• építés
• falak
• vályog

Vályogtégla falak és készítése

A kő és az égetett agyagtégla mellett a falak építésére alkalmazott egyik legrégibb építőanyag a vályog. Hazánkban a XVIII. század végétől terjedt el nagy számban a vályog, mint természetes építőanyag alkalmazása. Ennek oka elsősorban a fahiány volt. A vályog alapanyaga, az agyag nagy mennyiségben megtalálható és könnyen hozzáférhető volt (ma is az), így falak építésére ezt kezdték használni.

A XIX. század elejéig hazánkban a falazatokat döntően fából, kőből, illetve égetett agyagtéglából készítették. Földfalakat (vályogfalakat) viszonylag ritkán, csak az egyszerűbb (puritán) lakó-házaknál és melléképületeknél alkalmaztak. Az építésre alkalmas fa mennyisége azonban folyamatosan csökkent, az igények pedig nőttek, így a falakat egyre gyakrabban építették vályogból. A fa felhasználása a tetőszerkezetekre, nyílászárókra, burkolatokra korlátozódott.

A folyószabályozások következtében jelentősen növekedett az addig is nagy mennyiségű agyagtartalmú földterület, így a vályog lett a legkönnyebben hozzáférhető és legolcsóbban előállítható természetes építőanyag. A vályogházak száma és aránya tovább nőtt. A XX. század fordulóján főleg a sík és dombos területeken a lakóépületek és a melléképületek döntő része már vályogból készült.

A XX. század közepétől azonban az építési anyagok fejlődésével a vályog alkalmazása viszonylag gyorsan háttérbe szorult. Ennek több oka volt. Ezek közé sorolható a vályog számos hátrányos tulajdonsága, amely miatt a vályogfalazatok már nem feleltek meg az egyre szigorúbb követelményeknek. A kisméretű tömör tégla tömeges gyártása és elterjedése is a vályog mellőzését eredményezte.

Vályog napjainkban

Napjainkban kezdik újra reneszánszukat élni a vályogházak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a természetes építőanyagok széleskörűbb alkalmazására. További szempont, hogy a vályogfalaknak olyan előnyös tulajdonságai is vannak (páratechnika), amelyek több korszerű építőanyagból készült falazaténál is kedvezőbbek.

Az építéstechnológiák fejlődésével ma már jóval könnyebben kiküszöbölhetők a vályogfalak hátrányos tulajdonságai. A vályogtéglából készülő falazatok számos előnyös és hátrányos tulajdonságokkal rendelkeznek.

A vályogtégla falazat előnyei:

• természetes, környezetbarát anyagokból készül;
• könnyen, egyszerűen és gyorsan kialakítható;
• jó vakolattartó;
• nem éghető;
• szabályozza a belső páratartalmat;
• jó hangszigetelő;
• kedvező klímát biztosít (nyáron hideg, télen meleg);
• gazdaságos.

A vályogtégla falazat hátrányai:

• nagy súly;
• viszonylag csekély szilárdság (alacsony teherbírás);
• nagy falvastagság;
• zsugorodási hajlam;
• nedvességre különösen érzékeny;
• fagyérzékeny.

A vályog különböző minőségű agyagból, szemcsés adalékból (homok, agyagos föld) és rostos adalékból (szalma, pelyva, esetleg nád) készül. Nedves állapotban jól formázható, képlékeny, száradás után kellően szilárd, viszont zsugorodik. A rostos adalékanyagok növelik a tégla összetartását, csökkentik a zsugorodás következtében fellépő repedéseket, illetve növelik a fal hőszigetelő képességét.

A vályog falazatként történő felhasználása igen széleskörű volt. Elterjedt volt a vertfal (fa zsaluzatok közé döngölt vályog), a sárfal (zsaluzat nélkül rétegesen egymásra épített vályog) és a sövényfal (befont faváz két oldalról betapasztva) készítése is. Ezen faltípusok közül ma már csak a vályogtégla falazatok készülnek nagyobb számban, a többi igen ritka.

A vályogtégla mérete változó; általában 30x15x15 cm méretben készítik. A téglák kézi és gépi módszerrel egyaránt előállíthatók. A hagyományos kézi vályogvetés – a vályogtégla geometriáját meghatározó sablonnal – az ún. vetőkerettel történik. A friss vályogot ebbe a használat előtt előnedvesített formába töltik, tömörítik, a felesleget simítófával lehúzzák, végül a vetőkeretet függőlegesen felemelik.

