A nedvesedés megszüntetése levegőáramoltatással
A levegőztetés, szellőztetés javításával összefüggő eljárások (30. és 31. ábra) közvetlenül a terepszint alatti (a képen csak részben) falak nedvesedésének pontos ismeretéből következnek.
A két bemutatott megoldásban közös:
- segíti a pára gyorsabb kijutását a szerkezetből, mivel a szellőzőcsatornában gyorsabban áramlik a levegő;
- az árok megakadályozza, hogy a falak oldalról nedvesedjenek.
A módszer hatékonysága meglehetősen korlátozott: sok múlik ugyanis a légrésekben, szellőzőárkokban lévő közegen, pontosabban azon, hogy milyen gyorsan képes felvenni és elszállítani a párát. A falak kiszárításához nagyon fontos, hogy meglegyen a megfelelő szintkülönbség, és kialakuljon az ún. kürtőhatás a be-, ill. kivezetéseknél.
A bemutatott példákban a levegőáramlást a következőképpen hozzuk létre:
- a külső falak teljes hosszában futó terepszintig érő szellőzőárokkal;
- a belső falak mellett kialakított kis keresztmetszetű légcsatornákkal;
- a padló alatt futó vízszintes üregekkel.
A módszer más, komoly építési munkákat is igényel: több helyen is nyílást kell vágnunk a tartófalakba, újra használatba kell venni a régi kéménynyílásokat, és az épület körüli talaj szintjét legalább 300 mm-rel csökkenteni kell.
30. ábra. A nedvesedés megakadályozása falszárítással – a talajjal érintkező falak mellett kialakított szellőzőárok.
31. ábra. A nedvesedés megakadályozása falszárítással – a fal mellé épített vízszigetelő falszerkezet.
A beavatkozások és a belső tér változása
A légrések, szellőzőárkok építése közvetlenül befolyásolja a rendelkezésre álló teret, hisz az ettől kisebb lesz. A javítóvakolat belsőépítészeti elképzelésekkel is összefügg: a módszer nem megfelelő, ha belső felületnek nyers, vakolatlan téglafalat terveztek. Gondot jelenthet az is, ha a tulajdonos nem akar új padlót, vagy azt műemlékvédelmi védettség miatt nem szabad cserélni.
A falak kiszárítását kétféle változatban tervezhetik:
- Az 1. változat szerint a külső falak menti árkokban, azokon a helyeken, ahol a talaj érintkezik a falakkal, hosszanti szellőzőárkokat alakítanak ki. Kiegészítésképpen a terv összefüggő, padló alatti légcsatornarendszerrel számol, és előírja, hogy a veszélyeztetett részeken légpórusos javítóvakolatot alkalmazzanak. A tervet csak akkor lehet véghezvinni, ha lehetőség van a ház körüli talajmunkák elvégzésére, ebben az esetben viszont nagyon hatékony és komplex védelmet nyújt.
- A 2. változatot arra az esetre tervezték, ha az épület körül nem lehet árkokat ásni. A külső szellőzőcsatornákat a talajban, közvetlenül a falak mellett alakítják ki, ezekhez kapcsolódik a padló alatti csatornarendszer, a szellőzés pedig a homlokzatba épített szellőzőnyílásokon át történik. Ezt a tervet akkor lehet megvalósítani, ha az épület tervezett rendeltetése lehetővé teszi.
A falszárítás építési költségei egy részben alápincézett, viszonylag nehéz terepviszonyok közé épített ház esetében túl nagynak tűnhetnek. Jelentősen csökkenthetők azonban, ha csak a korábbi, feltárt szellőztető-rendszert kell felújítani. A19. század végén és a 20. század 30-as évei előtt épült polgári házakban ugyanis nagyon gyakori volt, hogy megfelelő szellőztetőrendszert építettek.
Belső légrés padlószigeteléssel
Ez a leggyakoribb megoldás a problémára, amelyet a nedvesedő fal látványa okoz, a falazott vagy gipszkartonból (esetleg más anyagból) épített vendégfal ugyanis eltakarja azt. A vendégfalba mindig szellőzőrácsokat kell szerelni, hogy az elzárt tartófal levegőzni tudjon.
21. és 22. kép. Példa az eredeti, üreges padló feltárást mutatja, amely az egész helyiség alatt húzódik; az új padló kazettás rácsszerkezetre épül.
23. kép. Az újonnan épített üreges padló alatt gyűjtő- és elosztócsatornák rendszerét alkalmazzák.
24. kép. Hibásan alkalmazott drénlemez, amely minden bizonnyal a pince falainak további károsodását okozza majd.
25. kép. Bizonyos esetekben belülről helyezik el a szigetelést a falak és a talaj közé.
26. kép. Az egész pincét meg lehet óvni, ha a nyers, vakolatlan téglafalat állagjavító anyaggal fugázzuk ki, de ez csak ott alkalmazható, ahol a fal szabadon lélegezhet.
27. kép. A vakolatlan téglafalat kombináljuk vakolt részekkel, ennek során alkalmazhatjuk az ún. műemlékvédelmi megőrző módszert.