• penészesedés

Penészkárok és az előidéző okok, példák és esettanulmányok

A penészgombatelepek megjelenésének és kifejlődésének feltételei (az első három tényező mindig adott).

Ezek az okok:

• fertőzőképes gombaelemek jelenléte;
• oxigén jelenléte;
• kedvező tenyész hőmérséklet;
• táptalaj, a felület kémhatása (műanyag alapú felületképzések);
• nedvesség (közvetlen beázások, kondenzá­ciós eredetű nedvesedés);
• hőszigetelés eredetű okok (hőhidak, hibás vagy hiányos hőszigetelés);
• elégtelen szellőztetés;
• alulfűtés;
• túlzott nedvességterhelés („zárt tér”, nem rendeltetésszerű használat);
• nedves épületszerkezet;
• előnytelen bútorozás.

A penészgombák élettanával kapcsolatos vizs­gálatok szerint a fertőzőképes gombaelemek penésszel nem károsított helyiségekben is mindig jelen vannak. A penészgombának ked­vező létfeltételeknek általában 3-7 napig kell fennállniuk ahhoz, hogy a gombaspórák ki­csírázzanak. A környezet gombaszennyezett­sége és ezen belül az egyes gombafajták gyakorisága függ az évszaktól és a vegetá­ciótól is.

A táptalaj – felületképző anyagjainkban – a leg­több esetben eleve adott. Ebből a szempont­ból különösen a műanyag alapú festések és tapéták előnytelenek. A felület elszennyeződé­sével (porosodás, egyéb szerves szennyező­dések) azonban az önmagukban tápanyagot nem tartalmazó felületképző anyagok is táp­talajként működhetnek. Érdekesség, hogy a lakáspenészedésben szerepet játszó gomba­spórák zömének van belső tápanyagforrása, pl. desztillált vízben is képesek kicsírázni. A lakásokban az oxigén, a megfelelő kémha­tás és a kedvező tenyész hőmérséklet is adott.

Nedvesség a lakásban

A nedvesség jelenléte az egyetlen olyan felté­tel, amelyet nem kell minden esetben adott­ságként kezelni, mert kiküszöbölhető. A ned­vesség korlátozása a legfontosabb eszköz, amellyel befolyásolni lehet a penész meg­jelenését, ill. az ellene való védekezést. A penészgombatelepek megjelenésére és kifejlődésére akkor számíthatunk, ha a helyi­séget határoló (főleg külső) falak, födémek belső felületén tartósan (kb. 3-5 napig) ned­vesség jelenik meg. Ha a nedvesedés oka a külső oldali beázás, akkor a penészedés az ehhez kapcsolódó helyeken alakul ki.

A megtelepedő gomba spórája elsősorban a szerkezet felületéhez közeli rétegéből veszi a vizet az élettani folyamataihoz. A belső felület­képző rétegek kapillár pórusos szerkezetében mindig van a levegőből szorpciósan megkötött víz. Kérdés, hogy ha mindig van víz, miért nincs mindig penész?

Ennek megértéséhez nézzük az anyagok szorpciós izotermáját. A szorpciós izoterma a külön­böző relatív páratartalmú (Rp) terekbe helyezett anyagok szorpciósan felvett egyensúlyi nedvességtartalmát (Nt) fejezi ki, jellegét az ábra mutatja.

A szorpciós izoterma vízszintes tengelyén a relatív páratartalmat, függőleges tengelyén az anyag nedvességtartalmát jelöltük.

A szorp­ciós izoterma három zónára osztható:

• az 1. zónában (az 1. és 2. pont között) az anyag kapillárisainak falán egy molekula vastagságú víz van szorpciósan megkötve;
• a 2. zónában (a 2. és 3. pont között) az anyag kapillárisainak falán több molekula vastagságú víz van szorpciósan megkötve;
• a 3. zónában (a 3. és 4. pont között) az anyag kapillárisaiban kondenzálódik a víz. A szorpciós izoterma ábrájából is látható, hogy ez az ún. kapilláris kondenzáció már akkor kezd kialakulni, amikor a relatív pára­tartalom 75-80 %-os. Ilyen nedvességtar­talomnál a felület még „száraz”, mivel a felü­leti kondenzációhoz a relatív páratartalomnak el kell érnie a 100 %-ot. A spóra a kapilláris­ban lévő vízből veszi fel a nedvességet, mivel a kapilláris falához kötött vizet nem tudja onnan leválasztani. Ezt a kapcsolat látható az alábbi képen, lent.