Az így elkészült vályogtéglákat természetes módon, többször forgatva, a napon szárítják. A gépi vályogvetés pneumatikus, ill. hidraulikus vályogprés gépekkel történik. Ezek a vályogprések mobil, bárhol üzembe helyezhető, kis kapacitású gépek. A gépi vályogvetés előnye, hogy így egyenletes és jobb minőségű vályogtéglák készíthetők. A vályogtéglák ipari méretű tömeges gyártására jelenleg nincs szükség, ezért nagyobb kapacitású gépsorok nem készültek.

Száradás után a szilárd vályogtéglák egyből falazhatok. A vályogtégla falazatok falazóhabarcsa a vályoghabarcs. Ennek anyaga általában megegyezik a vályogtéglákéval, de rostos adalékanyagokat nem tartalmaz.

5.3. táblázat. Vályogtéglák szokásos mérete

A vályogtégla falazatok esetében – a hátrányos tulajdonságok ellenére – nem jelenthető ki egyértelműen, hogy nem felelnek meg a mai szigorú követelményeknek. A vályogtéglákra nincs egységes műszaki tulajdonságokat megadó szabályozás, így azok mérete, anyagösszetétele, stb. jelentősen különbözik.

Ebből adódóan az egyforma méretekkel rendelkező, de különböző vályogtéglákból épített falak tulajdonságai eltérhetnek egymástól, akár jelentősen is. Tehát a vályogtégla falak esetében nem lehet általánosan elfogadott konkrét épületfizikai értékeket megadni, ezek ugyanis minden fal esetében mások. Általánosan elfogadott például, hogy minél nagyobb egy vályogfal vastagsága, annál jobb hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkezik. Konkrét értékek csak az éppen vizsgált falazatra vonatkozóan adhatók meg.

5.31. ábra Vágolyvető keretek

Vályogtégla falazat készítése

A vályogfalazatokat minden esetben megfelelően kiszáradt vályogtéglákból a téglakötés szabályai szerint kell készíteni. A falak építésére, az anyagok elhelyezésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a téglafalazatokra.

A vályogfalak min. 50 cm-rel a terepszint fölé emelkedő, nagy szilárdságú (beton, vasbeton, km. tégla) lábazati falra építhetők. A fal alatti vízszigetelés védelme egy réteg km. téglasorral biztosítható. A falazás során a vízszintes és függőleges hézagoknak vályoghabarccsal telítve kell lennie, hogy a téglák teljes felületükön felfeküdhessenek. A csomópontok kialakításához szükséges darabelemek az egész elemek méretre vágásával alakíthatók ki.

5.32. ábra Falsarok téglakötése

Az ismertetett kedvezőtlen szilárdsági tulajdonságok miatt vályogtégla falazat általában földszintes (max. Kétszintes) épületek esetén alkalmazható. A kialakítható legkisebb falvastagság 45-50 cm (másfél tégla vastag fal). A pilléreket, kéményeket, nyílásáthidalókat, boltíveket égetett agyagtéglákból vagy egyéb nagy szilárdságú falazóelemekből kell megépíteni, vályogtéglából nem építhetők. Egészen kis fesztávú nyílásáthidalók azonban vályogtéglából is készíthetők.

A falnyílásoknál lehetőleg törekedni kell a kávás kialakításra. Ha ez nem lehetséges, akkor a falazás során a falnyílás minden oldalán fa rögzítő elemeket kell beépíteni. A vályogtéglából készült teherhordó falszerkezeteket más anyagú, önálló szerkezeti elemekkel nem célszerű egybe építeni. Az eltérő anyagi tulajdonságok miatt ezek a szerkezetek ugyanis nem dolgoznak együtt, ezért a kapcsolódásoknál jelentős repedés keletkezhet.

5.33/a. ábra Falnyílás kialakítása kávával

5.33/b. ábra Falnyílás kialakítása rögzítő fabetétekkel

A vályogtégla falak nedvességre fokozottan érzékenyek, ezért a külső és belső nedvesség elleni védelem megfelelő kialakítása különösen fontos. A falak csapadék elleni megfelelő védelmét biztosítja a magasan (50-100 cm-rel) a terepszint fölé emelkedő lábazat, a jelentősen a falsík elé nyúló eresz (70-90 cm-rel) és a jól kiépített csapadékvíz elvezetés. A belső nedvesség elleni megfelelő védelem jó minőségű szigetelésekkel, burkolatokkal, épületgépészeti berendezésekkel, szerelvényekkel, valamint gyakori szellőztetéssel biztosítható.

Vályogfalakat csak száraz időszakban (nyáron) lehet építeni. Mindig ügyelni kell arra, hogy a kialakítás során (a vályoghabarcs víztartalmán kívül) nagyobb mennyiségű nedvesség ne érje a vályogtéglákat.