Magasépítészet - 18. oldal

Vezetékek

Épületvillamossági szerelőmunkához különböző kialakí­tású szigetelt vezetékek használhatók.

Ilyenek például:

• az egyszerű, köpeny nélküli vezetékek hajlékony veze­tővel, normál PVC-szigeteléssel,
• összetett vezetékek tömör vagy sodrott rézvezetővel (az erek száma akár 12 is lehet), térhálósított polieti­lén érszigeteléssel, halogénmentes kitöltőköpennyel, világosszürke halogénmentes külső köpennyel, vagy
• a falba építhető PVC-borítású egy-, két- vagy három eres MM-fal vezetékek.

A szigetelés színe, színjelzése mutatja a vezeték szerepét a hálózatban. A fekete színű mindig a fázisvezető, a zöld vagy kék a nullvezető, a sárga-zöld vagy piros színű pedig a védővezető.

A vezetékek vezetése és szerelése történhet (kapcsolódó kép lejjebb):

• szerkezetek előtt rögzítő bilincsekkel (8.7/a. ábra): az épületszerkezetekhez erősített bilincsekkel lehet a védőköpenyes vezetékeket vezetni;
• szerkezetekhez rögzített, megbontható szerelőcsa­tornában (8.7/b. ábra): a vezetékeket lepattintható fedelű, általában PVC anyagú csatornákban vezetik. Előnye, hogy a hálózat teljes hosszban hozzáférhető, a javítási, szerelési munkák könnyen elvégezhetők. A csatornák rögzítése egyszerűen megoldható;
• szerkezetek előtt, megbonthatatlan szerelőcsatorná­ban (8.7/c. ábra): itt a vezetékeket általában fém, eset­leg kemény PVC-anyagú zárt csőben kell elvezetni. Az előző megoldással ellentétben a hálózat nem hozzáfér­hető teljes hosszban. Javítani csak a vezetékek kihúzá­sával, majd újbóli behúzásával lehet;
• bonthatatlan szerelőcsatorna szerkezetbe építésével (8.7/d. ábra), a zárt védőcsövet az érintett szerkezetbe vagy szerkezet mögé (pl. építőlemez-burkolat mögé) kell építeni, majd a vezetékeket a csőbe kell húzni. A védőcsövek elhelyezhetők (utólag vésett, horonyvezetőér PVC érszigetelés marással vagy előzetes kirekesztéssel kialakított) hornyokban, és az adott szerkezet építése közbeni beépítéssel (öntött technológiánál a zsaluzaton lehet a védőcsöveket rögzíteni, szerelt jellegű szerkezeteknél építés közben lehet a védőcsöveket elhelyezni);
• szerkezetbe építéssel, védőburkolat nélkül (8.7/e. ábra), a vezetékek elhelyezése az előző pontban leírtak alapján, védőcső alkalmazása nélkül történik. Javítás és csere csak a szerkezet bontásával lehetséges;
• álpadló alatt (8 J/f. ábra);
• aljzatban kialakított padlócsatornában (8.7/g. ábra).

8.7. ábra. Villamos vezetékek vezetése

A vezetékeket minden esetben függőlegesen vagy víz­szintesen kell szerelni, vezetni. A különböző irányú veze­tékek csatlakozását szigetelő anyagú elágazó dobozban kell megoldani (8.8. ábra). Az elágazó dobozok a helyiséget fe­lülről záró födém alsó síkjától 0,30 m-re kerüljenek.

8.8. ábra. Falazott szerkezetben kialakított vezeték és elágazó doboz hornyolása

Elosztó, biztosító táblák

A fogyasztásmérőtől a villamos energiát a mért főveze­ték szállítja a fogyasztói főelosztó és biztosító táblához. Innen az igényeknek megfelelő számú vezetéken lehet tovább vinni az energiát a fogyasztói készülékek felé. Az elosztó és biztosító táblákat általában a lakás bejárata mellett helyezik el zárt szekrényben olyan magasságban, hogy könnyen elér­hető legyen. Ha nincs szekrény, akkor az elhelyezési magas­ságnak legalább 2,0 m kell lennie.

A fogyasztói táblák feladata az energia elosztásán túl a zárlat és túlterhelés elleni védelem is. A fogyasztó készü­lékek meghibásodásakor vagy nagyobb igénybevétel esetén a vezetékekben túlterhelés vagy zárlat miatt káros hőhatás keletkezhet, amely tönkremenetelhez és tűzhöz vezethet.

8.6. ábra. Különböző kialakítású vezetékek a) egyszerű vezeték; b) összetett vezeték; c) MM-fal vezeték

Védekezni az alábbi elemek áramkörbe építésével lehet:

• Olvadóbiztosítók: a vezető anyagánál alacsonyabb ol­vadáspontú, méretezett ezüstszál. A túlterhelés miatt be­következő magas hőmennyiség hatására elolvad, ezzel bontja az áramkört. A hatályos előírások alapján új épí­tésű lakóépületekben olvadóbiztosító használata tilos.
• Kismegszakítók (kisautomaták): Kis túláram esetén az ikerfémes hőkapcsoló az áram erősségétől függő gyorsasággal bontja az áramkört. Ez egy kapcsolóval azonnal visszazárható. Hirtelen fellépő nagy túláram esetén a mágneses gyorskioldó bontja meg az áramkört rövid időn belül. A bontás után az áramkört kapcsoló­val szintén vissza lehet zárni.
• Áramvédő kapcsolók: működésük az átfűzött veze­tők mágneses mezőjén alapul. Ha a két érték eredője nem nulla, az áramvédő kapcsoló kiold. Az ilyen kap­csolók különböző áramerősségre és hibaérzékenységre készülnek, az igényeknek megfelelően.

Biztosítót kell beépíteni a mérőműszer után a mért főve­zetékbe és minden egyes fogyasztói áramkörbe.

Kapcsolók, csatlakozók

A terhelés alatti áramkörök ki- és bekapcsolására, vala­mint az elektromos készülékek áramkörbe csatlakozására a használhatóság és az esztétikai követelményeknek megfele­lő kapcsoló és csatlakozó szerelvények (dugaszoló aljzatok) építhetők be. A kapcsolók szerelési magassága általában a padlószinttől mért 1,40 m. A dugaszoló aljzatokat a padló­szint felett min. 0,40 m-re építik be. A különböző szerelvé­nyek és az elosztódobozok között a vezetékeknek függőle­ges vagy vízszintes irányúnak kell lennie.

Világítótestek

A helyiségekben a szükséges erősségű fényviszonyokat természetes megvilágítással és mesterséges világítótestek­kel lehet biztosítani. A megfelelő fényforrások különböző kémiai és fizikai folyamatok során az elektromos energiát fényenergiává alakítják.

Az épületekkel kapcsolatos villanyszerelési munkák feladata, hogy az elektromos háló­zat csatlakozási pontján túl az épületen kívül és belül az elektromos hálózatot megtervezze, kiépítse, karbantartsa a használati igényeknek és a vonatkozó szabványoknak, előírásoknak, rendeleteknek megfelelően.

A villanyszerelési munkák célja, hogy a helyiségekben végzett tevékenységekhez biztosítsa az elektromos kisgépek, gépészeti berendezések, világítótestek, hőtermelő ké­szülékek üzemeltethetőségét.

Az elektromos hálózat fenntartása az épületek csatla­kozási pontjáig az áramszolgáltató feladata, a csatlakozási ponton túl pedig az ingatlan tulajdonosáé. Magyarországon a lakossági felhasználáshoz középfeszültségű (-220-230 V) áramot használunk, amely az emberi szervezetre életve­szélyes, ezért az elektromos hálózat szerelési, javítási mun­káit néhány egyszerű művelet (elhasználódott világítótest cseréje) kivételével csak villamos szakember végezheti.

Az elektromos áram előállítása és szállítása

Az elektromos áramot különböző erőművekben állítják elő (hazánkban a fogyasztói váltakozó áram közel felét a paksi atomerőműben). A magasabb feszültség nagy távol­ságokra történő szállítása gazdaságosabb, így az erőműben előállított néhány ezer voltos feszültséget transzformátorok segítségével több tízezer voltos erősségűre alakítják, majd nagyfeszültségű távvezetékeken szállítják az ország külön­böző részeire (8.1. ábra).

8.1. ábra. Az elektromos áram útja a fogyasztóig

A települések előtt transzformátor alállomásokon az erősséget néhány ezer voltosra csökkentik és középfeszültségű légvezetéken vagy földkábelen vezetik tovább. A fogyasztói körzetek előtt újabb transzformátorál­lomásokon az elektromos áramot felhasználói (néhány száz volt) erősségűre alakítják, és kisfeszültségű légvezetéken vagy földkábelen vezetik az épületekhez, építkezésekhez.

Csatlakozás elosztóhálózatra

Az építkezés megkezdéséhez vagy egy meglévő épület használatbavételéhez az elektromos áramot az ingatlanra kell vezetni. Ezt a kisfeszültségű közcélú elosztóhálózat egy elosztópontjáról csatlakozóvezetékkel biztosítja az áramszolgáltató (8.2. ábra)

8.2. ábra. Közcélú elosztóhálózatra csatlakozás

Légkábel-csatlakozás

Levegőben vezetett elosztóhálózatok esetében az elekt­romos energiát légkábel-csatlakozással kell az ingatlanhoz bekötni. Légkábelek esetében be kell tartani az előírt elhe­lyezési magasságot, amely a földfelszín és a vezeték közötti távolságot jelenti. Ennek értéke függ a vezeték alatti terület használatától, de min. 6,0 m.

A csatlakozó vezetéket ki kell feszíteni az elosztóháló­zatot tartó oszlopra (hálózati leágazópontra) erősített acél­horog és az épületen kialakított fogadószerkezet között. Ez utóbbi magasabb homlokzatok esetén a falba épített acél­horog vagy a tetőszerkezetet áttörő acélcső (alacsonyabb homlokzatok és lapostetők esetében). A feszítésből szár­mazó erőket a légkábel tartósodronya viseli (8.3. ábra).

8.3. ábra. Légkábel-csatlakozás
a) tartósodronyos légkábel; b) légkábel-csatlakozás falihorogra; c) légkábel elvezetése szerkezeti horonyba helyezett védőcsőben; d) légkábel-csatlakozás tetőtartó csőre; c) légkábel elvezetése szerkezeti horonyba helyezett védőcsőben

A légkábelt úgy kell az épülethez bekötni, hogy az az épü­let vezető szerkezeteitől (pl. ereszcsatorna) min. 50 cm-es távolságra legyen, valamint az épület általános használatú pontjáról (pl. ablak, erkély) ne lehessen szabad kézzel elérni.

A csatlakozási pont

Légkábel-csatlakozásnál a csatlakozó vezetéket (egyben fővezeték is) egy túláramvédelmi készüléken keresztül a fogyasztásmérő órába kötik be. Földkábel-csatlakozásnál a kapcsolószekrényből induló belső fővezeték kapcsolódik a túláramvédelmi készüléken keresztül a fogyasztásmérőhöz. Ez a pont az úgynevezett csatlakozási pont. A csatlakozási pontig tartó vezeték az áramszolgáltató tulajdona, az építé­séről és javításáról neki kell gondoskodnia.

A légkábel a bekötési ponttól, a földkábel a kapcsoló­szekrénytől kezdődően többnyire az épület valamely szer­kezetébe süllyesztett műanyag védőcsőben jut el a csatla­kozási pontig. Ennek kialakítása az épület tulajdonosának feladata. így az elrejtett vezetékszakasz esetleges javítását az áramszolgáltató és a tulajdonos közösen végzi. A csatlakozási pont utáni teljes hálózat és az azzal kap­csolatos szerelési munkák tervezése és szervezése az épület tulajdonosának a feladata.