A kapilláris és felületi kondenzáció kialakulása.

Ha a felületen lévő spórák a kapillárisokban kondenzált vízhez jutnak, akkor megindul a gombaspórák csírázása és kialakulhatnak a penészgombatelepek. A penészgombáknak a kiszáradás ellen megfelelő védelmi mecha­nizmusaik vannak. Ennek oka, hogy a spórák sokkal ellenállóbbak a vegetatív hifáknál (gomba­fonalaknál), és életképesek maradnak olyan esetekben is, amikor a gombatelep elpusztul. Ha a körülmények újra kedvezővé válnak, a spó­rák kicsíráznak, és gombafonalat növesztenek.

Ha egyesesetekben a felületi kondenzáció létre is tudna jönni, biztos, hogy előtte a kapuláris kondenzáció is lejátszódik, tehát e jelen­ség mindenképpen meghatározó. Ez azért is veszélyes, mert a jelenség nem látszik az anyag felületén, mégis jelen van a felületi rétegekben.

Hőhidak az épületben

A hőszigetelési eredetű okokon elsősorban a hőhidakat kell érteni. Hőhídnak nevezzük mindazokat a szerkezeti helyeket, ahol az egy­dimenziós hőáramlás helyett többdimenziós hőáramlás alakul ki. Ide tartoznak a szerkezetek síkváltásainál keletkező, elkerülhetetlen „geometriai” hőhidak (pl. pozitív talsarkok) és az inhomogén szerkezetrészeken jelentkező „anyagváltási” hőhidak (pl. talp-födém csatla­kozások, falazatba épített vasbeton pillérek stb.), amelyek általában együttesen jelentkeznek a különféle épületszerkezetek csatlakozásai­nál. Kedvezőtlen hatásukat növelheti az épület­homlokzatból kiálló szerkezetek (pl. erkély­lemezek, attikafalak stb.) „hűtőbordahatása” is. Hőhídmentes épület vagy épületszerkezet nem létezik.

A hőhidak hatása a hőveszteség növekedését és kis belső felületi hőmérséklet kialakulását okozza. A hőhidas szerkezet­részeken a belső felülettel közvetlenül érint­kező (és azzal azonos hőmérsékletű) levegő­réteg relatív nedvességtartalma nagyobb lesz, mint más, „melegebb” felületrészeken. Minél rosszabb a külső határolószerkezetek hőszige­telése, és minél veszélyesebb hőhidak vannak, annál könnyebben kialakulhat a kapilláris kondenzáció.

A hőhidak hatásán túl a penészkárok keletke­zésének másik alapvető oka a lakások, a helyiségek kiegyenlített, szabályozott szellőz­tetésének megoldatlansága, amit súlyosbít az igen jól záródó műanyag ablakok és erkély­ajtók beépítése. A friss levegő bevezetése, és az elhasznált levegő elvezetése sokszor meg­oldatlan. Ez a hatás különösen a „pozitív” fal­sarkoknál kedvezőtlen, mivel itt a megfelelő levegőáramlás, levegőcsere gátolt, vagyis a levegőben lévő pára feldúsulhat, és az amúgy is hidegebb felületeken (pl. az ablakok és erkélyajtók gyenge hőszigetelő képességű üvegezésén és a hőhidak környékén) lecsa­pódik.

Az alul fűtés igen ritkán (pl. időszakosan használaton kívüli épületben vagy helyiségek­ben) fordul elő. A túlzott nedvességterhelés („zárt tér”, nem rendeltetésszerű használat) az épületek és helyiségek szokványos használata és rend­szeres fűtés esetén általában nem jellemző. Nedves épületszerkezeten a „friss” épületha­tároló szerkezetek nagy nedvességtartalmát kell érteni, de ez a hatás csak az építés után 1-1,5 évig idézhet elő penészkárokat.

