A nap és környezetünk
Az előző fejezetben a Nap hatásának alapvető építészeti fontosságát tárgyaltuk röviden, ám szűkebb környezetünkre gyakorolt befolyásával csak érintőlegesen foglalkoztunk.
A Földön hasznosított energia nagyobb részben a Napból származik vagy származott. A természeti erőket – a geotermikus jelenségeket kivéve – a Nap sugárzása hozza létre, sőt a fellelhető energiahordozók is a Nap sugárzásának „konzerválása” révén keletkeztek. A Napra vonatkozó ismereteink meglehetősen hézagosak, aminek az is oka, hogy a csillagok életével kapcsolatos folyamatok időtartama – az emberi élethez képest – rendkívül hosszú.
Nap hatása a Földre
A napsugárzásnak a Föld légkörére gyakorolt hatása a tudomány álláspontja szerint termo diffúziós folyamat. A termo diffúziós folyamatok a Nap belsejében (magas frekvenciájú elektromágneses sugárzás formájában) energiát szabadítanak fel. A Nap sugárzó teljesítménye a világűrbe távozik, annak csupán töredéke (amely a Föld térszögének megfelel) éri el a földfelszínt. A Napból kisugárzott energia kétféle alakban létezik: a KÖZVETLEN (direkt) SUGÁRZÁS egyenes vonalú pályán terjed, a SZÓRT (diffúz) SUGÁRZÁS pedig másodlagos sugárzás, amelyet a légkör molekuláin és porszemcséin végbemenő szóródás okoz.
A napsugárzás teljesítményét a légkör intenzitáscsökkentő hatásán kívül a Nap és a Föld felszíne között fennálló geometriai viszonyok is befolyásolják, amelyek az időben is jelentősen változnak. A sugárzás útja napközben a legrövidebb, amikor a Nap a Földhöz a legközelebb van. Napkeltekor, naplementekor viszont ez az út egyre hosszabb lesz.
(Kép fent) A mediterrán igényességre jellemző, hogy az épület nagy hányada földszintes, csak az éjszakai helyiségek vagy egy részük kerül a felsőbb szintre, az emeletre. De ezt mind úgy teszik, hogy a kert, a nap, a panoráma és a hely klimatikus viszonyainak kitűnően megfeleljenek a) kerti kép; b) alaprajz (a földszint fölé vetített emelettel).
(Kép fent) A környezet a napot úgy kapcsolja be a mediterrán épület „működésébe”, hogy a kert, a bejárat és a kerti medence közös szempont legyen a kilátás és a benapozás vonatkozásában.
(Kép fent) Látszólagos nappályák az égbolton a) december 21-én; b) szeptember 23-án és március 21-én (a napéjegyenlőség napján); c) június 21-én.
(Kép fent) A napsugárzás beesési szöge az évszakok fordulónapjain (déli 12 órakor), épületre vonatkoztatva.
(Kép fent) A nappalok hossza napkeltétől napnyugtáig az évszakváltások napjain.
Minél hosszabb utat kell a sugárzásnak a Föld légkörén át megtennie, annál kisebb lesz az energiája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a lemenő napba mindannyian nyugodtan belenézhetünk szemünk veszélyeztetése nélkül.
A Földünk felszínére jutó napsugárzás időtartamát és erősségét egy egész év során a földrajzi szélesség, az időjárási viszonyok és a felhőzet határozza meg. Egészen eltérőek az adottságok tiszta időben, illetve erősen borult égbolt esetén.
Földünkről, ezen belül országunkról, fontos tudnunk a napos időszakok hosszát, valamint egyéb tényezőket a házak, építmények be-napozásának vizsgálatához, vagyis az építészeti tervezéshez:
- az év 8760 órából áll;
- a nappalok össz időtartama 4380 óra, ez kb. 4300 „nappali világosságú” órát jelent;
- a napos órák száma hazánkban 1750-2050 közötti;
- Bács-Kiskun megyében 2050;
- Csongrád megyében 2000;
- a Közép-Dunántúlon és a fővárosban 1950;
- az Északi-középhegységben 1800–1850;
- Sopron és Kőszeg vidékén 1750 a jellemző érték.
Az év túlnyomó részében, tehát a nappali világosságú órák 2/3-ában többé-kevésbé szórt fény jut a talajra, a helyi időjárási viszonyoktól függően. A földfelszínre közvetlenül vagy közvetetten érkező napsugárzás (globális sugárzás) a földrajzi hely szerint változó klímát hoz létre. „A napsütéses időket tizedórás pontossággal veszik figyelembe. Az adatok csak a makroklímát tükrözik, a mikroklíma helyi eltérései figyelmen kívül maradnak.”
A mindenkori tényleges helyi klímaadatokat (hőmérséklet, napsütéses órák száma, égboltállapotok stb.) a meteorológiai szolgálat körzeti állomásától lehet megtudni. A „nappali világosságú” időperiódusokban a földrajzi szélességtől és az időjárástól függően a földfelszínen a napsugárzás valamint a természetes fény minősége változik.
Tudományos vizsgálatokhoz, valamint ahol a pontos számításokhoz fontosak a szélsőértékek, napdiagram használata szükséges, melynek segítségével az előző 50 év átlagát alapul véve meghatározhatjuk az adott térségben várható napfénytartamokat az év valamely napján. A napdiagramról a várható napfénytartam közvetlenül leolvasható, illetve e módszer minimális időráfordítással lehetővé teszi a tájolási variációk analízisét, az optimálisan várható benapozás meghatározását is.
Benapozás
A házak, lakások és huzamos emberi tartózkodásra szolgáló terek természetes megvilágításának, a valós (együttes) benapozási értékek és az épület energiamérlegének vizsgálatánál igen fontos a szerkesztéssel kiegészített számítás. Ne feledkezzünk meg arról, hogy borult időben, vagy amikor a vizsgált felület árnyékban van, direkt sugárzás nem, ám diffúz sugárzás éri az épület felületét, és annak nyílásain, ül. ablakain keresztül a mögötte lévő teret, helyiségeket.
(Kép fent) Eltérő felületű épületszerkezetekre érkező napsugarak viselkedése a) tükröző, fényes felületnél: vakító visszaverődés; b) matt felületnél: szórt visszaverődés, amely a szomszédokat kevésbé zavarja.
(Kép fent) A nap déli 12 órakor éri el pályája csúcsát, az árnyékok ekkor a legrövidebbek.
(Kép fent) A nappálya hossza, a nappalok időtartama az évszakváltás napján A téli; B őszi/tavaszi; C nyári.
(Kép fent) A napsugárzás spektrális eloszlása a világűrben a gamma- és röntgensugárzás, valamint a rádióhullámok (szaggatott vonal) vonatkozásában.
(Kép fent) A földfelszínre érkező napsugárzás spektrális eloszlása A UV; B látható; C infravörös; D a sugárzás intenzitása.