• falazás

Statikai alapfogalmak

A statikusnak az a feladata, hogy számításai segítségével gondos­kodjék a ház vagy egy meghatá­rozott épületelem stabilitásáról. Kiszámítja a várható terheléseket és nyomó igénybevételeket, ezek alapján pedig méretezi az erké­lyeket, a födémeket és vasalá­sokat, a falakat és az alapokat.

Alapok

A nagyobb épületrészek, de sokszor még a kisebbek is ala­pokon állnak. Az alapoknak az a feladata, hogy a rájuk nehezedő terhelést átadják a talajnak. Az al­talaj sokféle lehet: vannak jó és terhelhető talajok, ilyen az agyagos sziklatalaj; közepesek, mint a kavicsos talaj, és rosszabbak, mint a láptalaj. Az alapokat az altalajnak megfelelően kell megvá­lasztani. Teherbíró altalajnál sáv­alapot alkalmazhatunk, ennek mé­reteit sokféleképpen meg lehet választani.

A sávalapok általában a nem túl nehéz építményekhez, például garázsokhoz vagy kert­falakhoz is elegendők. Ha viszont az altalaj nem megbízható, akkor rendszerint vasbetéthálóval meg­erősített lemezalapot kell készí­teni. Ez a felülről ható nyomó­erőket teljes felületén elosztva adja át a talajnak. Az alapoknak egészen a fagymentes mélységig(fagyhatár) le kell nyúlniuk, nehogy az alattuk esetleg összegyűlő víz megfagyva megemelje és ezzel károsítsa az építményt.

Ez a mélység az éghajlati öve­zettől függően a talajfelszín alatt legalább 80-120 cm. Az egy­szerű sáv- és lemezalapokat házi­lagosan is elkészíthetjük, a na­gyobb terhelésnek kitett alapokat (pl. lakóépületek alapjai) azonban mindenképpen szakcéggel készít­tessük el!

A statikus egyik fontos feladata a falazat méretezése. A falakra ható terhelés elsősorban a fölöttük elhelyezkedő szerkezetektől, töb­bek között tehát a ház emeleteinek számától függ. A falazóelemek különböző terhelhetőségre ké­szülnek. Minél szilárdabb és terhelhetőbb azonban egy falazóelem, többnyire annál rosszabb a hőszigetelő képessége. Még egy falon belül is szükség lehet arra, hogy különböző falazóelemeket használjunk, pl. egy nagy terhe­lésnek kitett falpillérhez vagy áthida­lások fölött.

A falnak különböző feladatoknak kell megfelelnie. A teherhordó falak – ezek túlnyomórészt külső falak – veszik fel a fő terhelést, vas­tagságuk ezért kisebb lakóépü­leteknél általában min. 25 cm. A jobb hőszigeteléshez azonban gyakran ennél lényegesen vasta­gabb falakat építenek.

A merevítőfalak – elsősorban a belső falak – olyan áttörés nélküli keresztfalak, amelyek a teherhor­dó falaknak kellő merevséget adnak, azaz megakadályozzák, hogy azok oldalirányban elmoz­duljanak. Vastagságuk 12 vagy 20 cm szokott lenni. A nem te­herhordó falak, pl. a statikai funk­ció nélküli, egyszerű válaszfalak ezzel szemben még kisebb vas­tagságokkal is készíthetők.

Kétrétegű fal, falak magassága

A kétrétegű fal egy általában 25 cm vastag, teherhordó belső rétegből és egy többnyire 12 cm vastag külső rétegből áll. A két­rétegű fal többnyire égetett vagy mészhomok téglából készített külső héja általában nyersen marad. A két réteg közti teret a konst­rukciótól függően hőszigetelő ré­teg tölti ki, egyes esetekben a szi­getelőréteg mellett átszellőztetett légrést is kialakítanak.

A külső héjat speciális falhorgo­nyokkal (legalább 5 darab/m²) kell a belsőhöz erősíteni. Különböző építőanyagokat és téglamérete­ket kombináltan is lehet alkal­mazni.

Szabadon álló falakat – azaz olyan falakat, amelyeket semmi nem merevít, pl. szabadon álló kerítéseket – csak meghatározott ma­gasságig szabad építeni. A meg­engedett magasság a fal vastagságától és a falazóelemek önsú­lyától függ. Az olyan falaknál, ame­lyek jelentősen a terepszint fölött helyezkednek el, pl. magasan fek­vő teraszokon épített falaknál, a nagyobb szélterhelés miatt a legnagyobb megengedhető ma­gasság értéke kisebb.

A beton építőelemek statikai ter­helhetőségének javításához azokban különféle erősítőbetéteket, elsősorban betonacél rudakat vagy hálókat helyeznek el. Még a házilagosan elkészíthető, egysze­rűbb épületelemeket, pl. egyszerű sávalapokat vagy teraszlemeze­ket is erősíthetjük vasbetétekkel. A betonacélt vágótárcsával, szük­ség esetén fémfűrésszel lehet da­rabolni.