• tapéta

A tapétaszükséglet kiszámítása

A tapéták megrendelése előtt meg kell ha­tározni az adott felülethez vagy helyiséghez szük­séges tekercsek számát. A szemmérték alapján végzett durva becslés pontatlan eredményt ad. Ez megzavarja a munka menetét.

Ha a tapétatekercs túl kevés, munka közben abból újra kell vásárolni. Gyakran előfordul, hogy a később vásárolt tapéták nem ugyanab­ból a gyártási tételből származnak, ezért a két tapéta találkozásánál a falakon vagy a mennyezeten szín- vagy struktúrabeli eltérések mutatkozhatnak. Ha elkerülhetetlen, hogy egy helyiségen belül két különböző gyártási tétel­ből való anyaggal tapétázzunk, akkor legalább azt igyekezzünk elérni, hogy egy-egy, belső sarkokkal elválasztott, teljes falfelületre azonos eredetű tapéta kerüljön. Viszont a túl sok tekercs rendelésekor a maradékot az üzlet általában nem veszi vissza.

Térarányok

Egy adott helyiséghez szükséges tapétateker­csek számát a következők határozzák meg:

• a tapétázandó felület nagysága,
• a tekercs méretei,
• az elkerülhetetlen hulladék mennyisége.

A tekercsszám számításának az alapját a fal­magasság, az ablakok és ajtók száma és mérete, valamint a hozzájuk tartozó mélyedés jelentik. Ezekhez járulnak a különböző falfül­kék, ferde falsíkok és erkélyek. A számításkor a fal lábazatra és felső falfelületre osztását vagy egy szélesebb fríz alkalmazását is figyelembe kell venni. Ha a mennyezetet betapétázzuk, akkor az ahhoz szükséges mennyiséget is ki kell számítani.

A méreteket csak a helyszínen lehet pontosan meghatározni. Új építésű létesítményeknél a számításhoz egy részletes építészeti rajzot is alapul vehetünk. Egyes falburkolatokat 25 vagy 50 m hosszú­ságú és nagyobb (pl. 0,70 m, 0,80 m, 1,06 m) szélességű tekercsekben is forgalomba hoz­nak. Egyedi méretek szállítására nem minden üzlet vállalkozik, ez a lehetőség elsősorban a kézi gyártású speciális tapétákra, pl. kép­tapétákra korlátozódik.

Egy tekerccsel tapétázható felület mérete

A tapétatekercs méretei meghatározzák az el­méletileg vele tapétázható felületet. A minta osztása (rapport) és a felület arányai miatt azonban hulladék is keletkezik, amelynek mér­téke különböző lehet. Az ügyesség és körülte­kintés a kiszabásnál és ragasztásnál keletkező veszteséget számottevően csökkentheti.

Euro-tekercseknél a falak és a mennyezet tapéta­szükségletét normális méretű helyiségekben egy egyszerű közelítőképlettel szinte pontosan meg lehet határozni:

Tapéta szükséglete = (helyiség kerülete x helyiség magassága) / 5

A kerületbe az ajtó- és ablaknyílásokat is bele­mérjük. A tapasztalati képlet a nagyobb minták esetén adódó hulladékot is figyelembe veszi.

(Kép fent.) A tekercsek számát a tekercs hossza, szélessége és a helyiség méretei határozzák meg.

Értékesebb tapéták

Ha a szükséges tapéta­tekercsek számát pontosabban meg akarjuk határozni, akkor a következő kérdésekre kell választ adnunk:

Hány tapétasávra van szükség?

A felület szélességét vagy a helyiség kerületét elosztjuk a tapétasáv szélességével, a széles­ségbe vagy a kerületbe az ablak- és ajtónyílá­sokat is belemérjük.

Milyen hosszúra kell a sávot levágni?

A sáv hossza = a helyiség magassága + 5 – 10 cm ráhagyás. Nagy mintaosztású és eltolt minták esetén arányosan több.

Hány sávot lehet egy tekercsből levágni?

