• falak
• gerenda
• vasbeton

Falkötő vasak és vasbeton koszorúgerendák

Rendeltetés

A falkötő vasak és vasbeton koszorúgerendák a szerkezeti falak vízszintes irányú összetartására szolgálnak. A falak esetleges szétnyílása az altalaj egyenlőtlen ülepedéséből, másrészt egyes falszakaszok habarcsrétegeinek eltérő mértékű ülepedése folytán állhat elő.

A falkötő vasak 40X10 mm-es, vagy ehhez hasonló méretű, élére állított helyzetű lapos vasak, amelyeket a szerkezeti falakban egy hosszanti álló hézagban, a födémek alatt szokás elhelyezni (313. ábra). A falkötő vasak végein kialakított fülekbe a behorgonyzás céljára egy kb. 60-80 cm hosszú, ún. áttoló vas kerül. A falsarkoknál és faltalálko­zásoknál az egyik irányból jövő falkötő vas a másik irányban futóhoz viszonyítva 1-4 tégla-réteggel magasabban, illetőleg mélyebben helyez­kedik el.

313. ábra. Falkötővas; a) elhelyezkedése a falban; b) toldása, illetőleg megfeszítése

A falkötő vasak esetleges toldása és kívánatos megfeszítése ékelt kötés segítségével történik (313 b ábra). A megfeszítésre azért van szükség, mert a falkötő vas csak ilyen állapotban töltheti be szerepét, csak így veheti fel a falban keletkező vízszintes irányú húzásokat. A lazán elhelyezett, ki nem feszített vas csak akkor kezdene húzást kifejteni, amikor már a falazatban repedések kelet­keztek. A falkötő vasat az utóbbi évtizedekben nálunk kiszorította a vasbeton koszorú, ezért jelen­leg csak igen ritkán kerül alkalmazásra.

A vasbeton koszorúgerenda a szerkezeti falakon körbefutó, három-négy sor tégla magasságával megegyező, tehát 24-32 cm magas szerkezet, amelyet az esetleg fellepő vízszintes húzó erők felvétele végett legalább 4 db 8 mm átmérőjű (min. 2 cm² területű) hosszanti vassal és 30-40 cm-enként legalább 5,5 mm átmérőjű kengyellel kell ellátni (314. ábra).

314. ábra. Vasbeton koszorú; a) szélső főfalban, b) középfőfalban

A vasbeton koszorú fafödém eseten a fagerendák felfekvése alatt, szilárd födém eseten pedig a födém magasságában helyezkedik el Van olyan eset is, amidőn a vasbeton koszorú a födémnél lényegesen mélyebben levő vasbeton áthidalók magasságában, azokkal egyesítve alakul ki.

A koszorúgerenda felfekvési síkja a szilárd födém alsó felületéhez viszonyítva 2-3 cm-rel alacsonyabb legyen. Erre azért van szükség, hogy a födém acél vagy előregyártott vasbeton gerendái a koszorú alsó hosszvasai felett helyezkedhessenek el; valamint, hogy a koszorú vasbetétei ne álljanak útjába a helyszínen készülő vasbeton födém­gerendák, nemkülönben az egyéb természetű vas­beton födémek vasbetét jelnek se.

Az acél és előregyártott vasbeton gerendák felfek­vését, ha erre elegendő idő van, gyorsan kőtő betonanyagból elő kell készíteni. Amennyiben erre nem áll kellő idő rendelkezésre, úgy cserép vagy tégladarabokra kell a gerendákat elhelyezni.

Csökkentett méretű vasbeton koszorú

Ott, ahol a födémgerendák befogását nem kell biztosítani, kisebb falkoszorú is megfelel. Emeletes, nem különleges terhelésű vagy szerkezetű épületeken 25 cm széles, két vagy három téglasor magas; földszintes épületeken 12 cm széles és két vagy három téglasor magas falkoszorú is megfelel, utóbbi esetben egy vagy két szál hosszvas-­betéttel. Megfelelő műszaki adottságok (jó altalaj stb.) ese­tén az emeletes épületek pince fölötti és legfelső emeleti koszo­rúja kivételével 12 cm széles, ún. csökkentett méretű koszorú építhető, esetleg minden máso­dik emeletsoron a koszorú el is hagyható. A keskeny falko­szorú alakját és helyzetét mu­tatja a 315. ábra.

