• építőanyag
• tégla
• tulajdonságok

A tégla, mint építőanyag

A tégla az ókortól kezdve napjainkig az összes (történelmi) építőkorok általánosan használt építőanyaga volt. Az épületeknek mennyiségileg is jelentős része készül téglából.

Azért, hogy a különböző természetű – elemekből való – falszerkezetekről a továbbiakban be­szélni tudjunk, szükségesnek látszik a tömör tég­láknak, valamint a belőlük készült falazatoknak alapvető szerkezeti sajátosságait és ezen túlmenően a falazás kivitelezési módjait előzetesen tárgyalni.

A tégla alakja és méretei

A tégla alakját és méreteit az a gyakorlati szempont szabja meg, hogy mennél egyszerűbb szabályok szerint lehessen faltestté összeépíteni. Az egyes , darabok szabá­lyosak és egyforma alakúak. Méretüket a legtöbb országban hatósági rendelet írja elő.

Közép-Európában, így nálunk is az első világ­háború előtti időkig a 6,5x14x29 cm-es téglát (13 a ábra) alkalmazták. Ez az ún. régi- vagy nagy­méretű tégla (jele: nm), melynél a hosszúság (29 cm), a szélességnek (14 cm), a szélesség pedig a vastagságnak (6,5 cm) a hétszeresét adja, közöttük 1 cm hézaggal (14 a ábra). Négy tégla vastagsága 1 cm-es hézaggal kiadja a tégla hosszúságát (14 b ábra). Vidéken, főleg a vályogfalak előállításához ma is használják a nagyméretű téglaalakzatot.

A nagyméretű téglát lassan teljesen kiszorította a gyakorlatból a 6,5x12x25 cm méretű, ún. kisméretű tégla (jele: km)., melyet a Szovjetunióban és Közép-Európában ma általánosan használnak (13 b ábra). A kisméretű tégla magassági irányban nem követi a többszörös elvet és csak lapjára fektetve lehet helyesen összeépíteni (15. ábra).

13. ábra. Tégla alakzatok; a) régi vagy nagyméretű tégla, b) kisméretű tégla.

14. ábra. Nagyméretű tégla összeépíthetőségének változatai.

15. ábra. Kisméretű tégla összeépíthetősége.

Az egész téglákon kívül a falazáshoz három­negyed, fél, negyed és fejelő téglák is szükségesek. Ezeket a darabtéglákat a kőműves egész téglából, faragással állítja elő. A darabolás­ból adódó hulladékot (brokni-t), amelyet régebben a vastag falak közepébe építettek be, célszerű-volna az építkezés helyszínén beállított daraboló géppel csökkenteni.

A téglafajták. A téglák lehetnek: a) égetettek és b) hideg úton készülők.

A téglafajták a követ­kezők:

1. Tömör égetett agyagtégla  olyan mester­séges úton előállított építőelem (építőkő), amely agyagból, esetleg homok vagy más soványító anyagok hozzáadásával, formálás, szárítás és zsu­gorodási hőmérsékleten alul való égetés útján készül. A téglától a) szilárdságot, b) fagyállóságot, c) kivirágzás mentességet és d) szabályos, egyenletes alakot kívánunk meg.
2. Porózus égetett (más néven kőszivacs) falazó tégla. „Úgy készül, mint a tömör égetett agyagtégla, csak a nyers agyagba fűrészport, szénport vagy tőzeget kevernek. Ezek a szerves anyagok az égetés alkalmával kiégnek, ezáltal pórusok keletkeznek, ami egyenletesen likacsossá teszi az anyagot. Hőszigetelése a tömör tégláéhoz mérve kétszeres. A porózus teli téglákon kívül soklyukú és üreges téglák is készülnek ilyen módon.
3. „Keresztmetszetű” géptégla (jele : ab). Homlokzatburkolási célokra használják. Sima, ép élű, nagyobb gonddal gyártott tégla. Ügy készítik, hogy a felszabás egyenlőtlenségeinek eltüntetésére még egyszer utánvágják. Tömör vagy lyukas kivitel­ben állítják elő; kedvelt a mezőtúri gyártmány.
4. Klinker-tégla (jele: ak). Jó minőségű agyagból, zsugorodási hőmérsékletig (1280 C°) üvegesre (kongóra) égetett, igen kemény, töké­letesen fagyálló, homlokzatburkoló tégla. A tömör és lyukas kivitelű, szabványméretű téglán kívül különleges alakú, homlokzatburkoló idomokat is készítenek. Ezekről később lesz szó.
5. Samott-tégla. Égetett tűzálló agyagból állítják elő, a közönséges téglához hasonlóan, de igen gondos eljárással, így alakja annál jóval sza­bályosabb. Kémény-, kemence- és kazánépítési célokra használják. A szabványos téglaméreteken kívül különleges idomú samott-téglákat is gyár­tanak.
6. Szilika-tégia. A kvarcit nevű kőzet 0 – 6 mm szem­nagyságú őrleményből, mésztej és szerves kötőanyag hozzákeverésével, égetés útján készül, Kohászati kemen­cék boltozásához alkalmazzák.
7. Magnezit-tégla. A samott-téglánál nagyobb mér­tékben tűzálló anyag, a magnezit nevű kőzet őrleményé­ből, égetés útján készül. Kohászati kemencék belső burkolására alkalmas,
8. Vályogtégla. Agyagból polyvával keverve, formálás és szárítás útján – tehát égetés nélkül – készül.
9. Mészhomok-tégla: olyan mesterséges tömör építőkő, amely kvarc dús homok és mész keveréké­nek formákba sajtolása és nyomás alatti gőzölése útján készül. Az 1-7. pontban felsorolt téglák égetéssel, a 8-9. pontbeliek égetés nélkül készülnek. Ezekén a téglafajtákon kívül vannak még természetes alapanyagú (pl. parafa, tufa, salakbeton stb.), saj­tolt előállítású téglaféleségek is.

