Felületképzés meghatározása és csoportosítása (festés, mázolás)
Meghatározás
Felületképzésen általánosságban a különböző anyagú szerkezetek felületi megjelenést biztosító kezelését értik. Felületkezeléssel oldják meg a szerkezeti anyagok korrózióvédelmét. A szerkezeti anyagok fogalmába ez esetben széles választék tartozik, mint pl. beton, vakolat, azbesztcement, gipszkarton, fa, fahelyettesítő anyagok, acél, alumínium, horgany, réz, ólom, műanyag stb. Ezen anyagú építőipari szerkezetek felületképzését, korrózióvédelmi kialakítását, a hagyományos szakmai értelmezés szerinti festéssel, mázolással, bevonással és tapétázással végzik.
A festéssel végzett felületvédelem általában a falszerkezetek különböző összetételű festőanyagokkal való bevonását, színezését, díszítő mintázását így pl. szobafestést, homlokzatfestést jelenti. A különböző anyagú szerkezetek mázolással, festékanyagokkal végzett korrózióvédelme mindmáig az egyik legelterjedtebb megoldás, különösen az építéshelyi munkák területén. A bevonás vastagabb rétegű felületkezelés. A tapétázás vagy régebbi elnevezés szerinti falkárpitozás alatt a falfelületek különböző anyagú tapéta-féleségekkel, ragasztással történő bevonását, burkolását értik.
Összegzés
Összegezve megállapítható, hogy a felületképzések közül a szobafestés és tapétázás esetében elsősorban az esztétikus megjelenés, díszítő hatás biztosítása a fő követelmény, és a védelmi funkció másodlagos. A mázolással és bevonással végzett felületképzés esetében viszont a korrózióvédelem a domináló és a szín, esztétikai megjelenés másodlagos. Gyakran ezen funkciók (védelem és megjelenés) egyes szerkezeti elemek esetén együttesen is jelentkeznek.
Csoportosítás
A felületképzések fogalmi körébe tartozó festés, mázolás, bevonatkészítés és tapétázás anyagát és alkalmazástechnikáját tekintve az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. Nemcsak a festőanyagok és felhordó eszközök korszerűsödtek az elmúlt időszakban, hanem az építési módokkal együtt az építőipari szerkezetek is megváltoztak. A megváltozott építőipari körülmények és anyagok a szobafestő, -mázoló, -tapétázó szakmára olyan hatással vannak, hogy azt egyes esetekben módosítják, korszerűsítik, ill. megszüntetik, más esetekben nagyüzemi tevékenységgé teszik.
Tapéták megjelenése
A paneles építési módszerrel készült lakások szobáinak belső felületképzését enyves festés helyett ma már tapétázott kivitelben készítik. Az extrudált PVC profilokból kialakított nyílászáró szerkezetek (ajtók, ablakok) feleslegessé teszik az ilyen jellegű szerkezetek mázolását, ill. azok időszakos felújítását.
Az építőipari fémszerkezeteket előállító üzemek – egyes esetekben – már korszerű felületelőkészítést (szemcseszórás) és megfelelő festékbevonat rendszereket alkalmaznak, így az építéshelyszínen végzett korrózióvédelmi munkák (mázolás) feleslegessé válnak, ill. csak igény szerinti fedőmázolás képzésére korlátozódnak. A házgyárakban kialakított panelek tartós homlokzati megoldásai (műkő, mosott-beton, színes őrlemény stb.) kiváltják a homlokzatok festéses felületképzését.
A felsorolt példákból jól érzékelhető az ipari építés szakmára gyakorolt közvetlen hatása. Ha röviden végig tekintünk a szobafestő, -mázoló, és tapétázó szakmában alkalmazott anyagokon, megállapíthatjuk, hogy e területen is nagymértékű fejlődés ment végbe.