315. ábra. Csökkentett méretű vasbeton koszorú

A csökkentett méretű ko­szorú hátrányos oldala, hogy az orosz kémények környékén bonyolultabb vasalást és egyéb tekintetben is körülményesebb megoldásokat tesz szükségessé.

Vakolt homlokzat esetén a külső falakba kerülő koszorút – a vakolat elszigetelődésének meggátlása céljából – cseréppel (314 a ábra), ketté­hasított soklyukú téglával, élére állított tömör téglával vagy fekvő helyzetű tömör futó téglasorral kell bur­kolni. A vasbeton koszorú homlokzati bur­kolására nemcsak az elszíneződés meggátlása miatt van szükség, hanem azért is, mert ilyen hőszigetelő jellegű burkolat nélkül a koszorú „hőhídként” működne.

A vasbeton koszorú zsaluzása – mint ahogy az a 316. ábrából kitűnik – különösen a homlok­zati falakon elég körülményes. A zsaluzat megtakarítása végett újabban hatósági rendelkezések írják elő a koszorú készítésének a 317. ábrán lát­ható módját. Ebben az esetben a homlokzati oldalon tömör téglából készült futósor, a belső oldalon pedig a gerendák közt kifalazott egyenes boltöv képezi a zsaluzatot.

316. ábra. Vasbeton koszorú zsaluzata

317. ábra. Vasbeton koszorú készítése zsaluzat nélkül; 1 – féltégla homlokzati burkolat; 2 – előregyártott vasbeton gerendák; 3 – a vasbeton gerendák között falazott egyenes boltöv

A nyers (vakolatlanul maradó) homlokzatú tégla és terméskő falaknál a koszorú előtt ½ tégla vastagságú burkoló falat kell készíteni. A légudvarral megszakított hat ár fal esetén a vas­beton koszorút szabadon (bádoggal lefedve) átvezetjük a légudvaron.

Sok esetben az ablaknyílások olyan magasra kerülnek, hogy a fölöttük levő vasbeton áthidaló gerenda egybeesik a koszorúval, vagy attól csak keveset nyúlik le. Ilyenkor koszorúval egyesített ablakáthidaló gerendáról beszélünk (318. ábra). Ebben az esetben a koszorú vasbetétjeit nem szabad beleszámítani az áthidaló gerenda szük­séges húzott és az esetleges csavarásból származó húzást felvevő vaskeresztmetszetbe.

318. ábra. Vasbeton koszorúval egyesített ablakáthidaló (az áthidalóba torkolló acélgerendák alá felkötő vasat kell helyezni, és befogás esetében a koszorút meg kell magasítani)

Koszorúval egyesített áthidaló gerendával old­juk meg a legtöbb esetben a középfőfal kiváltásait is. Ilyenkor a) a födémből lelógó, b) a födémben rejtett, koszorúval egyesített kiváltó gerendát készí­tünk (319. ábra). Ugyancsak koszorúval egyesített vasbeton kiváltó gerendáról beszélünk akkor, amidőn a homlokzaton zárterkély-kiugrást léte­sítünk, és a szélső főfalat vagy a födémet ki kell váltani; ez esetben is lelógó vagy rejtett meg­oldást lehet alkalmazni.

319. ábra. Vasbeton koszorúval egyesített kiváltó gerenda középfőfal felett; a)-b) lelógó, c)-d) födémben rejtett megoldással

A vasbeton koszorú jelentősége. A koszorú a) mint láttuk, alkalmas a falban jelentkező víz­szintes húzó erők felvételére, b) a koncentrált erőket, valamint a koncentrált nyomatékokat a fal nagyobb szélességű szakaszára osztja el, c) a födém vagy a fedélszók vízszintes oldalnyomásából származó és a megtámasztási pontok (pl. a vonórudak) közt keletkező erőket képes felvenni, d) a más módon nem merevített falak kifelé dőlését akadá­lyozza.

A b) pontban foglaltakból következik, hogy a vasbeton koszorúgerendába torkolló födémgeren­dáknál jelentékenyebb befogásról beszélhetünk, mint ha a gerendák csak a téglafalazatba lennének behelyezve. E gondolat alapján, hogy – kellő leterhelés fennforgása esetében – a vasbeton koszorúhoz csatlakozó szilárd födémnél a födémgerendák vagy a sűrű­bordás, illetőleg idomtestes födémek befogott tar­tóként számíttassanak.