A falazatról és a téglakötésről általában

A téglafalazatot kétféle anyagból: a) téglából és b) habarcsból állítjuk elő.

A falazó habarcs szerepe

A falazó habarcs általában a falazati elemek (a tégla, blokk, lap vagy lemez) egymás kötésére, egymáshoz ragasz­tására szolgál. Ebből a célból egyenletesen ki kell töltenie a falazó elemek közti hézagokat. Másik rendeltetése, hogy a falazatban a felfekvési, illető­leg érintkezési síkok egyenetlenségeit kitöltse, és ennek következtében az egyenletes teherátadást lehetővé tegye. A habarccsal kellőleg alá nem támasztott téglák hajlításra vannak igénybe véve, és könnyen eltörhetnek.

A habarcsnak lényeges szerepe van azonkívül a falazat szilárdsága szempontjából is, ugyanis azonos minőségű tégla felhasználásával, de nagyobb szilárdságú habarcs alkalmazásával nagyobb szi­lárdságú falazatot nyerünk. Ezt a kísérletekkel sokszorosan igazolt körülményt azzal lehet magya­rázni, hogy a tégla faltestekben levő habarcsrétegek jelentős húzó feszültséget képesek felvenni.

Lássuk, hogy miért van erre szükség? A szilárdsági próbák­nál megfigyelhetjük, hogy a tégla faltestekben – a túlterhelés következtében való tönkremene­telük alkalmával – függőleges repedések kelet­keznek, amelyek a terhelés növekedésével mind­inkább szétnyílnak, a faltestek keskeny pillérekre szakadnak szét. Az ilyen repedések keletkezését akadályozzák a hézagokat kitöltő, számottevő húzó szilárdsággal rendelkező habarcs­rétegek, és így növelik a tégla faltest szilárdságát.

(Egyébként ilyen szerepük van az ún. „vasalt téglapillérek” vízszintes hézagaiban alkalmazott vasbetéteknek, valamint a vasbeton oszlopok ken­gyeleinek is.)

Álló és fekvő hézagok. A vízszintes és függő­leges helyzetű hézagoknak megfelelően álló és fekvő hézagokról (más néven fugákról) beszélünk. Az álló hézagok vastagsága, mint tudjuk, a tégla méreteiből adódik: 1 cm. A vízszintes habarcs­réteg vastagsága 1 – 1,2 cm legyen. A habarcs­rétegek pár mm-rel való megvastagításával el lehet érni, hogy az emeletek – az ún. falegyenek – közti falmagasságot a téglaréteg egész számú többszörösével építhessük meg.

A téglából és habarcsból álló rétegmagasság legfeljebb 78 mm lehet. A lemaradt rétegek kiegyenlítése végett legfeljebb tíz egymás fölötti rétegben 80 mm is lehet.

Futó és kötő téglák

A téglák a falazatban általában fekvő helyzetben, futó és kötő sorokban helyezkednek el; ennek megfelelően futó és kötő téglákról beszélünk (17 a-b ábra) Bizonyos esetekben (ablakkönyöklőnél, mellvéd- és kerítés­lefedéseknél stb.) a téglák álló helyzetűek lehetnek, ilyenkor élére állított, illetőleg álló téglákról van szó (17 c ábra).

17. ábra. Téglák helyzete ; a) futótéglák, futótéglasor, b) kötő téglák, kötőtéglasor, alsó) élére állított téglák, álló téglasor.

A téglakötésről általában

A téglákat – és egyáltalán a falazati elemeket – egymáshoz viszo­nyítva kötésben kell falazni, mert ellenkező eset­ben – különösen gyengébb minőségű habarcs esetén – a falazatban repedések keletkeznének, illetőleg a fal mind vastagsági, mind hosszúsági irányban könnyen szót tudna válni.

A téglakötés általános szabályai

A szabályos kötés létrehozásánál a következőket kell szem előtt tartani:

1. Az álló hézagok ne kerüljenek egymás fölé, vagyis függőleges irányban két sor között átmenő hézag ne legyen; a hézagot mindig tégla takarja le (a hézagok legalább ¼ téglával legyenek egy­mástól eltolva).
2. A futó és kötő rétegek váltsák egymást, ebből következik, hogy futó téglára mindig kötő tégla essék; a futó és bekötő kötésekre (lásd később) ez a megállapítás nem érvényes.
3. Minél kevesebb faragott tégla legyen.