• fűtés

Fűtés a lakásban

Ha azt akarjuk, hogy a ház jó állapotban legyen, és mi is kellemesen érezzük benne magunkat – vagyis télen ne fázzunk, nyá­ron ne izzadjunk -, akkor egyensúlyt kell teremtenünk a szigetelés és a fűtés, illetve a hűtés között, de emellett gondoskod­nunk kell a szellőzésről is.

Az emberek többsége központi fűtésre vágyik. Sokszor valóban ez a legjobb meg­oldás, de nem mindig. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy milyen házban élünk, hol van ez a ház, milyen a szigetelé­se, milyen tüzelőanyagot tudunk besze­rezni. Lehet, hogy a kályha gazdaságo­sabb; lehet, hogy célszerűbb a ház egyik részét központi fűtéssel, a ritkábban hasz­nált szobákat pedig egyedi fűtéssel mele­gíteni. Ahol gyakori a hőség, légkondicio­nálót is beépítenek a rendszerbe, de van, aki csak légkondicionálót szerel fel, és al­kalmanként kandallóval vagy más beren­dezéssel fűt.

A kényelem és a gazdaságosság azon­ban nem mehet a harmónia rovására. A kandalló és a kályha a szoba központi helyén áll, és ennek tudatában kell kivá­lasztanunk. Akár hangsúlyozni akarjuk a radiátor formáját, akár el akarjuk tüntetni a fűtés minden nyomát, a csöveket minden­képpen el kell dugnunk – például a padló alá, a falakba, a szekrényekbe, a szegélyléc vagy takaróléc alá, rácsok mögé.

A nappali központi helyén álló kályha egyrészt fontos térplasztika, másrészt a ház szerves része. A kályha jobb hőforrás, mint a nyitott kandalló. Sok kályha nemcsak lakás-, hanem vízmelegítésre is szolgál.

A rosszul elhelyezett, rendetlen radiátor vagy az aránytalan kandalló még jóval a fűtésszerelők távozása után is bosszantja az embert, ezért érdemes gondosan meg­tervezni a fűtést. A drága berendezések üzembe helyezése előtt alaposan vizsgáljunk meg minden lehetőséget. Az építé­szektől megtudhatjuk, milyen megoldá­sok közül választhatunk, milyen rend­szer illik a legjobban a házunkhoz, hova kerüljön a radiátor, mekkora kazánra van szükség stb.

Az egyterű, magas mennyezetű lakásban függőlegesen helyezték el a karcsú radiátorokat. Olyan magasak, mint a szoba, és szinte beleolvadnak a könyvespolcba: nem zavarják meg a bútorok összhang­ját. A kisebb lapradiátorok az alacsonyabb falak mentén futnak.

A szigetelés télen melegen, nyáron hűvösen tartja a házat. Annyi szigetelést építsünk be a házba, amennyit csak tu­dunk. Ostobaság drága fűtőberendezé­seket vásárolni anélkül, hogy a házat szigetelnénk. A jó szigetelés gazdaságos és kényelmes.

Központi fűtés

Vizes rendszerek

A kazán felmelegíti a vizet; a meleg víz átáramlik a csöveken és radiátorokon, majd visszatér a kazánba, ahol újra felme­legszik. Általában ez a rendszer szolgáltat­ja a háztartásnak is a meleg vizet (lásd később).

A legtöbb rendszerben egy kis keringető szivattyú hajtja át a vizet a csöveken és a radiátorokon; ez lehetővé teszi, hogy az utolsó csövek átmérője ne legyen na­gyobb 1 5 mm-nél. Az átáramló víz mennyiségét könnyű szabályozni: minden ra­diátornak saját hőszabályozója lehet.

Háztartási meleg víz

A vízmelegítő tartályba a központi fűtés kazánjából nyúlnak forró csövek. A fűtésre szánt és a háztartási víz két különböző csőrendszerben áramlik. A fürdőszoba fű­tését azonban ugyanabba a csőrendszerbe kell bekötni, mint a melegvíz-tartályt, hogy a törülközőket nyáron is meg tudjuk szárítani, amikor a központi fűtés nincs bekap­csolva. A melegvíz-tartály hőszabályozóját, amely a csövekbe szerelt, motoros sze­lepet működteti, általában a tartály külső felületén találjuk.