Szoba- és homlokzatfestés
Szobafestésre és homlokzatfestésre korábban kizárólagosan csak ásványi (szervetlen) eredetű kötőanyagokat, és termékeket alkalmaztak (pl. mész, gipsz, cement stb.). A belső felületek festésére, ill. a festékek kötőanyagául állati, és növényi eredetű termékeket használtak. Ezek közül jelentősebbek az enyv-féleségek, kazein, tojásfehérje, keményítők stb. E szakma festőanyagaira jellemző volt, ill. egyes esetekben még ma is jellemző, hogy a kötőanyagokat, pigmenteket, töltőanyagokat a munka helyszínén kézi erővel, nehéz fárasztó munkával keverik be.
A mázoló szakmában kezdetben ugyancsak kézi erővel, bedörzsölés útján keverték össze a pigment és kötőanyagokat. Kötőanyagként főleg növényolajféleségeket használtak, így zömmel csak az olajfestékek kerültek alkalmazásra.
Az utóbbi évtizedek folyamán a vegyipar, de különösen a műanyagipar ugrásszerű fejlődésen ment át. Ezeknek köszönhető az új korszerű műgyanta kötőanyagok megjelenése, valamint a festékipar termékeinek módosulása. Az új műgyanta termékek széles körű modifikálási lehetőséget biztosítanak a gyártás során és így lehetőség nyílik a kívánt és tervezett igénybevételnek megfelelő kötőanyag-féleség előállítására.
Így a mész, és enyves kötőanyagú festékek mellett megjelentek a különböző műgyanta kötőanyagú (alkid, polivinil-acetát, poliakrilát és különböző polimer műgyanta stb.) falfestékek.
Mázoló szakma anyagváltozásai
A mázoló szakma anyagai is ennek megfelelően megváltoztak. Az olajfestékek helyett a különböző műgyanta-féleségeket vagy ezek kombinációit, kopolimer változatait alkalmazzák. A festékgyártó cégek viszonylag széles választékban állítanak elő mázoló, ill. korrózióvédelmi területre megfelelő festékféleségeket.
Korábban díszítő jelleggel állati bőröket, textíliákat helyeztek el a falfelületen. E munkaműveletet a XIX. századig kárpitosok végezték, innen ered a jelenleg is használatos „falkárpitozás” elnevezés. Később a falkárpitozás műveletről (szegezés, kerettel történő felerősítés, feszítés) áttértek a ragasztásra. Az alkalmazott ragasztó anyag lisztből főzött „csiriz” volt. Tapéta anyagként pedig kezdetben kézi, majd gépi eljárással felületkezelt, színezett papír anyagú tekercseket használtak.
Szintetikus anyagok megjelenése
Az elmúlt időszakban a tapétázó munkák anyagai is jelentős mértékben fejlődtek, korszerűsödtek. A liszt – csiriz – ragasztó helyett poralakú, szintetikus úton előállított cellulóz-féleségeket használnak (karboxil-metilcellulóz-Na, metilcellulóz). A tapéta anyagok az esztétikai és funkcionális igényektől függően széles választékban állnak rendelkezésre. A tapétagyártó vállalatok a különböző felületkezelt és színnyomott papírtapéták mellett a nagyobb igényt kielégítő papír- és textilhordozós műbőrtapétákat is előállítják.
A felületképzések címszó alatti munkák csoportosítása, rendszerezése különféle osztályozási szempontok figyelembevételével, többféleképpen lehetséges. A csoportosítási lehetőségek közül a szakmai gyakorlatban a következők ismertek.
1. Az alkalmazott felületképző-és festékanyag összetétele szerint
Ezen csoportosítás az anyagok fejlődését tekintve, bizonyos történeti időrendet is meghatároz. A főbb csoportok – a festék kötőanyagok felépítése rendszerezésben – a következők lehetnek:
- mészfestés,
- enyves festés,
- kazein festés,
- műanyag festés,
- nitro festés (fényezés),
- mázolás különböző (olajfesték, alkid, epoxi, poliuretán stb. műgyanta) festékféleségekkel,
- hőálló festés,
- tűzvédő festés,
- papírtapétázás,
- műbőrtapétázás.