Fogyasztásmérő

Önálló lakóegységeknél a villamos áram fogyasztásá­nak méréséhez az előírásoknak megfelelően, általában az épületen kívül fogyasztásmérő készüléket kell elhelyez­ni az áramszolgáltató által jóváhagyott fogyasztásmérő szekrényben. Az építkezés megkezdése előtt csatlakozó műszaki tervdokumentációt kell benyújtani a szolgálta­tó felé, amely tervdokumentáció tartalmazza a csatlakozás helyét, az alkalmazott szekrény típusát és a szerelés módját. A szekrényben el kell helyezni a különböző megszakító és kapcsoló szerkezeteket is.

A mérőműszert úgy kell elhelyezni, hogy a méretlen fővezeték hossza a legrövidebb legyen, az esetleges hozzáférés ki legyen zárva, továbbá a fogyasztó és a szolgál­tató által is könnyen megközelíthető és leolvasható legyen. A mérőműszer a fogyasztó tulajdona, így annak beszerzésé­ről és esetleges javításáról neki kell gondoskodnia.

Az építkezés idejére lehetőség van ideiglenes villamos energia használatára. Ennek méréséhez a fogyasztásmérő készüléket az erre a célra kialakított szekrényben kell el­helyezni. A szekrénynek meg kell védenie a műszert az illetéktelen hozzáféréstől, a mechanikai és időjárási hatá­soktól, valamint el kell látni érintés védelemmel is.

Végleges fogyasztómérő szekrény

A végleges fogyasztómérő szekrény elhelyezése általá­ban az épületet határoló falszerkezetbe vagy a telek határát képező kerítésre történik (ez utóbbi csak földkábeles veze­téknél). A legelterjedtebb megoldásnál a villamos energia légkábelen érkezik az épülethez. A szekrényt a falszerke­zetbe építve helyezik el, a méretlen fővezeték pedig a falba süllyesztve csatlakozik a mérőműszerhez.

A falszerkezet­ben ki kell alakítani a szekrény helyét úgy (utólag véséssel vagy építésnél keresztmetszet-csökkentéssel), hogy annak alsó pontja a talajszinttől min. 0,6 m-re, felső pontja max. 1,80 m-re legyen, a gyengített falszerkezet pedig min. 10 cm vastag teherbíró szerkezet legyen (8.5. ábra).

8.5. ábra. Szekrények elhelyezése a) kerítéspillérben; b) falszerkezetben

A tapéta a falfelület burkolására, díszítésére és védelmé­re alkalmas vékony ragasztott réteg, amely teljes felületen borítja a fal felületét. Anyaga általában papír, műanyag, vagy üvegszövet, illetve ezeknek a kombinációja. Színes, mintás, sík, domborított, ragasztózható vagy öntapadó min­tás kivitelben készül. A tapétázás lépéseivel már egy másik cikkünkben is foglalkoztunk, érdemes ezt is elolvasni!

A tapétázás előnyei a festéssel szemben:

• A vakolat apróbb hajszálrepedéseit, felületi hibáit és egyéb hiányosságait eltakarja.
• A kisebb felületi sérülésekkel szemben jobban ellenáll, mint a falfestések.
• Viszonylag gyorsan elkészíthető, a munkavégzés tisz­tább körülmények között zajlik.
• Felülete tisztítható radírozással, esetleg mosással.
• Igazodik a korszerű építési módokhoz (panel, nagy­táblás zsaluzati rendszerek gipszkarton stb.), ezeken a felületeken gyorsan elkészíthető.
• Tartósabb a hagyományos festésnél, esztétikus.
• Dörzsölésre kevésbé érzékeny, a sérült részeket az ere­deti tapétával javítani lehet.
• A falazat légáteresztő képessége nem változik, szük­ség szerint a nedvességet fel tudja venni, illetve le tudja adni.

Hátrányai között megemlíthető:

• Hosszabb idő után unalmassá válik, az avulás és a tönk­remenetel ideje nem esik egybe.
• Nem alkalmazható vizes, málló vakolatok esetében.
• Jelentősebb nedvességterhelés esetén elválik a felület­től, gombásodásra, elszíneződésre hajlamos.
• Drágább a hagyományos falfestési módoknál.
• A tapéta alá gombák, bogarak telepedhetnek.
• A tapétázás is gondos előkészítő munkát igényel.

A tapétázáshoz használt anyagok

A tapétázáshoz szükséges anyagokat három csoportba sorolják, ezek a következők:

• a falfelület előkészítésének anyagai;
• tapéták;
• ragasztóanyagok.

A falfelület előkészítésének anyagai nem sokban tér­nek el azoktól, amelyeket a falfestéseknél is használnak. A fal felületének hiányosságait, felületi egyenetlenségeit gipszeléssel, gletteléssel, esetleges csiszolással lehet meg­szüntetni. A jó minőségű felület előkészítésénél makula­túrát használnak. Ennek előnye, hogy a tapétának simább felületet biztosít, és így jobb tapadás érhető el a vakolt felü­lethez. A makulatúra lehet újságpapír minőségű fehér teker­cses anyag vagy folyékony gyári készítmény.

Tapéták kiszerelése, tekercsek

A tapétákat tekercsekben hozzák forgalomba. A széles­ség 50-80 cm, a hosszúság általában 7,5-10 m között váltakozik, de gyártanak 30 m-es tekercseket is. A tekercseket mindig fektetve tárolják, faanyagú alátéteken, óvják a köz­vetlen nedvességtől, az átlagosnál párásabb levegőtől.

A tapétákhoz kiegészítésként papírszegély (bordűr), il­letve díszléc is használható díszítésre. A papírszegély szí­ne és mintázata alkalmazkodik az alaptapétához. A díszléc a képkerethez hasonló, és szeggel rögzítik. Elterjedtek a mű­anyaghab profilok is, melyeket ragasztással erősítenek fel.

A tapéták színükben, mintájukban, vastagságukban, a papír és más felhasznált anyagok minőségében különböznek egymástól. A tapétákat az 1 m² felületre jutó grammok­ban megadott súly alapján különböztetjük meg. A könnyű tapéták tömege 75-90 g/m²; a közepesen nehéz tapéták tö­mege 80-100 g/m²; a nehéz tapéták tömege 100-130 g/m².

Tapéta ragasztók

A tapétaragasztók biztosítják a papír felületi rögzítését.

A ragasztókkal szemben a következő követelményeket tá­masztják.

• Megfelelő tapadás a tapéta és az alapfelület között, ned­ves és száraz állapotban is.
• A tapadószilárdságát hosszú időn keresztül tartsa meg.
• A hőmérsékletváltozás hatására ne következzen be ká­ros alakváltozás.
• A tapéta anyagát ne színezze el, ne okozzon foltosodást.
• Vízzel hígítható legyen, és ilyen állapotában a tapéta csúsztathatóságát, igazíthatóságát tegye lehetővé.
• Kézzel és tapétakenővel is felhordható legyen.

Régebben a tapéta ragasztásához csirizt használtak. En­nek alapanyaga a rozs- vagy búzaliszt volt. A cellulóz típusú ragasztókat a fa rostjaiból vagy mester­séges úton állítják elő. Jellemző tulajdonságuk, hogy hideg vízben oldódnak, és hosszú időn keresztül nem változtatják a tulajdonságaikat.

A műgyanta diszperziós ragasztók kész massza vagy por állapotban kerülnek forgalomba. Nagy előnyük, hogy szi­lárdabb tapadást biztosítanak a tapéta és a falfelület között. Oldószeres ragasztókat is alkalmaznak akkor, ha sem az alapfelület, sem a tapéta nem nedvszívó tulajdonságú. A ragasztót mind a két felületre fel kell hordani, és meg kell várni az oldószer elpárolgását.

Az alapfelületekkel szembeni követelmények

A különböző tapétázandó felületek előkészítését a követ­kezők szerint kell elvégezni:

• A vakolat száraz, egyenletes, megfelelő szilárdságú le­gyen. Mindenféle szennyeződéstől meg kell tisztítani.
• A betonfelületek egyenlőtlensége, apró lyukak, olajos felületrészek okozhatnak problémát. A felületi egyen­lőtlenség a zsalutáblák minőségétől függ, a nagyobb hibákat vakolással, gletteléssel lehet eltüntetni. Az olajos felületet lakkbenzines átmosással lehet meg­tisztítani.
• A gipsz anyagú falfelületeket csak a szükséges mér­tékben kell átkaparni, lecsiszolni. A szokványos felü­let erősen nedvszívó, ezért pórustelítő alapozást kell alkalmazni. A gipszkarton lemezek olyan előkészítést igényelnek, amelyek elősegítik a tapéta leválását felújí­táskor. Illesztéseknél glettelést, hézagkitöltést, üveg­szövet erősítést alkalmaznak.
• A farostlemezek felületét egy kicsit meg kell csiszolni, hogy durvább legyen. Faforgács lemezekről a szennye­ződéseket el kell távolítani, a felületet pórustelítéssel kell előkészíteni. Vizes alapú pórustelítők nem alkal­mazhatók.
• A régi mészfestett felületeket a tapétázás előtt az alap­felületig le kell csiszolni, kaparni.
• Az enyves festék réteget mosással és kaparással teljes egészében el kell távolítani.
• A régi tapétát jó és teljes felületű tapadás esetén nem szükséges leszedni. A falon maradva egy makulatúrát képez. A felületen maradó tapéta esetleges toldásból adódó átfedéseit le kell kaparni, majd kigipszelni.

A tapétázás műveletei

Szennyeződés eltávolítása

A falak felületéről minden olyan szennyeződést el kell távolítani, amely esztétikai hibát okozhat és gátolhatja a ra­gasztó tapadását. Ez a tisztító munka kaparást, oldószeres mosást jelent. A felületet ezután rövid sörtéjű kefével por­talanítani kell.

Vakolathibák

A nagyobb vakolathibákat ki kell javítani. Ide soro­landók a vakolatleválások, mechanikai sérülések, szerkezeti repedések. Ezeket a már ismert módokon lehet javítani.

Alapozás

Ezután pórustelítő alapozás következik, amely a felü­leten maradt porszemcséket köti le. Telítődnek a pórusok és a kisebb hajszálrepedések, így egyenletes szívóképesség alakul ki.

Kisebb lyukak javítása

Folttapaszolásra akkor van szükség, ha a felületen még maradtak kisebb nagyságú lyukak, repedések (pl. szegek kihúzása, kapcsolók, gépészeti szerelvények mellett.

Glettelés

Megszáradás után lehet a teljes felületet glettelni. A kö­tési és száradási idő letelte után igény szerint a felületet át kell csiszolni és újból portalanítani kell.

Új alapozás a javítások után

Újabb alapozás következik a vakolatjavítással, folttapa­szolással és gletteléssel előkészített felületen. így a glettelt felületen egyenletes szívóképesség alakul ki, és újból te­lítődnek a pórusok. A ragasztások és illesztések helyén a tapéta így könnyebben csúsztatható, hiszen a felület nem szívja el olyan gyorsan a ragasztóból a nedvességet. Jobb lesz a végleges tapadószilárdság is.

Makulatúra

Ha készül makulatúra, a papírt felragasztás előtt beke­nik ragasztóanyaggal, hogy megpuhuljon és a szükséges mértékben megnyúljon. Ezzel megelőzhető, hogy felra­gasztáskor újra átnedvesedjen és tovább nyúljon, felhólyagosodjon, a faltól esetleg elváljon. A makulatúra papírt tapétázókefe segítségével kell a felületre simítani. A maku­latúrát tompa illesztéssel ragasztják egymás mellé. Szára­dás után az illesztési helyeket szükség szerint gipszeléssel kijavítják, majd átszáradás után átcsiszolják. Végül a teljes felületet letisztítják és leporolják.