Meleg levegős rendszerek

A légvezetékek meleg levegőt keringetnek a házban. A levegőt ventilátor hajtja át a léghevítőn (kaloriferen), majd a szobák vezetékeibe fújja, ahonnan rácsokon áramlik ki. A rácsok fölszerelhetők a pad­lóra, a falra vagy a mennyezetre. Minden­hol egyedi rácsra van szükség, hiszen a rács alakján múlik, hogy a levegőből minél több kerüljön a fűtendő térbe.

A levegő egy részét újabb rácsokon át juttatják vissza a kaloriferhez. Szagmente­sítésre elektrosztatikus légtisztítókat sze­relnek be, de a konyha, a fürdőszoba és a WC használt levegőjét nem szabad vissza­vezetni a rendszerbe. A „fújó-” és „szívórá­csokat” úgy kell elhelyezni, hogy a meleg levegő szabadon áramoljon a szobában, mielőtt újra visszakerülne a csövekbe.

A meleg levegős rendszernek több hátrá­nya is van. A vezetékek – különösen a „szí­vóvezetékek”- jól vezetik a hangot. A leve­gő áramlását nehezebb szabályozni, mint a vízét. A kaloriferhez rendszerint csak köz­ponti hőszabályozót lehet használni.

Légkondicionálás

A meleg levegős rendszer nagy előnye, hogy összekapcsolható a légkondicioná­lással. A vezetékekben elhelyezett hűtőspirál hűti a keringő levegőt. Ha a kalorifert kikapcsolják, a berendezések általában hi­deg levegőt is tudnak fújni. A rendszeren áthaladó levegő páratartalma szabályoz­ható.

Elektromos rendszerek

Ezek tulajdonképpen nem központi rend­szerek, hiszen minden fűtőtest külön is működtethető. Többféle típust gyártanak.

Hőtárolós villanykályha. Az áram drága, bár a legtöbb áramszolgáltató éjszakai ára­mot is kínál. Az áramot nem lehet tárolni, de a termelt hőt lehet. Meg kell azonban jósolnunk, hogy milyen meleg lesz más­nap, mert csak így tudjuk beállítani, hogy mennyire fűtsük fel a villanykályhát éjsza­ka. Tévedni persze könnyű, ezért szükség van egy nappali árammal működő tartalék rendszerre is. Az a legjobb, ha néhány szo­bába hőtárolós villanykályhát teszünk, az alkalmanként használt szobákat pedig nappali árammal fűtjük.

A hőtárolós villanykályhák újabban kar­csúbbak. Kaphatók egyedi hőszabályozóval, de a központi hőszabályozóhoz is csatlakoztathatók.

Olajradiátor. Általában nem gazdaságos, de ha a működtetési költség nem számít, vagy ha más módszerrel nehézkes fűteni, az olajradiátort is használják.

Padlófűtés. A padlóba vagy a mennyezet­be ágyazott fűtőkábelek éjszakai és nap­pali árammal is működtethetők. Ha a padlófűtés vezetékei betonba ágyazva kanyarognak, a rendszer lassan követi a szabályozást, és csak kiegészítő fűtésnek felel meg.

Tüzelőanyagok

A vizes és a levegős fűtőrendszerek köz­ponti hőforrással működnek: a meleg leve­gős rendszer kaloriferrel, a vizes pedig ka­zánnal vagy tűzszekrénnyel. (A tűzszekrényt – vízmelegítés és központi fűtés cél­jából – a kandalló vagy a kályha hátsó részébe építik be. A tűzszekrénynek és a kandallónak egymástól függetlenül és együtt is kell működnie.)