Az előnytelen bútorozás egyik fajtája a nem megfelelő helyen (pl. homlokzati falak mentén, falsarkokban) beépített bútor (legtöbbször konyhaszekrény), mivel felette a megfelelő levegőáramlás, levegőcsere, ill. a pára eltávo­zása akadályozott. A másik típus, amikor a be­épített bútor és tartalma (részleges vagy teljes felületű) belső oldali hőszigetelésként műkö­dik, ezért a belső falfelület hőmérséklete idő­szakonként (esetleg a harmatpontnál is) kisebb lesz, mint a beépítetlen falfelületek hőmér­séklete.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek. Egy, a szakér­tői felülvizsgálat előtt három évvel átadott, 12 lakásos budapesti társasház. Az épület négy lakószintes, alápincézett, monolit vasbe­ton vázas, a vázkitöltő külső falak kétoldalt vakolt, 30 cm vastag vázkerámia falazatok. A lakásokat az alsó szinteken erkélyekkel, a legfelső szinten tetőteraszokkal alakították ki.

Károsodások. A legfelső szinti lakás két lakó­helyiségében erős penészképződés. A kép bal oldalán látható piros karika egy olyan szer­kezetkialakítást jelöl, ahol a sarokablakok acélpillérhez csatlakoznak, e felett a két irány­ban beépített vasbeton kiváltógerenda hőszi­getelt, de a vasbeton előtetők és az attikafalak nincsenek hőszigetelve. A keletkezett penész­károsodás a képen látható.

A társasház utcai homlokzata.

A fenti. képen látható jobb oldali piros karika ugyanebben a lakásban, a gyermekszobában keletkezett penészképződés helyét jelzi.

Itt elsősorban a lapostető hőszigeteletlen attikafalának hő híd hatása („hűtőbordahatás”) mutatkozik meg a kapcsolódó külső falak és a tetőfödém csat­lakozásánál. A falsarokban itt is vasbeton pillért építettek be, de a derékmagasságában keletkezett penészcsík arra utal, hogy annak hőszigetelése nem megfelelő. Ebben az épületben kilenc helyen keletkezett penészkár, valamennyi a legfelső lakószinten.

Penészképződés a kiváltógerendán.

Penészképződés a gyermekszobában, a pozitív falsarokban.

A károsodások okai: A szerkezetkialakítás eleve magában hordozza azt a veszélyt, hogy a „pozitív” falsaroknál, a vasbeton sarokpillér és a homlokzatsíkból kinyúló, hőszigeteletlen vasbeton lemezszerkezetek sávjában idősza­kosan igen kicsi belső felületi hőmérséklet alakuljon ki. Ezt csak igen gondos tervezéssel és kivitelezéssel lehet elkerülni. A kivitelezést csupán olyan engedélyezési terv alapján vé­gezték, amely még az OTÉK szerint előírt két ­irányú metszetrajzokat és a hőtechnikai ellenőrző számításokat sem tartalmazta és egyéb­ként sem adott megfelelő támpontokat az épületszerkezetek hőszigetelésére vonatko­zóan. Márpedig a penészkárok elkerüléséhez egy ilyen épületnél (is) részletes kiviteli terv, minden eltérő szerkezeti csomópont átgondolt kidolgozása és természetesen ugyanilyen gon­dos kivitelezés szükséges.

A javítás módja: Lokális külső oldali hőszigete­lés nem lehetséges. Javasolt a károsodott szerkezetrészeken belső oldali „páragazdál­kodó” hőszigetelés (PromatectMC) beépítése és a helyiségek páraszabályozású szellőzte­tésének megoldása.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy 2005 má­jusában elkészült, hagyományos szerkezetű, négyszintes (földszint, két emelet, tetőtér), 26 lakásos társasház. A homlokzati falak monolit vasbeton vázpillérek közötti, 30 cm vastag vázkerámia vázkitöltő falazattal készültek. A monolit vasbeton födémek koszorúgerendáit és a vázpilléreket 5 cm vastag, kétoldalt fa-gyapot lemezzel ellátott expandált polisztirolhab táblákkal hőszigeteltek. A padlásfödém részben ereszpárkányos kialakítású.