A tapétacsíkokat figyelmesen méretre kell vágni.

Ez azt jelenti, hogy mindig:

• pontos méréseket kell végezni;
• ügyelni kell a derékszög betartására;
• oda kell figyelni a tapéta mintázatára;
• figyelembe kell venni a tapétázandó felületek, élek, sar­kok, kávák stb. méretpontatlanságból adódó hibákat.

A minta nélküli tapétákat a hosszúsági méretek alapján kell szabni. Mintás tapétánál először meg kell vizsgálni a minták helyzetét. Az ismétlődő minták egy magasságban (egyenes irányú vagy szimmetrikus minta) vagy egymástól eltolva (eltolt minta) is elhelyezkedhetnek.

Tapéta ragasztó

A tapéta ragasztóval való megkenése történhet kézzel a tapétázó asztalon és tapétakenő berendezéssel (7.10. ábra). A ragasztózás után a tekercseket pihentetni kell, hogy a pa­pír rostjai megduzzadjanak, és így hajlékonyabbá, alakítha­tóbbá váljon. Ragasztás után, száradáskor a rostok összehú­zódnak, és a tapéta a felületre feszül, kisimul.

7.10. ábra. A tapéta megkenése géppel

Csíkok és ragasztás iránya

Tapétázás előtt pontosan meg kell határozni a kezdés és a csíkok ragasztásának irányát, a pontos kiosztást. Ilyenkor végig kell gondolni azt, hogy a minták hogyan állnak össze teljes mintázattá, milyen felületek törik meg a folya­matos munkát (pl. pillérek, beépített szekrények, ajtók, ab­lakok), hol látszanak legkevésbé a toldások, hogyan lehet kapcsolódni a mennyezet és a padló síkjához. Az első tapé­tacsík felragasztása előtt a pontos függőleges irányt fel kell jelölni a falra.

Felragasztás sorrendje

A tapétát a fal és a mennyezet csatlakozásánál kell elő­ször felragasztani. Az előre kijelölt záróvonalra (csak eny­he nyomkodással) ideiglenesen kell rögzíteni a tapétát úgy, hogy a tapétacsík a fal előtt szabadon lógjon. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a függőleges csatlakozás minden­hol megfelelően takar-e vagy tompán illeszkedik-e. Ezután a lapot pontosan a függőleges vonal mellé kell csúsztatni (7.11. ábra).

7.11. ábra. A tapétacsík illesztése függőleges vonalhoz

Simítókefével a tapéta és a fal közé szorult le­vegőt ki kell préselni úgy, hogy ne maradjanak buborékok. A kefével végzett mozdulatok elősegítik, hogy a tapéta jól tapadjon a felülethez. Ezt a műveletet mindig legfelül kezdik, és a lap közepétől lefelé és kifelé jobbra és balra mozgatják az eszközt. A tapétacsík alján és tetején a tapétát a kefével szorosan a falhoz nyomják. A felesleget utólag kell levágni, szikével (7.12. ábra).

7.12. ábra. Felesleg rész levágása fal és mennyezet találkozásánál

Az illesztés és simítás, valamint a felesleg levágása után újból át kell simítani a felületet úgy, hogy az esetleges le­vegőbuborékok és gyűrődések eltűnjenek. A műveletet az egész tapéta áttörlésével (tiszta vízben öblített szivaccsal) lehet befejezni.

Mintás tapéták

A mintás tapéták illesztése nagy figyelmet igényel, mert az illesztés vonala bizonyos fényviszonyok mellett látható lesz, a minták pedig szabályos vagy szabálytalan elhelyez­kedésükkel árulkodnak a helyes vagy helytelen felragasz­tásról. Ezért a tapétacsík elhelyezésénél a csatlakozó lapot a már felragasztott sáv mellé kell csúsztatni. Először mindig szemmagasságban illesztik a mintát, majd innen haladnak felfelé és lefelé.

Sarkok tapétázása

A sarkok tapétázása sokszor gondot jelenthet a pon­tatlan szerkezeti méretek miatt. Ragasztásnál az a legjobb megoldás, ha nem egyetlen lap félbevágásával készítik el a fordulást. A tapétacsíkot a megfelelő méret szerint és a sarok éle mentén előzetesen pontosan illesztve kell leszabni. Ezután a leszabott tapétacsíkot a meglévő mellé kell illesz­teni és egy kicsit ráhajtani a másik szélét a merőleges falra. A felesleget le kell vágni, majd tapétázó kefével ki kell si­mítani a tapétát.

Külső sarkok

Külső sarkok esetén is gondot okoz a tapéta elhelye­zése. Ebben az esetben egy teljes csíkot állítanak függőbe az egyik oldalon, majd áthajtják azt a másik oldalra. Előtte a sarkon, a mennyezet alatt bevágják 45°-os szögben a tapétát úgy, hogy ne szakadjon be. Ezután a következő csíkot megfelelő átfedéssel az előzőre ragasztják. A függőleges irány pontos kijelölése után egy szikével vágjuk át mind a két tapétát. A csíkok felhúzása után az átvágott részeket könnyen el lehet távolítani, így a két sáv pontosan illeszke­dik majd egymáshoz.

Falak tapétázásának lépései (képekkel)

Díszítő vakolatok

A díszítő vakolatok tulajdonságaikat tekintve nagyon ha­sonlítanak a műanyag diszperziós falfestékekhez. Kötőanya­guk műgyanta, adalékanyaguk viszont a különböző szem­nagyságú és szemszerkezetű szilikátok. Az anyag felhordhatóságát, felületi megmunkálhatóságát és a kialakuló struk­túrát alapvetően meghatározza a hígítás mértéke. Vannak egészen finom (0,5-1,0 mm), közepesen durva (1,0-2,0 mm) és egészen durva (3,0-4,0 mm) adalékú díszítő vakolatok.

A díszvakolat színe általában fehér, de a közönséges fal­festékhez hasonlóan tubusos színezőfestékkel színezhető, így az alapot adó fehér díszítővakolatból, tetszés szerinti színeket lehet kikeverni. A díszítővakolat felhordható min­tás és minta nélküli hengerrel (7.7. ábra), fogas simítóval, késsel és kefével is.

7.7. ábra. Hengerezés mintás hengerrel

Díszes falfestések, egyszerű díszítő munkák

A felületek mintázata, díszítése befolyásolja a térhatást, így elsősorban a falfestéseknél terjedt el; a mázolásoknál ritkán alkalmazzák. További képes cikkünk a díszítő festésekről itt!

Színfröcskölés

Színfröcsköléssel egy adott színű alapra díszítő jelleggel azonos vagy eltérő színű pontokat lehet felvinni a falfelületekre. A pontok sűrűségét és nagyságát a színfröcskölés technikájának finomításával és az alkalmazott eszközök cseréjével lehet változtatni.

Fűrészporos falfestés

A fűrészporos falfestésnél a festékbe adalékként fűrész-port kevernek, így a felület érdekesen szemcsés struktúrájú lesz. A bevonat bizonyos mértékben takarja a felület egye­netlenségeit.

Hengerezés

A hengerezés viszonylag gyors és egyszerűen kivitelez­hető technika: egy henger forgó palástja a rajta lévő minták sorozatát rajzolja a felületre.

Sablonozás

A különböző, ritkán, szabálytalanul ismétlődő minták egyszerű falra festéséhez sablonokat használnak. Sablon­nal számok, feliratok is készíthetők, így a pontos betűmé­ret könnyen betartható, kiosztásuk pontosan elvégezhető. A sablonok anyaga papír vagy műanyag fólia lehet. Ezekre előzőleg fel kell rajzolni a kívánt minta körvonalát szerkesz­téssel vagy szabadkézi munkával.

Vonalazás

A vonalazást eltérő színű felületek elválasztására, il­letve díszítési célra alkalmazzák. Az egymás melletti, el­térő árnyalatú vonalakkal árnyékhatást is be lehet mutatni. A felületekre festett vonalak, csíkok függőlegesen nyújtják, vízszintesen pedig összenyomják a belső tereket.

Szivacsozás

Szivacsozással, természetes eredetű szivacs festékbe mártásával és felületre nyomkodásával egyszerű mintát le­het készíteni a fal felületére (7.8. ábra). A rongytechnika esetén a felületre egy csomóba gyűrt ronggyal hordják fel a festéket úgy, hogy az a rányomás erősségétől és a rongy anyagától függően hagyjon nyomot a falon. A rongytech­nikával le is szedhetők a festékek a felületről úgy, hogy egy tiszta rongyot nyomnak a frissen festett falra. Ekkor a rongy anyaga és szívóképessége alakítja ki a végleges mintát.

7.8. ábra. Szivacsozás

Érdesítéssel plasztikus, finom mintájú felületet lehet kap­ni. Először fel kell hordani a festéket a felületre, majd a lazúrozó ecsettel (kefével) kell érdesíteni. A kefét a felületre merőlegesen kell tartani. A sörte elszed egy kevés festéket, így enyhén szemcsés felület alakul ki.

Csíkozás

Csíkozással egyenletesen vastag vagy váltakozó szélessé­gű csíkokat lehet létrehozni a fal felületén. A fal 1 m² nagy­ságú felületének befestése után érdesítéssel kell egységessé tenni a felületet. Ezután következik a csíkozás úgy, hogy a fésűt végighúzzák a friss felületen. A fésűfogak nagyságától és sűrűségétől függően alakul ki a csíkok szélessége és tá­volsága. Minden lehúzás után ki kell takarítani a fésűfogak közül a feleslegesen oda rakódott festékanyagot.

Pecsétfestés

Pecsételéssel a kész falfelületre különböző mintákat, áb­rákat lehet nyomni. A minták ismétlődhetnek a felületen, illetve több minta is használható egyszerre. A pecsételéskor először egy hengerrel felviszik a festéket a pecsétnyo­mó oldalának felületére. Ezután a pecsétnyomót erőteljesen nyomják a felületre. A műveletek ismétlésével mintázatot lehet kialakítani a falfelületen.

10 elkerülendő dolog falfestéskor>>

A mázoló munkák során a környezetünkben található tárgyak és szerkezetek felületeit egy- vagy többrétegű bevonattal látják el. Ezáltal a felületek ellenállnak a különböző fizikai és kémiai hatásoknak (időjárás, fény, savas esők stb.). A szín, a fényes vagy matt külső, a tükörsima vagy kissé érdes felület esztétikus megjelenést biztosítanak.

A felületek védelme rendkívül fontos feladat, mert nélkü­lük hamar megkezdődik a természetes tönkremenetel. Ilyen folyamat a fafelületek kiszáradása, az acél és a vas oxidáci­ója. A falfelületek is komoly igénybevételnek vannak kitéve a nagy forgalmú helyeken. Ennek következményeként a fe­lületről a fedőréteg hamar lekopik, elpiszkolódik. A falfelü­leteket burkolatokkal vagy a falra mázolt rétegekkel lehet megvédeni ezektől a hatásoktól.

Bevonatok rétegei

Az általános védelem biztosítása érdekében tapaszolás után a felületeken rétegeket alakítanak ki az aljzat és a felhordandó anyag minőségétől függően. Megkülönböztetünk alapozó, közbenső és átvonó festékrétegeket.

Tapaszolás

A tapaszolással a felületi hibákat, egyenlőtlenségeket lehet eltüntetni. A foltszerű hibákat folttapaszolással ja­vítják ki úgy, hogy csak a felület hibás részeit tapaszolják. Az átvonó gletteléssel a teljes felületet átvonják. Ezt akkor alkalmazzák, ha teljesen sík felület szükséges a közbenső alapozáshoz és a lakkozáshoz (igényes belső felületeknél).