2. A felületképzés rendeltetése szerint
- szobafestés,
- homlokzatfestés,
- díszítőfestés,
- fal mázolás,
- impregnáló alapozás,
- rozsdagátló alapozás,
- víz-, vegyszerálló bevonat,
- párazáró bevonat,
- fémfelület mázolása,
- kopásálló bevonat,
- dekontaminálható bevonat,
- fafelület gomba-, rovarvédelme,
- fafelület-kezelések,
- fa lángmentesítő bevonata,
- fémfelület tűzvédő mázolása.
3. A felhordási művelet szerint
- ecsetelés,
- kézi hengerezés,
- mártó (merítő fürdő) eljárás,
- simító-tapaszolás, glettelő eljárás,
- szórás, levegőporlasztással, ill. hidraulikus szórás,
- fröcsköléses durva szórás,
- ragasztó kézi (kefe) kenése,
- gépi ragasztó felvitel stb.
4. A felületképzés megjelenése szerint
- sima,
- matt, félfényes, fényes,
- mintázott, mintázat nélküli,
- érdes, plasztikus, rusztikus,
- szórt, fröcskölt, szemcsés, strukturált,
- illesztett, ill. átfedéses tapéta.
5. A szerkezet típusa szerint
- homlokzatfestés,
- beton tároló siló festés,
- fémkorlát-mázolás,
- ereszcsatorna-mázolás,
- hídszerkezetek korrózióvédelmi felújítása,
- fűtőtestek, csővezetékek mázolása,
- tartályok, gáztárolók mázolása,
- víz alatti acélszerkezetek mázolása stb.
6. A védendő szerkezet, felület anyaga szerint
Falszerkezet, falfelület:
- beton, vakolat,
- azbeszt-cement,
- gipsz,
- gipszkarton,
- üveg,
- tégla.
Fa és falhelyettesítő felület
- fenyőfa,
- kemény fa,
- farost lemez,
- pozdorjalemez,
- cementkötésű faforgács.
Fémszerkezet:
- acél,
- horganyzott acél,
- alumínium,
- horgany,
- réz,
- ólom.
Látható a felsorolt különböző szempontok szerinti csoportosítás alapján, hogy a felületképzések milyen változatos és széles területet ölelnek fel. Ezért a munkanemek csoportosítását a teljesség igényével csak bizonyos kompromisszumok árán lehet megoldani. Az új építési módok – az előregyártás – konfekcionális bevezetésével, valamint szakma fejlődési irányát tekintve a hagyományos szakmai bontásban szereplő főbb munkaprofilok (szobafestés, mázolás stb.) helyett, célszerűbbnek látszik a védendő szerkezet anyaga szerinti fő csoportosítás alkalmazása, megtartva bizonyos átmeneteket alcsoportként a fenti rendszerezési elvekből.
A korrózióvédelmi felületképzések részletes tárgyalása során akaratlanul is keverednek terminológiailag a korábbi időszakból átvett hagyományos szakmai kifejezések. Így például a festés szó alatt régi értelmezés szerint kizárólag a falszerkezetek különféle festését (színezését és díszítő mintázását) értik.
A mázolás és ecsetelés ma már hasonló jelentésű – szinonim szavakká váltak; korábban a mázolás fogalmilag egy munkaprofilt jelentett, ma a festék felvitelnek a legegyszerűbb módját jelenti. E mázolással, ill. ecseteléssel végzett felületvédelem az építési munkák területén mindmáig az egyik legelterjedtebb festési megoldás, különösen a nehezen hozzáférhető, tagolt, áttört szerkezetek védelmére.
A fentiek figyelembevételével az épületszerkezeteken előforduló felületképzéseket a következő főbb csoportok szerint ismertetjük:
- falszerkezetek belső felületképzése,
- homlokzatok felületképzése,
- faszerkezetek felületképzése,
- fémszerkezetek felületképzése.