Gáz

Vizes és meleg levegős rendszerekhez egyaránt használják. A gáz általában olcsó; sokrétű, automati­kus felhasználást is lehetővé tesz. A gázkazánok nagy hatásfokúak, és kis helyen elférnek. Némelyik nem sokkal nagyobb egy kalapdoboznál. Csak szakem­ber szerelheti fel és javíthatja.

Kürtők. A gázkészülékből mindig el kell vezetni a füstgázokat. Van hagyományos, kéménybe köthető típus, a zárt égésterű változatnál pedig a füstcső a készülék hát­só részétől közvetlenül a szabadba vezet. Ventilátorral is használják, ilyenkor a gáz­kazán vagy léghevítő a külső faltól 3 mé­terre vagy még távolabb is lehet.

Szilárd tüzelőanyag

Kazánokhoz és tűzszekrényekhez használják.

A gravitációs betáplálású kazán félauto­matikus fűtésre is alkalmas. Működtetése gazdaságos. Az olcsó, bitumenes szenet égető, füstemésztő készülék még olcsóbb. Ezekhez a berendezésekhez elsőrangú kürtők szükségesek, és tisztításuk is na­gyon fontos.

Fa

Kazánokhoz és tűzszekrényekhez használják. A fatüzelésű tűzszekrényeket néha tűzhelyekkel is egybeépítik. Nem mindenhol van tűzifa, és a fa árán kívül azt is mérle­gelni kell, hogy meddig lesz utánpótlás. A fatüzelésű készülékek általában átalakít­hatók, hogy más szilárd tüzelőanyaggal is működtethetők legyenek.

Áram

Vizes és – korlátozott mértékben – meleg levegős rendszerekhez használják. Egyes kazánok éjszakai árammal fűthetők. Ezek rendszerint nagyobbak, mint más ka­zánok, és gondoskodni kell róla, hogy hő­tárolójuk elég nagy legyen a ház fűtésé­hez. A gázkazánokkal szemben az az elő­nyük, hogy nincs szükségük kürtőre. A nappali árammal működő kazánok lé­nyegesen kisebbek ugyan, üzemeltetésük azonban rendkívül drága.

A hőtárolós kaloriferek is képesek áthaj­tani a levegőt a csővezetéken, de rosszul bírják az igénybevételt, és csak kis tér fűté­sére alkalmasak.

Az elektromos hőszivattyúk például a vízfolyásokból nyernek energiát, és ezt alakítják át hővé. Fűtésre, hűtésre egyaránt használhatók. Gondosan kell őket mére­tezni, mert valamivel alacsonyabb hőmér­sékleten állítják elő a hőt, mint a kazánok vagy a kemencék. A beruházási költség elég magas; a működési költség az elektro­mos energia árától függ.

Alternatív energiaforrások

Meleg vidékeken a napenergia jól hasz­nálható, ám a termelt hőmennyiséghez ké­pest a beruházási költség magas; a lakás fűtésére nem ez a legalkalmasabb mód­szer. Nyáron viszont a napenergia nagyszerűen fűt alacsony hőmérsékleten, ezért például úszómedencéhez eszményi.

Olaj

Vizes és meleg levegős rendszerekhez használják. Az olajtüzelésű kazánokba rendszerint nagynyomású, fúvókás égőket szerelnek. Ezek megbízhatók, de zajosak. Az olajfűté­sű és gázfűtésű légmelegítők hasonlóak, de az előbbieket drágábban árulják.

Cseppfolyósított földgáz

A gáztüzelésű kazánok általában cseppfo­lyósított földgázzal is használhatók.

Szabályozás

A berendezésekbe rendszerint beépítik a hőfokszabályozót. Ez többnyire automati­kus, de a szilárd tüzelőanyagú kazánokat általában kézzel szabályozzák. A központi fűtés szabályozására számos más eszköz is használható.

Szobai hőfokszabályozó. Ezt az egyszerű szabályozót a keringető szivattyúhoz és a kazánhoz vagy a kaloriferhez csatlakoztat­ják, és úgy programozzák, hogy előre megadott időközökben kapcsolja be a fű­tést, ha pedig a hőmérséklet eléri az előre beállított értéket, magától kapcsoljon ki. Olcsó és megbízható, de csak abban a helyiségben érzékeli a hőmérsékletet, aho­vá felszerelték.