Előkészítő, alapozó rétegek

Az előkészítő, alapozó rétegek (7.6. ábra) a felület előke­zelését biztosítják. Az alapozással megfelelő tapadás alakul ki a felület és a felhordásra kerülő réteg között. A különböző alapfelületekhez, fához, fémekhez, vakolatokhoz stb. más és más alapozóanyagot kell használni.

7.6. ábra. Egyszerűbb felületek mázolásának rétegei

Közbenső rétegek

A közbenső rétegeket (7.6. ábra) az alapozásra hordják fel. Ezek kiegyenlítik a finom felületi egyenlőtlenségeket, kitöltik a felület nyitott pórusait, összeköttetést teremte­nek az alapfelület és az átvonó réteg között. Eltüntetik az alapfelület és a rá kerülő szín közötti, illetve a tapaszolt és a tapaszolás nélküli felületrészek közötti különbségeket. A közbenső rétegeknek más funkciói is lehetnek, pl. kor­rózióvédő bevonatot képezhetnek a fémfelületen. Olyan felületi tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy jól tudjon tapadni hozzá a következő, átvonó zománcréteg.

Átvonó zománcréteg

Az átvonó zománcréteg (fedőréteg) (7.6. ábra) a többré­tegű bevonatok záró, legfelső rétege. Ez biztosítja az eszté­tikus megjelenést, a színes, fényes, selyemfényű vagy matt felületet, amely megadja a tárgy vagy eszköz hangulatát.

Mázolásánál a műveleti sorrendtől függően egyszerűbb és igényesebb felületet lehet készíteni. A következő felsoro­lás bemutatja a kétféle kialakítás rétegrendjeit.

Egyszerűbb felületeknél (7.6. ábra):

1. alapozás;
2. folttapaszolás;
3. első közbenső bevonat;
4. átvonó zománcfesték bevonat.

Igényesebb felületeknél:

1. alapozás;
2. folttapaszolás;
3. átvonó glettelés;
4. első közbenső bevonat;
5. második közbenső bevonat;
6. átvonó zománcfesték bevonat.

A rétegrendből látható, hogy az igényesebb felület kiala­kításához feltétlenül szükség van az átvonó glettelésre és a kétszeri közbenső bevonat elkészítésére. Megjegyezzük, hogy a felsorolt rétegrendeknél minden művelet előtt csiszolni és portalanítani kell.

Különleges mázolási munkák

A régi lakkrétegek felújításánál alkalmazzák a becsiszolt mázolást, amely során a felület előkészítésekor híg olajfes­téket hordanak fel, és nedves állapotban természetes hab­kővel becsiszolják. Ezt a felület-előkészítési módot akkor célszerű végezni, ha a zománcréteg jó állapotban van, és nincs szükség maratással, kaparással, égetéssel stb. történő eltávolítására.

A lakkcsiszolt mázolással többrétegű, teljesen sima be­vonat hozható létre a faszerkezetek felületén. A lakkot több rétegben kell felhordani. Minden egyes lakkréteget gondosan meg kell csiszolni, hogy teljesen sík és tökéletesen matt felület jöjjön létre. A módszer nagyon időigényes: a kü­lönböző megmunkálási fázisok közötti technológiai időket ki kell várni. Jó minőségű lakkcsiszolt felület elsősorban keményfa felületen készíthető.

A különböző rendeltetésű felületeknél elvárás lehet, hogy a legfelső réteg matt vagy selyemfényű legyen: ilyen­kor matt lakkozást készítünk. Ezek a festékanyagok kötő­anyagban szegények, így a töltőanyag szemcséi a felületen kiállnak, és a fény megtörik rajtuk. Ez okozza a matt meg­jelenést.

Itt talál további tanácsokat a beltéri festés-mázolás témakörében>>

Az épületasztalos szerkezeteknél és a fából készült bur­kolatoknál a felületek természetes rajzolatukkal, színükkel, árnyalataikkal látszanak. A fa azonban az idő múlásával el­veszti eredeti színét, megrepedezik, megkopik, ezért a felü­let védelméről gondoskodni kell. Az eredeti szín kiemelése, megváltoztatása vagy kihangsúlyozása a rajzolat megtartá­sával is lehetséges.

A védelem, illetve a szín megváltoztatá­sa történhet:

• pácolással;
• viaszbevonattal;
• lazúrozással;
• lakkozással.

A natúr fafelületeket is elő kell készíteni. Csak a meg­felelően sima felület alkalmas a bevonatok fogadására. Az előkészítés nélküli felületeken a pác, a lakk stb. kiemeli a fa hibáit. A felületkezeléstől függően az alap előkészítéséhez a felületet lenolaj kencével kell beereszteni, de használha­tók gyors alapozók is. Utóbbiak elzárják a fa pórusait, ki­egyenlítik a felület szívóképességét, így a rájuk kerülő réteg egyenletes lesz.

A fapácolása

A pácolásnak az a célja, hogy a natúr fafelület egységes színű legyen, és kiemelje a fa természetes rajzolatát. A pác nem takarja el a fa felületét, átereszti a fényt. A pácolással sötétíthetjük a fa felületét, kiegyenlíthetjük az eltérő színű faanyagok színárnyalatait.

A pác felhordásával az egyszerűbb faanyagokkal neme­sebb anyagokat utánozhatunk, illetve speciális színárnyala­tú (pl. zöld, piros), de eredeti faerezetét meghagyó felülete­ket hozhatunk létre.

A pácokat a hordozóanyaguk szerint lehet csoportosíta­ni. Megkülönböztetünk vizes, szesz alapú, olaj- és viasz­pácokat. Általában a víz a leggyakoribb oldószer, mert a fa könnyen magába szívja, és a pácszemcséket a fa felületén és elmetszett rostjaiban hagyja.

Természetes felületvédelem viasszal

A viasz behatol a fába, védi a mindennapi használat so­rán a kopástól, a víztől és a nedvesség egyéb formáitól. A vi­asszal történő felületkezelés esztétikus, ugyanakkor a fának bársonyos fogást biztosít. Az eljárást bútoroknál, belső terek faburkolatainál, dísztárgyaknál alkalmazzák.

A viaszolásra legalkalmasabb a nyers, kezeletlen fa felü­lete, amely elsősorban az új fa szerkezeteknél adott. A viasznak be kell jutnia a pórusokba, ezért olyan felületet kell biztosítani, amely nem tartalmaz eltömődött pórusokat.

A fafelületek lakkozása

A faszerkezetek, -elemek lakkozása során színtelen, színezőanyag nélküli filmképzőt hordanak fel a felületre, melynek eredményeként átlátszó, matt, selyemfényű vagy magasfényű bevonat alakul ki. Lakkozást alkalmaznak nyílászáró szerkezeteknél, oldal­fal-burkolatoknál, bútoroknál, parkettáknál, fedélszerkezet látszó elemeinél, fából készült korlátoknál, padoknál stb.

A lakkréteg védi a fa felületét, megakadályozza annak kopását. Az átlátszóság miatt az erezet és a fa fajtájára jellemző rajzolat esztétikus megjelenést biztosít, a lakkréteg ugyanakkor lehetővé teszi a felület tisztántartását. Vannak kifejezetten kopásálló lakkok, amelyeket a járófelületeken is lehet alkalmazni.

A lakkok rétegrendje (7.5. ábra) szerint három változatot lehet megkülönböztetni:

• Az alaplakk-fedőlakk rétegrendnél az alaplakk jó tapadást biztosít a fafelülethez, és jó csiszolhatóságot tesz lehetővé.
• A lakk-lakk rétegrendnél ugyanazt az alapanyagot hordják fel mind a két rétegnél.
• Az egyréteges kialakításnál egyetlen réteget hordanak fel, amely általában vastagabb.

7.5. ábra. Lakkozási módok rétegrendjei

Megkülönböztetünk továbbá a kül- és a beltérben alkal­mazható lakkokat, amelyek közül a kültériek viszonylag jól bírják az időjárás hatására bekövetkező igénybevételeket. Ügyelni kell arra is, hogy a beltéri bevonatok külső térben nem alkalmazhatók (idő előtti tönkremenetel).

A lazúrok

A lazúrok áttetsző bevonatot alkotnak a fa természetes erezetén, tehát egy kicsit hasonlítanak a színtelen lakkok­hoz. A lazúrok tartalmazhatnak kis mennyiségű pigmentet is, így megváltoztatják a fa eredeti színét. A pigmentek je­lenléte miatt a fény- és időjárás-állóságuk jobb, mint a szín­telen lakkoké.

A lazúrokat natúr és korábban már pácolt fafelületek de­koratív felületkezelésére lehet használni. Védik a fát a penészesedéstől, kék elszíneződésektől. Vízlepergető hatásúak, így ajtók, ablakok, zsalugáterek, homlokzati faborítások, oromdeszkák, erkélykorlátok, fakerítések bevonására lehet használni.

A felületnek légszáraznak, tisztának és pormentesnek kell lennie. A fa felületén előforduló gyantakiválásokat lakkben­zinnel el kell távolítani. A lazúrokat ecseteléssel lehet felhordani a fa szálirányá­ban mozgatott ecsetvonásokkal, majd alapos oszlatással le­het a végleges, egyenletes vastagságú felületet kialakítani.

A szilikátfesték szintén felhasználásra kész, ásványi, vízüveg kötőanyagú festék, amely alkalmas kézi és gépi feldolgozásra. Időjárásálló, víztaszító, magas pára- és szén­dioxid áteresztő képességű, alacsony szennyeződési hajla­mú, nem éghető, könnyen feldolgozható. Káli vízüveget, ásványi töltőanyagokat, pigmenteket, stabilizátorokat, ada­lékokat és vizet tartalmaz. Alkalmas belső és külső felületek festésére, felhasználható műemlékvédelemhez, régi felületek felújításához.Szilikátfestékkel festett homlokzat

A szilikátfesték az alábbi alapok esetén alkalmas a végle­ges bevonat kialakítására:

• mész-cement és cementvakolat,
• beton és egyéb ásványi alap,
• régi, tapadó ásványi és szilikátfesték réteg és vakolat,
• fagyálló mészhomoktégla falazat,
• kőlap.

Kevésbé alkalmas:

• gipszvakolatra (próbamintát kell végezni).

Nem alkalmas:

• műanyagra, lakk-, olaj-, enyves és diszperziós festékre,
• meszelt felületre,
• gipszkartonra

Az alapfelületre vonatkozó előírások megegyeznek a ko­rábban már megismertekkel (legyen száraz, fagy- és pormentes, teherbíró az alap, ne legyen víztaszító, ne legyen rajta kivirágzás és laza rész). A szilikátfestéket is csak az alapozó után lehet felhordani.

A homlokzati bevonathoz egy réteg alapozó rétegre egy vagy két réteg szilikátfestéket kell felhordani. Többréte­gű felhordás esetén a munkafolyamatok között legalább 24 órás szünetet kell tartani. Javított felület esetén két réteg szilikátalapozóra egy réteg szilikátfestéket kell felhordani. A felhordás előtt a szilikátfestékeket alaposan át kell kever­ni lassan járó géppel. Más anyaggal nem keverhetők!

Felhordásuk

A szilikátfesték felhordható hengerrel vagy ecsettel, illetve fel is lehet szórni, csak egyenletesen, megszakítás nélkül kell dolgozni. Nem végezhető a munka +8 °C alat­ti hőmérsékleten, közvetlen napsugárzásnak kitett helyen, esőben vagy erős szélben. A homlokzatot kellően védeni kell, mert a levegő magas páratartalma vagy az alacsony hőmérséklet (pl. késő ősszel) jelentősen növelheti a kötési időt, és foltosodást okozhat.

