• allergia
• ház
• légszennyezés

Hogyan hat a külső és háztartási légszennyezés, pollen az allergiára?

Az emberek nagy része ideje hetvenöt százalékát a négy fal között tölti, s így in­kább a benti, mint a kinti levegő, szennye­ző anyagainak összetétele befolyásolja állapotát. A levegő minősége épületen­ként nagyon eltérő lehet, a különbsége­ket számos tényező befolyásolja, mint például a fűtőberendezések által kibo­csátott vegyi anyagok és gázok, a belső burkolatok, valamint a szerkezeti ele­mek. A másik fontos tényező a benti légszennyezettség kialakításában az eltávolí­tás aránya, azaz hogy milyen jól szellőzik a lakás.

A főbb szennyező anyagok általában irritánsként viselkednek, de a belső allergének által kiváltott allergiás reakciót is fokozhatják, és súlyosbíthatják a tüne­teket. E szennyező anyagok forrásai kö­zött szerepelnek a gáztűzhelyek, hordoz­ható gázfűtőtestek és fafűtésű kandallók, melyek mind nitrogén-dioxidot termelnek.

A kén-dioxid – egy másik problé­mát okozó beltéri gáz – széntüzelésű kandallókban, olaj- és petróleumkályhák­ban termelődik. Végül a tipikus otthoni környezet velejárói az illékony szerves vegyületek (ilyen a formaldehid), ame­lyek légzési problémákat (orrfolyás-, dugulás, köhögés, zihálás) és bőrvisz­ketést okozhatnak.

Illékony szerves vegyületek

Ezek a vegyületek olyan kémiai anyagok, amelyek a szénatomra épülnek (szerve­sek) és könnyen elpárolognak (illéko­nyak). Rengeteg olyan kemikália van, ami az illékony szerves vegyület kategó­riájába esik, s ezek általában irritánsok, annak ellenére, hogy az allergiások kis százaléka egyfajta speciális immunreakci­ót fejleszt ki az illékony szerves vegyüle­tekkel, különösen a formaldehiddel szemben. Egyes illékony szerves vegyü­letek természetes eredetűek, például akkor keletkezik, amikor felvágunk egy narancsot, míg mások szintetikusak és gyárilag előállított termékekben találhatók.

Az alábbiakban néhány hétköznapi példát sorolunk fel:

• ragasztók és oldószerek
• bútorlapok
• tisztítószerek
• szigetelőanyagok
• új szőnyegek és egyes padlóburko­lók
• aeroszolos termékek
• légfrissítők
• vegytisztított ruhák
• egyes szintetikus anyagok
• faápoló szerek
• festékek – különösen egyes magas fényű fajták

Passzív dohányzás

Kisgyermekek számára a passzív dohány­zás, azaz mások dohányfüstjének belé­legzése azért káros, mert növeli mind a légúti fertőzésekre, mind az allergiára va­ló hajlamot, továbbá nagyban fokozza az asztma kialakulásának veszélyét is.

Ráadásnak a levegőben lévő do­hányfüst szennyező anyagai, mint irritánsok, súlyosbítják a már kialakult allergiás betegségeket. A füstös környezet tehát a kötőhártya-gyulladásos személyeknél szemfájdalmat és könnyezést, a náthá­ban szenvedőknél az orrdugulás rosszabbodását, asztmásoknál pedig zihálást és köhögést, illetve mellkasi szorítást okozhat,

Így a dohányos szülők gyermekeinek allergiáját a levegőben állandóan fellel­hető dohányszennyeződések súlyosbít­ják, legyen az asztma, nátha vagy kötőhártya-gyulladás, s így számukra erősebb szinten tartó kezelés szükséges, mint a nem dohányzó családban élők számára.

Külső légszennyezés hatása az allergiásokra

A fontosabb külső légszennyező anya­gok, amelyekkel az allergiában szenve­dőknek meg kell vívniuk, a szénhidrogén­ származékok égéstermékei – főként a kén-dioxid (S0₂), a szemcsés anyagok, a nitrogén-dioxid (N0₂), a szén-monoxid (CO), az aeroszolsavak és az ózon (0₂). Az ózon másodlagos szennyező anyag: akkor jön létre, ha a napfény szénhidro­gének jelenlétében lép reakcióba a jár­művek kipufogógázaival (N0₂).

Az ózon tehát fotokémiai szennyező anyag

A szabad levegőn a légszennyezett­ség szint számos tényezőtől függ, például a helyi termeléstől, a napfénytől, az ural­kodó széljárástól. A magasnyomású időjárási rendszer, amit a meleg idő, tisz­ta égbolt és gyenge szél vagy szélhiány jellemez, fokozza valószínűségét a szen­nyező anyagokkal teli köd, azaz szmog kialakulásának.

Külső szennyező anyagok és allergiák

Az allergiában szenvedők számának állandó növekedése óhatatlanul is felveti a gyanút, hogy a szennyezés lehet a be­tegségek hátterében. Bár az allergiások száma nő, a légszennyezés – különösen a kéntartalmú szénhidrogén-származé­kok – csökken.