A tekercs hosszát elosztjuk a sáv hosszával. A minta magassági irányú osztását figyelembe kell venni. Példa: tekercshossz 10,05 m : sáv­hossz 2,89 m = 3,48 – egy tekercs tehát 3 egész sávot ad ki.

Hogyan lehet a maradékokat hasznosítani?

Ezeket az ajtók fölötti, ablakok alatti vagy a falfül­kékben lévő kisebb felületekhez lehet felhasz­nálni. Ügyeljünk a minták oldalirányú osztására.

Hány tekercsre van szükség?

A szükséges sávok számát osszuk el az egy te­kercsből kiadódó sávok számával. Nehezen tapétázható helyiségeknél a biztonság kedvéért célszerű egy tartalék tekercset is vásárolni. Az egy tekercsből levágható sávok hossza csak az egyszínű, csíkos, fűrészporos és illesztést nem igénylő mintázatú tapétáknál felel meg a tapétázási magasságnak. Egyenes vagy eltolt illesztésű tapétáknál a sávokat olyan hosszúra kell méretezni, hogy azok a fal felső szélén teljes vagy fél mintaosztással végződjenek.

A mintaosztás jelölése a hátoldalon

A tapétasávok mintaosztás szerinti helyes kimérése és leszabása a pontosan illesztett tapétázás alapfeltétele.

A tapétasávok kimérésénél és méretre vágásánál a különböző mintázatok lehetnek:

• illesztést nem igénylők,
• egyenes illesztésűek,
• eltolt illesztésűek.

Ha a mintaosztásokat a tapéta hátoldalának szélén feltüntetik, ez megkönnyíti a pontos méretre vágást. A tapétasávok hátol­dalára rányomtatják az egyenes illesztésnek és az eltolt illesztésnek megfelelő, EN szab­ványok szerinti tapétajelképeket.

A színoldalával felfelé elhelyezett első tapéta­sávból levágjuk a szükséges hosszúságot. Ezután ezt a sávot megfordítjuk. Most a minta­osztások hátoldali jelölése látható, amit a sáv szélén helyeztek el. Az összes többi sávot az első jelölésnek megfelelően, egyenes illesz­téssel vagy eltolt illesztéssel, mindig a jelzé­seket követve fektetjük le és vágjuk méretre, miközben az első oldalon lévő mintaosztást egyáltalán nem kell figyelni. A je­lölések a tapétasávoknak a tapétázógépben való ragasztózását és méretre vágását is meg­könnyítik.

A hátoldalán mintaosztás-jelöléssel ellátott tapétákat a minták illeszkedése szempontjából ésszerűen lehet méretre vágni (lenti képen).

A tapéták méretre vágása

Az esztétikailag is megfelelő tapétázás előfel­tétele a tapétasávok helyes kimérése és méretre vágása. A tekercset a tapétázóasztalon úgy terítjük ki, hogy a színoldala legyen látható. A méretre vágáshoz különböző eljárások alkal­mazhatók.

A sávokat általában a helyiség magassá­gának megfelelő hosszúságúra vágjuk le, a mennyezet, ill. a padló sarkában szükséges kiegyenlítésre 5 – 10 cm-t hagyjunk rá. Erre azért van szükség, hogy a helyiség esetle­ges magasságbeli eltéréseit kiegyenlítsük és a sávot a mennyezet sarkában, ill. a padlónál vagy szegélylécnél pontosan méretre tudjuk vágni.

Feltétlenül vegyük figyelembe a mintaosztást, amely bizonyos körülmények között nagyobb rá­hagyásokat tesz szükségessé. Ismétlődő mintá­zatoknál meg kell határozni a minta kezdetét és végét, azaz a motívum, ismétlődő elemének a hosszát.

Az ismétlődő mintaelem hosszától függően a méretre vágáskor több-kevesebb hulladék is keletkezik, amelynek mennyisége nagy minta­osztású tapétáknál helyiségenként akár 1-2 te­kercs is lehet. Az illesztést nem igénylő tapétát fo­lyamatosan lehet méretre vágni és felragasztani.