A műgyanta (műanyag) kötőanyagú kül- és beltéri falfestékek az elmúlt évtizedekben egyre jobban elterjedtek, és szinte teljesen ki­szorították az enyves és mészfestést. A festékek kötőanya­gát mesterséges úton állítják elő. Két típusuk terjedt el: for­galomban vannak oldószeres műgyanta és vizes műgyanta­ diszperziós falfestékek. (Ide tartoznak a szilikongyanta festékek is)

Az oldószeres műgyanták nagy molekulájú vegyületek oldatai, amelyek oldószerei szerves eredetűek. A filmképzéskor az oldószer elpárolgása után a makromolekulák ide­iglenesen fellazult kötései újra létrejönnek. A kialakult filmek, bevonatok pórustömörek. Az oldószer párolgása miatt ezeknek a festékeknek a belső térben történő alkalmazása kevésbe terjedt el. Vízzáróságuk, vízállóságuk viszont jó, ezért a külső homlokzatokon, vízzel töltött medencék bevo­natának kialakítására alkalmazzák.

Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a pigmentek nélküli oldószeres műgyanta oldatok jelentősége. Ezek ugyanis az alapfelületbe mélyen beszívódnak, a „mélyalapozó” elne­vezésük innen ered. A műgyanta oldatok megkötik a laza, porló részeket, megerősítik, szilárdítják a festésre kerülő felületet, lekötik a régi krétásodott festékbevonatokat, ki­egyenlítik a felületek eltérő szívóképességét. Jó tapadást, foltmentes száradást biztosítanak. A vizes műgyanta diszperziós festékek folyékony fázisa a víz.

A festékek filmképzése általában fizikai úton történik, amely két egymással összefüggő részfolyamatra bontható:

• Először a víz elpárolog, illetve behatol a felület pórusa­iba, közben megkezdődik a műgyanta részecskék egy­máshoz közeledése.
• A folyamat további részében a műanyag részecskék összefolynak, összeolvadnak, kialakul a filmréteg.

Tudnunk kell, hogy a végbement folyamat megfordít­hatatlan, a kialakult film többé már nem tud diszpergálni a vízben. A vizes műgyanta-diszperziók filmképzése egyen­letes, megvédi a falat, de a páraáteresztő képesség kedvező­sége miatt nem gátolja annak páraáteresztését.

Felület előkészítés

Egy felület vagy egy helyiség festéséhez szükséges alap­anyagot lehetőleg egyszerre kell előkészíteni. A vizes mű­gyanta-diszperziós festékek általában fehér színűek, az ettől eltérő színeket pigmentálással lehet beállítani. A különböző színű festékeket színkód alapján lehet gyárilag is előállíta­ni, illetve a kereskedőegységek is rendelkeznek színkeverő berendezésekkel.

Felhordásuk

A műgyanta kötőanyagú festékek bármilyen módszer­rel felhordhatok, ecsetelhetők, szórhatók és hengerelhetők. A felhordott bevonatok jól tapadnak a különböző felületek­hez (vakolat, beton, fém, fa stb.), lassú az öregedésük.

Kedvező a nyitvatartási idő és a száradási idő egymáshoz való viszonya, így a festékek a felületen könnyen eldolgoz­hatok. (A nyitvatartási idő az az időtartam, amíg a festék a tárolóedényben megőrzi a feldolgozás szempontjából fon­tos tulajdonságait.)

A vizes műgyanta-diszperziós alapú belső falfestékek

A vizes műgyanta-diszperziós festékeket a belső terek bármelyikében lehet alkalmazni (lakószobákban, fürdőszo­bákban, konyhákban, folyosókon és lépcsőházakban, iro­dákban, éttermekben stb.). A diszperziós festéssel készült felületek bársonyos tapintásúak. A falfestési munkáknál a mészfestéshez és az enyves festéshez hasonló művelete­ket kell elvégezni. Ezeket mutatjuk be részletesen a követ­kezőkben.

Az alapfelületek előkészítése

A beltéri alapfelületek sokféle anyagból készülhetnek, és ezek állapota is eltérő lehet.

A felületekkel szemben össze­foglalóan a következő követelményeket támasztjuk:

• Az új vakolat, beton felülete legalább 4 hetes legyen.
• A betonfelületeket a zsaluleválasztó olajtól és egyéb szennyeződésektől meg kell tisztítani.
• A laza beton- vagy vakolatrészeket el kell távolítani, a hibát ki kell javítani.
• A beltéri felületeket gyári készítésű glettanyaggal javí­tani kell, folt- vagy teljes felületű gletteléssel.
• Régi, meszes festéssel ellátott felületekről a laza része­ket le kell kaparni, a felület hiányosságait a nagyságuk­tól függően habarccsal vagy glettel ki kell tölteni.
• A gipsz, valamint a különböző fa alapanyagú felülete­ket a szívóképesség csökkentése és a foltosodás meg­akadályozása miatt mélyalapozóval kell kezelni.
• A felületeket a bevonat elkészítése előtt alaposan por­talanítani kell.
• Ahhoz, hogy a felület egyenletes szívóképességű le­gyen, alapozókat kell felhordani.
• Diszperziós festékbevonat felújítása esetén a felületet portól és az esetleges szennyeződésektől meg kell tisz­títani.
• A régi enyves festékrétegek nem szolgálnak megfelelő alapfelületként, ezért az enyves festéket vizes mosással fel kell puhítani, utána kaparással el kell távolítani.

A felület mélyalapozása, szilárdítása

A felület mélyalapozására akkor van szükség, ha az po­rózus szerkezetű, erősen szívó vagy szívóképessége nem egyenletes. A mélyalapozókkal szükség szerint szilárdítani lehet a felületet, mert megkötik a laza szemcséket, elősegítik a tapaszok, glettek jobb tapadását.

A mélyalapozók nem alkalmasak erősen tönkrement, mál­ló, laza, fagykárt szenvedett vakolatok minőségének javítására. Ilyen esetekben a biztos megoldást a teljes felületű vakolateltávolítás és új vakolatréteg készítése jelenti.

A felhordás portalanítás után korongecsettel vagy hen­gerrel történhet. Mélyalapozó a száradás után nem marad­hat a felületen: az alapnak a felhordott mennyiséget teljesen el kell szívnia. A mattra száradt felület megfelelő, a fényesre száradt viszont csökkenti a rá kerülő festékréteg tapadását.

A felületi hibák, egyenlőtlenségek kijavítása

A vizes műgyanta-diszperziós falfestékek sima, kellő­en szilárd, pormentes alapfelületet igényelnek ahhoz, hogy a bevonat esztétikus legyen. Ennek eléréséhez a hibás ré­szeket folttapaszolással, a felületet pedig teljes felületű gletteléssel kell átvonni. Ehhez gyári készítésű tapasz- és glettanyagokat alkalmaznak. A gyári készítmények azonos kötőanyag felépítéssel készülnek, így biztosítva van a fes­tékréteg tökéletes tapadása. A meszes glettek tapadási tulaj­donságai nem megfelelőek, ezért ezek alkalmazását lehető­ség szerint mellőzzük.

Falcsiszolás és portalanítás, alapozás

A falfelületet megfelelő finomságú csiszolópapírral vagy csiszolóvászonnal át kell csiszolni. A teljesen sima aljzat el­éréséhez a felületnek száraznak kell lennie. A portalanítás­hoz javasolt ipari porszívót használni. A vizes műgyanta-diszperziós falfestékek alapozása csökkenti a glettelt felület szívóképességét, másrészt pedig jó tapadást biztosít. Az alapozáshoz a falfesték hígított ke­veréke vagy speciális gyári készítmény alkalmas.

Az alapozás után a felület esetleges megmaradt hibáit (hajszálrepedések, apró mélyedések, érdes felületdarabok) még ki lehet javítani. A felületjavítása után újbóli csiszolás­nak és portalanításnak kell következnie.

Az első (közbenső) és a második (átvonó) vizes műgyan­ta diszperziós festék felhordása A vizes műgyanta diszperziós bevonatok rétegeit ko­rongkefével, hengerrel és szórással lehet felvinni a felüle­tekre. A megfelelő eszközt a festék tulajdonságától, a felület tagoltságától, nagyságától és minőségétől függően kell ki­választani. A gyárilag csomagolt festékek kb. 10-15-20%-os mértékben hígíthatok.

A közbenső réteg csak az alapozó száradása után hord­ható fel. Ügyelni kell az egyenletes rétegvastagságra, a folt­mentességre, a megfolyások elkerülésére, a mennyezeten felhordott csíkok irányára, a festék besűrűsödésének elkerü­lésére. Száradásának ideje kb. 3-4 óra. Ezután következhet az átvonó réteg felhordása, ehhez kb. 5-10%-os hígítottságú festéket használnak. A bevonat filmképződése 3-4 óra alatt befejeződik, de a tökéletes felkeményedés időtartama 5-10 nap. Ezután a felület mosható és dörzsálló lesz.

A belső terekben alkalmazott vizes műgyanta diszperzi­ós festés környezete könnyen tisztán tartható, mivel a friss lecseppent festéket egy nedves ruhával könnyen el lehet távolítani. Nagyon fontos szempont, hogy a felület később is mosható, a rá került szennyeződéseket el lehet távolítani. A felületen lévő filmbevonat erős, így nem kopik le a ruha-és kézfelületek koptató hatásától sem. További előnye, hogy a felújítás során az újrafestés elvégezhető az előző réteg el­távolítása nélkül is.

A műgyanta alapú homlokzatfestékek

Az új kötőanyagok megjelenése a homlokzatok jó mi­nőségű bevonatképzését is lehetővé tette. A homlokzatok igénybevétele (7.4. ábra) azonban jelentősen nagyobb, mint a belső felületeké. A téli hideg és a nyári meleg miatti hőin­gadozás, a pára, a csapóeső, a víz megfagyása, a fényhatá­sok, a levegőben jelenlévő gázok hatásai állandóan igénybe veszik a festékréteget és az alatta lévő vakolatot.

7.4. ábra. Homlokzati festékréteg igénybevételei

A külső homlokzatok festékeivel szemben a következő minőségi követelményeket támasztjuk:

• A bevonat legyen vízálló és vízzáró. A nedves falaknak ugyanis romlik a hőszigetelő képessége, és egészségte­len környezetet biztosítanak.
• A bevonatok álljanak ellen a légköri, az ipari és a köz­lekedésből származó gázok és gőzök hatásainak.
• Megfelelő lég- és páraáteresztő képességgel rendelkez­zenek.
• A festék tartósan legyen rugalmas azért, hogy a kisebb mozgásokat képes legyen felvenni.
• A festékbevonat minél hosszabb élettartamú legyen.
• A homlokzat lehetőleg ne piszkolódjon, a finom krétásodás segítse az öntisztulást úgy, hogy az időjárás a pi­szokkal együtt le tudja tisztítani.
• A kötőanyag és a pigmentek hosszú időn keresztül őriz­zék meg tulajdonságaikat. A festék fényálló és színtartó legyen.
• A festék mélyen hatoljon a felületbe, jól tapadjon, több­féle módon felhordható legyen.
• A száradási idő rövid legyen, hogy egy esetleges eső ne tegye tönkre a felületet.
• Többrétegű bevonatok esetén lehetőleg rövid legyen az átfesthetőségi idő.

Homlokzaton végzett festési munkák feltételei

A homlokzat festését akkor lehet megkezdeni, ha a vako­ló és más kőműves munkák már befejeződtek, elkészültek az épületburkoló, műköves, villanyszerelő, üveges, épület­asztalos és bádogos munkákkal. A homlokzat festéséhez megfelelő állványzatra is szükség van.

