A hagyományos tető lejtős és agyagcseréppel, kőlapokkal, fazsindellyel vagy náddal (szalmával) van befedve. A tető alakja, dőlése, a tetőfedés típusa, a tetőtúlnyúlások generációk során alakultak ki és olyan hatások nyomait őrzik, mint a lakók életmódbeli szokásai, a helyi éghajlati viszonyok, a rendelkezésre álló anyagok, az előállításra és a karbantartásra szánt ráfordítás.
Bizonyos mértékig még ma is rányomják bélyegüket egy-egy vidék jellegzetes épületformái és megteremtik egy-egy történelmileg kialakult városkép báját. Ott, ahol mind az agyag, mind a pala előfordul, a cserép- és palafedésű meredek tetők dominálnak, máshol viszont a nádfedésű meredek hajlású tetők.
A tetőteret régebben készletek tárolására és lerakó térnek használták. Csak a hornyolt tetőcserép a bitumenes és műanyag szigetelőlemezek és hőszigetelő anyagok ipari méretű előállítása tette lehetővé a tetőterek lakás céljára való hasznosítását.
A tetőn leggyakrabban előforduló, építészeti jellegű munkák:
a rosszul tömítő tetőfedés megjavítása vagy kicserélése;
a fa tetőszék hibáinak megszüntetése;
a tetőtér részleges vagy teljes beépítése, hogy azt lakás céljára lehessen használni.
A tetők teherviselő épületelemek. A tartószerkezetbe való beavatkozás és a terhelés megnövelése esetén statikus közreműködésére és gyakran építési engedélyre van szükség.
Tetőhéjazat
A tetőhéjazat javításának házilagos kivitelezése csak korlátozott mértékben célszerű, mert pl. a bádogos munkákhoz nemcsak alkalmas szerszámokra, de szakismeretre és tapasztalatra is szükség van. A tetőfedő munkákhoz a munka biztonsága érdekében gyakran állványra van szükség. A tetőszék kisebb javításait viszont már egy gyakorlott laikus is el tudja végezni.
A tetőtér beépítése, különösen a tetőszint belső kialakítása az ezermesterek kedvelt működési területe. A tetőtér jól sikerült beépítésének előfeltétele azonban itt is a gondos tervezés és a munka jó előkészítése. Mit érnek a legjobb ötletek, ha pl. utólag derül ki, hogy az elképzelés az érvényes építési szabályokkal nem egyeztethető össze, ha a jól elgondolt lépcső számára nincs hely, vagy ha a födém teherbírása nem elegendő.
Ajánlatos ezért az alapos tervezésre kellő időt fordítani és nem rögtön a kalapácshoz és fűrészhez nyúlni. Külön szakaszt szentelünk a lapos tetők témakörének. Lapos tetők nagyjából 1920 óta léteznek. A helyiségek fölötti loggiák és teraszok is járható felületű lapos tetőnek tekinthetők.
A lapos tetők a hibák és sérülések szempontjából sokkal kényesebbek, mint a lejtős tetők, mert a vizet nem lehet olyan gyorsan és megbízhatóan levezetni és mert a szigetelőlemezek tartóssága viszonylag gyenge. A lapos tető helyreállítása különleges szakismeretet és nagy gondosságot igényel. Ha a tetőn zöld növényfelületet alakítunk ki, ez javítja annak tartósságát, növeli ökológiai értékét és hozzájárul a városkép szebbé tételéhez.
8.3. ábra. A tető héjazatának típusa függ a tető dőlésétől: A Fedéllemez, üveg, pala, cserép; B Betoncserép, cserép, fedél lemez; C Bádog, fedéllemez; D Bádog, szigetelőlemez.
8.4. ábra. Az eresz részei: 1 szarufavég; 2 talpszelemen vagy koszorúgerenda; 3 lécezés; 4 tetőhéjazat.
8.5. ábra. Az oromszegélyezés részei: 1 lécezés, 3/5 cm; 2 vihardeszka, 22 mm vastag; 3 fogazott szegély, 22 mm vastag; 4 tetőhéjazat.
A tetőszerkezet elemei:
Szarufa:
A szarufák a tetősíkot alkotó ferde helyzetű, hajlításra igénybe vett gerendák, melyek együttesét szaruzatnak nevezzük. Feladatuk a tetőlécezés vagy deszkázás, valamint a héjazat terheinek hordása. Beépített tetőtér esetén a hőszigetelés és a belső burkolat is ezt az elsődleges teherviselő elemet terheli. A tető jellemző részeinek megfelelően a speciális helyzetű szarufákat élszarunak vagy vápaszarunak, a hozzájuk csatlakozó, rövidebb szarukat pedig csonkaszarunak nevezzük. A szarufák által meghatározott függőleges síkban elhelyezkedő szerkezeti egység a szaruállás. Hagyományos keresztmetszeti mérete 8/13 cm és 13/16 cm között változik.