Az épület ereszpárkányos részlete.

A padlásfödém alatti penészesedés a kiváltógerendán.

A padlásfödém alatti penészesedés a kiváltógerendán, falsarokban.

Károsodások: Az épület legfelső szintjén több lakás helyiségeiben keletkezett – eltérő mértékű – penészkárosodás, de a legsúlyosabb penész­károk a homlokzati falak és a padlásfödém csat­lakozásánál jelentek meg.

A károsodás okai: A tervek felülvizsgálata során megállapítható volt, hogy a kiviteli terv­dokumentáció, ill. egyes szerkezeti részletraj­zok épületszerkezeti megoldásai, részletképzé­sei állagvédelmi szempontból nem megfele­lőek, azaz a tervezett megoldások nem bizto­sítják a szerkezetek és szerkezeti csatlakozások belső felületeinek olyan (a harmatponti hőmér­sékletnél nagyobb) hőmérsékletét, amely – átü­tési idényben tartósan, vagyis több napon keresztül törvényszerűen jelentkező kis külső levegő-hőmérsékleteken – elegendő a belső felületi páralecsapódás és (esetenként) a pe­nészképződés megakadályozására.

A homlokzati fal és a padlásfödém csatlakozása.

A fenti ábrán látható, hogy az ereszpárkány feletti, 5 cm vastag hőszigetelés, a búvótér feletti, 10 cm vastag hőszigetelés a talpszele­menhez csatlakozik és így annak sávjá­ban a zárófödém gyakorlatilag hőszigete­letlen, névleges hőátbocsátási tényezője, U = 0,92 W/m² K. A képen megfigyel­hető, hogy a penészképződés a padlásfödém és az ablak feletti vasbeton kiváltógerenda csatlakozásánál, a mennyezeten és a kiváltó­gerendán is bekövetkezett. Természetesen a külső „pozitív” falsarkok felett a hőhídhatás (és a károsodás) jóval erősebb mértékű.

A javítás módja: A padlásfödém külső részé­ben (párkánylemez és talpszelemen, valamint a padlásfödém szélső sávja) szórt cellulóz hőszigetelés juttatható (csövön) a szerkezet­be. Ezzel a párkánylemez felső oldali hőszigetelése is javul, de megszűnik a talpszelemen hőhídhatása is. Természetesen a vasbeton párkánylemez hűtőbordahatása ekkor is megmarad, de csökkentett mértékben, ami ele­gendő az állagvédelmi követelmények kielégí­téséhez, vagyis a penészkárok megszünte­téséhez.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy 2002-ben épült négyszintes, négylakásos társasház. Az alápincézett épületben két-két földszinti, ill. kétszintes (emelet + tetőtér) lakást alakítot­tak ki. Az épület 30 cm vastag, kétoldalt nor­mál vakolatú, helyenként vasbeton pillérekkel erősített, „nútféderes” vázkerámia falazóelemekből épített külső falakkal és monolit vasbeton födémekkel készült. A homlokzati falakat a tervek szerint a födémek sávjában és a vas­beton pillérek külső felületein 5 cm vastag, faforgács lemezekkel társított expandált polisz­tirolhab lapokkal hőszigeteltek. A pincefalak vakolt lábazati szakaszát 7 cm vastag extrudált polisztirolhab táblákkal hőszigeteltek, de a nagy­részt fűtetlen pince feletti födém terv szerinti hőszigetelése nem készült el.

Károsodások: A földszinti és tetőtéri lakások­ban sok helyen keletkeztek penészkárok, fő­ként az épületsarkoknál, a homlokzati falak és födémek csatlakozási sávjában, a tetőtéri térd­falak és ferde falak csatlakozásainál, de még a földszinti lábazati falakon is. A lakástulajdo­nosok a hideg fal- és padlófelületekre panasz­kodtak.