Az alapfelületnek kiemelt jelentősége van a végleges mi­nőség szempontjából, ezért a vakolatoknak az alábbi minőségi előírásoknak kell megfelelni.

Ezek:

• A habarcsban lévő mészpép oltatlan részeket nem tar­talmazhat, mert az elkészült vakolat a nedvesség hatá­sára kipattogzik.
• A vakolóhabarcs az előírt mennyiségű kötőanyagot tar­talmazza és legyen kellően szilárd. (A habarcsba kevert túlzott mennyiségű kötőanyag a felület megrepedését okozhatja.)
• A felület nedvszívó képessége legyen egyenletes. A fe­lületen nem lehetnek nedvszívó sók, kivirágzások.
• Az aljzat nem lehet szennyezett és poros, mert a festék tapadása nem lesz megfelelő.
• A vakolat síkja, az élek és a zúgok ne legyenek egye­netlenek, feleljenek meg a minőségi előírásoknak.
• A betonfelületek legyenek simák, repedés- és szennye­ződésmentesek.

A homlokzatfestés technológiai sorrendje

A belső vizes műgyanta-diszperziós falestésekhez hason­lóan a külső homlokzatokon a következő technológiai lépése­ket kell elvégezni. Az alapfelület előkészítése: átkaparással, portalanítással eltávolítják a homlokzaton lévő szennyeződéseket az ismert eszközökkel.

A felület beeresztése, mélyalapozás, felületszilárdítás

Célja a felületi szívóképesség kiegyenlítése, a pórusok tö­mítése, a jó tapadás biztosítása, a felületen lévő szemcsék lekötése. A munkához használható oldószeres alapozó vagy a homlokzatfesték hígított keveréke. A műgyanta alapú homlokzatfestések alá mész és gipsz alapú javításokat és alapmeszelést nem készítenek.

A felületi hibákat, egyenlőtlenségeket folttapaszolással és gletteléssel lehet kijavítani. Ehhez a vakolathoz ajánlott javító habarcsokat vagy a vakolatra kerülő festékanyag összetételéhez igazodó tapaszokat, gletteket kell felhasználni. Javításkor arra kell törekedni, hogy lehetőleg sima alapfe­lület jöjjön létre a homlokzatfestés számára. Gletteléssel az egész homlokzat felületi minőségét javítani lehet, ez azon­ban rendkívül munkaigényes.

Falcsiszolást és portalanítást kell végezni abban az esetben, ha a felület ezt igényli. így a hibák kijavításánál keletkezett felületi egyenlőtlenségeket, lépcsőket lehet el­tüntetni. A csiszolás megfelelő finomságú papírral vagy vászonnal, utána a portalanítás lesepréssel, porolóecsettel vagy porszívóval történhet.

Az alapozással előkészítik a közbenső és a fedőréteg felhordásának feltételeit. Ehhez megfelelő arányban hígított homlokzatfestéket vagy külön erre a célra gyártott alapozót alkalmaznak. Ügyelni kell arra, hogy az alapozó színárnya­lata igazodjon a rákerülő homlokzatfesték színéhez.

A közbenső és átvonó réteget az alapozás teljes szára­dása után hordják fel. A közbenső és átvonó rétegek alakít­ják ki a végleges felületet, a megfelelő bevonatot, a színt, a takarást. A festéket a szükséges mértékben hígítani kell (közbenső réteghez kb. 15-20%-ban, átvonó réteghez kb. 5-10%-ban).

Szilikon kötőanyagú falfestékek

A szilikon bázisú, felhasználásra kész, színes festékek kézi és gépi feldolgozásra alkalmasak, külső és belső felü­letekre egyaránt.

A kötőanyag szilikongyanta emulzió, ezenkívül a festék pigmenteket, töltőanyagokat, szerves és szervetlen segédanyagokat és vizet tartalmaz. Ipari gázoknak és mikroor­ganizmusoknak jól ellenáll, a felület elszennyeződésre nem hajlamos. Alkalmas víztaszító, nagy páraáteresztő képes­ségű dekor- és védőfesték bevonatok elkészítésére, min­denféle ásványi alapfelületre és fedővakolatra, régi vagy új műgyantavakolatra és festékre kül- és beltérben, valamint régi épületek helyreállításánál és felújításánál.

Használha­tó a hőszigetelő homlokzatburkolatok külső kéregrészének átfestésére is. Az alapnak teherbírónak, száraznak, fagy-, kivirágzás-és laza részektől mentesnek kell lennie.

A szilikonfesték alkalmas a következő felületek festésére:

• mész, mész-cement, cement- és gipszvakolatok,
• beton és egyéb ásványi alapfelületek (kivéve a beton­felújítást),
• régi, tapadó ásványi és szilikátfestékek és vakolatok,
• (régi) jól tapadó diszperziós festékek és vakolatok.

Feltételesen alkalmas:

• gipszkarton lapokon (próbafelületen ki kell próbálni).

Nem alkalmas:

• lakk- és olajfilmeken, enyves festékeken, műanyago­kon és gyantákon,
• mészfestéken,
• nagy rugalmasságú diszperziós festékeken,
• korrózióvédelemre betonfelújításnál.

Az alapfelületet az előzőekben már leírt módon kell elő­készíteni. Az erősen nedvszívó alapfelületeket, régi EPS hőszigetelő rendszerrel készült homlokzatokat mélyalapozóval meg kell erősíteni. A helyszínen a szilikonfestéket lassan forgó keverővel alaposan fel kell keverni. Nem szabad más festékekkel vegyíteni. A teljes felület alapozásakor a szilikonfestéket 20% víz­zel fel kell hígítani (várakozási idő: 1 óra).

Fedőréteg elkészítéséhez a hígítatlan szilikonfestéket az időjárástól függően, de legalább 12 órával az alapozás után, az alapfelülettől függően 1-2 rétegben kell felhordani. Má­sodszori festés esetén 4 óra száradási időt kell betartani.

A szilikonfesték hengerelhető, mázolható vagy szórható. Egyenletesen, megszakítás nélkül kell vele dolgozni. Nem szabad +5 °C alatt, közvetlen napsütésnek kitett felületen, esőben vagy erős szélben alkalmazni. A magas légnedves­ség, az alacsony hőmérséklet jelentősen meghosszabbíthatja a kötésidőt, és foltosodást okozhat.

Az enyves festés olcsó, díszítő jellegű falfestési eljárás, amelyhez enyv kötőanyagú, bécsi fehér és budaiföld töltő-anyagú, színezőanyagokat tartalmazó, a helyszínen elkészí­tett festékeket használnak.

A mészfestéshez viszonyítva simább, esztétikai szem­pontból kedvezőbb felületet kapunk. Ezt a festési módszert általában lakószobák, irodák, folyosók, lépcsőházak fal­festéséhez használják (használták) ott, ahol a páratartalom 65%-nál kisebb. (Az enyves kötőanyagú festékek nedvesség­re érzékenyek, ezért fürdőszobákban, konyhákban nem ké­szítenek ilyen felületet.) Festéskor ügyelni kell a megfelelő rétegvastagságra, mert ha túl vastag a réteg, akkor felpattogzik a felületen.

Az enyves festékben a vízben feloldott enyvrészecskék körülveszik a töltőanyag- és pigmentszemcséket, majd a víz elpárolgása után az alapfelülethez kötik őket. így vegyi kö­tés nem jön létre, ennek következményeként a festékréteg a felületi dörzsölés következtében lekopik. A fal így nem sokáig lesz kopásálló, 3-4-5 év eltelte után a felújítását el kell végezni.

Az enyves festés munkaigényes, az alapanyagokból a helyszínen kell elkészíteni a festéket. A bevonat nedvesség hatására penészesedésre hajlamos. A technológia az ér­zékeny felületi minőség és a gyakori felújítási igény miatt a műanyag diszperziós festékek megjelenése óta háttérbe szorult.

Az enyves festés technológiai sorrendje új felületen:

• első mészfestés,
• gipszelés, glettelés, csiszolás és portalanítás,
• szappanozás és timsózás,.
• enyves festés a mennyezeten és az oldalfalakon.

Alapmeszelés, gipszelés és glettelés

Az enyves festés csak megfelelően sima és előkészített felületre kerülhet. Új felületek esetén egy alapmeszelést kell felhordani ugyanúgy, mint a mészfestésnél. Az előkészítés során gipszeléssel kell kijavítani a nagyobb hibákat, illet­ve gletteléssel kell kialakítani a megfelelően sima felületet. A munka előtt a padlót és az ablakfelületeket lehetőség sze­rint le kell takarni.

Szappanozás, timsózás

A felület szappanozásával, majd timsózásával lehet biz­tosítani az enyves festék felhordhatóságát és a megfelelően tartós tapadást. A szappanozással csökkenthetjük az alap bázikus kém­hatását és szívóképességét (pórustömítés, kötésfokozás).

Először a mennyezeten, utána pedig az oldalfalakon vég­zik el a felületkezelést. Az egyenletes rétegvastagság bizto­sítja a felület egyenletes szívóképességét. A szappanozást a felületi hibák kijavítását követően, a tapaszolás és glettelés, a csiszolás és portalanítás után lehet megkezdeni. A szappa­nozott felület megszáradása (legkésőbb 48 óra eltelte) után lehet a felületet festeni.

A timsózás a szappanozáshoz hasonló felület-előkészí­tés. Hatására a felület pórusai tömítettek lesznek, csökken a bázikus kémhatásuk, növekszik a szilárdságuk. A megszűrt timsóoldatot félig kopott korongkefével hord­ják fel folt- és kihagyásmentesen. Az oldat savas kémhatá­sú, a fafelületeket megmarja, elszíneződést okoz, ezért leta­karásukról gondoskodni kell.

Az enyves festék elkészítése

A falfelületek festésére alkalmas festék enyvet, töltőanya­got és a színezésre alkalmas pigmenteket tartalmaz. Az enyves oldat készítéséhez csontenyvet vagy bőrenyvet használnak, amely őrölt vagy szemcsés állapotban kerül forgalomba. Az oldat elkészítése előtt az enyvet be kell áz­tatni, majd a felhasználáshoz meg kell „főzni”,

A töltőanyag bécsi fehér és budaiföld, amelyeket össze-törés után külön-külön be kell áztatni. Arra kell törekedni, hogy az áztatás során homogén massza keletkezzen.

A fehér színű festék elkészítésének következő lépéseként a kb. 4 rész bécsi fehérhez 1 rész budaiföldet kell adagolni. Ehhez kell hozzáadni a meleg enyvoldatot. Az enyvoldat előszöri hozzáadásánál a festék először összeugrik, sűrű lesz. A további adagolás hatására fokozatosan hígulni kezd, folyóssá válik. A jobb felhordhatóság érdekében 10 liter fes­tékhez 10-12 csepp lenolajkencét kell keverni. Az enyves festéket színezni is lehet porfestékek vagy szí­nező paszták töltőanyaghoz való keverésével.

Enyves festés a mennyezeten és az oldalfalakon

Az enyves festést mindig a mennyezeten kell kezdeni, a fény irányával párhuzamosan, azaz a nyílászárókra merő­leges irányban (7.3. ábra).

7.3. ábra. Az enyves festés iránya a mennyezeten és az oldalfalon

A mennyezeten a festést korongkefével kezdik, egyenle­tes vastagságban, kihagyás- és megfolyásmentesen. A felü­leten úgy kell végighúzni a kefét, hogy a felhordott csíkok között 5-8 cm-es átfedés alakuljon ki. A még nedves felüle­ten a kifogyott kefével a felhordás irányára merőlegesen el kell dolgozni a festéket, majd az eredeti irányba még egy­szer meg kell járatni a kefét.