Radiátor-hőfokszabályozó. Az összes ra­diátor-hőfokszabályozó radiátorszelepé­nek felszerelése drágább, mint a szobai hőszabályozóé, de a működtetési költség alacsonyabb, mert minden szoba hőmér­séklete külön szabályozható. A legelőnyö­sebb a radiátor-hőszabályozók és a köz­ponti hőszabályozó együttes használata.

„Fagyszabályozó.” A ház leghidegebb zu­gába vagy a ház mellé még egy hőszabályozót felszerelhetünk, és úgy állíthatjuk be, hogy az összes többi szabályozót „fe­lülbírálva” akkor kapcsolja be a fűtést, amikor a hőmérséklet egy adott szint – rendszerint a fagypont – alá esik.

Mágnesszelep. A szobai és a kazán-hőfok­szabályozóval, valamint az időzített kapcsolókkal együtt használják; ez a szelep szabályozza a keringetést a hőmérséklet és az eltelt idő szerint. Alkalmas egy-egy kü­lönálló lakrész (például az alsó vagy fölső szint) hőmérsékletének beállítására, és ar­ra is, hogy újabb helyiségeket kapcsoljon be a keringetésbe. Egy-egy „zóna” hőmér­séklete szobai vagy radiátor-hőfokszabá­lyozóval állítható be.

Külső érzékelő. A szabályozót kint, rend­szerint az északra néző falon szerelik fel. Egyenletessé teszi a hőmérsékletet, és csökkenti a költségeket, mert a külső és belső hőmérséklet összehasonlítása alapján a bent kívánatos hőmérséklethez iga­zítja a fűtést.

Fűtőtestek

A fűtőtestek típusai

Akármilyen rendszert választottunk a köz­ponti fűtéshez, a lakásban elhelyezhetünk különböző típusú fűtőtesteket, de ezeket külön hőszabályozóval kell ellátnunk.

A fűtőtestek sugárzással vagy konvekcióval, esetleg a kettő kombinációjával fű­tenek. A sugárzó fűtőtestek (radiátorok) esetében a meleg a berendezés forró fel­színéről árad szét. A konvektorok meleg légáramot indítanak el.

A radiátorok elhelyezéséről komoly vitá­kat folytatnak. Egyesek azt állítják, hogy a radiátort az ablak alá, a szoba leghidegebb pontjára kell tenni, hogy pótolja a hideg külső falak és ablaktáblák miatti hőveszteséget. Mások szerint a radiátort a belső falak mentén kell felszerelni, ahol kisebb a hőveszteség; ez a megoldás olcsóbb, mert kevesebb csövet igényel.

A radiátort nem szabad eltakarni búto­rokkal és nehéz függönyökkel. Ha tehát egy hosszú radiátor fut végig az egyik fal mentén, a bútorokat már nem tehetjük akárhová. Az ablak alatti radiátor elé nem szabad függönyt húzni. A konvekciós fűtőtesteket úgy kell elhe­lyezni, hogy a meleg levegőt a megfelelő helyre juttassák. Érdemes több szakvéleményt is besze­rezni a fűtőtestek elhelyezéséről és mére­tezéséről.

Radiátor. Általában acéllemezből készül, de drágább öntöttvas és alumíniumberen­dezés is kapható. A bordás acélradiátor nagyobb hatásfokú a közönséges radiá­tornál, mert nagyobb a fűthető fémfelüle­te. A radiátorok számát a szobák mérete, a radiátorok típusa és helye szabja meg. Er­ről mindenképpen érdemes több szakem­ber véleményét kikérni.

Szegélyléc-fűtőtest. Egyenletesen fűt, és nincs gond a bútorok elhelyezésével.