Vizsgálatok: A felületihőmérséklet-mérések arra utaltak, hogy a homlokzati falak valamennyi lakószinten alul hőszigeteltek: a felületi hőmér­sékletek és a belső levegő-hőmérséklet közötti eltérés viszonylag nagy, 7 °C-os külső levegő­hőmérsékleten az „általános” falszakaszokon is elérte helyenként az 5-6 °C értéket, míg a „kritikus” helyeken („pozitív” falsarkok, vas­beton pillérek, fal-födém csatlakozások) nem volt ritka a 8-10 °C hőmérséklet-különbség sem. A földszinti lakások padlófelületén és a fal tövében mért felületihőmérséklet-mérések hasonló eredményre vezettek: itt a legnagyobb hőmérséklet-különbség elérte a 11 °C-ot.

A mé­réseket kedvező (7 °C-os) külső levegő-hő­mérsékleten végezték, a téli időszakban ennél 10 °C-kal kisebb átlaghőmérsékletek tartósan, több napig is előfordulnak, így nyilvánvaló, hogy az épület állagvédelmi és hőérzeti szem­pontból alkalmatlan. Az összesen 67 hőtérképből néhányat bemutatunk. Az emeleti, kétszintes lakások felső szintjén, a beépített tetőtérben is tapasztalhatók voltak felületi elszíneződések és mérhetők voltak rendkívül kis (a harmat­ponti hőmérséklethez közeli) felületi hőmér­sékletek a függőleges és ferde falak csatlako­zásánál.

A károsodások okai: Az épületsarkon csat­lakozó ablakok közötti vasbeton pillért a terv szerint 5 cm vastag HERATEKTA C3 táblákkal hőszigeteltek, azonban a képen látható elszíneződés (a fertőtlenített penészfoltok helyén) ezt megkérdőjelezte. Már a „kopogtatásos” ellenőrzés, ill. az ennek nyomán végzett feltárások során kiderült, hogy a hőszigetelés hiányos, ill. azt nem fordították rá az ablakok tokszáraira.

Penészfoltok nyoma a sarokpillérnél
oromfalak és ferde falak csatlakozásáról.

A pillér termovíziós vizsgálata (fenti kép) is igazolta ezt a feltételezést, hiszen a nappali-konyha helyiségben állandónak tekinthető ti= 24 °C belső levegő-hőmérséklet és 45-50 % relatív páratartalom esetén a harmatponti hőmérséklet ts = 11 -13 °C, azaz alig kisebb, mint a szinte tavaszias, te = 5 °C külső levegő-hőmérsékleten mért belső felületi hőmérsékleti értékek. Az már más, de ide tartozó kérdés, hogy a terv szerint hőszigetelt vasbeton pillér névleges hőátbocsátási tényezője, U = 0,74 W/m² • K, amely nem elfogadható érték.

Hőtérkép

A 30 cm vastag falszerkezetbe épített 25 x 25 cm-es vasbeton pillér nem hőszigetelhető 5 cm-nél vékonyabb táblákkal, ám ezt a tervezőnek is tudnia kellett volna. A tetőtéri lakásokban mért kis felületi hőmérsékletek kialakulásának okai az alul-hőszigetelt ferde falak és a 30 cm vastag váz­kerámia falazatok csatlakozásainál kialakuló hőhidak.

A javítás módjai: A homlokzati fal kiegészítő helyi hőszigetelése és a földszinti födém alsó hőszigetelése. Egyes helyeken „páragazdál­kodó” belső oldali hőszigetelés beépítése is szükséges.

Esettanulmány

Épület: Egy hagyományos építésű, háromlaká­sos társasház. A földszinten egy lakást, míg az emeleten és a beépített tetőtérben két lakást alakítottak ki. A felső lakások megközelítésére vasbeton szerkezetű külső lépcsőket építettek.

Épületszerkezetek

Külső falak: Az épületsarkokon és a homlok­zati falak felezőjében beépített monolit vasbeton pillérek között 30 cm vastag vázkerámia fala­zat, kívül 4 cm-es, vékonyvakolatos, expandált polisztirolhab hőszigeteléssel.