Az oldalfalakat a mennyezet befejezése után festik úgy, hogy a felhordott sávok összedolgozása a mennyezethez hasonlóan nedves állapotban történik. A festést mindig a bevilágításra szolgáló nyílások felé húzva kell készíteni, ellenkező esetben a súrlódó fényben meglátszanak az ecset­vonások. Az enyves festésnél gyakori, hogy az oldalfalon a külön­böző színeket vékony vonal választja el egymástól (pl. lép­csőházakban). Ezt a vonalat csaptatással jelölik fel.

Az enyves festésnél is ügyelni kell arra, hogy a kiszára­dás ne legyen túl gyors, mivel ilyenkor az egymáshoz csatlakozó szakaszokat nem lehet szépen összedolgozni. Festés­kor az ajtót és az ablakot zárva tartják. A huzat egyenlőtlen száradást, foltosodást okozhat.

Enyves festés oszlatott kivitelben

Oszlatott felhordási módot akkor alkalmaznak, hogyha nagyon egyenletes felületet és színt szeretnének készíteni. (Ajánlott sötétebb színű enyves festés esetén is.) A műveletek hasonlóak az előzőekben leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy több műveletet kell elvégezni, a követ­kező sorrendben.

Műveletek sorrendje:

• felület tisztítása átkaparással, portalanítással;
• első mészfestés, új felületeknél alapmeszelés;
• gipszelés és simító tapaszolás;
• csiszolás és portalanítás;
• szappanozás és timsózás;
• enyves előfestés;
• csiszolás;
• szappanozás;
• gipszelés, a festék színével azonos színű tapasszal;
• a foltok újraszappanozása;
• enyves festés oszlatással.

Az oszlatást oszlatókefével, egymásra merőleges irány­ban végzik.

A mész az építőipar egyik alapvető kötőanyaga. Elsősor­ban a falazási és a vakolási munkáknál használják, a habarcs kötőanyagaként. Jó tapadóképessége miatt azonban a mész falfestési célokra is alkalmas. Az festési eljárások között a mészfestés az egyetlen, ahol a kötőanyag és a festék azo­nos anyagból, mészből áll.

A mészfestékek kötőanyaga a fehér mészhidrát, tehát kalcium-hidroxid oltott formában, ismertebb nevén oltott mész. Más adalékszereket a DIN 18 363 szabvány nem engedélyez. A mészhidrát/ oltott mész karbonátosodással szilárdul, tehát a levegő szén-dioxid-tartalmának felvételével, víz jelenlétében kalcium-karbonáttá reagál. A folyamat azonban viszonylag lassan megy végbe, ezt a feldol­gozás során figyelembe kell venni. A mészfestékek a mai körülmények között a levegő károsanyag­tartalma miatt nem tartósak a homlokzatokon. A kötőanyag a levegő káros anyagainak hatására viszonylag gyorsan oldható sókká alakul, mint például kalcium-szulfát (gipsz) és ezt a csapadék könnyen lemossa.

Mészfestést olyan esetekben lehet készíteni, ahol a festék és a felület között kellő tapadás tud létrejönni. Ilyenek a va­kolatok, a tégla- és kőfelületek, a régi meszelt falak. Sima, nem szívó alapok esetén a mészfesték nem tud a felülethez kötni, elválik attól. Ilyenek a sima, tömör beton- és cement­habarcs, a gipszkarton és vakolt gipsz, azbeszt, farostlemez felületek. A mész alkalmas kültéri felhasználásra is.

A megszilár­dult diszpergált oltott fehérmész kötésének erőssége is nagyobb, mint az átlagos oltott mészé. Az ilyen, a képeken jól felismerhető erős porozitás felelős egy­részt a magas páraáteresztő képességért, másrészt a nagymértékű vízfelvételért is. Ezt az erős vízát­eresztő tulajdonságot utólagos hidrofobizálással lehet csökkenteni, bár a szakértők véleménye az eljárás hatásosságát illetően erősen különbözik. A hatékony hidrofobizálás a keverékben gyakran za­varhatja a következő rétegek tapadását és kötését.

Egyik legjobb beltéri falfestékre itt tud árajánlatot kérni:

A mészfestés előnyös tulajdonságai:

• A belső terekben nedves helyiségekben jól tűri a párás levegő jelenlétét.
• A vakolt alapfelülethez jól kötődik (kémiai kötéssel).
• Kötőanyag és színezőanyag is egyben. Olcsó, minősé­gét hosszú időn keresztül megőrzi.
• A pára- és légáteresztő képessége kedvező, nem gátolja a fal természetes szellőzését.
• Az alapfelület nedvességtartalmára, lúgosságára kevés­bé érzékeny.
• Fertőtlenítő hatású.
• Régi és új felületeknél egyaránt alkalmazható.

Hátrányos tulajdonságai:

• Csak lúgálló pigmentekkel színezhető, színezhetősége ezért korlátozott.
• Eltávolítani a felületről csak mechanikus úton lehet (csi­szolás, kaparás).
• A légköri hatások következményeként, illetve a kony­hai égéstermékek miatt sárgulásra hajlamos.
• A mészfestést több rétegben kell alkalmazni, csak 2-3 egymásra meszelt réteg ad megfelelő takarást. Vastag rétegben nem alkalmazható.
• Hosszú idő eltelte után táskásodik, repedezik.

A festési munkákhoz építési fehér meszet kell használni, lehetőleg olyat, amely már hat hónapnál öregebb. A hosszabb ideig tárolt mész azért alkalmasabb, mert az oltatlan mészrészecskéktől, agyagtól és vízben oldott egyéb szennyeződéstől mentes pépet adhat.

Alkamas-e a mészfesték a műemlékvédelemben?

A gyakran hangoztatott véleményt, hogy a mész és/vagy az égetőanyag fajtája vagy akár az oltás időtartama mérvadó lenne a mészfesték káros anya­gokkal szembeni ellenálló képességének szempont­jából, a gyakorlat cáfolja, hiszen a mész kémiáját ezek a tényezők nem befolyásolják. így tiszta oltott mészből készített festékeket még a műemlékvéde­lem területén is egyre ritkábban alkalmaznak. A döntéshozóknak fel kellett ismerniük, hogy a törté­netileg értékes és/vagy műemlékvédelem alatt álló homlokzatok felújítását is bizonyos mértékig tartós eljárással kell elvégezni, és ezt sajnos (gyakran) nem lehet a klasszikus mészfestékekkel elérni.

A tiszta mészfestékek alapvető hátránya a pig­mentanyagok gyenge megkötési képessége, így tehát a fehér mellett csak pasztell színárnyalatok jöhetnek szóba. A DIN 18 363 szabvány VOB C. részében a mészfestékeket úgy definiálják mint mészből (a DIN 1060 1. része alapján) és max. 10% mészálló színanyagból álló keveréket. A mészálló szervetlen pigmentek közé tartoznak a föld- és oxidfestékek (földfestékek, a fehérhez titán-oxid, nikkeltitán a sárgához, kobaltkék, vas-oxidok a vö­rösökhöz, sárgához, barnához és feketéhez).

Mivel a színanyagok por formájában kaphatók, felhasználás előtt egyedül vagy a mésszel együtt kell oltani őket. Hogy a pigmentek jobb megkötése elérhető legyen, a manapság kereskedelemben kapható mészfesté­kekhez műgyanta emulziókat kevernek. De ebben az esetben már nem beszélhetünk mészfestékről a DIN 18 363 szabvány vagy a műemlékvédelem szempontjai szerint.

Az oldalfalak és a mennyezetek mészfestésénél a kö­vetkező műveleteket kell elvégezni:

• alapanyagok előkészítése;
• alapfelület előkészítése;
• első mészfestés (alapmeszelés);
• felületjavítás tapaszolással, gletteléssel;
• második mészfestés (közbenső);
• harmadik mészfestés (fedő).

A mészfestés alapanyagának előkészítése

A festéshez felhasználásra kerülő alapanyagok: a mész­pép, a lenolaj vagy olajfesték hígító és a víz. Ezeket mű­anyag vödörben vagy hordóban keverik össze.

Először a mészpéphez hozzákeverik a lenolajat (0,5%) vagy olajfesték hígítót (1,0%) úgy, hogy azok egymásban teljesen homogénre keveredjenek el. Ezután kell hozzáadni a vizet. A mész térfogatához viszonyítva kb. 1,0-1,5 szeres mennyiségű vízre van ahhoz szükség, hogy tej sűrűségű anyagot kapjunk. Az előkészített mészfestéket a felhordás előtt 1 mm lyukbőségű szitán át kell szűrni.

Az alapfelület előkészítése

A meszelés előtt a felületet elő kell készíteni. Ez azt jelen­ti, hogy az új vakolt felületet át kell kaparni, szükség szerint le kell csiszolni. Ehhez spatulát, csiszolópapírt lehet hasz­nálni, így a fal felületéről el lehet távolítani a habarcsmarad­ványokat és más szennyeződéseket. A csiszolás és kaparás után portalanításra van szükség.

Az alapmeszelés

Az alapmeszelés mindig a nyers vakolt felületre készül, átitatja a vakolat simítórétegét, elősegíti a vakolat homok­szemcséinek megkötését. Alapjául szolgál a további mész­festék rétegeknek.

A vakolat porozitása, szívóképessége, a mészfesték hí­gítása határozza meg, hogy milyen mélységben történik az átitatás (normál vakolatok esetében 2-5 mm). Az alapme­szelést vékony rétegben kell készíteni, ügyelve arra, hogy rétegvastagodás ne alakuljon ki a felületen.

A munkát a mennyezeten kell kezdeni, a fény irányával párhuzamosan, valamelyik sarokból kiindulva. A fény-ár­nyék hatás ilyenkor a kevésbé vehető észre. A további réte­geket az előző rétegre mindig merőlegesen kell felhordani. Több réteg esetén úgy kell a meszelést befejezni, hogy az utolsó réteg mindig párhuzamos legyen a fény irányával.

Felületkiegyenlítés

A vakolatok mindig tartalmaznak különböző felületi hibá­kat, repedéseket, vakolathiányosságokat, és felületi egyenet­lenségeket. Ezeket különböző tapaszokkal, glettanyagokkal lehet kijavítani, tömíteni. A foltszerű javításokat tapaszolással (gipszeléssel), a fe­lületi egyenlőtlenségből eredő hibákat gletteléssel lehet el­tüntetni (7.2. ábra).

7.2. ábra. Tapasz és glett a vakolat felületén

A gletteléssel azonban nem lehet kijavítani a vakolat na­gyobb síkbeli eltéréseit, a glettréteg maximális vastagsága 0,2-0,3 mm lehet. A glettelést elsősorban igényes felületek alá készítik. A folttapaszolásnál a megsérült vagy hiányos vakolathibákat lehet kijavítani.

A gipszelésre és gipszes tapaszok elkészítésére két lehe­tőség van. A nagyobb méretű hiányosságok (max. 5×5 cm) tapaszolásához homokkal kevert gipszes tapaszt alkalmaz­nak. Ennek elkészítéséhez 7 rész finom szemszerkezetű ho­mokot, 2,5 rész gipszet, 0,5 rész mészpépet és vizet hasz­nálnak. A víz mennyiségét úgy állítják be, hogy a keverék konzisztenciája képlékeny, bedolgozható legyen. A kisebb egyenetlenségek kijavításához a meszes gletthez (lásd ké­sőbb) gipszet adagolnak.

