• tető

Emeletközi födémek – Összefüggések

Összefüggések

Az emeletközi födémként nagyjából a századfor­dulóig szinte kizárólag fagerendás födémeket alkalmaztak. Csak a pinceterek fölött volt szokásos, a nedvesség miatt, a falazott boltozat használata. A 20. század elején, a cement, acél, beton és tégla gyártására és felhasználására szolgáló, ipari jellegű, energiaigényes eljárások bevezetése nyo­mán gyorsan elterjedtek az acél-téglafödémek, majd röviddel ez után a vasbetonfödémek – kez­detben az alagsor és a földszint fölött, valamint fürdőszobák és konyhák alatt. 1945 után a fage­rendás födémet egyre inkább kiszorították a tégla- és betonfödémek.

A vasbeton födémek gyors el­terjedéséhez az is hozzájárult, hogy tűzre és a kártevők pusztítására nem érzékenyek. Az idők folyamán azután a viszonylag kisebb energiará­fordítással és olcsóbban elkészíthető fafödémek kedveltsége ismét emelkedett, különösen az újonnan épített családi házakban. A ma használa­tos szerkesztési elvek és szigetelési eljárások al­kalmazása öreg épületek felújításánál is lehetővé teszi, hogy a fafödémek ismert fogyatékosságait nagymértékben csökkentsük.

Az emeletközi födémek a stabilitás, a hang- és hőszigetelés és a tűzvédelem alapján megítélt minősége a födém teljes szerkezetétől függ

Azaz:

• a teherhordó nyersfödémtől;
• a mennyezet burkolásától;
• a padló felépítésétől.

A teherviselő nyersfödém állapotára többnyire a már elkezdett építési (átépítési, felújítási) munkálatok alatt, a mennyezet burkolatának eltávolítása után derül fény.

Jellemző hibák pl.:

• fafödémeknél: nedvesség okozta rongálódás (korhadás), elsősorban a gerendafejeknél, rovarkártevők pusztítása; a fagerendák behajlása, rezgése vagy elferdülése;
• acél-tégla födémeknél: az acéltartók rozsdáso­dása.

Egy födém teherbírását statikai számítással úgy határozzák meg, hogy a használatból származó terhelést (hasznos terhelés kN/m²) és a födém saját tömegét biztosan meg tudja tartani. A tartószerkezetbe való beavatkozáshoz vagy a haszná­latból származó terhelés megnöveléséhez új statikai ellenőrzésre, bizonyos esetekben pedig épí­tési engedélyre van szükség

Pl. ha:

• teherviselő falakat lebontunk vagy beépítünk;
• nem teherviselő falat építünk be (behajlás és repedés veszélye);
• a tetőteret beépítjük (a használati terhelés megnövekedése);
• födémnyílásokat készítünk vagy azokat megnö­veljük (pl. lépcső vagy kémény részére).

A födémeket nem csak függőleges erők terhe­lik. Tárcsahatásukkal jelentős mértékben hozzájá­rulnak az egész épület vízszintes merevítéséhez és stabilitásához. Figyelmet kell fordítani ezért a födémek és falak összekapcsolására is, fageren­dás födémeknél ezenkívül a födémgerendák egymással való összekötésére, pl. a deszkázat vagy lécezet segítségével.

Az egyszerű hajópadlóval fedett könnyű fage­rendás födémek, valamint az úsztatott fektetésű padló nélküli beton- vagy téglafödémek általában nem elégítik ki a hang- és hőszigeteléssel szem­ben ma támasztott követelményeket, ami különösen akkor zavaró, ha a födém két lakást választ el egymástól.

A szabvány például a lakásokat elválasztó fö­démek lépészaj elleni szigetelésére legalább 10 dB értéket ír elő, miközben „az értékelt szabvá­nyos lépészaj-szint” legalább 53 dB. A jelenleg meglévő hangszigetelési értékek meghatározá­sához vagy a megkívánt hangszigetelést célzó megoldási javaslatok kidolgozásához szakmér­nök segítségét kell igénybe venni.

Egy födém hangszigetelő tulajdonságára nézve meghatározó szerepe van a felületegységre eső súlynak, a rugalmasságnak, valamint a födém­szerkezetet alkotó rétegek számának. Előnyös a nehéz és a lágyan rugózó rétegek kombinációja.

A hangszigetelés javítása elérhető

• úszó padlóval (nedves vagy száraz esztrich szigetelőlapokon);
• a fagerendás födém mezőinek súlyos kitöltése (pl. téglával);
• függesztett álmennyezettel (pl. építőlapokból);
• rugózó padlóburkolattal (pl. szőnyeg vagy linó­leum-parafa réteges burkolat).

Az új épületekhez hasonlóan itt is érvényes a következő szabály: minél jobb a hangszigetelés, annál többe kerül.

A hőszigetelő rétegeket elvileg a nyersfödém alatt és felett is el lehet helyezni, fagerendás födémeknél a födémmezőkben (a gerendák közti terekben) is. A szükséges minimális hőszigetelés mértékét a hővédelmi szabvány határozza meg.

A födémek tűzállóságával kapcsolatos építési előírásokat az OTSZ és az OÉSZ, ill. az MSZ 595 szabványsorozat határozzák meg. Általában nem támasztanak tűzvédelmi követelményeket az olyan, legfeljebb egy lakásos, szabadon álló la­kóépületekben lévő födémekkel szemben, mely­nek tartózkodási helyiségei legfeljebb két (teljes) szinten helyezkednek el. A tűzállóságot szükség esetén megfelelő mennyezetburkolással vagy padlórendszerrel lehet javítani.

9.1. ábra. A gerendázattal kapcsolatos fogalmak 1 lépcsőnyílás; 2 kiváltás; 3 kötőgerenda (szaruülés); 4 kötőgerenda; 5 fiókgerenda; 6 ütközőgerenda; 7 mes­tergerenda; 8 koszorúgerenda.

9.2. ábra. Gerendák felfekvése téglafalon 1 falazat; 2 ütközőgerenda (a nyomás elosztására); 3 födémgerenda.