• medence
• medence tisztítása

Fertőtlenítőszerek a medencéhez

Mi is valójában a fertőtlenítés? A fertőtlení­tés a fertőzés veszélyének elhárítása a kórokozók és mikroorganizmusok megölése (járványelhárítás, csíramentesítés, sterilizá­ció) révén. Erre a célra fizikai és kémiai módszereket alkalmazhatunk.

Fizikai fertőtlenítés. Fizikai fertőtlenítésen a hő, égetés és besugárzás (pl. UV-fény) alkal­mazását értjük.

Kémiai fertőtlenítés. Kémiai fertőtlenítés­kor fertőtlenítőszereket (pl. klór, klórmész, ózon stb.) alkalmazunk.

Fürdőmedencéknél oxidációs hatású fer­tőtlenítőszerekkel (klórtermékek, bróm, ózon stb.) kémiai, valamint az ultraibolya (UV) fény hatását kihasználva fizikai fertőtlenítést végzünk.

Ezek alkalmazása az MSz-13690 értelmében (DIN 19643) a fürdőzők egészségügyi kocká­zatának minimálisra csökkentését szolgálja, azaz céljuk, hogy a fürdővíz ne közvetíthes­sen fertőzést. A víz rendszeres bakteriális ellenőrzését az indikátorbaktériumok kimuta­tásával végzik el,

Ezek:

• kóliform baktériumok (különösen az Eschirichia coli, azaz E. coli ellen),
• Pseudomonas aeruginosa (indikátorbakté­rium),
• legionellák (Legionella pneumophila) spe­ciálisan a meleg pezsgőfürdőkben (légiós betegséget és Pontiac-lázat okoz).

A fertőtlenítés melléktermékei

A kémiai fertőtlenítés során egyes – széles körben elterjedt – fertőtlenítőszereknek mel­léktermékeik lehetnek, ami csökkenti a für­dőzés kellemes hatásait. Kellően gondos üzemeltetés mellett ezeknek az anyagoknak a mennyisége csekély és nem okoznak sem­milyen károsodást.

A leginkább előforduló vegyületek a

• klóraminok (= klór-nitrogén-vegyületek),
• trihalometánok (= klór-szén-vegyületek),
• bromidok.

Klóraminok. A klórnak ammóniával (pl. vize­let vagy az ásványvízben előforduló termé­szetes ammónia) való reakciója során kelet­keznek. Kellemetlen szagúak (uszodaszag) és szemgyulladást okozhatnak. Mérgező (toxikus) vagy rákkeltő hatásukat azonban mindmáig nem mutatták ki. Klóraminok leg­feljebb 0,2 ppm (mg/L) mennyiségben fordul­hatnak elő a medencevízben.

Trihalometánok (THM). A THM szintén a szabad klórnak szerves anyagokkal való reakciója során keletkezik. Ezeknél a könnyen illó, szerves halogénvegyületeknél (pl. kloro­form) fennáll az a gyanú, hogy esetleg rák­keltő hatásúak. Nagy adagokkal végzett állatkísérletek megerősítették ezt a gyanút. A vízben kimutatható kloroform koncentrációja ezért legfeljebb 0,02 ppm (mg/L) lehet.

Bromidok. A bromidok szintén a fenti módon keletkeznek, azzal a különbséggel, hogy itt a klór helyébe a bróm lép. Ha bromidok kép­ződtek, akkor brómtartalmú THM vegyületek keletkeznek, pl. bromoform (tribróm-metán).

A szabadtéri fürdők használói kisebb veszély­nek vannak kitéve, mint a fedett medencében fürdőzők. Ennek oka a kellő mennyiségű friss levegő jelenléte.

Amennyiben a medencevízben sok az am­mónia vagy más szerves szennyezőanyag, akkor a klóraminok oxidálására vagy kelet­kezésének megelőzésére ún. törésponti klórozást kell végrehajtani. Ekkor a szokásos klór mennyiségnél sokkal többet kell a vízhez adagolni és a vízminőséget ellenőrizni. Ezt a műveletet bízzuk gyakorlott szakemberre!

A halogének csoportjába tartozó fertőtlenítőszerek

Bróm (Br)

Neve a görög „bromos”, azaz büdösség szóból eredeztethető. A bróm a halogénelemek csoportjába tartozik. Mérge­ző és folyékony állapotban a bőrrel érintke­zésbe kerülve nehezen gyógyuló sebeket okoz! A fürdőmedencék kezeléséhez úgyne­vezett „pálcák” formájában hozzák forgalom­ba. A gyakorlatban nem vált be annyira, mint a klór. Oxidációs ereje gyengébb és ezért kevésbé hatékony, a pálcák ráadásul nehezen oldódnak. Beszerzési ára pedig lényegesen magasabb, mint a klóré.