Pillérek, koszorúgerendák és kiváltók: Monolit vasbeton szerkezetek külső oldali, 5 cm-es, expandált polisztirolhab hőszigeteléssel.

Külső lépcsők: Egykarú, az épületsarokban közbenső pihenővel kialakított monolit vasbe­ton lemezlépcsők. A lépcsőlemezek gyámolítására az épületsarkon két, egymásra merő­leges monolit vasbeton konzolgerenda készült. A vasbeton konzolgerendák a sarokpillérekhez csak a gerendák fő vasbetéteivel kapcsolód­nak, mivel a szerkezetek közötti EPS hőszige­telő táblák a betonkapcsolatot nem teszik lemez, a pihenő és a rövid (5 fokos) lépcsőkar csatlakozásánál konzolos kialakítású rejtett vasbeton gerendával.

Károsodások. Az első állagkárosodások a nappalival és étkezővel egy légterű konyha homlokzati falának belső felületén, az épület­sarok környezetében, a beépített konyha­szekrény feletti falszakaszokon, ill. a konyha­szekrény külső és belső felületein keletkeztek.

Az épület a külső lépcsővel.

Penészképződés a konyhaszekrény felett.

Penészképződés a konyhaszekrényben.

A károsodások okai (tervezési hibák):

• a hőszigeteletlen külső lépcsőszerkezet kialakítása, közvetlen (emeleti pihenő) és közvetett összeépítésük (a konzolgerendák acélbetéteivel) a homlokzati falban lévő vas­beton szerkezetekkel (pillérekkel és koszorú­gerendákkal);
• a lakás helyiségeinek kiegyenlítetlen, szabá­lyozatlan szellőztetése;
• a táptalajnak tekinthető eredeti belső felületképzés (diszperzit festés).

Első javítás, korábbi szakértői vizsgálatok után a következő műszaki intézkedéseket hajtották végre:

• a hőhidas épületsarkok utólagos külső oldali hőszigetelése;
• a földszinti lakás konyhájában a szélső (ere­detileg a falsarokban elhelyezett) kony­haszekrény áthelyezése egy belső falhoz;
• a konyhai falsaroknál az eredeti műanyag alapú festés eltávolítása, festés szervetlen anyagú, páraáteresztő festékkel.
• különleges, „páragazdálkodó” belső oldali hőszigetelés (PromatectMC) beépítése a ká­rosodás helyén;
• a helyiségek kiegyenlített, szabályozott szel­lőztetésének megoldása.

Ezek az intézkedések sikertelennek bizonyul­tak, bár a belső felületi páralecsapódás és a penészkárok mértéke csökkent.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy három­szintes (földszint + két emelet), részben alápin­cézett, hagyományos építésű lakóépület, két­oldalt vakolt, 30 cm-es vázkerámia falazatok­kal, monolit vasbeton födémekkel, erkélyekkel és előtetővel. Az egyik épületsarkon fémlemez burkolatú acéloszlophoz csatlakoznak a hom­lokzati üvegfalak.

Károsodások: Az épületben számos helyen volt penészkárosodás, ill. különösen kis belső felületi hőmérséklet. Ezek közül az egyik, ter­vezési hibából származó károsodást mutatjuk be. A képen látható, hogy a határolószer­kezetek (homlokzati üvegfalak, acél sarokosz­lop, vasbeton nyílásáthidaló és erkélylemez) csatlakozásánál, a mennyezeti sarokban erős, befelé csökkenő mértékű penészkárosodás keletkezett.

A károsodás oka

Az összetett hőhídhatásnak tulajdonítható penészesedést befolyásolhatják a következők:

• az épületsarokban csatlakozó üvegfalak, ill. az ezek csatlakozásánál beépített acél­oszlop (amely a külső oldalán, a fémlemez burkolat mögött hőszigetelt és maga az osz­lop is kihabosított, de ez nem csökkenti a hőhídhatást);
• az acéloszlop az 1. emeleten ismétlődik, és mindkét oszlop közvetlen kapcsolatban van a vasbeton erkélylemezzel, ami „átmenő” hőhidat jelent;
• a hőszigeteletlen vasbeton erkélylemez (egyben előtető) hőhídhatása.

