukat?
• A nappaliban elhelyezett kandal­ló működés és/vagy funkció szem­pontjából mennyire elválasztható vagy éppen kapcsolható stb.?

A felvetett problémák többfélekép­pen megoldhatók, szóba jöhet a pad­lófűtés, esetleg kiegészítő fűtőtestek, a nem kívánt huzat kiküszöbölhető az átellenes szellőztetés tökéletes szabályozásával és így tovább. A la­kótérben elhelyezett lépcső viszont csak akkor lehet intim, ha tömör a lépcsőkar és a korlátmező az egész szakaszon. Áttört változat esetén a szoknyában ott közlekedő háziasszony számára nem feltétlenül öröm a nappaliban ülő vendég bámész pillantása, sőt a fentről lefelé irá­nyuló látvány is sokak számára zava­ró, még szűk családi körben is.

Lakás tervezés lépcsővel

A lakások, de általában az emberi tartózkodásra szolgáló épületek he­lyiségeinek tervezésekor számtalan olyan probléma és igény adódik, ame­lyeket a tervezés során kell össze­hangolni. Minden esetben igen lé­nyeges szempont a természetes fényt biztosító ablak és a belső ajtók elhe­lyezése úgy, hogy a lakás belső lép­csője vagy a közösségi lépcső meg­felelő fényt kapjon.

Egy lakás lépcsőjének elhelyezésé­vel, valamint a bútorzat elrendezé­sével és kialakításával kapcsolatban felmerülő számtalan kérdés általá­ban egymástól független részprob­lémaként jelenik meg. A lakás funk­ciói – a lakás rendeltetéséből és a lakáson belüli helyiségek kapcsolatából következően – egymással igen szoros összefüggésben vannak. A la­kásnak célszerűnek, gazdaságosnak és esztétikusnak kell lennie, s bár a három követelmény kielégítése ter­mészetesen nem boszorkányság, de feltétlenül végig kell gondolni a kö­vetkezőket:

Célszerűség

A lakáson belüli tevé­kenységek között a kapcsolatok le­gyenek ésszerűek: az összetartozó funkciójú helyiségek területei szük­ség szerint érintkezzenek, a nem összetartozó vagy egymást esetleg zavaró tevékenységek területei pe­dig különüljenek el.

Gazdaságosság

Lényegében a cél­szerűségből fakad, de természetesen nem egyenlő az olcsósággal. A lak­berendezésnél – akárcsak az élet egyéb területein – gyakran a drágább megoldás gazdaságosabb, különösen ha a költségtöbblet magasabb minő­ségi szintet, célszerűbb és esztétikusabb megoldást eredményez.

Esztétikum

Elsősorban nem külső­leges, látványos szépséget, inkább rendet jelent. A funkcióban kialakí­tott rend, a fény, a színek, a formák, az anyagok célszerű használata és az eszközökkel való takarékos bánás­mód adja meg azt az egyensúlyt, amely a kellemes látványban jelenik meg, amelytől jó a közérzetünk, és amelyet tulajdonképpen a szépség okozta örömnek nevezünk.

Ezek az alapvető követelmények természetesen nemcsak írott szabá­lyokon alapulnak, hanem a szükség­szerűségből fakadnak. A három fő követelmény egyformán igényli a he­lyiség, azaz a tér kedvező, de nem parancsoló összekapcsolását és a kap­csolatok tiszta átláthatóságát, hogy az nappal, természetes fényben jól érzékelhető legyen. A tiszta átlátha­tóság a természetes fény biztosításá­val, azaz a megfelelő elrendezéssel és a lépcső optimális elhelyezésével érhető el.

Felmerül a kérdés, hogy miért fon­tos ekkora hangsúlyt fektetni a lakás és a környezet formálásának eszkö­zeire? Ha felidézzük, hogy az elő­szoba a lakás kapujának, az ablak a lakás szemének, a zsalugáter vagy egyéb külső árnyékoló pedig a lakás napszemüvegének nevezhető, már meg is kaptuk a választ, amely sze­rint a belső lépcső fontossága a forgalmi igények kielégítésén túl majdnem olyan, mint egy ablak a függönnyel vagy maga a lakás, a he­lyiség bútorzata.

Forgalmi szempont­ból egy helyiségcsoport, ez esetben egy lakás esetén a kapcsolat úgy jön létre, hogy a köztes lépcső helye a legrövidebb útvonal képzeletbeli tengelyén helyezkedik el, ahol a képzeletbeli tengelyek a helyiségek súlypontján áthúzódó átlókat kötik össze. Az utóbbi két évtizedben egyre-másra építjük a kétszintes lakáso­kat, bővítgetünk a tetőtérben, de a meredek, szűk lépcsőket csak nem tudjuk megszokni. Pedig még el sem képzeltük, mi lesz, ha megöreg­szünk! A tervezők többsége nyugati példákra hivatkozva kitartóan ra­gaszkodik a közlekedési terekkel va­ló takarékoskodás elvéhez.