Ventilátoros konvektor. A fűtőtest ugyan meleg levegőt állít elő, mégis a vizes rend­szerhez csatlakoztatják. A ventilátor a le­vegőt a berendezés hőcserélőjén fújja át, ahol a víz áramlik. Nagyon kis helyről is sok hőt juttat el nagy légtérbe. Kiválóan használható a konyhában, ahol kevés hely van a falon.

Sokféle radiátor kapható, ezért alaposan körül kell néznünk, mielőtt választanánk. Olyat keressünk, amely minden szobabelső­höz alkalmas.

Ebben a konyhában a radiátor az ablak alatti polc alá került.

Az antik bútorokkal berendezett térbe régimódi radiátort tettek. Rózsaszínre festették, és térelválasztókén t használják a háló­szoba és a fürdő­szoba között.

A fölfelé terjeszkedő, nagy felületű radiátorok nem vesznek el nagy falfelületet a bútorok elől. A függőleges vonalak megnyújt­ják a helyiséget.

A karcsú szegélyléc-radiátor nem zavarja a beren­dezést, és divatos is. A feketére festett cső jól illik a krómozott asztalhoz és a tompa fekete hangszóróhoz.

Az alkóv radiátorát falécek mögé bújtatták. A fakeret kiengedi a meleget, és szerves része a kellemes, beépített kanapénak.

Alumíniumpadló elektromos dugaszolóaljzatokkal. A meleg levegőt árasztó rács fontos térelem és hőforrás.

A harmincas évek­ből származó kró­mozott elektromos fűtőtest a régi kandalló fém zárólapján tükröződik.

A régimódi, fatüzeléses kályha új változata megállja a helyét a hiper­modern szobában.

A fürdőszobában elhelyezett egyszerű törülközőtartó a törülközőt és a helyiséget is melegíti.

A régiségekkel teli, elragadó szobában otthonra talált a régi fatüzelésű kályha.

Szobai fűtőtestek

Sokan nem kívánják egyetlen hőforrással fűteni az egész házat, inkább külön fűtő­testet szerelnek fel azokba a szobákba, amelyeket nem használnak állandóan.

Szilárd tüzelőanyag

Kandalló. Nagyon fontos, hogy a kandalló mérete megfeleljen a fölötte lévő kémény­nek. A tüzet elegendő levegővel kell táp­lálni, lehetőleg közvetlenül a szabadból, különben a kémény a meleg levegő nagy részét elszívja.

Kályha. Minden szobához kapható megfe­lelő kályha. A kürtőn sokkal kevesebb me­leg levegő távozik, mint a kandallóból, rá­adásul a kályhának általában jobb a hőleadása is.

Gáz

Gáztüzelésű kályha. Többnyire nem olyan mutatós, mint a kandalló vagy a szilárd tüzelőanyagos kályha, de automatikus, és nem kell időről időre megrakni. Sugárzás­sal, konvekcióval vagy a kettő kombiná­ciójával fűthet. A mű fahasábokkal dí­szített kandalló, amelyet nagyon nehéz megkülönböztetni az igazitól, viszonylag drága, mert nyitott, és a hő nagy része a kéményen át távozik, akárcsak az igazi kandallónál.

A gázzal fűtött kályhát nem mindig kell bekötni a kéménybe; az égésterméket a parapet magasságában futó, 50 mm átmé­rőjű csövön lehet kivezetni.

A gázkonvektorok tűztere zárt. Nagy szobák, előszobák fűtésére is alkalmasak. Ha minden szobába kerül gázkonvektor, és időzítőkapcsolóval is fölszereljük a be­rendezéseket, olyan, mintha központi fűtésünk volna.

Áram

Sokféle elektromos, sugárzó, konvekciós és kombinált villanykályhát gyártanak. Ezek nagy hatásfokúak, de rendszerint drágán fűtenek.

Cseppfolyósított földgáz

A propán-butános hordozható fűtőtestek nagyon kedveltek, de elég nagyok, és víz­gőzlecsapódást okozhatnak. Általában nincs kürtőjük, ezért azokat a helyiségeket, ahol ilyen fűtést használunk, jól kell szel­lőztetnünk.