Vízcsendesítő:
A tető eresz menti szakaszának hajlását enyhítő (a szarufára szegezett) rövid elem.
Torogkerenda:
A szarufapárok közbenső kitámasztására és lehajlásának megakadályozására szolgáló vízszintes helyzetű gerenda. Alkalmazása esetén az egyik szarufa teherviselésében a másik szarufa is részt tud venni, keresztmetszeti mérete 10/13 cm és 13/16 cm között változik.
Kakasűlő:
Az egyes szarufapárok felső végének összekapcsolására szolgáló, a taréjgerinc közelében beépített, vízszintes helyzetű, nyomott rúd. Keresztmetszeti mérete 5/10 cm és 10/10 cm között változhat.
Viharléc:
A szarufedelek hosszirányú merevségét biztosító, a szarufához általában szegezéssel vagy csavarozással rögzített, ferde helyzetű léc vagy deszka.
Kötőgerenda:
Szarufedelek esetén méterenként, szelemenes fedelek esetén kb. 4 méterenként beépített, a főfalakra vagy kiváltókra felfekvő, húzásra és hajlításra igénybe vett két- vagy többtámaszú, vízszintes helyzetű tartó, mely a szarufák, oszlopok és dúcok terheit veszi át. Járatos keresztmetszeti mérete 14/18 cm között változik.
Fiókgerenda:
A szelemenes fedeleknél a mellékállásokban a kötőgerendákat helyettesítő, kb. méterenként elhelyezett, a szarufák alsó végeit megtámasztó, vízszintes helyzetű, rövid gerendaelem, mely a körítő falszerkezetre, illetve a padlástér felől a kötőgerendákba bekötő fiókváltó gerendákra támaszkodik. Keresztmetszeti mérete megegyezik a kötőgerendákéval.
Talpszelemen:
A főállások kötőgerendáira vagy a körítő főfalra, illetve vasbeton koszorúra felfekvő, vízszintes helyzetű gerenda, melynek feladata a szarufák alsó megtámasztása, keresztmetszeti mérete folyamatos alátámasztás esetén 13/10 cm és 13/16 cm között változik, míg csak a főállások kötőgerendáival alátámasztott esetben kb. 16/18 cm.
Taréjszelemen:
A taréjgerinc egyenességének biztosítására és a szarufák felső végének jobb megtámasztására beépített, a szaruállások síkjára merőleges, vízszintes helyzetű gerenda, keresztmetszeti mérete 10/10 cm és 13/16 cm között változik.
Közbülső szelemen:
A szarufákat középen megtámasztó és a fedélszerkezetet hosszirányban merevítő, a szaruállások síkjára merőleges tengelyű, vízszintes helyzetű, hajlításra igénybe vett gerenda. Keresztmetszeti mérete 13/16 cm és 16/18 cm közötti.
Oszlop:
A főállásban a szelemeneket alátámasztó, függőleges, vagy ferde helyzetű, nyomott rúd. Keresztmetszeti mérete általában 13/13 cm és 18/18 cm között van.
Fogófa, fogópár:
A főállásokban lévő, általában húzásra igénybe vett, legtöbbször párosával elhelyezett karcsú rudak, melyeknek feladata a főállások szerkezetének összefogása és merevítése. Járatos méretük 2 x 5/15 cm és 2 x 8/15 cm között változik.
Dúc:
Az oszlopokat a főállások síkjában megtámasztó és az egész fedélszerkezetet merevítő, ferde helyzetű rudak. Keresztmetszeti méretük 13/13 cm és 18/18 cm között változik.
Könyökfa:
A szaruállásokra merőleges síkban elhelyezett, rövid, ferde helyzetű rudak, melyeknek feladata a szelemenek fesz-távolságának csökkentése és a fedélszerkezet hosszirányú merevítése. Keresztmetszeti méretük általában 10/10 cm, illetve 10/13 cm között változik.
Sárgerenda:
A falra (kiváltóra, koszorúra) felfektetett, a kötőgerendákat és fiókgerendákat rögzítő, teherelosztó szerepű, kis keresztmetszetű rudak. Méretük általában 6/6 cm és 8/8 cm között változik.
Függesztő oszlop:
Nagy fesztávolságú, közbenső megtámasztás nélküli hagyományos szelemenes fedélszerkezetek főállásaiba na kötőgerenda felkötésére szolgáló húzott rudak, melyeket a terheiket a feszítődúcokra és feszítőboronákra adják át. keresztmetszeti méretük 13/13 cm és 18/18 cm között változik.
Feszítődúc és feszítőborona (mellszorító):
Nagy fesztávolságú, közbenső megtámasztás nélküli, szelemenes fedelek főállásaiban a függesztő oszlopot hordozó, ferde, illetve vízszintes helyzetű nyomott elemek. Keresztmetszeti méretük általában 16/18 cm.