Egy, a német egyesítést követően végzett tanulmány szerint magasabb volt a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és szem­csés anyag légszennyezettség szint. Lip­csében (volt NDK), mint Münchenben (volt NSZK). Ezzel szemben a magasabb számú atópiás és allergiás meg­betegedések Münchenben azt sejtetik, hogy ezek a külső szennyező anyagok nem növelik az allergiás veszélyeztetett­séget.

A légzőszervi fertőzések és hörghurutos megbetegedések viszont egyértelműen növekedtek a fenti szennyező anyagok magas előfordulási arányának hatására. Mind a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és az ózon kimutatható­an súlyosbította az asztmát, a náthát, és hozzájárult a kötőhártya-gyulladás kiala­kulásához.

Az allergének és a légszennyezés kölcsönhatása

Az asztma több okból is súlyosbodhat külső szennyező anyagok hatására. Pél­dául sok szennyező anyag, irritáló hatású, így a kén-dioxid és nitrogén-dioxid hatá­sa a légutak akut összeszűkülését válthat­ja ki, ami légzési nehézséget okoz. Az ózon, köhögési ingert vált ki, valamint akadályozza a mély lélegzetvételt, ami megint csak kapkodó légzéshez vezet.

Az orron át való belélegzés során egy abszorpciós folyamat kiszűri a kén­dioxidot, s ezzel védelmet nyújt az alsó légutaknak. Az allergiás náthában (rhinitis) szenvedőknél azonban, aminek az egyik tünete az orrdugulás, ez a létfon­tosságú védelem kiesik, s a szájon át va­ló légzésnél a kén-dioxid egyenesen az alsó légutakba áramlik, ahol az asztmás állapot súlyosbodását idézi elő.

A mindennapos külső szennyező anyagok a már kialakult légúti gyulladá­sokat is súlyosbítják, ami közvetlenül az asztma elhúzódó súlyosbodásához és erősebb rohamokhoz vezet. Ez a hatás az ózon esetében a legnyilvánva­lóbb, aminek során huszonnégy órás késleltetett reakció van a legerősebb hatás és a háttérállapot súlyosbodása között.

Pollen hatása az asztmára

Sokak számára a tavaszi, a nyári vagy őszi hónapok kész nyomorúságot jelen­tenek, amikor arra vannak kárhoztatva, hogy szorosra zárt ajtókkal és ablakok­kal bezárkózzanak otthonukba.

Bár gyakran úgy gondolják, hogy a színpom­pás kerti virágok a főbűnösök a virág­portermelésben, ám e virágok és virágos bokrok pollenje túl nagy ahhoz, hogy a szél terjessze, s így nemigen okoznak gondot, hacsak nem megyünk túl közel hozzájuk. Valójában az asztmá­val, náthával és kötőhártya-gyulladással leggyakrabban összefüggésbe hozott főbb pollenforrások a fák, füvek és gyo­mok.

A fák virágpora

A fák az év első pollentermelői, s a késő téltől és kora tavasztól egészen a nyár elejéig hintik aranyló virágporukat. Euró­pában és az USA-ban – az egyedek elterjedésétől függően – az alábbi fák okozhatnak virágpor-allergiát:

• cédrus (Cédrus )
• ciprusfa (Cupressus)
• dió (Juglans)
• éger (Alnus) fűzfa (Salix)
• gesztenye (Castanea)
• hegyi juhar v. platán (Acer)
• hikorifa (Carya) £ juhar (Acer)
• kőrisfa (Froxinus)
• kőrislevelű juhar (Acer) 0 mogyoróbokor (Corylus)
• nyárfa (Populus)
• nyír (Betula)
• olajfa (0leo)
• szilfa (Ulmus)
• tölgyfa (Quercus)

A fák beporzása a környezeti hőmérsék­lettől és a napsütéses órák számától függ, s miután ezek a tényezők évről év­re változnak, az általuk termelt virágpor mennyisége is változik. Jellemzően azon­ban egy-egy fafajta pollenidénye három­négy hétig tart.

A füvek virágpora

A füvek által termelt virágpor általában elterjedtebb a fák által termeltnél, és a füvek által okozott pollenosis (szénanát­ha) több embert érint, mint a fák okoz­ta allergia. A fűfélék családja igen kiter- jedt, több mint 10 000 fajtájuk ismert vi­lágszerte. Ezek közül mintegy ezerféle terjedt el az Amerikai Egyesült Államok területén, és mindössze négyszáz Euró­pában. Az alföldi mezők több pollent termelnek, mint a rosszabb minőségű ta­lajok. Mivel a füvek virágpora túl nagy ah­hoz, hogy bejusson az alsóbb légutakba, inkább szem- és orrproblémákat okoz, semmint asztmát. A leggyakrabban szé­nanáthát okozó füvek az alábbiak:

• angol perje (Lolium)
• borjú pázsit (Anthoxanthum)
• csenkesz (Festuca)
• réti ecsetpázsit (Alopecurus)
• réti komócsin (Phleum)
• réti perje (Poo)
• taréjos cincor (Comus)
• zabfű/francia perje (Arrhenatherum)

A füvek pollenje egész nagy magasság­ban megtalálható a légkörben, és a ten­gerparttól több kilométerre is a nyílt tenger felett, azaz nagyon szétszóródva. Emiatt eléggé hiábavalóak az egy helyre koncentráló erőfeszítések a pollenszint korlátozására. A szénanátha a városok­ban is előfordul, pedig ott jóval kisebb a füves területek kiterjedése, mint a mezőgazdasági területeken.