Használati és esztétikai szempon­tok

A használati és esztétikai szempon­tok nemcsak a szerkezet anyaga, hanem a kivitelezés elvárt szakmai minősége szempontjából is megha­tározóak. E tekintetben a legkritiku­sabb az acéllépcső, mert az acélszer­kezet elemeinek illesztése nagy pontosságot kíván, az utólagos javítások, kiegészítések rendkívül csú­nyák. A kötési, rögzítési módok (hegesztés, csavarozás) megjelenése általában nem előnyös a lakások belső terében. Azzal az erővel, amellyel a teherhordó acélszerkezetet az elfogadható mértékig leburkoljuk fával, akár önálló falépcsőt is épít­hetünk.

Ha valaki mégis acélszerkezetű lépcső építésére adja a fejét, legjobb, ha egyenes karú lépcsőt formál, mert ebben az esetben a legkevesebb az illesztések és csomópontok, vagyis a kritikus csatlakozási helyek száma.

Tulajdonképpen semmi baj nincs az acéllépcsővel azonkívül, hogy az átla­gos esztétikai igények kielégítéséhez átlagon felüli munkaminőség szük­séges, legalábbis a fa- vagy vasbeton lépcsőkhöz képest. Szép falépcsőt készíteni igazi mes­termunka, valóságos művészet, ami­hez a megfelelő szaktudás mellett jó anyag és jó szerszám is szükséges. Manapság mindebből még talán a jó szerszámhoz juthatunk hozzá leg­könnyebben. Az igazán szép falépcsőben az elemek hagyományos fa-kötésekkel (csapokkal, hornyokkal) kapcsolódnak, fémszegeket, csavaro­kat nem kívánatos felhasználni, vagy ha mégis elkerülhetetlen, akkor azo­kat rejteni, takarni kell. Az ehhez szükséges pontos munka még cél­gépekkel is rendkívül időigényes, következésképpen drága.

A lépcső mint lakberendezési tényező

A lépcső helye már az építészeti ter­vezés során a lakás alaprajzának ki­alakításakor eldől, a bútorozásnál már abból kell kiindulnunk, hogy adott:

• a lépcső helye;
• a lépcső járóvonala;
• a lépcső stílusa.

Ezek az adottságok alapvetően befolyásolják, illetve meghatározzák a bútorzat megválasztását, annak la­káson belüli rendszerét, illetve elhe­lyezését. Különös figyelmet érdemel­nek a fix elhelyezésű bútorok, szekrények, szekrénysorok, (stb.), de még a könnyen mo­bilizálható ülőbútorok és asztalok helye és iránya is. Ma, az intenzív televíziózás időszakában, gondolni kell a lépcső használata miatti „szennyező” hangzavarra is.

A lépcső elhelyezésére szolgáló tér bútorozása még egyszerűbb he­lyeken is, például az előszobában, a stílusok egyeztetését igényli, a nap­paliban elhelyezett lépcsőknél pedig fokozott gondossággal kell eljárni.

Elhelyezései szempontok:

• legegyszerűbb a helyzet a tömör szelvényű (mellvéd)korlátok és tömör vasbeton lépcső esetén;
• a színezett áttört acéllépcsők lé­gies alakja csak a legmodernebb bútorokkal harmonizál, még akkor is, ha a járófelület könnyed vagy meleg anyagú;
• az áttört faanyagú lépcsők le­hetnek harmonikusak, de kiál­tóan hamisak is;
• külön ügyelni kell a színek har­móniájára.

A világos színek a távolság illúzió­ját keltik: minél világosabb egy lépcső, az alatta lévő sík, a padló és a szem­közti mennyezet nagyobbnak, a tér áttekinthetőbbnek tűnik, még a lép­cső is tágasabb és járhatóbb benyo­mást kelt. Kis belmagasság esetén a fehérre színezett lépcső optikailag magasítja a teret. Fordítva is érdekes a helyzet: ha egy galériás lakásban szabadon álló vagy falhoz simuló lépcsőt építünk, a tömeg és a szín tovább növelheti a belmagasságot, optikailag is torzíthatja a belső ké­pet.

A csillogó fényes felületek, a tü­kör, a fényes rézlemez, a műanyag lemez a tágasság érzetét keltik, el­lentétben a matt, fénytelen tárgyak­kal, bútorokkal. Egyes országok la­káskultúrájában a tükrök sokasága annyira természetes, hogy még a bú­tort is kiegészítik kisebb-nagyobb tük­rökkel, sőt a helyiség felső határoló­falát gyakran teljes egészében tükör díszíti. Az átellenes falfelületek, illetve általában a nagy felületek tükörrel való burkolása azonban zavaró lehet, ráadásul elvesznek a lépcső, a helyi­ség és környezete jellegzetes vonásai.

Az új lakásba költözők, de még a lakberendezők számára is örök di­lemma, hogy a nappaliban:

• legyen-e szekrénysor?
• elegendő-e csak ülőbútor?
• mennyi növény kerüljön a he­lyiségbe?
• a világítás esetenként legyen a berendezéshez átszerelhető, vagy átépíthető legyen?