A minta ismétlődése

Az összes nyomtatott, ill. dombornyomott vagy strukturált tapétát dombornyomással készítik. A nyomóhenger minden körülfordulása után ismétlődik a le­nyomat vagy a domborítás. A következő is­métlődésig tartó mintázatot mintaosztásnak (rapport) nevezzük. Magassági irányú minta­osztásnál a mintasorok felülről lefelé haladva ismétlődnek. A mintaosztás magassága a nyo­móhenger kerületétől függ. A fal és mennyezet felületére kerülő tapétasávokat szorosan egy­más mellé fektetve (átlapolás nélkül) ragasztjuk fel. A minta minden következő sávon ismét­lődik. A minta oldalirányú ismétlődésekor oldal­irányú mintaosztásról beszélünk.

Ha a mintaelemeket pontatlanul helyezzük el, a mintaillesztés elveszti folytonosságát, és az illesztési hibák azonnal feltűnnek. A tapétaminta fajtájától függ az, hogy hogyan kell a mintaosztást figyelembe venni. A minta­osztást a tekercshez hozzácsomagolt címkén nyilak jelölik.

Az alábbi három eset fordulhat elő:

• illesztést nem igénylő mintázat;
• egyenes illesztésű mintázat;
• eltolt illesztésű mintázat.

Buktatott ragasztás

A színárnyalatokban mutatkozó enyhe eltérések kiküszöböléséhez és az egységes felülethez egyes falburkolatokat „buktatva” kell ragasztani – azaz minden második sávot fordított irányban kell elhe­lyezni, hogy mindig azonos tapétaszélek kerül­jenek egymás mellé.

Erre pl. szövethatású falburkolatoknál lehet szükség. A buktatott ragasztást már a kiszabás­kor figyelembe kell venni, ilyenkor ugyanis a tekercseket minden következő sávnál fordít­va kell legöngyölíteni. A tévedések elkerülésére a méretre vágott, kész sávokat a felső oldalukon folyamatosan számozzuk meg, majd ugyanebben a sorrend­ben ragasszuk fel.

A strukturált, fűrészporos és az üvegszövet anyagú tapétákat nem szabad buktatva ra­gasztani, mert oldalfényben az egyes sávok esetleg kirajzolódhatnak. Mindig pontosan kövessük a gyártó által a tapétához mellékelt tanácsokat.

A méretre vágás eszközei

Egyszerű papír­tapéták esetén a sávot tapétázókéssel vághat­juk le a tekercsről. Ehhez a tapétát a sáv szé­lével párhuzamosan hajtsuk vissza, a vágás helyén élesen hajlítsuk meg és a késsel vágjuk el.

Levágás céljára jól használható a tapéta­szakító: ez egy finom fűrészfogazattal ellátott és fogantyúra erősített, 60 cm hosszú acélsín. A vágás vonalánál ferdén a tapétára tesszük, majd azt letépjük. A vastagabb, nehéz, pl. a granulátummal be­vont tapétákat, a textiltapétákat tapétázóollóval lehet levágni.

A legtöbb falburkolat széleit ma már gyári­lag levágják. Van azonban néhány olyan fajta, amelynek illeszkedő éleit nekünk kell levágnunk. Ilyenek a különböző fémtapéták, a kézi gyártású importáruk, pl. a selyem­tapéták vagy egyik-másik képtapéta. A száraz sávok szélét körkéses vagy pengés tapéta­vágó géppel, vagy egy acélsín mellett, késsel lehet levágni. A vágáshoz a tapétázóasztalra tegyünk alumínium- vagy horganyozott lemez alátétet.

Jó tanács: az önálló mintaelem a sáv tetején, szélvágás nélkül kezdődjön. Fogazott él, stabil fogantyú: a sávok szakításához használható tapétaszakító. A kvarcgranulátumos és textiltapétákat ollóval vágjuk