A városokban – a széljárás és a föld­rajzi elhelyezkedés függvényében – a szénanátha tetőzése általában egy-két nappal, azután következik be, hogy vidé­ken megindult a beporzás. Érdekes mó­don a városok által kibocsátott hő fenn­tartja a levegőben a virágport, így a föld felszínén mért pollenértékek alacsonyab­bak, mint vidéken. Ez azonban mégsem egyértelműen jó hír, mivel a pollen és a városi szennyeződés együtthatása már viszonylag alacsony allergénszinten is ki­váltja a tüneteket.

A gyomok virágpora

Amikor végre azt gondolhatnánk, hogy biztonságban vagyunk és kinyithatjuk ablakainkat, mert túl vagyunk a fák és füvek beporzási időszakán; a különböző gyom­növények kezdik el a levegőbe szórni vi­rágporukat, amit belélegzünk.

A leghosszabb beporzási idejű nö­vény a közönséges lósóska (Rumex). Ez az évelő gyom a nyár közepén kezdi beporzását és be sem fejezi az ősz közepé­ig. A legtöbb problémát okozó növé­nyek a következők:

• csalán (Parieteria)
• falgyom (Parieteria)
• fekete üröm (Artemesia)
• lósóska (Rumex)
• parlagfű (Ambrosia)
• sóska (Rumex) útifű (Plantago)

A parlagfű (Ambrosia) bőségesen ontja a pollent, s a beporzási időszaka az északi féltekén augusztustól novembe­rig tart (avagy az első fagyokig, ha az ha­marabb következik be), legtöbb helyen körülbelül szeptember közepén te­tőzve. Minden egyes növény nagyjából egymilliárd virágpor magvat termel egy szezonban, amelyeket a parttól hatszáz kilométerre is kimutattak a tenger felett. A tanulmányok szerint a parlagfű pollenje nagyon erősen allergénhatású, más allergéneknél kevesebb virágpor is kiváltja a szénanáthát. Egy másik fontos növény a falgyom, amely szintén nagy mennyiségű, erősen allergén pollent termel.

Viharasztma

A világ minden táján komoly asztmaro­hamokról számolnak be a szénanátha szezonjában lezajló viharok következté­ben. Ezek a rohamok olyan egyéneknél jelentkeznek, akik szénanáthában szen­vednek, de rendszerint nem tapasztal­ják az asztma tüneteit. Kimutatták, hogy a füvek virágpora szétreped a vihart megelőző magas párában, nagyszámú, allergéntartalmú keményítőszemcsét bocsátva útjára a levegőben.

Míg a pol­lenek túl nagyok, hogy belélegezzük a légutakba, ezek a keményítőszemcsék, akár önmagukban, akár a levegőben ta­lálható részecskékhez (például a dízel kipufogógáz szénrészecskéihez) kö­tődve – könnyedén belélegezhetek, és asztmát kiváltó allergiás reakciót indít­hatnak el.

Amikor a „viharasztma” esetek elő­fordultak, a pollenszint magas volt, és a magas páratartalom megnövelte az allergéntartalmú keményítőszemcsék számát a levegőben. A szénanáthában szenvedőknek oda kell figyelniük, s ha az időjárás-előrejelzés rossz időt jósol, nem szabad kimozdulniuk.

A napsütéses nyári napokon a pollen­szint magas, mert meleg időben élénk a beporzás. Bár a csúcsidők a kora reggel és a késő este, a pollenszint egész nap magas lehet. A magas értékek érthetőbbek a mezőgazdasági területe­ken, mint a városias környezetben, ám a szélnek köszönhetően a virágporok a zöldterületben, szegény városokban is jelen vannak.

Esős napszakok

A pollenszint esős napokon általában alacsonyabb, mivel az eső kimossa a virágport a levegőből. Ismert azonban, hogy a vihart követően a zsúfolt nagyváro­sokban megnő a száma azoknak a széna­náthában szenvedőknek, akik asztma miatt kérnek orvosi segítséget. Ennek oka, hogy a vihart gyakran megelőző magas páratarta­lom szétrobbantja a pollenszemeket, s ezzel több száz keményítőszemcsét repít szét a levegőben. Ezek a szemcsék, amelyek a füvek legerősebb allergénjének egy darabkáját hordozzák, hozzá­kapcsolódnak a légszennyezés szén-dí­zel részecskéihez. Ez az együttes könnyen belélegezhető mélyen a tüdőbe, ahol a szénanáthában szenve­dőknél asztmarohamot idézhet elő.