Klór (Cl)

Neve a görög „chloros”, azaz sár­gászöld szóból ered. Szintén a halogének csoportjába tartozik. A klór mérgező, ezért gőzeinek belégzését és a klórtermékek bőrrel való közvetlen érintkezését kerüljük. Feloldott és hígított állapotban azonban a fürdőme­dencék vizében, amennyiben az ajánlott kon­centrációt betartjuk (0,1-1,0 mg/L), semmi­féle aggodalomra nem ad okot. A klór erős oxidációs erejének (amelytől a baktériumok elölésének sebessége függ) köszönhetően kiválóan alkalmas a fürdőmedencék kezelé­sére és a piacon vezető szerepe van.

Tabletták, granulátum és klórmész formájában, illetve folyékony vagy gáz halmazállapotban palackban kapható. Az UV-sugárzásra na­gyon érzékeny, ezért a szabadtéri fürdőme­dencékhez készített termékekhez úgyneve­zett cianur-kloridokat: nátrium-diklór-izocianurátot (diklór) vagy triklór-izocianurátot (triklór) alkalmaznak (I. 1 táblázat). Ezek a szerves klórszármazékok közé tartoznak.

Az izocianursav megvédi a klórt a nap UV-sugarai által előidézett gyors lebomlástól. Lökésszerű klórozásra ezért csak kevésbé alkalmas, mert a vízbe került nagy klórtar­talom csak nagyon lassan bomlik le. Az izo­cianursav túl nagy koncentrációja azonban korlátozza a klór hatékonyságát.

Hipokloritok

(I. 1. táblázat). A nátrium-hipokloritot folyékony halmazállapotban kannákban forgalmazzák, klórtartalma 120-150 g/L. Nem tartalmaz izocianursavat, ezért szabadtéri medencékben a nap gyorsan lebontja. Alkalmas az algák ellen és egyéb célból végrehajtott sokk-kezelésre (lökésszerű klórozás). Házi fel­használásra kisebb kiszerelésben is kapható, ilyen esetben a klórtartalom kevesebb, amit az adagolásnál figyelembe kell venni. A víz pH-értékét emeli.

1 táblázat. Áttekintés

A kalcium-hipoklorit, azaz Ca(CIO₂) szintén nem tartalmaz cianursavat, ezért sokk-­kezelésre is alkalmas. A kereskedelemben tabletta és granulátum formájában kapható. A hő hatására bekövetkező bomlás ellen sta­bilizálva van. A pH-értéket megnöveli és vízkőképződést okozhat, gondos pH szabá­lyozás mellett azonban mindez elkerülhető.

Klórgáz

A klórgázt általában a nagy forgal­mú közfürdőkben alkalmazzák. A nagyfokú balesetveszély és az ezzel összefüggő szigo­rú biztonsági előírások miatt magán-fürdőme­dencékben való használatra nem alkalmas.

Alternatív fertőtlenítőszerek

Ózon. Neve a görög „szaglik” szóból ered. A gáz a természetben színtelen állapotban van jelen. Először a kémikus Schoenbein tett róla említést, aki a villamos gépeken ugyan­azt a szagot észlelte, mint amilyen a ter­mészetben villámcsapások után fordul elő. Elektrolízissel megállapította, hogy a platina­elektródán (az oxigén kíséretében) ez a gáz szabadul fel, és annak az ózon nevet adta.

Az ózon erősen mérgező, ezért nem szabad bekerülnie a fürdőmedencébe! A vízelőkészí­tés vagy vízforgatás során zárt rendszerben kell alkalmazni, és a fertőtlenítés után a mara­dék ózont aktívszén-szűrőben kell lekötni. Na­gyon gyorsan bomlik, ezért palackokban nem szállítható, és tárolását sem lehet megoldani. Ózongenerátorral közvetlenül a felhasználás helyén kell előállítani. Magánfürdőkben ritkán, kis teljesítményű egységekben, pl. pezsgőká­daknál alkalmazzák.

Ultraibolya (UV) fény. Az UV-fényt csírák elölésére lehet alkalmazni. A látható fény spektruma után helyezkedik el, és az elektro­mágneses sugárzások körébe tartozik (hul­lámhossza 180-400 nanométer). Ilyen be­rendezések alkalmazásakor a víztisztaság­ra – átlátszóság – nagy hangsúlyt kell helyez­ni, és nem szabad elfeledkezni arról, hogy UV-fénykezelés mellett a medencevizet még fertőtlenítőszerrel is el kell látni.

Oxigénvegyületek. Peroxid bázisú vegyüle­tek vannak forgalomban, amelyek oxidatív hatása kisebb a klórénál, de az ammóniával nem lépnek reakcióba, így nem lép fel kelle­metlen szag vagy íz. Adagolásuk és ellenőr­zésük ugyanolyan egyszerű, mint a klóré. A peroxid bázisú fertőtlenítőszereket gyakran alkalmazzák az ózon, illetve az UV-kezelés ki­egészítéseként.