Építéstechnológiai fogalmak
Az építési folyamat elemzése
A korszerű építés — értve ezen a kivitelező munkát és módszereket — megkívánja az építési folyamat elemzését. Ezért meg kell ismernünk az ezzel kapcsolatos üzemgazdaságtan!
Fogalmak: a) építési folyamat, b) technológiai folyamat, c) művelet, d) műveletelem, és e) mozdulat mibenlétét.
Az egyes fogalmakat a következő alacsonyabb rendűvel lehet definiálni.
Építési folyamat (más néven gyártási folyamat): az épületek és építmények előállításához szükséges technológiai folyamatok összessége, ami teljesen kész épületet vagy építményt eredményez.
Technológiai folyamai (más néven munkafolyamat): az épületszerkezetek, építőelemek vagy félgyártmányok előállításához, illetve kivitelezéséhez szükséges, kézi és gépesített műveletek összessége, amelyet egy vagy több dolgozó hajt végre. A munkafolyamat alatt a nyersanyag vagy félkész áru bizonyos előírt alaki, méretbeli és sokszor anyagszerkezeti változáson megy keresztül.
Művelet: a munkafolyamatnak az a része, amelyet egy vagy több dolgozó ugyanazon munkahelyen végez. A művelet végrehajtója, tárgya, valamint eszköze változatlan. Egy művelet önmagában nem eredményez teljesen kész terméket.
Műveletelem: a művelet ama legkisebb gyakorlati egysége, amelyet egy vagy több dolgozó ugyanazon a munkahelyen végez, és amelynek időtartamát az ipari stopperórával még általában le lehet mérni.
Mozdulat: a dolgozó cselekvesének legkisebb része. Általában a munkaelem legkisebb részét képezi, de előfordul, hogy egy munkaelem egyetlen mozdulatból áll.
Természetes folyamatok
A gyártás, előállítás, illetve építés menete alatt előfordulnak olyan fizikai vagy kémiai jellegű folyamatok, amelyek emberi vagy gépi beavatkozás nélkül — pusztán természeti behatásokra — mennek végbe. Ezeket természetes folyamatoknak nevezzük.
Korszerű munkamódszer
A korszerű munkamódszerek alapelve építőipari vonatkozásban az, hogy a technológiai folyamatokat* annyi műveletre bontják fel, mint amennyit egymástól elkülönítve el lehet végezni. Külön választják azokat a munkarészlegeket, amelyek elvégzéséhez okvetlenül szakmunkásra van szükség, azoktól, amelyeket betanított vagy begyakorolt munkás, esetleg segédmunkás is teljesíthet. Tehát az alacsonyabb rendű munka végzése alól mentesül a nagyobb képzettségű munkás és így a munka termelékenysége nő. Ezt az elvet vallja a korszerű munkaszervezés is.
A korszerű munkamódszer és munkaszervezés mellett egy műveletet nem egy ember, hanem a munkamegosztás elve alapján, több emberből álló csoport hajtja végre. A négy főnél kevesebb tagból álló csoport neve: raj, a négynél több emberből álló csoportot brigádnak nevezik. Általában több raj alkot egy brigádot.
A raj és a brigád összetételében nincs semmi kötött, megváltozhatatlan, és azt mindig a munka körülményeitől függően kell megállapítani. Vannak pusztán egy szakmabeli munkásokból álló, ún. szakbrigádok és különböző szakmához tartozó dolgozókból álló, ún. komplex-brigádok.
A munkahellyel és munkamennyiséggel kapcsolatos fogalmak:
Munkahely: az építkezésnek vagy műhelynek az a területe, ahol a munkás, a raj vagy a brigád termelési feladatának végrehajtása közben dolgozik.
Munkaszakasz: a raj vagy az egyes munkások részére — a munkaszakasz határainak megjelölése mellett — kiadott munkamennyiség.
Fogás: a szakbrigád részére kijelölt körzet, illetve munkamennyiség.
Munkafront: az építési telek vagy épület azon területe vagy körzete, ahol a dolgozók munkájukat végzik, és ahol elhelyezzük a felszereléseket, anyagokat és minden egyebet, ami egy bizonyos fajta munka elvégzéséhez szükséges. A munkafronton biztosítani kell az anyagszállítás részére szükséges férőhelyet is.
Munkaszint. Ha a munkások az egyes emeletszintekről (a födémekről) nem tudják a szerkezetet vagy a munkálatot annak teljes magasságában elvégezni, akkor egy emeletmagasságon belül az épületet függőleges irányban is szakaszokra, sávokra kell osztani. A munka elvégzése szempontjából függőleges irányban felosztott részeket munkaszintnek nevezzük.