A meszes glett alapanyaga a péppé oltott fehér építési mész, amelyhez 0,5% lenolajat kell keverni. A homogén masszát 1 mm-es lyukbőségű szitán kell átszűrni, így az esetleges szennyeződések, oltatlan szemcsék eltávolíthatók. A mészpéphez viszonyítva kb. 10-15% gipszet kell beáztat­ni és egyenletesen hozzákeverni, majd kb. 1-1,5 órás pihen­tetés következik. Ezután a glett jól bedolgozható.

A második és harmadik mészfestés

A második (közbenső) és harmadik (fedő) mészfesték réteget az alapmeszelés és a felületjavítások után lehet fel­hordani. Ennek alapanyaga annyiban különbözik az alap-meszelés anyagától, hogy az előzetesen beáztatott mész­péphez kb. 10% budaiföldet vagy bécsi fehéret kevernek. A hígításhoz használt víz mennyisége kb. 50%, a mészpép­hez adagolt lenolaj mennyisége 0,5%.

A teljes felület meszelésénél ügyelni kell arra, hogy a felület megfolyásmentes legyen, és ne alakuljanak ki felü­lethiányok, foltok. A festést vékony rétegben kell végezni, mert ellenkező esetben a réteg feltáskásodhat, levelesen le­válhat. A mészfestést óvni kell a gyors kiszáradástól, kü­lönben a felület lekophat. A belső helyiségekben ne legyen huzat, a külső felületeket pedig árnyékolni kell, vagy he­lyesen kell megválasztani a meszelés időpontját. Optimális körülmények között a száradási idő kb. 8-10 óra. Ilyenkor a párolgással párhuzamosan lezajlik a kémiai kötés is.

A harmadik réteg 24 óra után felhordható:

A mennyezetre a fény irányával párhuzamosan, az oldalfalakra pedig füg­gőlegesen. A festék elkészítésénél az egyenletesebb felületi igény miatt a hígításhoz nagyobb vízmennyiséget (kb. 60%-ot) használnak.

A színes mészfestés, homlokzatok festése

Színes mészfestés esetén az alapmeszelés az előzőek­ben leírt módon készül. A második és a harmadik réteg felhordásánál azonban színezőanyaggal kell a mészfestéket a megfelelő színűre beállítani. A felhasznált pigment mennyisége legfeljebb 10% lehet a mészpéphez viszonyítva. A pigmentet előzetes áztatás után lehet a keverékhez hoz­záadni.

A fehér és a színes mészfestést a homlokzatokon úgy végzik, hogy először az alapmeszelés rétegét hordják fel a felületre. Ennek feltétele, hogy a vakolat felülete hibátlan legyen. A második és harmadik színezőrétegben budaiföldet csak olyan mennyiségben szabad használni, hogy a pig­menttel együtt mért mennyiség ne haladja meg a 10%-ot. A külső felületeken a belső felületeknél leírtakhoz hasonló­an egyenletes, foltmentes felhordásra kell törekedni. A felü­letet óvni kell a hirtelen kiszáradástól.

Mész-fehércement festék

Még ha ma már nagyon ritkán használnak mész-­fehércement festékeket, a teljesség érdekében mégis meg kell említenünk őket. Por alakú festék­ről van szó, amelyet vízzel kell bekeverni. Mivel a fehércement hidraulikus kötőanyag, és ennek következtében víz felvétele mellett szilárdul meg, nem lehet a mész-fehércement festékeket vödörben bekeverve forgalomba hozni, és ügyelni kell arra is, hogy a tárolás során se legyen nedves.

Hogy a mész­-fehércement festék ne „párologjon el”, gondos utókezelésre van szükség. Mivel ezek az ásványi festékek nem tesznek lehetővé erőteljes színeket és emellett nagyon merevek is, a mész-fehércement festékeket még a műemlékvédelmi felújítások során sem alkalmazzák előszeretettel.

A festő, mázoló, tapétázó munkákkal a körülöt­tünk lévő felületeket díszítjük, megóvjuk a kü­lönböző igénybevételek hatásaitól. Ez a megálla­pítás egyaránt igaz az újonnan készülő és a már meglévő épületszerkezetekre.

A díszítő jelleg azt jelenti, hogy a színek, minták, felüle­ti struktúrák esztétikussá, széppé teszik a környezetünket. Az épületek homlokzatainak, a lakások, üzemek, műhelyek, bevásárlóközpontok stb. belső felületeinek színezésével el lehet tüntetni azok sivárságát. A szín figyelemfelkeltő is lehet, tájékoztathat, illetve a színhatások befolyásolhatják érzelmeinket, hangulatunkat, térérzetünket.

Az elkészített bevonatok védik a szerkezeteket, felülete­ket, lehetővé teszik a könnyű tisztántartást, és egyéb funkcióknak is megfelelhetnek (pl. tűzvédelem, sterilizálás, kor­rózióvédelem stb.).

A felületvédelem alapvetően háromféle lehet

1. Festés

Festés alatt a különféle építmények, lakó- és középületek fal-, pillér-, oszlop- és födémfelületeinek mész, enyv, vagy műgyanta kötőanyagú festékkel történő bevonását értjük.

2. Mázolás

Mázolással a fém-, fa-, beton-, faforgács lap és falfelüle­tek védőbevonatát készíthetjük el.

3. Tapétázás

Tapétázással a belső falak, mennyezetek teljes felületű vagy részleges bevonása valósítható meg, papír, műanyag, stb. alapanyagú tekercsek felragasztásával.

Felületek előkészítése

A festő, mázoló, tapétázó munkák előtt meg kell vizsgál­ni az alapfelületeket, azok anyagát. A felület sima, csorbulás-, repedés-, púposság- és hullámosságmentes legyen.

Az alapfelületek anyagának megállapítása azért fontos, mert a festékipar a különböző anyagoknak megfelelően alakította ki termékskáláját. A festékanyagok eltérő tulaj­donságúak (tapadás, szívóképesség, fedőképesség, korró­ziógátlás stb.), ezért mindig az adott felületnek legjobban megfelelő terméket kell kiválasztani. Nagyon fontos, hogy a készülő festék-, máz- vagy tapétaréteg, illetve az alap kö­zött a legkedvezőbb tapadás jöjjön létre.

A pontos geometriai méretek, az alakhelyesség sokszor a festő tevékenységétől függetlenek. Az alapfelületet elkészítő szakemberek hibájából kialakuló hiányosságok egy részét festő munkával el lehet tüntetni (pl. csiszolással, gletteléssel, tapaszolással).

7.1. ábra. Felhólyagosodott festékréteg

Fafelületeknél ellenőrizni kell, hogy a szükséges favéde­lem megtörtént-e. Fémfelületek esetében a mázoló munka csak korróziómentes alapfelületre történhet. A felsorolt elvárásoknak meg nem felelő felületek esetén a szükséges előkészítést el kell végezni.

A falfestési és tapétázási munkákhoz az egyes szak­máknak a következő készültségűeknek kell lenniük:

• A hibás, megrongálódott vagy minőségileg kifogásol­ható vakolatrészeket a kőműveseknek kell kijavítani a festési munkák előtt (nagyobb repedések, folytonos­sági hiányok, lefagyások stb.).
• Az egyéb vakolathibákat (sókivirágzás vagy más ere­detű foltok) előzetesen szigeteléssel kell megszüntetni.
• A hidegpadlót teljesen el kell készíteni. Melegpadlók esetén a szőnyegpadlót a festés után kell leteríteni, par­kettaburkolat esetén pedig a vakpadló elkészítése előtt be kell fejezni a festést.
• Késznek kell lennie a víz- és központi fűtéshez szük­séges alapvezetékeknek és a villanyszerelési alapvezetékeknek. A fűtőtesteket nyomáspróba után le kell sze­relni, szabaddá téve ezzel a falfelületeket.
• A helységeket ki kell takarítani.
• A külső homlokzatokon be kell fejezni a kőműves, mű­köves, épületszobrász, kőfaragó, bádogos, villanyszerelő stb. munkákat.

A felületek festése esetén javasolt, hogy a léghőmérsék­let legalább +10 °C legyen a festés ideje alatt, és utána még legalább 48 óráig.

A teljes felület festése előtt célszerű minden esetben pró­bafestést végezni. A próba során kiderül, hogy a festék mennyire képes az alapba szívódni, illetve milyen a takaróké­pessége, hogyan képezhető vele egyenletes bevonat, milyen kötési tulajdonságai vannak.

Padlóösszefolyó nélküli vizes helyiségek esetében vízzá­ró burkolattal lehet a nedvesség elleni szigetelést kialakítani. A burkoláshoz egy rendszerhez tartozó anyagokat (ragasztó, hézagoló) kell használni, lejtés kialakítása nélkül. Azokban a vizes helyiségekben, ahol padlóösszefolyó épül(t), a használati és üzemi víz elleni szigetelést megfelelő mértékű lejtéssel kell kialakítani (lemezes szigeteléseknél 0,5-1,5%-os, a burkolat síkján 1-1,5%-os).

A padlóösszefolyó(k) helyét úgy kell meghatározni, hogy az alaprajzi felosztás közel azonos lejtésű és méretű mezőket eredményezzen. A bűzelzárós padlóösszefolyó a helyiség legmélyebb pontjára kerüljön és a szigeteléshez vízhatlanul kapcsolódjon. A szigetelés síkjában ajánlott olyan összefolyót alkalmazni, amely hozzáférhető, tisztítható (6.5. ábra).

6.5. ábra. Padlóösszefolyó kialakítása teljes értékű szigetelés esetén

Előfordul, hogy az egymással szomszédos vizes helyisé­geket az üzemi víz elleni szigetelés válaszfalak alatti átve­zetésével egy szigetelési egységként kezelik. (A válaszfalak kizárólag nedvességre nem érzékeny anyagokból készülhet­nek.) Ilyenkor a vízszigetelés és a helyiségek burkolatának eltérő lejtésalakítása miatt az összefolyó pontokat egymás­tól távol alakíthatják ki (6.6. ábra). Ebben az esetben a bur­kolat vonalmenti vagy pontszerű összefolyója a szigetelésre kerül, annak áttörése nélkül vezeti el a nedvességet.

6.6. ábra. Padlóösszefolyó helyének meghatározása
a) a szigetelési sík lejtés alakítás a b) a burkolati sík lejtés alakítás a

Külön előírások rendelkeznek arról, hogy használati és üzemi víz elleni szigeteléseket – függetlenül a szigetelés módjától – a függőleges szerkezeteken milyen magasságig kell felvezetni. Ezt foglaltuk össze a 6.2. táblázatban.

6.2. táblázat:

[table id=430 /]

A lemezszigeteléseket általános esetben elégséges csak a padlóburkolat felső síkjától 20 cm-es magasságig felvezetni (6.7. ábra), mivel a szerkezeteket érő nedvességhatások füg­gőleges felületeken a gyors elvezetés miatt kevésbé károsak, mint vízszintes felületen.

6.7. ábra. Teljes értékű szigetelés felvezetése függőleges szerkezetre, 20 cm-es magasságig

A nedvesség elleni védelemhez itt elegendő a vízzáró burkolat is. Ha a lemezszigetelést nagy magasságba kell felvezetni, akkor szigetelést védő előfalat kell építeni (6.8. ábra).

6.8. ábra. Teljes értékű szigetelés felvezetése függőleges szerkezetre szigetelést védő előfal építésével

A különböző berendezési tárgyak és gépészeti szerelvények ehhez a szerkezethez kapcsolódnak, így biztosítva a szigetelőréteg áttörésének elkerülését. Abban az esetben, ha a vizes helyiségben kémiai hatás­ra lehet számítani, csak olyan anyagokat lehet felhasználni, amelyek ellenállnak az adott károsító anyagoknak.