Az épületsarokban beépített.

Penészképződés a mennyezeten.

Végül egy tanulságos és kirívó eset, amely a médiában a „Penészvirágok 16 millióért” címmel híresült el.

Esettanulmány

Az események leírása: A történet 2007 már­ciusában kezdődik egy vidéki városban, 2006-ban átadott többszintes lakóparki épület egyik tetőtéri lakásában. A tulajdonos a határoló­szerkezetek hiányos és hibás hőszigeteléséről és páralecsapódásról panaszkodik a beruhá­zónak írt levelében, és közli, hogy a kivitelező korábban csupán látszatintézkedéseket tett. Novemberben már beázások, páralecsapódá­sok, nagy páratartalom, penészkárok bővítik a hibalistát. A hibás hőszigetelést még a be­ruházó szakértője (!) is megállapítja, és jegyzőkönyvben rögzítik a helyreállítási munkák azonnali megkezdését. Intézkedés azonban nem történik, csak a penészkárok terjedése tapasztalható a lakásban.

A tulajdonos decemberben egészséges gyer­meket szül. A gyermekorvos határozottan ellenzi, és egészségre károsnak tartja, hogy az újszülött penészgombával fertőzött lakás­ban éljen. Később az ÁNTSZ ugyanezt írásban is megerősíti. Decemberben a károsodások helyei szaporodnak, mértékük növekszik, intézkedés nem történik. A károsodások a lakás valamennyi helyiségére és valamennyi határolószerkezetre kiterjednek.

A tulajdonos 2008. januárban és februárban újabb levelekkel bombázza a beruházót és kéri a helyreállítási munkák elvégeztetését más kivitelezővel. „Baráti” (aljas) tanácsként tapja lett, majd egy kudarcba fulladt békéltetői eljárás után a Hír TV júniusi Panaszkönyv című műsorában kísérlik meg kideríteni, hogy – az etikátlan lakáseladáson kívül – milyen esélyei vannak egy ilyen lakás tulajdonosának. A műsorba behívott sztárügyvéd kissé tanács­talan, ill. a békéltetés pártján áll. A beruházó cég külföldön tartózkodó vezetője telefonon mindent megígér, hazaérkezése után azonban csak fenyegetőzik, mivel nem tetszett neki a műsor.

A második sikertelen békíttető tárgyalást követően a tulajdonos ügyvédhez fordul és szakértőt bíz meg. A szakértő a javítási költ­ségek összegét 3,65 millió forintban állapítja meg. Ez az ár nem tartalmazza a költözködés­sel járó költségeket és a kártérítéseket, vala­mint az albérlet díját. Közbejön a nyári uborkaszezon, senki nem akar tárgyalni a jövőről. A megállapodás csak szeptemberben várható, ha lesz ilyen. Ha nem, indulhat a beláthatatlan idejű pereskedés. És növekedhet a károsodás mértéke, hiszen az egy folyamat. Addig a tulajdonosok penészölő szerekkel igyekeznek maguknak és csecsemőjüknek megfelelő körülményeket kialakítani.

Probléma, hogy a lakás az osztatlan közös tulajdon része, így a helyreállítást csak az ere­deti kivitelező végezheti. Amelyik a képeken látható károkért felelős. Kecskére a káposztát. Kontárra a szakszerű munkát. A pereskedés 2010-ben is folyamatban van, felújítás, helyreállítás, kártérítés nincs napiren­den.

A képeken csak a teljes képtár töredékei!

Penészképződés, ahol a fal, a födém,
az erkélylemez és az erkélyajtó csatlakozik.

Penészképződés a lábazaton.

Penészképződés a fal és a nyílászáró csatlakozásánál.

Penészképződés a konyhabútor felett.

Az acélgerendás padlásfödém hiányos hőszigetelése.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár